Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-20 / 16. szám

SZFRDA, 1954. JANUÁR 20. ő hazánk megismertetése az egyes tanítási órákon 1 3 DELMQGYARORSZttG dkérdéssel foglalkozni igen fadat, hiszen szerves része ievelői tevékenységünknek, tankban az elmélet és gyakor­kapcsolat elvének állan­rérvényesülnie kell, mert csak biztosíthatja olyan nemzedék Nevelését, amely tevékenyen részt 'tud venni a szocializmus építésé­ben. Oktató-nevelő munkánk nemcsak az ismeretek átadását szolgálja, ha­nem arra is hivatott, hogy kiala­kítsa tanítványainkban a szocia­lista embert jellemző tulajdonságo­kat, az igaz hazafiság érzését is. Az I. osztály tantárgyai közül a számolás-mérés, olvasás és beszélgetés órák emelhetők ki, mint a legjobb lehetőségek ar­ra, hogy mindazt a hatalmas építő munkát, mellyel fejlődé­sünk mai szakában lépten-nyo­mon találkozunk, a gyermekek elé vetítsük, elő szóval, s szemléltetve mutat­hatjuk be azokat a nagyszerű ered­ményeket, melyeken fejlődésünk érzékelhetően lemérhető. Ilymódon a gyermek megismer­kedik a munka szépségeivel, jelen­tőségével, céljával, s így veszi át azokat az ismereteket, amelyek bontakozó tudata számára épülő szocializmusunk igazi értelmét, a szocialista hazaszeretet valóságos tartalmát nyújtják. Különösen fontos itt a helyi vonatkozások kiemelése. Nemcsak azért, mert a gyermek nagyobb érdeklődésével találkozik, hanem azért is, mert az általa is­mert, könnyen érzékelhető tények átadásáról van szó, amelyekkel ott­honában, lakóhelyén megfigyelhető eredményeken át alakul ki benne a haza képe és fejlődik szeretete szo­cialista országunk, az abban folyó alkotó munka és a dolgozók iránt. Először számolási órán, a szám­kör kibővítésénél, a -nevezetes számok* megismerése alkalmával hall a gyermek újjáépítésünk 3 éves, szocialista építésünk 5 éves tervéről, itt ismerkedik meg azzal, hogy dolgozóink 6 napon át dol­goznak, míg a hetedik nap megér­demelt pihenőjük, itt ismeri meg a 8 órás munkaidő fogalmát és így tovább. Ugyanakkor kiemeljük, hogy az országépítő tervek mit ad­tak városunknak, beszélünk gyö­nyörűen ívelő új hídunkról, a most épülő, minden kényelemmel beren­dezett munkáslakásokról, az újból felépített gyermekklinikáról, s emelkedő életszínvonalunk még sok más megnyilvánulásáról. Ezeket a mozzanatokat természe­tesen a gyermek értelmi színvona­lához mérjük, s később mindez ke­retét jelenti egy-egy számolási órá­rak, szolgáltatja annak eszmei-ne­velői tartalmát. A gyermek szám­-merete azonban még csekély. A 1 ervek nagyszerű számadataival te­hát nem tudunk dolgozni. Az arányok mégis érzékeltet­hetők és Iemérhetők, ha azo­kat szűkebb körre szorítjuk le, s akként vetítjük kicsiny hall­gatóink elé. fgy például azt mondjuk, hogy a Szegeden most épülő új nagy bér­ház annyi lakást biztosít majd a város élenjáró dolgozóinak, hogy még II. osztályos korukban sem tudnak addig elszámolni, hogy ezt megmondhassuk. Egy-egy lakás ab­lakait viszont már meg tudjuk szá­molni, s fel tudunk osztani egy, az építkezésnél felhasznált 10 méte­res deszkadarabot 5 egyenlő részre. Természetesen a szocialista haza képének megismertetése a számo­lási órák keretét túlhaladja, állan­dóan bővül és szélesedik, kiegészül és kapcsolatban van az olvasásnál, beszélgetésnél tanult anyaggal. A számolási órán szép új hidunk­kal ismerkedett meg a gyermek, mint a 3 éves terv ajándékával, ol­vasási órán pedig már hazánk fő­városának egyik gyönyörűen újjá­épített hídját, a Lánchidat is meg­ismeri, mint a magyar alkotó mun­ka remek büszkeségét. Szegedi vonatkozásnál maradva hall az új Textilkombinátról, az ol­vasási órák anyagában pedig épülő szocialista hazánk gyáraival, ko­hóival, üzemeivel ismerkedik meg A város és falu kapcsolata, egy­mást segítő munkája is visszatük­röződik a tankönyv olvasmányai­ban. Elmunkásaink, sztahánovistá­ink, újítóink hősies munkájá­val foglalkozó olvasmányaink­ból pedig megtanulja becsülni a munkát, s a dolgozó embert. A beszélgetési órák keretében le­folyt séták, az ott szerzett közvet­len tapasztalatok és benyomások értékes kiegészítői, vagy kiindulá­sai tanítási óráinknak. Városunk új épületei, megszépült házai, pom­pásan ívelő hídja, modernizált üze­mei mind élő valóságukban jelen­nek meg ilyenkor, tárják újból a gyermek elé lakóhelyük rohamos fejlődését, s egészítik ki, erősítik meg a tanítási órán szerzett isme­reteket. Egy játékkereskedés kirakatá­nak megtekintése is alkalmas például ahhoz, hogy képet for­máljon a gyermekben a munka sok-sok megnyilvánulásáról. így a különböző közlekedési és ter­melőeszközök, házak, üzemek játék alakjában történt kiállítása, rendel­tetésük megmagyarázása ugyancsak a munkához, annak eredményeihez, az alkotó emberhez és gépeihez hozza közel a gyermeket. Sokat lehetne még mondani er­ről a szép témáról. Ezen néhány gondolat megmutatja azokat a le­hetőségeket, amelyek révén szocia­lizmust építő országunk egyre in­kább fejlődő arculatát már az I. osztályos gyermek is megismer­heti. Szántó Elemérné, a Szegedi Pedagógiai Főiskola I. sz. gyakorló általános iskolájának nevelője A go'/n para-ztok Hha ározá*a: a tavaszra vaió jó íeike tü éssel, űj sikerekkel kö zen ik o oro^ff rust Még gazdagabbá teszik tesme őszövetkezei üket a Ka'ac'ás tagjai Az újszegedi Haladás termelő-1 befejeződött. Az őszi kalászosok szövetkezet Csongrád megye leg-l íejtrágyázásához részben már be­jobb zöldségtermelő szövetkezete, szerezték a petisót. A további szük­Most sem, amikor a tél hidege séglct biztosítása folyamatban van. üli még a szántókat — nem tét-, Az összes őszi növények boronálá­lenek a termelőszövetkezet tagjai.' sát, fej trágyázását március 15-ig Készülnek a tavaszi munkára. Sok elvégzik, szó esik a tagok között az MDP III. kongresszusáról. Az az elhatá­rozása a Haladás tagjainak is, hogy ( a pártkongresszus tiszteletére be­csülettel elvégzik a soronkövetkező feladatokat. A Haladás tsz tagjainak az el­múlt gazdasági évben 1500 mázsa barackot, szilvát, cseresznyét és sok más gyümölcsöt termett a kert­jük — jó hasznot adva. A 40 hold gyümölcsösben megkezdik a téli permetezést, a fák koronájának nyesését és tisztítását. A csemete­kertben — ahogy az idő megengedi — mindjárt megkezdik a munká­kat. Ügy akarják, hogy a csemete­kertben április 10—15-ig elvégzik a teendőket. A boronák, kukorica­vetőgépek már kijavítva. A kalá­szos sorvetőgépek javítását most végzik. A trágyakihordás munkája Készítik már a tavaszi vetőma­gokat. Huszonöt hold kukoricát négyzetesen vetnek. Ezt a munkát — mivel úgynevezett hideg a talaj — április 15-ig végzik el. Az öt hold lent és öt hold herét április 20-ig, a két hold burgonyát április 15-ig elvetik, öt hold zöldfutósza­lag létesítését április 10-ig elvég­zik. — Méltóan akarjuk köszönteni a pártkongresszust — mondják a Haladás tsz tagjai. — A pártkon­gresszus nagy esemény és új sike­rek kiinduló ponlja. A tavaszi mun­kákra való jó felkészüléssel, a so­ronlévő feladatok jo elvégzésével — úgy, ahogyan azt a mezőgazda­sági határozat megjelöli — köszönt­jük a pártkongresszust — még gaz­dagabbá tesszük termelőszövetke­zetünket. Egy egyéni gazda ígérete A Szegeddel határos Tápé köz­ségben, a Kossuth-utca 68. szám alatt lakik Bodó István középpa­raszt. Tudja ő is, hogy milyen nagy jelentősége van a pártkon­gresszusnak. — örömmel és bizakodással te­kintek az MDP III. kongresszusa elé dolgozó paraszttársaimmal együtt —< mondotta. — A kormány­programm és a mezőgazdasági ha­tározat óta megváltozott a mi. éle­tünk Magam is sokszor tartok kis­gyűlést a faluban, így jól ismerem paraszttársaim véleményét. Vala­mennyien sokkal bátrabban és biz­tosabban tervezgetjük most a jö­vőt. Tudjuk, hogy a III. pártkon­gresszus még jobban elősegíti ezt számunkra. — Ugy érzem, — folytatta a dol­gozó paraszt —, hogy a pártkon­gresszusra nekem is méltóan kell készülnöm, Megfogadom, hogy a mezőgazdasági határozatban bizto­sított minden lehetőséget kihasz­nálok. így többet termelek — töb­bet vihetek a szabadpiacra is. Az idén ugyanúgy, mint tavaly, ha­vonta fizetem be adómat és 1954 első negyedévi baromfi- és tojás­beadásom teljesítését már ebben a hónapban megkezdem. A délelőtti műszak kommunista vezetője Reggel háromnegyed 6. Az előfonóban több gép mellett a dél­előtti műszak dolgozói állnak már. Nyílik az ajtó — besiet a délelőtti műszak vezetője, Juszt József elv­társ. Siet a gépek közt, a rajta lévő kék köpenyt még nem ért rá be­gombolni és nyitott köpenye két sarka szétcsapódik, összesimul ma­gas alakján, mint a madár szárnya. A műszakvezető siettében is kí­váncsian néz szét a gépek közt. Az ajtó közelében az egyik gép még áll, Csomor Istvánné most készü­lődik megindítani. Juszt elvtárs odaszól kedvesen, nevetve: — Na, Csomorné mi lesz, miért nem mozog a gép? A fiatalasszony eligazítja a gép mellett a vörös kannákat és ne­vetve visszaszól: — Azonnal csinálom! Mire a gyár szirénája a munka­idő megkezdését és egyben a hat órái* jelenti, már mozog minden gép az előfonóban, lassan simulnak egymáshoz a nyújtott kenderszálak a vörös kannákban ..; Amerre csak Juszt elvtárs el­megy, a dolgozóknak felderül az arca. Vannak, akik éppen az imént mondták el műszakvezetőjüknek problémáikat és ő, a mindig segít­ségre kész elvtárs segített, vagy megígérte, hogy elintézi a dolgot. Már pedig amit Juszt elvtárs eddig megígért az üzem egy-egy dolgozó­jának, azt meg is tartotta. Hege­dűs Józsefné például még mindig gyenge volt, amikor szülési sza­badságáról visszajött dolgozni. A művezető nem akarta visszahelyez­SZEGEDI JEGYZETEK Csere ..Expressz, Ajánlott" — részt kitölteni és posta­liabálja messziről a bo- fordultával eljuttatni hozzánk... kocsirúd ... kerékabroncs ... kocsial­katrészek. .i stb." Nevetve, de mégis bosszankodva szólalt meg ismét Vincze elv­társ. — Ilyet! A Szentesi Kocsigyár programmo­zását küldték nekünk, mikor mi ládákat készí­tünk! Vagy elfelejtették ezt a Vegyes-Faipari Igazgatóságon? Ezt a szobában lévők­nek mondta. Azután ki­i ítékon feltünteti postai jelzés. — Ugyan honnan? — forgatta kezében a bo­rítékot Vincze elvtárs, az Újszegedi Ládagyár Igazgatója. — Biztosan gyártási programmo­:ás a Könnyűipari Mi­nisztérium Vegyes-Fa­ipari Igazgatóságától. Ezzel már fel is sza­ította a borítélcot. Né­;ány pillanatig csak a vapírzizegés hallatszott, majd kiesett a boríték­nál az asztalra több fél- adta az utasítást: „Azon­íves nagyságú, géppel nal adják postára a le­rí papírlap. De mi ez? velet, hogy minél előbb Vincze elvtárs meghök- odaérjen az illetékes vál­kenve csapta össze ke- lalathoz, mert határ­zét. Azután mégegyszer idős!" kezébe vette a kitere- — Na ez már holnap getett papírlapokat. Nem ott lesz... De hol a akart hinni szemének. miénk? Azt hová küld­— Nem, ez lehetetlen, ték!? Mit csináltak vele Nem látok jól? — mond- és főleg mikor ér ide? ta. Ismét forgatja, néze­geti a gépelt lapokat. Most már hangosan ol­vassa: „Kérjük a hiányzó Ládagyár gyártási pro­grammozását, amelyet ott azonnal postáztak és hozzá egy rövid levelet mellékeltek. Abban ezt írták: „Ha a miénk oda­érkezne, kérjük azonnal elküldeni". Ezekben a napokban, amikor ez a bonyodalom volt a gyártási program­ban tervszámok sokasá­ga is szerepel. * — Megkaptad? — Meg. Köszönöm. — Idejében érkcctt? — Igen, éppen jókor. Köszönöm, hogy azo..n„l elküldted. Ilyen beszélgetések zajlottak le a szombati mozás körül, a Nagykő- igazgatósági értekezlet rösi Ládagyár küldöttsé- előtt a Könnyűipari Mi­Ezekre a kérdésekre senki sem tudott vá­laszt adni. Néhány nap múlva értesültek csak róla, hogy a Kecskeméti Gyufagyár kapta meg a ge meglátogatta az üze­met, tapasztalatcserére jött le. Amint megérkez­tek, a kölcsönös üdvöz­lés után első szavuk az volt: „Nem érkezett ide hozzátok a mi gyártási programmozásunk ?" — Nem. Hangzott a válasz. A Vegyes-Faipari Igazgatóság 17 vállalatá­nál így történt. Ez még tréfának is rossz. Másod­kézből kapták meg a vállalatok a gyártási pro­grammozást, amely ille­téktelen kezekbe is ke­rülhetett volna, akik más célra is felhasznál­hatják, mert ebben a gyártási programmozás­nisztérium Vegyes-Fa­ipari Igazgatóságán. A vállalatok vezetői egy­mástól a gyártási pro­grammozás megérkezése után érdeklődtek. Az ér­tekezleten bírálták, is a minisztérium illetékes osztályának munkáját a helytelen postázás miatt, ígéretet is kaptak a vál­lalatvezetők, hogy ilyes­mi többé nem fordul elő. Ebből a kis történet­ből mások is okulhat­nak, mert a helytelen címzés, a borítékok ösz­szecserélése komolyabb következményeket is je­lenthet. RIKK JÚLIA ni a régi, megszokott gépe mellé, hanem egy más gép mellé osztotta be. Hegedűsné Juszt elvtárshoz ment panaszkodni és Juszt elvtárs megértette Hegedűsné helyzetét. Visszaállította a régi gépe mellé. Erről a mindig kész segít­ségről beszél Nagy Lajosné is, az előfonó egyik munkamódszer át­adója. Juhász Józsefné mint új munkás került az üzemrészbe és már egy hete dolgozott ott, még mindig nem tudott kellő eredményt elérni munkájában. Juszt elvtárs állandóan érdeklődik az új munká­sok haladása felől és így megkér­dezte Nagy Lajosnét is, akire Ju­hászné tanítását bízták: — Mi van az új szakmunkással, lehet-e már olyan géphez tenni, ahol kevesebb segítséggel dolgoz­hat? Nagy né aggódva felelt: — Juszt elvtárs, Juhászné na­gyon nehezen tanul, nehezen ba­rátkozik meg a géppel. Juszt elvtárs gondolkodott, mér­legelte a dolgokat és türelemre biztatta Nagynét: — Juhásznénak gyermekei van­nak, többet tud keresni, ha gép mellett dolgozik. Rróbáljuk még egy hétig tanítani. Két hét múlva Nagy Lajos­né és Juszt elvtárs segítségével, Juhász Józsefné megismerte a gé­pet és kevesebb segítséggel dolgoz­hat a gépen. Juszt elvtárs nemcsak a dolgo­zók egyéni problémáit segít meg­oldani, hanem különösen sokat se­gít a munkában. A Szegedi Ken­dergyár üzemrészei közül az előfo­nóban van a legtöbb sztahánovista: a létszám 8 százaléka. A sztaháno­visták tudják, hogy élenjáró ered­ményeiket Juszt elvtárs segítségé­vel, tanításával érhették el. Cso­mor Istvánné sztahánovista előfonó például elmondja, hogy azelőtt az előfonógépen összefűzte a fonalat és így alig tudott száz százalékon fölül termelni. Juszt elvtárs segít­ségére sietett és megmagyarázta neki, hogy külön-külön fűzze be a fonalat a gépbe, így jobban halad a munkája. Csomorné megfogadta a műszakvezető tanácsát és így érte el a sztahánovista szintet. Juszt elvtárs eddig az előfonóban két sztahánovista művezetőt ne­velt. Csőre Jánost és Mészáros De­zsőt. Mészáros Dezső sztahánovista művezető nagy szeretettel mondja el Juszt elvtársról: „Juszt elvtárs 33 éve dolgozik ebben a szakmá­ban és tapasztalatait, tudását át­adta nekem is". J\lem véletlen hogy Juszt elvtársat szeretik az üzem dolgo­zói. Nem véletlen, hogy hozzáfor­dulnak ügyes-bajos dolgaikkal. Juszt elvtárs példát mutat a ter­melésben: eddig már két sztahano­vista jelvényt kapott és megkapta a „Könnyűipar kiváló dolgozója" jelvényt is. A végfonó dolgozói nemrég arról panaszkodtak Juszt elvtársnak, hogy rossz a 6. T. II. számú fonal minősége, nem tudnak vele megfe­lelő eredményt elérni. A 6. T. II. fonal minőségének megjavítása régi problémája volt az üzem vezetői­nek. Amikor a fonal minőségi javí­tásával kapcsolatban kísérletezett a műszaki csoport, Juszt elvtárs szak­mai tudásával is hozzájárult a si­kerhez. Mint pártbizottsági tag, Juszt elv­társ politikailag is neveli az üzem dolgozóit, különösen közvetlen munkatársait. Többször megbeszé­lik például Mészáros Dezsővel a Szabad Nép egy-egy cikkét. Juszt elvtárs propagandista is. A Párttörténet második évfolyamán tanít jó eredménnyel . A tavalyi konferenciáján tanult Rózsa Já­nosné, akit most pártiskolára ja­vasoltak. Szűcs Béla — aki műve­zető volt és eredményes munká­jáért most osztályvezetőnek nevez­ték ki — ugyancsak az ő szeminá­riumának hallgatója volt. Juszt elvtárs az eredményekre joggal büszke lehet, de ő, a 49 éves, mindig vidám ember, szerényen csak azt mondja: — Én is sok hibát követek el, — és keres, kutat a munkájában, hogy ha mások nem mondták el a hibáit, hát ő mondhassa el. És mit talál? — Nem jutok el mindenhova. Mint termelési felelős, kevés segít­séget adok a pártbizottságnak. Ezek valóban hibák, de nem kis dolog, hogy állandóan törődik a dolgozók kisebb-nagyobb problé­máival és megoldja azokat, hogy sztahánovistákat, sztahánovista mű­vezetőket nevel, tanítja őket, nem­csak szakmailag, hanem politikai­lag is, hogy az üzem nagy terme­lési problémáit segít megoldani. A napi netté* munka után, amikor annyi helyen tanított és segített Juszt elvtárs, hazatár a Tá­rogató-utcai kétszobás lakásába. Felesége ügyes háziasszony, sok jó befőttet tett el a nyáron, és most férjének kedveskedik egy-egy be­főtt különlegességgel. Otthon van 25 éves fia is, aki a Teherfuvarnál gépkocsivezető. A fiú mostanában arról beszél édesapjának, milyen kultúrműsort próbálnak most a DISZ-ben. Juszt elvtárs bekapcsolja a rádiót, zenét keres, mert azt na­gyon szereti, aztán kinéz a beha­vazott kertbe. Arra gondol, hogy tavaszra, a napi nehéz munka után hogyan ápolgatja majd kedvenc vi­rágait és hogyan piheni ki magát a virágoskertben. Olvasd a lürsáflfllniLSzcmlfí minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elöl *

Next

/
Thumbnails
Contents