Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-13 / 10. szám

SZFRDA. 1954. JANUAR'13. 3 DELMOGYflRORSZÖG A magyar sf u nun ások egnagyoba s:ft/a,nána< 3b. tv.orcufc Éra •munkasifjúság törté­egyik legszebb lapját r 35 évvel ezelőtt, 1919 ja­Közel tízezer fiatal íolt és tüntetett az ifjúmyn­barbár elnyomása ellen, ame­az 1884-i gyalázatos tanonc­törvény szentesített. A fiatalok ren­dezett, fegyelmezett sorokban vo­í nultak Budapest utcáin a Hunyadi­térre, az akkori munkaügyi és nép­jóléti minisztérium elé. Követelé­seik között szerepelt a tanonctör­vény visszavonása, a testi fenyítés eltörlése, a hároméves tanoncidő bevezetése, a vasárnapi és esti ta­noncoktatás megszüntetése. -Lerongyolódva és éhesen járunk végezzük a reánk kényszerített ro­botot. Helyzetünk tarthatatlan!* — ezekkel a szavakkal hívta harcba a kizsákmányolt tanoncok ezreit az Ifjúmunkások Országos Szövetsége. És a fiatalokat nem tarthatta visz­sza a mesterek pofona, a polgári forradalom rendőrségének kegyet­lensége, sem a szociáldemokrata munkásárulók különböző mester­kedése. Kemény próbát álltak ki: igen sok műhelyben véresre ver­ték az öntudatra ébredt tanonco­kat. Máshol az ipartestületek a rendőrség segítségét kérték — ami nem is maradt el. A VII. kerület­ben 20 rendőr puskatussal terelte be az egyik csoportot a rendőrka­pitányság épületébe. Máshol szuro­nyos rendőrök állták útját a tün­tetőknek. Nem tétlenkedtek a jobb­oldali szociáldemokraták sem: ne­vetséges komédiával küldöttséget indítottak a miniszterhez semmit­mondó követelésekkel, majd nagy hangon kürtölték szerte a küldött­ség céljának sikerét, hogy leszerel­jék a sztrájkot De Igen csekély volt azoknak a száma, akiket erő­szakkal, vagy megtévesztéssel tá­voltartottak a tüntetéstőL És a munkásfiatalok megmutatták el­szántságukat, erejüket. Zászlajukra szent elhatározásukat írták: -Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!* A nagy ifjúmunkás sztrájk után az Ifjúmunkások Országos Szö­vetsége az -Ifjú Proletár«-ban fog­lalta össze a kommunistáknak a tanonckérdés rendezésével kapcso­latos követelését. E követelésnek nagyszerű pontjai voltak: minden tanoncot haladéktalanul ki kell vonni a magánüzemek gazdasági érdekköréből. minden 14 éven aluli gyermek csak elméleti okta­tásban részesíthető, állami tanmű­helyeket kell létesíteni, végül pe­dig, minden 18 éven aluli gyermek eltartásáról és neveléséről az állam gondoskodjon. A polgári forradalom nem telje­sítette követeléseiket, a szabadsá­got pedig, amit a Tanácsköztársa­ság adott, a Horthy-rendszer Ismét a sárba tiporta. A magyar munkásfiatalokra még hosszú időre a legsötétebb elnyo­matás és megaláztatás nehezedett. A Horthy-reakció huszadik eszten­dejében is csak 36 tanoncotthon volt Magyarországon, ajjol mind­össze 1883 fiatal kapott állami haj lékot. A munkáltató korlátlan úr volt, s a fiatalok arcából penészes odúk, egészségtelen műhelyek szív­ták ki a pirt. És a mérhetetlen szenvedés, kizsákmányolás mellett valósággal lopva sajátították el szakmájukat: a mesterek nem az­ért tartottak tanoncot, hogy tanít­sák, az iskolában pedig csak a leg­gyengébb tanerők foglalkoztak ve­lük. Az 1919 január 13-1 ifjúmunkás tüntetés követeléseit csak a népi demokrácia valósította meg. Ami 35 évvel ezelőtt csak lelkesítő gondo­lat volt — ma valóság. Korszerűen, felszerelt ipari tanulóintézetekbeyi 24 ezer fiatal kap magasfokú elmé­leti és gyakorlati oktatást. Hazánk ipari tanulóinak nincse­nek gondjai. Egy faladata van: ta­nulni. Ehhez pedig államunk min­den lehetőséget megad, mindent biztosít. A/l a már az ipari tanulók eljá­11 tásáról az állam gondoskodik. Felszerelésükhöz tartozik a többi között két rend ruha, félcipő, ba­kancs, gumicsizma, munkaruha, fejvédő sapka, tornafelszerelés, négy váltás fehérnemű, hálóing, t'sztálkodási szerek. Ingyenes tan­könyvek mellett 218 könyvtárban mintegy 150 ezer kötet könyv segít a tanulásban, művelődésben. Ipari tanulóink rendszeresen lá­togatják a színházakat, mozikat: csupán Budapesten átlagosan egy hónapban 20 ezer színházjegyet, 60 ezer mozijegyet kapnak az ipari tanulók. Az ipari tanuló drága kincse ha­zánknak. Egészségére külön orszá­gos szerv vigyáz: az Ipari Tanulók Egészségvizsgáló Intézete. Az ott­honokban és Intézetekben beteg­szobák is vannak, s az egészség­ügyi teendőket állandó ápolónők végzik. Az elmúlt évben tízmillió forin­tos költséggel hazánk legszebb vi­dékein biztosította államunk a ta­nulók üdülését. A mi munkásifjúságunkat nem várja olyan tábla az üzemek kapu­ján, ami az 1919-es tüntetés tanon* cíilt fogadta sok helyen: -munkás­felvétel nincs!* A tanulók az inté­zetben töltött két esztendő után egy évig legjobb üzemeinkben vég­zik szakmai gyakorlatukat és az MTH még Itt is segíti őket. Ezután pedig mindenki tetszése szerint vá­laszthatja meg munkahelyét: min­denhol tárt karokkal fogadják. A tanulók már most tervezgetnek és sokan jelentkeztek a gépállomások javítóműhelyeibe is. Q röm a tanulás, öröm az éle­Az idősebb elvtárs Nagpr pelyhekben hullik a hó, a megkezdett falukra is vasta­gon rárakodik. A piacra igyekvő szánok csilingelvo húznak cl az új Láz alapjának kiásott gödör inel­'ettt A piacra érkező dolgozó pa­rasztok pedig csodálkozó elisme­réssel szólnak, amikor az alap mé 'vén meglátják a szorgalmas kő műveseket, akik még most is rak iák a falat, építik az új lakásokat. — Ezek még ilyen időben is dolgoznak! Valóban a 65/1. Építőipari Vál­'rlat kőművesei szünet nélkül rak ják a falakat, a nagy hideg, a hó­esés ellenére is. A téglarakások mellett koksz-kosarak állnak, mesz­eire árasztják a jó meleget és ha valafmelyik munkás még a vastag vattaruhában is fázni kezd, ott megmelegedhet. Dolgoznak a kőművesek, de az ácsok sem maradnak el. Mészáros Ferenc ácsbrigádja például 218 -zézalékra teljesítette december havi tervét. 218 százalék! Sokat jelent ez a szám, ha meggondoljuk, hogy ezt az eredményt kemény hi­deg télben érték el az ácsbrigád tagjai. A Mészáros ácsbrigádban hatan dolgoznak. A brigád tagjai közül négy sztahánovista, ketten pedig most érték el a sztahánovista szin­tet: a 66 éves Bnlla Sándor és 19 éves Pölös József. Pölös József a múlt év júniusá­ban került a Mészáros áesbritád ba, mint kezdő szakmunkás, öt is magával vitte a brigád, amikor a nyáron Sztálinvárosba mentek ki­segítő munkára. Ott történt meg. hogy a brigádvezető fiának fo­gadta Pö'ös Józsefet. At építőiparban az áesmes­terséghez kell a legtöbb fizikai erő, Pölös József pedig gyenge fi­zikumú, középmagas, vékony em­ber. Sokszor negyven méter ma­gasban, egy szál deszkán állva dolgoznak az ácsok. Pölös József egy másik fiatal szaktársának gondattonsága miatt leznhant az állásokról ott Sztállnvárosban. El­törött a bordája, eszméletét vesz­tette. Mészáros Ferenc már akkor megszerette Jóskát — ahogyan ő hi'yja Pölös Józsefot —, amikor a látta benne az igyekezetet, látta azt, hogy szórahajló, értelmes em­ber. A balesetnél azonnal ott ter­mett, intézkedett, orvost hívott, támogatta a sebesültet. Pölös Jó zsef kórházba került. A brigád tagjai alig várták a munkanap vé gét. Gyümölcsöt, édességet vásá­roltak és az egész brigád meglá­togatta a kórházban a fiatal szak­munkást. Kínálgattak: „Vegyél" kérdezgették: „Melyiket szereted?" így lett Pölös József a brigád fia. Nem szóval mondogatják ezt, hanem érzik. Kiilönsen sok fele­lősséget érez Mészáros Fereno bri­gádvezető n fiatal szakmunkás ne­velésében. ő kérte azt. hogy az ő brigádiába tegyék Pölös Józsefet, mert ismerte életkörülményeit és elhatározta: jó szakmunkást, szta­nevel a fiúból. Kezdetben gyenge volt a szak­mában Pölös József. Nem akart cl maradni a sztahánovista brigád­tagoktól, do az elméletben meg­tanult dolgokat, nehezen tudt" a gyakorlatban megvalósítani, tá­jékozatlan volt az építési tervek leolvasásában. -Munka közben a brigádvezető félszeme mindig rai ta volt. Ha Mészáros Ferenc lát­ta hogy nem boldogul a fiatal brl­gé.dtag a munkával, azonnal se­gítségére sietett. A tetőszékek ké­szítésénél például megmagyarázta neki. hogy vegyen egv sablont és arról egyszerre 8—10 darabot ls ki tnd rajzolni, el tud vágni a fű­résszel. így már jobban haladt a munka. A brigádvezető mnnka közben a fiatalokat nem együtt, hanem a brigád idősebb, a szakmában is já­ratosabb tagjai mellé osztotta be. Tgv nemcsak ő maga segít a fiata lóknak, hanem a brigád többi tag­ja is tanítja őket. Pö'ös József sok olyan mnnka "táni estére emlékszik, amikor Mészáros Ferenc maga köré gyűj­tötte a brigád tagjait és a mun­káról beszélgettek. A brigádyezetn megmntatta, hogy koil a tervraj­zokat leolvasni, megmagyarázta a kiindulástól a befejezésig az el­következő munkafolyamatot. Ezek­ből a bőszéi gotésokből ls sokat ta­nult Tölös .Tózsof. A munkában brigádba került. Megszerette, mert' gyakorlati segítséget kapott, mog­tanulta, a 35 éve áesszakmábaa dolgozó Mészáros Ferenctől a mun­kafogásokat, megtanulta, hogyan kell ugyanolyan erővel gyorsab­ban dolgozni. Munkájával mind magasabb eredményeket ért el és ezzel növekedett fizetése is. De cemberben például 1100 forintnál többet keresett. Mészáros Fereno látta, hogy ta­nítványa egyre jobb eredménnyel dolgozik, de tudta, hogy ez nem elég. Mintán párttag, rendszere­sen foglalkozott a brigádjába be­osztott fiatal szakmunkással, szo­cialista gondolkodásra nevelte. A brigád tagjai szakszervezeti bi­zalminak választották meg Pölös Józsefot, Mészáros Fereno az apa és a nevelő gondosságával ma ­gyarázta meg ekkor Pölös József­nek, mit jelent számára ez a bi­zalom. A fiatal szakszervezeti bi­zalmi idősebb elvtársától tanulta meg, hogy mi a feladata ée meg­tudta, hogy élenjáró munkájáért kapta a megtisztelő feladatot. Most. "ztán Pölös József a munkások bizalmához méltóan nagy gonddal 'átja el szakszervezeti bizalmi tisztségét. A DISZ ben szeminári­umra jár, tanul, hogy megértse: miért tud ő most egyre nagyobb eredményeket elérni mnnkájában, miért tanítják idősebb szaktársai olyan nagy gonddal, megértse új életünk értelmit, igyekvését, tar­talmát. Mészáros Fereno nevelőmunká­jának eredménye is van már, hi­szen az Építőipari Vállalat veze­tői javasolták! adják meg Pölös Józsefnek a sztahánovista okieve­let. mert azt magas százalék-ered­ménveivel kiérdemelte, ti idősebb elvtárs. Mészáros Ferenc sztahánovista ács pedig nem áll meg ennél az eredmény­nél. Egy fiatallal többet képezett ki jó szakmunkássá és amellett, hogy Pölös Józseffel foglalkozik, megkezdte egy másik fiatal 19 éves szakmunkás, Pélinkó Sándor tanítását. Őt egy hónappal ezelőtt vették oda maguk közé a brigádba, de már biztos tudattal mondogat­ják a brigád tagjai: „Sztaháno vistát nevelünk ebből a fiúból is". NÓGKADI MARGIT AHOL A HANGSZEREK KÉSZÜLNEK Látogatás a Hangszerkészítő Vállalatnál tük a 35 évvel ezelőtti .ta­nonctüntetés utódainak, a mi ifjú­munkásainknak. ők már felszaba­dultan mondhatják, ami akkor c^ak álom volt: mi már nem vagyunk kizsákmányolt proletárok! SZEGEDI JEGYZETEK Egyetemi vizsgák Miii általánost és középiskolás diákja, ink jókedvvel élvezik a hosszú téli szünidó napjait, főískoláin­kon, egyetemeinken . folynak az első fél­évet bezáró vizsgák. Kemény munka idő­szaka zárul le tiz nap "•i'ilva, hogy aztán a ól megérdemelt pi­' rnés után még na­o/obb lelkesedéssel nduljanak fiatalja­ink a második félév •»nagdnak a meghó­dítására. Az egyetem Böl­csészkarán a szép­irodalom • vizsgán nyiilekcznek a má­•ndévesek. A dolgozó én. munkások és pa­rsztok. egészséges gondolkodású fiai és '"égyai várják, mi­t-nr kerülnek. sorra, mikor adhatnak szá­mat, mennyire sike­rült bevern'ök a tu­domány várának egy­egy bástyáját. Nem az ideges kapkodás. meglapuló feszültség jellemzi őket. Bátor­hangú, öntudatos fe­ember, mint például Lantos István beszá­molóját Milton éle­leletek után megér- férői és müveiről. demelten kerülnek be az indexekbe a jeles, vagy jó érdemjegyek. A ma vizsgázó má­sodéves bölcsészek kis csonortja benn vá­rakozik egy szomszé. dos teremben. Mint­egy tizenhét ember, fiúk, lányok. Van aki még itt is bele­belelapoz a jegy­zeteibe. Közben in­nen is, onnan is hal­lani a kérdést: „Hogy boldogultál, s kötele­zőekkell rendszere­sen olvastál", A vá­laszra nem egy hom­lok mögöt kél elha­tározás: én is igy csinálok ezentúl. A rendszeres munka mén könnyebbé teheti a vizsgát. Az első félév anya­ga a XVII. század vi­lágirodalma, Élveze­tes, kerek kis elő­adásokat hallhat az Nem sokkal halad hátrébb a hirtelen­szőke. kékszemű Im­re Gizella sem. Biz­tonságos beszédén érezni a szorgalom izét, de néhol még észrevétlenül halad el nagy társadalmi, irodalmi összefüggé­sek mellett. Jót kap. Elégedett arca nem takarja egészen az el­határozást: legköze­lehbre. a második fél­évi vizsgán majd ki­köszörülöm a csor­bát. Az adjunktus, Pósa Péter elvtárs ciga­rettával kínálja a nyugtalanságra haj­lamos diákjait. Az új embereknek ez szo­kott figyelmesség, megbecsülése az élei­re készülő embernek. Jó eredményekkel folyik a vizsga a Szegedi Tudomány egyetemen. in i-i-*i .-rr A szegedi ember, ha elvetődik az ország bármely részére, s akár ba­ráti, akár másfajta beszélgetésben elmondja hova való, felderülnek az arcok: — a paprika városából! Készí­tik-e még azokat a híres, szép pa­pucsokat? Vége-hossza nincs a kér­dezőslcödésnek. Az emberben, akar­va, nem akarva megszületik a büszkeség. Mennyi büszkeségre len­ne ok, ha a szegediek jobban is­mernék városukat! Mert bizony na­gyon kevés bennszülött tudja, hogy a Hétvezér-utcában már egy éves országunk első hazai hangszerkészí­tő vállalata. Igen kevesen tudják, milyen hosszú, fáradtságos utat tesz meg a büszke fenyő, a szomorú jávorfa, amíg felhúrozottan odakerül a fé­nyes kirakat mögé, majd otthona­inkban, zeneiskoláinkban, hangver­senytermeinkben kap helyet. Magyarországon eddig nem gyár­tottak vonós és pengetős hangszere­ket. Drága pénzen vettük meg a múltban. A szegedi Hangszerkészítő Vállalat kisipari módszerekkel kezdte meg munkáját. — Nagyon kevesen voltunk az elején — mondja Klonka elvtárs — aki éppen a finommunkát végzi egy nagybőgőn. Csudálatos ügyességgel mozog az éles, asztalosvéső, szépít­geti a hangszert. Azóta persze töb­ben lettek. Maholnap kicsi lesz a helyük is. Az üzemben egyelőre két hangszerkészítő mester dolgozik. A munkások nagyrésze ezelőtt műbútorasztalos volt, vagy faszobrász, mint Kovács István, aki­nek a munkaasztala felett ott pi­roslik az üzem legjobb dolgozóját illető versenyzászló. Tarkó Károly, a vállalat vezetője kalauzol végig a csattogó gépter­men, majd az emeleten meghúzódó üzemrészben. — Háromféle faanyag kerül meg­munkálásra — kezdi el magyaráza­tát —, fenyő, bükk, jávor és néha kanadai nyárfa is. Első lépésként, megfelelő vastagságú puhafa desz­kát ragasztunk össze, erre rajzolják fel rajzolóink a készítendő hang­szer mintáját. Kivágás után követ­kezik a homorítás és domborítás művelete, amelyet gépi erővel, az úgynevezett marógéppel végzünk. Természetesen kisebb hangszerek­nél, bőgő és cselló készítésénél csak kézimunkával dolgozhatunk. A hangszerek nyakát bükkfából fa­ragják a faszobrászok. Az összera­gasztott munkadarab ezután kerül a símítóba, vagyis a dörzspapír alá, mert a festők és fényezők a hang­szertest érdessége esetén nem tud­nak tökéletes munkát végezni. A fényfürdő után húrozzák fel a kész cseilókat, hegedűket, gitárokat. Most kerül sor a csomagolásra, majd pedig az elszállításra. Ami a hangszerek további útját illeti? Azt úgyis tudják az embe­rek. Sokszor lehet látni a hangszerből! előtt magukról megfeledkezett embere­ket, felnőtteket, amint elmerülten néznek egy szép hegedűt, gitárt. Nemcsak kívülről nézhetik, benyit­hatnak a boltba, megismerkedhet­nek a hangszerrel. Nékik készült, az övéké. Hazafelé menet, a hangszerbolt előtt még az előbbi láthatás hatása alatt meg kellett állnom. Sötétkék mackóba bújtatott, ötév körüli le­gényke könyörgött édesanyjának. — Anyu, vegyél olyan kishege­dűt! — Majd ha nagyobb leszel, fiam! A kicsi arcán megjelent a szomo­rúság felhője. — Pedig muzsikálnék, amíg fő­zöl! A fiatal mama, mosolyogva kap­ta fel a gyereket és olyan gyorsan indult meg vele, féltem, elesnek a csúszós járdán. Azt még láttam, hogy puszit kapott a kis „muzsikus". Lám, a gyermek is keresi és nem ls rossz helyen, a szép kifejezési mód­jait. Ösztönösen a hegedű felé nyúl­na. Hogyhe tenné ezt a felnőtt em­ber, hogy otthonába elvihesse a ne­mesítő, szívet acélozó, lelketgyö­nyörködtető muzsika daloló, beszélő eszközét, a hangszert. a. í.) Eden réd ebeszéde a Icülüavmirvszterek berlini értekezletéről London (MTI) Eden, Nagy-Brl-J Eden közvetlenül a berlini ta­tannia külügyminisztere január 11-én a londoni rádióban beszédet mondott a négy hatalom külügy­miniszterének berlini tanácskozá­sáról. Eden azt mondotta, hogy -a nyugati hata'mak ' óhajtják a megegyezést*, ugyanakkor azonban megismételte a nyugati hatalmaknak azt a ko­rábbi feltételét, hogy -Németor­szág egyesítésének első lépése csak az össznémet választás lehet*, te­hát nem tartják szükségesnek hogy a választásokat össznémet kormány készítse elő. Az angol külügyminiszter han­goztatta, hogy a nyugati hatalmak külpolitiká­juk alapjának továbbra is az atlanti szövetség, Európában pedig az úgynevezett európai védelmi közösség megteremtését tekintik, elismerte azonban, -indokolt lenne a Szovjetunió részéről, hogy bizto­sítékot követel arra, hogy az újraegyesített Németország nem tanúsít újra támadó ma­gatartást és nem fenyegeti majd Oroszország biztonságát. Ez érthető kívánság még olyan ország részéről is, amely olyan nagy és hatalmas, mint a Szovjetunió*. nácskozásról szólva hangoztatta, hogy -minden eredményes nemzet­közi tárgyalás szempontjából fontos az engedékenység* és hozzátette, -remélem, hogy Ber­linben ez a szellem mindkét rész­ről érvényesül majd*. Rz amerikaiak és a lisilrmanls'ék kegye.ienLedtsei Bél-Kore'ban Phenjan (TASZSZ). A „Koreai Központi Távirati Iroda" beszámol azokról a kegyetlenkedésekről, amelyeket o liszinmanista és az amerikai csapatok követnek el a délkorcai békés lakosság ellen a délkorcai partizánok elleni harc ürügyén. A jelentés rámutat, begy az amerikaiak és a liszinman­isták kegyetlenül bánnak a dél­korcai b'kés lakossággal, fel­gyújtják a házakat, rabolnak, büntető expedíciókat indíta­nak. Hivatalos adatok szerint csupán a mú't év decemberében 33 megyé­bon 17.000 ember lakását gyújtot­ták fel és 658.000 ember élolmiszor. t és többszázezer ember ruházatát rabolták el.

Next

/
Thumbnails
Contents