Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-20 / 298. szám

VASARNAP, 1953 DECEMBER 20. 5 DÉLMBGYIRORSZflG Egy régi szegedi mesterség: a papucskészítés Kormányunk programmja alapján különösen nagy gondot kell fordítani a helyi ipar megjavítására és a helyi sajátosságok kifejlesztésére. Szeged már régóta híres a papucskészítésről. A szegedi papucs messze földön híres. Ha valaki Szegedről kedves emléket akart, vagy akar magával vinni, akkor szegedi papucsot vásárolt. A szegedi papucs gyártása azonban az utóbbi időben csökkent és sokszor még a szegedi boltokban sem találnak igazi szegedi papucsot a fogyasztók. Éppen ezért most, amikor pártunk és kormányunk minden lehetőséget megad ahhoz, hogy minőségileg kitűnő, a dolgozók igényeit teljesen kielégítő árukat vásárolhassanak a fogyasztók, törődnünk kell azzal is, hogy a díszes kivitelű szegedi papucsból minél több álljon a dolgozók rendelkezésére. A felszabadulás előtt a kisebb papucskészitő iparosokat elnyomta a nagyiparosok és gyárosok versenye, többen kénytelenek voltak a nyomásnak engedve, felszámolni üzletüket, vagy áttérni a tömegcikk jellegű japán sarkú papucs gyártására. Most azoban a kisiparosoknak nem kell félni a konkurrenciától, mert ők maguk szövetkezetekbe tömörülve, minden lehetőséget megkapnak ahhoz, hogy jól dolgozzanak és jól keressenek is. Minden kedvező feltételt megkapnak ahhoz, hogy tovább folytassák a szép, ősi, szegedi mesterséget, a szegedi papucs készítését. fogyasztók, torodnunk kell azzal is, hogy papucs készítését. Miért nem készítenek a Kisipari Szövetkezetben elegendő szegedi papucsot ? TTl Rinnri Vinnrr TV Cl y* arrrt rcnrl: nuMincnl -ía -m ni 1A tnílíálr f 2L Szegedi Papucskészítő Kisipari Szövetkezet műhelyében vidám zeneszó mellett dolgoznak a szövetkezet tagjai. A zene ütemét hangos kalapácsolás zavarja meg. Az egyik sarokban hatan ülnek egy alacsony, hosszú asztal mellett és kaptafára feszítik, szögelik a színes, virágokkal hímzett bársony papucsfelsőrészt. Az alacsony, háromlábú székek körül katonás rendben sorakoznak a féligkész piros-, kék-, feketeszínű papucsok. A terem közepén álló polcot is színes féligkész papucssorok díszítik. Ahova csak néz az ember, kedves, meleg színekre hímzett, tarka virágokat láthat. Itt készül a híres, nevezetes szegedi papucs. Szinte felelevenednek a régi képek: háromlábú széken ül hosszú glottkötényben a mester és körülötte, előtte az asztalon színes virágokkal kivarrott bársonyok, féligkész papucsok. De, ha jobban körülnézünk a szö vetkezet műhelyében, megláthatjuk, hogy itt nem az igazi, a. régi szegedi papucsot készítik, hanem a fasarkos, japántalpú papucsot, szegcdi fejjel. A hogycssarkú, hegyesorrú, színes virágokkal díszített, szalaggal szegett papucsok eljutottak szinte a világ minden tájára, Franciaországba, sőt Egyiptomba is. A varrott, hegyessarkú szegedi papucsot azonban most nemigen gyártják a szövetkezetben Ha cgy-cgy rendelést kapnak rá, azt kiadják a szövetkezet tagjainak. Azok hazaviszik és otthon este, munka ntán készítik el ezeket a papucsokat. A szövetkezet elnöke, Sebők István sok kifogást tud mondani azzal kapcsolatban, hogy miért nem gyártanak szegedi papucsot. Objektív körülmények: anyaghiány, nem volt rá megrendelés, a szövetkezet tagjai már begyakorolták, megszokták a japánsarkú papucs készítését. A valóságban azonban Kaptafára húzzák a bársonypapucs fejeket. nem volt a szövetkezet tagságában és vezetőségében igyekezet, hogy megoldják ezeket az -objektív nehézségeket. Nem volt, mert tudták, hogy a varrott papucs készítése több és gondosabb munkát követel. A tagság nem szívesen vállalta a varrott papucs készítését, mert a papuesgyártási normák megállapítása idején „papucs — papucs" jelszóval csaknem annyi időt adtak a varrott papucs készítésére is, mint a japánsarkú, ragasztott tal pú papucsok normaideje. Igy a szö vetkezet tagjai természetesen a nagyobb kereseti lehetőségeket ragadták meg: japán papucsokat gyártottak. Tormészetesen: nem az a hiba, hogy japán sarkú papucsot gyártottak a szövetkezetben, hanem az, hogy nem készítettek annyi szegcdi papucsot is, hogy a növekvő keresletet ki tudták volna elégíteni. JL roházatl boltok szívesen vetfSk át a modernebb japán sarkú esn kaptak néhány pár szegedi papucsot is mellé, hogy a vásárlók igényeit ezzel is kielégíthessék, vagy a kirakatba tegyék azokat. Igy, aki kizárólag szegedi papucsot keresett, nem kapott, sőt sokan azonosították a szegedi papuccsal a japán sarkú, kivarrott, bársonyfejű papucsokat. Nem véletlen, hogy a Városi Tanács ipari osztályához több szegedi dolgozó küldte he panaszát, hogy nem kap igazi szegedi papucsot. A szegedi boltokban a város dolgozói különösen most, karácsony előtt tömegesen keresnek gyermekpapucsokat. Eleket azonban szintén nem lehet kapni. Detudják tökéletesen kielégíteni a keresletet, nemhogy vidékre, vagy éppen külfüldro szállítsanak. Külföldi levelek érkeznek a papucskészítő szövetkezetbe. Casablanca-ból érkezett egy érdekes levél: „Erdei László (bélyeggyűjtő), hódmezővásárhelyi honfitársamtól tudtam meg az önök címét ... Érdekelne a SZEGEDI hímzett papucs különböző minősége... 144 párat rendelnék előzetesen elküldött minta ntán." A korlátlan fejlődés lehetősége ez. Mind a hazai, mind a külföldi fogyasztóközönség ja, keresi a szegedi papucsot várEzt Csomagolás előtt a papucs minőségét ellenőrzik. cember 15-én például az egész városban egyedül a Maradékboltban volt mindössze két pár gyermekpapnes. Szegeden mindössze két helyen árulnak igazi szegedi papucsot: a piacon és a Maradékboltban. A piacon, — ahol a magánkisiparosok a régi módon, sátrakban árulják a férfi és női papucsokat, — elsősorban dolgozó parasztok és parasztasszonyok vásárolnak. De az a mennyiség, amit a piacon és a Maradékboltban lehet kapni, olyan kevés, hogy a kereslet pár százalékát tudja csak kielégíteni. A szö^Bcezet vezetősége is belátta, hogy cz a helyzet tarthatatlan. A gyermekpapucs gyártását már megkezdték és elhatározták, hogy a jövőóv elejétől a tagság egy része kizárólag szegedi papnesot kő szít. Igy végre felszámolódik majd az a tarthatatlan helyzet is, hogy a szövetkezet tagjai a napi nehéz munka után még otthon, villanyvilágítás mellett is dolgozzanak. A szövetkezet tagságának munkakedvét, munkateljesítményét gátolta az olyan versenyszervezes és értékelés is, amit a november 7-i verseny értékelésénél végzett a Szövetkezeti Bizottság. A Szövetkezeti Bizottság tagjai ugyanis elhatározták, hogy most nem azokat a tagokat jutalmazzák meg, akik a legjobb eredményeket érték el, mert azok már többször kaptak jutalmat, hanem a jóval kisebb eredményeket elérő tagoknak adnak 100—100 forintot. Az egész értékelésben azonban az érdekes, hogy a Szövetkezeti Bizottság tagjai ezen az alapon nagyrészben saját maguknak ítélték a pénzjutalmakat. Nem kapott például pénzjutalmat Baranyai István, a szövetkezet legjobb dolgozója, aki átlagosan 210 százalékra, Lengyel István, aki 200 százalékra, Barta István, aki 191 százalékra teljesítette tervét. De jutalmat kaptak például Maróti Sándor, Rcpás Dániel, a Szövetkezeti Bizottság tagjai, akik a termelésben közepes eredményeket érnek el. A szövetkezet vezetői ós tagjai meg vannak magukkal elégedve, hiszen ez évi tervüket november 30-ra befejezték. De ez a tervteljesítés hiányos. Hiányzik az igazi szegcdi papucs és a gyermekpapucs készítése a tervből. És még igy, a terv túlteljesítésével sem a keresletet ki kell használnia a papucskészítő szövetkezetnek. Ezzel kapcsolatban égető problémát vet fel Liliom István, a szövetkezet egyik tagja: — Nincs utánpótlásunk és amúgy is kevés a tagság, nem győzzük a munkát. A szövetkezetnek minden lehetősége megvan arra, hogy tanulókat vegyen fel. Tanítsák meg a jól dolgozók a fiatalokat a papucskészítés fortélyaira. Ez a tanítás azonnal nem ad eredményeket, de pár év múlva több taggal, friss erőkkel és több tudással dolgozhatnak, kielégíthetik minden szempontból nemcsak városunk és országunk dolgozóinak igényelt, hanem külföldre is eljuttathatják a szegedi iparosok kezemnnkáját, a szegedi papucsot, hogy így is öregbítsék városunk és hazánk jó hírnevét. fisak szttytdi papucsban teUti igazán szépen táncolni* — mondja Ács néni, a tápéi népiegyűttes tagja EGYIK DÉLUTÁN meglátogattam Ács Györgynét, a tápéi népi együttes és a konzervgyári népi táncegyüttes tagját Ugy gondoltam, papucsban. Van olyan is, akinek hét éves a papucsa és még mindig szép — itt megáll a szóáradattal, elgondolkozva néz rám, aztán megkérdi: A tápéi gyerekek népi tánccsoportja szegedi papucsban táncol hogy leginkább 6 tudná elmondani a szegedi papucs használatának rossz és jó oldalait, ö tudja elmondani azért, mert Tápén nagyon sokan papucsban járnak; különösen Tápén nagy divat a papucsviselet. Ács néni véleménye azért is fontos, mert mint 60 éves Idős aszszony, már sok lakodalmat táncolt végig a szegedi papucsban, most pedig színpadról színpadra lépnek fel férjével, mint a népi táncegyüttes tagjaL Amikor a papucsra terelődött a szó, Ács néniből csak úgy dőlt a beszéd: — Milyen szép ls a szegedi papucs.. A lányok, menyecskék, piros-, kék-, sőt lilaszínű papucsokban jártak régen, különösen ünnepnap. De szépek voltak a fehérbársony, piros virágokkal kivarrott papucsok is. — Nem tört ki a sarka ezeknek a papucsoknak Ács néni? — kérdeztem meg tőle kíváncsian. ACS NÉNI elnevette magát a kérdésre. — Még, hogy kitörik a sarka! Olyan papucsok is voltak, amelyiknek szép magas sarka volt, de az soha ki nem tört. Jól megcsinálták azt a szegedi iparosok. Most nehéz hozzájutni ilyen papucshoz, de még mindig sokan járnak Tápén szegedi (Liebmann Bél a felvételei. Fény. SzöV.) — Látott már Igazi szegedi papucsot ? Meg sem várja a feleletei, Fordul egyet és a tiszte szobából egy pár szép fekete bársonypapucsot hoz eló. Valóban igazi szegedi papucs. A fekete bársonyra piros pipacsokat, kék nefelejcseket, sárga tömött búzakalászokai hímeztek. A papucs szélén behúzott fekete szalag van. Acs néni gyönyörködve mutatja, forgatja előttem és büszkén jelenti kl: «— A népi táncos papucsom. Mert igazán, szépen, csak ebben lehet táncolni — és mesél a táncról, a sok színpadról, ahol férjével együtt már annyi sok tapsot kaptak. Később újra a papucsról beszél: — A TAPÉIAK nem szeretik az ilyen telitalpú papucsokat, de azt hiszem, még a városiak is szívesen járnak a sarkos papucsban. Ha sok papucsot csinálnak is, olyan nagy keletje lesz annak, hogy nem győzik gyártani. Mert ugye, ha mi nem kapunk olyan papucsot, amilyet szeretnénk, hát inkább járunk cipőben. De ha lesz abból a régi szegedi papucsból amennyi kell, hát Tápén is még többen viselnek majd papucsot, (n. nt) Ahol elfelejtették : milyen az igazi szeaedi papucs 'A Cikta Állami Cipőbolt kirakatában sok szép papucsot lehet látni. A vásárló, aki már előre elhatározta, hogy Szegedről papucsot visz emlékbe, reménykedve belép az üzletbe. Arra gondol, ha a kirakatban nincs is szegedi papucs — olyan szép, piros bársonyfejű, kivarrott és a szélén redőkbe húzott szalaggal —, talán az üzletben lesz Megszólítja az egyik eladó kartársat, Zapf Ödönt: — Kérek egy páf 38-as szegedi papucsot. Az eladó előzékeny, azonnal a polchoz ugrik és közben megkérdi: — Pirosat, vagy feketét, kérem? — Választék is van? — A vevő latolgat, aztán felel: — Inkább pirosat. Az eladó szép, hosszúkás dobozba csomagolva farija a vevő elé a papucsot. A vevő kiveszi az egyiket cs sokáig nézi. Ilyen papucsot vásárolhat Budapesten, Keszthelyen, vagy az ország Próba papucs vasai.„a eiu bármelyik részén. Ez nem olyan, mint azok a szegedi papucsok, amelyeket ő képeken látott valamikor. Ez a papucs ugyan hímzettje jü, de telitalpas. Az eladó türelmesen vár, közben kiveszi a dobozból az egyik papucsot, forgatja a vevő előtt. 'A vevő úgy gondolja, hogy nem értették meg, mit akar. Üjra megszólal: — Kérem, én olyan vékony sarkú, igazi szegedi papucsra gondoltam. Ez japán talpú papucs. Az eladó dicséri az árut. Nem is tehet mást, hiszen igazi szegedi papucs nincs az üzletben. azt kell tehát eladni, ami van. — Ez jobb, kérem. Azt a papucsot már szinte el is felejtettük, mert annak hamar kitörik a sarka, és mindenki ezt vásárolja. A vevő tétovázik. Nem veszi meg ezt a papucsot, már látszik azon a mozdulaton, ahogy a dobozt leteszi. Zapf Ödön, az eladó, most már, türelmetlen: — Ilyen van kérem, nem vitatkozom tovább magával. Nem mindegy az, hogy milyen a sarka? Ez is szegedi papucs, — mutatja is mellé a doboz oldalán lévő bélyegzőt, ahová valóban azt irták a kisipari szövetkezetben: szegedi papucs. A vevő hitetlenkedve csóválja fejét és tűnődre indul kifelé az üzletből: — Elfelejtették itt, Szegeden, milyen is a szegedi papucs? XÓQKAM MARGIX