Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-12 / 291. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t Húsipari vállalatok ankétja a Szalámigyárban Az NDK kormánya rendeletet hozott a munkások munka- és életkörülményeinek további megjavításáról V. A Z M D P C S O N G RÁD M E GYEI PÁ RT B I Z O T T S Á G Á N A K LA P J A IX. livr. 2»l. fv.Aal ARA 50 FILLÉR 1*1) SZOMBAT, 1953. DECEMBER 12. Megegyezést Fanmindzsonban! A koreai politikai értekezletet megelőző, Panmindzsonban folyó tanácskozásokon résztvevő koreai-kínai és amerikai küldöttség december 9-i, huszadik ülése után sem született megegyezés Pedig ennek az értekezletnek döntően fontos feladata van: arról kell döntenie, hogy mikor, milyen országok résztvételével, milyen módszerrel és napirenddel tartsák meg azt a konferenciát, amelynek rendeznie kell majd a koreai kérdést. A koreai béke megteremtése napjainkban az emberiség egyik legfontosabb feladata. A koreai béke megteremtése lehetővé tenné a Koreában lévő idegen fegyveres csapatok kivonását, a hadifoglyok hazatelepítését. Ezzel az emberiség nagy lépéssel kerülne közelebb a még megoldatlan nagy nemzetközi kérdések rendezéséhez, ezen keresztül a tartós béke megteremtésének lehetőségéhez. Már a panmindzsoni tárgyalások első napjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy a megegyezés mielőbbi megteremtése csupán a koreai-kínai fél célja. Az amerikaiak, akik az utolsó pillanatig szabotálták a fegyverszüneti egyezmény aláírását, ma is mindent elkövetnek, hogy lehetetlenné tegyék a megegyezés létrejöttét Panmindzsonban. Az amerikai diplomácia egyszerre két síkon törekedett e cél elérésére. Az ENSZ jelenlegi ülésszakán szavazógépezete segítségével meghiúsította a Szovjetunió által beterjesztett, ©kerekasztal-konferencia© megtartására vonatkozó javaslat elfogadását, amely pedig a legmegfelelőbb megoldás lett volna a koreai kérdés megoldására. E javaslatnak az a lényege, hogy a koreai kérdés megtárgyalásán a szembenálló feleken kívül résztvehessenek azok az ázsiai országok is, amelyek közvetlenül is érdekeltek a koreai kérdés rendezésében. Ez az öt állam — a Szovjetunió, India, Indonézia, Pakisztán és Burma — csak tanácskozási joggal venne részt a politikai értekezleten. Az ENSZ-ülésekkel párhuzamosan az amerikai fél először a panmindzsoni előzetes megbeszélés összehívását igyekezett minden eszközzel szabotálni, majd amikor ez a törekvése sikertelen maradt, varra összpontosították erőiket, hogy a panmindzsoni megbeszélésen ne születhessen megegyezés, vagy ha mégis megállapodnának a politikai értekezlet megtartásában, úgy már jóelőffe kudarcra kárhoztassák annak munkáját. Csak erre lehet következtetni az amerikaiak azzal kapcsolatos magatartásából, hogy a panmindzsoni tárgyalások megkezdését, követő 19. napon is még mindig csak a napirendi pontok elfogadását latolgatták De a továbbiakban is — a semleges országok meghívásával kapcsolatos javaslatok tárgyalásakor is — mereven ragaszkodtak korábbi álláspontjukhoz és hallani sem akarnak arról, hogy ezek az államok résztvegyenek a koreai kér-, dést tárgyaló értekezleten. Pedig a kérdéses semleges országok résztvétele nem csupán formai kérdés, hanem fontos követelmény az értekezlet sikeres munkájának biztosítására. Szükség van ugyanis tárgyilagos álláspontot képviselő, semleges országok küldötteinek a koreai értekezleten való résztvételére, hogy megakadályozhassák az amerikaiaknak a tárgyalások szabotálására irányuló töreki éseik megvalósítását, és hogy ellenőrizzék a tárgyalások egész menetét. Minden tekintetben indokolt teh^t, hogy a koreai kérdés észszerű elrendezésében közvetlenül is érdekelt ázsiai semleges országok résztvegyenek a koreai értekezleten. Hasonlóan a megegyezés szabotálására irányuló törekvésnek tekinthető az amerikaiaknak a november 30-án előterjesztett koreai-kínni javaslattal szemben tanúsított magatartásuk is: a mai napig sem adtak választ erre a politikai értekezlet minden napirendi pontjára vonatkozó előterjesztésre. A koreai-kínai fél ebben az előterjesztésben javaslatot tesz arra, hogy a koreai politikai értekezletet december 28-i kezdettel Delhiben tartsák meg, továbbá, hogy azon tanácskozási joggal vegyenek részt az öt érdekelt ázsiai ország képviselői is. Az amerikai küldöttség szabotáló magatartását azzal leplezi, hogy a koreai-kínai küldöttség előterjesztésének egynéhány pontjára ©magyarázatot©, ©bővebb felvilágosítást© kér. Pedig a koreai-kínai küldöttség javaslata érthető, világos pontokat tartalmaz, melyek alkalmasak arra, hogy a koreai politikai értekezlet akár azonnal is megkezdődjék. Felmerül a kérdés: mit akar hát az amerikai fél? A válasz egyszerű: az amerikaiak félnek a koreai békétől. Félnek attól, hogy a koreai béke megvalósulása következtében elesnek azoktól a hatalmas anyagi lehetőségektől, amit a háború további folytatása számukra jelentene. Túl ezen, a koreai béke megvalósulása elősegítené az indokínai háború mielőbbi befejezését is és a béke helyreállítása Ázsiában máról-holnapra el sem képzelhető gazdasági válságba taszítaná a háborús helyzet fenntartására alapozott amerikai gazdasági életet. Ezért törekszik az amerikai politika arra, hogy fenntartsa az agresszió lehetőségeit nemcsak Koreában, de az egész világon is. Hasonló célt szolgál az amerikaiaknak a hadifogoly-kérdésben elfoglalt álláspontja is. A fegyverszüneti egyezmény idevonatkozó szakaszai előírják, hogy a hadifoglyok maguk döntsenek hazatelepülésük kérdésében. Az amerikaiak azzal, hogy a koreaikínai fél részére lehetetlenné tették a hadifoglyok közötti felvilágosító munka végzését, arra törekedtek, hogy a mintegy 20 ezer főnyi hadifoglyot erőszakkal Csang Kaj-sek és Li Szin Man seregébe kényszerítsék. Dean, a Panmindzsonban tárgyaló amerikai küldöttség vezetője ezeket az amerikai szándékokat úgy fogalmazta meg. hogy 1954 január 22-ig a hadifoglyokat ©mint polgári személyeket szabadon kell bocsátani©, valójában azonban egyenesen Li Szin Man és Csang Kaj-sek seregébe akarják őket kényszeríteni. Dean magatartása és hangja megfelel ugyanannak a hangnemnek, amellyel Harrison, amerikai küldött a fegyverszüneti tanácskozások során határozottan hangoztatta, hogy a politikai értekezlet nem rendezheti a hadifoglyok sorsának kérdését. Az amerikai terv tehát félreismerhetetlenül arra irányul, hogy 20 ezer koreai és kínai foglyot visszatartsanak Li Szin Man és Csang Kaj-sek számára. A koreai tárgyalásokat tehát az amerikai magatartás következtében a meghiúsulás veszélye fenyegeti. A fegyverszüneti egyezmény pár hónappal ezelőtt történt aláírása, a tárgyalások szellemének győzelme a béke erőine k azóta bekövetkezett további megerősödése azonban azt bizonyítja, hogy az amerikai agressziós törekvések megvalósulásának útját lehet állni. A békeszerető erők legnagyobbfokú aktivitása, a tárgyalások szellemének következetes érvényesítése, a tények ereje ismét tárgyalóasztal mellé kell, hogy kényszerítse az amerikai agresszorokat. A békeszerető emberiség követeli: még ezévben kezdődjenek meg a koreai kérdés békés rendezését biztosító tárgyalások. Tavasszal sok korai zöldségfélét visz piacra a dorozsmai József Attila tsz Téli kőd ül a dorozsmai József Attila tsz szántóin. A kertészetben, a köves út mellett azonban folyik a munka — tavaszra készülnek már most. A konyhakerti föld szélén ketten a kiásott gödörbe málna-vesszőket raknak. Az egyik a brigádvezető: Varga Gergely, akit csak úgy ismernek a környéken, hogy Gergő bácsi. A másik, aki olyan szeretettel ültetget, a mindig jókedélyü Pető Sándorné, a kertészeti brigád tagja. — Elrakjuk ezeket a vesszőket. — mondják mind a ketten — megfér itt a konyhakerti föld végén. Miért ne legyen málnafánk isi! Közben a ködös novemberi égen vadlibák húznak tova. Takarja őket a köd, csak a gágogásuk hallik. Gergő bácsi felkérni el az ég felé és huncntkodva azt mondja: — Hínnye, jó lenne egy kis vadliba pecsenynye. Le is szállnak ezek itt nem messze, kár, hogy nincs kéznél puska. A kis tréfa után. Gergő bácsi és Pető Sándorné felváltva arról beszél, hogy bizony az idei zárszámadáson is jó hasznot hozott a konyhakertészet is, „különösen jó hasznot hoz akkor, ha még jobban sikerül a konyhakerti föld művelése. Mert mi nem nyugszunk ám". Csakugyan nyughatatlan emberek a konyhakertészeti brigád tagjai De hogyanl Ügy, hogy nem elégednek meg az eredményekkel és mindig gondolkoznak azon, miképpen tudnának több hasznot kihozni a földből. Gergő bácsi megmutatja az új üvegházat, amelynek a falait a tsz építő munkacsapata húzta fel. Szép munkát végzett itt Balogh Mihály, Döme István, ifj. Lajkó Vilmos és Rácz J ánosné. „Takarosan megépítették ők az üvegházat" — állapítja meg Pető Sándorné. Az üvegházban palántákat nevelnek majd és a fagyok elmultával kiviszik a földre. Erről a tervükről csupa lelkes szavakkal igy beszél Varga Gergely: — A konyhakorti palántákat kineveljük az üvegházban és amikor az idő engedi, kiültetjük őket. Primőr árukat akarunk vinni a piacra; salátát, kalarábét, paprikát, retket, aztán paradicsomot, uborkát, tököt. Ha úgy sikerül, ahogy tervezzük, akkor bizony jó haszonhoz jutunk. — Megint hunyorít egyet, s előre lendíti karját. Na, persze, úgy csináljuk, hogy a tervünk sikerüljön. A konyhakerti magvak elvetését hamarosan elvégzik az üvegházban és szerető gonddal figyelik majd kelését, hogy aztán jól ápolják. A korai palánták majd kikerülnek a földbe, ahol aztán öntözik. A konyhakertészetben bő vizet ád a kút és így mindig elegendő vizet kaphatnak a növények. Azt mondja most megint Varga Gergely: — A konyhakerti földre vezető csatornákat átalakítjuk, hogy gazdaságosabb legyen a víz kihasználása Olyan bakhátas rendszerrel öntözünk ezután. A kertészeti brigádban most is akad tenni való jócskán. Itt a trágyázás, aztán a melegágyi keretek kijavítása, festése. Különösen figyelmet fordítanak az őszi káposzta termesztésre. Fél hold földet jól megtrágyáznak a káposzta alá. Az a tervük, hogy a következő évi őszi káposztát savanyítják és úgy adják majd el. Gergő bácsi arról is beszél, hogy kis virágkertészettel is akarnak foglalkozni. Persze, kezdetben nem nagy területen, de aztán ezen a téren is növekednek. A kertészeti brigád munkájával ezévre mintegy 170 ezer forint hasznot hozott. „Jövőre még jobban akarunk pénzelni konyliakertészetünkből". — állapítja meg ismét Varga Gergely. Aztán Pető Sándornéval együtt bemegy az üvegházba és elgondolják, hogysmint lenne ott a legjobb a palántaneveléssel kapcsolatos beosztást elvégezni, — hova, mi kerüljön. Tervezgetnek. Magabiztosak. S tán már azt is elgondolták: milyen szép és jó lesz, ha a szegcdi piacra is hoznak majd korai salátát, kalarábét, paprikát, meg retket is Jobbá teszi munkáját a szegedi begyűjtési állandó bizottság Szeged dolgozó parasztjai a legutóbbi — december 7-i — értékelés szerint tengeribeadási kötelezettségüket (a csökkentéseket figyelembe véve) 80 százalékra, burgonyabeadásukat 82.4 százalékra, tejbeadásukat 90.4 százalékra, tojásbeadásukat 72.5 százalékra, baromfibeadásukat 70.8 százalékra, sertésbeadásukat 49.2 százalékra teljesítették. Ezek a számok is mutatják, hogy szükséges fokozni a begyűjtés ütemét. Közeledik az év vége, s ez is arra figyelmeztet, hogy a hátralékokat rendezni kell. A szegedi Városi Tanács begyűjtési állandó bizottsága általában jól tevékenykedett a begyűjtés eredményeiért. Az állandó bizottság tagjai és aktívái közül számosan fáradságot és nehézséget nem ismerve elősegítették azt, hogy a dolgozó parasztok teljesítették az állammal szembeni kötelességüket. Az aktívák között többen voltak, akik különösen példát mutattak. A határidő előtt 100 százalékra teljesítették beadásukat és dolgozó paraszttársaikat felkeresve ismertették miért fontos és miért érdeke a dolgozó parasztoknak a beadás. Ezek közül való például Katona Pál, Tolbuchin-sugárút 104. szám alatt lakó hétholdas egyénileg dolgozó paraszt, aztán Bozsó Szilveszterné is, Mihályteleken lakó dolgozó parasztasszony, az I. típusú tsz tagja. Elismerés és megbecsülés illeti azokat az állandó bizottsági tagokat és aktívákat, akik szívvel-lélekkel tevékenykedtek, és tevékenykednek most is. De elismerés és megbecsülés jár azoknak a dolgozó parasztoknak is, akik beadásukat maradéktalanul teljesítették. Vannak azonban hanyagok, akik mit sem törődnek kötelességük teljesítésével. Ezeket a hanyagokat újból felkeresik majd az állandó bizottság tagjai, illetve az aktívák. A munka e téren való még jobbá tételéért az állandó bizottság tovább javítja munkáját. Hiba volt eddig, hogy az állandó bizottságnál és aktívahálózatánál nem volt meg a rendes, területi és munkaköri felosztás. Ez aztán kapkodáshoz, átcsoportosításokhoz, a munka elaprózódásához is vezetett. De ezentúl hiányzott az alapos rendszeresség is az állandó bizottság és az aktívahálózat munkájából. Most az állandó bizottság a hibán okulva, körzetekre osztotta fel a várost. A körzetek élére egy-egy állandó bizottsági tag állt. Megválasztották a körzetfelelősök helyetteseit és az aktívaíelelősöket. Minden aktivista lakhelyéhez közeleső tíz dolgozó parasztot keres fel ezután, s beszélget is vele, felhívja a figyelmét a begyűjtés fontosságára. Megtörtént a tízes csoportokért felelős ak. tívák kijelölése és tart a tízes csoportok összeállításának munkája. A körzetek megalkotásával, a tízes csoportok létrehozásával, jelentős mértékben kiszélesül az állandó bizottság munkája, illetve tevékeny aktivistáinak száma is. Uj és új élenjáró dolgozó parasztok kapcsolódnak majd be a begyűjtés sikeréért folyó harcba. Helyes az is, hogy az állandó bizottság tagjai egy-egy cikk begyűjtéséért felelősek. Természetesen ez nem csökkenti az állandó bizottság kollektív felelősségét. Lajos Sándor elvtárs, állandó bizottsági tag, például a hízottsertés begyűjtéséért, Bálint Jánosné elvtársnő, állandó bizottsági tag a baromfi- és tojás begyűjtéséért felelős. A helyes szervezés kétségtelenül előreviszi a munkát. De csak akkor vezet eredményre, ha szilárdítják az eredményeket és valójában folytatják a munkát a megnövekedett aktívahálózat tagjai. Az állandó bizottság tagjai ügyeljenek — nem kétséges, ügyelnek is — erre. Természetesen, ha az aktivisták szép szava, felvilágosító munkája nem használ a hanyagoknak, akkor nem marad el íelelősségrevonásuk, alkalmazzák velük szemben a törvény előírásait, R nagy erőművek közötti versenyben az első helyre kerültek a Szegedi Erőmű dolgozói A napokban kellemes meglepetés érte a Szegedi Erőmű dolgozóit: a nagy erőművek közötti versenyben az első helyre kerültek. Ugyanakkor ezzel az eredménnyel a nehézipar, ban a harmadik helyezést érték el és megteremtették az élüzem jelöltség alapját. Most még nagyobb lendülettel folyik a harc az élüzem cím elnyeréséért. Az üzem minden dolgozója becsületesen kiveszi részét a munkából s megfogadták: keményen küzdenek azért, hogy üzemük hom. lokzatán mielőbb o-tt cs'Üogjo.i a megtisztelő élüzem jelvény. Zacsik Ferenc lakatos vállalta, hogy a szénmozgatás meggyorsítása érdekében egy új csillét készít és munkájában 140 százalékos átlag'-eljc. sítményt ér el. Dóozi Pál üzemi műszerész a törbina regulátort javítja meg határidő előtt és normáját állandóan 117 százalékra teljesítj. Misán György Jutalom a begyü A begyűjtési minisztérium a begyűjtésben élenjáró dolgozó parasztokat. elsősorban azokat, akik felvilágosító munkával is hozzájárultak a begyűjtés teljesítéséhez, értékes tárgyjutalomban részesíti. Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Ószentivánon, Röszkén, Zákányszéken, Makón, Kiszomboron, Fábiánsebestyénités élenjáróinak ben, Szegváron, Mártélyon és Csauyteleken vasárnap tüntetnek ki egyegy élenjáró dolgozó parasztot értékes jutalommal. A szegedi járás három községében szabad pártnapon, másutt parasztgyüléseken, illetve ünnepélyes tanácsüléseken ad ják át a jutalmakat. Állandó bábszínhús nyilt Szegeden Vasárnap Szegeden az Oroszlán* utcában a gyermekek örömére állandó bábszínház nyitotta meg kapuit. Az első napon a gyermekektől, zsúfolt nézőtér előtt két előadást tartottak. A ©Hófehérke és a hét törpe© című mesejátékot adták elő. Az elkövetkező hetekben ©Kasperl milliomos lesz© című olasz vígjáték kerül bemutatásra. A pedagógusokból és üzemi dol-i gőzökből álló tíztagú, bábművész* csoport tagjai nagy terveket szőttek. Elhatározták, hogy az üzemekbe is elviszik művészetüket. E mellett falusi bábcsoportokat is patronálnak. 4