Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-08 / 287. szám

KEDD. 1953. DECEMBER 8. DELIII6YIR9RSZIG 35 évvé! ezelőtt jelent meg először a Vörös Újság SS évvel exelőtt— 1918 decem­ber 7-én — röviddel a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának megalakulása után indult el rövid, de annál dicsébb útjára a párt hi­vatalos lapja, a Vörös Újság. Fej­léce alatt büszkén viselte a ©Kom­munista Lap* felírást, s megjele­nése egész ideje alatt méltó is volt ehhez a jelzőhöz. A kis szerkesztőségi szoba — ahol a nagy harcokra mozgósító cikkek születtek — a nap minden órájában mozgalmas képet nyúj­tott. Ide vitte el panaszát, örö­mét, lelkesedését a munkáskerüle­tek lakója és a földjétől megfosz­tott paraszt. Ide vezetett kora reg­gel a pártmunkások seregének útja, hogy idejében gondoskodja­nak a lap elszállításáról, öröm­mel vitték a gyárak kapuihoz a Vörös Újságot, hogy a munkába sietőknek átadhassák szabad éle­tükért harcoló pártjuk üzenetét ©A kapitalizmus megérett a bu­kásra ... — írta első számában a lap — az egyetlen kiút a szocia­lizmus .., A régi szociáldemokrata pártok szerte a világon segítőtár­saivá szegődtek a burzsoáziának... Ezért állunk mi, kommunisták a magyar munkásság elé, hogy őt a szükségszerűen elkövetkező, sőt már ittlévő új proletárforradalom­ra előkészítsük. Fenn akarjuk tar­tani a magyar proletár osztálytu­datát.., Szervezni akarjuk őt a harcra, s fel akarjuk benne kel­teni a nemzetközi szolidaritásnak tervszerűen elhomályosított érzé­sét, amely alapja minden osztály­harcnak, s amely a magyar prole­táriátust bekapcsolja majd a nem­zetközi proletárforradalomba, oda­fűzi majd az orosz szovjet köztár­sasághoz. Ezt a célunkat minden poklokon követjük, mindaddig, míg a proletárforradalom győzött* — szólt a párt programmiát is­mertető cikk a dolgozó tömegek­hez. A polgári köxldrsaság idején a Vörös Újság cikkeivel nap, mint nap szította a dolgozókban a for­radalmi tüzet, hogy a párt vezeté­sével induljanak rohamra a kapi­talizmus megdöntéséért. A kor­mány rendőrhada házkutatás címén kétszer dúlta fel a szerkesztőséget, háromszor a kiadóhivatalt, hogy terrorintézkedésével lehetetlenné tegye a munkát. De csak az 1919 február 20-i provokáció, a KMP vezetőinek letartóztatása tudta át­menetileg megakadályozni a Vö­rös Újság folyamatos megjelené­sét. Március 1-én, félig illegálisan már újra kezükbe vehették a dol­gozók szeretett lapjukat. A Káro­lyi-korszakban minden üldözés el­lenére 30 ezer példányban jelent meg a Vörös Újság és ez a szám a Tanácsköztársaság idején 300— 350.000-re emelkedett. Az igazságra, jobb életre szom­jazó dolgozók osztályharcához mér­hetetlen segítséget, biztos irány­mutatást adott Lenin elvtárs né­hány írásának közlése. A Vörös Újság beszélt az orosz és a világ proletáriátusának harcáról, meg­mutatta a burzsoázia igazi arcát, leleplezte a szociáldemokrácia áru­lását. Beszámolt a ©népkormány* és Garami szociáldemokrata mi­niszter aljasságáról, hogy fegyvert szállítanak a lengyel fehérbandá­nak, támogatják a szovjetorosz pro­letárok ellen indított intervenciót. Felszólította a munkásokat, hogy harcoljanak a béremelésért, a nyolcórás munkaidőért és a gyá­rak szocializálásáért. ©Mint az éjben a világítótorony, mutatta ekkor pártunk a jó utat* — mondotta Rákosi elvtárs. — És ebben az útmutatásban hatalmas szerep jutott a Vörös Újságnak. A proletárdiktatúra alatt az Egyesült Pártnak két hivatalos lapja volt: a reggel megjelenő ©Népszava* és a délutáni ©Vörös Újság*. Az utóbbit továbbra >s a kommunisták szerkesztették. Hang­ja csak annyiban változott, hogy nem leplezhette le kedve szerint az Egyesült Pártba beépült áruló szociáldemokratákat. A szerkesz­tőség otthona lett azoknak a be­csületes kommunistáknak, akik hétről-hétre fokozottabban érezték a KMP újraalakításának szüksé­gét. A munháshatalom 133 napja alatt a Népszava nem mert nyiltan áruló hangon -írni, de ártót azzal, hogy felnagyította a nehézségeket, kishitűséget keltett az olvasók kö­rében, s kisebbítette az ellenség kártékony tevékenységét. A Vörös Újság lelkesített a pro­letárhaza védelmére, hírt adott a felszabadult dolgozó nép munká­jának minden eredményéről, hogy újabb tettekre serkentse a dolgozó­kat. Az egyesült párt, amelyben túl­súlyban voltak a szociáldemokra­ták, nem lehetett a munkásosztály, a dolgozók igazi élcsapata. Az igazi kommunisták — Rákosi Má­tyás. Szamnelly Tibor és a többiek — voltak kezdeményezői és har­cosai mindazoknak a nagyszerű eredményeknek, melyek a Tanács­köztársaságot, a munkásosztály ál­lamát, a magyar történelem ki­emelkedő dicsőséges korszakává tették. Ennek a kommunista harc­nak volt következetes szószólója, zászlóvivője a Vörös Újság az egész időszak alatt. Utolsó száma 1919 augusztus 2*án jelent meg. A Tanácsköztársaságot követő 25 éves Horthy-fasizmus idején az ál­dozatos hősi harcokat a KMP ille­gális lapjai segítették. Ezek léptek a Vörös Újság helyébe, s küzdöt­tek a párt irányvonaláért a szilárd, megdönthetetlen porletárdiktatúra kivívásáért. 1942 február 1-én az illegálig Szabad Nép ragadta meg és emelte magasra ezt a zászlót. Tolmácsolta a párt szavát a dolgozó tömegek felé és feltárta a magyar nép előtt annak az ügynek igazságát, ame­lyet a kommunisták képviselnek. A felszabadulás utáni Szabad Nép is eredményesen használja fel azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a Vörös Újság nyújtott munkásságával a kommunista sajtó számára. Utat mutatni, kez­deményezni, serkenteni és vezetni a magyar népet a szebb, a boldo­gabb élet felé. Ezt tette a Vörös Újság és ezt teszi a ma kommu­nista sajtója is. A Vörös Újság ta­pasztalatai nem kismértékben segí­tették felszabadulás utáni pártsaj­tónkat olyan fegyverré válni, amelynek segítségével győzelmesen vívhatjuk a békéért, a haladásért, a szocializmusért folyó harcunkat. SZEGEDI JEGYZETEK Szammcr Pál a Dél­magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat dolgozója, néhány hó­napja lett a „Délma­gyarország" levelező­je. Elmondja, hogy már hosszabb ideje figyelemmel kísérte a lap munkáját és azt tapasztalta, hogy mindinkább egyre több dolgozó, üzemi munkás, keresi fel a „Délmagyarország" -ot levelével, melyekben a munkaverseny ered­ményeivel és más problémákkal foglal­koztak. Ezek közül sokat közölt az újság. Látta, hogy a „Dél­magyarország" harcol azért, hogy a dolgo­zók kérései minél előbb elintézettek le­gyenek. — Ezeket láttam Levelező magam előtt, mikor elhatároztam, hogy levelezője leszek a lapnak és tájékozta­tom vállalatunk dol­gozóinak munkájáról, életéről, kívánságai­ról. — mondja Szam­mcr elvtárs. Szavát valóra is váltotta, mert az el­telt idő alatt, több­ször kereste fel szer­kesztőségünket leve­leivel. Eljuttatta a laphoz sok Petőfi-te­lepi dolgozótársa pa­naszát, kívánságait is, melyek a legtöbb esetben jogosak vol­tak és orvoslásra ta­láltak. Legutóbb pél­dául arról irt, hogy a TÜZÉP az elmúlt év során a tüzelőre be­fizetett többlet össze­get még nem térítette vissza vállalatuk dol­gozóinak. Ezt 6, — mint a vállalat egyik levelezője — közölte a szerkesztőséggel, amit kivizsgáltunk és ez a panaszos ügy épp úgy, mint a többi, elinté­zést nyert. Szammer , Pál így mindinkább egyre jobban tapasz talta, hogy érdemes és megtisztelő feladati a pártsajtó levelezőjé­nek lenni. Ezért hatá­rozta el, hogy írásai­val még gyakrabban keresi fel a szerkesz­lőséget. és jobban ki­veszi részét a lap l» vrlezői munkájából. Ezzel tájékoztatja szerkesztőségünket és leveleiben feltárt kér­désekkel anyagot szol­gáltat lapunk mun hójához. Ugyanakkor a dolgozók érdekeiért is harcol. Egy szakszervezeti bizalmi és csoportja Fogarasi Sándort., a jó­kedvű fiatalembert alig két hónapja választot­ta meg a panolux-részleg 12 munkása szakszerve­zeti bizalminak. Még jól emlékszik rá, mikor megválasztották, a. cso­port • több tagja így morulta.: — Bízunk benned ... Tizenkét szakmunkás nevelése, ügyes-bajos dol­gaikkal való foglalkozás nem kis feladat. De Fo­garasi Sándor örömmel vállalta. Saját példamu­tatásával serkenti cso­portja tagjait. Az elsők között, búg fel a gépe minden reggel, nagy fi­gyelemmel igazítja a gép tűje alá a kabátok részeit, — több apróbb és nagyobb darabból áll egy-egy panolux-kabát. Az ő munkáját „részálH­tásnak" nevezik a gyár­ban. (Ezt csinálja a cso­port tagjainak nagyré­sze, a többiek pedig az líjjabevarrást és a gallé­rozást.) Ncgy-öt kabátot készít egy nap. Az el­múlt havi átlaga 117 szá­zalék volt. A sztaháno­vista szint felé törekszik — meg akarja mutatni, hogy méltó a csoport, bizalmára. Csoporttagjai a terme­lésben az elsők közé tar­toznak. Ebéd időben, amikor megszólal a han­gos hiradó, gyakran hallan i Buchnitz Sán­dor, Kószó Károly szta­hánovisták nevét, mint élenjárókét. Nemes Nagy László is mindig 140 szá­zalék felett teljesíti nor­máját. Stumpf Júlia 132, Csókási Istvánná 120 szá­zalékos termelési ered­ménnyel dolgozik. A bizalmi naplója is beszél arról, hogy ki mi­lyen munkás. Ha végig­lapozzuk a gondosan be­kötött füzetet, a nevelt mellett megtaláljuk azt is, hogy valamennyien elsőrendű árul adnak ki kezükből. — Exportra is készí­tünk ezekből a kábátok­ból — mondja Fogarasi elvtárs. — De amelyik a szegcdi üzletekbe kerül, azoknak is nagyon szép­nek kell lenni. Mikor ezeket mondja, odapillant a fogason so­rakozó kabátokra, ame­lyeket a MEO már meg­vizsgált, egyetlen mi­nőségi hiba sincs rajta. Fogarasi Sándor büsz­ke csoportjának tagjai­ra. Jól ismeri őket, hi­szen eggyé forrt velük a munkában, ügyes-bajos kérdéseiket is ö intézi. Szélpál Sándor esetében is azonnal intézkedett, aki esténként a Textil­technikumba jár, szor­galmasan tanul, de még nem volt szabadságon. Azt kérte, hogy az isko­lában most kapják meg a szünetet és akkor szeretné a szabadságát is eltölteni. Kérését — amelyet a bizalmi tolmá­csolt a Szőrme- és Bőrru­hakészítő üzem vezető­ségéhez — teljesítették. Figyelemmel kíséri a szakszervezeti. resszorl­felclősök munkáját is Fogarasi elvtárs a cso­porton belül. Segítségük­re van mindenben és a bizalmi értekezleten — amelyek igen tanulságo­sak — a termelőmunka értékelésén kívül sok. szó esik az egyéb, családi ügyeket érintő problé­mákról is, amelyekre legtöbbször találnak megoldást. Igy él, dolgo­zik Fogarasi Sándor bi­zalmi csoportja. Nem kell már szégyenkeznie Rattancs Antal dolgozó parasztnak Mihályteleken, a Szövetkezeti-út 3. szám alatt lakik Battancs Antal nyolcholdas dolgozó paraszt. Szor­galmas ember és az őszi munkát is serényen igyekezett elvégezni. Nem is olyan régen azonban Bat­tancs Antal, meg a családja is, ahogy mondani szokták, farkassze­met nézett a tanáccsal. Ügy esett a dolog, hogy Battancs Antal meg­makacsolta magát és kerek-perec kijelentette: ©Én ugyan nem adok be semmit*. A tanács dolgozói ezután is többször felkeresték Battancs An­talt és beszéltek neki sokminden­ről. De mégis makacs maradt, csak a fejét ingatta. Szóval Battancs Antalnak nem használt a szép szó és így alkalmazni kellett vele szem­ben a törvényt: beadását tíz százalékkal felemelték és köte­lezték az azonnali beszolgálta­tásra. ő azonban továbbra is megkötötte magát. Egyre csak azt hajtogatta, nem visz be semmit. A helyszíni el­számoltatást is megakadályozta és így bírói eljárásra is sor került. Közben azonban a tanács dolgozói újra felkeresték Battancs Antalt és megint elbeszélgettek vele, fel | ív­ták figyelmét helytelen magatar­tására. Ezután Battancs Antal gon­dolkodni kezdett és bizony meg­látta, nem jól van úgy, ahogyan csinálja. ©Nemrégen kitüntetést is kaptam a jó mun­kámért — gondolta el — és nem szépen viselkedtem most. Én nem is tudom, mi üttött belém, hogy így megmakacsoltam ma­gam*. Ilyen is az ember. S Bat­tancs Antal becsülettel kijelentette azután a tanács dolgozóinak: ©Rendezem a beadásom, persze, hogy rendezem. Tudom én, mi a Kötelesség*. Ezt mondta s arra is gorjdolt: államunk csak úgy tud többet adni, ha a dolgozó parasz­tok is teljesítik kötelességüket. Battancs Antal dolgozó paraszt beváltotta szavát. Beadta 573 kg kukorica hátralékát s ezen felül még 56 kilót azért, amiért késle­kedett. December 3-án egy 150 ki­lós hízottsertést vitt a begyűjtő-1 helyre és mint főbeadó, rendezte sertésbegyüjtési kötelezettségét is. Nem várt a hízottbaromfi beadás teljesítésével sem az év végéig — megteremtette a rendet házatáján. Elmondta a tanácsnál, hogy a hibát igyekezett helyrehozni, szégyell előbbi magatartását. Battancs Antal megszüntette a hibát és felemelt fővel járhat. Mert a hiba csak addig hiba és baj, amíg ki nem javítják. S ő, Battancs Antal, úgy, mint a tör­téntek előtt, élen akar járni a kö­telességek teljesítésében. Ne fe­ledjük, a bíróság büntetését felfüg­gesztették, mert mulasztását pó­tolta. Battancs Antal azt is megálla­pította: jó érzés tudni, hogy meg­tettem az állammal szembeni kö­telességem, nem kell szégyenkez­nem. S üzenhetem dolgozó paraszt­társaimnak: ne késlekedjenek a beadással. Nagy András elvtárs levele nyomán. ÖTVENÉVES PEDAGÓGIAI MUNKA Ötven éve tanítok Cserkizo­voban, egy Moszkva melletti kis faluban. A mai fiatal tanítók el sem tud­ják képzelni, milyen nehezen éltek idősebb kollégáik a cári időkben. Még az elemi iskolát is csak kevés gyermek végezhette el, felsőbb ok­tatásban pedig csupán a kiváltsá­gosak vehettek részt. A tanítók ne­hezen jutottak álláshoz. Több évi próbálkozás után végre sikerült Cserkizovo iskolájában elhelyezked­nem. A faluban csupán egy háromosz­tályos egyházi iskola volt. Egyszer­re tanítottam mind a három osz­tályban. Szomorúan láttam, milyen sok gyermek marad ki az iskolá­ból. A gyermekeknek csupán egy­negyedrésze végezte el a három osztályt. Az elnyomorított paraszt­ság írástudatlan volt. Azok a bá­tor tanítók, akik megpróbáltak a parasztok között felvilágosító mun­kát folytatni, megbízhatatlanoknak számították és el kellett hagyniok az iskolát. Abban az időben ez nagyon könnyen ment. Eljött az inspektor, néhány percre benézett az órára, azután már el is dőlt a tanító sorsa. Csupán a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom után virágzott fel az ország népeinek kultúrája. A szovjet hatalom első napjától kezdve minden időmet munkám­nak szenteltem. Mindenekelőtt hoz­zákezdtem az írástudatlanság fel­számolásához. 1934-ben Cserkizovo­ban már nem volt sem írástudat­lan, sem félírástudatlan. A három­osztályos iskola helyett először hét­osztályos, majd később tízosztályos középiskola nyílt meg. Népünk kulturális és politikai színvonala teljesen megváltozott. A faluban könyvtárt és klubot létesí­tettek, kultúresoportokat szervez­tek. Jelenleg falunkban a lakosság többsége elvégezte a hátosztályos '-'•-o'át. Sokfn fnultak tovább a közép- és felső iskolákon. A falut -; me torták ro'ndm házban van újság, folyóirat, rádió. Igen sok '•o'hozparasztnak sa'át könyvtára van, sok helyen * vettek televíziós készüléket. Nagy örömmel dolgozom az isko­lában. Nemcsak a gyermekeket, de a felnőtteket ís tanítom. Rendsze­resen tartok előadásokat a gyerme­kek neveléséről. Ebben az évben a negyedik osztályt tanítom, melyet már első osztálytól vezetek. A gye­rekek baráti kollektívában élnek. Jól viselkednek az iskolában, az utcán és otthon is. Osztályomban a négy év alatt egyetlen rossz ta­nuló sem volt. Mindegyikük meg­érti, hogy a tanuló legfőbb felada­ta a jótanulás. Tanítványaimnak több mint fele jeles- és kitünő­rendű. Nagyon fontos, hogy a ta­nulók sokat olvassanak. Iskolánk könyvtárában körülbelül 10.000 kü­lönféle könyv van. Az alsóosztályos tanulók népmesékben gyönyörköd­nek, a felsőosztályosokat a külön­böző nemzetekről szóló könyvek ér­deklik. Örömmel olvasnak a nagy kinai nép életéről. Iskolánkban előadásokat tartunk a kinai nép gazdasági és kulturális építkezései­nek sikeréről, a kinai gyermekek­ről és arról a nagy gondoskodásról, amellyel a kinai népi kormány kö­rülveszi őket. A gyerekek a népi demokráciák dolgozóinak életével is szívesen ismerkednek meg. Iskolánkban különböző szakkö­rök működnek. Kísérleti kertünk­ben főzelékféléket és dísznövénye­ket termesztünk. A gyermekeket különösen a virágkertészet érdekli. Gondosain ápolják virágjaikat és vigyáznak rájuk. Rendszeresen lá­togatják az ipari vállalatokat, szov­hozokat, kolhozokat, múzeumokat. A tanév kezdete előtt megkértek, hogy a tanítók kerületi értekezle­tén mondjam el a gyermeknevelés­sel és oktatással kapcsolatos ta­pasztalataimat. Mindenekelőtt fel­hívtam a pedagógusok figyelmét arra, hogy aki nem emeli eszme i­politikai színvonalát és pedagógiai szakképzettségét, nem érhet el ió eredményt az iskolában. A tanító­nak ismernie kell minden egyes ta­nulóját, az órákat élénkké, szem­léltetővé és hasznossá kell tennie. Arra is gondot kell fordítania, hogy a gyermekeket a családban jól neveljék. A Szovjetunióban minden lehető­ség megvan arra, hogy a tanítók növeljék szaktudásukat. Mindegyik pedagógus, aki öt évig tanított egy iskolában, köteles egyéves tanfo­lyamot végezni a tanítók tovább­képző intézetében. Itt megismer­kednek a pedagógiai tudomány leg­újabb eredményeivel, az élenjáró pedagógusok tapasztalataival. A szovjet pedagógusokkal együtt én is küzdök az oktatási és nevelési színvonal emeléséért és azért, hogy a szovjet ember leg­jobb vonásait oltsam a gyerme­kekbe, Je. Novikova, érdemes szovjet tanítónő Nagy az érdek lő lés az „Oro*z R.-inekírók" kötetei ir?nt Néhány napja kezdődött meg az állami könyvesboltokban és az üze­mi könyvpropagandistáknál az Uj Magyar Könyvkiadó „Orosz Re­mekírók"-sorozatának előjegyzése az olvasóközönség körében igen élénk érdeklődés mutatkozik a mult század nagy orosz klassziku­sainak művei iránt. Számos dolgo­zó a fenyőfaünnepre szánt ajándék­ként jegyezte elő az értékes könyv­sorozatot, amelynek első két kötete Turgenyev „Egy vadász feljegyzé­sei" és Goncsarov „Oblcmov" című műve még decemberben megjele­nik. A vidéken is megmutatkozó nagy érdeklődésre jellemző, hogy pél­dául Hódmezővásárhelyen — aho' a Horthy-korszsk idején hónar számra egyetlen szépiroda'mi rr.i sem kelt el — napok alatt lejegy ték az előirányzott példányok Hasonló a helyzet Békéscsabán ;s Olvasd a Ircatojjzfig^ minden számát Elméleti fejlődésedet segíti eiöl

Next

/
Thumbnails
Contents