Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-02 / 282. szám

SZERDA, 1058. DECEMBER S. DELMHGYHRORSZBG A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének bemuta tója A Magyar Néphadsereg Vö­rös Csillag érdemrenddel ki­tüntetett Művészegyüttesének be­mutatója a dolgozó nép és néphad­seregünk fiainak baráti találkozója volt — a Szegedi Nemzeti Színház­ban. Az a lelkes fogadtatás, amely­ben része volt az együttes tagjainak a szegedi dolgozók részéről, bizo­nyára sokáig emlékezetes marad számukra. Cok sikert elért művészegyütte­seink bemutatói egymást kö­vetik Szegeden. A nézők tapasztalhatják, hogy lassankint kialakul művészegyütte­seink speciális helye és feladatköre a mai magyar kultúrélet­ben. A Néphadsereg együt­tese, elsősorban hadseregünk harcosai részére közvetít ma­gasszínvonalú kultúrát. Ez a hiva­tás hatja át jól összeállított műso­ruknak minden egyes számát. A közönség örömmel és lelkes ünnep­léssel fogadta & különleges felada­tai következtében —• csak ritkán hallható együttest. Az énekkar műsorának Ismerte­tésénél meg kell említenünk, hogy az utóbbi években elszoktunk a fér­fikarok szereplésétől; a honvéd­együttes 75 tagú férfikórusának szereplése mutatta meg ennek a műfajnak különleges szépségeit. A zene klasszikus és ma élő mesterei énekkari kompozícióiknak jórészét férfikarra írták. A z énekkar már büszke, férfias kiállásával is nyíltszíni tap­sot kapott. Az előlegezett bizalmat hangjának erejével, tömörségével kl is érdemelte. Nagyszerűen össze­állított műsorszámaik, a zenei élve­zeten kívül — felértek egy kis elő ze­netörténelemmel. Szabó és Ránky népszerű tömegdalad után Kerekes János — Petőfi versre írt kedves dala következett két kellemes han­gú szólistával, Bizet: Carmen című operájából a közismert Torreádor dalt adta elő Déri Pál, az együttes szólistája. Si­kere volt — bár mélyebb színezetű hang szükséges ennek a számnak az előadásához. Hatalmas erővel zen­gett Liszt: A lelkesedés dala, és minden szépségét megmutatta az énekkar Kodály: Kit kéne elvenni című vidám székely népballada feldolgozásának. Igen jól illeszke­dett a műsorba egy bolgár népdal­feldolgozás és Makárov — Volga dala. A változatos énekkari műsor legnagyobb sikere a Verdi — Tru­badur kórusa és Gounod — Faust operájának katonakórusa volt. A tánckar tagjai valóságos mű­vészei a népi és akrobatikus táncnak. Tematikus táncokkal sze­repeltek. Világos, közérthető kom­pozícióik méltán arattak nagy si­kert. Igen helyesen — igyekeztek egyéni jellemeket kihangsúlyozni a táncokban — teljes sikerrel. Ki­válóan illeszkedtek a szólószámok az együttes egészébe és sokáig em­lékezetes marad a kiváló techniká­jú, humorosan beállított szólista alakja. A „kalotaszegi tánc" és a „Tánc­rakérés" a magyar népi táncok mo­tívumaira épített — művészi tán­cok. Ezekbem a koreográfus saját művészi elképzeléseit valósítja meg, mint általában a tematikus táncok­nál szokás. Itt a népi tánc és mo­tívumai csak segítik a művészt a kompozíció megoldásában. A „Reggel a táborban" című mű­alkotás egyszerű eszközökkel, de magas művészi fokon ad hírt nép­hadseregünk harcosainak minden­napi életéről. H1 gy orosz népitánc szvittet is -*-1 bemutattak. Ennek a szám­nak a betanítója a Sztálin-díjas Ko­zsemkov balettmester, a kimagasló technikájú táncosok segítségével valódi orosz levegőt varázsolt a színpadra. Az orosz népi tánc leg­jellegzetesebb motívumai szövik át meg át a műalkotást, melynek vi­harzó forgatagát a felsőfokra eme­lik a beiktatott akrobatikus szólók Országunkban eddig csak a szov­jet együttesektől láttunk ilyen cso­dálatos összmunkát. A jóképességfl zenekar — szeré­nyen — az előadott számok kísére­tét vállalta. Dicséret illeti a nagy­szerű együttes művészeti vezetőit, a vezénylő Vass Lajos, Pödör Béla és Görög Péter karnagyokat, akik lendületes Irányításukkal elsőrendű részesei voltak a Magyar Néphad­sereg Művészegyüttese szegedi si­kerének. Nagy Dezső A Szegedi Kenderfonógyár kultúresoportja versenyre készül Egyidőbcn kapta meg Tóth Nán­dor elvtárs, a Szegedi Kenderfonó kultúrfelelőse a Szeged Városi Ta­nács népművelési osztályától és a Textil Területi Bizottságtól a fel­hívást, hogy készüljenek a verseny­re. össze is ült azonnal a kultúr­bizottság, hogy megbeszéljék a fel­készülés feladatait. A megbeszélés után azonnal elkezdődött a munka. — Meg akarjuk nyerni és meg fa fogjuk nyerni a versenyt — mondja Gáspár István elvtárs, politikai felelős. — Legalább olyan jó eredményt akarunk elérni, mint a tavalyi versenyen. Két csopor­tunk, színjátszóink és népi tánc­csoportunk feljutott a Népműve­lési Intézet kultúrversenyére, ének­karunk a budapesti szakszervezeti versenyre. — Kilenc csoporttal neveztünk be — mondja Tóth elvtárs. Nagy baj az, hogy most éppen nincs he­lyiségünk. Kultúrtermünket pa­dozzák, s igy nagyon szűk a he­lyünk. December 6-ra kész lesz, ak­korra hívjuk össze üzemünk kullúr­aktiváit, s akkor beszéljük meg alaposan az egyes csoportok fel­adatait. A Szegedi Kender fonó gyár kul­túresoportja Szeged egyik legjobb üzemi csoportja. Az elmúlt vasár­nap a rádióból büszkén hallgatták am üsem dolgosát kullúrcsoportjuk, a fúvószenekar, az énekkar, a színjátszócsoport és szavalóik ismert hangját. De nem­csak az üzem dolgozói voltak büsz­kék csoportjukra, hanem egész Sze­ged. Hódi István elvtárs, a fúvós­zenekar tagja, az üzem sztaháno­vistdja, Sopszon Ferenc kétszeres sztahánovista és Juhász Andrdsné sztahánovista, Volopeczkl és Ooda házaspár. Adok Magda, Török Gá­borné, Agócsi János, az énekkar tagjai ls nagyon boldogok voltak, hogy egész ország hallgatta műso­rukat, A csoport tagjai nemcsak a kul­túrmunkában, hanem a termelésben is példamutatónk, A kultúrvezetö Tóth elvtárs, kormánykítüntetett, kétszeres sztahánovista. Waldmann József elvtárs, az énekkar vezetője, a munkaérdemérem arany fokozatá­nak tulajdonosa, A kultúrcsoport lelkes tagjai között ott van Szabó Viktor elvtárs, kétszeres sztaháno­vista, a „könnyűipar kiváló dolgo­zója" is. A színjátszó csoport „Front a föld alatt" cimü egyfelvonásos da­rabjával készül, a versenyre. Uetenkint háromszor tartanak próbát. Nagy segítséget nyújt, a színjátszóknak Somlai Pál elvtárs, a Népművelési Intézet szín­játszó csoportjának vezetőhelyette­se, aki munkájukat irányítja, ve­zeti. December 19-én ankétot ren­desnek az előadásra szánt darab­ból. Az ének- és zenekar is nagy lel­kesedéssel készül a versenyre. Az énekkar 11 számot tanul, s majd ebből választják ki a három leg­jobbat, amelyikkel a versenyen sze­repelnek. A tánccsoport tagjai a próbákra pontosan eljárnak. Sok új láncos került be a csoportba, akik nagy igyekezettel tanulják az új táncokat. Nem akar­ják másoknak hagyni az elsőséget. A próbákon mindig frissek, úgy járják a. táncot, mintha már a zsűri előtt lennének. Bóka Ilona, Ruzicska Sándor, Józó Mihály, Csukonyi György és felesége, akik nemrégen házasodtak össze, itt a táncpróbákon ismerték, meg egy­mást és most, mint boldog házasok roppják a táncot elvtársaikkal együtt. A Szegedi Kenderfonógyár dol­gozói lelkesen készülnek a verseny­re, — győzni akarnak. JUH ASZ ZSUZSA JoM m'rősé *ű é'eleket fcész'teenek az Üzemélclmrzési Válla'at konyháin Ebb<?n a hfnanlrn 51000 gyermekruházati cikke! hoznak forgalomba A vásárlóközönség körében ré­gen felmerült az a panasz, hogy a gyermekruházati cikkek terén az állami áruházakban nincs bőséges választék. Az áruházi kereskedelmi igazgatóság most elhatározta, hogy a fenyőfa-ünnepi csúcsforgalomra saját üzemeiben készíttett gyermek­ruházati cikkeket. A munka már megindult és decemberre 51.000 da­rab különféle gyermekruházati cik­ket hoznak forgalomba. Igy a töb­bi között 10.000 darab gyermekin­get és pizsamát, 10.000 darab gyer­mek esőkabátot és gallért. SZEGEDI JEGYZETEK A József Attila bölcsődében Hűvös őszi szél rázza a kopasz fák­ágait, A nap sugarai enyhe meleget onta­nak a szeles, őszi idő­ben. A Kazinczi-utcai állandó éjjel-nappalos bölcsőde „kis lakói" ma nem mehetnek sétálni a csípős szél miatt, Igy hát kihasználtuk az al­kalmat és megláto­gattuk őket második otthonukban, a „Jó­zsef Attila" bölcsődé­ben. Már az előszobában hallani lehet a vi­dám gyermekkacajt és a csecsemők olyan jólismert kórusát. Szabó Júlia bölcsőde­vezető mosolygásóra és simogató szavaira azonban pár perc alatt felszáradnak a könnyek. Szerető szív­vel hajói a piciny emberkék fölé, akik mintha éreznék ezt a szeretetet, párnás kis kezüket nyújtják feléje. Az egyik hó­fehér ágyacskából gyönyörű kisfiú mo­solyog felénk: Sallai Gyurika. Tiz hónapos, olyan, mint egy por­cellánbaba. Egy hete hozták ki a klinikáról és azóta a bölcsődé ben már 50 dekát hí­zott. A csecsemőosztá­lyon 10—12 gyermek van. Mind olyan, mint a vasgyúró Amelyik csecsemőneu nem elég az anyatej, a bölcsődében kap még megfelelő táp­szert. Az édesanyák na­ponta 3—4 óránként jönnek gyermeküket táplálni. Király Bé­láné elvtársnö, a MAV szerelésvezető­ségnél dolgozik az irodában, — kisfiá­hoz, a négy hónapos Bélához jött. Elmon­dotta, hogy a fiacská­ja 6 hetes kora óta van a bölcsödében. A gyermeke gondozása kifogástalan, a böl­csőde dolgozói a leg­nagyobb szorgalom­mal, odaadó szeretet­tel végzik felelősség­teljes munkajiikat. A tipegő osztályon 30 gyermeket gondoz­nak A hároméves Varga Zsuzsika és öcsikéje, a kis szőke Palika — aki már két éves — hathetes ko­ruk óta a bölcsődében nevelkednek. Édes kis barna fiú Czutor Emil is, húsz­hónapos. Édesanyjá­nak 6 a nyolcadik gyermeke, de hamaro­san lesz mégegy kis­testvére is. Sipka Józsika két és féléves, Pistikével, egy éves öccsével hat­hetes koruk óta Jár­nak bölcsődébe. Ti­zennégyen vannak testvérek, édesany­jukat „anyasági ér­deméremmel" tüntet­ték ki. A tipegők részére, egy hónappal ezelőtt 1000 forint értékű já­tékokat vásároltak. Gyönyörű labdákkal, babákkal és külön­féle gyermekjátékok­kal játszhatnak az ittlévö apróságok. Az óramutató ti­zenkettőt jelez. Itt az ebédidő. A szobában fehér asztalok mel­lett, piciny széke­ken foglalnak helyet a jó étvágyú gyer­mekek. Szőke, barna fürtjeikét a mosoly­gós arcú Csala néni utasítja rendre. Tisz­tára mosdatott ar­cukon öröm csillog, amikor elébük kerül a gőzölgő krumplile­ves. Meggymártás is lesz még és finom dióskalács. A játék­tól kipirult arcok a tányérfölé hajolnak, jól esik az Ízletes ebéd. Amikor pedig már mind megebédel­tek, elégedetten ül­nek helyükön. Egy­egy gyermek ilyenkor már „laposat pislog", kisídő múlva pedig megelégedetten hajt­ják álomra buksi fe­jüket. Csend van a ház­ban. A bölcsőde dol­gozói halk léptekkel indulnak, hogy befe­jezzék napi munkáju­kat. KISS—BELTEKI A szegedi dolgozók, az egyetemi fiatalok nagyszámban étkeznek az Üzemélelmezési Vállalat konyháin. Az üzemétkeztetés területén ko­moly emelkedés van az elmúlt év­hez viszonyítva. Míg 1952 harma­dig negyedévében 304.573 ebédet és 41.310 vacsorát adtak el, addig 1953 harmadik negyedévében 330.550 ebédet és 50.075 vacsorát fogyasz­tottak el a dolgozók. Ez az emel­kedés azonban nem jelenti azt, hogy az Üzemélelmezési Vállalat készítményei minden esetben ki­elégítik a dolgozók igényeit. Igaz ugyan, hogy a kormányprogramm megjelenése óta az Uzemélelmezési Vállalat által készített ételek mind mennyiségileg, mind minőségileg javultak, de ez a javulás még ko­rántsem érte el azt a fokot, amely­re lehetőségek vannak. Nagy általánosságban az Üzem­élelmezési Vállalat konyháin étke­ző dolgozók száma emelkedett. Egyes üzemekben azonban, mint például a Textilművekben, csökkenés mutatkozik. Amíg az üzemnek önálló kony­hája volt, azt havonta 700 dolgozó vette igénybe, az Üzemélelmezési Vállalat kezelése óta csak 170—200 fő étkezik az üzemi konyhán. A Szegedi Kenderfonógyárban 479 dolgozóból mindössze 260 veszi igénybe az üzemi konyhát. Ugyan­ilyen jelenségek mutatkoznak az Üjszegedi Kender-Lenszövő Válla­latnál. Ennek oka, hogy a vállalat által készített ételek mennyisége és minősége ellen komoly kifogá­sok vannak. A Szegedi Üzemélelmezési Vál­lalat áruellátását közvetlenül a MEZÖKER-től, a FÜSZÉRT-től, a Szalámigyártól és a Vágóhídtól kap­ja. E szállító vállalatok közül a legnagyobb hiányosság a MEZŐ­KER munkájában tapasztalható, mert sokszor hem biztosítja a fő­zéshez a konyháknak időben a megfelelő minőségű árut. A FÜ­SZÉRT által szállított tésztafélesé­gek is sokszor minőségileg joggal kifogásolhatók. A kiküldött nyers­anyagot egy előkészítő raktárban tárolják és előkészítik a vállalat konyháinak. Az előkészítő helyiség felszerelése, a nyersanyagok táro­lása azonban nem megfelelő. Fel­tétlenül szükséges tehát, hogy a szállító vállalatok mindenkor idő­ben a legmegfelelőbb áruval lás­sák el az Üzemélelmezési Vállala­tot. A tároló — előkészítő helyet, a feldolgozáshoz szükséges beren­dezéseket, az edények számát biz­tosítsák — habár ezen a területen az utóbbi időben jelentős változás van. Ez az első előfeltétel az Üzemélelmezési Vállalat munkája megjavításához, a dolgozók jobb el­látásához. Az előkészítő hiányossága még az is, hogy időnkint késve juttatja el a nyersanyagot a konyháknak. Ez természetesen befolyásolja az ételek jó és időben való elkészíté­sét. Előfordult, hogy egyes ételfé­leségek félfőzásben kerültek kiszolgálásra a dolgozók részére. A konyhákban hibák vannak a nyersanyagfelhasz­nálás területén. Az ételek kalória­értékét utólagosan számították ki, ennek következtében gyakran elő­fordult, hogy nem volt meg az éte­lekben a szükséges kalóriamennyi­ség. Helyesebb tehát, ha a kalória­mennyiség kiszámításét a konyha vezetője az étrend összeállítása előtt végzi. Az ételek nem elég változatosak. Az Üzemélelmezési Vállalatnál két­fajta menü van: az A. és a B. Többször előfordul, hogy egy-két nap elteltével ugyanazt az ételféle­séget főzik B. menünek, amit az A. menünek főztek megelőzőleg, holott különbségnek kellene lenni, hisz az árkülönbség ebédenklnt 1 fo­rint 20 fillér. Előfordult, hogy nem adták ki az előírt húsmennyiséget. Egyes konyhákon nincsen mérleg, súly és ezért a szakácsok csak szemmérték után végzik adagoló munkájukat, amellyel végső fokon a dolgozókat károsítják meg. Több­ször előfordul, hogy az ételek erő­sek, vagy íztelenek, pedig ugyanaz a szakács máskor egészen jóízű ételféleségeket főz. Ez azt mu­tatja, hogy a vállalat vezetői nem ellenőrzik kellően a munkát, pedig gondoskodniok kellene arról, hogy állandóan, rendszeresen jóízű étalak kerüljenek a dplgozók asztalára. Előfordul, hogy levesből, vagy főzelékből ke­veset adnak, hivatkozva arra, hogy •«csak négy deci, vagy öt deci jár». A gazdaságvezetésnek úgy kell Irányítani a munkát, meghatározni az étrendet és beosztani az ételek elkészítéséhez szükséges nyers­anyagok felhasználását, hogy min­denkor ízletes, változatos levesből és főzelékből bőséges adagokat kaphassanak a dolgozók. Minden lehetőség megvan, hogy az Üzemélelmezési Vállalat kony­hái tovább javítsák az ételek mi­nőségét. Az üzem korszerűsítésére 100 ezer forintot biztosított pár­tunk és kormányzatunk, amit már az elkövetkezendő év elején fel kell használni. Ha a szállító válla­latok elősegítik a dolgozók étkezte­tésének megjavítását azzal, hogy soha nem késlekednek az Üzem­élelmezési Vállalat gondos ellátá­sával, ha a konyhákban a szaká­csok — akik már többször megmu­tatták képességeiket az ízletes éte­lek készítésével — az egyre ja­vuló körülményeket kihasználva mind az ebédnél, mind a vacsorá­nál jobb minőségű ételeket főznek, akkor a dolgozók minden nap az ételek ízletességét dicsérik. Ezek a feladatok állanak az Üzemélelmezési Vállalat előtt a dolgozók étkeztetésének megjaví­tása érdekében. Igen helyes kez­deményezés az, hogy egy olcsó népbüffét akarnak falállítani Szegeden, ahol olcsó és jóminőségű, meleg, ízletes ételeket tudnak ki­szolgálni a dolgozóknak. Sokkal Jobban segítse a tanács illetékes osztálya a vállalat ilyen irányú ténykedését többek között megfe­lelő helyiség biztosításával. Novem­ber 7. előtt már elhangzott egy versenykihívás az egyik konyhán a többi konyhák dolgozóihoz: «kt tud jobbminőségű ételt készíteni?© jel­szóval. Ez a verseny elaludt — élesszék fel mihamarább. A válla­lat pártszervezetének foltétlenül oda kell hatnia, hogy rövid idö alatt további minőségi változás álljon be az Üzemélelmezési Vál­lalat munkájában. Fokozzák az el­lenőrzést és ne kerüljék el mégaz apróbb hibákat sem. A dolgozók várják a jobb ételeket és gondos­kodjon ebbeli kívánságukról az Üzemélelmezési Vállalat vezet ő­Az Új Élet tszcs-ben úgy tervezik, negyven holdon termeszfenek fűszerpaprikát A paprikatermesztés Szegeden és környékén évtizedek óta apá­ról-fiúra szálló örökség. A szegedi paprikások termeivénye ország- és világhírű. Az alsóvárosi Üj Élet termelő­csoportban is szép számmal dolgo­zik olyan tag, aki érti a paprika­termesztés minden csínját-bínját. Az Űj Élet-ben — megalakulása óta — folytatták és folytatják ezután is a jelentős hasznot adó paprikatermesz­tést. Ezévben a csoport tagjainak — amint Savanya Miklós elvtárs, tszcs-elnök elmondotta — 260 ezer forintot jövedelmezett a paprika. Nem kevés pénz ez. De jóval több haszna lett volna a paprikából a csoportnak, ha megfelelően tud­ják gondozni. Az 1951-es gazdasági évben hol­danként 50 mázsa paprikát termei­tek, ezévben meg ennek a felét. A paprikapalántákat a tszcs-ta­gok — különösen az asszonyok — nevelik majd tavasszal úgy, mint eddig odahaza. Azután majd a pa­lántákat kiültetik a tszcs földjére. Természetesen a palántanevelésért munkaegység járandóságot kapnak mindazok, akik vele foglalkoznak. A paprikapalánta nevelésnél az el­múlt gazdasági évben számosan ió munkát végeztek. Egy közülük: Hajdú Józsefné öt holdra való fű­szerpaprika palántát nevelt, i Az Új Élet termelőcsoport tagjai úgy tervezik, mintegy 40 holdon termesztenek majd fűszerpaprikát. A csoport földjén nemrégen új ar­tézi kutat fúrtak, amely bő vizet ad. Tervezik azt is, hogy a kút se­gítségével egy hold paprikát öntöz­nek majd olyan kísérletképpen is, hogy megnézzék, mennyivel fizet többet,

Next

/
Thumbnails
Contents