Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-19 / 297. szám

SZOMBAT, 1953. DECEMBER 19. 3 DELMRGVIRORSZRG Erről írnak levelezőink HWTWrTlirailTKI11'BEflgEiWiYEüw 11 n^j —— Miért nem jár autóbusz a sándorfalvi úton Mi, akik ezt a levelet írjuk, va­lamennyien a Szeged-sándorfalvi út mentén lakunk. Vulamikor ezon az Úton járt s sándorfalvi autóbusz, amely az egyetlen közlekedési esz­közünk volt ahhoz, hogy a városba bejuthassunk. Körülbelül két évo azonban ezt a járatot beszüntették ós a közlekedést áttették a nem­zetközi útra. Azóta nincs semmi­féle közlekedési eszközünk, 8 bi­zony, csak gyalogszerrel tudjuk a várost megjárni. Hamarosan bekö­szönt a komoly tél, amikor a nagy hóban és hidegben kell majd gya­logolni. Hiába kérjük hosszú idő óta, hogy tegyék vissza a járatot, az a válasz, hogy az útnak egy része rossz és a nemzetközi úton több utas van. Azt azonban nem veszik figyelembe, hogy a kocsinak a mos­tani menetiránya hat kilométerrel hosszabb, mintha közvetlen a eán­dorfalvi úton járna. Ha tehát va­lóban rossz ts volna ez az út, a gu •I kopáson azt hisszük felöl van a nagyobb út üzemanyagfogyasz tási többlete. Ami pedig azt az érvet illeti, hogy a nemzetközi úton több ntas és leszálló van, azok aj utasok me­hetnek akár vonattal, akár a bu dapesti, a csongrádi, vagy a kiste­leki autóbuszokkal, mert özek mind a nemzetközi úton járnak, s mind lejárja azt az útszakaszt, amelyen a sándorfalvi kocsi ma jár. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy a közvetlen sándorfalvi út 6 kilomé­terrel rövidebb, mint a mostani já­rat útja, s ez a háromszori útnál oda-vissza 36 kilométert tesz ki, ez olyan megtakarítást jelent, hogy a vállalat a mi kérésünk nélkül is. saját érdekében már régen vissza kellett volna, hogy tegye a járatot erre a régi útjára. Kérjük a Gépkocsi Közlekedési Vállalatot, hogy tegyen meg min­den lehetőt annak érdekében, hogy visszakaphassuk a régi autóbusz­járatunkat. A Szeged-sdndorfalri út mentén lakók Gyorsítsák meg az építkezést A Délmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat szegedi üzemveze­tősége számára ez év elején transz­formátor javító és árammérő hite­lesítő állomást építettek a 65'1. Építőipari Vállalat dolgozói. Az épületben a szükséges központi fű­tést és égyéb szerelési munkát a 65/9. Épületszerelő Vállalat dolgo­zói végezték és sikerült májusban a transzformátorjavítást és a mé­rőhitelesítést ebben az épületben megkezdeni. Az új helyiségben igen nagy örömmel folyt a munka, azon­ban meglepetésünkre egyik napon a kivitelező vállalatok dolgozói el­maradtak anélkül, hogy a még hiányzó munkálatokat befejezték volna. Pártszervezetünk, üzemi bi zottságunk és vállalatvezetőségünk sokszor fordult kéréssel az építő vállalatokhoz, hogy folytassák a munkát. Ennek következtében — habár nehezen — mégis csak elké­szült a központi fűtőberendezés és a kazánba be lehetett gyújtani, A fűtőberendezéssel azonban még mindég baj van. Több helyiségben nem működik a fűtés. A szivattyú motorját még most sem javították meg, noha sokszor megígérték. A fűtőtesteket sem festették be. A kazán fűtőberendezésénél a tisztító­ajtókat nem készítették el és a mű­helyben még most sem rakták le a fakockákat. Pedig a hideg beto­non való állandó állás következté­ben megbetegszenek a dolgozók. A megkötött szerződés szerint még ebben az évben be kell fejezni a munkát. A jövőévi munkára nincs hitelkeret és amennyiben a munka december 31-ig nem készülne el. ízt egyelőre nem is lehet befejezni. Márpedig ez akadályozná a terme­lésünket Éppen ezért arra kérjük a két vállalat dolgozóit, hogy ha­ladéktalanul fejezzék be a vállalt munkálatokat. Jurka József TÖRTÉNET A BÍRÁLAT ELFOJTÁSÁRÓL Miért nincs szódavíz vasárnap az italboltokban? Gyakran előfordult már, én ma­gam is több panaszt hallottam ar­ról. hogy vasárnaponként egyes italboltokban nem lehet szódavizet kapni. Azt mondják, „nincs". Leg. alábbis a pénztárosok sokszor ez zel utasítják el a vásárolni szándé­kozó dolgozókat Ezen én igen cso­dálkozom, mert a szikvízüzem kor­látlan mennyiségben ellátja mind a népboltokat, mind az italboltokat szódavízzel. Pár nappal ezelőtt a 6-os Ital­boltban én magam is meggyőződ­tem róla, hogy egy vevőt, aki két fél-literes üveg szódavizet akart vá sárolni. nem szolgálták ki, azzal az indokkal, hogy nincsen. Kérdé­semre a pénztárosnő nem adott vá­laszt. Azt kérdeztem, miért mondta azt, hogy ninea szódavíz, hiszen a pult mögött ott láttam több láda teli üveget. Az a vásárolnt szándékozó fia­talember, akit ilyenformán elutasi tottak, szó nélkül távozott, ahelyett, hogy panaszkönyvbe beírta volna észrevételét Nem lehet az, hogy azok a dolgozók, akik esetleg szom­baton nem tudják megvásárolni a szükséges szódavizet vasárnap ne ihassanak azt, esak azért, mert az italboltok kényelmességből nem akarnak adni, bár az italboltoknak módjukban áll elegendő mennyisé get megrendelni. Nagyobb szerve­zettséggel, a fogyasztók érdekének szem előtt tartása mellett tegyék is ezt igy, hogy mindenkit ki tud janak elégíteni. Poré Ferenc A pályaőrök jó munkája A Tolbuehin sugárút folytatása az az út, amely a repülőteret és a környező falvakat köti össze Sze­geddel, igen forgalmas útvonal. Ezt az utat szeli keresztül a budapesti vasútvonal is, amelynek átjáróján kocsik, autók és kerékpárosok szá­zai mennek el naponta. A forga­lom balesetnélküll lebonyolítása pontos és figyelmes munkát kiván meg a vasúti őrház dolgozóitól. A szolgálati őrház helyiségében ez a felirat látható: „Pontos és éber szolgálattal a békéért!" A 313-as vasúti őrhely dolgozói még ezév kezdetén megfogadták, hogy minden tudásukkal harcolnak a balesetmentes szolgálatért. Sza­vukat állják, mert még ezévben egyetlen egyszer sem fordult elő baleset az ott dolgozók figyelmet­lenségéből. Kovácsit István, Ba­lázsfi József pályaőr elvtársak is jól felkészültek a téli forgalom balesetmentes lebonyolítására. Va­lamennyien a pálya jó karbantar­tását. tűzték kl munkájuk elsőren­dű feladatának. Ahhoz, hogy a vo­natok pontos közlekedése biztosít­va legyen, erre nagy szükség van. Ezáltal tudják azt biztosítani, hogy a fontos ipari cikkek és nyersanya­gok időre jnssanak a rendeltetési helyükre. Do nemcsak a 313-as vasúti őr­hely dolgozói végeznek eredményes munkát, hanem a Szeged-Rendező IV. pályamesteri szakasz munká­sai is kiváló teljesítményeikkel harcolnak az évi terv sikeréért. A IV. pályajavitó szakasz munkásai az elmúlt kéthónapi tervüket 114 százalékra teljesítették. Közülük legkiválóbb eredményt Szalma Kál­mán brigádja ért el 126 százalékos teljesítményével. Az egyéni teljesi­tők közül Hódi Vilmos, Bitó József és Korom János járnak élen 120 százalékos teljesítményükkel, Horváth György A vietnami béke megkötéséért rendezett akcióhét ujabb hírei Párizs (MTI). Mind újabb hírek érkeznek arról, hogy a francia munkások az ország különböző ré­szein síkra szállnak a vietnami bé­ke megkötése mellett. A Nord és Pas-de-Calais-megyei bányászok a CGT és CFTC által rendezett gyűlésen majdnem teljes egységben a vietnami béke megkö­tése mellett álltak ki. A párizsi „Championnet" műhe­lyek dolgozóinak 89 százaléka alá­írta azt a folyamodványt, amely­ben a munkások a vietnami hábo­rú befejezését és a Ho Si Minh-nel való tárgyalást követelik. Boulogne-Billancourt-ban a Re­nault-Művek központi szerelőmű­helyének békebizottsága felhívást Intézett a dolgozókhoz z. vietnami háború befejezése és fegyverszünet megkötése érdekében, amelyhez a szocialista, kommunista, keresztény munkásoknak és az indokinai há­ború volt harcosainak mintegy 94 százaléka csatlakozott) Rettentően bosszantotta, hogy társa már vagy két hónapja több­ször macerálja: ©Milyen bizalmi vagy Ádám, hogy a jogos követe­lésünket nem tudod elintézni*. —•• Az én pénzem is ott van, ép­pen úgy, mint a tiéd, hányszor vol­tam odaát, még sem intézik, tehe­tek én róla? Azzal rakták tovább a nehéz deszkapallókat: móglyáztak. Kecs­kés Ádám keményen markolta a fát, emelte, húzta. Két arccsontján az izmok vibráltak, ahogy összeszo­rította fogait: dühös volt Ok itt vannak az anyagtelepen, az iroda az utca másik oldalán, a gyárban. Csak ebédidőben, vagy munka után ind Intésni valamit, akkor meg épp nem találja Halász elvtársat a normást, az igazgató elvtárs éppen Pesten van, délután meg legtöbbször elmentek már. Amikor meg beszélt velük, azt mondták: majd elintézik. Jó, jó, dehát már két hónap eltelt és ők nem négy köbméter fát máglyáz­tak fel, mint ahogy akkor elszámol­ták, hanem nyolcat — kell az érte járó pénz. — Átmegyek! — jelentette ki és a hirtelen eleresztett deszkalap nagy pufíanással esett a többi te­tejére. — Most? — Most én. Majd bepótoljuk ezt a kis időt. Sietett át a telepen, a Sztálin­kőrúton éppen elhaladó villamos egy pillanatra megáll'totta, majd benyitott a ©Bútorgyár* feliratú kapun és ment fel egyenesen az irodába. Juhász László elvtárs — az igaz­gató — a pénz átadásának elinté­zése helyett megmagyarázta, hogy munka közben nem szabad át­jönni. — Ez helytelen Kecskés elvtárs, hogy otthagyja munkáját — Majd behozzuk, de már any­nyiszor itt voltam... — Akkor is... Szó. szót váltott és Kecskés visz­szavonult a telepre. — Még engem kaptak le. hogy átmentem — vitLe a hírt, 6 azzal folytatták tovább a munkát, bi­zony nem a legnagyobb jókedvvel. Az igazgató is átment a telepre Nemigen szólt egy szót sem, és ez Kecskést fellobbantotta. — Mit törődik az igazgató elv­társ velünk? Még arra sem érde­mesít bennünket, hogy megkér­dezné: hogy vannak az elvtársak, nincs-e valami mondanivalójuk, vagy csak annyit, hogy szabadság elvtársak! De semmit! Pedig Jól emne ám, higyje el, hiszen maga ls olyan munkás volt, mint ml. Még én ka­pok azért, mert merem kérni a pénzt a négy köbméterért? Hány­szor voltam már odaát, szóltam, hogy rosszul számolták el, mégsem csináltak semmit — De munkaidőben nem lehet. Kecskés itt már megfeledkezett magáról és minősíthetetlen hangon beszélt igazgatójával. Az kikérte magának hasonló hangnemben, majd véget szakított a szóváltás­nak — elment a telepről. Napok multán megkapták a pénzt Kecskés nagyon megbánta már, hogy olyan szavakat használt a gyár Igazgatójával szemben —meg is mondta ezt dolgozó társainak. Juhász elvtárs pedig a goromba hangból észrevette, hogy neki sok­kal közelebb kell kerülni a mun­kásokhoz, mert amit a Kecskés mondott, olyat, ha másképpen is, mások is említettek neki, a párt­titkár is szólt már neki. S ahogy elgondolkodott, nem is haragudott már annyira Kecskésre. ©Én is munkás voltam... Biztos nem vet­tem észre, ők jobban látnak en­gem ...» Az esetnek azonban híre támadt az irodában. — Ilyen hallatlan szemtelensé­get! — Ez a Kecskés nem normá­lis. — Ideges, beteg ember az. — Ezt azért nem lehet hagyni — mondogatták az igazgatónak. — Óh, volt ez már a leváltott igazga­tónál is felmondásban, aztán min­dig visszakönyörögte magát. — Nagyon magy a tvája.., A szó nem maradt szárazon az ember fejében, s valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy Juhász igazgató, Vlgh István, az ÜB-elnök és Kohajda József raktáros, mind­ezeket igazoltnak látta. Ugyanis az történt, hogy Kecskés mint szak­szervezeti bizalmi, a dolgozók ré­szére kötőket követelt — Nincs! — volt a válasz. Ké­sőbb már így módosították: —Sze­rezzen anyagot, ha tud, Kecskés öt kötőnek valót szer­zett, de hogy-hogynem, elteltek a hetek és azóta nincs kötő. Szap­pant és törülközőt is kért. Nagy­nehezen kaptak szappant. — Tényleg nagy a szája — mon­dogatták róla az irodában. Novem­ber 7-én az UB-elnök ki is bökte előtte. — Azért nem kapsz jutalmat, mert nagy a szád. Igaz, 200 forint szociális segély­ben részesült, de azért nagyon bán­totta a dolog. ©Azért sem fogom be a számat Ami a dolgozók ér­deke, azt kimondom, azért válasz­tattak meg* — határozta el magá­ban. Nemsokára rá, Rtasehiiitiíli a bima-lmluluU és megbeszélték, hogy hetenként a szokásos zsák forgácsért, amit ed­dig kaptak a dolgozók, nem kell fizetni. Kecskés vitte a hírt, örül­tek dolgozótársai. Mikor aztán sor került, hogy megkapják a forgá­esot, kijelentették, hogy egy forin­tot kell fizetni érte. Kecskés ment az igazgatóhoz. —- Azt beszéltük meg, hogy nem kell érte fizetni. Most mit mondjak a dolgozóknak? — Még ottmaradtunk akkor az értekezlet után páran és úgy ha­tároztunk, hogy mégis csak kell érte fizetni. — Egy paran?! — csodálkozott Kecskés. Juhász elvtársnál; most már egy­re inkább meggyőződésévé vált: Kecskés követelődző, nem fér s bő­rében. Igazuk van azoknak az iro­dában, akik ezt mondják róla. Ez az érzés lett úrrá benne, különösen akkor, amikor végiggondolta: nem mult el egy párttaggyűlés, szak­szervezeti gyűlés, hogy Kecskés ne szólaljon fel, s mindig talált vala­mi hibát, követelődzőtt — szóval ez így nem jól van. Legutóbbi termelési értekezleten ismét felállt Kecskés. — Nyolcan-tízen dolgozunk az anyagtelepen, hidegben, szabadban. A Munka Törvénykönyve előírja, hogy malag munkaruha Jár, mi is épp úgy nyolc órát kinn va­gyunk a hidegben, mint más sza­badban dogozók és csoportom ne­vében kérem, adják meg nekünk a munkaruhát A válaszban válaszoltak kéré­sére: — A kollektív szerződés a fa­ipari munkásoknak ezt nem írja elő, de majd utánanézünk. Mivel a dolgozók már ismerték az ©utánanézés* eredményét, do­hogtak magukban: ©majd korrigál­ják a hibát*, mert mindig ezt mondják, ©korrigáljuk, utánané­zünk .. .* Telt az idő. Ruhát nem kaptak, ellenben Kecskésnek karácsonyra felmondtak. Nem azért, mert bí­rálni merészelt és a dolgozók mun­kavédelmét, Jogait követelte, óh dehogy, hanem ©átszervezés foly­tán létszámfelettivé vált*. Kecskés Adám a Jakab Lajos­utcai kis lakásában az öttagú csa­lád szeme láttára sírt, zokogott. Égy házban lakik Kassai Tibor ta­nácstaggal és neki is elpanaszolta, hogy mit tettek vele. — írja meg a ©Déimagyarország-© nak* — javasolta Kassai elvtárs^ Kecskés megtette ... A meleg irodában az asztal kö© rül ült: Juhász elvtárs, Vlgh elv© társ, Kohajda elvtárs és az üzem párttitkára. Folyt a beszélgetés. Kiderült, hogy Juhász elvtárs egy alkalommal — nem régen — uta­zott Pestre, s összetalálkozott Zie­genhein elvtárssal, a Csongrádi Bú­torgyár igazgatójával és szóba ke­rült a munkaruha kérdése, amit elmondtak Budapesten a Bútor­ipari Igazgatóságon, ahol ugyan­csalt nem tudtak arról, hogy jár-e a munkaruha. Felhívták a minisz­tériumot és ott azt mondták, jár. Minderre a hideg beálltával jöttek rá és ha a dolgozók nem mond­ják és nem követelik, akkor még gi*ükbe MM* jut megkérdezni. Egyébként már a nyolc meleg ruhát meg ls rendel­ték. — Tudnak erről a dolgozók? — Nem... Még a párttitkár elvtárs sem tu­dott róla. — Milyen ember Kecskés elv­társ? Ugyanis írt szerkesztőségünk­nek és panaszkodott a gyár veze­tőire. — Öh. az egy idegbeteg ember, állandóan követelődzik a felsőbb szerveknél. — De hát a dolgozók érdekeiért sxóL — Igen, de túlzásba viszi a bí­rálatot. .. — És ezért mondtak fel neki? — Nem. dehogy... A párttitkár elvtárs volt az egv e-, düli, aki védelmére kelt — Vannak hibái, de azért, ami­ket mond, az igencsak mind igaz. Vlgh elvtárs szól közbe. — Öh. ez követelődzik szappant, törülközőt, ruhát, mindig min­dent ... Nem vette észre, hogy ő, az üzem fih. elnöke követett el hibát azzal, hogy ezt a Jó tulajdonságot hibá­nak rótta fel. Azt ís megtudtuk, hogy az új tervévben új profilra térnek át és valóhan szükség van bizonyos átszervezésre. De azon a megbeszélésen, ahol jelen voltak a vállalat vezetői és a pártszervezet titkára, határoztak egy dolgozó sorsa felett a pártszervezet e'lené­re azért, mert felemelte szavát a dolgozók érdekébon. Ezt egyszerű szavakkal úgy mondják: P bírálót ledorongolták, mSSrpedig alaposan. Mert akikkel csak beszélgettünk, Kiss János­sal és a többi munkással, mind Kecskés védelmére keltek ós azt akarják, hogy ő a gyárban ma­radjon, hogy vonják vissza a fel­mondását. Nem szabad igy bánni ez embe­rekkel. Juháaz elvtárs, Vtgh elv­társ jó munkát végeznek, beceii­letes, szorgalmas elvtársak, de még nem tudják mindig, minden esetben megérteni, meglátni, meg­érezni szívükkel, hogyan kell a dolgozókkal bánni, beszélni. Hall­gassák meg mindig amit a párt­szervezet mond és mindig olyan in­tézkedéseket tegyenek, amelyek a becsületes dolgozók megelégedésé­re szolgálnak. itarkovits Tibor A Szegedi Erőmű dolgozói az élüzem cim elnyeréséért küzdenek A Szegedi Erőmű feladatai a fel­szabadulás óla jelentősen megnöve­kedtek. Egyedül a váróéban a Hze­gedi Textilmüveket, s a kisebb gyá­rak egész sorát helyezték üzembe, s azóta sok új lakásba, számos kör­nyékbeli községbe vezették be a villanyt. Ezenkívül Makó, Hódme­zővásárhely és Orosháza egy részét is a Szegedi Erőmű látja el villa­mos energiával. Az üzem dolgozói eddig is be­csülettel helytálltak, s most is lel­kesen küzdenek azért, hogy a gyá­rak termeléséből egyetlen perc se essen ki, s a lakásokban se szüne­teljen a villanyvilágítás az Erő­mű üzemzavara miatt. Jó munká­juk alapja a tervszerű, lelkiismere­tes karbantartás, az esetleges hi­bák gyors kijavítása. Legutóbb pél­dául nyolc nap helyett hat nap alatt javítottak ki egy nagy ka­zánt. A legutóbbi negyedévben a bán. hidal és a mátravidéki erőművek­kel folytatott versenyben első hely­re kerültek. A három hónap alatt több, mint hárommillió kilowatt óra áramot termeltek terven felül. A negyedik negyedévben az él­üzem-cim elnyerését tűzték ki cé­lul, a tovább javították eredményei­ket. Egy hónap alatt közel egy­millió kilovattórát termeltek terven felül. Mintegy tlz vagonnyi szenet is mogtakarítottak. Ebből annyi villamosencrgiát lehetne előállítani, amely csaknem fedezné Szeged egy­napi áramszükségletét, közvilágí­tására pedig több, mint fél évig elegendő lenne. Az Erőmű december első tlz napjában 118 százalékra tel­jesítette tervét. A dolgozók munkakedvét tovább fokozza, hogy a napokban 110.000 forintos költségvetéssel épült kor­szerű új öltözőt és fürdőt kaptak. Vasárnap nyílik meq a Kína a bébe országa című ki á. lilás December 20-án, déli 12 órakor ünnepélyes keretek között nyílik meg az MSZT székházban (Horváth Mihály-u. 5.) „Kína a béke orszá­ga" című kiállítás. A kiállítás meg­nyitásán a Ivinai Követség tagjai és külföldi kultúrcsoportok vezetői is részt vesznek. A város nevé­ben Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács vb. olnöko veszi át a kiállí­tást, s mond ünnepi beszédet. A kiállítás egy hétig lesz nyitva, s » dolgozók nagy érdeklődéssel várják a kiállítás megnyitását. j

Next

/
Thumbnails
Contents