Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-19 / 15. szám

KEDD. JANUÁR ». DELMOGYARORSZaG Válaszolnak az illetékesek As újonnan létesített egészségügyi intézmények működéséről Az utóbbi éveidben, s így az elmúlt évben ls, több korszerű egészségügyi Intézményt avattak városunkban. Szeged dolgozói nagy érdeklődéssel figyelik az újonnan létesített egészségügyi Intézmények működését. Ha bárhol hiányosságot észlelnek, panasszal fordulnak a tanácshoz, Igen sokan felkeresik panaszos leveleikkel a *Délmagyar( rszág- szerkesztőségét ls. Tóth Józseíné rókusi és Sallai Ferencné uj szegedi lakosok is eljuttatták patt nszleveleiket a -Délmagyarország—hoz. Leveleikre és az újonnan létesített egészségügyi intézkedésekkel l pcsolatos kérdésekre az alábbi; kban válaszol a Szeged Városi Vanács egészségügyi osztályának vezetője, dr. Lantos György elvtárs. Ml lett a mdfmabam megnyílt Gyermekpolikllnikából f Még a mult év május 31-én számolt be a -"Délmagyarország* arról, hogy Rókuson a Kossuth Lajos-sugárút 31. szám alatt dr. Lantos György elvtárs, a városi tanács egészségügyi osztályvezetője átadta .- z új Gyermekpoliklinikát. Ezzel a Poli klinika bevonult a terv-létesítmények közé. Azóta így tartják r yilván a Szeged Városi Tanács tervosztályán, így számolt be róla vz *1953 Szegeden- című újévi ekkében ls a *Délmagyarország». Azonban egy időre beszüntette mnácsadó munkáját is a Poliklirika. Lantos György elvtárs, a tanács egészségügyi osztályának vetítője az alábbi levelet juttatta el >-erkesztőségünkhöz ezzel kapcsolatosan. A rókusi Gyermekpoliklinika építése 1953 májusában befejezést nyert. Még e hó 30-án, a gyermekhét keretében felavattuk. Kezdetben az egészségvédelmi tanácsadó kezdte meg működését és ezév január 16-ig működött is. A megnyitás után létszámkeret és felszerelés hiányában poliklinika jellegű működését a már műszakilag elkészült egészségügyi intézménynek biztosítani nem tudtuk. Az átadáskor egy kvarclámpa, két vizsgáló asztal, csecsemőmérleg és egyéb laboratóriumi felszerelések képezték a Poliklinika felszerelési tárgyait. Ezt követően kéréssel fordultunk a Megyei Tanács egészségügyi osztályához a felszerelés kiegészítéséért Kérésünket írásban is és szóban, is többször sürgettük. A mult év augusztus 1-én értesített bennünket arról a Megyei Tanács egészségügyi osztálya, hogy a Gyermpkpoliklinika felszerelési tárgyainak beszerzésére 15 ezer forint beruházási hitelt biztosított. Ebből az összegből vásároltunk egy mikroszkópot, két műszerszekrényt, három vérsejt-számolót, egy vizsgáló asztalt, s a fennmaradó összegből jcisebb laboratóriumi felszereléseket. De még mindig hiányzott a felszerelésből egy röntgen átvilágító készülék. Ennek kiutalását is kértük, s az Egészségügyi Minisztérium a mult év szeptember 19-én értesített bennünket arról, hogy elkészítik a röntgengépet és szóbeli értesítést adtak arról, hogy ezév első negyedében kapjuk meg. A mult év utolsó hónapjában újabb 25 ezer forintot kaptunk a létesítendő anyatejgyűjtő állomás, s a Gyermekpoliklinika felszerelésére. Ezzel a beruházással a Gyermekpoliklinika felszerelési tárgyai többé-kevésbbé biztosítottnak tekinthetők. A Gyermekpoliklinika szakrendeléseire az Egészségügyi Minisztérium által Szegednek utóbbi időben biztosított 45 óra szakrendelésből, 15 órát biztosítottunk. A röntgen átvilágító készüléket ideiglenesen pótolni tudjuk, mert a Szegedi Járási Tanács egészségügyi osztályát kértük meg, hogy a rendelkezésükre álló vándor röntgenkészüléket bocsássák ideiglenesen a poliklinika rendelkezésére. így most már lehetővé válik a Gyermekpoliklinika működtetésének biztosítása, és még e hónapban, néhány napon belül megkezdi működését. Mikor nyílik mog a Feltámadó, uteal kőraetorvosl rendelőt A Feltámadás-utcában létesítendő körzetorvosi rendelő műszaki munkálatainak befejezési határideje 1953. december 31-én lejárt. Az építő vállalat kérelmére történt többször Indokolt határidőmeghoszszabbítás folytén a rendelő műszaki átadását későbbi időre kellett elhalasztani, amely csak Január 20-án történik meg. Hiányzott ugyanis még a festés, a mázolás és a kályhák beállítása. Amennyiben a munkálatok elkészültek, a körzeti rendelést rövidesen megindítjuk. Ugyanakkor a vállalattal szemben a határidő be nem tartásáért az építési osztály tesz, illetve tett intézkedéseket. An út váront bárkám megnyitásáról A polgári egészségügy számóra állított volt honvéd kórház belgyógyászati osztálya 32 ággyal, hétfőn megkezdte működését. A traumatológiai (baleseti) osztály 30 ággyal a mai napon kezdi meg működését A további osztályok működésének megkezdése folyamatosan történik. Dr. Lantos György Szeged Városi Tanács egészségügyi osztályának vezetője Erről írnak levelezőink Uj kollektív szerződést köiünk Az ÉM. 85/8. Segédipari Vállalatnál három nap óta a napi munka befejezésekor a dolgozók egyrésze nem siet haza Külön-külön csoportokban más-más helyeken ez üzemi bizottság vezetőivel együtt beszélgetnek. Vájjon miről? Az üzem alkotmányáról, a kollektív szerződésekről. Megbeszélik az 1033-as évi kollektív szerződés hiányosságait, üzemi fejlődését, az üzem munkatervét, kultúréletét. Az üzem dolgozói szerződést kötnek, ezzel űjabb egy évre határozzák meg a kölcsönös tennivalókat. Ez a .szerződés egy cél elősegítését, a szebb és boldogabb életünk megteremtését segíti. | A felszabadulás előtt is volt kol-| lektív szerződés. Ez azonban csak azt tartalmazta, amit a munkás büntetés és azonnali elbocsájtás terhe mellett köteles volt elvégezni, a munkabérnek csúfolt fillérekért. Most mi vagyunk az ország, az üzem gazdái. A kollektív szerződésben kötelezzük magunkat az üzemi munka elvégzésére, a terv teljesítésére. A vállalatvezetőség kötelezi magát a munkafeltételek biztosítására, a dolgozóknak járó szociális és kulturális juttatások megvalósítására. Így segíti az üzemi kollektív szerződés mindkét fél érdekét, a kötelességek és jogok gyakorlását, a termelő munka pontos elvégzését. Kopasz József Meddig hallgatnak a hangszórók Szöged 2. Postahivatalban ? t A mult év december 16-án elnémultak a hangszórók a Szeged 2. Postahivatalban. A vasút részére végzett javítási munkálatok során romlottak el, és azóta is hallgatnak. De miért nem javítják meg? Hiszen a posta raktárában, rova: olóhelyiségében és a felvételi irodájában nagy segítséget nyújtott, amikor hallották az ott dolgozók, mennyit késik a vonat, mikor érkezik, mikor indul. A Posta Főnöksége december 18-án írásban kérte a vasutat, javítsák meg a hangszórókat. A levélre az a szóbeli válasz érkezett, hogy január 15-re elvégzik ezt. Azonban már január 15. is elmúlt, de a posta hangszórói még ma is némán tátonganak. Másodszor is kérte a posta a javítást, azonban hasztalan uL Nappal ls és éjszaka is egy dolgozónak folyton járkálnia kell a forgalmi irodára és vissza — az út hossza kb. 100 mérter —, hogy megtudjuk: mikor érkezik a vonat, mennyit késik stb., hogy az általunk elosztott leveleket, csomagokat mikor, hányas vágányra érkezett vonatra vigyük. Véleményünk szerint Időszerű lenne a posta kérését teljesíteni, mert a vasút a csomagok és levelek feladását, vonaton való továbbítását éppenolyan lelkiismeretesen kezelje, mint azok a postás dolgozók, akik naponta számtalanszor sietnek a forgalmi irodába, hogy munkájuk -megkönnyítésére* helyettesítsék a vasút által elrontott, de még ki nem javított hangszórók hivatását. Kovács Mihály cAml nincs a Iwcítikban Neve i Turi Sándor. Életkora: 54 év. Foglalkozása: lakatos a Szegedi Textilművekben. Fizetése: 1400 forint. Ebből levonva: 70 forint Békekölcsön és 1 százalék jövedelmi adó. Kifizetendő összeg: 1316 forint. Ennyi a fizetése Turi Sándornak, a Szegedi Textilművek egyik lakatosának. Ha szó esik a fizetéséről, lassan oldalt simítja a haját és csendesen megjegyzi: — Nem, nem ennyi az én fizetésem. Valóban ennyit találok a borítékban, de ehhez még hozzájön az, ami nincs papíron s nincs benne a borítékban. Turi elvtárs, a Szegedi Textilművek Sanyi bácsija, nyugodt, és örökké mosolygós. Ilyen emberre mondják azt, hogy -rendben van a szénája*. Sohasem veszekszik, sohasem ideges. Talán éppen ezért szeretik annyira az üzemben. — Ezernégyszáz a fizetésem és még az, ami nincs a borítékban — mondja. Kin smünetet tart, aztán beszélni kezd. Néha megáll pár másodpercre egy-egy évszámnál, de utána mindig megtalálja a szavakat. — Ezerkilencszáztizenkilenc április elsején szabadultam, vagyis letettem a segédvizsgát Somogy megyében Bálványosi Satzger Géza ádándi 5000 holdas birtokán. Ezen a helyen dolgoztunk együtt apámmal és bátyámmal, de nem sokáig. Decemberben minden nélkül utcára dobtak bennünket. A család télvíz idején kenyérkeresők nélkül maradt. Turi elvtárs homloka összeráncolódik, amikor a keserves napokról beszéL <— Aztán nagynehezen a tavi téglagyárhoz kerültem. Sokat, nagyon sokat dolgoztam csaknem semmiért. Itt dolgoztam csaknem tíz éven át és ezekben az években nősültem meg. Két gyennekem lett rövidesen. Szerettem nagyon őket, de nagy gond volt a két gyerek akkor. Hiába küzködtem, nem vittem semmire. Ott topogtam egyhelyben... 1929-ben már nem bírtam tovább. Somogyból Szegedre jöttem szerencsét próbálni. Gyermekeim ekkor még kicsik voltak. A fiú hat, a kislány pedig ötéves volt csupán. Feleségemmel s velük együtt -kevés, holminkkal léptünk a szegedi földre és nagy reménytől fűtve jelentkeztem a Rókusi Téglagyárban. — Jól van — mondotta az egyik tisztviselő. — Huszonnyolc pengőt kap egy hétre, amiért naponta tizenkét órát dolgozik. Ezt mondotta, aztán intett, hogy el is mehetek. Kijöttem az irodából és másnap] munkához kezdtem. Elhatároztam, tanulok, hátha akkor többet tudok keresni. Beiratkoztam a fémipari iskola esti tagozatára. A tandíjat úgy kerestem meg, hogy naponta 3 órát aludtam: este 9-től 12-ig. Éjféltől egészen a munka kezdetéig vizet szivattyúztam a gyárban, amiért 2 pengőt kaptam. így tudtam kifizetni a 9 hónapi tandíjamat. Olajon kémével újra végigsimít deresedő haján és mélyen elgondolkozik. — 1933 áprilisában felmondtak. Egy évig voltam munka nélkül. Ott kellett hagyni a téglagyári lakást és be kellett költöznünk egy vizes pincelakásba. Gyermekeimet nem mertem ott tartani. Az egyiket a bátyámhoz, a másikat pádig az öcsémhez adtam. Nem akartam, hogy örökös nyavalyát szerezzenek a vizes lakásban. Feleségem ott kapott izületit, amit még ma is nyög. Egy év után hallottam, hogy a Szőregi Téglagyár megindul és vesznek fel munkásokat. Jelentkeztem. Szerződést kellett aláírni, de milyet? Hat hónapig szóit és azzal fejeződött be: -Amennyiben hat hónap leteltével az igazgatóság nem találja meg a gyár üzemeltetésében a kívánt hasznot, úgy a szerződő felek a szerződött idő lejárta után elbocsájtatnak minden követelés nélkül*. Így volt valahogy, de nekem ezt is el kellett vállalnom. Nyolcvan pengőt kaptam akkor egy hónapra és negyedmagammal sokat koplaltam ilyen fizetés mellett. Kihúztam Itt 15 keserves esztendőt. 1948-ban a Szőregi Petróleumgyárba kerültem, majd 1949 november 28. óta Itt vagyok. — Ma már nem rettegek attól, hogy ma-holnap utcára dobnak azért, mert nincs munka. Ez a biztonság is hozzátartozik a fizetéshez .. í Turi Sándor egy pár másodperc szünetet tart, aztán újra beszél: — 1952 februárjában oklevéllel, augusztusban pedig sztahánovista jelvénnyel tüntettek ki. Tavaly, 1953-ban újra sztahánovista lettem. Többször részesültem pénzjutalomban. Egyszer 750, majd 500, 800, 200 és 300 forint jutalmat kaptam jó munkám után. Ez összesen 2550 forint. Újításaimért összesen 9900 forintot kaptam. Ruhát, cipőt vettem magarmak és a feleségemnek. — Persze, az unokáimra is gondoltam — mondja hunyorgó szemmel. — Vettem az újítási pénzből azoknak is csokoládét, játékokat, ruhácskákat. Ez sincs benne a borítékban. Ugye mennyivel <Cbb az én fizetésem, mint 1400 forint — mondja. — Persze, nem mindenki van így, de ha igazán akarja, mindenki lehet jutalmazott, újító, sztahánovista. Am Április 4 útja 16. Bármi ház előtt egy pillanatra megáll, aztán fiatalos léptekkel tűnik el a kapu alatt. A földszint egyik lakásának ajtaján belép és boldogan köszönti a bentlévőket. Azok hasonlóan viszonozzák. A íiatalaszszonyka ölében a 9 hónapos Gáborka sikolt nagyapja felé s ha tehetné, röpködő, párnás kacsóival nagyapjához röppenne őrömében. Turi elvtársról lekerül a kabát, s boldogan szorítja magához a kisunokát. Gáborka két kézzel kap bele nagyapja hajába, Turi elvtárs mit sem törődik ezzel, pedig a kisöreg igen goromba. A barátságos, meleg szoba barna bútorai között Turi elvtárs tovább folytatja, ahol abbahagyta. Egyik ujjával egyenesen mutat egy képre, amelyről fiatal pár mosolyog felénk: — A menyem és a fiam. ö a Nehézipari Minisztérium újítási osztályának vezetője. Szép fizetése van. Gabika édesanyja az Üvegértékesítő Vállalatnál dolgozik. Édesapja — a vejem — pedig a Tüzép egyik telepének a vezetője, ök sem nélkülöznek semmit. Jól élnek, Ooldogok. Velük együtt ebben a szerény lakásban nagyon jól érzem magamat. Gyermekeim velem együtt jó módban élnek. Mennyivel más már az ő életük, mint : ?. én, meg a feleségem fiatalsága volt. Tűrt néni eddig esak hallgatott és figyelte férje szavait. Néha helyeslően bólintott a szavakra, il? most ő is megszólalt. Hangja, a sckat szenvedett asszony hangja, kitölti a szoba símogatóan meleg levegőjét: >— Bizony sokat szenvedtünk .. *— De mostmár vége ugye — szól halkan Turi elvtárs. — Az sincs a borítékban, hogy hosszú évtizedekig ott éltem Bal toníöldvártól 22 kilométerre és egyszer sem láttam, amíg az urrk nyaralóhelye volt. De most í z utóbbi Időben kétszer is elmentem Balatoníöldvárra. Tellett a fizetésből, hát pótoltam az elmulasztottakat — Ez sincs és még nagyon sok minden nincs a borítékban — mondja kis szünet után és Gáborka, a kis vasgyúró, a nagypapa szemefénye teleszájjal kacag édesanyja felé. Két apró gyöngyfoga fehéren csillog ki kerek szájából. <k. 1) Á jövő szobrászai és festői közöttNehéz körülmények között alakult meg 1951-ben, Vlasics Károly vezetésével a Képzőművészeti Szabadiskola. Akkor, vendégként kezdte meg működését az MSZT Horváth Mihály-utcai székházában. A Tanács és a Népművészeti Intézet jóvoltából 1952-ben, immáron gazdaként, a Sztálin-sétány 7. szám alatti épület három földszinti termébe költözött. Azóta a kapu mellé felszögelt nagy tábla büszkén hirdeti, hogy itt van a Képzőművész-kör Rajz- és Szobrász Iskolája. Az első szobába lépő látogatót üres festőállványok, anatómiai táblázatok, szobrok fogadják. Egyrészük már gipszbe öntve dacol a téli hideg ellen. Az agyagszobrok nem birják ezt a harcot. Megrepedeznek, szétesnek a hidegtől. Csak a rajzolók műtermét tudják másnaponként befűteni. De így is folyik a munka. Kevesebben vannak ezért, de aki eljön, az itt van •zíwel, lélek bel. Tápai elvtárs a szobrászok tanítómestere. Ott sétál a rajzpapírok fölé hajlók között, mindenkhez van biztató, oktató szava. A szobrászok termében, a falakat körülölelő polcokon kész, az állványokon félig kész szobrok állnak. Hatásukban olyanok, mint egy rendezetlen kiállítás tárgyai. Am így is rendkívül biztatóak. Vlasics és Tápai elvtársak felváltva beszélnek birodalmukról és arról a nagy lehetőségről, ami a kezükben van. — Lehet, hogy nem minden növendékünk tud ezen a pályán flgyelemreméltóan művészit alkotni, — mondják — akkor is gyarapodnak, mert megfigyelő és összehasonlító képességük kifejlődik, megtanulják a képzőművészet nyelvét. Azt is, hogy ahol végetér a szó ereje, ott következik a festő és szobrász munkája. Az iskolának hatvan növendéke van, fiatalok és öregebbek, diákok, üzemi dolgozók, pedagógusok kutatják itt a vonalak, árnyak, testek rejtelmeit. A kifejezés tudományát. A régi tanítványok közül hal keiült Pestre, a Képzőművészeti Főiskolára. Soma Katalin is itt kezdett el szobrászkodni a körben. Vásárhelyi parasztszülők gyermeke. Szabrász lesz — s nem is akár milyen. Évente számos szoborral, festménnyel vesznek részt a szegedi Szobrász- és Rajziskola növendékei az országos kiállításon. Mindig nagy területet uralnak a kiállításteremben és az elismerésekből igen sokat hoznak haza. De nemcsak szegediek látogatják a foglalkozásokat. Majtinszki Ágnes gimnáziumi tanuló. Most készül az érettségire, hogy azután mehessen az Iparművészeti Főiskolára. Makóról jár be. A szinte lányosan szégyenlős Rabi János tápai, Rá igazán megérdemelten büszke a mestere. A fiatal 15 éves fiú egyéni látás és rajzoló készsége szép reményeket kelt. — Egyszer még büszkék lehetünk rá, — mondja róla Vlasics Károly. Szinte észrevétlenül telik az idő, A modell, lassan élethűen néz valahány paprirról. Alapjában mind hasonló és mégis más-más. Szeretnek itt lenni a növendékek. A látogatót is fogva tartja valami, ami talán a festék szagában, a ceruzák futkosó neszében rejtőzik. De fogvatart az a tiszta, szeretetteljes emberi hang is, ami a mesterek és tanítványok között van. A tanítók tudják, hogy fontos az ember emberré nevelése, mert „mindenki akkora művész, amekkora ember". Szocialista kultúránknak szerves része a képzőművészet. Ezt átérezve irányítják a kibontakozó, vagy éppen járni tanuló szobrász és festő tehetségeket az iskola vezetői. (I i) Q Némít Etemokratlfcus KSítérsíséi ve»etéi UHra'na Oroszországgá! történ! a raegyesiltéséne* 339 évfordulója alkalmából s'erencsekívánita'kat felezték ki G. M. Maicn!?ovnafc és K. J. Vorosüovaak Berlin (MTI) Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke Ukrajna Oroszországgal történt újraegyesülésének 300. évfordulója alkalmából meleghangú üdvözlő táviratot intézett K. J. Vorosilov elvtárshoz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökéhez. Ottó Grotewohl miniszterelnök G. M. Malenkov elvtárshoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez intézett táviratában a többi között a következőket emelte ki: Az a sok, hatalmas eredmény, amelyet a Szovjetunió a komim) nizmus építése során elért, ve mint a népek közötti baritság . méjének diadala lelkesedéssel h át a németeket és arra ösz* őket, hogy még nagyobb erői téssel küzdjenek az amerikai imperializmus ellenséges törekvő ellen, szétszakított hazájuk újr egyesítéséért, az egységes, füge len, békeszerető, demokratikus Nó metországgal kötendő békeszerző désért és mindent megtegyenek ;•-< lamennyi nép békés és baráti kí-pcsolatainak megteremtéséért.