Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-09 / 7. szám

SZOMBAT, 1931. JANUÁR 9. 3 DELMöGYBRORSZflG LEVELEZŐIN K ÍRJAK Kitüntették és megjutalmazták a legjobbakat Az 1953-as év lezárásával országos viszonylatban értékelték a vasúti igazgatóságok és azok dolgozóinak elmúlt félévi munkáját. Ennek eredményeként az igazgatóságunkhoz tartozó vasutasok közül számosan kitüntetésben és jutalomban részesültek. A szakma legjcbb dolgozója címért folyó versenyben országos viszonylatban kilencen az első, öten a második helyre kerültek, négy brigádunk pedig ugyancsak az első helyezett lett. Az országos és a területi értékeléssel együtt, -összesen 86 dolgozó és 16 brigád kapott kitüntetést, -.pénzjutalmat. A pályafenntartási szolgálatnál a harpjadik negyedév eredményei alapján 64-en sztahánovista oklevelet, 24-en pedig sztahénovista jelvényt kaptak, A vontatási és a forgalmi szolgálatnál is többen részesültek sztahánovista kitüntetésben. így például Máté Antal pályamunkás, akinek átlagteljesítménye 143 százalék. Vári Jenő mozdonyvezető és Dobó István fűtő, akik kilométer tervüket 140 százalékra teljesítették és 16 százalékos szénmegtakarítást értek el. A forgalmi szolgálatnál Ruzsáli József öt hónap alatt 546 százalékra teljesítette tervét. Ezért országos viszonylatban az első helyezést érte el. Valamennyi vasutas dolgozónk kövesse e munkatársak példáját és az új esztendőben még lelkiismeretesebben, odaadóbb munkával oldjuk meg tervfeladatainkat a szállítás területén. Sziládi Sándor •# r i. ahol az exporttervek teljesítésével, Ivet szegedi lizem, új eredményekkel akarják gazdag!tani eddigi sikereiket Szívesen vásárolják külföldön is a magyar ipar termékeit. A különböző iparcikkek, amelyeket külföldre szállitunk, önmagukért beszélnek. Minőségük és mutatóssúguknál fogva lettek keresett áruvá az export-cipők, bőrkabátok, seprők, de más ruházati és élelmiszeripari cikkek is. Ezek igen jó valutát jelentenek államunknak, mert a kész termékekért cserébe nehézipari gépeket, alkatrészeket kapunk. Nemcsak gépeket, de nyersanyagot is szállít a külföld Magyarországnak az exportcikkek értékének, megfelelően. Egyre nagyobb hírnévre tesz szert a magyar ipar a népi demokratikus országokban, de a nyugati államokban is. Erről gondoskodnak gyáraink dolgozói, akik minden exportmunkát alaposan szemügyre vesznek, hogy megfelel-e a kívánt követelményeknek. Csongrádmegyei Seprőgyár Az árukapcsolás szegedi módszeréről Ha visszaemlékezünk a „régi szép időkre", akkor mindenképpen eszünkbe kell, hogy jusson — háziasszonyok előnyben — az árukapcsolás. Ez a nemes művelet abból állt, hogy pl. rizst csak akkor kapott az ember, ha vett mellé három doboz padlóviaszt, vagy két tollseprőt. Méltán kérdezheti bárki: Miért kell erről beszélni? Azok az idők — szerencsére — már elmultak, már nincsen a pincében három láda parkettpasztánk, csak azért, mert szeretjük a rizst. Minek felemlegetni a régi hibát? Igen, minden bizonnyal ezt kérdeztem volna én is pár nappal ezelőtt, én is nevetve legyintettem volna — de, közbejött a de. Az egész úgy történt, hogy rosszkedvű voltam. Senki sem szeret rosszkedvű lenni, én se, ezért elhatároztam, hogy veszek egy Ludas Matyit. Az elhatározást tett követte. Odamentem a Széchenyi-tér sarkán álló újságosbódéhoz és kértem egy Ludas Matyit. Erre megszólalt egy női hang: Tessék venni más újságot is. — Miért? — hökkentem meg. — Hát, mert Ludas Matyit veset kapunk, hamar elfogy, úrnak úgyis mindegy — és nyújtotta is elém a Ludast egy másik újságot. Próbáltam ellenkezni, de a női hang kérlelhetetlen volt és konok. Kezdtem egyre dühösebb lenni, de keAz már meg Szigorú követelményt szabtak a külföldi megrendelők seprőgyártásunk elé is. „Prima" minőségű, nagy seprőt kérnek. Ez azt jelenti, hogy a cirok színének egyöntetűen világosnak, göndörségmentesnek kell lenni. Színes zsineggel varrják és a nyele bükkfából készüljön. Egyéb részkövetelmények is vannak, ami arra mutat, hogy a külföldiek igényesek ezzel a háztartásban igen használatos eszközzel szemben. Az országban az elmúlt évben Békés, Orosháza és Szeged szállított export-seprőt. Csongrád megye, Békés és környéke a legjobb ciroktermő vidék, azért is kapták az itteni seprőgyárak az ex*. _ ,, ., , , aai/iBR a/. iLLCiii acyiupyaidft iii. t:A™!L™V.ennÍ: me0vettem port megbízatást, meg itt készülnek a legjobb kivitelű seprőlf is a másik újságot is. De cz árukapcsolásnak ez a formája nem nagyon tetszik nekem — annak ellenére, hogy a Ludasnak lelkes olvasója vagyok és más újságok, folyóiratok előfizetője is. — Nem tetszik nekem, mert az újságárulásnak ezen primitív formáján már csak túl kellett volna jutni. En sem, de más sem veszi meg szívesen ugyanazt az újságot a Ludas kedvéért, aminek előfizetője. Hát kérem az újságárust magam és a többi „áldozat" nevében, hogy ne „kapcsoljon" — végre is meg lehet érteni, hogy vannak emberek akik csak azt az újságot akarják olvasni, amit megvesznek. ANDRÁS SÁNDOR „Reklamáció esetén megőrzendő" Ha a városban járok és útam a Lenin-utcán vezet el, sokszor megállok és gyönyörködöm a kirakatokban s tervezgetek, hogy fizetésemkor mit is vásároljak. Három, vagy négy hattel ezelőtt is a Napsugár Áruház kirakatát nézegettem, ahol szebbnél-szebb ruházati cikkek között megpillantottam egy szép piros selyem ballonkabátot, — mely már előzőleg is nagyon tetszett. Hazamentem és édesanyámmal elterveztük, hogy s következő fizetéskor már meg is vesszük a rég óhajtott selyem ballont, amely 656 forintba keiül. Türe'metlenül vártam a közbeeső időt s végre elérkezett az a nap, , amikor megvehettük & kabátot s én ki is választottam egy szép zöld színű kabátot. Boldogan mentem haza, otthon első dolgom az volt. hogv felvegyem s gyönyörködtem benne. De sejnos, nem sokáig tehettem, mert amint felvettem és körültekintőbben megnézegettem, akkor láttam, hogy & kabát belseje sokkal szűkebbre van szabva, mint a külső része. Ezért a következő nap édesanyám vissza is vitte a Napsugár Áruházba, de az elárusító, akitől vettük, szóba sem állt vele. Nagy hangon mondta, hogy majd akkor nézzük meg a kabátot, ha visszavisszük a fizető blokkot. De sajnos, az már nem volt meg, csak az a cédula, amely a kabátra volt rávarra, ami a kabát árát és számát tartalmazza s ahova oda van írva,' hogy "-reklamáció esetén megőrzendő". Édesanyám reménykedve mondta, hogy hiszen ez & cédula is megfelel. De ekkor dühösen, ilyen választ kapott: »Mit gondol maga, hátha nem is itt vette. nem akarok én fizetni magáért." Édesanvém mit tehetett, szomorúan és bosszúsan ellőtt hsza s én beraktam a vadonatúj kabátot a szekrénybe, ame'v elég hosszú idő óta ott árválkodik anélkül, hegy használni tudním. Oláh Erzsébet hosszabb idő óta. Az 1954-es évre egyedül a Szegeden lévő Csongrádmegyei Seprőgyár kapott exportmegrendelést. A munka minősége mindig kifogástalan volt ennél a vállalatnál és a dolgozók, vezetők egyaránt bizakodva néztek az új tervfeladatok elé. Azonban mégis aggasztotta a vállalat vezetőit valami, hátha „nem lesz kellő mennyiségű és minőségű nyersanyag, segédanyag". Ezt lehetett hallani napjában többször is a vezetőktől. Ismerve a nyersanyagszállítási és beszerzési nehézségeket, nem ültek tétlenül. Szinte naponta sürgették a Könynyűipari Minisztérium ellátási igazgatóságát, hogy biztosítsa számukra a nyersanyagot. A gyakori telefonés levélsürgetés nem vezetett eredményre. ígéretet nem egyet, százat is kaptak, azután a kiutalást is hozta a postás, de csak papíron. A valóságban egészen kis része érkezett meg például a seprő nyeléhez szükséges bükkfaanyagnak. Ez is nyers, száradásra szorul, mert különben, ha ilyen állapotban használják fel, görbe nyelei lesznek a seprőknek. Ez pedig exportra nem alkalmas, de a mi háziasszonyaink sem veszik meg az ilyen seprőt. Egyszóval az a famennyiség, ami rendelkezésükre áll a Seprőgyár dolgozóinak, csak 26 ezer seprőhöz elég, pedig a külföldi vevők négyszer-ötször ennyire jelentették be igényüket. A cirokról is beszéljünk néhány szót. Először el kell mondanunk, hogy a Békésmegyei Terményforgalmi Vállalat, amely Békéscsabán van, szállítja a cirkot a Seprőgyárnak. A mult évi kiutalás jórészét sem küldték el, most pedig olyan cirkot adtak ki, amiben keresés nélkül is minden hiba megtalálható az első látásra. Az ilyen anyagból pedig a kész seprőt nem elsőosztályú, hanem harmadosztályúvá lesz. Mindezt tudja az anyagellátási igazgatóság, mégsem tesz semmit, hogy az exportigényeknek megfelelő mennyiségű nyersanyagot és segédanyagot juttasson a Seprőgyárnak. Lelkfes munkások dolgoznak a vállalatnál, akik figyelmes, pontos, kiváló minőségű munkájukkal ismertté tették a kis üzemet, ahol dolgoznak., Továbbra is szeretnék új eredményekkel gazdagítani gyáruk eddigi sikereit. Segítsék hozzá őket az illetékesek. A Szőrme- és Bőrruha Vállaiat Már évek óta folyamatosan télen, nyáron varrják a meleg szőrmebéléssel ellátott kabátokat a Szőrmeés Bőrruha Vállalatnál. Az itt gyártott panolux kabátokat az ország határain kívül is viselik. A/, üzem dolgozói már ismerik a külföldiek ízlését, mert évről-évre sokat szállítanak részükre. Vigyáznak a bevarrásokra, az öltések nagyságára, a tűzés egyenességére. Aprólékosan, darabonként és a munkafolyamat közben is ellenőrzik a minőséget. A legjobb szakmunkásokra bízzák ebben az évben a panolux kabátok készítését a gyárban. Ezek a dolgozók jól értik a kikészítés módját. Meg akarják tanítani a dolgozók zömét a kifogástalan minőségű munkára a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalatnál. Ezért elhatározták, hogy továbbképző tanfolyamot indítanak, de a gyakorlatban is segítséget nyújtanak az üzemrészek kiváló munkásai a gyengébb minőséget gyártó munkásoknak. Ennek a módszernek kettős előnye van. Nem lesz kapkodás az exportnál, ami bizony eddig előfordult, mert sokszor késve érlfezett a kiutalt anyag és a szállítási határidő közelsége sürgette a vállalatot, hogy siessenek a munkával. Préselt állapotban éhezik a/, anyag az üzembe. A tárolás okozott eddig nehézséget, mert helyszűke miatt nem rendberakva, hanem egymásra dobálva volt a raktárban az elkészítésre váró anya£. így azután gyűrődések keletkeztek rajta, ami a készáruban is jól látszott és rontotta a minőséget. Most ládákban, egyenként lerakva várja a raktárban elhelyezett anyag, hogv;, a dolgozók munka alá vegyék és kabátokat készítsenek belőle. A beérkezett nyersanyaggal való gondosabb bánásmód és a dolgozók nevelése meghozza a kívánt eredményt. A jövőberf nemcsak az export, de a hazai szőrme- és bőrkabátok is hifcletik az özem dolgozóinak igyekezetét. — R. J. — l/ídám téti napok Dcozlccn "Deszk termelőszövetkezeti község» — hirdeti büszkéig a diadalkapu felírása Deszk község szélén. Tél van s nagy helyhekben hull a hó, a szünidőt élvező gyermekek örömére. A széles Felszabadulásúton egész sor gyermek siet. Kinek korcsolya van a vállán, ki kis szánkóját húzza maga után. — Hová sietsz Verica? — kiált Martinék Jutka, egy kipirult arcú, nagy feketeszemű kislány az úton szánkót húzó Krisztin Vericára. — Hova, hova — hát a tóra — SZEGEDI JEGYZETEK Hol lehet bőrkabátot venni? Január, február, itt a nyár, nem kell nagykabát — mondja az egyik régi, tréfás közmondás. De bezzeg az idén kell télikabát, mert immár hetek óta komoly hideg van, szépen hullik a hó is cs előreláthatólag az idén „nem eszi meg a kutya a telet". Dolgozóink épp ezért igyekeznek jó meleg télikabátot vásárolni, hogy védekezzenek a hideg ellen. Varga Béla elvtárs a Délrost Vállalat műszaki osztályának dolgozója is még az ősszel kiválasztott magának az egyik Ruházati B9lt kirakatában egy .1500 forintos hosszéi bőrkabátot. November végére együtt is volt az 1500 forint, s azonnal indult kabátot vásárolni. A legközelebbi Ruházati Boltot választotta, hogy minél előbb megkaphassa a régóta óhajtott bőrkabátot. Az üzletben azonban kellemetlen meglepetés érte. Nincs bőrkabát — világosította fel az elárusító. Uj üzletbe ment, újabb csalódás. Nincs bőrkabát — — — — — hangzott felé mindenhol. Es azóta hétrőlhétre ismétlődik ez a refrén. Nincs bőrkabát. Tessék bejönni a jövő héten. Már január is elérkezett. Varga elvtárs és vele együtt sok vásárló félig már le is mondtak a bőrkabátról, amikor hogy, hogynem Varga elvtársnak tudomására jutott, van bőrkabát, de Kübekházán, ha kell, tíz darab is. Milyen jó lehet a kübekieknek — sóhajtott fel és elhatározta, akár hogy is, kijut oda és végre megveszi a kabátot. Kübekhdza azonban határsáv, oda pedig igazolvány kell a kijutáshoz. Két napot eltöltött az utánajárással, de meglett az igazolvány. Most még egy nap az utazás, plusz az autóbuszköltség, s ha minden jól megy, meglesz a bőrkabátt végre magára veheti. Igen ám, ha ezen a napon nem leltároznának.. No de majd ez is végetér. De mi lesz, a többi bőrkabátot vásárolni akaró dolgozóvalT Mindannyian csak nem utazhatnak Kübekházdra. Nézzük meg azonban az érem másik oldalát is. Jó a kübekieknek — hangzott cl. Vájjon va lóban jó-e az ottani lakóknak, kielégiti-e őket minden szükségleti cikkel az ottani földművesszövetkezet. Kezdjük a bőrkabáttal. Mint az áruda vezetője mondta. tiltakoztak mindenütt a hosszú bőrkabátok ellen, mert nem, keresik kint ezt az árut. mégis tiz darabot a nyakukra sóztak, ami már többmint két hónapja kint lóg az üzletben és senki még csak meg sem kérdi, hoay miért vannak ott. Ugyanakkor nap, mint nap keresnek 42-es, 43-as férfi bakancsot. amit nem tudnak adni a vevőknek, pedig bakancs is van egész rúddal, csak az o baj. hogy mind 46-os lábakra való. A vásárló bizalmatlanul nézi a furcsa zacskókat, melyben a kért cukrot, sót mérik számára az üzletben. Ugyanis a földművesszövetkezet nem kap rendes papírzacskót és az üzlet dolgozói fémkapoccsal őszszekapcsolt zacskókat készítenek, hogy kiszolgálhassák vevőiket. Papírzacskót nem kaptak, de kaptak például öt liter hajolajat, ami előreláthatólag egy év alatt sem fogy el. Ezzel szem ben azonban hídba ke resvek a falusi asszonyok mosdótálat, kannát. fejőt, lámpaüveget. ami valóban mindennapi szükséglet, nem tudják őket kiszolgálni, meri nincs, nem kapnak eleget. Ha elkopott bakancsaikon a patkó, vehetnek hozzá újat, csak szeget nem karhatnak hozzá. Tehát Kübekhá zán sem jobb a helyzet Baj van az áruelosztás sal. Az elosztó helyeken vénre el kellene érni azt. hogy a falusi főid müvesszöveti-ezetek. a városi kereskedelmi vállalatok olyan árukai kapjanak, amelyeket ke resnek, amire szüksége van vásárló közönsé günknek. Sz. C né kiált vissza kissé megsértődve Verica. — Várj egy kicsit, míg elkérezkedem édesanyámtól. — Azzal már be is szalad a kapunk s kis idő múlva lelkendezve szalad ki s most már ketten igyekeznek a tó felé. A deszki diákok nagyon örülnek n szünidőnek, legkedvesebb szórakozásuk a falu végén, egy régi szélmalom helyén álló nagy tavon szánkázni, korcsolyázni. • Brcán Zvetozár is itthon van, téli szünetét tölti. Most készül éppen korcsolyázni. Nagy az öröm Brcánéknál. Itthon vannak a gyerekek. — Sajnos, Danica még nincs itthon — mondja Brcán néni. — ö Budapesten, a Pedagógiai Főiskolán tanul. Most vizsgázik, majd csak január végén jön haza. Vladimir, a legnagyobb fiú, édesapjának segít idehaza. Most ment el a fürdőbe, azután a József Attila kultúrotthonba megy. Ilyenkor télen vidám az élet a kultúrotthonban. A munkájukat elvégző dolgozó parasztok sietnek ide, ahol mindenki megtalálja a szórakozását. A fürdés után Vlagyimir is Ide tart. * Kaity András kultúrfelelős elvtárs a községi tanácsnál dolgozik. Ő mondja el, hogy Deszk község hogyan készül a kultúrversenyre. — Községünk népi tánccal nevezett be a kultúrversenyre — mondja Kaity elvtárs. A tánccsoport eddig hetenkint kétszer tartott próbát, most csak egyszer tart hetenkint, vasárnap délután két órakor a szanatórium kultúrhelyiségében. Ilyenkor nemcsak a tánccsoport tagjai jönnek össze, hanem a község fiatalja, öregje összejön. Gyönyörködnek a táncosok vidám, gyors táncaiban. A próba után öreg, fiatal táncra perdül s a kellemesen fűtött teremben magasra csap a jókedv. Nem törődnek, hogy odakint süvölt a szél, hull a hó. Az országos hírű deszki tánccsoport új ucpi láncokat tanul