Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-12 / 9. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK / A Micsurin! Agrártudományi Egyesület csongrádmegyei szervezete vezetőségi ülésén tárgyalta meg a mezögazdaságlejlesztési programmot Nyugat-Németország közvéleménye élesen tiltakozik a hadkötelezettségi törvényjavaslat napirendre tűzése ellen AZ M D P CSONGRÁD MEGYEI PÁR T B I Z O T T S Á G Á N A K LAPJA X. EVE. S». SZAM ARA 50 FILLÉR KEDD. 1954. JANUÁR 12. Az olasz kormány bukása Január 5-én Pella olasz miniszterelnök lemondott, miután sikertelen maradt minden, kormányának átalakítására vonatkozó kísérlete. Kormányának volt miniszterei 1953. december 30-án azért mondtak le, hogy így lehetővé tegyék Pella számára, hogy az úgynevezett hivatalnok-kormány helyett egy jobboldali erőkre támaszkodó, a Keresztény-Demokrata Párt legtöbb frakciójának megfelelő kormányt alakíthasson. A kormány lemondásának közvetlen oka az volt, hogy a Keresztény-Demokrata Párt parlamenti csoportjai tiltakoztak Salomone füldművelésügyi miniszternek Aldisio volt miniszterrel történő kicserélése ellen. A kereszténydemokraták parlamenti csoportjának tiltakozása következtében Piccioni volt miniszterelnökhelyettes nem volt hajlandó belépni az új Pella-kormányba, A Pella-kormány válsága valójában már akkor kezdődött, amikor 1953 agusztusában megalakult. Pella — akárcsak De Gasperi, volt olasz miniszterelnök, akinek közvetlenül az 1953 június 7-i választások utáni kormánya már a képviselőházi bemutatkozás alkalmával megbukott — figyelmen kívül hagyta a június 7-i választások eredményeit és újból csak egypárti, a Keresztény-Demokrata Párt tagjaiból alakított kormánnyal kísérelte meg tovább folytatni De Gasperi politikáját. Ugylátszik, a kereszténydemokraták az 1953 június 7-ét megelőző öt év alatt megszokták, hogy egyedül kormányozzanak. Megszokták, hogy az olasz köztársaság kormányát úgy tekintsék, mint pártjuk hatalmának forrását. A jumus 7-i választások után, amely megsemmisítette a kereszténydemokraták monopóliumát, megnőtt a széles néptömegek ereje és a klerikálisok, miután nem rendelkeztek többé abszolút többséggel a parlamentben kénytelenek voltak lemondani arról, hogy a kormányt azonosítsák a Keresztény-Demokrata Párttal. A Keresztény-Demokrata Párt már az 1948 évi választások után elvesztette demokratikus felelősségtudatát, a határok tiszteletbentartásához szükséges érzékét és abban a hitben ringatta magát, hogy időtlen-idokig, tetszés szerint rendelkezhetik a hatalommal. Emiatt szenvedte el junius 7-i vereségét és ennek köszönheti jelenlegi mélyreható válságát is. Június 7-e ezen túlmenően széttörte az olasz burzsoázia kommunistaellenes egységfrontját is, amellyel a Keresztény-Demokrata Párt korlátlanul rendelkezett és amelyet De Gasperi személye jelképezett. Ezzel megszűnt annak a lehetősége is, hogy a Keresztény-Demokrata Párt a kommunizmus „rémképét" lobogtatva próbálja megkerülni a belpolitikailag és nemzetközileg egyaránt válságos gazdasági helyzet igen súlyos problémáit. A KeresztényDemokrata Párt a június 7-i választások után kénytelen volt számos engedményt tenni és hatalmát megosztani több, a kormányt támogató párttal is. A kereszténydemokraták — akarva-nem akarva — kénytelenek tudomásulvenni, hogy az ellenzéki pártok — mindenekelőtt az Olasz Kommunista Párt — ereje hatalmasan megnőtt és a továbbiakban — fokozottabban, mint addig — számolni kell befolyásukkal. A június 7-i választások óta tehát nagy a zűrzavar a Keresztény-Demokrata Párt berkeiben és az egész klerikális táborban. Megszűnt a kereszténydemokraták politikai monopóliuma, melynek eredményeként a politikai katolicizmus nem a leghatásosabb tényező többé az olasz politikai életben. Ezt a zűrzavart még csak súlyosbította az a harc, amelyet az olasz dolgozók folytattak és folytatnak megélhetésükért, életszínvonaluk megjavításáért. December 10-én 1 millió 280 ezer olasz közalkalmazott lépett sztrájkba, hogy 24 órai munkabeszüntetéssel fizetésemelési követeléseinek teljesítésére kényszerítse az olasz kormányt. A sztrájk annyira egységes és olyan nagysikerű volt, hogy e tényt maga az olasz kormány is kénytelen volt beismerni. Az olasz köztisztviselők — tanárok, tanítók, minisztériumi tisztviselők — a „megbízható középosztály" tagjai, a „fehérgalléros proletárok", félredobva addigi közönyüket, határozatlanságukat és legfőbbképpen osztályelőítéleteiket, csodavárás helyett összefogtak és síkraszálltak jogaikért, felismerve, hogy reménytelen helyzetükön csak a munkásosztállyal szövetségben tudnak változtatni. A közalkalmazottak sikeres sztrájkja után négy nappal hatmillió olasz ipari munkás is beszüntette 24 órára a munkát, hogy érvényt szerezzen követeléseinek, a különböző bértételek egyesítésének. Az olasz munkásság illetményeit alkotó két főtétel, az alapbér és a drágasági pótlék nem állt arányban egymással, ugyanis a mozgó bérskálát helyettesítő drágasági pótlékot a rendkívül alacsony, mindig változatlanul maradó alapbér után számolták ki. A követelés lényege tehát az volt, hogy az alapbért is a mindenkori drágasági pótléknak megfelelően emeljék fel. Az ipari munkásság sztrájkja egy napra megbénította Olaszország életét és bebizonyította, hogy a munkásság egysége félelmetes erő, mellyel a továbbiakban még inkább számolnia kell a mindenkori olasz kormánynak. Az olasz politikai és gazdasági élet válságát mindennél jobban kifejezi az a tény, hogy az elmúlt öt esztendőben Olaszországban mintegy száz üzemet zártak be, nyolcvanat pedig részben leszereltek, ami azt jelenti, hogy nyolcvanezer munkás vesztette el kenyerét. Jellemző, hogy Olaszország Európa egyetlen olyan országa, ahol az iparban foglalkoztatottak száma 1951-ben 7.8 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1937-ben, annak ellenére, hogy a lakosság létszáma ugyanezen idő alatt 4.4 százalékkal emelkedett, jóllehet a kérdéses idő alatt valamennyi más európai országban az iparban foglalkoztatottak száma emelkedést mutat. Rövidesen eldől, hogy Einaudi köztársasági elnök az olasz politikai élet vezetőszemélyiségeivel folytatott tárgyalásainak eredményeként kit bíz meg kormányalakítással. Bárhogy is döntsön, egy bizonyos: csupán a június 7-i választások eredményeiből kiindulva lehet szó olyan kormány alakításáról, amely a széles alapokon nyugvó baloldali többségre támaszkodva képes megoldani az olasz politikai és gazdasági élet nagy feladatait. Ezzel párhuzamosan a Keresztény-Demokrata Pártnak végleg le kell mondania arról az erőszakos törekvéséről, hogy az országot saját kényekedve szerint kormányozza és hogy Olaszországra olyan politikát kényszerítsen, amelyet annak népe határozottan elvetett: s z ^JÍJÍJ1-JLILÁL.1JiJ1J) l Ipari Tanulók Napja Szegeden Ipari tanulóink országszerte lelkes készülődéssel várták január 10-ét, az Ipari Tanulók Napját. Városunk ipari tanuló fiataljai vasárnap délelőtt 10 órakor az Eötvös-utcai 600-as MTH Intézetben gyűltek össze, hogy megbeszélve feladataikat még szebb eredményeket érhessenek el. Wolford Antal igazgató ünnepi beszédben üdvözölte az ipari tanulókat — jövőnk szakmunkásait —, majd többek között a következőket mondotta: „A Minisztertanács határozata értelmében az ipari tanulók ingyenes állami ellátásban részesülnek. A határozat bizonyítéka annak, hogy pártunk és kormányunk sok szeretettel, egyre fokozottabban gondoskodik a dolgozó ifjúságról, köztük a munkásosztály utánpótlásáról, az ipari tanulókról. Ez után az ipari tanulók oktatásának és ingyenes ellátásának kérdéséről beszélt; — Az I954-es évvel negyedik esztendejébe lépett a Munkaerőtartalékok rendszere — mondotta Wolford elvtárs — a továbbiak során a Szovjetunió ipari tanuló képzése tapasztalataira támaszkodva sokat fejlődött az ipari tanuló képzésünk. Felszabadult ipari tanulóink, mint gyakorló szakmunkások és mint szakmunkások, de nem egyszer, mint ifjú sztahánovisták dolgoznak bányáinkban, üzemeinkben és ezzel kiérdemelték maguknak dolgozó népünk megbecsülését. A szegedi 600-as MTH Intézettől is nem egy ipari tanuló került ki, aki ma már sztahánovista, élmunkás, s valamennyien az intézetben tanultakat hasznosítják az éiet számtalan területén. Hogy az életben jól megállhassák helyüket ipari tanulóink, vegyenek példát a Szovjetunió öntudatos, Komszomol ipari tanulóiról és szerezzenek még további megbecsülést az ipari tanuló névnek" — fejezte bo beszédét Wolford Antal igazgató. Az ünnepi beszéd elhangzása után a fiatalok tornabemutatója következett, majd a legutóbbi atlétikai verseny alkalmávul az egyéni versenyben kitűnt tanulók okleveleit osztották ki. Csala Ernő II. éves elektroműszerész hallgató, az intézet legjobb atlétája selyemszövésű díszoklevelet kapott az MTSE Országos Elnökségétől. Díszoklevelet kapott még Faragó Sándor edző is kiváló oktatómunkájáért. Az oklevelek kiosztása után az MTH kultúresoportja a „Gyapotszüretelés" című vidám énekes, táncos műsorát mutatta be. Délután három órakor az újszegedi Bertalan emlékműnél ródliversenyt tartottak, majd 5 órától este 9 óráig az intézetben szórakozott a sok mosolygóarcú, fiatal ipari tanuló. Lelkes munka a Szabó KSZ-ben Az Első Szegedi Szabó KSZ Francia-utcai üzemében heteként kétszer is megjelennek a nagy kontínerek és viszik az ország minden tájára a szabadban dolgozó munkatársaink részére a meleg vattás ruhákat. A szövetkezet dolgozói megértették kormányunk felhívását, amikor 200 darab vattásruhát január 10-e helyett már január 8-ra elkészítetlek. A helyes műszaki vezetés és a munka folyamatosságának biztosítása eredményezi azt, hogy az eddig gyengébb teljesítményt nyújtó dolgozóink is ma már szép eredményeket érnek el. A szövetkezetnek 4 fióküzlete működik a város különböző pontján. Ezekben az üzletekben dolgozótársaink részére mértékutáni szabóságunk a legkényesebb igényeket is kielégíti. Ezenfelül a legkisebb javításokat is szívesen elvállalják és elkészítik. Az eredmények mellett azonban rá kell mutatni a szövetkezet vezetőségének mulasztására is, amikor a szövetkezet három legjobb dolgozóját, akiknek átlagteljesítménye 160—200, még mindig nem terjesztette elő sztáhánovistáknak. Reméljük, hogy ezt a mulasztását a legrövidebb időn belül pótolják és büszkén jelenthetjük, hogy az Első Szegedi Szabó KSZ-nek is vannak sztahánovistái. NAGYIVAN ANTALNE Sokezer szegedi dolgozó vágott eddig hízottsertést A régi jó szokás és egyben kellemes dolog is télen a disznóvágás. Sok jó falat s egy évi kenyér mellé való tölti meg egy-egy ilyen alkalom után az éléskamrát. Sokezer dolgozó hizlal városunkban is évről-évre sertést vagy takarékoskodik azért, nogy a hideg idő beköszöntésével ő is részese legyen a disznóvágás örömeinek. Ezekben a napokban is számos helyen hangzik a visítás reggelenként a böllérkés nyomán, és a perzselőgép duruzsolása mellett pirul szép barnára a hízó bőre. A Városi Tanács Begyűjtési Osztálya csak az elmúlt hónap során 5697 sertésvágási engedélyt adott ki. Ez év első tíz napján pedig I598-an keresték fel ezzel a céllal a Begyűjtési Osztályt. Ez összesen 7295, mintegy 1200 darabbal több az előző év hasonló időszakában kiadott vágási engedélynél. Az új kormányprogramm alapján még jobban lehetővé válik mint eddig a jószág és az állatállomány növelése. Ennek során évről-évre mind több dolgozó tud majd saját háztartása céljára szükségleteinek fedezésére hízottsertést vágni, mely egyben bizonyítéka is lesz majd életkörülményeink általános és folyamatos javulásának. Téli munka a Városi Kertészeiben Egyre több virágos park és tér teszi szebbé városunkat, örömtelibbé a szegedi dolgozók életét. Azok a virágok, melyek nyáron kellemes illatot árasztva gyönyörködtetik a felnőtteket s a gyermekeket, télen a Városi Kertészet üvegházában találnak meleg otthonra, míg ismét kikerülhetnek a szabadba. Az üvegházban ilyenkor gondos, előrelátó munka folyik. Most nevelik és szaporítják azokat a dísznövényeket, virágokat, melyeket a melegebb idő eljöttével a régiekkel együtt kiültetnek majd a szabadba. Főleg nagymennyiségben szaporítják a kánát, a szegfűt, stb. A Városi Kertészetből kerülnek ki azok a virágok is, melyek a virágüzletekben kaphatók, s melyeket a dolgozók lakásuk díszítésére nagymennyiségben vásárolnak, főleg cserepes, mint például cyklament és más virágot. A virág ma mar minden lakáshoz hozzátartozik és minden ember részére örömet szerez. A Kertészet dolgozói minden igyekezetükkel azon vannak, hogy 'ennek elősegítéséhez mind nagyobb mértékben járuljanak hozzá s még több örömet szerezzenek Szeged dolgozóinak. Nagy sikerrel mu'a^k he Hls*város dolgozóinak a Vándordiákot Jól szórakoztak szombaton és vasárnap este Alsóváros dolgozói. A MÁV kultúrotthonban mutatták be a szegedi Nemzeti Színház művészei Lehár Vándordiák című operettjét. A kultúrotthon széksorai mindkét este zsúfolásig megteltek vasutas dolgozókkal, fiatal, idősebb dolgozó parasztokkal, akik jól szórakoztak a kedves előadáson. A fülbemászó Lehár muzsika, a vidám táncok, a nagyszerű énekszámok, a 48-as szabadságharc levegője fűtötte át a nézőket. A lelkes közönség sok tapssal jutalmazta a Vándordiák szereplőit. Helyes kezdeményezése volt a színháznak, hogy a tájelőadások műsorával is felkeresi Szeged különböző városrészeit. Az elkövetkezendő napokban a Közalkalmazottak Szakszervezete kultúrotthonában játsszák a Vándordiákot, majd az újszegedi November 7. kultúrotthonban és január végén a Ruhagyár dolgozóinak is bemutatják. Az Ármány és szerelem próbái a szegedi Nemzeti Színházban Ki-ki maga mesterségét folytatja — így szól egy kedves gyermekjáték mottója. A cipész kalapál, a halász kora reggel a vízre száll, a tanító tanít, a szobrász vallatja a kezenyomán elevenedő anyagot, s nem fáradhat el, ha igazi művész. A Szegedi Nemzeti Színház művészei nagy munka befejezése előtt állanak. Négy nap múlva, január 16-án lesz Schiller Ármány és szerelem cimü drámájának bemutató előadása. Színészeink komoly gondossággal dolgoztak és dolgoznak. Reggel kilenctől, szinte késő estig folynak a részpróbák. Még nem csapódik öszsze a súlyos bársonyfüggöny egyes jelenetek vegén, akad itt-ott, elvétve javítanivaló. A próbán egy pisszenést sem hallani, csak a meggyötört szívű Lujza sóhajtásait, aztán csapódik az ajtó és a gyermekien tisztalelkű lány, megy a templomba, hogy esküjével elárulja szerelmét. Utána settenkedik diadalittasan IVurm. Amikor a darab rendezője, Adóm Ottó főrendező visszaszólítja a szereplőket a színre, kicsit fáradtan lépik át a szoba küszöbét, De ez a fáradtság nem a test fáradtsága. Az aszlalosmühelyben, a festők műtermében, a varrodában szinte minden zugában a színháznak az Ármány és szerelem előadásáért dolgoz nak. Lassan két óra lesz. Még senki nem gondolt arra, hogy itt az ebéd ideje. A sötét és üres nézőtér előtt egymásután peregnek a jelenetek, ideiglenes, ncha mulatságosnak ható jelmezekben, ideiglenes színfalak és bútorok között. De itt, már valahogy többet kap a páholy sötétjén megbúvó szemlélő, nemcsak a puszta ígéretet, hogy ez az előadás nagyszerű lesz. Természetes is, hiszen művészeink színe-java készül 16-án ismételten bebizonyítani, hogy megérdemlik Szeged dolgozóinak hálás szeretetét és megbecsülését. A kancellárt Tnke László, Ferdinándot Kovács János, Millert Sugár Mihály. M illemét Bartók Júlia, Kalbot Várnái Árpád alakítja. Lontay Margit Lady fMillford szerepet játssza. Egy rövid látogatás a színház próbáin, nagy élményt ígér Szeged színházlátogatóinak és színészeinknek megérdemelt sikert.