Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-17 / 14. szám

VASÁRNAP, 1054. .TANTJÁR 17. 3 DELMflGYBRORSZBG NEMZETKÖZI SZEMLE Merénylet késsül a béke ellen Koreában Kevés nemzetközi szerződést rúgtak fel valaha is olyan nyíltan, mint most az amerikaiak a koreai fegyverszüneti egyezményt. Az Ázsia távoli partjairól érkező hí­rek újabb provokáció előkészítésé­ről tunúskodnak. A fegyverszüneti egyezmény ér­telmében ugyanis a két hadviselt fél 90 napon át végezhet felvilá­gosítást fogságbaesett harcosai kö­zött, ak'k szabadon dönthetnek ar­ról, haza akarnak-e települni. Az ezalatt hazatérni nem kívánó foglyokra még 30 napig az ezzel megbízott fndiai őrség ügyel fel, s az időközben összeülő koreai po­litikai értekezlet dönti majd el, mi legyen a sorsuk. Ez állt az — amerikaiak által is aláírt — papíron. A már jólis­mert megdöbbentő hírek azonban mást mutatnak. Amerikai segítség­gel becsempészett csankajsekista és liszinmanista ügynökök ördögi módszerekkel, gyakran gyilkossá­gokkal akadályozták meg, hogy a felvilágosítások szabályosan menje­nek végbe. És noha a felvilágosítások kez­detétől számított 90 nap december 22-én letelt, valójában csak 10 na­pon keresztül folyhatott felvilágo­sítás a foglyok alig 15 százaláka­nak részvételével, nem is szólva arról, hogy a már említett béren­cek. no meg a jelenlévő amerikai tisztek a beszélgetések ideje alatt is a legundorítóbb módszerekkel igyekeztek elriasztani a hazatérés­től a foglyokat. December 22 óta az amerikai és „ENSZ'-liaderők főparancsnok­sága mereven elzárkózik a felvilá­gosítások folytatása elől. Számítá­suk a kövekező: január 22-ig le­telik a további 30 nap. s szerintük ekkor lejár az indiai fegyveres őr­ség megbízatása, a foglyokat pedig t-zabadon kell bocsátani. Hull és Taylor amerikai tábornokok nyíl­tan ki ls kürtölték, hogy már kész — A ,.sza­több kilométeres dróthálóalagúton, géppisztolyos katonák sorfala kö­zött kivezetek a semleges övezet­ből. 11 ezer kínai foglyot ezután Tajvan szigetére hurcolnak, hogy a Csang Kaj-sek lianda friss ágyú­töltelékeket kapjon, a koreai szár­mazású foglyok pedig a I.i Szin Man-féle hadseregbe kerülnének. Ha összeült "olna a koreai po­litikai értekezlet, születhetne dön­tés a hadifoglyok ügyében. Csak­hogy az előkészítő tanácskozáson Dean amerikai megbízott — mi­után több ízben visszautasította a koreai-kínai tél eredményt igérő javaslatait, — december 12-én fel­ugrott és arcátlanul elhagyta a tárgyalótermet. Ezért keltett világszerte nagy figyelmet az a levél, amelyet Kim Ir Szen marsall, a koreai néphad­sereg parancsnoka cs Peng Töhuaj tábornok, a kínai népi önkénte­sek parancsnoka intézett Thimaj­jához, a semleges hazatelepítési bi­zottság indiai elnökéhez. Nagy fi­gyelmet keltett továbbá Csou En­lajnak, a népi Kína külügyminisz­terének január 9-i nyilatkozata. E két fontos okmány ismét lerántja a leplet az amerikai mesterkedé­sekről, s egyben javaslatokat tar­talmaz: folytatni kell a felvilágo­sításokat, hogy meg legyen a tel­jesértékű 90 nap, a politikai érte­kezlet előkészítő tanácskozásainak pedig haladéktalanul ismét meg kell kezdődniük. A javaslatok lehetővé tennék a helyzet normális rendezését, az óceánon túlról, azonban minded­dig csak ködös és kitérő válaszok érkeztek. Közben pedig tovább szövik a január 23-i provokáció szálait. Az időpont nem véletlen, hiszen csupán egy nappal előzi meg a négy nagyhatalom külügy­minisztereinek tervbevett berlini tanácskozását. így akarják az im­perialisták felborítani a békés ki­bontakozás lehetőségeit. Manőve­reiket azonban szerte a világon el­ítélik a becsületes emberek. A minisztertanács és a SZOT elnökségének határozata a szocialista munkaverseny szervezésének néhány kérdéséről terv van a kezükben, baddá vált" foglyokat január 23-an KnrmánxváIság Olaszországban ' 'Az új év új bonyodalmakat ho­zott az olasz politikai élet száma­ra Január 5-én lemondott a Pella­kormány. s a válságból azóta sem sikerült kivergődni. Vájjon miért? Azért, mert nem csupán a kor­mány, hanem az uralmon levo egész Keresztény-Demokrata Part válságáról, az Amerika-barát poli­tika válságáról van szó. Emlékezzünk vissza 1953. júni­us 7-re. Ezen a napon választások zajlottak le Olaszországban, s a szavazatok egyharmadát — min­den csalás ellenére — a haladó erők kalpták meg, a keresztény­demokraták viszont elvesztették abszolút többségüket. Ez az ered­mény egyszeriben kibuktatta a miniszterelnöki székből De Gas­perit, akinek öt esztendős műkö­dését* száz gépgyár és 139 textil­gyár bezárása, négy és félmillió munkanélküli, hatalmas külkeres­kedelmi deficit és a dolgozók elvi­selhetetlen nyomora jelzi. Csak­hogy a Keresztény-Demokrata Párt nem akarta feladni állásait. Sikerült is beültetnie a miniszter­elnöki funkcióba Pcllát, aki akko­riban demokratikusabb húrokat próbált pengetni, többek között amnesztiát igért. A húrok azonban mind hamisan szóltak. A tömegek látták, hogy életük mitsem javul, ugyanakkor Pella — abszolút több­ség hijján — a monarchistákkal, újfasisztákkal próbál szövetségre lépni, sőt egy, a monarchistákiioz igen közelálló kereszténydemokrata minisztert akar bevenni kormá­nyába, hogy szélesebb parlamenti támogatást biztosítson magának. Az elégedetlenség em'att mindjob­ban nőtt, s ez tükröződött a parla­ment állásfoglalásában is. A jobb­ratolódás miatt Pella kormánya végülis lemondásra kényszerült. A kereszténydemokraták azonban nem akarnak visszakozni. Üj jelöl­tet állítottak csatasorba, Fanfanit, aki miközben új kormányt igyek­szik összeeszkábálni — Pella ré­gebbi példájára — szintén nem fukarkodik a demokratikus jel­szavakkal. Ám a szavak mitsem használnak. Az olasz nép tettekre •vár, tettekre pedig csak akkor ke­rülhet sor, ha a baloldali szerve­zetek is szerepet kapnak az állam­vezetésben. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége néhány nappal ez­előtt hozott határozatában félre­érthetetlen programmot adott: -"Mindaddig nem lehet szó tény­leges fordulatról és szociális re­formokat megvalósító konkrét po­litikáról, amíg a politikai vezetés­ben közvetlen részt nem kapnak az új gazdaságpolitikában érde­kelt rétegek többségét képviselő nagy baloldali szervezetek. A kommunisták készek a közös mun­kára, hogy megoldják ezt a vál­ságot és erre a közös munkára felhívják az összes olyan demokra­tákat, akik képesek felszámolni a régi, elvakult előítéleteket.* Az olasz nép ezt az utat támo­gatja. Bárhogyan is lavírozzanak a kereszténydemokraták, számítá­saik ingatag alapra épülnek, a vál­ság előbb-utóbb csúfos kudarchoz vezet majd. Veszélyes játék június hetedikét figyelmen kívül hagyni! A minisztertanács és a SZOT el­nöksége fontos határozatot hozott a szocialista munkaverseny szerve­zésének néhány kérdéséről. A határozat megállapítja, hogy az elmúlt években hatalmas ered­ményeket értünk el a szocialista munkaverseny fejlődésében. A munkaverseny kibontakozása volt a forrása azoknak a sikereknek, amelyek szocialista építőmunkán­kat jellemzik. Ugyanakkor azt is megállapítja a határozat, hogy a szocialista munkaverseny fejlődése nem egyenletes, a versenyt szervező és irányító munka elmarad a dolgozók ver­senylendületének általános fejlő­dése mögött, a verseny néhány szervezési elve és módszere elavult, nem felel meg a jelenlegi követel­ményeknek. A határozat rámutat arra, hogy a munkaverseny szervezésének megjavításával lehetővé kell tenni dolgozóink szaktudásá­nak, kezdeményező erejének korlátlan kibontakozását. E célkitűzések megvalósítását, a verseny szervező munka alapelvei­nek néhány módosításával segíti elő a határozat. Így kimondja, hogy a sztahánovista és *a szakma kiváló dolgozója* címért folyó ver­seny feltételeit egységes elvek szerint kell kidolgozni és biztosí­tani kell, hogy e kitüntető címe­ket az eddiginél több dolgozó ér­hesse el. A határozat értelmében a jövőben a sztahánovista feltétele­ket műhelyenként kell megállapí­tani. A normateljesítés követelmé­nyét a műhely Bizonyos szá­zalékkal felemelt átlagának megfelelően kell megszabni. Ez a követelmény a műhelyátlag havonkénti alakulásához igazodik, ami lényegében azt jelenti, hogy a normateljesítési követelmény megállapításánál minden hó­napban figyelembe veszik a műhely adottságát. A határozat rendelkezéseinek megfelelően a jövőben a feltételeket egy hó­napon át teljesítő dolgozónak odá kell ítélni a sztahánovista címet, s ez a körülmény a dolgozók szé­lesebb rétegei számára biztosítja a kitüntetés elnyerésének lehetősé­gét. A normateljesítés követelmé­nye mellett a határozat még négy olyan feltételt álla­pít meg, amely a minőség meg­javítására, nagyobb takarékos­ságra, újításra, az élenjáró munkamódszerek átadására, illetve átvételére és a munkafegyelem megtartására ösztönzi a dolgozókat. Ezek a feltételek fokozottan a terv teljesítése, a kormánypro­gramra megvalósítása szolgálatába állítják a versenyt. Ennek egyol­dalúságát, sáblonosságát — kizá­rólag a magas teljesítmény hajszo­lását — felszámolják és a gazda­ságosabb, minőségileg jobb terme-1 mázni. Az igazgatói alap termé Uít cooílil/ oln A ,14 4nfÓ7l7űHő_' c7ntúcon +n„áhhra 4e moomaraX lést segítik elő. Az új intézkedé­sek — megfelelően érvényre jut­tatva a verseny társadalmi ellen­őrzésének elvét — a bürokratikus és formális versenyszervező munka felszámolását is elősegítik. A jövőben a műhely dolgozói ítélik oda az arra érdemes dol­gozónak a sztahánovista cí­met, amely e kitüntetések adásának alapját képezi. A műhely dolgozói döntenek majd a sztahánovista cím elnyerésével kapcsolatos eg^éb kérdésekben is. A jövőben a sztahánovista cí­met havonként kell odaítélni az arra érdemes dolgozónak. Aki egy, illetve két hónapig saját hibájából nem teljesiti a feltétele­ket, nem használhatja a sztahápo­vista címet. Az előzően megszer­zett kitüntetéseket (például szta­hánovista jelvényt) azonban to­vábbra is Viselheti. Ezek az intéz­kedések megerősítik a verseny tár­sadalmi ellenőrzését és emelik a Sztahánov-mozgalom tekintélyét. A határozat — azzal, hogy *a szakma kiváló dolgozója* cím el­nyerését nem köti külön feltéte­lekhez — elősegíti e fontos verseny fellendítését is és az eddiginél lé­nyegesen több dolgozó számára te­szi lehetővé e kitüntető cím elnye­rését. A határozat kimondja ugyan­is, hogy azt a sztahanovistát, aki a fel­tételeket egy éven át folyama­tosan teljesíti, *a szakma ki­váló dolgozója* jelvénnyel kell kitüntetni. Külön pénzügyi keretet kell biz­tosítani a szakma kiváló dolgozói­nak megjutalmazására. Megszűnik ezzel az az igazságtalanság, hogy — igazgatói alap hiányában — egyes üzemekben a legjobban ter­melő dolgozókat se tudták jutal­szetesen továbbra is megmarad ennek egy részét a jövőben is a versenyben jó eredményt elérők­nek a jutalmazására kell fordí­tani. A határozat intézkedik a terme­léssel közvetlenül és közvetve kap­csolatban lévő műszaki dolgozok versenyének kiszélesítéséről, sza­bályozza e verseny legfontosabb kérdéseit. Ezzel is kifejezésre jut­tatja a műszaki értelmiségi doigo­zók e fontos munkájának fokoz./.i megbecsülését. A műszaki értelmiségi dolgozói* tömegesebb bevonása a ver­senybe a termelés vezetésé­nek megjavítását, a termelési technika színvonalának továb­bi fejlesztését kell, hogy szol­gálja. Ezzel elősegíti a határozat a mű­szaki vezetők versenyszervezésé­ből adódó feladataik ellátását is. amely elválaszthatatlan a szocia­lista üzemvezetéstől. Nagyjelentőségűek azok a mó­dosítások, amelyek az élüzem, va­lamint a minisztertanács és a SZOT vándorzászlóiért folyó ver­sennyel kapcsolatosak. A változta­tás lényege: a jövőben előre megállapított, konkrét feltételeket állítanak az üze­mek elé és e vándorzászlókat mindazok az üzemek elnyerik, amelyek a felté­teleket teljesítik; előre meghatá­rozzák a kitüntetéssel járó pénz­jutalom nagyságát is. A minisztertanács és a SZOT elnökségének a szocialista munka­verseny szervezése néhány kérdé­séről hozott határozata újból kife­jezésre juttatja élenjáró dolgozó­ink megbecsülését és hozzájárul a dolgozók életszínvonalának eme­léséhez is. A Szovjetunió kegyelemben részesített 6143 elítélt németet Berlin (MTI). Á Német Demokra­tikus Köztársaság miniszterelnök­sége sajtóhivatala közölte: — A Szovjetunió kormányánál; határozata alapján a Német Demo­kratikus Köztársaság börtöneibő1. büntetésük letöltésére való tekintet nélkül, szabadonbocsát ják azokat a né­met állampolgárokat, akiket szovjet hadbíróságok Németor­szágban 1915. május 9-e után, há­borús, vagy megszálló hatal­mak elleni bűncselekmények miatt elítéltek. — A' határozatnak megfelelően 6143 személyt helyeznek szabadláb­ra, tehát a szovjet hadbiróságok ál­lal Németországban 1945. május 9-e után elítélt és még fogságban lévő személyek legnagyobb részét. Csu­pán azok nem kapnak kegyelmet, akik különösen súlyos bűncselekmé­nyeket követtek el és azok akik veszélyeztetnék a társadatom békés és demokratikus fejlődé­sét. — Az elítéltek szabadonbocsátá­Hát a Német Demokratikus Köztár­saság belügyminisztériumának szer­vei hajtják végre. A szabadonbo csatott személyek a Német Demo­kratikus Köztársaság teljesjogú ál­lampolgárainak tekintendők. 105 évvel ezelőtt, 1849 január 16-án született a nógrádmegyei Szklabonyán Mikszáth Kálmán, a ma­gyar széppróza egyik leg­MIKSZÁTH KÁLMÁN 1849—1910 got adjon a nép, az egy­szerű ember iránti "szerete­tének. A szegényekkel so­hasem gúnyolódik, ha ró­nagyobb mestere, a kiváló Kálmán miniszterelnököt is ni társadalmi helyzetének a klérus, a krelikális reak- jén ú^critlna ".'^PJl, dfr*~ realista író. baráti köréhez vonzzák s korlátait. Mikszáth látja, ció bűnei felett sem. „Du- 1 ZSttL k úgy indul, a magas pártfogó közben- tapasztalatból tudja, hogy dás" című elbeszélésében - e Konny" realista író. Életpályája züllött uralkodó például megpendíti azt az mint annyi más, korabeli járására képviselői mandá- korának kisnemesi fiúé: gimnázi- tumhoz is jut. Kormány- osztálya, a dzsentri-társa- igazságot, hogy a fekete papirosába umba jár, jogot tanul, majd párti tagsága azonban tá- dalom mérföld-messze áll reakció is az urak cinkosa megyei hivatalt vállal. De volról sem jelenti azt, hogy a reformkor, az 1848 ne- a parasztok kizsákmányo­a fiatal . Mikszáth hamar feltétlenül kiszolgálja a ki- mességétől. Mégis, a mult lásában. Nagylélekzetű re­ráébred, hogy a hivatalno- egyezés utáni Magyaror- érdemeiért, az elődök tet- génye pedig, a „Különös kosdi nem neki való. Ott- szág kormányait. Mikszáth teiért hajlandó elnézésre, házasság", melyet a cseppje. De ha az urakról van szó, a humor aranyos­csomagolva mázsás igazságokat vagdal a címzettek fejéhez. Az új magyar irodalom világosan látja Mikszáth és hagyja a balassagyarmati a kormánypárton belül is sőt rokonszenvre. Még a ro- végén ír, s amelyben bát- ÚT]Valink" - Tóit03"*! ^'ta" megyeházát és újságíró lesz. független szellem marad, zoga megyerendszernek is ran pálcát tör a klérus kaiLt _ Károm évig Szegeden eszi Tisza Kálmán barátjaként megbocsát — a hajdan becstelenségei fölött, •B lizmi Ám csat jelenti. vidéki újságírás nehéz is a maga útját járja: az Bécsnek ellenálló megyék kritikai realizmusnak' csú- ^rBtt„frdeme't íl°gy Száz~ kenyerét, később Pestre ke- éles szemű, szókimondó, utódát tiszteli benne. Am csát ielenti ... . eretette meg a rül és a Pesti Hírlap szer- realista író útját. az idők múlásával az iró Nemcsak az együttérzés S^®/™'* ^ Mik" kesztőségében dolgozik. El- Mikszáth realizmusa két hangja is egyre komoro- hangja az, ami Mikszáth- „itP r V. ?.\ az ore" ső írói próbálkozásai poli- forrásból táplálkozik: egy- dik, a rokonszenv egyre nak a parasztsághoz való es tikai karcolatok, de ezek- részt abból az őszinte sze- ritkábban csendül ki belő- szoros kapcsolatáról ta- n • fi- a. feladatot­kel nem ér el sikert. Ne- retetbői, melyet a kegyet- le. A „Galamb a kalitká- núskodik. Sokrétű ábrá- ZaL- ™ teljesítette, mint vét 1881-ben kapja szárny- lenül kizsákmányolt pa- ban" s a „Beszterce ostro- zolásmódja, elbűvölő stí- !!'-Vnls'h J°kal v>!aga ra a hír, amikor megjele- rasztság iránt érez, más- ma" című műve már hír- lusa is minduntalan a m ú átvf abr"nd"vllag> lenik *Tót atyafiak« című részt abból a sírig megőr- deti, hogy a nemesség ide- parasztember jellemző el- T ,r( per.Lf klvonta az novelláskötete. Az első iaa- zött csodálatból, melyet a je lejárt, a nemesség élő- beszélő módját juttatja bűköb l 3 mesés 48-as forradalom emléke halott anakronizmus, hogy eszünkbe. „Elbeszélni nem -VJalosás vi" elbeszélések, regények jelent számára. Világos, nincs mentség a maradi a regényíróktól tanultam ? Mlk~ íria raacrá^i _ száthtol sokat tanult Következő novelláskötete. Az első iga­zi Mikszáth-könyvet novel­lák, V6PV hosszú sora követi, egészen hogy az a realista író, aki múlthoz körömszakadtáig — írja magáról — hanem a"?l"lul SOKat tanult az a »Fekete város* című re- ismeri a föld népét és szí- ragaszkodó uralkodó osz- a magyar paraszttól" Ez a V,"a kovetkező regény­gényéig, amely halála esz- vében 1848-as eszmények tály számára. „Nemzetes fordulatos, eleven ' csatto- i?TnemZ,Sd.ék: Tömörkeny, tendejében, 1910-ben lát élnek — a századforduló uraimék", „Üj Zrinyiász" gó-villogó Mikszáth-stílus ™ a' Gardon>'1> Móricz, napvilágot. évtizedeiben csak kritikai és sok más műve egy-egy adta az ürügyet a polgári anul t61e mai iroda!" Mikszáth fiatal újságíró realista lehet. állomás azon az úton, me- irodalomtörténetnek hogy T is Tanulja az igaz­Függetlenségi A bírálattal nem is fukar- lyet Mikszáth a kritikai Mikszáthot, mint probléma- Sdff' 3 valoság tel5es ábl"á­eszméinek harcosa kodik, bár igazi kritikai realizmus felé megtett, — mentes csevegőt kedélve- zolasát, tanulja a realiz­volt. Később belép a Kor- hangját csak hosszú fej- egészen a „Noszty fiú ese- sen adomázgató 'írót emle- must, tanulja az igazi cm mány-Pártba. A Független- odés eredményeként ta- te Tóth Marival"-ig, mely gesse. Pedig Mikszáthnál a berábrázolást és szén ma segi Parttal történt szaki- lalja meg. Ennek az a ma- megsemmisítő ítélet a maró gúny és az elbájoló "T ep ma" tását az magyarázza, hogy gyarázata, hogy még a dzsentryk világa fölött. humor csak eszköz arra gy&r SZOt: mindazt- arr>i ez a párt egyre inkább a független szellemű Mik- Mikszáth nem hunv sze- hogy egyfelől kifejezze Mikszúthban követnivaló naííybirtfokosok, cselédjévé száth sem tudja egyköny- met a korabeli társadalmi megvetését korának urai- mindazt, ami irodalmunk­züllött. Iroi sikeréi Tisza nyen es mindenkor atlep- rendszer másik támasza, val szemben, másfelől han- nak maradandó értéke, korában Párt

Next

/
Thumbnails
Contents