Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-04 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t •H. Városszerte nagy az érdeklődés a paprikatermesztési ankét iránt Az új esztendő első munkanapján Szeged üzemeiben Az egyetemi és főiskolai pártszervezetek a vizsgák sikeréért AZ M D P C SONGRA D M E G Y E I P A R T B I Z O T T S Á G Á N A K LAPJA x. évi', a. szám ARA 50 FILLÉR IIÉTFÖ. 1954. JANUÁR 4. A békepolitíka további sikereiért Az elmúlt esztendő igen jelentős az emberiség történetében: a béke és a haladás erői nagy eredményeiket értek el az agresszióval vívott harcban. A békeszerető erők legnagyobb győzelmeként létrejött a koreai fegyverszünet és szerte a világon tömegmozgalommá lett a béke megvédésének ügye. Nagy haladás történt a nagyhatalmak közötti, döntő fontosságú tárgyalások megvalósítása terén is és új szovjet javaslat született az atomenergia békés i elhasználásával kapcsolatban. E nagy eredmények birtokában nyugodtan elmondhatjuk, hogy az elmúlt esztendő folyamán a nemzetközi helyzetben igen jelentős enyhülés következett be és hosszú esztendők óta először tekint az emberiség reménységgel és bizakodva az új esztendő elé. Nem vitás, hogy EZ elmúlt év e kimagasló eredményeinek elérésében döntő szerepe volt mindenekelőtt a Szovjetuniónak, a Szovjetunió békepolitikájának. E békepolitika alapja, hogy figyelembeveszi a népek érdekeit és szilárd meggyőződéssel, következetes, magabiztos kezdeményezéssel, tárgyalási és megegyezési .készséggel tárgyalóasztalhoz kényszeríti az erőszak és támadás, a háborús törekvések megszállottjait. A béke győzelméért küzdő erők elmúlt esztendőben elért sikerei alapján az emberiség reménnyel és bizakodással tekint az új esztendő elé. Malenkov elvtársnak az „International News Service" amerikai hírügynökség európai vezetője, Kingsbury Smith számára adott, világjelentőségű nyilatkozata minden tekintetben alátámasztja és indokolttá teszi a békeszerető emberiség e reményeit, bizonyítókául annak, hogy a szovjet kormány fáradhatatlanul keresi a megegyezés lehetőségeit és mindent elkövet, hogy tárgyalások útján, békés lehetőségek közepette oldódjanak meg napjaink vitás nemzetközi kérdései. Malenkov elvtárs nyilatkozatának minden szava egy-egy csapás az amerikai háborús uszítókra, akik meglehetősen hosszú idő óta- útszéli hangon uszítanak a Szovjetunió és a vele szövetséges országok ellen. Minden törekvésük eddig arra irányult, hogy háborús hisztériát teremtsenek az Egyesült Államokban, azt hirdetve, hogy a Szovjetunióval való háború elkerülhetetlen. A tárgyilagosan gondolkodó amerikai tömegek Malenkov elvtárs nyilatkozata után aligha fogják elhinni, hogy a Szovjetunió háborúra törekszik az Egyesült Államok ellen. Különösen nagyjelentőségű Malenkov elvtárs nyilatkozatának az a része, amelyben a szovjet-amerikai kapcsolatokkal foglalkozik. Mindenki előtt világos, hogy a nemzetközi életben alapvető változásokról nem lehet addig szó, amíg a világ két vezető hatalma: a Szovjetunió és az Egyesült Államok normális, békés együttműködése meg nem valósul. Ebből következik, hogy a két ország kapcsolatainak megjavulásr. viszont a nemzetközi feszültség nagymérvű csökkentését, a nemzetközi helyzet pillanatnyilag fel sem mérhető megjavulását eredményezné. „Véleményem szerint nincs objektív akadálya annak, hogy az ú] évben megjavuljanak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai és megerősödjenek a barátság hagyományos kötelékei országaink népei között. Remélem, így is lesz!" Malenkov elvtárs e szavai bizonyítják, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok népe közötti barátság nem álom, hanem létrehozható valóság. Az amerikai nép legjobbjai, a haladó hagyományok ápolói nagy rokonszenvvel kísérték annakidején a. szovjet nép küzdélmét a cárizmus ellen, az emberibb életért. A szovjet nép szintén a legnagyobb megbecsülést tanúsította az amerikai haladó hagyományok, a béke és a szabadság amerikai harcosai iránt. Különösen nyilvánvalóvá vált a két nép közötti együttműködés nagyszerűsége a második világháború folyamán, amikoris nem kisebb ellenfelet, mint a hitleri Németországot kényszerítetták feltételnélküli megadásra. Nem szorul magyarázatra, hogy a két ország együttműködésének most sem kisebb a lehetősége, ha az Egyesült Államok vezetőiben megvan a hajlandóság arra, hogy a béke idején, a béke megvédéséért is együttműködjenek az emberiségnek a fasizmus elleni harcában oly nagy áldozatokat hozó Szovjetunióval. „Megvannak a kedvező lehetőségei a nemzetközi feszültség további enyhülésére 1954-ben. Lehetetlen, hogy a kormányok, de mindenekelőtt a nagyhatalmak kormányai ne hallgassanak a népek szavára és lehetetlen, hogy ne számoljanak a népek tartós békére irányuló, növekvő törekvéseivel". Malenkov elvtárs e szavai az egész emberiség szívből jövő kívánságát juttatják kifejezésre és azt bizonyítják, hogy ha az elmúlt esztendő során a népek békekövetelcse elől kitérni nem volt lehetséges, úgy ma a népek mindinkább képessé válnak arra, hogy a békés ígéretek beváltását ki is kényszerítsék. Ékes példája ennek a koreai fegyverszünet, vagy a berlini négyhatalmi értekezlet nyélbeütése. A Szovjetunió békeakaratának egyik legfényesebb bizonyítéka az a törekvés, amelyet a tömegpusztító fegyverek betiltásának követelésével kapcsolatban tanúsít. 1953 utolsó napjaiban a szovjet kormány Eisenhower amerikai elnök beszédére válaszolva új javaslattal állt elő ebben a nagyjelentőségű kérdésben, indítványozva, hogy az államok ünnepélyes nyilatkozatban kötelezzék magukat arra, hogy nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvert. A földkerekség népei egyöntetűen helyeslik a szovjet javaslatot, mert amellett, hogy védelmet nyújt a világ népeinek e pusztító fegyverekkel szemben, előbbreviheti a nagyhatalmak megegyezését e sorsdöntő kérdésben. „Ami a szovjet kormányt illeti, a szovjet kormány megtett, megtesz és a jövőben is meg fog tenni mindent annak érdekében, hogy a népek békében éljenek, hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség és egészséges kapcsolatok alakuljanak ki az államok között". Malenkov elvtárs e szavai nemcsak az amerikai népnek, de az egész világnak is tolmácsolják a szovjet nép békeakaratát. E szavak a legközvetlenebbül fejezik ki a Szovjetunió készségét a béke megteremtésére és nem kétséges, hogy e törekvéseket siker fogja koronázni. A világ népei nemcsak követelik kormányaiktól a tartós béke megteremtésére vonatkozó legteljesebb együttműködést, de kényszerítik is azokat arra, hogy az emberiség e legfontosabb kérdésének megoldására megtegyék a szükséges intézkedéseket, r; G. M. Ma!eriíov elvtárs válaszai Kirnssbuiy Smiih kérdéseire Moszkva, január 1. <TASZSZ) A január elsejei szovjet lapok közlik G. M. Malenkovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének válaszait Kingsbury Smith úr kérdéseire. Kingsbury Smith úr, az „International News Service" amerikai hírügynökség európai vezetője 1953 december 28-án a küszöbönálló új évvel kapcsolatban azzal a kéréssel fordult G. M. Malenkovhoz, hogy válaszoljon néhány kérdésre. Az alábbiakban közöljük Kingsbury Smith kérdéseit és G. M. Malenkov válaszait: ELSŐ KÉRDÉS: Mit kíván ön az amerikai népnek az 7954., évre1 VÁLASZ: Teljes szívemből boldogságot és békés életet kívánok az amerikai népnek. Sikereket kívánok az amerikai népnek a minden néppel való baráti kapcsolatok fejlesztésében és gyümölcsöző eredményeket a béke megvédésének nemes ügyében, a béke megszegésére irányuló mindennemű kísérlettel szemben. MÁSODIK KÉRDÉS: Reméti-e ön, hogy az új évet Amerika és Oroszország népei közötti baráti kötelékek megszilárdulása teszi majd emlékezetessé! VÁLASZ: Mindenekelőtt kívánatos a kapcsolatok megjavulása országaink között. Véleményem szerint nincs objektív akadálya annak, hogy az új évben megjavuljanak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai és megerősödjenek a barátság hagyományos kötelékei országaink népei között. Remélem, hogy így is lesz. HARMADIK KÉRDÉS: Hogyan értékeli ön a világ békéje megőrzésének és a nemzetközi feszültség enyhülésének lehetőségeit 1951-ben! VÁLASZ: Minden nép tartós békére vágyik és megvannak a kedvező lehetőségek a nemzetközi feszültség további enyhülésére 1954ben. Lehetetlen, hogy a kormányok, de mindenekelőtt a nagyhatalmak kormányai ne hallgassanak a népek szavára és lehetetlen, hogy ne számoljanak a népek tartós békére irányuló növekvő törekvéséveL Ami a szovjet kormányt illeti, a szovjet kormány megtett, megtesz és a jövőben is meg fog tenni mindent annak érdekében, hogy a népek békében éljenek, hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség és egészséges kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. NEGYEDIK KÉRDÉS: Mi az ön véleménye szerint az a legfontosabb lépes, amelyet 1951-ben a világ békéjének erdekében tenni lehetne! VALASZ: Ilyen lépés lehetne egy olyan egyezmény megkötése az államok között, amelynek értelmében az egyezmény részvevői ünnepélyes és feltétlen kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvert. Egy ityen egyezmény megkönnyítené a megegyezés lehetőségét az atomfegyver teljes eltiltásáról és az alomenergia háborús célokra való felhasználására vonatkozó tilalom megtartása fölötti szigorú nemzetközi ellenőrzés megteremtéséről. Ugyankkor a szovjet kormány szükségesnek tartaná, hogy megegyezés jöjjön létre a fegyverzet minden más fajtája, valamint a fegyveres erők jelentős csökkent sére nézve is. Mindez kétségtelenül csökkentené a katonai szükségletekre irányuló állami kiadásokat és könnyítene a lakosság gazdasági helyzetén. K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének újévi beszéde Kedves elvtársak! A nagy Szovjetunió polgárai! Munkások és munkásnők! Kolhozparasztok és kolhozparasztnők! Szovjet értelmiség! Fegyveres erők harcosai! Dicső szovjet ifjúság! Köszöntöm önöket a kezdődő új esztendőben. Az elmúlt 1953-as évben a szovjet emberek serényen és gyümölcsözően munkálkodtak szeretett hazaik javára. Országunk dolgozói kiapadhatatlan energiájának köszönhető, hogy eredményesen megvalósul a népgazdaság fejlesztésének ötödik ötéves terve. A szocializmus külső és belső ellenségeinek kísérletei ellenére nő és erősödik a szovjethatalom ereje. Gazdagabbá és szebbé válik szocialista hazánk. Növekszik a szovjet emberek anyagi jóléte és kulturális színvonala. Sziklaszilárd nagy hazánk népeinek barátsága. Megbonthatatlan a munkásosztály és a parasztság testvéri szövetsége és megingathatatlan a szovjet társadalom erkölcsi és politikai egysége. A Szovjetunió Kommunista Pártja, amelynek ereje a dolgozók szeretetében és bizalmában rejlik, magasra tartja Marx, Engels, Lenin és Sztálin győzedelmes zászlaját. A párt a nép minden erejét és energiáját a kommunista társadalom felépítésére irányítja és összpontosítja, A nép létfontosságú érdekeiről való gondoskodás hazánknak — a népek közötti barátság biztos támaszának — felvirágoztatása: ez a kommunista párt és a szovjet kormány legfőbb célja. Pártunk és kormányunk minden erőfeszítését arra irányítja, hogy még jobban erősítse a szocialista állam hatalmát, még magasabbra emelje a szovjet emberek . jólétét. A nép jólétéről és boldogságáról való gondoskodás hatja át a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ötödik ülésszakának ismeretes határozatait, a kommunista párt központi bizottsága szeptemberi teljes ülésének határozatait és azokat a kormányrendeleteket, amelyeket az elmúlt esztendőben a mezőgazdaságról, a közszükségleti cikkek termeléséről és a szovjet kereskedelem fejlesztéséről hoztak. A kommunista párt központi bizottsága és a szovjet kormány szilárdan meg van győződve arról, hogy népünk, a kommunista társadalom építője, a reá jellemző alkotó energiával eredményesen megvalósítja ezeket a nagyfontosságú határozatokat. Az alkotómunkáját végző szovjet nép a béke mellett áll és a béke ügyét védi. A mi törekvésünk: biztosítani a népek közötti békét — ez annak a külpolitikának a sziklaszilárd alapja, amelyet a szovjet kormány a szovjet nép akaratát teljesítve megvalósított, megvalósít és következetesen meg fog valósítani. A béke nagy ügyéért világszerte küzdők egységes táborában a Szovjetunióval együtt önfeláldozó harcot folytat a nagy kínai nép, a népi demokratikus országok dolgozói és a kapitalista országok sokmillió egyszerű és becsületes embere. Erejében bízva, nagy és boldog hazája gazdájaként, alkotóerővel és energiával telve, örömteljesen köszönti a szovjet nép az új, 1954-:s esztendőt. Pártunk központi bizottsága és a szovjet kormány nevében, ked ves elvtársak, szívből köszöntöm önöket az új esztendő alkalmába' Legyen ez az év még nagyob' munkagyőzelmek esztendeje, Vizánk ereje és Jiatalma növeked' sének esztendeje, védelmi képessége további erősítésének esztendő minden szovjet ember anyagi c kulturális jóléte növekedésének esztendeje. Legyen ez az év a nemzetközi feszültség további enyhítésének esztendeje, a tartós és szilárd béke létrehozásában elért nag» sikerek éve az egész világon. Boldog új évet, kedves elvtársa kt A franciák képtelenek megvédeni távolkeleti tartományaikat Az angol London (MTI). A francia expediciós hadtest indokinai vereségei Angliában is élénken foglalkoztatják a politikai köröket és a sajtót. Az angol lapok cikkekben kommentálják a harctéri helyzetet és ennek kapcsán a franciaországi hangulatot. A szélsőjobboldali „Daily Mail" párizsi tudósítójának jelentését ismerteti. A tudósító megírja, hogy „az Indokinában kivívott kommunista sikerek kétségbeesést keltettek Franciaországban. Általános az a követelés, hogy véget kell vetni a háborúnak..." A liberális „Manchester Guardian" párizsi jelentésében az indokínai francia hadvezetőség tehetetlenségéről ír. „A Vietminh-haderők ismét bebizonyították — hangoztatja a lap —, hogy a franciák képtelenek megvédeni távolkcleti tartományaikat." A Vietminh arra kényszerítette a francia hadvezetőséget — amelynek tudvalévően nincsenek stratégiai tartalékai —, hogy sajtó a franciák indokínai vereségéről ide-oda dobálja csapatait, amivel menthetetlenül gyengít más gócpontokat. A Vietminh új offenzivájával annál súlyosabb hatást gyakorol a francia közvéleményre, mivel nemrégiben oly sokat beszéltek még Navarre tábornok dinamizmusának állítólag kielégítő eredményeiről. Navarre nemrég utalt a Vietminhcsapatok veszedelmes szétszórtságára, hosszú összekötővonalaikrE, kezdetleges szállítóeszközeikre és ezzel szembeállította a francia víziés légiszállítás nagy fölényét. Most, hogy a Mekong-táján élő francia polgári személyeket sebbel-lobbal utasították, néhány órán belül hagyják el otthonaikat, ez a dicsekvő, nagyzoló fecsegés rettenetes ostobaságnak tűnik. Ilyen körülmények között természetes, hogy a francia lapok, amelyek már régóta békét sürgettek, most megújítják ezt a követelésüket és m'nd szélesebb körökben tért hódít az a meggyőződés, hogy Franciaország ezt nem folytathatja tovább." A „Daily Telegraph" arra mutat rá, hogy „a Vietminh sikerei kétségtelenül erősítették a francia közvéleménynek azt a részét, amely a háború befejezését sürgeti. Ugyanakkor egyes angol lapok olyan húrokat pengetnek, hogy a franciák indokinai válságos helyzete miatt esetleg „szükség lehet" az úgynevezett ENSZ-haderő felhasználására. A konzervatív párthoz közelálló „Yorkshire Post" erről azt írja, hogy , ,... Franciaországnak segítséget kell kapnia szövetségeseitől", a „Daily Telegraph" pedig úgy veti fel a kérdést, hogy „ha Franciaország nem képes tovább folytatni a hábqrút, úgy valami másra lesz szükség". „Glasgow Herald" cikkéből kitűnik hogy ezek & meggondolások esősorban Washingtonból indulnak ki, mert — mint írja — Washington felfogása a helyzetről komolyabb, mint Londoné",