Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-28 / 23. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954. MNÜAR 28. -——--~r——K— 3 OELMBGYBRORSZBG Benczúr Gyula emlékezete 1844-1920 Aligha voJt magyar festő, aki olyan uiztos ösztönnel értette volna meg a ferencjóskás Magyarország módos közönségének titkolt becsvágyát, mint a száztív évvel ezelőtt született, rubensi lelkületű Benczúr Gyula, akinek világa külön világ volt, a ragyogó színeknek, az aranyinak, a márványnak, a brokátnak, a gyémánt tündöklésének, a bíbor égésének, a selyemYiek, a bársonynak fényes világa, melybe aztán még beözönlőit az ő festményeinek arany levegője" — mondotta róla egyik életrajzírója. Benczúr szédítő pályafutásának, hallatlan népszerűségének, vonzó emberi lényén kívül az volt a titka, hogy pontosan eltalálta és bámulatos mesterségbeli felszereltséggel elégítette ki kora díszelegni, reprezentálni szerető újgazdagjainak, sznobisztikus művészeti vágyait A nyíregyházi születésű fiatalember rövid kassai tanu'mányai után, melyeket a reáliskolában, Klimkovics Béla rajztanár keze alatt folytatott, Bécs megkerülésével Münchenbe ment és az Akadémián az akkor divatos historikus festő, Kari Piloty osztályára iratkozott be. Benczúr Münchenben hamarosan kialakította egyéni stílusát, Bielyat főleg a 17. század nagy flamand festője, Rubens harsogó életörömtől teli, derűs színvilágának tanulmányozása segített elő. Részben ennek tulajdonítható, hegy Piloty színpadiasságát, patétikus panorámafesíészetét nem tette fenntartás nélkül magáévá, bár az anyag érzékeltetésében dúskáló realizmus közel állott hozzá. Nem a hatásvadászat vonzotta, mint romantikus német mesterét, a nyugodt, szeles ünnepélyesség jobban illett mondanivalóihoz. Piloty na! egy hagyományokhoz ragaszkodó történelmi tárgyú képpel, Hunyadi László búcsújával kezdte meg szereplését Éle'szeretetet sugárzó festészete e művénél még éreztet valamit abból a tragikus elemből, amely Madarász és Székely alkotásainak különleges jelleget adott. Ezt követő kisebb méretű munkái közül kimagaslik nővérének, Etelkának arcképe, mely nem kiállítási célra, hanem családi emlékként, mintegy magánhasználatra készült. A kitűnően jellemzett, finom előadású, egyszerűen megfestett portré, egyik legtöbbet érő alkotása lett, mely nemes igénytelenségével kiválik későbbi parádésabb arcképeinek hoszszú sorából. Meleg intimizmus, közvetlenség járja át a művet, melynek őszinte és tiszta hangja, kevés eszközzel való sokat mondása, a festő későbbi fejlődéséből oly nagyon hiányzik. Az 1867-es kiegyezés, a felfeléíve!ő magyar kapitalizmus Bécs mintájára átépítette és megnagyobbította a fővárost, hatalmas palotákat, középületeket emelt. Ezeket nz épületeket az uralkodó osztály erdekeit szolgáló, dicsőségét hirdető hatalmas szoborcsoportokkal és festményekkel látták el. A hivatalos képzőművészet útia, a reprezentációs történelmi téma felé vezetett Benczúr Irlpefitelc is túlnyomó része ezentúl történeti eseményekről szél. 1859-ben otthagyta Piloty osztályát és saját műtermében kezdett dolgozni. Megfestette II. Rákóczi Ferenc elfocatását; a tragikus tárgy mögül élénken kicsendül optimista természete és élvezettel pompázik a nemes, drága anyagok megjelenítésében. A képet mindjárt megvásárolta a román kitol v. Nem sokkal később egyházművészeti pál vázat révén alkotta meg másik Jelentős művét, Vajk roegkeresztelését, amelyen ismét r márvány, az ötvösművek, a térr'"lő ifjú félig meztelen teste és a nüspöki csillogó ornátus tesz val'-mást Benczúr pompaszeretetéről. Az óriási kompozícióban már csak n bársonyok és selymek páratlanéul virtuóz érzékítése emlékeztet Pilotyra a felépítés reprezentációs méltóságteljessége Benczúr '•a ját ja. Ezen a képén együtt van minden, amit az új korszak ízlése, a kapitalizmus, felvirágzása idején nagyra tartott: megállapodott, nyugodalmas pompa, derűs megvilágítás, minden drámai mellékzőnge nélkül. A gazdagság, a fény és csillogás mesteri ábrázolásának e magyar festője ezután Párizsba ment. hogy új motívumokat találjon a 18. század tulfinomult parfümös és gáláns világában. XV. Lajosnak és Dubarrynak, a fontainebleaui va dászatoknak kápráztató emlékeibe merült. Az egykori francia udvarnak ragyogó környezete legalább úgy izgatta az ő festői fantáziáját, mint mecénásának, II. Lajos bajor királynak uralkodói becsvágyát, akinek új hálószobájába meg kellett festenie a Napkirály fölkelési és lefekvési szertartását. Drámák, tragédiák, események Benczúr számára a pompának keretei, melyben nehéz, suhogó szöveteket, buja virágokat és rózsaszín húsú női testeket látott. Mint Kun!, ács7, ő is végignézte a párizsi világkiállítást, majd Velencébe látogatott el a nagy olasz mestereket megcsodálni. Ábrázolásaiban a késett reneszánsz és a java rokokó pátosza hangzik fel. Veronese kompozíciója, Rubens érzékisége, Boucher dekorativizmusa, Tiepoló ritmusa, Maulpertsch lendülete Piloty patetikus realizmusa az a bánya, amelyből e számára sokatjelentő értékeket ecsetjével vásznain felszínrehozta. Benczúrnak a barokk-rokokó világról mesélő képeit csztatlan elismeréssel fogadta nemcsak a királyi udvar, hanem a nemzetközi nagyburzsoázia és a képes folyóiratok kispolgári előfizetője is. Sikert, sikerre halmozott. Az emberi hiúság kielégítése minden műfaj között erkölcsileg és anyagilag a legtöbb babért termő hálás mesterségnek bizonyult e korban. 1867-ben kinevezték a müncheni művészeti Akadémia tanárává, ahol hét érig tanított. Nem lehet csodálni, hogy itthon is felfigyeltek Benczúrra. Ilyen kiváló felkészültségű, nagyszabású virtuózra szomjazott a hivatalos műpártolás. 1883-ban, a magyar kormány hazahívta. Mesteriskola alakult, külön az ő testére szabva, s ennek igazgatójává nevezték ki. Müncheni tanasztalatait most átplántálhatta Budapestre. Benczúr hazate'epedésével eljött hozzánk a müncheni „realizmus" is, Piloty édes gyermeke. A nagybányaiak fellépéséig, 1896 ig főkép ez a szellem uralkodott Budapesten, ennek szülöttei töltötték meg a Műcsarnok kiállításait. Mielőtt hazafért, megfestette a rubensi tanulságokat mutató Bachánsnőt, majd Budavár visszafoglalása című óriási vásznát, mely a történeti kép benczurl megfogalmazásának tipikus példája: konfliktusok nélküli, hatalmas reprezentáció, pompás anyagok halmozásával. A gazdagodó burzsoázia világnézetének történelmi távlatba vetítése ez a kép. öregkorában készült, a hivatalos művészetnek egyik legvirtuótabb tette, a MiPeniumi hódolat, mely több mint hetven gondosan élethű portrénak nagy, színes kcmpozícióba való összefűzése. Benczúr történelmi képein kívül végeláthatatlan tömegét festette az arcképeknek és a mithológiai témák derűs világába is szívesen álmodta vissza magát. A milleniumi Magyarország csaknem valamennyi nevezetesebb közéleti „nagyságát" megörökítette. A főrendiházi tagoktól, le a vidéki jubiláló polgármesterekig. A férfiakat ragyogó díszmagyarban, s jóltáplált feleségeiket mélyen kivágott, csillogó selyemruhában ültette vásznai elé. Páratlan élethűségéi sok ilyen munkájának értékét emeli a jellemzés ereje, melyre példa a Móra Ferenc-Múzeum tulajdonában lévő Tisza Kálmán arcképe. Benczúr Gyula, a pompa és a fény e szerelmese, hetvenhat éves korában Nóerád megye egyik eldugyott fészkében, Dolányban hunyt el. Művészetét a korszellem nagy allelujával fogadta. Jóllehet elhalmozták a művészet és a közéletbell kitüntetések minden fajtájával, méais dicsősége teljében is már erősen bírálták. Ami őt magát illeti, kevés festő lelki alkata tükröződik olyan világosan a művein, mint éppen az övé. Életszeretete csupa derű és verőfény, hangoltsága optimista, szorongó érzései nincsenek. Főerénye az anyagfestés magával ragadó szemléletessége, az érzéki megjelenítés tökéletessége, továbbá a magyar festészetben mindaddig ismeretlen, csillogó színvilág, mellyel jelentéktelen személyiségeket is az ünnepélyesség és fenköltség légkörével tudott körülvenni. A mesterségbeli tudásnak és a komponáló készségnek európai viszonylatban is egyik élvonalbeli művésze volt. Művészi nagyságát legjobban tanulmányai és családjának tagjairól készült, mélyen átérzett, bensőséges hatású alkotásai adják. Szelesi Zoltán Ahol a dolgozók mháii mérték után készítik A Férfi- és Női Divatszabóság kirakata előtt mindenki megáll, akinek arra visz az útja. Csinosan varrt divatos ruhákat, férfi öltönyöket, élénk és sötétszínű szövetekből készült ruhákat lehet itt látni. Szinte hívogatják az embert, hogy kerüljön beljebb és ismerkedjen meg a szabóság munkájával. — A kosztümömet itt varrják — mondja egy barna asszony, Koromné, aki a kirakatot nézi, — Kíváncsi vagyok, milyen lesz. — Ne aggódj, meg leszel vele elégedve — szólal meg Koromné mellett egy asszony. Bent az üzletben barátságosan fogadják őket. — Ugye, a második próbára jött? Azonnal hozom a sötétkék kosztümöt — mondja Wiegner Gyulánc, s közben betessékeli vendégeit a próbaszobába. Nem sokáig hagyja őket magukra. Egy-két pillanat, máris jön, karján a gondosan vasalt szoknyával. A nagy állótükör előtt Koromné jól megnézegeti a félig kész ruhadarabot. » — Semmi igazítanivaló nincs rajta. Nagyon pontosan szabták — jelenti ki elégedetten. Wiegerné mosolyogva hallgatja az elismerést. Sok megrendelőtől hallotta^már ezeket a szavakat. Büszke is rá, hogy dicsérik munkájukat. A megrendelő dicsérő szava az egész műhelynek szól, ahol a ruhakészítés mesterei varrótűvel szorgalmasan szántják a különböző szinű szöveteket. Tarka összevisszaságban keveredik a neonfénnyel világított műhelyben a sokszínű anyag. Galambszürke, világoskék, zöld és ki tudná megszámolni, hányféle anyagot látunk. — Leginkább egyenes, simavonalú szabású ruhák készülnek nálunk — mondják a dolgozók. — Ez a legtöbb megrendelőnek a kívánsága. A félig kész darabok, amelyek a vállfán lógnak, azok is ezt mutatják. Valóságos rajzművészek ennek a részlegnek a dolgozói. Pontos méret után rajzolják ki egy-egy ruha nyakát vagy az eleje betétét, meg a zsebeit. Varga Lészlóné előtt is éppen kiterítve fekszik a divatlap és centiméterrel, ceruzával kezében egyik ruha elejét rajzolja. Ügyes, gyakorlott kéz. mozdulattal dolgozik s hamarosan elkészül vele és rátűzi o blúzra. Minden dolgozó alaposan beletemetkezett a munkába. Bogaras Mária a kötény fodorját igazgatja, Pélity Bálint egy fércektől fehér női kosztümkabát nyakát igazítja. Gyorsan elkészülnek itt a mértékutáni ruhák, pedig ahány vevő, anynyiféle ruha. Némelyik megrendelő három divatlapból választja ki a ruha fazonját. Ez éppen nem baj, $ az igényeknek megfelelően igyekeznek minőségileg jó munkát adni a dolgozóknak. Nemcsak a szegediek, de a kübekháziak, a makóiak, a szentesiek is ismerik, milyen ügyeskezü varrónők dolgoznak a divatszabóságnál. Naponként sokszor benyitnak a szegedi üzemek munkásai is, blúzt, ruhát rendelnek és kabátot is gyakran. A férfiszabó részlegben is serényen dolgoznak a kézimunkások. A nadrágokra a gombokat, csattokat varrják, mégpedig jó erősen, nehogy az első felvevés után leszakadjon. Gál Jánosne érti ennek a módját legjobban és nem is volt még minőségi hiba munkájában, A férfiszabó részleg minden egyes tagjáról el lehet mondani, hogy érti a munkáját. Figyelmesen dolgozik mindegyikük, mert a minőségben még mindig van javítanivaló. Sokszor hosszú ideig néma csend van a munkateremben, csak a vasaló alatt lévő vizes ruha sercegése hallatszik. Mindig nagyobb az igényük a szegedi és vidéki dolgozóknak. Alig győzi a sok mértékutáni rendelést készíteni a Férfi- és Női Divatszabóság két fiókja is, amelyek a Sztálin-kőrúton is a Kosuth Lajos-sugárúton vannak. ügy gondolták a divatszabóság vezetői, hogy továbbfejlesztik a mértékutáni részlegeket a város különböző helyein. A méttékutáni szabóságok, amelyek a legfontosabb helyeken lesznek majd, még jobban, gyorsabban tudnak eleget tenni a megrendelők kívánságának. elég,.. « Látogatás a Moja'xovszlcij-koliégiumban Ablakaival a Tisza partjára néző Majakovszkij középiskolás leánykollégium 150 munkás- és paraszt.származásó diáklány otthona az év tíz hónapjában. Ezalatt az idő alatt egy szívvé, egy lélekké kovácsolódik a közösség. Az elsősök gyakran elszoruló torokkal lépik át először a kollégium küszöbét, titokban sírnak a kedves otthonaik után, azután maguk sem veszik észre, hogy is történt, máris megszerették az új környezetet, a rendet, a diákéletet. Később egyre ritkábban gondolnak sírásragörbülő szájjal az otthonra, Lefkgiafya őket a tanulód. Mert az akad bőven, különösen így félévi osztályozás előtt, amikor szinte minden napra akad dolgozatírás, vagy felelés. Az órán nem tanulhat meg mindent az ember. Az igazi tudás alapos, mindennapi tanulást követel meg. Tanítás után, amikor az iskolából hazaszállingóznak a lányok hasonlít a Majakovszkij kollégium ahhoz a kaptárhoz, amelybe az új tudás terhével, méhecskeként tér meg valahány diák. Akik már ebédeltek, most ott állnak az ablaknál, nézik a Tisza jegén mozgó apró pontokat. Ott kinn, hideg van nagyon. Itt benn, még tán akkor sem fáznánk, ha a cserépkályhák nem ontanák oly bőkezűen a meleget. A jókedv, a fiatalság tüzének boldog lobogása itt minden szó. Három iskola r-zecedköynyéki növendékei laknak a Majakovszkij kollégiumban. Általános gimnazisták, a Közlekedési Technikum és a Zenei gimnázium tanulói. Szinte kevés a hét tanulószoba a számukra. A közöttük járónak könnyű megállapítani, hogy kik is várják jobban a félévi bizonyítványosztást, az, elsősök-e, akiknek ez az első évük | középiskolában, vagy a negyedike- ' sek, akiknek ez az utolsó évük itt. Huszonnégyen készülnek az idén éiettdégi tútd$át fenni. Elevenek, játékosak, de tizennyolc évük ellenére is céltudatos emberek. ök már nemcsak másnapra tanulnak, azért, hogy egy felelet vagy egy dolgozat jól sikerüljön. Gondolatban előrébb járnak. A szőkehajú Aron Mária földrajz-szakos tanár szeretne lenni, Molnár Mária, akit Dunnyuska néven ismer a kollégium apraja és nagyja, színésznő. Tervek és álmok röpdösnek, beszédjüket át, meg átszövi az optimizmus. Németh Rozika, amikor elsősként bejött a kollégiumba, alig hallatta szavát hónapokig. Azóta négy év telt el. Most huncutkodó arccal árulkodik: — Kornea férjhez akar menni! — Csengő nevetés csap fel és az asztal végéről közelebb lép egy pirosarcú lány. — Na és? Akarok és kész! De előbb tanulok még egy kicsit. Messze van m^g a studium kezdésének ideje. Három óra. — Lányok! — rohan be a tanulószoba ajtaján Márta Juci, ugyancsak negyedikes. — Rendet kell tenni, délután jönnek a fiúk! A hlr után olyan sürgés-forgás kezdődik, hogy a beavatatlan szemlélő azt hihetné, hogy háztűznézők ajálkoztak délutánra ennyi lányhoz. Pedig másról van itt szó. Versenyben van a Majakovszkij-kollégium az Ady Endre fiú-kollégiummal, iU nációit a itnd. Látszik, hogy komolyan veszik a lányok, a versenyt, mert nem telik bele öt szemhunyás sem, rendben sorakoznak a könyvek, a virág friss vizet kap, s bár nem kezdődött meg hivatalosan a tanulás, itt is, ott is, szorgalmas fejek hajolnak a füzetek, könyvek fölé. Február 7-én lesz a bizonyítvány osztás, akkor dől el, ki mennyire érdemli meg, hogy kollégiumban zavartalanul tanulhat. Amikor studium kezdetét jelzi a napos kezében megszólaló csengő, szétrebbennek a tereferélő csoportok. A gimnazisták magyar és számtan dolgozat írására készülnek fel. — Van tanulnlvaló elég, nem megyünk érte a szomszédba! sóhajt egy félig tréfás hang. Elhalkul a beszéd, végigsuhan a nevetés az arcokon és máris komolyság ül a szemekben. Tanulnak, megfeledkezve minden másról. A falon, szigorú, szép betűk: „Tanulj, hogy taníthass!" (t. i.) Kizártnak látszik, hogy az új olasz kormány megérje a nyarat Svájci lapvclemény a Fanfani-hormány esélyeiről . * . _ Sáfár Má vés rcszirei tfofgozó paraszt már befizette összes ezévi adóját Sáfár Mátyás, Röszke, Dózsa-utca 33. szám alatti, négyholdas dolgozó paraszt január 7-én ezévl összes adóját befizette. A dolgozó paraszt a következőket mondotta: — Az elmúlt évben jó termésem volt, a paprika is jól fizetett és így befizettem egész évi adómat. Jó érzés tudni, ha az ember megadja államának mindazt, ami illeti. Adófizetési versenyre hívtam ki az egész utcabeli dolgozókat. Sáfár Mátyás a kötelező tűzbiztosítási díjat is befizette, pontosan, határidőre. Dunai János, Partizánutcai és Nagygyörgy János feketeszéli dolgozó parasztok január 5-én befizették január havi adójukat, A „Gazette de Lausanne* cimü svájci lap vezércikkben fog'alktraik a Fanfanl-kormány megalakításának kérdésével és e kormány esélyeivel. ~„Igen kevés a valószínűsége annak — írja a lap —, hogy a Fanfani-kormány megalakulása megoldja az olasz politikai válságot. Még, ha be is iktatják a kormányt, kizártnak látszik, hogy ez a kormány megérje a nyarat. Az új miniszterelnöknek már kezdetben kevesebb esélye van, mint elődjének volt". A „Gazette do Lausanne" a továbbiakban megállapítja, hogy Olaszországban általános válság van, amely egyáltalán nem nevezhető kizárólag politikaiparlamenti válságnak". Ez n válság — írja — gazdasági, társadalmi, nemzeti. Olaszország teljesen lerongyolódott... Olaszország jelenlegi sorsa tragikus, alapvető reformokra van szükség mind társadalmi, mind ipari és mezőgazdasági vonalon". SZEGEDI JEGYZETEK A Tisza jege felett Tél van. Az utcákon füiyürészve rohan a szél s gorombán csíp bele az emberek arcába, akik bizony ugyancsak sietve járnak. A hideg szél a Tisza felett tombol a legjobban. Most nem fodrozódik és nem csapkodja hullámaival a köves, agyagos partot. A szőke folyót vastag jégpáncél borítja és ez is alaposan lehűti a levegőt. A Szegedi Gőzfűrész fafölsresztői azonban hősiesen végzik munkájukat, a Tisza jegébe félig befagyott hatalmas, vaskos, értékes szálfák — egy egész tutaj — kiemelésén. A brigád tagjainak: Terhes Imrének, Vincze Bálintnak, Sebők Imrének és Terhes Andrásnak minden szálfát úgy kell baltával, csákánnyal kiszabadltar.iok az ölelő jég karmaiból. A brigád tagjai tudják azt, hogy nincs idő várakozásra. Az idő szeszéi,es: néha, különösen a déli órákban a jég tetején vékony vízréteget borzolgat a szél, máskor pedig egészen fehér a hidegtől a jég teteje. Éppen, ez a változó időjárás serkenti kemény munkára a brigád tagjait Mert veszélyben a fa. Még mindig 250—270 csinos szobabútorra való faanyag hever a Tiszában. S ha egyszer igazán komál• , melegre fordul az id \ > s valahol megreped- 1 ne a jég, magával so > dorná az egész tutaj:. A brigád tagjai azonban fagyban, hóban harcolnak a fáért, derekasan küzdenek azért, hogy a: értékes faanyag ne a víz martaléka, hanem e 7 épülő új lakások dísze legyen.