Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

PÉNTEK. 1954. JANUÁR 1. 5 DEHPGYARORSZ0G tvát Unalc Uvete&aLftk, Az elmúlt hetekben hozzánk ér­kezett levelek közül több megjelent a «Délmagyarországban». Ezen. je­lentős része az 1953. évi terv telje­sítését adta tudtul. De közöltünk olyan leveleket is, melyek a gyárt­mányok minőségének megjavitasá­•al, az üzemi kultúráiét kérdései­vel, a sportélettel foglalkoztak. A hibákat feltáró és bírálatot tartal­mazó levelek közül is számos meg­jelent lapunkban. Mostani levél­összeállításunk során önálló köz­lésre feldolgozott leveleket muta­tunk be olvasóinknak és röviden Ismertetjük néhány levélnek a tar­talmát. Ezeket a leveleket az illeté­kesek figyelmébe is ajánljuk. Agócsi Jánosné a Kenyérgyárat és annak azokat a dolgozóit bírálja, akik az Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat 74-es árudájába szál­lítják a kenyeret. — "Sokszor elő­fordult már — írja levelében Agó­csi Jánosné —, hogy délelőtt nincs kenyér az üzletbe, s késő délután szállítja azt a Kenyérgyár. Ekkor az áruda tele van vevőkkel, akik a kenyeret várják s nem egyszer tesznek bosszankodva megjegyzé­seket a Kenyérgyár vezetőségére. Ez történt legutóbb is, mire a Ma­ros-utcai kenyérüzem alkalmazot­tai gorombán visszaszóltak. "Nem érdekelnek maguk minket* — _s azzal gyorsan kosárba dobálták a . kenyeret és tovább mentek* Érde­I mes volna, ha a Kenyérgyár veze­, tője néha-néha ellenőrizné, hogy a ' Kenyérgyár által szállított kenyér milyen formában érkezik meg az árudákba. Jó-e az az időpont, ami­korra kiküldik a kenyeret a külvá­rosi boltokba. A dolgozók érdeké­ben itt sok tennivalóra volna szük­ség*. Bernáth Gábor egyetemi hall­gató levelében helyesli a "Délma­gyarország" sakkrovatának hetek­kel ezelőtt történt megindítását. Megírja, hogy egy-egy érdekesebb feladvány segíti a sakkozók fejlő­dését és egyben a sakknak, mint sportnak a népszerűsítését is. le­vele végén azt ajánlja, hogy közöl­jön a lap megnyitási kombináció­kat is, megfelelő magyarázattal. A többi között kaptunk még le­velet Neidenbach Lenke Partizán­utcai, Imre Sándorné Ságvári-te­lepi olvasónktól, akik a Szabadság Filmszínház pontatlan kezdését, il­letve a Ságvári-telepi szövetkezeti boltot bírálták, Rónyai Lajos, a 65'8. Segédipari Vállalat dolgozója, Nagy Sándor, a Felszabadulás tsz tagja és mások levelükkel értékes tájékoztatást nyújtottak szerkesztő­ségünknek. Az alábbiakban önállóan közlünk a levelezőink által írt levelekből néhányat. Készítsenek hulladékból ióminőségű ceruza helyezőket X "Délmagyarország* szorgalmas olvasója vagyok. Egyik legutóbbi számban olvastam, hogy a fa- és vasipari üzemek dolgozói hulla­dékanyagból többféle közszükség­leti cikket készítenek. A "Délma­gyarország* ebben á számában megírta azt is, hogy szívesen to­vábbítja a dolgozók javaslatait az érdekelt vállalatok, ktsz-ekhez; mi­lyen fogyasztási, illetve szükségleti cikkeket gyártsanak. Kérem a "Délmagyarország* szerkesztőségét, hogy továbbítsa javaslatomat a vasipari vállalatokhoz, hogy hulla­dékanyagból készítsenek jóminő­ségű ceruzahegyezőket, amelyeketa kisdiákoktól a felnőttekig- mind­annyian szívesen fogadnánk. Bár ez nem túlságosan fontos dolog, de sók bosszúságtól kímélne meg igen sok tanulót és irodai dolgozót. Szécsényl János, • Vendéglátóipari Vállalat dolgozója I móraha'mi vas^Uoürts tfofguztf worsaM mannával segítsék az utazás zavartalanságát December 21-én reggel a móra­halmi vasútállomáson körülbelül 60—70 munkába igyekvő dolgozó akart vásütf" jegyet váltani. AZ ál­lomáson szoigálafbart ' lévő jegyki­adó, betartva á MÁV idevonatkozó szabályzatát, csak a vonat indu­lása előtt fél órával kezdte meg a jegykiadást. Ezt a tevékenységét azonban igen lassan végezte. Majd­nem 15 percig adott ki három utasnak heti-jegyet s további las­sú, kényelmes munkával még né­hány utasnak. Ennek következtében a vonat indulásáig 13 utasnak nem tudott jegyet adni, akik emiatt nem is utazhattak el munkahelyükre. Javasolom a mórahalmi vasútállo­más jegykiadójának, hogy ha ilyen lassan végzi feladatát, fogjon hozzá korábban a jegykiadáshoz, mert kü­lönben máskor is előfordul, hogy nem tud mindenki jegyet váltani és jegy nélkül mégis kénytelen fel­szállni a vonatra s az többletki­adást jelent. ördőgh János Szegedi Járási Szövetkezetek Szövetsége személyügyi előadója Köszönfjük az újeszhendőh Ha visszapillantunk az 1953-ik esztendő elmúlt napjaira, saját ma­gunk és városunk megváltozott éle­tére, aikkor az elmúlt esztendőt min­denképpen jelentősnek kell értékel­nünk. Most, s visszapillantáskor eszembe jutnak a régi újévek, ami­kor a munkásoknak nem volt okuk az újesztendőt örömmel köszönteni. Akkor reménykedve vártuk a jobb jövőt. 1945. április 4-e hozta meg a döntő változást minden becsületes ember számára, s azóta is évről­évre szépül életünk. Most,, amikor búcsút mondunk az óesztendőnek, örömmel búcsúzunk el tőle, mert igen sokat kaptunk ettől az évtől. Rajtunk, dolgcfeókon áll, hogy a most kezdődő új esztendő mennyi­re lesz sikereiben és örömeiben még gazdagabb, mint 1953. volt. Uj re­ményektől telve köszöntjük az új esztendőt s első napján az legyen az elhatározásunk, hogy az év min­den napján pártunk és kormányunk célkitűzéseinek megvalósításáért, jólétünk további emeléséért dolgo­zunk, hogy év végén ismét öröm­mel és büszkén búcsúzzunk a most kezdődő esztendőtől is. Az 1954-es év legyen minden em­ber számára a boldogság éve. Küzd­jünk továbbra is a népek vágyá­nak megvalósításáért, a tartás bé­kéért. Az 1954-es évet kezdje min­den dolgozó becsületes munkával, növeljük tovább hazánk gazdasági erejét. így válik valóra mindany­nyiunk vágya, a még boldogabb jövő. Kovács Mihály, Szeged 2. Postahivatal dolgozójr Szívvel, lélekkel előre új munkasikerek leié A Textilművek egyik esztergályosa Lelassított á'alaki ási munl a Ez év júliusában az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetősé­ge a Damjanich-utca és az ölha­lom-utca sarkán lévő volt üzlethe­lyiséget kibérelte. A helyiség átala­kításához nagy gyorsasággal azon­nal hozzá is kezdtek. Ennek a kör­nyék lakossága igen örült, örült, hogy itt a város egyik távolabbi részében is megnyílik egy népbolt és így mentesítve lesznek attól hogyha a háztartásban valamire szükség van, akkor messzire kell­jen menni. A környék lakói nagy figyelem­mel kísérték, mikor nyílik már meg a bolt, de várakozásuk ered­ménytelen maradt. Az üzlet átala­kítása megállt, csak nagyritkán le­het látni, hogy egy asztalos a bolt belső berendezésén munkálkodik. Sok rókusi dolgozó jogosan teszi fel azt a kérdést, hogy miért nem nyitják ki ezt az üzletet, amikor fcrre itt nagy szükség lenne. Meg­könnyítenék ezzel a dolgozó házi­asszonyok munkáját is azáltal, hogy gyorsabban hozzájutnának azokhoz az élelmiszerféleségekhez, amelyek ért esetenkint a Kossuth Lajos-su­gárúti Népboltban hosszabb ideig kell várakozniok. A Kiskereskedelmi Vállalat mái­több mint hat hónapja fizeti az üz­let bérét. A Városi Tanács kereg­kede'mi osztálya és a Kiskereske deími Vállalat illetékesei miért nerr tartják jobban szem előtt a dolgo­zók érdekeit? Miért nem gyorsít­ják meg a bolt berendezésének el­készítési munkálatait ? Nekünl­rókusi dolgozóknak az a kérésünk a Városi Tanács kereskedelmi osz­tályához, minél előbb nyissák mep ezt a boltot, könnyítsék meg város­részünk dolgozói számára a szüksé­ges élelmiszercikkek beszerzését. Németh István, & Szegedi Ruhagyár dolgozója Az elmúlt év első napjaiban fiatal, lát­szatra törékeny asz­szonyka került a Sze­gedi Textilművekbe. Amikor levezették a gyár Javítóműhelyébe, már rajta volt az ove­rál és ő megelégedetten hordozta körül meleg tekintetét a korszerű javító műhelyben. Sor­ra bemutatták munka­társainak: *Kiss Fe­rencné elvtársnő, vas­esztergályos." A javító műhelyben ő lett az első női esz­tergályos. A férfiak né­melyike — különösen a fiatalok — összedugták a fejüket és sugdostak egymásnak. Kiss Fe­rencné észrevette a sug­dosást és megérezte, hogy róla Deszélnek. Nem törődött véle. Tud­ta: elvégzi úgy a mun­káját, mint a férfiak. Megmutatták neki a gépét és ő bátran, biz­tosan állt mellé. Az első munkadarab, ami­hez hozzákedett, egy menetvágás volt. Ilyet már sokszor csinált az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárában Budapesten, ahol a szakmát tanulta. A munkadarab kitűnően sikerült. A másik is, a harmadik is, a többi is, és Kiss Ferencnének hirtelen megnőtt a te­kintélye. Szereti, nagyon szere­ti Kiss Ferencné szak­máját, pedig néhány évvel ezelőtt még gon­dolni sem mert arra, hogy vasesztergályos lesz. Nem is látott esz­tergapadot, hiszen Do- »' rogon, a bányában, ahol az édesapja 40 évig dol­gozott, bizony nemigen találkozhatott ilyen gép­pel. Budapesten, ami­kor bekerült segédmun­kásként a gyárba, ott találkozott először esz­tergapaddal. Nagyon megtetszett neki az esz­tergályozás is. Egy szép napon odaállt a mű­helyvezetője elé, s csak ennyit mondott neki: •vasesztergályos szak­munkás szeretnék le»« ni.« Vágya teljesült, átkép­zés lett, s az átképzési idő letelte után kiváló­an vizsgázott. Aztán férjhez ment — Szeged­re és ide is költözőit. Ettől az időtől kezdő­dik Kiss Ferencné sze­gedi pályafutása. Azóta csaknem egy év telt el és Kiss Ferencnét na­gyon megszerették a műhelyben. Ma mér annyira megismerte a szovjet gyártmányú ki­váló fonógépek alkat­részeit, hogy nincs a? a munka, amit könnyedén el ne végezne. Kiss Fe­rencné tudja, hogy a Szegedi Textilművekben is a javító-karbantartó műhelyben végzett mun­ka a termelés nagyon fontos része. Ezt bizo­nyítja az, hogy állandó­an 111—112 százalékra teljesíti normáját. És azt mondta: szívvel-lé­lekkel végzi munkáját az új esztendőben is azért, hogy a gépek za­vartalanul működjenek, minél szebb eredményt érjenek el ben, a termelés­A „LEGJOBB TERMELŐ' Néhány évvel ez­előtt alakult a Sze­gedi Javító és Fol­tozó Kisipari Szö­vetkezet. Kezdet­ben alig volt né­hány tagja ennek a szövetkezetnek és munka is alig akadt. De az első felek, akik elvitték hoz­zájuk javítani való ruhájukat, látták, hogy jó munkát vé­geznek, elmesélték ismerőseiknek is, s ennek következtében egyre többen keres­ték fel a javító és foltozó szövetkeze­tet. Több lett a munka és a szövet­kezet taglétszáma is emelkedett. így került a szövetkezetbe más­fél évvel ezelőtt Scherer Jakabné is. Azelőtt mint segéd dolgozott, szűkebb volt a keresete, de amióta a szövetkezetbe lépett, jövedelme jelentősen megnövekedett. De nem is csoda. Scherer elvtársnő rövid idő alatt a szövetkezet legjobbja lett, és megszerették dolgozótár­sai. Szeretik azért, mert szorgal­mas, szerény és élenjár a munká­ban. Teljesítménye hosszú hóna­pok óta 190—200 százalék. Kerese­te 1200—1300 forint havonta. Jól él 17 éves gyermekével, mert berregő gépe mellett minden percét a mun­kának szenteli és ezért egy éve olt hirdeti szorgalmát a gépén a „Legjobb Termelö"-zászló. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulójának tisztele­tére indított ver­senyből Scherer elvtársnö lelkesen vette ki részét. A forradalom évfor­dulójának előesté, jén kellemes meg­lepetés érte: szta­hánovista oklevél­lel tüntették ki. Dolgozó társai megtapsolták, sze­retettel ölelték ma­gukhoz. Ezekben az ünnepi percek­ben a boldogságtól könnyes szemek­kel ígérte meg, hogy a jövőben még jobb munkát végez. De a kellemes meglepetés még nem ért véget. Az ünnep után ugyancsak a dolgozók tapsvihara közben tűzték ki mellére a „Helyi­ipar kiváló dolgozó ja"-jelvényt. Most Scherer elvtársnő is ünne­pel: köszönti az új esztendőt ott­hon, kis családja körében. S hol­nap a gépe mellett — jobb mun­kával. így ígérte. Ha'ászUátát, mesázsákel, Uálászatyei készítenek oz uf esztendeien a Szegedi \Lfcd- is Hité^Man A Szegedi Kötél- és Hálógyár hosszú termében egymás mellett állnak s. hálókötő gépek. Szeged és környéke halászainak hálószükség­leteit állítják itt elő. De innen kap­ják majd a balatoni halászok is a nagy hálóikat. Az új évben ez ország halászháló szükségletének mintegy 75 százalékát itt készítik el. Az 1954-es évben a Szegedi Kö­tél- és Hálógyárban mosózsákokat is kötnek. A Patyolat Vállalat ösz­szes megrendelését a Kötél- és Hálógyár dolgozói végzik el. Több panasszal fordultak már Szeged dolgozói a Háló- és Kötél­gyár vezetőségéhez. A panasz az volt, hogy a szegedi üzletekben nem lehet elegendő hálószatyrot kacpni. A vállalat vezetősége elha­tározta: az új esztendőben háló­szatyrokat is készítenek. Igen nagy gondot fordítanak a minőségi munkára a Szegedi Kö­tél- és Hálógyárban. Rajcsányi Andrásné, az üzem egyik minőségi ellenőre nemcsak ellenőriz, de ta­nít is. Munkatársai szeretik is ezért, akik közül különösen kitűnt az elmúlt évben mind minőségi, mind mennyiségi múnkában Né­meth Júlia—Nagypál Mária pár, Megyeri Istvánná—Pető Viktória hálóvarró pár 175 százalékos ered­ménnyel. A Szegedi Kötél- és Hálógyár dolgozóinak kollektívája a közszük­ségleti cikkek bőségének megte­remtése érdekében elhatározták: még nagyobb szorgalommal, lelke­sedéssel dolgoznak az új esztendő­ben. Fodor Dezső, a Szegcdi Kötél- cs Hálógyár MEO-vezctője vizsgálja a patyolat mosózsák minő­ségét. . .. J ,-s a kent r ha'ászhálá minősége? Ezt vizs­gálja R/jcsányi Anlrásné a Szegedi Kötél és Háló­gyár dolgozója. (Liebmann héja felvé ejei. Fény. S"VJ

Next

/
Thumbnails
Contents