Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-08 / 6. szám

PÉNTEK. 1954. JANUÁR 8. DELMOGYARORSZflG TöiiJ itt* ni (tel az üzemi teriilel minilea négyzetméteréről és a gépi berendezés minden egységéről A SZOVJETUNIÓ népgazdasága elé tűzött feladatok újabb hatal­mas lendületet adtak az országban folyó szocialista munkaversenynek. A munkások, mérnökök és tech­nikusok kitartó harcot folytatnak a termelési tartalékok jobb kihasz­nálásáért. Moszkva, Leningrád, Ivanovo és a többi nagyvárosok üzemeinek élenjáró újítói értékes kezdeménye­zéssel léptek fel. Országszerte mun­kaversenyt indítottak az üzemi te­rületek és a gépek jobb kihaszná­lásáért. A MOSZKVAI Karburátor­gyárban az üzemi terület kibővíté­se nélkül 1953-ban 55.7 százalékkal több árut termeltek, mint 1950-ben, csupán azzal, hogy megjavították az üzemszervezést és a gépekre tö­kéletesebb műszereket szereltek. A leningrádi »Kirov« villamos­készülékek gyárában az üzemi kol­lektíva elhatározta, hogy 1954-ben jelentősen növeli a termelést anél­kül, hogy nagyobb beruházásokra lenne szükség. A gyár dolgozói vál­lalták, hogy növelik a gyorsolvasz­tások számát, meghosszabbítják a Martin-kemencék javítása közti időt s ezzel többezer tonna acélt tudnak gyártani terven felül. Ez pedig annyit jelent, hogy 1954-ben 90 százalékkal több traktoralkat­rész és 45 százalékkal több köz­szükségleti cikk hagyja el a gyár kapuit, mint az előző évben. A Ki­rov gyár kollektívájának kezdemé­nyezését az összes leningrádi ipari üzemek lelkesen fogadták. AZ IVANOVOI TEXTILMUN­KASOK ugyancsak versenyt indí­tottak az üzemi terület jobb ki­használásáért és az egy gépre eső szövettermelés fokozásáért. Figye­lemreméltó a Vnrcneova fonó- és szövőgyár, valamint a kohmai pa­mutkombinát kollektívájának kez­deményezése, akik a munkaterme­lékenyseg emelése es a technika jobb kihasználása mellett szintén az üzemi terület észszerűbb kihasz­nálásaért indítottak munkaver­senyt. Ennek során különböző se­gédüzemek helyiségét szabaddá tet­ték s ezekben a termekben 25 fo­nógépsort és 214 szövőgépet állítot­tak fel. így a fonaltermelést 15 százalékkal, a nyersszövetgyártást 31 százalékkal tudják növelni. A felszabadult üzemi területen felál­lított újabb gépek segítségével a kohmai pamutkombinát kikészítő üzemében 1954-ben 19 százalékkal, 1955-ben pedig 30 százalékkal nö­vekszik a készárutermelés. Az üzemi terület, a gépberende­zés észszerű kihasználása, a techno­lógiai eljárások tökéletesítése nem­csak a termelés jelentős fokozását teszi lehetővé, hanem ezenfelül nagy anyag- és pénzmegtakarítást is jelent. A gyedovszki (Moszkva terület) kordgyárban idén az elő­fonógépek által elfoglalt terület 30 százalékát tették szabaddá. A fel­szabadult területen újabb gépeket állítottak fel, ezáltal szükségtelen­né vált. hogy többmilliós beruhá­zással új műhelyt építsenek. A tyumem mechanikai öntőd'"' ben a gépek észszerűbb elhelyezé­se, a munkadarabok gyorsmeg­munkálása és a technikai eljárások tökéletesítése azt eredményezte, hogy az eredeti üzemi területen most háromszor annyi forgácsoló­gépet gyártanak, mint 1950-ben. AZ ÉLENJÁRÓ ÜZEMEK kez­deményezése élénk visszhangra ta­lált az ipar minden igában. Egvre több gyár kollektívája kapcsolódik be az üzemi tartalékok kihasználá­sáért, a termelés további növelésé­ért vívott harcba. E tartalékok he­lyes kihasználása legjobb biztosí­ték arra. hogy a szovjet ipar siker­rel teljesítse majd az ötödik öt­éves tervben előirányzott feladato­kat. Az új év első sikerei és nehézségei a Szegedi Kéziszerszámán^ á ban A kiskundorozsmai kultúrotthon követendő kezdeményezése A kiskundorozsmai kultúrotthon vezetősége, Késő Vince kultúrott­honigazgatóval az élen, arra törek­szik, hogy a dolgozó parasztok mindjobban bekapcsolódjanak a kulturális rendezvényekbe, köze­lebb kerüljenek a kultúrotthonhoz. E célból ; vasárnaponként fűtött szobát biztosítanak az otthonban, ahol a dolgozó parasztok dohányzás közben elbeszélgethetnek. A. szoba berendezéséhez szükséges kellékek megvannak, mert minden szobába kaptak asztalokat, széke­ket, függönyöket. így kellemessé, barátságossá tehetik a kultúrott­hont. Vasárnap már szépen beren­dezett, meleg szoba várja a dolgozó parasztokat. Ezenkívül minden héten kedden és pénteken gazda­mesterképző tanfolyamot tarta­nak, ahol az egyénileg gazdálkodó és tsz-parasztok tanulnak. E foglalko­zások után Szabad Föld Téli Este előadásokat tartanak, ahol vagy a pengető-zenekar, vagy az úttörők tánccsoportja szerepel. A kultúrotthon sokat tesz azért is, hogy felkutassa a népi kulturális ha­gyományokat. Legutóbb is rigmusokat gyűjtött össze. A községben mindenki is­meri a 80 éves Börcsök bácsit, aki hosszú élete alatt szinte minden lakodalomban vőfély volt. Rigmu­sait Késő Vince elvtárs feldolgozta, amelyet a kultúrotthon együttese >»Kun lakodalmas-* címen mutat.be a Járási Művészeti Versenyen. A Szegedi Kéziszerszámárugyár dolgozói az elmúlt év utolsó hó­napjában szorgalmas munkával csaknem teljes egészében behozták évközi lemaradásukat és tervüket december 31-ig 99.2 százalékban tel­jesítették. A vállalat dolgozói tud­ják, hogy adóssággal lépték át az új év küszöbét, s az új év első munkanapjaiban úgy végezték feladatukat, hogy az elmúlt évben elért eredmé­nyeiket messze maguk mögött hagyták. Száraz Nagy Gyula például 111 szá­zalékról 138 százalékra emelte tel­jesítményét. Apró Jenő 240 száza­lékos teljesítményét 5 százalékkal emelte. Papdi János 132 százalékát maga mögött hagyva, 202 százalék­kal fejezte be a műszakot. Kot­hencz Ilona 120-ról 145-re, Reigl Emma 168-ról 188-ra, Blidár József 142-ről 153 százalékra emelte telje­sítményét. A száz százalékon felüli teljesítők közé küzdötték fel magu­kat többen, akik eddig alacsony eredményeket értek el. Szögi Ist­ván 98-ról 101 százalékra emelte teljesítményét, Konkoly Ferenc pe­dig, aki eddig 74 százalékot ért el, 120 százalékra teljesítette normá­ját. Ezek az eredmények azt mutat­ják, hogy a Szegedi Kéziszerszám­árugyár dolgozói lelkesen küzdenek már az új év első napjaiban tervük túltelje­sítéséért. Az üzemi szakszervezet gondot for­dít a verseny nyilvánosságának .biztosítására, azonban egyes műve­zetők rosszul szervezik meg a munkát, nem veszik mindig tekin­tetbe a dolgozók képességeit. A Szegedi Kéziszerszámárugyár dol­gozói az ország nagy tervének rá­juk eső részéből azt a megbízást kapták, hogy gyártsanak még több laposfogót, csípőfogót, vésőket, csa­varhúzókat és metszőollókat. Eze­ket a készítményeket várják a kü­lönböző üzemekben, szövetkezetek­ben, tsz-ekben, a dolgozók. Ahhoz, hogy időben megkapják mindenütt a várva-várt szerszámokat, az szükséges, hogy a művezetők úgv osszák el a munkát, úgy szervezzék a munkafolyamatot, hogy necsak egyes dologzók érjenek el kima­gasló eredményeket, hanem — pél­dául amíg az új dolgozók be nem gyakorolják magukat, a könnyebb munkadarabokat kapják. így a munka is gyorsabban halad és a munkakedv is nagyobb lesz. Ezzel szemben id. Motzvikler Sándor mű­vezető sok esetben „kivételezést" csinál h dolgozókkal. A begyakor­lott dolgozóknak adja a könnyebb munkát, míg az újakra gyakorlat­lanságuk ellenére a munkaigénye­sebb feladatokat bízza. Ezeknek az új dolgozóknak — amikor az üzemrész versenytáb­lája 50—55 százalékos eredmé­nycikkel szégyenkezik — elmegy a kedvük a versenyzéstől és Motzvikler művezető figyelmet­lenségét megérzik a fizetéskor is. Másik hiba a Precíziós Kéziszer­számárugyár tervszerűllenségében mutatkozik, amiért már bírálatot is kaptak az említett üzemnek veze­tői, mert sok esetben későn küldik a megrendelt félkész-árut. Megtö"­ténik az is, hogy a budapesti üzein a Szegedi Kéziszerszámárugyárnak jelenti, hogy mit indított útnak Szeged felé. Ezzel szemben, amikor az áru megérkezik, a vállalat veze­tősége meglepetéssel tapasztalja, hogy a jelentett árutól eltérően egé­szen más méretű félkész fogó­kat és egyéb árut kaptak. Ez aztán azt eredményezi, hogy a Szegedi Kéziszerszámárugyárnál újra át kell szervezni a munkát, újra át kell állni, ami mindig sok­órás kiesést jelent. Ugyancsak hiba még az is, hogy a Budapesti Magy. Acélárugyár nem éppen kifogásta­lan forgácsoló szerszámokat küld az üzemnek. A Szegedi Kéziszer­számárugyárban például sok fém fúrót használnak. A Magyar Acél­árugyártól kapott fúrók legnagyobb része azonban elcsavarodik, elgör­bül. Nem egy esetben megtörténik az, hogy két-három óra alatt 25— 30 fúrót cserélnek. — Jobbminősé­gű acélárut küldjenek tehát időben a budapesti üzemek Szegedre! A sikeres tervteljesités egvik döntő előfeltétele az üzemek kö­zötti helyes kooperáció. Sokkal job­ban segítsék a budapesti vállalatok a Szegedi Kéziszerszámárugyár dol­gozóinak odaadó, lelkes munkáját. A szegedi üzem vezetői pedig jobb munkaszervezéssel biztosítsák a termelés zavartalan, egyenletes me­netét. Vizsgák a Pedagógiai Főiskolán — Halló, itt a Pedagógiai Főis­kola hangoshíradója! Köszöntjük a mai nap jó vizsgázóit! Felfigyelnek a hangra a folyosón álló hallgatók. Az első lemezt Nagy György Magdolnának és Farkas László hallgatónak küldi a Főiskola DISZ-szervezete, kiváló nyelvé­szeti vizsgájukért. — Jaj de jó már ezeknek — mondogatják az elsőéves földrajz­történelem szakos hallgatók. — Mi most megyünk lélektanból vizsgázni, — mondja Marton Janka, a máso­dik csoport vezetője. A Neveléstudományi Tanszék fo­lyosóján már nagy az izgalom. Két órakor kezdődik a vizsga, de már jóval két óra előtt gyülekeznek a csoport tagjai. Megkezdődik a vizsga. Névsor szerint mennek vizsgázni a hallga­tók. A nagy létszám miatt ketté kellett osztani a csoportot. A cso­port egyik részét Geréb György elvtárs, a Neveléstudományi Tan­szék vezető tanára, a másik részét Kaszaniczki Rózsa, tanársegéd elv­társnő vizsgáztatja. SZEGEDI JEGYZETEK A szünet perceiben Most éppen o szegedi paprikatcrmelési ankét szünetje tart. Vagyis hát jobbanmonáva ebé­delnek az ankét részt­vevői. Az egyik asztal­nál is nagy a beszéd — vitatják a paprika anké­tot, az ebédig elhang­zottakat. Szögi József is szegcdi, ugyanúgy mint a mellette és a vele szemben ülök. Ö, — Szö­gi — a Daru-utca 20. szám alatt lakik. Kö­zéptermetű, keményarcú parasztember. Eszik, s közben-közben szól is. Azt mondja: — Hát tudjátok, én kétezer négyszögölre kö­töttem paprikatermelési szerződést. Kijövök a lermclvénnyel... Okos tlolog ez a megbeszélés. Katona Pál bácsi már sok esztendőt megért és haján, bajuszán ezüstös dér. Az ankétra ő is szépen kiöltözve, vakí­tó fehér ingben, fekete ruhában és fényesre pucolt csizmában jött el. Hát persze, nagy sor az, hogy ő, az egy­szerű ember beszél sa­ját sorsáról, mindarról, ami legközvetlenebb egyéni érdeke, s aztán meg hazája java is. Ne­vetve 6 is válaszol a ve­le szemben ülő Szögi­nek: — Hát halljátok, csakugyan nem rossz a paprikatermelés. Na igaz, sok munkával jár. De bízom én is abban, hogy az ankét után ki­módozzák, okszerűbben, könnyebben follyék a termelés, na aztán az átvételnél se adódjanak bajlódások. Az öreg Katona kora ellenére is tanul. Fe­kete kabátja bal hajtó­káján ott díszlik az a jelvény, amely mutatja, hogy elvégezte a há­romhónapos úgyneve­zett zöldmező tanfolya­mot. Ö volt az, aki java­solta; az ankét anyagát adják ki füzet formájá­ban, hadd tanuljon be­lőle a szegedvidéki pap­rikás. a ez a mozzanat is mulatója annak, hogy az egyszerű emberek: a Katona Pál-ok mindig okosodni akarnak — bővítik látókörüket, tu­dásukat. Kérdem az öregtől, hogyan jutott eszébe az ankét anyagá­nak füzet formájában való kiadása. Rámnéz, olyan huncutkodva, az­tán pötyögteti a szót: „Hogyant Hát úgy, hogy érdekel minket. Ezért! Megmondtam-, ugye érteni". Érteni, persze, hogy érteni! Csiszár Antal, a sze­gcdi l/j Élet termelő­szövetkezet tagja. Szi­kár, csontos ember és ott ül Szögi József, Da­ru-utcaj egyéni gazda közelében. Tréfálkoz­nak egymással: „Te is a paprika közt születtél, meg én is". Valahogy igy mondják és nevet­nek, nevetnek. Szögi aztán azt mondja, hogy a szomszédjai, Szécsi János, Bödö József és a többiek is nagy érdek­lődéssel tekintettek az ankét felé. Sokat szok­kott ő a szomszédokkal, beszélgetni és várjál; tőle, hogy élőszóval el­mondja nékik, hogy, s mint volt az ankéton. Mert úgy van az, a de­rék, hangyaszorgalmú, kertészek igen törőd­nek azzal, hogy előre­vigyek a paprikaterme­lést, s megszűnjenek a bajok. S bizton remél­hetik azt is, nem lesz olyan baj sem, mini volt, hogy különböző növények — cukorrépa, gyapot, stb. — termesz­tését erőszakolják a ker­tészekre, a paprikater­melés rovására. Csúcs Mihály, a Tán­csics tsz elnöke is köz­be-közbeszól, mert hi­szen jól ismeri a körü­lötte ülőket, mint ahogy ők is őt. Tréfálkoznak, mosolyog Csúcs Mihály is, az őszülő halántéka tsz elnök. Közben azon­ban vissza-visszatérnek a paprikatermclési an­kétra, mert hiszen fon­tos az. Ok is, vala­mennyien, nagy szál­kás betűkkel jegyzetet készítettek maguknak, abba a füzetbe, ame­lyet ott leltek az ankét helyének asztalán. Tet­szett nekik a füzet fe­dele, amelyen a szegedi tanácsháza rajza volt, s alatta pedig két papri­ka, szalaggal összeköt­ve, rajta a felírás: „Pap­rika ankét, 1954. jan. 7." Fellapozzák majd sok­szor a füzet lapjait, hogy felidézzék a hallot­takat, tanultakat. A Hungária-szálló ze­nekara ebéd alatt mu­zsikával szórakoztatja az ankét résztvevőit. Amikor friss nótát húznak, olyan tréfás­komolyán egyszer csak azt mondja Csiszár An­tal: — Kiugorjak a po­rondra? Táncoljak egyelt Felcsattan a nevetés Csiszár kijelentésére. S ^ ott az arcokon a felsza­badult, maga jövőjét ter­vező és megvalósító, em­ber minden öröme. MORVAY SÁNDOR Bemegy az első hat hallgató. Legjobban talán közülük Putnoki Piroska izgul. Nagy csend lesz a folyosón. — Vájjon mit húznak, jaj, csak nem az én tételem húzza ki valaki — mondja Nagybányai Éva —. Én a 7-es tételt szeretném felelni, a magasabb idegtevékenység törvény­szerűségeit. Előveszi mégegyszer jegyzetét, átolvassa, hátha mégis ezt a tételt kapja. — Ne tanulj már ilyenkor — próbálja lebeszélni a tanulásról csoportvezetője. Egyik sarokban Kakuk István elvtárs beszél: — Mond meg, mi az akavat! — mutat egy szőke kislányra. Sárközi Piroska nagyon szomo­rúan mondja társainak: — Nekem semmi sem jut az eszembe. — Nem kell félned, majd benn minden eszembe jut — vigasztalja Tóth József elvtárs Sárközi elvtárs­nőt. Fodor Mihály elvtárs ls félrehú­zódik, még egyszer átnézi az anya­got. Egyszerre felderülnek az argók. Megérkezett a mindig vidám Mol­nár Dezső elvtárs, ö nem ért ide pontosan két órára, mert vonallal jár be Mindszentről. — Ne búsuljatok, menni fog ne odabenn — mondja nevetve. Nyílik az ajtó, nagy csend. Az első felelő jött ki. — Hogy sikerült? Nehéz volt? Izgultál? — sok-sok kérdéssel hal­mozzák el barátai, a felelés közben kipirult Baranyai Margit elvtárstjőt. Megd cséri a professzor elvtárs, azt mondta szépen feleltem — mondja büszkén Baranyai elv­társnő. — Mit feleltél? Mondd már .— türelmetlenkednek a csoport tag­jai. Míg Baranyai elvtársnö elbeszéli barátainak vizsgáját, addig a má­sik teremben szépen felel Putnoki Piroska. Amikor mind a két téte­lét elmondotta, Kaszaniczki elv­társnő az anyag különböző részé­ből még kérdezi Putnoki elvtárs­nőt. Ő mindenre igen szépen felel. A folyosón álló hallgatók egyre nyugodtabbak lesznek, hiszen iát­ják, hogy ha valaki becsületesen felkészült a vizsgákra, nincsen ok az izgulásra, a félelemre. Tegnap megnyílt az újjáalakított Vörös Csillag mozi Tegnap este először gyulladtak \ mondja Szűcs István elvtárs a ki a Vörös Csillag- filmszínház :u- Csongrádmegyei Tatarozó Vá' a'at vér jelző neon betűk. Nagy pely­hekben, hn'Tt a hó. S a sűrű hó­lulláson keresztül is barátságosan hívogatta a felírás Szeged dolgo­óit a moziba. A filmszínház hosszú totarozási seüneit utón tegnap nyílt mép. A dolgozókat egy megváltozott, gyö­nyörű filmszínház várta. Már az elöcsairnolkban kezdőditek a meg'e­petések. Az előcsarnok nagyobb lett, miivel na,gy vott, (1 forgalom s fjét pénztárnál lehet m-osft már a pyet váltani. Temesvári Lajos elvtárs, a Ve­gyesipari Vállalat dolgozója k'slá­nyáva Marikával sietett a film­színházba. Mielőtt a terembe be­menit volna, Marika kislányának csokoládét vásárolt a szén új büf­féhen. Majd kéze.-ifogva, bevezet t>.' a szép nagy teretmbe. ahol Iehár daMamos zenéié fogadt;, őket.. Nem­csak Marika, hameim Temesvári e'v. társ is tágra nyitotta szemét a te­remben, Rcaló, újrafestett faluik, kitűnő vikWtás- a régi rossz pató/at he­lyett beKunrnpdozat és kénye'm-.­székek foeadtók Temesvári elvtárs;" és kislánvát és azt a sok szegett dolgozót is, akit- nem gvizfer- gvü­nvörlködni az újtávn rézmált fi'mszM­h?7:bin. A Vörös Cttl'af tt'-mszí— házat renfl+eho'A dolgozók 's el­jfittek a rreowy'táíira. — Al-'-g síé.r'im. öo^s' magnvi""''k már film szír * á 7-p n ka | és most o'var jboldo" vnmvok hocv n i-í i,-ezii~k lmunkáía tetszik dolgozóinkink — dolgozója. — Mi, a festőrészleg tagjai i­tigyon súettünik. hogy mielőbb kész Jegyünk és átadhassuk rendeltetésé­nek a termet — mondja Ábrahám László elvtárs. Lassan megtelnek a székek- min­denki gyönyörködve néz körül. Szu. bó Tibor elvtárs, a Szegedi Kende. ­fonó do'gozója is nem győzi fele­ségének mondogatni. — Nézd, milyen szén let: ez a mozi, milyen tágas- milyen 'iiflRv­szeríi. Az előadás megkezdése elő'l Gergye Gyula elvtárs, a Gsongrid­megyei Moziüzemi Vállalat igazga­tóié üdvözfr'tp a megielent e'vtár­«nkat és elmondta. hogy Szépülő életünknek egy bizouyíté'-n ez a ssőp rcndfcehnznit fi]-n«zí"hiz. Gergye elvtt>rg beszéd> után Oagv sikerr l vetítették - .Tava-z a jégen" című o:z;rók filmet. " ''""Í73 rt-m',tíraíiJ'us támogatására indl'ott gyüj és sikere Párizs (TASZSZV Franciaorszag­ban nagy sikerrel folyik a demo­kratikus sajtó támogatására indí­tott gyűjtés, amelyet a Francia Kommunista Párt javaslatára in­dítottak. A munkásttc, parasztok és értelmiségi dolgozók arra töreksze­nek. hogy segítséget nyújtsanak annak a sajtónak, amely harcol a dolgozók érdeke'ért és Frapciacr­szág nemzeti függetlenségéért.

Next

/
Thumbnails
Contents