Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-02 / 282. szám

VTT-IG PROLETÁRJÁT EGYESÜL JETEK t A Szegedi Kenderfonógyár kultúrcsoportja versenyre készül Jobbminőségű ételeket készítsenek az Üzemélelmezési Vállalat konyháin A négy hatalom tanácskozása egy könnyebb fejezet kezdetét jelentheti AZ M D P C S O N GR A D M E GYE I PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK L APJA IX. E»r. 282. SZÁM. ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1953. DECEMBER 2. II begyűjtés teljesítése minden dolgozó paraszt Kötelessége Szeged és a szegedi járás dolgozó parasztjai közül szép szám­mal vannak olyanok, akik teljesítették az állam iránti kötelezett­ségüket: adónál és beadásnál egyaránt. Ezek a dolgozó parasztok egyre világosabban látják: a kormányprogramm megvalósításáért — benne elsősorban saját életük még jobbá válásáért — úgyis kell lenniök, hogy az őszi mélyszántással együtt megadják mindazt az államnak, ami őt illeti. A párthatározat és a kormányprogramm megjelenése óta számos kedvezmény és intézkedés könnyíti a dol­gozó parasztok munkáját az élet minden területén. Az ipari mun­kások, mint eddig a felszabadulástól kezdve a dolgozó parasztok segítségére sietnek és munkálkodnak azért, hogy a falura is minél több ipari termék kerüljön. Erejét nem kímélve tevékenykedik a munkásosztály a párt útmutatásával azért, hogy előre vigye, a sa­ját maga munkájával a mezőgazdaság fellendítését, amely előre­haladásunk döntő láncszeme a következő 2—3 esztendőben. Az egész mezőgazdaság fellendítése —< nemzeti ügy, hasznát az egész dolgozó nép látja. Következésképpen nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság fejlődése az eddiginél sokkalta jobb sorsot biztosít & szövetkezeti parasztságnak, egyben az egyénileg dolgozó parasz­toknak is. A kormányprogramm megvalósításában megfelelő részt kell vállalniok a dolgozó parasztoknak. E részvállaláshoz tartozik az is, hogy begyűjtési kötelezettségét állama iránt minden dolgozó paraszt teljesítse. Az életszínvonal további emelkedésének függvé­nye a beadás teljesítése. Hogy várhat az eddiginél könnyebb, jobb életet az a dolgozó paraszt, aki hanyagolja és nem teljesíti köte­lességét?! A begyűjtés elősegíti a város dolgozóinak ellátását, köz­tük az ipari munkásokét is, akik annyiszor és most is a dolgozó parasztok javáért munkálkodnak. Lakatos Antal, Szeged, Kézdi-utea Ti. szám alatt lakó dolgozó paraszt az állam iránti beadásának mindenből eleget tett. Ugy tartja: csak úgy várhatunk államunktól, ha mi is adunk néki. Tudja annak igazságát: a beadás törvény, de törvény az is, hogy kedvezményeket kapjanak a dolgozó parasztok és emelkedjék az ő életszínvonaluk is. A törvénynek pedig — a nép törvényeinek <— mindkét oldalát be kell tartani' — a jogokra és kötelezettségekre egyaránt. S Lakatos Antal is kisgépeket, ruhaneműket, lábbeliket és más egyebeket vár az ipari munkásoktól. De nemcsak várja, hanem elősegíti begyűjtési kötelezettségének teljesítésével is. La­katos Antal. 34 dolgozó paraszttársát látogatta meg és elbeszélge­tett velük arról, miért érdeke minden gazdinak, a beadás teljesí­tése. Lakatos Antalhoz hasonlóan nem kevés azoknak a dolgozó parasztoknak a száma Szegeden és a szegedi járásban, akik nem­csak várnak az államtól, hanem adnak is neki, mert egyre inkább látják, ez legközvetlenebb egyéni érdekük. A begyűjtési munka eredményei mellett azonban hibák is mu­tatkoznak. A dolgozó parasztok egyrésze — kisebbik része —­húzza-halasztja kötelezettsége teljesítését. Ezt mutatják a begyűj­tés legutóbbi értékelésének szegedi adatai is. Szeged dolgozó pa­rasztjai kukoricabeadásuknak 79.7, napraforgóbeadásuknak 96.5, burgonyabeadásuknak 82.4, tejbeadásuknak 87.6, tojásbeadásuknak 72.2, baromfibeadásuknak 68.4, sertésbeadásuknak 40.8 és szarvas­marhabeadásuknak 87.7 százalékban tettek eleget Ez az elmaradás meglelhető a szegedi járás községeiben is. Mindazok, akik a szép szó ellenére is elmulasztják kötelességük teljesítését, maguk látják kárát. A beadási kötelezettséget minden gazdának teljesítenie kell. Előfordul azonban, hogy az ellenséges suttogás következtében egyik-másik helyen olyan nézet uralkodik: a beadást nem kell tel­jesíteni, hiszen a hátralékot elengedik, úgy mint az idén. Rosszul teszik azok, akik így gondolkodnak, és a beadási kötelezettségük el­engedésére spekulálnak. A begyűjtést — ismételjük — minden dol­gozó parasztnak kötelessége teljesíteni, a hátralékokat nem enge­dik el. Államunk a nép iránti kötelezettségét napról-napra telje­síti s ugyanúgy várja az állampolgároktól is, hogy ők is teljesítsék kötelességüket. A beadást teljesítő dolgozó parasztok helyesléssel veszik tudo­másul, hogy azokat a gazdákat, akik nem teljesítik kötelezettségü­ket, felelősségre vonják. Schramek Tivadar, Szeged, Felsővárosi­íeketeföldek 216. szám alatt lakó dolgozó paraszt is mitsem törő­dött begyűjtési kötelezettsége teljesítésével. Hanyagsága, nemtörő­dömsége miatt kötelezettségét felemelték és így kereken 120 kiló kukoricával kell többet beadnia. Vájjon nem lett volna-e jó Schra­mek Tivadarnak a 120 kiló kukoricát mondjuk a szabadpiacon ér­tékesíteni ?! A községi tanácsoknak is éberen kell őrködni a törvényesség betartásán. Ennek egyik része, hogy felelősségre vonják a begyűj­tést nem teljesítőket. Megtörténik azonban, hogy egyik-másik ta­nács megalkuvó módon nem vonja felelősségre a mulasztókat. Akad olyan eset is, hogy a mulasztóknak jogosan tíz százalékkal felemelték a begyűjtési kötelezettséget, de nem hajtják végre. A szegedi járás területén például nem megfelelően foglalkoznak a begyűjtéssel Baléstyán, Csengelén és Pusztaszeren sem. Megtörté­nik, hogy egyes helyi tanácsok — a másik végletbe esve •— csak adminisztratív módon foglalkoznak a begyűjtés kérdéseivel. Ez így önmagában véve helytelen. A begyűjtés sikeréhez elengedhetetlen a felvilágosító munka. Természetesen, akiknél a szép szó nem használ — törvényeineknek megfelelően — alkalmazzuk a felelős­ségrevonást. De ne zaklassuk a beadást teljesítőket! Pártszerveink a többi feladatokkal együtt adjanak foko­zottabb segítséget a begyűjtés ütemének gyorsításához. Falusi nép­nevelőink, de a szegedi népnevelők is munkájuk során a többi kérdésekkel párhuzamosan beszéljék meg a dolgozó parasztokkal, miért fontos és miért érdekük a beadási kötelezettség teljesítése. A tanácsok begyűjtési állandó bizottságai a maguk területén és a maguk módszereivel vigyék előre a fontos ügyet. Helyes és kö­vetendő, hogy a szegedi begyűjtési állandó bizottság szélesíti ak­tívahálózatát és mindig napirenden tartják a begyűjtés egyes kér­déseit. Dolgozó paraszt párttagjaink álljanak még inkább a begyűj­tés maradéktalan sikeréért folyó harc élére: mutassanak példát a beadásban s vigyék szét paraszttársaik között a begyűjtéssel kap­csolatos igazságokat. Az elmaradók, a hanyagok végezzenek számvetést és gondol­kodjanak. Ha ezt megteszik — és meg kell tenniök —. akkor rá­döbbennek: a begyűjtés teljesítése legközvetlenebb érdekük. Min­den beadását teljesítő dolgozó paraszt segít abban, hogy gondtala­nabb legyen saját élete, — az egész nép élete. Pártszervezeteink javítsák tovább a tagjelöltfelvételi munkát A nevelőmunka eredményei Alapsaervezetünknél állandó feladat az új párttagok, tagjelöl­tek nevelése. Figyelemmel kísér­jük a termelésben és a társadal­mi munkában kitűnt dolgozókat és mindent megteszünk azért, hogy elősegítsük politikai fejlő­désüket. Beosztottuk őket politi­kai oktatásra, ezenkívül egy-egy fejlett párttag és a pártcsoport­vezetők is rendszeresen foglal­koznak velük. Nap, mint nap fel­keresik őket, beszélgetnek ve­lük termelési problémákról, a párt előtt álló feladatokról, pár­tunk politikájáról. Ezenkívül igyekeznek megismerni problé­máikat, családi körülményeiket is, hogy ha szükség van rá, se­gíthessenek és mire tagjelöltnek ajánlják, alaposan megismerjék ezeket a dolgozókat, hogy nyu­godtan, felelősségük teljes tuda­tában javasolhassák őket felvé­telre. Jelenleg hat elvtárs foglalko­zik rendszeresen kiválasztott dol­gozókkal. Tizennégy olyan dol­gozót nevelnek, akik közül a kö­vetkező hónapokban a legjobba­kat tagjelölteknek javasoljuk. Ezeket a dolgozókat többségében tömegszervezeteink, a DISZ, a szakszervezet, az MSZT vezető­sége ajánlotta a pártvezetőség­nek. Van közöttük tömegszerve­zeti funkcionárius és jó aktívák, akik lelkesen kiveszik részüketa munkából. A pártvezetőség ter­mészetesen mielőtt beosztja őket az elvtársakhoz, alaposan meg­vizsgálja az elmúlt hónapok so­rán végzett munkájukat, ugyan­akkor később is figyelemmel kiséri fejlődésüket, rendszeresen beszámoltatják azokat az elvtár­sakat is, akik foglalkoznak ve­lük. A fokozott ellenőrzés, a rendszeres nevelőmunka eredmé­nye, hogy alapszervezetünknek kilenc olyan tagjelöltje van, aki­ket az elmúlt hat hónapban vet­tünk fel. Az elmúlt taggyűlésen is három tagjelöltet javasoltunk tagfelvételre és egy dolgozót ja­vasoltunk tagjelöltnek. A tag-és tagjelöltfelvételi munkába a ve­zetőségen és a megbízott pártak­tívákon kívül bekapcsolódott egész párttagságunk. Éberen vi­gyáznak arra, hogy valóban csak olyan dolgozók kerüljenek be pártunkba, akik méltók a párt­tagságra, olyanok, akik munká­jukkal és politikai képzettségük­Megtisztelő feladat párttag­nak lenni. A dolgozók jó munkájukkal, példamutatá­sukkal érdemlik ki ezt a megtisztelő címet. Alapszerve­zeteink vezetőinek figyelem­mel kell kísérniük a becsüle­tes, párthoz hű dolgozók mun­káját és segíteni kell őket ab­ban, hogy politikai fejlődésük­kel. jó munkájukkal kiérde­meljék a pártba való felvéte­lüket és becsületes, politikai­lag képzett, lelkes tagjaivá válhassanak majd pártunknak. kel kiérdemelték ezt a nagy megtiszteltetést. Tombácz Ferenc, a Textilművek II. alapszer­vezetének titkára A DÉMA cipőgyár pártszervezete nem foglalkozik kielégítően a tagjelölt felvételi munkával A DÉMA Cipőgyár dolgozói között sok a párttag. Tizenhárom pártcsoport tartozik az alapszer­vezethez. A párttagok többsége résztvesz rendszeres politikai ok­tatásban. Az üzemben azonban mindösz­sze két tagjelölt van. Az egyik tagjelöltet, Véber Gyulánét most szeptemberben vette'fel az alap­szervezet, a másik tagjelöltnek, Filep Lajosnénak viszont, már régen párttagnak kellene lennie. De eddig még nem bizonyította be munkájával, hogy méltó a párttag megtisztelő címre. Mi az oka annak, hogy nem fejlődik megfelelően az üzem pártszervezete annak ellenére, hogy sok fiatal és jól dolgozó munkás van az üzemben. Pádi elvtárs, az alapszervezet helyet­tes titkára elmondta, az egyik ok, hogy maga a pártvezetőség sem foglalkozott kielégítően ez­zel a fontos feladattal. A másik ok — mint mondja —, hogy a pártcsoportvezetők sem támogat­ják eléggé a vezetőséget ebben a munkában. A tömegszerveze­tek sem javasolnak új tagjelöl­teket jól dolgozó aktíváik közül. A DÉMA Cipőgyárban lévő hiányosságok felszámolására az alapszervezet vezetőségének kol­lektív munkává kell tenni a pár­tonkívüli dolgozókkal való fog­lalkozást és az űj tagjelöltek ne­velésébe be kell vonni a párt­csoportvezetők és a népnevelők közül is azokat, akik politikai képzettségüknél fogva, jól eltud­ják végezni ezt a feladatot. Ez­zel el tudják majd érni azt, hogy az alapszervezetnél nem hét, hanem tizennégy, vagy húsz elvtárssal foglalkozhatnak rend­szeresen és hónapról-hónapra jó nevelőmunkával biztosítani tud­ják pártszervezetük számára az utánpótlást, az új tagjelölteket. Nagy kitüntetésnek érzem, hogy tagjelölt lehetek 1950. februárjában kerültem A Jutaárugyárba dolgozni. A vetü­lékcsévéző lett munkahelyem és hamarosan megszerettem új munkakörömet. Minden vágyam az volt, hogy én is sztahánovista lehessek. Erről beszélgettünk es­ténként férjemmel. Férjem párt­tag; titkon azt reméltem, jó munkámmal kiérdemlem azt a megtiszteltetést, hogy engem is felvegyenek a pártba. Igyekez­tem mindjobban tökéletesíteni tudásomat, hogy jó eredményem­mel kiérdemeljem munkatársaim megbecsülését és a sztahánovista címet. Hamarosan szakszervezeti bizalmi lettem. 22 dolgozó tár­sam tartozott hozzám, akiknek ahol tudtam segítettem a mun­kában és mindennapi problé­máik megoldásában. A termelési eredményem, a kitartó munka eredményeként elérte a. 140 száza­lékot. Csakhamar megkaptam a sztahánovista oklevelet is. Ez a kitüntetés további kitartásra, jó munkára serkentett Ezután minden igyekezetem arra irá­nyult, hogy kiérdemeljem a párt­ba való felvételt. Most novem­berben ez a vágyam is teljesült A novemberi taggyűlésen meg­kaptam a tagjelöltségi igazol­ványomat, a piros kis könyvet, mely pártnnk bizalmát jelenti számomra. Nagy kitüntetésnek ér­zem, hogy annak a pártnak lehe­tek a tagjelöltje, amelynek éle­tem jobbra fordulását köszönhe­tem. Annak a pártnnk. mely le­hetővé tette, hogy férjemnek is régóta óhajtott vágya —, hogy mozdonyvezető lehessen — való­ra válhatott. Eddig is igyekez­tem jó munkát végezni, tagjelölt­ségi időm alatt pedig még lelki­ismeretesebb munkával és tanu­lással igyekszem kiérdemelni azt, hogy tagja lehessek mielőbb pár­tunknak. Horváth Imráné a Jutaárugyár dolgozója Egy délután az Egyetemi és főiskolai Diákklubban rA novemberi hideg mintha engedett volna. Legalább is több fiatal­nak ez volt a véleménye vasárnap délben. Igaz, reggelre vékony jégré­teget húzott a vízre a hideg, de ez már 11 órá­ra felengedett. Egy órakor pedig, amikor az egyetemisták és főisko­lások ebédelni mentek, már ereje is volt a nap­nak. Az ebédnél, mint min­dig, most is várni kel­lett. Várás közben pe­dig az ember szeret be­szélgetni, hogy hama­rabb teljen az idő. Töb­ben arról beszélgettek, hol lehet legjobban el­tölteni a délutánt. Két táborra szakadt a vára­kozók csoportja. Az egyik a Szegcdi Honvéd —Budapesti Postás fut­ballmérközés, a másik a nemrégen megnyílt Egyetemi és Főiskolai Diák-klub mellett szállt síkra. Hol az egyik, hol a másik érvelt. Az egyik főiskolai hallgató odafordult az előtte álló szintén fő­iskolás lányhoz. — Voltál-e már a di­ákklubban1 A lány egy kissé ol­dalt fordult és nevet­ve rázta fejét. — Nemt — kérdezte a hallgató. No, akkor ma feltétlen gyere el. Van ott minden, amit akarsz. Zongora, lemezjátszó, rádió, társasjáték. Ugye eljössz? — Még nem tudom, le­het, hogy elmegyek. •— Még táncolhatsz is. — Akkor biztosan me­gyek — ígérte meg a lány. Fél hét. Az Egyetemi és Főiskolai Diákklubban egyetlen üres hely sincs, pedig hatalmas helyiség ez. Hosszú, széles terem. A fiatalok jönnek, meg­állnak az ajtónál, szét­tekintenek. Széket keres­nek. „Szép az idő, száz eve­ző ..." — hangzik köz­ben a jólismert ének a lemezjátszó felöl. Körü­lötte nyolc-tiz fiatal egyetemista, főiskolás ül, zenél hallgat. Akiknek nem jut szél;, azok másfele mennek he­lyei keresni. Egyrészük a. zongorát állja körül, mások a hanglemezt hallgatják, esetleg egy­egy érdekes sakkjátsz­mát kísérnek figyelem­mel. Nemcsak a hallgatók, hanem a tanárok, tanár­segédek is szívesen ke­resik fel vasárnap dél­után az Egyetemi, Főis­kolai Diákklubot. Itt van Karácsonyi Béla elvtárs docens is feleségével együtt. Most kezd éppen egy sakkjátszmát Szé­kely Lajos elvtárssal. A falakat tájképek, feliratok teszik szebbé. Az ablakokat széles füg­gönyök takarják. A sa­rokban egy hatalmas cse­répkályhában ég a tűz, s kellemes meleget áraszt szét. Kárpitozott székek, fotelek fogják körül az asztalokat. Igazán olyan, ez a helyiség, ahol kelle­mesen telhet el egy sza­bad vasárnap délután. Zenét hallgatnak, folyó­iratokat olvasnak, sak­koznak a hallgatók. Biesz Béla, a marxista tanszék fiatal tanársegéde is itt van. Barátaival beszél­get. Majdnem záróráng itt marad. Fél kilencre jár az idő. a klub gondnoka elviszi a szőnyeget a parkettról, Ez a jel a táncra. Tánc­zenét közvetít a rádió. Az első percben senki sem táncol. Végre valaki csak megkezdi, s egy­szerre megtelik táncoló párokkal a parkett. A táncban ki is lehet melegedni, meg lehet és meg is szoktak szomjazni. Erre is gondoltak. Ol­csó büffé áll a szórakozó egyetemisták, főiskolá­sok rendelkezésére. A táncközti szünetben fel is keresik többen. Háromnegyed 11. A rá­dió, lemezjátszó elhall­gat. A fiatalok tudják, hogy záróra. Keresik ka­bátjukat. indulnak haza. Jól eltelt ez a vasár­nap délután. Kezdődhet a hét, a munka. Jól esett hallgatóknak, tanárok­nak ez a kis kikapcsoló­dás. fíövidesen kezdőd­nek a vizsgák, amikor számot kell adni a fél­évi munkáról, s ez nagy munkál követel hallgató­inktól. * • fB. j.j i ) t

Next

/
Thumbnails
Contents