Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-16 / 13. szám

SZOMBAT, 1954. JANUÁR 1«. OELMBGYBRORSZBG LEVELEZŐINK ÍRJÁK Értse meg Szeged, amit a „Szabad Nép" Budapestnek mond Két esztendeje vajúdik már Sze­geden egy diétás vendéglő terve. A Szegedi Vendéglátóipari Vállalat vezetősége maga is szükségesnek tartja, a Városi Tanács egészség­ügyi osztálya feltétlenül megvaló­sítandónak mondja. Szóval min­denki akarja és mégsem valósul meg. Hogy miért? Mert nincsen megfelelő helyiség. Azaz akadt vol­na két év alatt több is, de azokat mindig egyéb célra vették igénybe. Magam is írtam már erről a pro­blémáról a Délmagyarországban. A Szabad Nép vasárnapi száma mint időszerű kérdést tárgyalja a budapesti vendéglőviszonyokat és megállapítja, hogy bár Budapesten 1953-ban 267 vendéglő, cukrászda, kávéház, büffé és egyéb hasonló rendeltetésű helyiséget létesítettek, ez még mind kevés és 1954-ben fo­kozni kell ezek számát, mert a kö­zönségnek alig 75 százalékát képe­sek befogadni a meglévők. Az ütem lassúságát a cikk főként abban l^tja, hogy a régi hasonló jellegű helyiségeket egyéb célokra vették igénybe és most nehézségek­be ütközik újak létesítése; A vidéki vendéglátóipari üzemek fejlesztése messze elmarad a fővá­rosiak mögött — írja a Szabad Nép és ezért a Belkereskedelmi Mi­nisztériumnak kötelessége, hogy mi­előbb megvizsgálja, hogy a régi vendéglők közül melyiket lehet a legrövidebb idő alatt ismét vendég­látóipari üzemmé alakítani. A cikk többek közt ezt mondja: Főleg a vidéki vendéglők ellen sok a panasz. Az étlap nem változatos, nem gondoskodnak kész ételekről és ha a vendég az ebédidő elején megy is be, gyakran azzal fogadják, hogy az étlapon szereplő kész étel már elfogyott és ehelyett frissen sültet ajánlanak, ami kétszerannyi­ba kerül, mint a másik. A Szabad Nép cikkének megje­lenésekor két vendéglőnek alkalmas helyiség, illetőleg két volt vendég­lő is felszabadul Szegeden. Termé­szetes lenne, hogy ezek közül az egyiket diétás vendéglőnek enged­jék át. Ámde máris folyik a tüle­kedés értük és mindegyik igénylő egy-egy minisztériumot mozgat meg a saját igényének támogatására. Én mégis remélem, hogy ezúttal megvalósítható a régóta vajúdó terv és Szeged megérti azt, amit a Szabad Nép Budapestnek mond. Ligeti Jenő Rövid ideig tartó öröm Pár napja a Tiszaparton Jártam, a Nagykörút végénél és örömmel néztem a sok-sok boldog gyereket, amint vidám kacagással szánkáztak, nagyokat estek a puha hóban is még nagyobbakat nevet­tek rajta, Am ez az őröm nem tartott sokáig. Megjelent egy középter­metű, mogorva arcú férfi, — úgy emlékszem. Körösi elvtársnak hiv­lák, s a Városi Tanácstól jött. Hatalmas hangon nagy veszekedést csa­pott, mert arra a helyre, ahol a felsővárosi gyerekek ródlipálydt lé­tesítettek, a telet megelőzően facsemetéket ültettek, s bizony a gyere­kek kidöntöltek közülük egy párat. A sok vidám gyerek arca egyszer, re elszomorodott, egy negyedórán belül kiürült a ródlipálya, s fájó sziwel hazakullogtak. Abban igazuk van az erre illetékeseknek, hogy nem szívesen veszik, ha fáradtságos munkájukban kárt tesznek. Abban peáig a fel­sővárosi gyerekeknek van igazuk, ha ott létesítenek maguknak a Ti­szaparton ródlipálydt, ahol a hely leginkább megfelelő és a legköze­lebb van hozzájuk, A megoldás egyszerű. Mivel a ródlipátyán a facsemeték már úgyis kidőltek, engedjék meg, hogy a gyerekek ott továbbra is szán­kázzanak és a jövőben ne ültessenek erre a kicsi helyre fákat. Igy a gyerekek is megtalálják téli szórakozásukat és a facsemetéknek sem esik majd bajuk. ^ T. T. A Szeged Rendező IV. pályamesteri szakasz dolgozói sikerrel harcolnak a hóakadályok ellen A Szeged Rendezői IV; pálya­mesteri szakasz dolgozói harcolnak a téli forgalom sikeréért és min­dent megtesznek azért, hogy jó munkájukkal biztosíthassák a vo­natok zavartalan közlekedését. Január első napjaiban este meg­indult a havazás s azóta a készen­léti brigádok erejüket nem kímélve végzik az akadályok elhárítását Minden váltóhoz, fontosabb helyre egy-egy dolgozó megy ki seprővel és lapáttal, hogy biztosítsák a ren­dező pályaudvaron a zavartalan to­latást Ugyanezt teszik a Tisza­pályaudvaron is, hogy a kocsik be- 1 állítása végrehajtható legyen. Ezek a dolgozók valamennyien önzetlen munkásai a vasútnak és a csípős, téli éjszakában ls fáradtságot nem ismerve harcolnak a gyors közle­kedés biztosításáért, a kormány­programm valóraváltásáért, élet­színvonalunk emeléséért Ebben a munkában különösen jó munkát végzett Hódi József, Kispéter Vil­mos, Négyökrű János, Hódi Imre, Szalma Kálmán, Berényi Miklós, öllei Pál és Széli József, akik min­den esetben lelkiismeretesen végez­ték el a rájuk bízott feladatot H. Gy. Szakszervezeti munka az Ujszegedi Ládagyárban SZEGEDI JEGYZETEK Szolgálat a 100-as őrhelyen Lassan besötéte­dik. A távolban ki­gyúlnak a lámpák, A Textilkombinát ne­onfénytől világos ab­lakai fényesen me­rednek a messzeség­be. Mögöttük az éj­szakai műszak dol­gozói serényen ké­szítik a hófehér gya­potból a millió és millió méter fonalat. A havas táj tompán világítja meg a sö­tétséget. Dorozsma felől a villamos csi­lingelőse hallatszik, amely tele van ha­zatérő dolgozókkal. A sorompónál Fü­le Dezső pályaőr tart szolgálatot és éberen figyel a vaksötét éj­szakában. Most jelzés hallat­szik és Rókus felől már látni a szuszogó mozdony lámpáját. Füle elvtárs tilosra állítja a villamos jelzőjét, a vonat jelzőjével pedig »sza­badot" jelez. Az át­járónál tompán csen­getve leereszti a so­rompókat, aztán vár­ja a vonat elhaladá­sát. A föld dübörögni kezd, a mozdony na­gyokat prüszköl as emelkedőn: havas a pálya, csúszós a sin, de a pöfögő masina még­is megbirkózik as emelkedővel. Egész szikraesőt bocsát ki a kéményen és meg­világítja vele a zuz­marás távíró dróto­kat, Körülölte fe­héren csillog min­den. A vonat elhaladt és Füle elvtárs szabad­ra állítja a villamos jelzőjét, felnyitja a sorompót. A villa­mos csilingelve ka­paszkodik fel • töl­tésre, jégvirágos ab­lakokkal halad át, nagyokat döccenve a vasúti síneken. Az­tán újra csend lesz és a téli szél játszik o távíró póznák fa­gyos drótjain. Hosszú idő telik el. míg újra szürkülni k-rd Kelet felöl, de Füle Dezső elvtárs még mindig ott áll a 100-as őrhelyen. Újra vonalok jön­nek, újra csilingel a villamos és Fülé elv társ pontosan, lelki ismeretesen, éberen bonyolítja le a for galmat azért, hogy ne legyen vonatbal eset és ne szenved­jen kárt a ml drága, legfőbb értékünk: az ember. Horváth György A Ládagyár szakszervezeti veze­tői is ott élnek a műhelyekben, a dolgozók között, megismerik pro­blémáikat és mint szakszervezeti vezetők, tudnak esetenkint segíteni. A munkában való példamutatá­sukkal pedig magukkal ragadják a dolgozókat. A szakszervezeti vá­lasztások után friss erők álltak a szakszervezeti aktívák sorába, akik új lendületet hoztak magukkal és az üzembe a •'munka verseny élére, az üzemi bizottság tagjaival együtt, a bizalmiak törtek — Morvái An­tal üb-elnök 201 százalékkal, Sán­ta György bizalmi, Papp Ferenc üb-tag 186 százalékkal. Három hó­nap óta nem ls adták át az első he­lyet másoknak. Több. mint küsz brigád versenyen az üzemben Teljesítményeik napi értékelésének ellenőrzése az üzemi bizottság leg­fontosabb feladatai közé tartozik. Az eredményekről rendszeresen számot ad a hangoshíradó és a ver­senytábla is. Főként a minőség ja­vítására buzdítja a dolgozókat a Ládagyár szakszervezete. Mivel az üzemi bizottság jórészben a leg­jobb szakmunkásokból tevődik ösz­sze, szakmailag ls komoly segítsé­get tudnak adni a szakszervezeti vezetők a minőségi munkában. A Ládagyárban a termelt áruk 85 százalékát exportra szállítják. Ez a tény is megköveteli, hogy elsősor­ban a minőségi munkával törődje­nek a gyárban. A dolgozók egészség védelmének biztosítósa egyik főfeladata a szakszervezete oek. Évek óta a ládagyári munká­sok csak védőöltözetet kaptak és munkaruhát nem. Ezévben komoly vita tárgyává vált, hogy nem ele­gendő a kötény, amelyet a műhe­lyek dolgozói részére kiutaltak, mert ruhájuk is tönkremegy mun­ka közben. Jogosan mondották a munkások: -Miért kapnak csak a javító műhelyben és a portások munkaruhát, mikor nekik is éppen annyira szükséges*. A munkaruha beszerzését erre az évre tervezte a vállalat vezetősége és a kollektív szerződést most szövegezik. Azonban a védőruhák is hiányoz­nak. Két hónapja, hogy 15 pár gumicsizmát igényelt az anyagtéri munkások részére Dobai Béla anyagbeszerző. Személyesen is fent járt Budapesten ebben az ügyben, mégsem tudott kellőképpen intéz­kedni. Valahol -elkallódott* az igénylés — talán a Könnyűipari Minisztérium Anyagellátási Igaz­gatóságán, vagy a Közületi Ruha­kereskedelmi Vállalatnál — ponto­san nem tudni, hol Főleg az utób­bihoz vezetnek a láthatatlan szá­lak, mert az esőköpenyek elkészí­téséhez is, amelyet a Szegedi Ru­hagyár vállalt, csak a Közületi Ru­hakereskedelmi Vállalat diszpozí­ciója hiányzik, ez pedig vonakodik kiadni. A szakszervezet munkásellátási felelőse emiatt csak ígéretekkel tudja nyugtatni a dolgozókat, akik jogosan emelnek szót és követelik a munkaruhát és a védőruhát, amelyre a téli időszakban égetően szükség lenne, mivel a Ládagyár dolgozóinak jórésze szabadban vég­zi munkáját. Az elmúlt évben igen sok dolgozó két-három naponként vette ki fize­tett szabadságát. Ezeken a hibákon tanulva, az üzemi bizottság elhatá­rozta, hogy alaposan ellenőrzi a szabadságolási terv végrehajtását ezévben. Nem engedik meg, hogy a dolgozó négy-öt részletben töltse el szabadságát, mert a szétaprózott napok nem a pihenést szolgálják. Szigorúan ragaszkodnak ahhoz, hogy legfeljebb két részletben ve­gyék ki a munkások a szabadságot, hogy azt folyamatos pihenéssel tud* ják eltölteni. A szakszervezeti bizalmiakhoz 14—15 dolgozót oszrtottak be a Lá­dagyárban. A szakszervezeti bizal­miak egész kis családot alakítottak csoportjukban. Az udvari munká­soknál például Deék István, a -•család* feje — tudja, kit kell di­csérni és kinek milyen segítségre ram szüksége akár a munkában, vagy a tanulás­ban. A bírálatot is kellő módon al­kalmazza Sánta György és Busa Lajos bizalmi csoportjukban. A bi­zalmiak közül azonban többen csak tagjaik termelési eredményeit figyelik, de vannak, akik ezt sem teszik, csak minden hónapban, mi­kor fizetés van, felkeresik a hoz­zájuk beosztottakat, hogy a tagsági járulékot felvegyék. A bizalmiak jobb munkájával szebb eredményeket érne el a Lá­dagyár szakszervezete. Tegye fele­lőssé az üzemi bizottság egyenként a bizalmiakat, hogy ismerjék a szakszervezeti tagság problémáit és törődjenek nevelésükkel. Az üzemi bizottság tagjai egymásnak is töb­bet segítsenek. Például ne hagyják magukra a munkavédelmi megbí­zottat, aki egyébként jól dolgozik. A fiatal munkásellátási felelősnek adjanak útmutatást, segítséget, ha kell, többször is, mert ez a kollek­tív munkának, az új sikereknek az alapja a szakszervezeti munkában. Televíziós készülék nagy vetítővászonnal Este 1 óra. A moszkvai „Ermi­tázs" filmszínházban összegyűlt né­zők türelmetlenül tekingetnek az ezüstösfehér vetítővászonra, amely külsőleg alig különbözik a közön­séges mozivászontól. Magassága 3, szélessége pedig 4 méter. A terem­ben kialszik a fény és a vetítővász­non megjelenik a moszkvai televí­ziós központ bemondójának arca, amelyet a nézők a televíziós adá­sokból már jól ismernek. Megnyit­ja az előadást. A vásznon neves esztrádművészek jelennek meg. Rö­vid szünet után sporthíradót, majd A. Kron: „A tagjelölt" című darab­ját vetítik le. A felvonások közötti szünetekben a nézők a nézőtér első részében csoportosulnak és kérdésekkel hal­mozzák el az új televíziós készülék mérnök-szerkesztőit. V. I. Szardiko mérnök, a nagy vetítővásznas tele­víziós készülék tervezője elmondja a körülötte állóknak, hogyan szü­letett meg az új készülék. A naey vászonra történő televí­ziós vetítés műszaki szempontból többféle módon oldható meg. Ezek közül a legmegfelelőbb, ha a ké­peket optikai lencsékkel nagyobbít­}ák meg. A televízió és az optika terén elért szovjet eredményeket felhasználva a Televíziós Intézet és a Moszkvai Televízi ős Laborató­rium kollektívái az Állami Optikai Intézettel egvüttműködve megszer­kesztették a Szovjetunióban az első, na<rv vetítővásznas tükörlencsés ve­títőkészüléket. A vetítőkészülék három főrész­ből áll. A televíziós képsugarakat beállított antennák fogják fel és így jutnak el a televíziós vevőké­szülékhez. A televíziós vevőkészü­léket egy speciális készülékben he­lyezték el, ott, ahol a közönséges filmszínházakban a vetítőkészülé­kek állnak. Az irányító asztalon elhelyezett kis ellenőrző vetítővá­szon lehetővé teszi, hogy a film­operatőr figyelje a képek minősé­gét. A képsugarak erősítő beren­dezésen mennek keresztül és ká­belen át Jutnak el a nézőtérre. Itt néhány méterrel a vetítővászontól így vetítőkészülék sugárkévéket bocsát a vászonra. A vetítőkészülék belsejében a eleviziós vevőkészülék csövében a szokottnál élesebb kép keletkezik. És habár a cső majdnem azonos nagyságú és működésű a sorozat­ban gyártott „Leningrád" („T-2") televíziós készülékkel, fényhatása sokkal nagyobb. A csőben az anód­'eszültség nyolcszor magasabb, mint a „Leningrád" televíziós készülék­ben. Eléri a 60.000 voltot. A csőben keletkező éles képet nagy gömbtükör vetíti a vászonra. A speciális tükörlencsés objektív, amelyet G. G. Szljuszarjov profesz­szor tervezett és I. P. Kuzajev szer­kesztő készített, lehetővé teszi, hogy éles, kiváló minőségű kép kerül­jön a vászonra. A tervezőknek és a mérnö­köknek sok nehézséget kellett le­küzdeniük. Különösen nagy mun­kát igényel a lencse és a tükör fe­lületének összehangolása. A nagy tükör görbületének ugyanis ponto­san egyeznie kell a cső világító felületének görbületével. A vetítővászonnak is van egy lds enyhén homorú görbülete. A vetítő­vásznat a mozimérnökök klevi in­tézetének kollektívája készítette, é. vászon hengeralakú felületének su­gara több mint 10 méter. Varrat­nélküli dúr alumíniumlemezekből készült, felületét különleges alumi­niumporral vonták be. Ez a vetítő­vászon a közönséges vetítővaszon­nál háromszorta élesebben tükrözi vissza a fényt. A vetítővászonnak ez a sajátsága lehetővé teszi, hogy a tükörlencsés vetítőkészülék segítségével olyan éles képet nyerjenok, mint a mo­zlvetítőgépeké. A képeket a nézőtér bármely részéből jól /átni, A nagy vetítővásznas televízió új, ragyogó lehetőségeket tár fel. A televíziós központok műsorait az erre berendezett filmszínházakban ugyanúgy b» lehet mutatni, mint a közönséges filmeket. A mosz'rvai színházak legjobb előadásait így lényegesen többen nézhetik meg a nagy vetítővásznon. A tudósok és mérnökök azon­ban még távolról sem tettek meg mindent a képek minőségének .negjavítása terén. Előttük áll pél­dául az a feladat, hogy még pon­tosabbá, még élesebbé tegyék a vetítést. Ma még sajnos a kép a vetítővászon nem minden részén egyformán éles. A tervezők, hogy ezt a fogyatékosságot is kiküszö­böljék, tovább tökéletesítik a tele­víziós adókat, műtermeket és ván­dorvetítőkészülékeket. A nagy vetítővásznas televíziós adás bemutatója nagy sikert ara­tott. Megmutatta, hogy a szovjet televízió nagy léptekkel halad előre. Sz. Guscsev Válaszolnak az illetékesek A Szegedi TÜZÉP Vállalat veze-1 fuvardíj összegét szabad csak kérni tősége a -Délmagyarország- január 12-i számában megjelent cikkre, amely a vállalat munkáját bírálta, a következőket válaszolja: «A kukoricacsutkával kapcsola­tos *Szegedi jegyzetek- írójának a következőket válaszoljuk: valóban a leírt módon kálváriát kell járni a kukoricacsutkáért, azonban erről a TÜZÉP Vállalat mit sem tehet, mert a Terményforgalmi Vállalat mindössze naponta 8—10 mázsa ku­koricacsutkát ad át a TÜZÉP-nek. A Terményforgalmi Vállalat indo­kolása szerint azért ad ilyen kevés kukoricacsutkát, mert a fennálló rendelkezés értelmében saját dol­gozóit is el kell látnia és a meg­lévő mennyiség is alig fedezi dol­gozói szükségletét. Egyébként ku­koricacsutkát a TÜZÉP Vállalat a jövőben már nem is kap, mert a Terményforgalmi Vállalat lemor­zsolt kukoricát kap s a csutka pe­dig a földművesszövetkezetnél ma­rad, amely jogosult annak értéke­sítésére. A fuvardíjjal kapcsolatban a dol­gozók maguk is hozzájárultak ah­hoz, hogy a fuvarosok nagy össze­get kérhessenek a szállítási költ­ség fejében egyrészt azért, mért nem követelték meg a fuvarosok­tól, hogy a TÜZÉP-telepen kiírt a vásárlóktól — ami 4 forint má­zsánként. Másrészt pedig azért, mert nem jelentették fel azokat a fuvarosokat, akik a megengedettnél magasabb díjat követeltek a vásár­lóktól. A *Meddig tart a kiszolgálás a 12/24. számú TÜZÉP-telepen- című cikk írójának, Fodor Sándornak, jogos a bírálata egyrészt azért, mert vállalatunk úgy értesítette a dol­gozókat, hogy 10-től este 6-ig van a telep nyitva. Nem jelölte meg, hogy ugyanakkor délutón 4 óráig van csak pénztár. Másrészt pedig a telep vezetője követett el hibát, mivel utasítást kapott arra vonat­kozólag, hogy aki négy óra után megy vásárolni, ha túlságosan nagy forgalom nincs, vegye fel a pén­és azt másnap számolja el, illet v adja postára. Ezeknek a hibáknrk kijavítására vállalatunk vezetőseg­azonnal intézkídett­Simin Bé'r igazgató Ütmutatást nyújt a m nd rnap: pái linunkában

Next

/
Thumbnails
Contents