Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-07 / 5. szám

0ÍIIH6TIR0RSZAG CSÜTÖRTÖK, 1954. JANUÁR t. Elméleti tanácsadó Mi! jelen! a munkásosztálynak a mezőgazdaság fejlesztése A Központi Vezetőség 1953. október 31-J ülésén Rákosi Mátyás elvtárs a Politikai Bizottság nevében jellemezte a szocializmus építésének új szakaszát, meghatározta az új szakasz feladatait. Az új szakasz gazdasagi politikáját az jellemzi, hogy lehetővé teszi a nép jólétének és mindenekelőtt a munkásság életszínvonalának gyorsabb emelkedését. Ez azt jelenti, hogy az eddigi politikától eltérően célunk a dolgozó nep állandóan növekvő anyagi- és kulturális szükségletei maximális kielégítésének a biztosítása. Ez a cél megfelel a szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményének. A párt új politikája a cél elérésének eszközét is meghatározza. -Egész továbbfejlődésünk kulcskérdése, a legközelebbi döntő láncszem, melyet teljes erővel meg kell ragadnunk: a mezőgazdaság fejlesztése — hangzik a Politikai Bizottság beszámolója. — Ez most és a legközelebbi két-három évben a központi feladat.* A párt új politikája tehát a cél elérésének legfőbb eszközeként a mezőgazdaság fejlesztését jelöli meg. Miért ez a legdöntőbb láncszem az életszínvonal emeléséhez? Ennél a kérdésnél figyelembe kell vennünk azt. hogy a szocializmus építésének következtében komolyán megnőtt munkásosztályunk létszáma, megnőtt és továbbra is nőni fog népünk anyagi és kulturális igénye. Munkásosztályunk, a dolgozó parasztság, az értelmiség joggal akar jobban, kultúráltabban élni, hiszen — helyesen — ebben is látja a szocializmus építésének értelmét. Ebből következően a szocializmus építését úgy kell vezetni, hogy a termelés legfőbb célja a dolgozók növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek mind nagyobb mérvű kielégítése biztosítva legyen. Mi szükséges ehhez? Mindenekelőtt szükség van ehhez fejlett, korszerű, szocialista iparra és ezen belül természetesen elsősorban nehéziparra. Ezt a fejlett, szocialista ipart pártunk és kormányunk vezetésével dolgozó népünk létrehozta, megteremtette. Népünk növekvő anyagi és kulturális szükségletei kielégítésének legfontosabb feltételét tehát megteremtettük. De akármennyire is fontos az ipar, a nehézipar, egymagában mégsem elegendő ahhoz, hogy népünk igényeit kielégítse. Hogy ezt a feladatot sikeresen megoldhassuk, fel kell számolnunk* a mezőgazdaság lemaradását, növelnünk kell a könnyű- és az élelmiszeripar termelését Pártunk Központi Vezetőségének határozata leszögezi, hogy a mezőgazdaság lemaradása népünk jóléte folyamatos emelkedésének legdöntőbb fékjévé vált. A mezőgazdaság fejlesztésének kérdése ezért nem egyszerűen a parasztság támogatásának a kérdése, hanem mindenekelőtt a munkásosztály, az egész dolgozó nép növekvő jóléte biztosításának alapvető kérdése. A mezőgazdaság fejlesztésének kérdése tehát a magyar nép nagy ügyévé, a nemzet ügyévé vált. A mezőgazdaság fejlesztésének^ a város és a falu kapcsolatainak ez a megnövekedett szerepe az új szakaszban alapvetően fontossá teszi a NEPnek, a lenini új gazdaságpolitikának a magyarországi fejlődésre való alkalmazását. Az úf gazdaságpolitika •— amit fő vonásaiban Lenin inár 1918-ban kidolgozott, majd 1921ben továbbfejlesztett, mint a szocialista ipar és a kisparaszti mezőgazdaság összefogásának politikáját, piaci, áruforgalmi kapcsolatok segítségével — alapvető vonásaiban minden országra érvényes a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet szakaszán. Ezt azért is fontos megjegyeznünk, mert az új gazdaságpolitika alkalmazását nálunk sokan 1953. júniustól számítják. Nyilvánvaló, hogy mi az új gazdaságpolitikát nem most, pártunk júniusi határozataival kezdjük alkalmazni, hanem a fordulat éve óia alkalmazzuk. Nem kevósbbé nyilvánvaló, hogy éppen a fordu lat óve, de különösen 1951 óta nemcsak alkalmaztuk az új gazdasági politikát, hanem jelentős mértékben el is torzítottuk. Eltorzítottuk azzal, hogy évről-évre szűkítettük a piaci áruforgalmi kapcsolatokat a parasztsággal. Emiatt hazánkban a NEP szerepe — mint a kisárutermelő parasztsággal a piaci kapcsolatok révén való összefogás különleges politikája » egyre gyengült. Az új gazdasági politika alkalmazása során elkövetett hibák és torzítások alapja először is az volt, hogy túl gyorsan akartunk túlhaladni a NEP első szakaszán, túl gyorsan akartuk a szabadpiaci kapcsolatokat kizáróan szocialista (állami és szövetkezeti) kereskedelemmel helyettesíteni. E torzítások fő oka az volt, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének megkezdésével egyidejűleg elejtettük a dolgozó parasztok egyéni gazdaságai támogatásának és fejlesztésének programmját, amit az MKP III. kongresszusán (1946), majd az MDP I. (egyesülési, 1948) kongresszusán vallottunk és hirdettünk. 1951-ben pártunk n. kongreszszusán azt az álláspontot foglaltuk el, hogy a fejlődő szocialista nagyipar és az elmaradó kistermelő mezőgazdaság 1 közötti ellentmondást csak a kisárutermelő mezőgazdaság termelőszövetkezetté való átalakításával lehet kiküszöbölni. Ez — mint Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanították — végső soron természetesen így is van. Aki ezt tagadja, az szakít a marxizmussal. De mi, Sztálin elvtársnak abból az ismert tételéből, hogy a szocializmus építését *többé-kevésbbé hoszszú időn át* nem lehet két különböző alapra fektetni — az iparban a szocialista nagyüzemre, a mezőgazdaságban az elmaradott és elaprózott kisárutermelő parasztgazdaságra — azt a hamis következtetést vontuk le, hogy a szocializmus építősét semeddig nem lehet előmozdítani a szocialista nagyipar és a kisárutermelő parasztgazdaság öszszefogása útján. Nyilvánvaló, hogy ha elvetjük a termelőszövetkezetek és a kisárutermelő egyéni parasztgazdaság egyirányú fejlesztésnek gondolatát, ha a szocialista nagyipar és a kisárutermelő parasztgazdaságok között csak az ellentmondást látjuk. ha tagadjuk a kettő összefogásának nálunk még szinte kimeríthetetlen lehetőségeit, akkor az új gazdasági politika nem alkalmazható, akkor ennek a politikának el kell sorvadnia, a munkásság és a dolgozó parasztság szövetségének meg kell lazulnia. Ez pedig az egész dolgozó nép életszínvonala emelkedésének meglassulását eredményezi. Most kijavítjuk ezeket az egymással szervessen összefüggő hibákat azzal, hogy fejlesztjük nemcsak a mezőgazdaság szocialista szektorát, hanem a kisárutermelők szektorát is. Helyesen alkalmazzuk a NEP-et, s bővítve a szabadpiacot, csökkentve a parasztság beadási és adóterhét, újból megerősítjük a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. A NEP helyes alkalmazása a fejlődés jelenlegi fokán nálunk megköveteli a mezőgazdaság nagyarányú felkarolását olymódon, hogy egyidejűleg erősítjük a mezőgazdaság szocialista szektorát és fejlesztjük a kisárutermelő parasztgazdaságokat. Ez a politika megszilárdítja a dolgozó parasztság szóles rétegeinek pártunkba és népi demokráciánkba vetett bizalmát, ösztönzést ad a mezőgazdasági termelés növelésére. Ezáltal biztosítja egyrészt a parasztság, másrészt a munkásosztály életszínvonalának jelentős emelését. A NEP-nek ez az alkalmazása kétségeket ébreszt egyesekben, akik nem látnak tovább a felszíni jelenségeknél, akik a munkás-paraszt szövetség politikájának összefüggéseit figyelmen kívül hagyva a mezőgazdaság felkarolásában, a kisárutermelő parasztgazdaságok fejlesztésében nem látnak mnst, mint *parasztpolitikát*, mint a parasztságnak állítólag a munkásosztály hátrányára nyújtott kedvezményének rendszerét. Ehhez a felfogáshoz csatlakoznak azok az aggályok is, amelyek szerint az új politikának gyümölcseiből — főként a szabadpiacon eladott mezőgazdasági termékek aránylag magas ára folytán — a parasztság többet kap, mint a munkásosztály. Kétségtelen, hogy a parasztság — miután beadási kötelezettségeit az állam által megállapított átvételi árak ellenében teljesítette — fentmaradó termékfeleslegeit a piacon az értéktörvény hatása alatt kialakuló árakon szabadon értékesítheti. A kettős áraknak ez a rendszere — abban a mértékben, amint tanácsaink ténylegesen, a törvényeknek megfelelően biztosítják a paraszti termékfeleslegek szabadniaci eladását — jelentős mórtékben növeli a parasztság jövedelmét. Kétségtelen az is, hogy a hivatalosan megállapított és a szabadpiaci árak között jelenleg mutatkozó túl nagy különbségek már csak azért se kívánatosak, mert ezek módot adnak a spekulációra. A döntő azonban az, hogy a kettős árak, illetve a paraszti termékek szabadpiaci árakon való eladásának lehetősége hatalmas ösztönző hatást gyakorol á mezőgazdasagi termelésre. Következésképpen növeli a lakosság rendelkezésére álló fogyasztási javak tömegét. Bizonyítja ezt a szabadpiaci forgalom alakulása is. Csongrád megyében a szabadpiaci terményáru-felhozatal 1952-höz viszonyítva 1953-ban a következőképpen alakult: búzából körülbelül 30—40-szer annyi, kukoricából hasonlóan, kenyérlisztből 20—30-szor annyi került a szabadpiacra. Burgonyából 1952-ben majdnem semmi 1953-ban pedig sokszáz mázsát hoztak szabadpiacra a termelök. (Burgonyánál a felhozatal nem a termelés növelésére' való ösztönző hatás, hanem inkább a jobb termés következménye.) Említettük, hogy a mezőgazdasági termékfélék aránylag magas ára bizonyos alkalmat ad a spekulációra. Helytelen lenne azonban a kettős árak hatását elsősorban, vagy kizáróan a spekulációs veszély szempontjából megítélni. Igaz ugyan, hogy egyes élelmezési cikkek ára a szabadpiacon ma még igen magas. Viszont egy sor fontos mezőgazdasági termékféleség ára éppen a felhozatal növekedésének hatására jóval alacsonyabb, mint az elmúlt év azonos időszakában. Csongrád megyében az 1953. októberi szabadpiaci árakat figyelembe véve, az előző év hasonló időszakához viszonyítva a búza ára mázsánként 300, kukorica ára mázsánként 3—400, burgonya ára mázsánként 250—300, a káposzta ára kilogrammonként 1.40—1.90 forinttal olcsóbbodott. A felsorolt számokból következik, hogy ha figyelembe vesszük az 1952. és az 1953. évi felhozatal közötti különbséget és az árak közötti különbséget, az már eddig is nagymértékben növelte a munkásosztály, a dolgozók életszínvonalát. (Nem beszélve a munkásosztály számára az életszínvonal emeléséhez más vonalon biátosított lehetőségekről, intézkedésekről.) A mezőgazdaság fejlesztése a következő időkben minden vonalon, — így a szabadpiac bővítésével és az árak csökkentésével is — még fokozottabban biztosítja az egész dolgozó nép szükségleteinek sokkal nagyobb mértékben való kielégítését. Végső fokon tehát elsősorban a munkásosztály életszínvonalának emelését mozdítja elő. Az új intézkedésekkel azt kell elérnünk, hogy minél több termék álljon a népi demokratikus állam rendelkezésére mezőgazdasági és ipari termékekből egyaránt, hogy minél nagyobb mértékben növelhesse készleteit a mezőgazdasági termékekből, minél több közszükségleti cikket bocsáthasson a falu rendelkezésére. Ezek a tényezők lehetővé teszik az állam szabályozó szerepének érvényesülését a szabadpiacon. így növekedhet befolyása a szabadpiacon kialakuló árakra. Ezek eléréséhez kemény kézzel maradéktalanul végre kell hajtani hazánk minden dolgozójának a párt és a kormány határozatait. A szabadpiaci kapcsolatok és a kettős árak tehát nemcsak a parasztság helyzetének a javulásához, hanem a munkásosztály jólétének növekedéséhez és a népi demokratikus állam gazdasági pozícióinak további megszilárdításához is vezetnek. A mezőgazdaság felkarolása, a dolgozó parasztok egyéni gazdaságainak fejlesztése tehát nem kizáróan a parasztság, hanem alapvetően a munkásosztály javát szolgálja: ez a politika a munkásosztály létérdekének felel meg. Ha fejlettebb a mezőgazdaság, akkor többet termel; ha többet termel, akkor nemcsak a saját, hanem az egész dolgozó nép szükségleteit képes kielégíteni. A munkásosztály pedig mint fogyasztó, elsősorban érdekelt abban, hogy az élelmiszerek és a fogyasztási cikkek minél nagyobb tömege álljon a rendelkezésére. A munkásságnak, mint termelőnek elősorban fűződik érdeke ahhoz, hogy a mezőgazdaság az ipart minél több és jobb nyersanyaggal tudja ellátni. Es ami a legfontosabb: a munkásosztálynak, nrrnt az államhatalom birtokosának, létérdeke, hogy a parasztság bizalma megerősödjön a népi demokrácia iránt, hogy megszilárBidauit francia külügyminiszter az amerikaiak fegyveres beavatkozását kérte Indokinában Párizs (MTI). Joseph Alsop Ismert amerikai publicista a „New York Herald Tribüné" című amerikai lap hasábjain közölte Bidault francia külügyminiszterrel a napokban folytatott beszélgetését. A beszélgetés során Bidault annak a kívánságának adott kifejezést — írja az amerikai újságíró —, hogy az Egyesült Államoknak Indokinába „a legdrákóibb rendszabályokat" kellene alkalmaznia, amibe beleértendő amerikai csapatoknak az indokínai harctérre szállítása is. A párizsi külügyminisztérium kedden délután olyan cáfolatot adott ki, ami voltaképpen megerő siti az amerikai publicista állításait. „Az Egyesült Államok katonai intervenciójának gondolatát a beszélgetés során a „New York Herald Tribüné" mnnkatársa vetette fel" — mondja szószerint a cáfoló közlemény, majd így folytatja: „Bidault úr annak az óhajának adott kifejezést, hogy az amerikai segítséget a legnagyobb mértékre kell fokozni". A cáfolat szerint Alsop a következő kérdést in'ézte a külügyminiszterhez" „És, ha tudósításomban annak a kívánságnak adnék kifejezést, hogy amerikai csapatokat küldjenek IndokínábaT" — A külügyminiszternek ttom volt oka arra — folytatja a hivatalos közlemény —, hogy erre a Buga Imazásra vagy javaslatra negatív választ adjon és 6 csupán utalt rá, hogy légi segítség (azaz amerikai légi támogatás Indokinában) nagyon hasznos lenne. A beszélgetés folyamán — folytatja a francia külügyminisztérium cáfolata — Bidault úr az amerikai újságíró előtt hangsúlyozni kívánta, hogy „a francia közvélemény egyre növekvő mértékben unja az indokínai háborút" és hogy 6 — Bidault — attól fél, hogy „pár héten vagy pár napon belül a francia közvéleménynek ez a fáradtsága kihatással lesz Franciaország politikájára". Kitűnik a cáfotutból, hogy Bidault — attól való félelmében, hogy a francia expedíciós hadtestet lehetetlen lesz hazaszállítani — nyílt felhívást intézett Amerikához, hogy fegyveresen avatkozzék be az indokinai szennyes háborúba. Bidault fölhívása erősen emlékeztet a reménytelenség vészkiáltására. A nemzetközi jogászértekezlet tanácskozásai Bécs (TASZSZ). A nemzetközi jogászértekezlet január 4-1 délutáni ülésén felszólalt Lyon-Csen. (Franciaország), Garfinkel, Kanada képviselője, aki bírálta a jelenlegi amerikai bírósági eljárást és E. L. Zejgyin, a szovjet jogászküldöttség vezetője. Zejgyin felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség kapcsolatot kíván teremteni a különböző országok haladó Jogászaival, akik poEtikai meggyőződésükre és pártállásukra való tekintet nélkül összefognak, s arra törekszenek, hogy megvédjék a népek demokratikus szabadságjogát és valamennyi Jóakaratú emberrel együtt elhárítsák az agressziót és a háborút. A szovjet képviselő részletesen ismertette, hogy miként valósul meg a Szovjetunióban és s népi demokratikus országokban az állampolgárok bíróság előtti egyenlőségének elve. A január 5-i ülésen az értekezlet résztvevői nagy figyelemmel hallgatták a stuttgarti Kari Pfannenschwarznak, a nyugatnémetországi demokratikus jogászok képviselőjének felszólalását. Pfannenschwarz számos tény alapján kimutatta, hogy Nyugat-Németországban sárbatiporják a potsdami határozatok megvalósítására Irányuló törekvéseket, a demokratikus jogokat és szabadságjogokat. A bonni kormány minden rendelkezésére álló eszközzel — még az igazságszolgáltatási apparátussal is — elfojtani igyekszik azt az ellenzéket, amely a lakosság körében az „európai védetmi közösséggel" szemben megnyilvánul. Adenauer az ellenzék megmozdulásait hazaárulásnak minősíti. Szolidaritásra szólítjuk az egész világ demokratikus jogászait azokkal a német hazafiakkal, — mondotta befejezésül Pfannenschwarz —, akik felismerve nemzeti és nemzetközi kötelezettségeiket, harcolnak a békéért és a népek közötti megértésért. Eissnhower rádióbeszéde Washington (MTI) Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke hétfőn este rádióbeszédet mondott. Az amerikai elnök főként az Egyesült Államok belső kérdéseivel foglalkozott. A beszédet beárnyékolta a gazdasági válságtól való rettegés. Amint a -Reuter* jelentette, -az elnök kétségtelenül a gazdasági depresszió lehetőségére célozva kijelentette*: A szövetségi kormány (az Egyesült Államok kormánya) bármikor kész arra, hogy egy pillanat alatt minden megfelelő eszközt igénybe vegyen népünk alapvető jólétének megvédésére. Eisenhower kijelentette: *IIiszünk abban, hogy Amerika virágzását nem kell és nem szabad háborúra való készülődéstől függővé tenni*. Az amerikai elnök e kijelentésével ellentétben a továbbiakban mégis azt javasolta, hogy a válságot újabb katonai megrendelésekkel kell elkerülni. Eisenhower végezetül felsorolta kormánya egyéves működésének *eredményeit*. Az amerikai elnök rádióbeszéde az Egyesült Államokon kívül főként Angliában keltett visszhangot. Angliában ugyanis attól tartanak, hogy az amerikai üzleti élet pangás^ jelentős hatást gyakorolhat Nagy-Britannia gazdaságára is. Ez a félelem ráveti árnyékát a brit nemzetközösség pénzügyminisztereinek pénteken Sydneyben kezdődő értekezletére is. Egyiptom moszkvai követének nyilatkozata Kairó (TASZSZ). Az „A1 Oumhurija" és az „A1 Miszri" cimü lapok közölték azt a nyilatkozatot, amelyet A. El Maszri, Egyiptom szovjetunióbeli követe január 4 én Kairóba érkezésekor adott tudósi'óiknak. A követ hangsúlyozta, hogy a szovjet nép boldogan él és elégedett az országban fennálló rendszerrel. Oroszország — mondotta A. El Maszri — nagy ország, ahol mindenki boldogan él és dolgozik. A nép óhajainak és törekvéseinek megfelelően alakítja életmódját. Oroszország együ't akar működni minden néppel az egész emberiség haladása érdekében. Az „A1 Miszri" tudósítójának az úgynevezett „vasfüggönnyel" kapcsolatos kérdésére A. El Maszri ezt válaszolta: „Erről snját magu kat és azokat a .kollégáikat kérdezzék meg, akik ezt kitalálták". dúljon a munkásosztály által vezetett népi demokratikus államhatalom legfontosabb pillére, a munkásparaszt szövetség Pártunk határozatai, kormányunk programmja a szocializmus építésének egyetlen, számunkra járható útját jelölik meg. Csak a pártnak a munkásosztállyal való szoros összefogása, csak a munkásság és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdítása biztosítja a szocializmus tényleges, eredményes építését. Minél következetesebben, minél erőteljesebben hajtsuk végre a párt júniusi és októberi határozatait, minél gyorsabban számoljuk fel az elkövetett hibákat, annál biztosabban és annál gyorsabban folytathatjuk előretörésünket változatlan nagy célunk elérésére, a szocializmus felépítése felé. Dobó Ilona