Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-15 / 293. szám

KEDD, 1953 DECEMBER 15. DELMBGYBRORSZBG A TANÍTÓNŐ f)lga Ivanovna az egyik órán ^ megkérdezte tanítványától, Valjától: — Mi leszel, ha megnősz? — Orvos, — mondta Valja. — Én meg tanítónő, — kiáltotta Ljusza. — Nagy villanytelepeket fogok építeni, — jelentette ki határozot­tan Galja. Sok érdekes foglalkozást sorol­tak fel a kislányok. Olga Ivanovna csöndes örömmel hallgatta kis nö­vendékeit és tudta, hogy biztosan megvalósul minden tervük. Építé­szek, mérnökök, tanítók és orvosok lesznek. A szabad egyenjogú szov­jet nők előtt nyitva áll az út min­den hivatáshoz. Olga Ivanovna Klokovszkaja aka­ratlanul is visszaemlékezett ifjúsá­gára. á olikovkában született, szegény ^ munkáscsaládból származik. Nyolc testvére volt és atyja nyomo­rúságos keresete még arra sem volt elég. hogy minden nap jóllakjanak. A gyermekek taníttatásáról szó sem lehetett. Olga szorgalmasan tanult, de so­kat bánkódott amiatt, hogy a ne­gyedik osztály befejezése után nem tanulhat majd tovább. A cári Oroszországban hogyan is képzel­hetett ilyet egy szegény munkás leánya. Pedig mennyire szeretett tanulni! A Nagy Októberi Szocialista For­radalom adta meg neki 'ezt a bol­dogságot. A forradalom abban az évben zajlott le, amikor Olga be­fejezte a negyedik elemit. A for­radalom megnyitotta a kislány elótt a jövőbe, a tudáshoz vezető utat. A hétosztályos iskola befejezése után elhatározta, hogy tanítónő lesz. 1923-ban fejezte be a petro­zavodszki tanítóképzőt. Olga Ivanovna a szvjatozerovi elemi iskola tanítónője lett. Sok nehézséget, de ugyanakkor sok örö­met ls okozott abban az időben a tanítás Olga Ivanovnának. Nehéz­ségekkel kellett megküzdenie, mert kevés volt a tanterem, nem volt elég felszerelés, tankönyv, füzet, bár a fiatal szovjet hatalom min­dent meg akart adni a gyermekek­nek. amit csak lehetett. T-T ét évig tanított a szvjatozeroi 11 elemi iskolában. 1930-ban Petrozavodszkiba helyezték át. Ami­kor elutazott, az egész falu kikí­sérte az állomásra. Több mint tíz éven keresztül ta­nított Petrozavodszkban. A Nagy Honvédő Háború idején Petrozavodszkból a cseljabinszki területre költözött. Szomorúan bú­csúzott a szeretett várostól és ta­nítványaitól, de rendíthetetlenül bí­zott abban, hogy újra visszatér hozzájuk. 19-14 nyarán végre megérkezett a várva-várt örömhír: Petrozavodszk felszabadult a fasiszta megszállás alól. 1944 őszén Olga Ivanovna Klo­kovszkaja már újra Petrozavodszk­ban tanított. Jelenleg is itt van, az 1. számú iskolában az alsó osztá­lyokban tanít. Minden iskolásnak — akár az idén kezdte el a tanulást, akár a felsőbb osztályokban tanul már — örökké emlékezetes marad az a nap, amikor először lépte át az is­kola küszöbét. Nem felejti el első tanítónőjét sem, aki bevezette az osztályba, leültette a padba és meg­nyitotta előtte a tudás tárházát. IV em volt könnyű megismerked­b ' ni sem az egész osztállyal, a harminc leánykával. De aztán el­érkezett az az idő is, amikor a ta­nítványok megtanulták az ábé­cét. Micsoda öröm volt, amikor el­olvasták és leírták az első szót! A negyedik osztályos kislányok úgy érzik, hogy ez már nagyon régen volt, hiszen már nehéz feladatokat is meg tudnak oldani, új tantár­gyakat, — történelmet, földrajzot, növénytant tanulnak és dolgozato­kat írnak... Több mint 600 elemi iskolás gyer­meket tanított 30 éves tanítónői pályafutása alatt Olga Ivanovna. Sok régi tanítványa már felnőtt önálló ember és főiskolát végzett. Olga Ivanovna nagyon boldog, ha találkozik velük. Marija Nau­mova most tanítónő, Szergej Bes­telszkij vasutas; mások orvosok, építészek. Olga Ivanovna hol egyik, hol másik tanítványáról hall va­lami szépet. Mindnyájan becsüle­tes, hazaszerető emberek. De Olga Ivanovna tanítványai is büszkék nevelőjükre. Az iskolások nagy tisztelettel néznek a Munka Vörös Zászlórendjére, amelyet Ol­ga Ivanovna ünnepnapokon a ru­hájára tűz. A párt és a kormány ezzel a magas kitüntetéssel jutal­mazta sokéves szorgalmas és ered­ményes munkáját. / Országunkban nagyon megbe­^ csülik a tanító munkáját — mondja Olga Ivanovna. — A kom­munista párt és a szovjet kormány nagy tisztelettel övezi a fiatal nem­zedék nevelőit. Azzal akarom meg­hálálni ezt a gondoskodást, hogy becsületes emberekké akarom ne­velni tanítványaimat, a kommuniz­mus jövendő építőit. Ez az életem célja. K. Oszipov 3 _______ Jelentések as évi terv teljesítéséről Még két hét és az üzeinek dolgo­zói új évet kezdenek, maguk mögött hagyják az 1953-as, győzelmekben, eredményekben gazdag esztendőt. Az üzemek dolgozói azonbun nem állnak meg, nem elégednek meg az eddig elért eredményekkel, ha­nem az év hátralévő részében is keményen küzdenek azért, hogy ter­ven felül még több és még kiválóbb minőségű áruval, gyártmánnyal ku­szönthessék az 1954-cs esztendőt. Az adotf szó teljesítése A kormányprogramra megjelené­sekor a Szegedi MÁV Felépítményi Vasanyagjavító Vállalat dolgozói a programm megvalósítása, a dolgo­zók életszínvonalának emelése ér­dekében vállalták, hogy harmadik negyedévi tervüket a határidő előtt három nappal teljesítik. Vál­lalásukat túlteljesítve hat nappal előbb váltották valóra adott sza­vukat. A dolgozók okkor újabb fel­ajánlást tettek és elhatározták, hogy évi tervüket hat nappal előbb fejezik be. A vállalat dolgozói, ke­ményen küzdöttek azért, hogy ígé­retüket valóra válthassák. Szorgal­mas munkájuknak meg is lett az eredménye. Adott szavuknak de­cember 25-o helyett 5-én már ele­get tettek. A vállalat dolgozói a legutóbbi termelési értekezleten lel­kesen beszéltek elért eredményeik­ről és vállalták, hogy december 31­ig 760 ezer forint értékű árut gyár­tanak terven felül. Ugyanakkor megfogadták azt is, hogy a munka­fegyelem további megszilárdításá­val a munka jó megszervezésével, s a munkaidő száz százalékos kihasz­nálásával, a minőség megjavításá­val kezdik meg az 1954-es esztendőt. Katona Lajos Ai ÉM. 65. sz. Ál'ami Építőipari Iröszt tol.esitelte évi tervét A Szegedi ÉM. 65. sz. Állami Építőipari Tröszt dolgozói nevében örömmel jelentem, hogy trösztünk az 1953-as évi tervét december 10­én toljesitette. Ezt úgy tudtuk el­érni, hogy termelő vállalataink minden alkalmat megragadva a kör­zetünktől távoleső helyeken is vál­laltak munkát, amelynek eredmé­nyeként a 65/1-es vállalatunk no­vember 26-án, a 65/2., 65/6. és a 65/9. számú vállalatunk december 5-én, a 65/4-os vállalatunk pedig december 8-án teljesítette évi tervét. Az elért eredmények nem teszik elbizakodottá dolgozóinkat, hanem valamennyi dolgozónk eddigi ered­ményét tovább fokozva küzd azért, hogy életszinvonalunk emelését közvetlenül szolgáló lakásépítkezé­seket is jóval a határidő előtt be­fejezzék. Gyölai István Egy nap az Ágrárszakéreftségis tanfolyamon Aláírták a magyar—román nüványváde-mi egyezményt A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között lét­rejött növényvédelmi egyezményt december 14-én írták alá a külügy­minisztériumban. Az egyezményt magyar részről Magyari András, a földművelés­ügyi miniszter első helyettese, ro­mán részről Jacob Farlandanschi, a Román Népköztársaság magyar­országi követe írta alá. Az egyez­mény aláírása alkalmával Magyari András és Jacob Farlandanschi kö­vet beszédet mondottak. Az alá­írásnál jelen volt Berei Andor, a külügyminiszter első helyettese, Hajdú József rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a kül­ügyminisztérium politikai főosztá­lyának vezetője, Hollósi Mihály, a növényvédelmi igazgatóság vezető­je, továbbá a külügyminisztérium és a földművelésügyi minisztérium több vezető tisztviselője, valamint a Román Népköztársaság magyar­országi követségének tagjai. Tavasz-utca 2. szám alatti ház előtt az ősz által letarolt virágos­kertről is meg lehet állapítani, hogy gondos kezek rendezték el. A bejáratnál a következő felírás ol­vasható: «Az Agrártudomány Egye­tem Szakérettségis tanfolyama*. Hetvenhét életerős fiatalember lakik ebben az házban. Itt tanul­nak, készülnek az egyetemre. Há­rom szakcsoport készül itt fel nagy feladatok megoldására. A gépé­szek, mezőgazdászok és kertészek ebben az iskolai évben érettségiz­nek. Reggel hat órakor a csengő sza­vára szinte egyszerre ugranak ki az ágyból a tanulók. Megszokták már ezt két év óta. Hangos lesz a ház, de hét órára katonás rendbon állnak az ágyak. A pokrócok rán­cait eligazítják, szépen elrendezik az egész ágyat. Hétkor ismét szól a csengő. Reggelizni siet a tanfo­lyam. Reggeli után sajtóbeszámo­lók vannak osztályonként. A Sza­bad Nép, a Délmagyarország és a Szabad Ifjúság legfontosabb cik­keit beszélik meg az egyes osztá­lyok. Nyolc órától 12 óra 20 percig ta­nulás van. A gépész osztály egyik hálószobájában kilenc hallgató ta­nul. Először mindenki egyénileg, s ha már így megtanulták az anya­got, akkor csoportosan beszélik meg az esetleges problémákat. — Furtáról jöttem ide Szegedre — mondja Bagdi Károly — s az Agrártudomány Egyetemre készü­lök. Kilenc ágy, három szekrény van egy kis szobában elhelyezve. Ez bizony elég zsúfolt, de ízlése­sen helyezték el a bútordarabokat a fiúk, meleg otthonná varázsolták szobájukat. — Sajnos, nem tudtuk másként megoldani — mondja Miklós And­rás elvtárs, a diákotthon igazga­tója —, a tanulószobákból is háló­SZEGEDI JEGYZETEK Néhány szó a szegedi taxikról — Halló! 33-33? Taxi­állomás? Kérek azonnal egy taxit a ... A mondat befejezése előtt félbeszakítják a telefonálót. (Nyilván jó­szívűségből, hogy ne fá­rassza magát). — Sajnos pillanatnyi­lag nem tudunk kocsit adni. — 15 perc múlva ne­kem az állomáson kell lennem, indul a vona­tom. — folytatja kissé megdöbbenve és már nyugtalanul a telefonáló. — Mit csináljak, vár­jak? Pillanatnyi szünet után, nagyon kedvesen, de enyhe gúnnyal — leg­alább így érzi a kérdező — hangzik a válasz: — Nem muszáj kérem. — azután csend lesz. A taxi-állomás jobbnak lát­ja, ha elnyeli, amit még mondanat A tapasztalatlan utas­nak, aki utolsó percig ér­tekezleten volt, bizva a modern technikában, s ennek egyik vívmányá­ban a taxiban, jó füle. van, meg a kevés szóból is ért. Dühösen leteszi a kagylót és elindul a vo­nathoz — gyalog. Vil­lamos ugyanis nincs a láthatáron és azt már tudja, hogy Szegeden, ha siet az ember, villa­mosra ne várjon. Most hozzágondolja: taxira se! Ha alaposan kilép és szeretik őt az istenek, no meg lehet, hogy egy vil­lamos is utoléri útközben, talán nem késik el. Ha itt kell maradnia, az még egy napidíj, még egy szálloda költség, (ha ugyan visszakapja a le­mondott szobáját!?) és jó pár elpocsékolt óra a holnapi munkaidőből. De önkritikus ember és megállapítja: én va­gyok a hibás. Hamarább kellett volna befejezni az értekezletet. De mit csi­náltam volna, hisz még annyi fontos megbeszél­ni való volt1 A taxit k"l­lett volna hamarább megrendelni. Ez a gondolat a ta­pasztalatlan utast meg­nyugtatja. Nem tudja azt, amit a bennszülött szegcdiek közül igen so­kan tudnak, hogy „ko­rábban kell ahhoz fel­kelni". Még pedig szó­szerinti Mert hajnalban talán lehet taxit kapni Szegeden, de napközben lehetetlen. Az illetékesek nyil­ván úgy gondolják, ki­zárt dolog, hogy rendes embernek olyan ügye adódjék, amit csak taxi segítségével lehessen el­intézni. A rendetlenség­ről pedig le kell szok­tatni mindenkit. Igy például a lábado­zó beteg köteles előre tudni, hogy másnap ha­zaengedik a klinikáról és előző nap kell kocsit rendelnie, ha nem ké­pes gyalogolni. Minden­ki köteles előre tudni, hogy mikor fogják rend­kívül és sürgősen meg­beszélésre hívni, hogy azt a szegedi taxik be­illeszthessék napi mun­katervükbe. Ki kell fej­leszteni az úgynevezett „hatodik érzéket" is és mindenkinek tudnia kell előre, mikor akad hal­szálka a torkán, vagy mikor töri el a lábát, hogy váratlanul és sürgős sen ne háborítsa ko­csilgényléssel a taxi-dllo­mástm A taxi-állomást, amely a Takaréktár-utca sarkán van, azaz, hogy lenne... Nyomai vannak: telefon, felirat, miegymás. (Egy kényelmes pad lenne szükséges még a vára­kozóknak). Csak éppen szállítóeszköz nincsen! A kocsihidnyt lehet sza­bálynak nevezni, s ha mégis akad kocsi, ez az a bizonyos kivétel, amely az általános szabályt erő­síti. Mit mond minderről Losonczi elvtárs, a vál­lalat igazgatója? — Kevés Szegeden a kocsi. Ami van, az is ál­landóan javításra szorul. Nagy részük vidéken van állandóan, a mult­évi, helytelenül kötött bérleli szerződések mi­att. Ezek a szerződések a héten lejárnak és az újakat úgy fogjuk meg­kötni, hogy elsősorban a szegedi dolgozók igé­nycinek kielégítését tart­suk szem elő't. Mr'-"' héten belül erősen meg­javul a taxifur& ... Szegeden. kat csináltunk, így a hálószobában tanulnak az elvtársak. Senki nem beteg a tanfolyam hallgatói közül. De azért a beteg­szoba sem üres. A szobába a két ágy mellé nagy fekete táblát visz be Molnár Lajos mezőgazdász. — Kémiát akarunk tanulni — mondja —, sokkal jobban megma­rad az ember fejében a képlet, ha egy párszor felírja a táblára. — Mi jellemző a ketonra? — kérdezi Molnár elvtárstól Koiimár János mezőgazdász. Molnár elvtárs folyékonyan felel, úgy, mintha már a tanár előtt állna. ír, tele lesz a tábla, letörli, újra ír, vésődnek a képletek. A gépészek most mindannyian a szerkesztéssel foglalkoznak. — Délután dolgozatot írunk be­lőle — mondja Nemes Gyula elv­társ — s azt akarjuk, jól sikerül­jön. Frank Ferenc elvtárs, a legjobb tanuló a gépész osztályban. — Előbb egyénenként tanuljuk meg az anyagot, azután csoporto­san beszéljük meg. Én vagyok a csoportvezető — mondja büszkén Frank elvtárs. — ö a DISZ tanulmányi fele­lőse — vág közbe Ilovai István DISZ-titkár. A mezőgazdászok 24-en vannak. Délelőttönkint tanulnak: ki bioló­giát, ki állattant, ki magyart. Szol­noki István elvtárs most kémiát tanul, jól fel akar készülni a dél­utáni órára. A kertészek egyszobában laknak. Most mindenki magyart tanul. Bá­rány Jánosné elvtársnő, magyar­szakos tanár házifeladatként s -A külváros leírása József Attila nyo­mán* című házi dolgozatot adta. — Szeretjük a magyar nyelvet — mondja Urbonyik István elvtárj.— Nekem legkedvesebb költőm József Attila, gyönyörű versei van­nak. Minden szobában ragyog a tisz­taság, rend. A jó meleg szobában szorgalmasan tanulnak a hallga­tók. — Elég jó lett a negyedévi át­lagunk — mondja Sebestyén János elvtárs, a tanfolyam igazgatója —, 3.46 tanulmányi eredményünk. Tan­folyamunkon nincs gyakorlati tan­tárgy, csak elméleti alapot nyúj­tunk hallgatóinknak, de. tanulmá© nyi kirándulásokon már voltunk. Megnéztük a mezőhegyesl állami technikum tangazdaságát. — Tervbe vettük — folytatja to­vább —, hogy gépészeink a dorozs­mai gépállomást, mezőgazdászaink a Paprikafeldolgozót, kertészeink az újszegedi kertészetet látogatják meg. Egy nagyobb kirádulásra Buda­pestre utaznak a szakérettségis tanfolyam hallgatói. Megnézik az Agrártudomány Egyetemet és Bu­dapest nevezetességeit. Ennek a ki­rándulásnak nagyon örülnek a hall­gatók. Különösen azok, akik még nem jártak Budapesten. Megszólal a csengő. 10 óra. Szü­net. A hallgatók a hirdetőtábla előtt állnak. A következőket olvas­sák: -A Petőfi-pályán barátságos labdarugó mérkőzés lesz a Szak­érettségi és a MÁV Fiúnevelő kö­zött*. — Milyen nagy mérkőzés lesz — mondja Labanc József sportfelelős. visszaadjuk nekik a mult vasárnapit, 2:l-re kikaptunk tőlük. A felállítást is elolvassák a hallgatók. Az Agrárszakérettsé­gis Tanfolyam kapuját a számtan­tanár elvtárs védi, Sebestyén Já­nos elvtárs és Labanc elvtárs fe­dezetet játszarjak. Koiimár János egy másik társá­val nagy kosár fát raknak fel a kerékpár csomagtartójára. A Petőfi pályára viszik, hogy a mérkőzés után legyen melegvíz. A kiadós, hosszú szünet után is­mét tanulás következik. 12 óra 20 perckor fejezik be a tanulást, az­után ebédelni mennek a mezőgaz­dasági technikumba. Két órakor kezdődnek az órák. Itt adnak számot az elvtársak, ho­gyan készültek fel délelőtt. Nyolc­kor fejeződik be a tanítás. Tanítás után szabadfoglalkozás van. Szombaton 11-ig, a többi na­pokon 10-ig van kimenő. Ezeken a szabad estéken csoportosan láto­gatják a hallgatók filmszínházaink és a színház előadásait. Vagy a di­ákotthonban jó meleg szobákban sakkoznak, rádiót hallgatnak, ol­vasnak. 10 órakor a csengő szavára a jól eltöltött nap után térnek nyu­govóra a hallgatók. (J- *»•) A Szegedi Nemzeti Színház művészeinek látogatása Dorozsmán Néhány nappal ezelőtt a színház művészei meglátogatták a kiskun­dorozsmai gépállomást és a Dózsa tsz-t. A kirándulást Orosz György, a miskolci színház főrendezője ve­zette. A kiránduláson Csillag Mik­lós elvtárs, a szegedi Nemzeti Színház igazgatója is részt vett. A látogatás a színház műsorra tűzött következő nagy operettjé­nek, a •«Boci-boci tarka* előadá­sának előkészítését szolgálta. A «Boci-boci tarka* a falusi élet mai képét mutatja be. A színház művészei kimentek Dorozsmára, hogy a helyszínen lássák a gépál­lomás és a termelőszövetkezet éle­tét. Dorozsmán a gépállomás veze­tője fogadta a társulat tagjait és megmutatta az egész gépállomást. A darab egyik főszereplője, Tiszai József elvtárs, hosszan elbeszélge­tett Németh Kálmán elvtárssal, a dorozsmai gépállomás vezetőjével. Tiszai József alakítja a darabban a matyóföldi gépállomás vezetőjét. A darabban szereplő traktorosok elbeszélgettek a gépállomás trakto­rosaival. Ezután a társulat tagjai a Dózsa termelőszövetkezetbe látogattak el, hogy közelebbről megismerkedje­nek a termelőszövetkezeti tagok életével. A darab tele van dallal, tánccal, vidámsággal. A nagy operettet ere­deti szentistvánvidéki matyó nép­viseleti ruhában játsszák. A szegedi közönség nagy érdek­lődéssel várja a sok helyen nagy sikert aratott darab szegedi bemu­tatóját. Fekete JcriS Olvasd a Társadalmi Szemlf! iiiiinii I*j minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elől \

Next

/
Thumbnails
Contents