Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-08 / 6. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t Előzetes eszmecsere a Szovjetunió kormánya cs az Egyesült Államok kormánya között az atomenergia kérdésében folytatandó tárgyalásokról Vizsgák a Pedagógiai Főiskolán Jelentősen bővül a magyar rádió műsora AZ M D P CSONGRÁD M E G Y El PÁRT B I Z O T IS ÁG Á N A K L A P J A X. ÉVE. 6. SZÁM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK. 1954. JANUÁR 8. A szegedi paprikatermelési ankét A szegedi paprikalermelési ankétot tegnap — csütörtökön — délelőtt 9 órától tartották meg a Hungária-szálló nagytermében; a Szegedi Városi Pártbizottság javaslatára, a Szegedi Városi Tanács rendezésében. A Csongrádmegyei Pártbizottság részéről Bózó Lajos elvtárs vett részt az értekezleten. A Szegedi Városi Pártbizottságot Zombori János elvtárs, a pártbizottság titkára képviselte. Az ankétra szegedi és szegedkörnyéki termelőszövetkezetek tagjai, egyéni gazdák, kutatók, a minisztériumok, a feldolgozó vállalat, a vízügyi igazgatóság képviselői gyűltek össze, hogy megbeszéljék a szegedvidéki fűszerpaprika időszerű termelési, feldolgozási és kereskedelmi kérdéseit, — meghatározzák a tennivalókat. Ott volt az értekezleten a termelőszövetkezetek egyik képviselőjeként a paprikatermelés egyik kiváló művelője: Varga Vince, a mihályteleki Szabad Tisza tsz elnöke. Az egyéni gazdák egyik küldötte, az őszbecsavarodott hajú Katona Pál volt, aki Szegeden, a Tolbuchin-sugárút 101. szám alatt, lakik.- A tudósok közül résztvett az értekezleten dr. Somorjai Ferenc is, a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója. Az ankét résztvevői gonddal, felelősséggel beszélték meg az egyes kérdéseket. Az értekezlet fontos mérföldkő volt azon az úton, amelyet a párt és kormány a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozata megjelölt. Nemcsak a paprikafüzérekkel ékesített felírat hirdette a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatból: „...vissza kell térni a történelmileg kialakult termelőtájakra: ...a fűszerpaprikával ... Szeged környékére". Erről beszélt minden felszólaló. Az ankét elérte célját. Elérte azért, mert határozatai nyomán megkezdődik — és meg kell, hogy kezdődjék — a paprikalermelés hibáinak megszüntetése, a híres-neves szegedvidéki paprikatermclés kultúrájának emelése. Városunk dolgozóinak az ankét iránti nagy érdeklődésére — különösen és érthetően a paprikatermelök részéről — jellemző, hogy számos kertész kereste fel az ankét színhelyét, várva, milyen határozatok lesznek. A Szeged, Pálffy-ulcai Szécsi János kertész is eljött hírt hallani, mert mint mondotta: „Nem bírtam megállni, hogy otthon maradjak". Az ankét három csoportban beszélte meg a kérdéseket, 1. 'A paprikatermeléssel, feldolgozással, értékesítéssel kapcsolatos szervezési kérdések. 2. Termesztés és agrótechnika. 3. A nyersárú szállítás, átvétel, tárolás, minősítés, gyártási és kereskedelmi kérdések. Az ankétot Dénes Leó elvtárs, a Szegedi Városi Tanács VB. elnöke nyitotta meg. Dénes Leó elvtárs megnyitó beszéde Dénes elvtárs beszéde elején üdvözölte a megjelenteket, majd a következőket mondotta: — A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozatát Szeged dolgozói örömmel és megelégedéssel fogadták. A szocializmus építésében elért sikereink teszik lehetővé azt, hogy még fokozottabban törekedjünk a határozat végrehajtására: a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelésére. Ehhez szükséges, hogy az ország iparosítása mellett, — jobban gondoskodjunk a népgazdaságnak azokról az ágazatairól, amelyek az életszínvonal még gyorsabb emelését szolgálják: ebből a szempontból döntő jelentőségű a mezőgazdaság fejlesztése. Mezőgazdaságunk fejlődése nagyon elmaradt az ipar fejlődésétől. A párt- és kormányhatározat szerint: „Miközben iparunk termelése megháromszorozódott, a mezőgazdasági termelés alig múlja felül a felszabadulás előtti alacsony színvonalat. Aránytalanul kevés eszközt fordítottunk & mezőgazdaság fejlesztésére s emellett számos helytelen intézkedés zavarta a nyugodt, biztonságos, jövedelmező termelést". Ezért a párt és a kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti az ország mezőgazdasági termelésének lényeges emelését. — Pártunk Központi Vezetősége 1953 júniusi ülésének határozata s a kormányprogramra nyomán végrehajtásra kerülő kormányrendeletek már eddig is lényegesen javították mind az egyénileg dolgozó, mind a szövetkezeti parasztság helyzetét és termelési kedvét. A különböző hátralékok elengedése, az adómérséklés, az ingyenes állatorvosi kezelés, a szerződéses termelés kedvező feltételei, a forgalmi korlátozások megszüntetése, a több évre szóló begyűjtési rendszer kedvezményei, a beadási kötelezettségek leszállítása — újabb lehetőségeket tártak fel a paraszti termelés fokozására és jövedelmezőségére — állapítja meg a párt- és kormányhatározat. Elmondhatjuk, hogy a magyar parasztnak történelmünk során még sohasem volt ilyen biztos a megélhetése, sohasem volt ilyen lehetősége a jó és mindinkább javuló életre, mint népi demokratikus rendszerünkben. Mindez a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetségének az eredménye és megnyilvánulása. A mezőgazdasági termelés mostani színvonala nem elégít ki és nem elégíthet ki bennünket. Harcot indítunk tehát, hogy állami gazdaságainkban, termelőszövetkezeteinkben s egyénileg dolgozó parasztságunk gazdaságaiban egyaránt növekedjék a növények terméseredménye s az állatállomány hozama. Pártunk, kormányunk határozatainak sikeres végrehajtása azt eredményezi, hogy a következő években a lakosság élelmiszerrel, ruházattal, bőségesen el lesz látva. Az ország jólétének sorsa a mi kezünkben, a magyar dolgozó nép, az értelmiség kezébe van letéve; — az ő munkájuktól, szorgalmuktól függ ennek megvalósítása. A Szegedi Városi Pártbizottság felhívta a Városi Tanács figyelmét a határozat végrehajtásának helyi konkretizálására és kiemelte, hogy Szeged tájegységének megfelelően: a fűszerpaprika jelentőségével foglalkozó országos ankét összehívására van szükség. Minél több dolgozó paraszt foglalkozzék paprikatermeléssel Dénes elvtárs ezután a paprikatermesztés jelentőségéről beszélt, majd így folytatta: Az ankétnak egyik fontos feladata, hogy a paprikatermelés terén egyeseknél mutatkozó konzervativizmus megszüntetésében is érjen el eredményeket. Vannak még, akik azt tartják, hogy a paprika nagyüzemű előállításra nem alkalmas — speciális háziipri termék; a gépesítéssel csak gyenge minőségű erős, vagy félerős áru állítható elő. Hivatkoznak egyesek az alacsony beváltói árakra, azt mondják, hogy öntözés helyett inkább a területet növeljük. Ezek azzal magyarázzák konzervativizmusukat, hogy a termelés rendje és módszere az eddigiekben is bevált s így legfeljebb csak némi technikai újítások válnak szükségessé. Mi azonban azt mondjuk, hogy a többtermelés és a minőségjavítás szempontjából egységes, tudományos eljárásra van szükség; fokozottabban kell igénybevennünk a gépesítést s a modern agrotechnikát. Hiszen a versenyképesség is megkívánja az agrotechnikát, a gépesítést, — a nagyüzemi termelést! Ma sokezer parasztnak, mezőgazdasági és ipari dolgozónak ad kenyeret a paprikatermesztés és helyes lenne itt az eredményes munka premizálásáról is beszélni. A feldolgozás nagyüzemi formája emellett egységessé, ellenőrizhetőbbét teszi a minőséget, — minden ellenkező véleménnyel szemben. Utalok csak a közismert gyakori piaci hamisítási lehetőségekre, amikor a feldolgozás és értékesítés a tőkések kezében volt. A szegedi paprika termelése terén a mennyiségben is visszaesés mutatkozott az utóbbi időben. Csak a tsz-nél közel 50 százalékkal kevesebb területet szerződtek le eddig, mint az elmúlt évben. A tanács feladata az is, hogy nevelő, felvilágosító munkával hasson oda, paraszt jelentős hogy minél több dolgozó foglalkozzon a számára hasznot adó paprikatermeléssel; — tanítsa meg a parasztságot a korszerű eljárások alkalmazására, amelyek elősegítik nemcsak'a többtermelést, de a minőség megjavítását is. Szüntessük meg a még gyakori szakszerűtlenséget a termelés és a feldolgozás terén. Az ankéton jelenlevő Szeged-járásbeli elvtársak is, akikhez a paprikaterület jelentős része rartozik, ismertessék meg a dolgozó parasztsággal az itt elhangzottakat s a hozott határozatokból adódó feladatokat. Valósítsuk meg a Központi Vezetőség határozata értelmében az ankéton megjelölt feladatokat, akkor ezzel a szegedi és a környéki parasztság még nagyobb jövedelmét biztosítjuk. A lehetőségek helyileg adva vannak: Szeged város területe a belső területnek számító gyümölcsös- és kertterületek kivételével, általános növénytermelésre alkalmas szántóterület. A talaj minősége többségében mezőségi vályogtalaj, melyben minden növény jól fejlődik. A város szántóterületének több mint kétharmad része kiválóan alkalmas paprikatermelésre, ehhez hozzá kell számítani a 2000 holdnyi területű Külső- és Belső-Baktó szántóföldi művelésre alkalmas részét, amelyen ugyancsak termelhető paprika s ahol, a termés jó minőségű szokott lenni, de mennyiségileg nem éri el az előbbi területek termését. Az újszegedi hordalék-területen csak az alsótiszaparti részen termelnek szórványosan paprikát; ezt a területet tartjuk mennyiségileg és minőségileg a leggyengébbnek. Növelnünk kell a paprikaterület mennyiségét Szeged város 20.000 hold területéből 11.000 hold szántó. Ennek 20 százaléka állami tulajdon, 23 százaléka szövetkezeti és 57 százalékán pedig egyéni termelők gazdálkodnak. Ennek a területnek eddig csak közel 10 százalékán termelnek fűszerpaprikát. Ez a terület igen kevés, amit szükséges feltétlenül emelni! A paprikaterületből az eddigi előzetes tervezések szerint a termelőcsoportok 20 százalékot, az egyéniek 80 százalékot fognak megművelni. Szerződést kötöttek eddig a terület 80 százalékára; a szerződéskötéseket folytatják és a város területére 100 százalékra biztosított. Emelni kell a termelőcsoportok paprikaterületét, mert a mult évivel szemben egyeseknél visszahúzódás tapasztalható. Például az Üj Élet tsz a mult évi 100 holddal szemben az idén csak 34 holdon akar paprikát termelni. Ezzel szemben kivételt képeznek egyes termelőcsoportok, így például a Szeged-mihályteleki Szabad Tisza, amely tervbevette, hogy paprikaföldjének öntözését a Holt-Tisza vizének felhasználásával oldják meg. Az idén 100 hold paprikára szerződtek le és* a legfőbb művelési águknak a paprikát tekintik; igaz, tagjaik is a múltban túlnyomó többségükben hosszú idő óta paprikát termeltek. Ezek az emberek az elmúlt világban aszályos időben legfeljebb 4—5 mázsát szedtek le egy-egy holdról; most le akarják győzni a természeti erőket, öntözni akarják 100 holdnyi paprikaföldjüket. Mint jó példát említem meg, hogy a csatornázást a saját szorgalmukból, saját mum kaerejükkel kívánják megoldani. De vannak követendő egyéni gazdálkodók is. így például id. Szögi József, Daru-utca 20, 45.60, Börcsök György, mihályteleki lakos 46.80 kilóval többre szerződtek, mint az elmúlt évben. Rácz István 13 holdas dolgozó paraszt számításokat végzett a párthatározat s a kormányprogramm alapján; terve szerint jelentős psprikaterületre kötött szerződést. De többet tudnánk így felsorolni a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok közül, akik élni akarnak a lehetőségekkel, egy-egy lépést tesznek népünk, saját jólétük emelésére. A város területén nagyobbszabású öntözési lehetőség ezideig nem volt, ártézíkutakból és egyéb helyi vízierőforrásokból alig 200 kataszteri hold területet öntöztek. Ezenkívül megépült a két baktói öntözőcsatorna, amely körülbelül 1000 kataszteri hold szántóterületet tud öntözni; öntözési tervek készültek a fertői részen is. Ezek mielőbbi felépítésére a következő évek folyamán kerül sor. Véleményünk szerint a paprikatermelésünk visszaesésének egyik oka, hogy jelenleg a sok gazda mellett — gazdátlan. Három minisztérium is foglalkozik ügyeivel, de előnyösebb lenne egy minisztérium hatáskörébe utalni, illetve egy csúcsszervet létrehozni. Akkor többet foglalkozhatna a megye is a paprikával és konkrétebb lenne a városi tanács munkája is. A múltban a paprikatermelők munkájának gyümölcsét a kikészítők, kereskedők, malmosok vitték el. Ma a dolgozó parasztok termeivényeit megfelelő jó árért a Paprikafeldolgozó Vállalat veszi át; államunk megbecsüli, elismeri és segíti a termelők munkáját. Erre az ankétra is meghívtuk a termelésben élenjáró dolgozó parasztokat, hogy jó szakértelmükkel, véleményük elmondásával, vagy problémáik ismertetésével vigyék előbbre közös munkánkat. Dénes Leó elvtárs beszéde után Obermayer Ernő Kossuth-díjas, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az Akadémia levelező tagja a paprikatermesztés jelentőségéről és problémáiról beszélt, Obermayer Ernő beszéde A legutolsó nagyszabású paprikaankét — mondotta —, melyet Szegeden, 1952. március 27-én a Mezőgazdasági Ipari Tudományos Egyesület szegedi csoportja rendezett, főleg a paprikanemesítés és a kutatások, a begyűjtés, a minőségi átvétel, a minősítés, a feldolgozás, a raktározás és az értékesítés kérdéseivel foglalkozott. Célul tűzte ki egyrészt a paprikatermesztés és a feldolgozóipar, másrészt a tudomány és a gyakorlat összehangolását, annak a minőségi lemaradásnak felszámolása érdekében, mely világpiaci helyzetünket és belső fogyasztásunkat egyaránt veszélyezteti. Ez az értekezlet meghozta határozatait a nemesítés, a begyűjtés, a feldolgozás és a tudományos kutatás teendői tekintetében. A hozott határozatok értelmében azóta egyes kérdések megoldódtak, mások nem, de új kérdések, új problémák is léptek a megoldandó feladatok homlokterébe, amelyekkel mostani értekezletünknek kell eredményesen foglalkoznia. Érdeklődésünk középpontjában természetesen továbbra is a minőség kérdésének kell maradnia, melyet már a korábbi ankét is kihangsúlyozott. A magyar föld természettől fogva nem tömeget, hanem minőséget terem. Talaja és éghajlata olyan, hogy a föld terményeiben nem a mennyiséget, hanem a minőségbeli felsőbbságet jelentő nemes alkotórészeket fejleszti ki nagyobb mértékben. A magyar föld a szegedi és kalocsai paprikában is olyan tökéletes fűszert hozott létre, amilyet ez az idegen földrészről származó növényfaj, botanikai fajtákban való gazdagsága ellenére, eddig sehol másutt, még saját őshazájában sem tudott szolgáltatni. A magyar fűszerpaprika-termesztés jó minőségére tehát fokozott gonddal kell vigyáznunk. Az 1953. decemberi párt- és kormányhatározat magyar növénykülönlegességeinkre előírja, hogy velük „ ... viszsza kell térni a történelmileg kialakult termelőtájakra... a fűszerpaprikával Kalocsa és Szeged környékére ..." Azonban egyedül azzal, ha a magyar paprikatermesztést visszahozzuk Szeged és Kalocsa vidékére, még nem tettünk meg mindent a kiváló fűszerkülönlegességünk minősége érdekében. Ezen a mai ankéton is lesznek vitapontok, melyek abból az aggodalomból fakadnak, hogy paprikánk a nem szakszerű termesztés, szállítás, tárolás, feldolgozás következtében még Szeged és Kalocsa táján is kárt szenvedhet, minőségében leromolhat, ha nem sietünk segítségére a termesztés szakavatott kezekbe adásával, s a nyerstermés mozgatása, tárolása és kezelése terén bizonyos szervezési kérdések maradéktalan megoldásával. Olcsóbbá kell tennünk a termelést De bármennyire óvjuk, védjük és javítjuk a paprikánk minőségét nemesített jó fajtákkal a leromlás, elkorcsosodás veszélyének elhárításával és a jóminőségű nyerstermés további kezelése és feldolgozása során egyéb célszerű szervezési intézkedésekkel és rendszabályokkal: a legjobb minőség is csak úgy tud érvényesülni bel- és főleg külföldön, ha a legjobb minőségű nyersáru megtermesztése és a legjobb minőségű készáru előállítása rentábilisán, tehát versenyképesen és így olcsón történik. Ennek pedig sok előfeltétele van. Előfeltétele, hogy termesztésünket tegyük termelékenyebbé korszerű talajerőgazdálkodással és yetésforgóval, a talaiművelés, a növényápolás és az ültetés gépesítésével, vagy utóbbi. helyett a palánta készítésnek legalább részbeni kikapcsolásával korszerű, gépesített szántóföldi magrólvetés útján, az óvatos öntözés termést fokozó és minőséget nem rontó hatásának kihasználásával, a betegségek, kártevők elleni védekezés bevált módszereinek alkalmazásával, s a még nem ismert védekezési módok tudományos kutatásával, a feldolgozás területén pedig biztosítsuk és javítsuk a minőséget és a mennyiséget helyes nyersanyagtárolással, a mesterséges szárítás helyes alkalmazásával, s a kikészítési és őrlési műveletek korszerűsítésével, mechanizálásával, illetőleg na;v. üzemivé tételével. (Folytatás a 2. oldalon)