Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-11 / 290. szám

DÉLM9GY1R0RSZAG PÉNTEK. 1953. DECEMBER 11. Válasz a propagandisták kéidéseire Magyar szociáíttemokraiá!* az első ¥iIágBiá!9orú Ideién A BÉKE MEGŐRZÉSÉÉRT folyó harc legfontosabb alapjai közé tartozik Lenin tanítása az igazságos és igazságtalan háborúról. Erről a kérdésről sok szó esik napjainkban a pártoktatásban résztvevő elvtársak között. Erről írt elméleti tanácsadót a „Délmagyarország" „A marxizmus-leninizmus a háború kérdéséről" cimmel november 28-án. Ez a cikk igyekezett kimeríteni e kérdés minden problémáját. Még is azonban többek azzal a kéréssel fordultak az elméleti tanácsadóhoz; többet szeretnének olvasni arról, hogy az első világháború idején milyen állást foglaltak el, hogyan tevékenykedtek a szociáldemokraták Magyarországon. A IT. Internacionálé 1907. stuttgarti kongresszusa Lenin javaslatára pontosan megfogalmazta valamennyi szociáldemokrata pártnak azt a kötelességét, hogy megmagyarázza a tömegeknek a burzsoá társadalom osztályjellcgét, küzdjön a tengeren és szárazföldön _ való fegyverkezés ellen, forduljon szembe azzal, hogy ilyen célra anyagi eszközöket folyasttsanak, s a munkásosztály ifjúságát, a népek testvérisége, a szocializmus szellemében nevelje. Lenin javaslatára a kongresszus elhatározta, hogy: „Amennyiben a háborút mégis megüzennék, akkor nekik (a szociáldemokratáknak A. szerk.) kötelességük síkra szállni a háború gyors befejezéséért és minden erejükkel arra kell törekedniük, hogy a háború által előidézett gazdasági és politikai válságot felhasználják a néptömegek politikai öntudatának felébresztésére és a tőkés osztály uralmának megsemmisítésére". Á II. Internacionálé Bázeli Nemzetközi Kongresszusán, 1912-ben kiáltványt fogadtak el, amely határozottan leszögezi, hogy semilven népérdek sem igazolhatja azt a háborút, melyet a „tőkések prolitja és a dinasztiák előnyei" érdekében a nagyhatalmak, imperialista rabló politikája talaján folytatnak. Ez a kiáltvány előírta a munkások forradalmi harcának taktikáját, a proletárforradalom taktikáját, amelyet saját kormányaik ellen nemzetközi méretekben kell íolytatniok. A stuttgarti határozait szavait ismételve mondotta ki a bázeli kiáltvány, hogy a háború kitörése esetén a szocialistáknak „a kapitalizmus össze omlásának meggyorsítása" érdekében ki kell használniok a háború okozta „gazdasági és politikai válságot", vagyis a szocialista forradalom érdekében kl keli használniok a kormányok háborús nehézségeit s a tömegek felháborodását. A korábbi határozat alapján adta ki később Lenin a konkrét jelszót: „Az imperialista háborút polgárháborúvá keli változtatni". Azt is megmutatta Lenin, hogyan kell ezt a fordulatot megvalósítani. Mindenekelőtt a hadihitelek ellen kell szavazni és harcolni kell a „saját" burzsoázia sovinizmusa ellen, s fegyverrel a kézben fel kell lépni az imperialista burzsoázia ellen. A kongresszus határozatalt egyetlen párt hajtotta végre, „emelte azonnal és minden Ingadozás nélkül magasra az Imperialista háború elleni elszánt harc zászlaját". Ez a párt a Bolsevikok Pártja volt. A II. Internacionálé vezérei árulóknak, a burzsoázia szolgáinak bizonyultak. Előbb a németországi szociáldemokrata párt, majd egymásután Franciaország, Anglia, Belgium, sorb&n megszavazták a hadi hiteleket az imperialista háború támogatására. MI VOLT A HELYZET Magyarországon? Hosszú, huzamos féktelen soviniszta agltációtól és háborús uszítástól visszhangzott a sajtó, c propaganda. Latba vetették a legkülönbözőbb propaganda eszközöket a háború előkészítésére. És amikor meggyilkolták Szarajevóban a trónörökös párt bosszúért kiáltva harsogott tovább ez £ propaganda, a háborút Igazságosnak feltüntetve a tömegek előtt. És ez az uszító háborús propaganda egyidelg még a haladó értelmiség, ifjúság, sőt a munkásság nem jelentéktelen részét ls elbódította. Hogy ez sikerült, ha ideig-óráig ls, ez annak is tudható be, hogy a szocláldemokrata^ párt akkori opportunista módon "felemás állásfoglalást tanúsított a háborúval szemben. A Magyar Szociáldemokrata Párt sem különbözött a II. Internacionálé többi pártjaitól. Egyike volt azoknak a pártoknak, amelyekről szavakban háborúellenesek, hogy a háború kitörése esetén megváltoztatják majd álláspontjukat, az imperialista burzsoázia oldalára pártolnak". (A Bolsevik Párt története, 174. oldal.) A szociáldemokrata párt vezetői, a világháború után baloldaliságuk bizonyítékára sűrűn hangoztatták, hogy a Magyar Szociáldemokrata Párt nem szavazta meg a hadihiteleket. De ezt csak ezért kerülte el és csak annyiban különbözött a német-osztrák és a többi nyugati szociáldemokrata pártoktól a hadihitelek megszavazásában, hogy a Magyarországon akkor uralkodó választójogok nem biztosították a szociáldemokrata párt egyetlen képviselőjének sem a parlamentbon való részvételét. De hogy mennyire ugyanazt az áruló politikát folytatta a Magyar Szociáldemokrata Párt, mint a nyugati országok opportunlstái, ezt szemléltető módon tárja elénk a szociáldemokrata párt szócsöve, a Népszcva háborús évfolyamainak számai. Tiltakozott-e a háború kitörése ellen a szociáldemokrata párt lapja? Igen, tiltakozott. Szűkölve féltette ugyan a bókét és óvott szavakban a háborútól, de azt már nem tette, hogy a háború elleni aktív harcra szólítsa fel a munkásságot. A háború kitörése után pedig fenntartás és szégyenérzet nélkül állt oda a magyar burzsoázia szekértolói közé. A maga nyelvén szolgálta kl az imperialistákat. Annak a Magyarországnak védelmére és kitartó, áldozatkész védelmére szólította fel a munkásokat, ahol a munkásoknak saját képviselőjük sem juthatott be a parlamentbe. „Jobb ügyért — írta a Népszava 1914. augusztus 31-én —, nagyobb történelmi eszméért nem folyt a nemes és drága vér, mint amilyenért most ömlik a lengyel és galíciai harcmezőkön". Ugyanez év szeptember 12-én írta a Népszava: amikor „megszűnt a rendes és szokott élet megnyilvánulásainak lehetősége, akkor a szembenálló osztályokra és pártokra az események '•rc igája ráparancsolja a fegyverszünetet. A mostani világháborúnak egyik legnagyobb jelentőségű eseménye és talán legmesszebb ható szociális tanúsága is, hogy a külső ellenség megjelenésének pillanatában mindenütt megszűnt a régi belső ellenség ellen való hadakozás". Tehát nemcsak kifelé buzdított harcra, hanem a belső fronton osztálybókét és fegyverszünetet hirdetett. Nem átallotta munkára, fegyelemre és rendre szólítani a munkásokat. A NÉPSZAVA SEM, a szociáldemokrata párt sem tarthatta sokáig háborús bódulatban a tömegeket. Rövidesen csoportok kezdtek kialakulni a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből. Csoportok, amelyek valami kiutat, a háború elleni harc valami aktív formáját keresték. Az egyik ilyen csoport a Galilei-Kör egyes baloldali tagjaiból Korvin Ottó, Sallal Imre vezetésével, a másik a háborúellenes írók és művészek csoportja, Kassák Lajossal és Komját Aladárral az élen alakult meg. Az utóbbi csoport később kettévált, mert Kassák nem tudott és nem is akart túljutni a passzív kritika álláspontján és ekkor Komját Révai Józseffel és György Mátyással, néhány társával a „Tett" című lapot adta kl, amelybein szépirodalmi formában igyekezett háborús ellenes nézeteiket propagálni. Ezek a csoportok és a többiek ki-ki a maga vonalán, szembeszállt a szociáldemokrata párt hivatalos vonalával. Ha voltak is téves nézeteik, az események bővítették politikai látókörüket és értek is el politikai sikereket. Munkájuk nyomán egyre világosabban látták a tömegek a háborúból való kivezető utat. És amikor győzött a Nagy Októberi Forradalom, mérhetetlen lelkesedés lett úrrá a magyar munkásság soraiban ls. Feléledt a béke reménye és világossá vált az ahhoz vezető üt. Mit tett r jobboldali szociáldemokrácia a békéért? Vájjon felemelte szavát? Igen. „Követelte", de állásfoglalására a Népszava 1917. november 17-4 vezércikke igen jellemző példa. Ebben a vezércikkben rámutat arrr, hogy „... mérhetetlen előnyöket jelentene a központi hatalmak számára az Oroszországgal való rögtönös különbéke, mert ez a központi hatalmsk katonailag és gazdaságilag való legyőzhetetlenségét jelentené, ami szükségszerűleg az Antant többi országaival való békére is vezetne". Nem habozott akkor sem a szociáldemokrata párt vezetősége, amikor január 19-én Budapesten. Ez ugyan meglepetésszerűen érte a szociáldemokrata párt vezetőségét, és e sztrájk letörésére hiába mozgósított a kormány óriási katonai készenlétet, bosnyák és cseh ezredeket, ennek ellenére a munkások mindenfelé gyűléseket tartottak, követelték a bókét, a munkástanácsok megalakítását, s korábbi tömeggyűléseken letartóztatott elvtársak kiszabadítását. Ez a meglepetésszerűen fejlődő mozgalom megingatta a jobboldalt pártvezetőség vezetőszerepét, s rágalmakkal, demagógiával igyekezett leszerelni a sztrájkot, lehengerelni a hatalmasan fejlődő ellenzéki mozgalmat. S később a háború elleni harc elárulását, a forradalom elárulása is követte. Rákost elvtárs második perében, 1935. februárjában az utolsó szó jogán mondott felszólalásában Horthyék osztálybírósága előtt leleplezte a SZDP áruló politikáját és elmondotta, hogy 1919. elején a jobboldali szociáldemokraták mint német kollégáik — Liebnecht és Luxenburg gyilkosai — nálunk is azt tervezték, hogy fegyveres erővel lépnek fel a kommunisták ellen. Leleplezte Rákosi elvtárs az SZDP orvgyilkos ellenforradalmi szerepét, amelyet a a kommün alatt betöltött. A SZOCIÁLDEMOKRATA sajtó a Népszava 1920. után, amikor meggyilkolták két szerkesztőjét Somogyit és Bacsót, évtizedekig az ő vérükkel akarta tisztára mosni rnagát. Az a szociáldemokrata sajtó, amely a proletárdiktatúra bukása után hat héttel, 1919-ben a szegedi szociáldemokrata lap „A munka" a véres ellenforradalmi hóhérok bábáskodása mellett igyekezett sárba rángatni a forradalmat, beszennyezni a magyar proletariátus általuk elárult dicsőséges diktatúrájának emlékét. (N—P) A koreai kérdés vitája az ENSZ december 8-i teljes ülésén Ez azt követeli, E utozolf a magyar küldöttség Szó iába a VI. Nemzetközi növényvédelmi kongtesszusia Csütörtökön délelőtt elutazott a szófiai VI. nemzetközi növényvédelmi kongresszuson résztvevő magyar küldöttség. A küldöttség vezetője Győri Mihály földművelésügyi miniszterhelyettes. Tagjai dr. Ubrlzsy Gábor, a növényvédelmi kutató intézet igazgatója és Bóer András, a földművelésügyi minisztérium növényvédelmi igazgatóságának előadója. A magyar küldöttség előreláthatólag 10 napig tartózkodik Bulgáriában. New-York (TASZSZ). December 8-án délután terjesztették az ENSZ közgyűlés teljes ülése elé Brazília és India küldöttségének a koreai kérdéssel kapcsolatos határozati javaslatát, amelyet a közgyűlés politikai bizottságának többsége előzőleg már jóváhagyott. Ez a határozati javaslat indítványozza, hogy a közgyűlés határozza el a nyolcadik ülésszak munkájának félbeszakítását és javasolja a közgyűlés elnökének, hogy „akkor hívja újból össze a közgyűlés nyolcadik ülésszakát a koreai kérdés megtárgyalására, ha az ENSZ tagállamok többsége beleegyezik. Lengyelország küldöttsége módosító indítványt terjesztett be a határozati javaslathoz. Indítványozta, hogy töröljék a határozati javaslat szövegéből azokat a szavakat, amelyek a nyolcadik ülésszak újbóli összehívását „az ENSZ tagállamok többségének beleegyezésétől" teszi függővé. Lengyelország képviselője rámutatott: Ez a feltétel lehetőséget nyújthat azok számára, akiknek nem érdekük a koreai kérdés békés rendezése, hogy megakadályozhassák a nyolcadik ülésszak újbóli összehívását a szóbanlorgó kérdés megtárgyalására. Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió képviselője felhívta a küldöttek figyelmét arra. hogy £ nyolcadik ülésszak félbeszakításának kérdésével kapcsolatban a politikai bizottságban folyt vita során egyes küldöttek rámutattak, hogy a panmindzsoni tárgyalásokon komoly nehézségek merültek fel. A Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a koreai-kinai fél a panmindzsooi tanácskozásokon minden akadály ellenére nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megegyezést érjenek el a koreai politikai értekezlet összehívásával kapcsolatos kérdésekben. Ezt azonban nem lehet elmondani a másik félről, amely megszegi a fegyverszüneti egyezményt. Visinszkij elvtárs felhívta a figyelmet arra a tényre ls, hogy az amerikai fél a tárgyalások elhúzásának taktikáját követi. A közgyűlés — jelentette kl Visinszkij elvtárs — emellett a helyzet mellett nem mehet el anélkül, hogy ne teljesítené kötelességét a koreai kérdés békés rendezésének sokról. elősegítése terén, hogy szükség esetén a 8. ülésszak munkájának a koreai kérdés megvitatása érdekében való folytatásáról szóló döntést olyan feltételekhez szabják, amelyek nemcsak, hogy nem nehezítik meg végrehajtását, de biztosítják e munka leggyorsabb és akadálytalan folytatását. A Szovjetunió képviselője befejezésül kijelentette, hogy ha a szovjet küldöttség jelenleg nem ragaszkodik a koreai kérdés közgyűlési vitájához, akkor abból indul ki, hogy szükség esetén a közgyűlésnek bármely időben folytatnia kell e kérdés megvitatását. A munka folytatását a legnagyobb mértékben meg kell könnyíteni, e célból a közgyűlés elnökének korlátozó feltétel nélküli jogot kell adni arra, hogy felújíthassa a 8. ülésszak munkáját. A szavazás eredményeképpen a közgyűlés többsége elvetette a közös határozattervezethez fűzött lengyel módosítást. A Szovjetunió, Ukrajna, Bjelorusszia, Lengyelország és Csehszlovákia képviselője a módosítás mellett szavazott. A Szovjetunió, Ukrajna, Bjelorusszlt, Lengyelország és Csehszlovákia képviselőle a közös határozattervezettel kapcsolatban tartózkodott a szavazástól. Á finn saj<ó a halóridő elÓMi választásokról Helsinki (TASZSZ) December 9-i számában valamennyi finn központi lap vezércikkben foglalkozik a köztársasági elnöknek a parlament feloszlatásáról és a határidő előtti választások kitűzéséről szóló rendeletével. A -Vapaa Sana® kijelenti, hogy a parlament feloszlatása a koalíciósok és a jobboldali szociáldemokraták előzetes megegyezésének eredménye. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a -Maakansa® ís. A szociáldemokrata és más burzsoá lapok helyeslik az elnök rendeletét a határidő előtti választáMi történik az úgynevezett 99jugoszláv kommunisták szövetségében« Lenin úgy nyilatkozot, hogy „csak sztrájkba léptek a munkások 1918, Az utóbbi néhány hónap óta a belgrádi vezetők nagyon nyugtalankodnak a pártjukban, az úgynevezett „kommunisták szövetségében" uralkodó állapotok miatt. A pártsajtó és a magas pártfunkcionáriusok azt mondják, hogy széthullóban van a szervezet, politikai tétlenséggel, sőt „ellenséges tevékenységgel" is vádolják az egyszerű párttagokat. A jugoszláviai párt mai helyzetével kapcsolatban a londoni „Economist" tudósítója a közelmúltban cikket közölt, amelyben a többi között megállapította: „minden jugoszláviai szemlélő számára nyilvánvaló tény, hogy az utóbbi hat hónapban a pártban zűrzavar és elégedetlenség uralkodik". Az úgynevezett „kommunisták szövetségének" egész eddigi tevékenysége megmutatta, hogy ez a szervezet nem más, mint & jugoszláv kormány segédeszköze a népellenes politika végrehajtásában. Természetes tehát, hogy ez a „párt" teljesen lejáratta magát a nép széles tömegei előtt. A jugoszláv dolgozók széles tömegei évről-évre aktívabban harcolnak a Tlto-kormány és pártja népellenes politikája ellen. E harc növekedésével párhuzamosan érezhető a bomlás erősödése is a „pártban". Nem ls lehet másként, mert a párttagok nagyrésze & dolgozók soraiból kerül ki, akiket különböző demagógiával, becsapással vontak be a „pártba". A párttagság nagyrésze, miután meggyőződött a kormány politikájának népellenes jellegéről, vagy passzivitásba vonult és nem támogatta többé a „pártot", vagy pedig átállt a hazafiak oldalára és ott harcol a kormány politikája ellen. A „pártnak" multévi úgynevezett átszervezése még jobban elmélyítette a pártonbeíüli válságot. Az egyszerű párttagokat akkor formálisan megfosztották a korábban élvezett jogaiktól, de megkövetelték tőlük, hogy továbbra is feltétel nélkül vigyék keresztül és propagálják a kormány politikáját. Emiatt mégínkább növekedett az elégedetlenség az egyszerű párttagok körében. Áthidalhatatlan űr keletkezett a pártvezetőség és az egyszerű párttagok között, mert azok nem hajlandók magukra vállalni a felelősséget a nép előtt az uralkodó körök népellene* politikájáért. A jugoszláv kormány az utóbbi időben a széles népi tömegek életérdekel ellen irányuló intézkedések egész sorát léptette életbe, amelyek között sok törvényrendelet van a hazai és külföldi tőkések pozícióinak megszilárdítására. Az űj adórendszer bevezetésével a kormány még súlyosabb terheket rótt a dolgozókra, ezzel szemben Jelentős adókedvezményeket biztosított a városi és falusi burzsoázia számára. A kormány a szerződések és katonai jellegű egyezmények egész sorával még jobban lekötelezte Jugoszláviát az agresszív katonai tömböknek és fokozta a fegyverkezési hajszát, fokozatosan növelte a háborús előkészületek költségeit, ami mind visszatükröződik a széles néprétegek anyagi helyzetében. Ennek a politikának a hatása természetesen a jugoszláviai -pártban® is érezhető. A párttagok ezrei elítélik a pártvezetőség árulását és egyre határozottabban szakítanak velük. A belgrádi vezetők a bomlás megakadályozása és a -párt- megszilárdítása érdekében az utóbbi időkben rendkívüli intézkedésekhez folyamodnak. Sebtében különleges csoportokat létesítettek, amelyek élén egy-egy magasabb pártfunclonárlus áll és ezek a csoportok sorra járják az alapszervezeteket azzal a céllal, hogy az egyszerű párttagokat felvilágosítsák a párt -új® irányvonaláról. Az úgynevezett -"szervezeti megszilárdítás®, amelyről most sokat beszélnek Jugoszláviában, nem más, mint az egyszerű párttagok tömeges kizárása a -pártból®. Azokat zárják tehát kl, akik nem kívánatosak a rendszer számára. Ez a -tisztogatás® nagy méreteket öltött. A közelmúltban például a focsai Járás alapszervezeteiből öszszesen 278 párttagot zártak kl, a Bukinje-bánya alapszervezetei tagságának 40 százalékát kizárták. A zeniai járásban csak az elmúlt 25 napban 183 párttagot zártak ki, 93-at pedig megbüntettek. Jellemző, hogy a kizárt párttagok köztit 190 munkás, ami 70 százaléknak felel meg. A tuzlai járás alapszervezeteihői kizártak 80 százaléka munkás, vagy munkásszármazású. Mint látható, a pártban végzett -tisztogatás® arra irányul, hogy eltávolítsák a munkásokat és egyéb dolgozókat s helyettük burzsoá elemeket vegyenek feL A munkások ugyanis azok, akik szembehelyezkednek a pártvezetőség politikájával és ezért nem kívánatosak a belgrádi vezetők számára. A belgrádi kormány legújabb intézkedései a falun, de különösen a fosztogató adópolitika a parasztok tömeges elszegényedéséhez vezetett. A parasztok nagy része meggyőződött, hová vezeti őket a vezetőség és ezért nem támogatja őket,