Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-18 / 296. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETEK I Szovjetunió ügyészsége befejezte a vizsgálatot a hazaáruló Berija Ügyében Újfajta paprikaőrleményt készít a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat A AZ M D ? C S O N G RÁD MEGYE f P ÁR TBI Z O T T S Á G Á NAK LAPJA Ls. Eli., ©u*. b-Aitl ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1953. DECEMBER 18. Békét Vietnamban! December 14-én Franciaország-szerte megkezdődött a viet­námi békéért vívott harc hete. A francia nép összejövetelek, gyű­lések százezrein követeli, hogy a francia kormány haladéktalanul vessen véget a vietnami nép ellen immár nyolcadik éve folyó vér­ontásnak. A vietnami háború mielőbbi befejezéséért folytatott harc nemcsak Franciaországban, de az egész világon hatalmas visszhangra talált. Ho Si Minh, a Vietnami Demokratil'Ms Köztársaság elnöke november hó utolsó napjaiban a svéd „Express" című lap tudósí­tójának adott nyilatkoztában kijelentette, hogy a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság kormánya és népe hajlandó fegyverszünetet kötni és tárgyalások útján megoldani az indokinai kérdést. Ho Si Minh világszerte nagy visszhangot keltett nyilatkozata megcáfolta a „mindenáron háborút viselni" elv francia és amerikai apostolait, akik következetesen azt hajtogatták, hogy „az ellenségeskedések­nek nem lehet végetvetni, mivel az ellenfél részéről nincs meg a tárgyalási készség". — „Nagyon kívánjuk — írja a „Figaro" című francia lap —, hogy a Ho Si Minh által kifejezésre juttatott ja­vaslatok olyan őszinte felhívást jelentsenek, amelyek — mégha rögös úton is — végül mégiscsak elvezetnek a tárgyalóasztalhoz. Ezeket a javaslatokat tudomásul kell venni és válaszolni kell rájuk". Ho Si Minh nyilatkozatának elhangzása után a francia köz­vélemény elemi erővel juttatta kifejezésre a fegyverszüneti tár­gyalások azonnali megkezdésére vonatkozó követeléseit. A francia parlament Vietnammal kapcsolatos vitájának szenvedélyes meg­nyilatkozásai jutottak ismét kifejezésre és bizonyították be, hogy a francia nép egyöntetűen küzd azért és követ el mindent, hogy & vietnami háború a lehető leghamarabb végetérjen. Laniel miniszterelnök sietett kijelenteni, hogy a francia kor­mány továbbra is a háború folytatása mellett foglal állást — nyilvánvalóan amerikai utasításra. Erre enged következtetni Dul­les amerikai külügyminiszter néhány héttel ezelőtt, a vietnami háborúval kapcsolatban tett nyilatkozata, amikoris nyíltan fenye­getődzött a vietnami háború kiterjesztésének eshetőségeivel. Az Egyesült Államok vezetőinek és az őket kiszolgáló jelen­legi francia kormánynak tehát nem célja, hogy mielőbb béke legyen Vietnamban. Pedig ebben az esetben a tények meggyőző erejének arra kellene késztetnie a francia kormányt, hogy hala­déktalanul békét kössön és elismerje a függetlenségét annak a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, amely immár nyolcadik éve egyre-másra húzza át az ország teljes leigázására irányuló francia erőfeszítéseket. E hó elején mult hét éve annak, hogy francia hadihajók je­lentek meg az indokinai vizeken és tűz alá vették Haifong kikö­tőjét. A francia hadihajók húszezer ember meggyilkolásával sem tudták megakadályozni az Indokinát alkotó három ország: Viet­nam, Khmer és Patet Lao egyesüléséből megalakult Vietnami De­mokratikus Köztársaság szabadságharcának sikeres folytatását. Alapvetően hibásnak és ostobának bizonyultak tehát a francia kormánynak azok az elképzelései, hogy tudniillik elég lesz meg­mutatniok csapataikat, haditechnikájuk fölényét, és néhány nap leforgása alatt „befejezhetik hadműveleteiket". A vietnami nép­nek a háború első szakaszában, 1947 végéig, sikerült a franciákat megállítaniok és felszereléseik hátrahagyásával visszavonulásra birniok. Itt kezdődött a háború második szakasza, amelyet akár „az erők egyensúlya" szakaszának is nevezhetnénk, ugyanis erre az időre esik a vietnami néphadsereg megerősítése, tervszerű ki­képzése és felszerelése; a vietnami nép hallatlan erőfeszítése lehe­tővé tette, hogy a front mögötti dzsungelek mélyén a legkorszerűbb hadiüzemek létesüljenek és ezzel biztosította a hadsereg és a la­kosság ellátását. 1950-ben kezdődött a háború harmadik szakasza, amikoris a vietnami hadsereg a védekezésből támadásba ment át: elfoglalta a kinai határ mentén épített francia erődítmény-sort, felmorzsolta a menekülő francia hadtesteket és sorra szabadította fel a külön­böző, nagyjelentőségű erődöket. Ez a veszteség sz Egyesült Álla­mokban és Franciaországban egyaránt nagy riadalmat keltett. Amerikai fegyverszállítmányokat és francia hadosztályokat szál­lító hajókat indítottak útnak Vietnamba, hogy újabb és újabb tá­madásokkal próbálják megtörni a vietnami néphadsereg egyre növekvő ellenállását — sikertelenül. A néphadsereg egységei azzal, hogy visszavonulást színleltek, egyik csapdából a másikba csalták a francia expedíciós hadsereget. 1952. tavaszán azután a vietnami néphadsereg ismét támadásba kezdett: elfoglalt egy sor, stratégiai szempontból nagyjelentőségű francia helységet és megtisztította a francia katonaságtól a Hanoi és Haipong között fekvő Vörös- és Fekete-folyók deltáját és közvetlen közelébe jutott Hanoinak, a franciák fő katonai támaszpontjának. Ezzel Vietnam 350 ezer négyzetkilométernyi területének 95 százalékát és a 22 millió la­kosságból 20 milliót sikerült felszabadítania. Az ezév tavaszán megkezdett offenzíva során a francia arcvonalon hatalmas-rések támadtak. A vietnami hadsereg, hogy a francia kormány számára lehetővé tegye a tárgyalások megindítását, megállította offenzívá­ját. Ekkor harsant, fel újra, mostmár elemi erővel egész Francia­országban a vietnami háború befejezésének követelése. De mert ekkorra már a hadműveletek vezetése az úgynevezett amerikai „szakértők" kezébe került, Washington újult erőfeszítéssel próbál­kozott, hogy a Navarre-tábornok után elnevezett terv alapján a feltöltött francia hadosztályok megkíséreljék a győzelem elérését. A húsz napig tartó „Sirály" ós a vietnami néphadsereg gyengéit kitapogatni akaró, sorozatos „beleharapásokkal" kísérletező „Csu­ka" hadműveletek sem értek el semmiféle sikereket sem, annak ellenére, hogy az amerikaiak igen nagymennyiségű fegyvert, a francia kormány pedig válogatott hadosztályokat vetettek be. Ilyen előzmények után következett be Ho Si Minh nyilatko­zata amely Franciaország, de az egész békeszerető emberiség számára is a legfontosabb feladatok középpontjába állította a viet­nami háború mielőbbi befejezésének kérdését. Az a tény, hogy a franciák 1946. decemberétől 1953. júliusáig 280 ezer embert veszí­tettek továbbá, hogy a vietnami háború az egyetlen „melegná­ború"'Ázsiában és az egész világon, a világközvéleményt, de min­denekelőtt a francia népet és a francia kormányt arra kell, hogy késztesse, hogy mielőbb megszüntesse az ellenségeskedést és ilyen­formán a fegyverszünet valósággá váljék. A Szakszervezeti Világszövetség javaslatára a haladó emberi­ség december 19-én emlékezik meg a vietnami nép hősi nemzeti ellenállásáról. A békeszerető emberiség ezalkalommal is kifejezi követelését: azonnal kezdjék meg a fegyverszüneti tárgyalásokat Vietnamban! A jobh vizsgaeredményekért Csoportgyűlés a Bölcsészkaron Szerdán reggel a Bölcsészettu­dományi Kar másodéves magyar­szak harmadik csoportjának 8-tól 10-ig nem volt előadása, mégis már jóval 9 óra előtt igyekeztek a csoport tagjai a tanulószoba felé. Bűben József is a sietők kö­zött volt. Meg is kérdezték tőle a most vizsgázó harmadévesek közül többen: — Mi van ma nálatok? Szer­dán 8-tól 10-ig nem volt előadá­sotok. — Csoportgyúlés — válaszolt Bűben József, az évfolyam párt­csoportvezetője. — Igen? — Most beszéljük meg a vizs­gák előtti feladatokat — szólt még Bűben elvtárs és sietve lé­pett be a tanulószobába. A csoport már majdnem együtt volt. A késők is nemsokára meg­érkeztek. — Elvtársak! A vizsgák előtti munkánkat kell ma megbeszél­nünk — kezdte a szót Kovács Miklós elvtárs, DISZ csoportve­zető. Kovács elvtárs ismertette a csoport tagjaival a vizsgabeosz­tást, a vizsgakövetelményeket, majd felszólította a csoport tag­jait, mondják el, mivel lehetne a tanulmányi eredményt növelni, hogy lehetne a vizsgaidőszakban a legjobban segíteni a gyengébb képességű hallgatókat. .Szederkényi Ervin szólalt fel. — Minden hallgató tudja, hogy milyen jegye van egy-egy tárgy­ból. Kérek mindenkit, hogy ha valahol bizonytalan az anyag­ban, keressen fel és én szívesen segítek az anyag problémáinak megoldásában. őszinte örömmel fogadta a csoport tagsága Szederkényi elv­társ felszólalását. Szederkényi elvtárs nemcsak a csoport, ha­nem az évfolyam egyik legiobb hallgatója s mint ilyen, tudásá­nak átadásával nagyban segítheti a csoport tagjainak vizsgára való felkészülését. Bűben elvtárs arról beszélt a csoportgyúlésen, hogy alkalmaz­zuk ismét az elmúlt év jó mód­szerét. •— Mindenki tanulja meg egyé­nileg az anyagot, után pedig a problématikus részeket megbe­széljük. Ezután beszélt arról, hogy a vizsgákon ne legyen bent 5—6 látogató is egyszerre, mert ez za­varja a vizsgázót, A vizsgaidőszak fokmérője az egyetemi és főiskolai ok­tatómunka eredményességének. A vizsgák megmutatják, mi­ben sikerült javítani oktató­nevelőmunkánkat és mik a ki­javításra váró hibák, hiányos­ságok. Pártunk Központi Ve­zetőségének júniusi határozata és az új kormányprogramm nagyobb feladat elé allította a vizsgáztatót és vizsgázót egy­aránt. Félévi vizsgáinknak a kormányprogramm szellemé­ben keli megtörténnie: minő­ségileg jobb eredménnyel kell zárulniok. Több felszólaló beszélt arról, hogy a vizsgára való felkészülést megnehezíti az a körülmény, hogy nem áll a hallgatók rendel­kezésére litografált jegyzet. A csoport tagsága elismerte, hogy ez ugyan igaz, azonban ne legyen ez ok arra, hogy elhanyagoljuk a vizsgára való felkészülést. Hasz­náljunk fel minden segédeszközt a vizsgára való felkészülésre, tá­maszkodjunk arra a jegyzetre, amelyet az előadásokon készítet­tünk. A csoportgyúlés befejeződött, a csoport tagjai sok értékes mód­szerbeli tapasztalattal indultak az órára, hogy ezeket a módsze­reket eredményesen alkalmazzák a vizsgára való felkészülésben. Eredményes tanulóköri munka A Pedagógiai Főiskola fizikai előadóterme nem üres az előadá­sok befejezése után. A matema­tika-fizika-szak második cso­portja tartja itt megbeszéléseit. Tizenhárom hallgató beszéli meg az előttük álló nagy feladatot, a vizsgát, melyre közösen készül­nek fel. — Az nálunk a szokás — mondja Kovács Gábor, a máso­dik csoport vezetője —, hogy egyénenkint megtanuljuk az anyagot s azután csoportosan be­széljük meg. A legnehezebb anyagrésztől a legkönnyebbig mindent átveszünk. Nem is fél csoportunk a vizsgától. Az év­végi vizsgákon hatan jelesren­dúek lettünk, Torma Laci pedig kitűnő rendű lett. — Valóban meglátszik a jó cso­portmunka — mondja Szép Jenő elvtárs, a Matematikai Tanszék vezető tanára. — Gömbös Árpád, a második csoport gyengébben tanuló hallgatója a mai órán a parciális integrál számításból adódó Wallis formulát vezette le nagyon szépen. Analízisből befejezte az anya­got Szép elvtárs december else­jén. Azóta az ismétlés folyik, mely új szempontok szerint von párhuzamot az anyag különböző részei között. Az ismétlés időszakban foko­zottabban látogatják a hallgatók a konzultációs órákat. A negyed­évi értékelés után a közepesnél gyengébb tanulók ázámára tanu­lókört szervezett a Matematikai Tanszék. A tanulóköröket Hajdú Ferenc tanársegéd elvtárs vezet: készíti elő a hallgatókat a félévi vizsgákra. Vizsgák a Természettudományi karon A Természettudományi Karon jól felkészült a félévi vizsgára a Növényélettani Intézet. — Félévi vizsgánk fokmérője intézetünk munkájának — mondja Szalai István elvtárs, az intézet vezető tanára. — A tanu­lás tárgyi és személyi feltételeit biztosítjuk hallgatóink számára A laboratóriumot a vizsga idő­szakára tanulószobává alakít-' ták át, a fűtött folyosókon aszta­lokat helyeztek el és itt is nyu­godtan készülhetnek a hallgató' a vizsgákra. Konzultációs órákor Szalai elvtárs és a tanársegéd elvtársak adnak útbaigazítást megbeszélik a felmerülő problé­mákat a hallgatókkal. A harmadéves hallgatók közül már két csoport mikrobiológiából1 levizsgázott. Az egyik csopor* eredménye 3.8, a másik csopor'é 3.4 lett. A feleletek minősége . é« tartalma megváltozott ezen a vizsgán. Több, alaposabb tudást kíván meg az intézet tanszemély­zete a jeles osztályzatokért. — Elsősorban a kibocsájtott szakemberek tudásáért és nem 07 osztályzati átlagokért vagyunk felelősek — mondja Szalai elv­társ. A negyedéves biológia-szakos hallgatók januárban vizsgáznak növénytermesztéstanból. — A negyedévesek elé ls ha­sonlóan azokat a minőségi köve­telményeket állítjuk, mint a most vizsgázó harmadikosaink elé — mondja Szalai elvtárs. A TEFU fel'esitetle évi tervét A' Szogedi Teherfuvarozási Vál­lalat dolgozói minden tudásukkal küzdöttek az évi terv határidő előtti teljesítéséért. Most büszkén Jelenthetem a vállalat dolgozói nevében, hogy 1953-as évi tervünket december 12-én teljesítettük. Kü­lönösen azért illeti elismerés min­den egyes dolgozónkat, mert te­herkocsi állományunk egyrésze a szegedi telephelytől távol 250—300 kilométerre végezte munkáját. Eredményes munkánkhoz nagy se­gítséget nyújtott jól felszerelt gu­mi-műhelyünk, ahol mindenkor időben, gyorsan javították a dol­gozók a megrongálódott autógumi­kat. Az évi terv teljesítésében külö­nösen kitűntek gépkocsi vezetőink közül Kádár Lajos, aki 20 száza­lékos üzemanyag megtakarítással dolgozott. Németh Mátyás kocsi­vezető 28, Scheibel József gépkocsi vezető pedig a feljavított gépko­csijával 17.5 százalékos üzem­anyag megtakarítást tudott el­érni. Borbás István háromszoros sztahánovistánknak is állandóan 20 százalék felett volt az üzem­anyag megtakarítása, gépkocsi­jára nagyon vigyázott, szeretettel gondozta és eddig komolyabb ja­vítás nélkül 146 ezer kilométert tett meg Rúzsa István Milyen fából készíthető közszükségleti cikkeket gyártsanak a Seprőgyár dolgozói? Sokat gondolkodtak már a Cson­grádmegyei Seprőgyár dolgozói, hogyan segíthetik legjobban a nagyszerű kormányprogramm meg­valósítását. Ötletnapokon, értekez­leteken beszéltek is arról, hogy hulladék faanyagból olyan cikke­ket gyártsanak, amelyek a ház­tartásban igen használatosak. Volt, aki azt mondotta, hogy igen keresett cikk a só- és paprikatartó. Mások azon a véleményen voltak, hogy csigatészta készítő táblát csináljanak, vagy nyújtófát, meg gyúrótáblát. Mások az asztalosok­ra is gondoltak. Ugyanis colostok, vagy másnéven mérővessző álta­lában kevés található a kereskedé­sekben Ha valaki venni akar, há­rom-négy üzletbe is be kell men­nie, míg egyet kap. Ezek gyártása is hasznos lenne, mert nemcsak az asztalosoknak, do a háztartásban is szükség van reá. A sakkozók azt javasolták, hogy sakkfigurákat, egész sakk-készlete­ket is készítsenek. Ez is igen kere­sett cikk. Az előszobát díszítő vi­rágvázákra is gondoltak a Seprő­gyár dolgozói. Egyedül azonban még som tudják eldönteni, hogy mi az, ami a legszükségesebb len­ne a háztartásban. Helyes lenne, ha a szegedi dolgozók, olvasóink segítenének eldönteni a Seprőgyár dolgozóinak vitáját. Javaslatot tennének, milyen közszükségleti cikkekre van szükség, amelyek faanyagból elkészíthetők és szüksé­ges kellékei a háztartásnak. Épül a DÁV dolgozóinak kul'úro'íhona December hónap elején megin­dult az átalakítási munka a Klau­zál-tér 9. szám alatti székházban, ahol a DÁV dolgozóinak minden kényelemmel berendezett kultúr­otthona készül. A kultúrotthonban háromszáz főt befogadó nagyterem korszerű felszerelt színpaddal, férfi, női öltözőkkel áll a dolgozók rendelkezésére. Azonkívül beépí­tett vetítőkamrs, megfelelő vetítő­géppel felszerelve, amelyet még a nyár folyamán beszerzett a válla­lat vezetősége. Fiatal dolgozóink részére külön helyiség épül. Könyvtárunk mellé külön olvasótermet létesítünk, to­vább fejlesztjük könyvtárunkat, amely jelenleg 1000 kötet műszaki, politikai és szépirodalmi könyvből áll. Dolgozóink részére korszerű ebédlő, mosdó és fürdő létesül. Jurka József

Next

/
Thumbnails
Contents