Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

DELMÜGYÜRORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1953 DECEMBER 31 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről A szerdal számunkban határozat folytatása. ' c) Az állatállomány jobb fehérjeellátása érdekében biztosítani kell az idejében végzett szénakaszálást. Árokpartok, vasúti töltések, erdei tisztások és egyéb, géppel nem kaszálható területek fűtermésének betakarítását az állami gazdaságok és vállalatok részért is végeztethetik. Az erdőgazdaságok az eddiginél jóval nagyobb mértékben biztosítsák az erdők fűtermésének betakarítását. d) A legelők és rétek gyökeres megjavítását a szükségszerű talajjavításokkal együtt talajjavítási állomások végezzék. A legelő és rét javítási munkák helyi irányítását végző káderek oktatására 1954-ben legelő- és rétgazdasági mesterképzést kell szervezni. Fokozott mértékben alkalmazni kell a takarmányok előkészítésénél a szecskázást, répavágást, , fülleszkozöit téstés szükség szerint az élesztősítést. Ennek érdekében a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok részére megfelelő minőségű, nagyteljesítményű, gépi meghajtású szecskavágót és répavágót, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére pedig kézi szecskavágót és répavágókat kell gyártani. 6. A szemestakarmányok jobb értékesítése érdekében szélesebb mértékben kell alkalmazni a szemes takarmányok darálását. A járási tanáesok adjanak ki a darálók fenntartására engedélyeket. A gép. állomások a darálást termény helyett pénzért végezzék. A termelőszövetkezetek és egyéni termelők kezelésében lévő vámdarálók darálásánál a vámot 5 százalékban kell maximálni, ugyanakkor a darálótulajdonosok a vámkeresménynyel szabadon rendelkezhetnek. V. Az ipari és ola jósnő vények termelésének fokozásáról, az élelmiszer- és könnyűipar nyersanyagalapjának növeléséről A felszabadulás előtt az elmaradott, külterjes mezőgazdaságban az ipari növények termelésének teljesen alárendelt szerope volt. A felszabadulás után az ipari és olajos kultúrák tormelését sijferült nagymértékben follendítoni, do az ipari és olajos növények területi növekedésével nem tartott lépést a termésátlagok növekedése. Ennok oka részbon a hazai nemesített votömagtormclés elhanyagolása, részben az őszi mélyszántás és trágyázás elmulasztása. . Ezenkívül komoly hibák és hiányosságok mutatkoznak az ogyes ipari növények termelési terüloteinek ki jelölésében, a mötrágyaellátásban, n növényápolásban és a betakarítás gépesítésében is. A legjobb ipari növénytermelők orodményei bizonyítják e növények termelésében rejlő nagy lehotőségoket, A sárbogárdi „Vörös Hajnal" termelőszövetkezet pl. az 1952. évi száraz esztendőben ls kat. holdanklnt 403 mázsás cukorrépatermést takarított bo, az országos átlag többszörösét. Az ipari és olajosnövények ter molésónek fokozását a következő években nem vetésterületük további növelésével, hanem a termésátlagok jelentős emelésével kell elérni, A cukorrépa, kender, dohány, repce, mák, cikória vetésterületét a jelenlegi szinten tartva, a napraforgó és a gyapot vetésterületét pedig csökkentve, mindon erőfeszítést arra kell fordítani, hogy két-három éven belül országos viszonylatban, holdanként a cukorrépánál 120 mázsás, a napraforgónál hét-nyolc mázsás, a rostkendernél 28 mázsás, a gyapotnál négy mázsás és a dohánynál 7 mázsás termésátlagot érjünk el. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben azonban még ennél is magasnbb legyen a terméseredmény. A komlótcrmelést úgy kell fejleszteni, hogy a hazai szükségletet teljes mértékben fedezze. 2. A termésátlagok fokozása- érdekében a legfontosabb feladat az ipari növények, elsősorban a cukorrépa, a kender, és a gyapot alá az őszi mélyszántás és trágyázás elvégzése. a) Az ipari növények alá történő jóminőségű őszi mélyszántás biztosítása végett 1954 évtől kezdve — a rost- és magkender, valamint f gyapot termelésére kötött szerződések alapján —, a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára lehetőleg & gépállomások végezzék a mélyszántást. E növények alá a termelőszövetkezetek részére végzett mélyszántás díját, ha az egész leszerződött területet Istállótrágyázták, & szerződtető vállalat térítse meg. b) A terméseredmények növelése érdekében az ipari növények, mindenekelőtt a cukorrépa, a kender, a dohány, a len és a gyapot termelésénél tovább kell fokozni a műtrágyák felhasználását is. Az élelmiszeripari és a könnyűipari miniszter gondoskodjék arról, hogy e növények termelői — a termelési szerződések alapján — idejében megkapják a szerződésben biztosított műtrágyát. 3. Meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy az ipari növényeket az ország természeti adottságait figyelmen kívül hagyva, az egyes növények számára nem megfelelő tájakon is termeltetik. A földművelésügyi miniszter a termelők kívánságának figyelembevételével — állapítsa meg az egyes ipari növények legmegfelelőbb termőterületeit s 1955 évtől kezdődően az élelmiszeripari miniszter, illetve a könnyűipari miniszter az egyes ipari növények termelésére ezeken a kijelölt területeken engedélyezze a szerződéskötést. A kijelölt körzetekben rá kell térni a hároméves szerződéses termelési rendszerre. A kijelölt körzeteken kívül fekvő területeken csak egy évre lehet szerződést kötni. Ugyancsak meg kell szüntetni — a dohány kivételével — az ipari növények szerződésen kívül történő termelésének tilalmát, sőt javasolni kell, hogy főként kendert és lent, valamint olajos növényeket, gyapotot, a termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok szántóföldjeiken, vagy kertjükben saját használatukra is termeljenek. Ezért a bel- és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék arról, hogy cukorrépa, gyapot és más ipari növények vetőmagja szabadforgalomba is kerüljön. 4. Az ipari növények vetőmagszükségletét elsősorban hazai nemesítésű fajtákból kell biztosítani. Cukorrépából elsősorban Sedlmayer Kurt Kossuth-díjas akadémikus által nemesített „Béta" K 91-es fajtát kell az ország egész területén termelni. Napraforgóból az Alföld és a Dunántúl déli részén az iregszemcsei középtörzsű, középkorai napraforgót, a Tiszántúl északi részén pedig a szabolcsi tájfajtát kell termelni. Kenderből az Alföld déli részén a kompolti kendert, az Alföld többi részein a tiborszállási tájfajtát, a Dunántúlon nemesített fertődi kendert kell termelni. El kell terjeszteni a kompolti kísérleti gazdaságban kidolgozott fajtaheterózis kendervetőmag elszaporítását. Vetőmagtermelésre — a fajtakörzeteken belül — a legalkalmasabb területet kell kiválasztani és ott a legfejlettebb termelési eljárásokat kell alkalmazni. Az ipari növények vetőmagjának előállítását a termeltető vállalatok szervezzék meg, a kutató intézetek és kísérleti gazdaságok segítségével 5. A termelőszövetkezetekben, aaz állami gazdaságokban és az egyénileg termelőknél egyaránt meg kell javítani az ipari növények ápolási munkáit. A cukorrépa termelésénél a koraőszi istállótrágyázás és a géppel végzett őszi mélyszántás mellett a legnagyobb gondot kell fordítani az egyelésnek négyleveles korban történő elvégzésére úgy, hogy négyzetméterenként legalább 10 növény maradjon. A napraforgót ősszel mélyen szántott területre kell vetni. A Dunántúlon pedig javasolni kell hogy a vetésterülettel való takarékosság céljából térjenek rá a napraforgónak őszi takarmánykeveték után történő, májusi másodvetésére, amely megfelelő magtermést biztosít. A rost és magkender alá elengedhetetlen a koraőszi bőséges istállótrágyázás. valamint az idejében történő őszi mélyszántás. A magkendert főleg lápi (kotus) talajokra kell vetni. 6. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben fokozni kell a betakarítási munkák gépesítését. A kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék a külföldön bevált típusú rostkender-betakarító gépek olymértékű gyártásáról, ami lehetővé teszi a kender teljes gépi betakarítását. A gabonakombájnok 30 százalékához napraforgóarjtó berendezést is kell gyártani. A földművelésügyi miniszter szervezze meg minél szélesebb körben a napraforgó és szója gabonakombájnnal való betakarítását. . VI. A burgonya és zöldségtermelés növeléséről, valamint a dolgozók bnrgonyaés zöldségellátásának megjavításáról Hazánkban a burgonya és a zöldségnövények termelési lehetőségei igen kedvezőek, azonban jelenleg még mindkét termelési ágazatra jellemző, hogy a felszabadulás előtti elmaradott állapotuk lényegesen nem változott. Csak egyes gazdaságok emelték lényegesen termelésüket, amely egyben megmutatja lehetőségeinket is. A varjúlaposi ©Vörös Hajnal* termelőszövetkezet 1953-ban 60 kat. holdon 160 mázsás, a balkányi állami gazdaság 200 kat. holdon 170 mázsás burgonyatermést ért el kat. holdanként, az edelényi ©Alkotmánytermelőszövetkezet kertészeti brigádja korai fejeskáposztából 152, paprikából 107 mázsás átlagtermést takarított be. Az országos termésátlagok azonban még nagyon alacsonyak és emiatt a mezőgazdaság a növekvő szükségleteket ezekből a terményekből kellő mértékben fedezni nem tudja. Ezért a burgonya és a zöldségfélék ára magas. Ennek oka az is, hogy a burgonya vetésterülete a felszabadulás előtti évekhez képest 77.000 kat. holddal csökkent. A zöldségfélék vetésterülete az 1938. évinek a kétszeresére növekedett ugyan, de a mezőgazdasági irányító szervek helytelen intézkedései következtében a zöldségtermelés jelentős részben kiszorult a történelmileg kialakult zöldségtermelési tájakról. A burgonya és a zöldségtermelés továbbfejlesztése érdekében a következő intézkedéseket kell tenni: 1. A burgonya vetésterületét 435 ezer kat. holdra, országos termésátlagát a következő 2—3 év alatt kat. holdankint — az előző hat év átlagához képest — 10—15 mázsával kell növelni. Különösen nagy gondot kell fordítani a burgonyatermelés fejlesztésére, elsősorban Szabolcs, Somogy, Veszprém, Vas, Pest megyékben. Javasolni kell a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, hogy a burgonya termelésére alkalmas talajokon a burgonya vetésterületét más növények — elsősorban ipari növények — rovására jelentősen növeljék meg. hogy minden termelő saját burgonyaterületének beültetésére egészséges, jóminőségű vetőgumót termeljen. Ezért ajánlatos, hogy a termelőszövetkezetek legjobb burgonyatermő földjeiket vetőgumóparcellának jelöljék ki és ott a legjobb termelési eljárással, lehetőség szerint — elsősorban a DunaTisza közén és az ország déli vidékein — nyári vetés segítségével állítsák elő a vetőgumót. Javasolni kell ezt az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. Ezért a kísérleti és az állami gazdaságok 1954-től kezdve évente 8 ezer kat. holdon szervezzék meg a nemesített minőségi vetőgumó elszaporítását és a termést a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára ugyanolyan súlyú burgonyáért cseréljék ki. Egy-egy termelőnek annyi nemesített vetőgumót kell adni, hogy a vetőgumó-parcelláján elszaporítva, egész vetésterületét három-négyévenként a felújított vetőgumóval ültethesse be. A nyári ültetésü termés jarovizálásának elősegítésére a földmüvelésügyi miniszter bocsásson a következő három év során az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek rendelkezésére 3000 köbmé3. A terméseredmények növelése érdekében javasolni kell, hogy a termelök a használatos ritka áilományú ültetés helyett, a sűrűbb, kat. holdanként kb. 24 ezer töves ültetést alkalmazzák. A termelőszövetkezetek, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és az állami gazdaságok fokozzák a hozamot fészektrágyázással, négyzetes-fészkes ültetéssel. Fokozottabb mertékben át kell térni a zöldtrágyázásra, 1955-től kezdve a burgonyaterületek zöldtrágyázásához — mindenekelőtt a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok számára — kedvezményes áron kell biztosítani a szükséges keserű csillagfürt- és somkóró-vetőmagot. A termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak javasolni kell, hogy a további évek vetőmagszükségletét maguk termeljék meg. A növényápolási mnnkák meggyorsítása céljából a fő burgonyatermelő vidékeken az állami gazdaságok és gépállomások kultlvátorait töltögető eketestekkel kell ellátni, az egyéni termelőknek pedig kellő számú fogatos művelőeszközt kell rendelkezésükre bocsátani. 4. A zöldségtermelésben vissza kell térni a történelmileg kialakult termelőtájnkra: a hagymatermeléssel Makó környékére, a káposztafélékkel Szabolcs-Szatmár és Győr-Sopron megyébe, a gyökérzöldséggel Makó környékére és a Szigetközbe, a fűszerpaprikával Kalocsa és Szeged környékéro, a "somegepaprikával a Sárköz vidékére, a paradicsommal Kecskemét és Hatvan környékére, a dinynyével Heves és Szolnok megyébe. Különös gondot kell fordítani a városellátó övezetek fejlesztésére. Ezekben nz övozotekben a zöldségtermelő üzemek részére anyagellátás, hitel, gépellátás, stb. szempontjából kedvezőbb termelési feltételeket kell teremteni. A földmüvelésügyi miniszter, a bel- és külkereskedelmi miniszter a vetőmagellátás javítása érdekében gondoskodjék arról, hogy lasakolt zöldségmag kellő mennyiségben és minőségben álljon a termelők rendelkezésére. A földművelésügyi miniszter a korai szántóföldi ós az üvcgalatti termelés fejlesztése céljából gondoskodjék 1954—1956. években legalább 420 ezer darab melegágy — ablak, valamint a hozzá szükséges melegágyi keretek, üveg és takaróanyag (nád cs zsup) biztosításáról. Az üvegházi termelés továbbfejlesztésére az üvegházi hajtatófelúletet 1954—56. évekban 20 ezer négyzetméterrel kell emelni. A helyi tanácsok segítsék elő, hogy a hazánkban található hőforrásokat és az ipartelepek fölös melegvizét a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok zöldséghajtatására, melegház ós melegágy fűtésére felhasználják. 5. A zöldségtermelés hozamának növelése érdekében fokozni kell a zöldségtermő területek trágyázását ós elő kell segíteni az élenjáró terraésfokozó módszerek alkalmazását. A vöröshagymatermelés fejlesz, tése, íolmagzásának elkerülése cél, jából a makói vidéken el kell ter, jeszteni a dughagyma nagyüzemi hőkezelési eljárását. A füszerpap, rika, paradicsom, petrezselyem terméseredményeinek fokozása érdekében el kell terjeszteni a vetőmag jarovizálását. A területek gazdaságosabb kihasználása és művelése céljából nz alacsonynövésű paradicsomot, a paprikát, a káposztafélékot stb. sűrűbben kell ültetni. 6. Az öntözéses zöldség területe, ket 1954-ben a jelenlegi 22 ezer kat. holdról 28 ezer kat. holdra kell növelni. Fokozottabban alkalmazni kell a barázdás és permetező öntözéses módszereket. A helyi vizek öntözési lehetőségeinek kihasználására a gépállomások útján 1954-ben és 1955-ben 500—500 szivattyút és moghajtómotort kell a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok rendelkezésére bocsátani. Az öntözéses területeken is be kell vezetni a vetésforgórendszert. 7. A terméseredmények növelésének fontos eszköze a minőségi vetőmag. A minőségi vetömagellátás érdekében a földművelésügyi miniszter 1954. február l-ig dolgoztassa ki a minőségi zöldségmag termelési rendszerét. A zöldségtermelést egyéb gazdasági magvak termeltetésétől és termelésétől külön kell választani. A magtermelési körzetekben önálló zöldségmag-termeltető, tisztító, raktározó vállalatokat koll szervezni. Dél-Tiszántúl vidékét ebből a szempontból kiemelt területnek koll tekinteni. A folyamatos vetőmagellátás és a kedvezőtlen évjáratokban előforduló terméskiesés miatt bárom éven belül — vetőmagtartalékot kell létesíteni. 8. A legközelebbi években meg kell szüntetni a burgonya és zöldségtermelés speciális gép- és eszközellátottságának hiányait. A meglévő egyszerű, fogatos gépek jobb kihasználása mellett, a speciális vető- és ültetőgépok, iöbb sort művelő kultivátorok alkalmazásával el kell érni, hogy a nagyüzemi termelésben a burgonyaültetóst és a sorközi művelést már 1955-ben ötven százalékban géppel végezzék. VII. A gyümölcs- cs szőlőtermelés fejlesztéséről és a lakosság gyümölccsel és borral való jobb ellátásáról Hazánk természeti és éghajlati viszonyai kiválóan alkalmasak gyümölcs-, szőlő-, valamint boríer melésre, s lehetővé teszik népünk szükségleteinek teljes kielégítését. Egyes élenjáró üzemek jelentős .. eredményeket is értek el: a nyír 2. Segítséget kell adni ahhoz* mm,ai áUami gazdaEáír almából holdankint 140 mázsát, a kölesei „Petőfi" termelőszövetkezet 120 mázsát, n géberjéni „Kossuth" termelőszövetkezet 120—130 mázsát termelt, a soproni „Haladás" termelő szövetkezet kat. holdankint 50 hl bortermést ért el. A szőlő- és gyümölcstermelés eredményei azonban országosan nem kielégítő. A gyümólestaállo mány termőképességét veszélyez teti a nagyarányú pajzstetü fertőzése, a rézgálic-cllátás hiányossá gai miatt pedig csökken a szőlóhozam. A borászat hiányos felszerelése, s a helytelen feldolgozás Coly tán a lakosság kevés, nagy részben gyengeminöségű borhoz jut. A túlméretezett állami koreske delem szervezetlensége miatt a megtermelt áru-gyömölcs minősége tovább romlott, s a helytelen árintézkedések, valamint a szőlő- és gyümölcs területek felszorzása a termelőszövetkezeteket és egyéni termelőket elkedvetlenítették u termeléstől. A szőlő- és gyümölcstermelés fejlesztése és a hozamok gyors emelése érdekében a következő intézkedéseket kell tenni: 1. A gyümölcsfaállományt 1959-ig a rendszeres utánpótlás mclletl. mintegy 15 millió darabbal, a ve £ -es gyümölcsök termelését mintter faanyagot és 60 ezer négyzotmé- i egy tízezer kat. holddal kell nö ter sodronyfonatot Ívelni. Ennek megfelelően a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok üzemi gyümölcsöseinek területét hat év alatt mintegy százezer kat holddal. A telepítéseket részben a már történelmileg kialakult termelési tájakon kell elhelyezni, részben pedig új termelési tájakat kell kialakítani, ott ahol a talaj- és éghajlati viszonyok gyümölcstermelésre kiválóan alkalmasak. A Duna-Tisza közén a kajszibarack, cseresznye, meggy és szilva, a Nyirségben a téli alma, szilva és dió, a Cserhát-Mátra-Bükk vidékén a cseresznye, meggy, őszibarack és mandula, Budapest környékén az őszibarack, cseresznye, mandula és bogyós gyümölcsűek, Zala, Somogy és Vas megyékben téli alma, körte, szilva, dió és gesztenye. Felső-Dunántúlon a körte, téli alma, kajszibarack és bogyós gyümölcsűek, Dunántúlon az őszibarack, mandula, meggy és dió, a balatoni dombvidéken az őszibarack és mandula termelését kell nagymértékben fejleszteni. Minden községi és városi tanács dolgozzon ki hároméves gyümölcsfásítási tervet az utcák, utak. terek, parkok és egyéb közterületek dió-, cseresznye- és eperfával való beültetésére. 2. A telepítések és pótlások előfeltételeinek megteremtése érdekében a gyümölcsfaiskolai anyag termelését jelentősen fokozni kell, olymódon, hogy a termelés évi mennyisége 1958-ra már évi négymillió darabra emelkediék. Az állami gazdaságok a faiskolák terü(Folytatás a harmadik oldalon.) t