Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-08 / 287. szám

KEDD. 1953. DECEMBER 8. DELIII6YIR9RSZIG 35 évvé! ezelőtt jelent meg először a Vörös Újság SS évvel exelőtt— 1918 december 7-én — röviddel a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása után indult el rövid, de annál dicsébb útjára a párt hivatalos lapja, a Vörös Újság. Fejléce alatt büszkén viselte a ©Kommunista Lap* felírást, s megjelenése egész ideje alatt méltó is volt ehhez a jelzőhöz. A kis szerkesztőségi szoba — ahol a nagy harcokra mozgósító cikkek születtek — a nap minden órájában mozgalmas képet nyújtott. Ide vitte el panaszát, örömét, lelkesedését a munkáskerületek lakója és a földjétől megfosztott paraszt. Ide vezetett kora reggel a pártmunkások seregének útja, hogy idejében gondoskodjanak a lap elszállításáról, örömmel vitték a gyárak kapuihoz a Vörös Újságot, hogy a munkába sietőknek átadhassák szabad életükért harcoló pártjuk üzenetét ©A kapitalizmus megérett a bukásra ... — írta első számában a lap — az egyetlen kiút a szocializmus .., A régi szociáldemokrata pártok szerte a világon segítőtársaivá szegődtek a burzsoáziának... Ezért állunk mi, kommunisták a magyar munkásság elé, hogy őt a szükségszerűen elkövetkező, sőt már ittlévő új proletárforradalomra előkészítsük. Fenn akarjuk tartani a magyar proletár osztálytudatát.., Szervezni akarjuk őt a harcra, s fel akarjuk benne kelteni a nemzetközi szolidaritásnak tervszerűen elhomályosított érzését, amely alapja minden osztályharcnak, s amely a magyar proletáriátust bekapcsolja majd a nemzetközi proletárforradalomba, odafűzi majd az orosz szovjet köztársasághoz. Ezt a célunkat minden poklokon követjük, mindaddig, míg a proletárforradalom győzött* — szólt a párt programmiát ismertető cikk a dolgozó tömegekhez. A polgári köxldrsaság idején a Vörös Újság cikkeivel nap, mint nap szította a dolgozókban a forradalmi tüzet, hogy a párt vezetésével induljanak rohamra a kapitalizmus megdöntéséért. A kormány rendőrhada házkutatás címén kétszer dúlta fel a szerkesztőséget, háromszor a kiadóhivatalt, hogy terrorintézkedésével lehetetlenné tegye a munkát. De csak az 1919 február 20-i provokáció, a KMP vezetőinek letartóztatása tudta átmenetileg megakadályozni a Vörös Újság folyamatos megjelenését. Március 1-én, félig illegálisan már újra kezükbe vehették a dolgozók szeretett lapjukat. A Károlyi-korszakban minden üldözés ellenére 30 ezer példányban jelent meg a Vörös Újság és ez a szám a Tanácsköztársaság idején 300— 350.000-re emelkedett. Az igazságra, jobb életre szomjazó dolgozók osztályharcához mérhetetlen segítséget, biztos iránymutatást adott Lenin elvtárs néhány írásának közlése. A Vörös Újság beszélt az orosz és a világ proletáriátusának harcáról, megmutatta a burzsoázia igazi arcát, leleplezte a szociáldemokrácia árulását. Beszámolt a ©népkormány* és Garami szociáldemokrata miniszter aljasságáról, hogy fegyvert szállítanak a lengyel fehérbandának, támogatják a szovjetorosz proletárok ellen indított intervenciót. Felszólította a munkásokat, hogy harcoljanak a béremelésért, a nyolcórás munkaidőért és a gyárak szocializálásáért. ©Mint az éjben a világítótorony, mutatta ekkor pártunk a jó utat* — mondotta Rákosi elvtárs. — És ebben az útmutatásban hatalmas szerep jutott a Vörös Újságnak. A proletárdiktatúra alatt az Egyesült Pártnak két hivatalos lapja volt: a reggel megjelenő ©Népszava* és a délutáni ©Vörös Újság*. Az utóbbit továbbra >s a kommunisták szerkesztették. Hangja csak annyiban változott, hogy nem leplezhette le kedve szerint az Egyesült Pártba beépült áruló szociáldemokratákat. A szerkesztőség otthona lett azoknak a becsületes kommunistáknak, akik hétről-hétre fokozottabban érezték a KMP újraalakításának szükségét. A munháshatalom 133 napja alatt a Népszava nem mert nyiltan áruló hangon -írni, de ártót azzal, hogy felnagyította a nehézségeket, kishitűséget keltett az olvasók körében, s kisebbítette az ellenség kártékony tevékenységét. A Vörös Újság lelkesített a proletárhaza védelmére, hírt adott a felszabadult dolgozó nép munkájának minden eredményéről, hogy újabb tettekre serkentse a dolgozókat. Az egyesült párt, amelyben túlsúlyban voltak a szociáldemokraták, nem lehetett a munkásosztály, a dolgozók igazi élcsapata. Az igazi kommunisták — Rákosi Mátyás. Szamnelly Tibor és a többiek — voltak kezdeményezői és harcosai mindazoknak a nagyszerű eredményeknek, melyek a Tanácsköztársaságot, a munkásosztály államát, a magyar történelem kiemelkedő dicsőséges korszakává tették. Ennek a kommunista harcnak volt következetes szószólója, zászlóvivője a Vörös Újság az egész időszak alatt. Utolsó száma 1919 augusztus 2*án jelent meg. A Tanácsköztársaságot követő 25 éves Horthy-fasizmus idején az áldozatos hősi harcokat a KMP illegális lapjai segítették. Ezek léptek a Vörös Újság helyébe, s küzdöttek a párt irányvonaláért a szilárd, megdönthetetlen porletárdiktatúra kivívásáért. 1942 február 1-én az illegálig Szabad Nép ragadta meg és emelte magasra ezt a zászlót. Tolmácsolta a párt szavát a dolgozó tömegek felé és feltárta a magyar nép előtt annak az ügynek igazságát, amelyet a kommunisták képviselnek. A felszabadulás utáni Szabad Nép is eredményesen használja fel azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a Vörös Újság nyújtott munkásságával a kommunista sajtó számára. Utat mutatni, kezdeményezni, serkenteni és vezetni a magyar népet a szebb, a boldogabb élet felé. Ezt tette a Vörös Újság és ezt teszi a ma kommunista sajtója is. A Vörös Újság tapasztalatai nem kismértékben segítették felszabadulás utáni pártsajtónkat olyan fegyverré válni, amelynek segítségével győzelmesen vívhatjuk a békéért, a haladásért, a szocializmusért folyó harcunkat. SZEGEDI JEGYZETEK Szammcr Pál a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozója, néhány hónapja lett a „Délmagyarország" levelezője. Elmondja, hogy már hosszabb ideje figyelemmel kísérte a lap munkáját és azt tapasztalta, hogy mindinkább egyre több dolgozó, üzemi munkás, keresi fel a „Délmagyarország" -ot levelével, melyekben a munkaverseny eredményeivel és más problémákkal foglalkoztak. Ezek közül sokat közölt az újság. Látta, hogy a „Délmagyarország" harcol azért, hogy a dolgozók kérései minél előbb elintézettek legyenek. — Ezeket láttam Levelező magam előtt, mikor elhatároztam, hogy levelezője leszek a lapnak és tájékoztatom vállalatunk dolgozóinak munkájáról, életéről, kívánságairól. — mondja Szammcr elvtárs. Szavát valóra is váltotta, mert az eltelt idő alatt, többször kereste fel szerkesztőségünket leveleivel. Eljuttatta a laphoz sok Petőfi-telepi dolgozótársa panaszát, kívánságait is, melyek a legtöbb esetben jogosak voltak és orvoslásra találtak. Legutóbb például arról irt, hogy a TÜZÉP az elmúlt év során a tüzelőre befizetett többlet összeget még nem térítette vissza vállalatuk dolgozóinak. Ezt 6, — mint a vállalat egyik levelezője — közölte a szerkesztőséggel, amit kivizsgáltunk és ez a panaszos ügy épp úgy, mint a többi, elintézést nyert. Szammer , Pál így mindinkább egyre jobban tapasz talta, hogy érdemes és megtisztelő feladati a pártsajtó levelezőjének lenni. Ezért határozta el, hogy írásaival még gyakrabban keresi fel a szerkeszlőséget. és jobban kiveszi részét a lap l» vrlezői munkájából. Ezzel tájékoztatja szerkesztőségünket és leveleiben feltárt kérdésekkel anyagot szolgáltat lapunk mun hójához. Ugyanakkor a dolgozók érdekeiért is harcol. Egy szakszervezeti bizalmi és csoportja Fogarasi Sándort., a jókedvű fiatalembert alig két hónapja választotta meg a panolux-részleg 12 munkása szakszervezeti bizalminak. Még jól emlékszik rá, mikor megválasztották, a. csoport • több tagja így morulta.: — Bízunk benned ... Tizenkét szakmunkás nevelése, ügyes-bajos dolgaikkal való foglalkozás nem kis feladat. De Fogarasi Sándor örömmel vállalta. Saját példamutatásával serkenti csoportja tagjait. Az elsők között, búg fel a gépe minden reggel, nagy figyelemmel igazítja a gép tűje alá a kabátok részeit, — több apróbb és nagyobb darabból áll egy-egy panolux-kabát. Az ő munkáját „részálHtásnak" nevezik a gyárban. (Ezt csinálja a csoport tagjainak nagyrésze, a többiek pedig az líjjabevarrást és a gallérozást.) Ncgy-öt kabátot készít egy nap. Az elmúlt havi átlaga 117 százalék volt. A sztahánovista szint felé törekszik — meg akarja mutatni, hogy méltó a csoport, bizalmára. Csoporttagjai a termelésben az elsők közé tartoznak. Ebéd időben, amikor megszólal a hangos hiradó, gyakran hallan i Buchnitz Sándor, Kószó Károly sztahánovisták nevét, mint élenjárókét. Nemes Nagy László is mindig 140 százalék felett teljesíti normáját. Stumpf Júlia 132, Csókási Istvánná 120 százalékos termelési eredménnyel dolgozik. A bizalmi naplója is beszél arról, hogy ki milyen munkás. Ha végiglapozzuk a gondosan bekötött füzetet, a nevelt mellett megtaláljuk azt is, hogy valamennyien elsőrendű árul adnak ki kezükből. — Exportra is készítünk ezekből a kábátokból — mondja Fogarasi elvtárs. — De amelyik a szegcdi üzletekbe kerül, azoknak is nagyon szépnek kell lenni. Mikor ezeket mondja, odapillant a fogason sorakozó kabátokra, amelyeket a MEO már megvizsgált, egyetlen minőségi hiba sincs rajta. Fogarasi Sándor büszke csoportjának tagjaira. Jól ismeri őket, hiszen eggyé forrt velük a munkában, ügyes-bajos kérdéseiket is ö intézi. Szélpál Sándor esetében is azonnal intézkedett, aki esténként a Textiltechnikumba jár, szorgalmasan tanul, de még nem volt szabadságon. Azt kérte, hogy az iskolában most kapják meg a szünetet és akkor szeretné a szabadságát is eltölteni. Kérését — amelyet a bizalmi tolmácsolt a Szőrme- és Bőrruhakészítő üzem vezetőségéhez — teljesítették. Figyelemmel kíséri a szakszervezeti. resszorlfelclősök munkáját is Fogarasi elvtárs a csoporton belül. Segítségükre van mindenben és a bizalmi értekezleten — amelyek igen tanulságosak — a termelőmunka értékelésén kívül sok. szó esik az egyéb, családi ügyeket érintő problémákról is, amelyekre legtöbbször találnak megoldást. Igy él, dolgozik Fogarasi Sándor bizalmi csoportja. Nem kell már szégyenkeznie Rattancs Antal dolgozó parasztnak Mihályteleken, a Szövetkezeti-út 3. szám alatt lakik Battancs Antal nyolcholdas dolgozó paraszt. Szorgalmas ember és az őszi munkát is serényen igyekezett elvégezni. Nem is olyan régen azonban Battancs Antal, meg a családja is, ahogy mondani szokták, farkasszemet nézett a tanáccsal. Ügy esett a dolog, hogy Battancs Antal megmakacsolta magát és kerek-perec kijelentette: ©Én ugyan nem adok be semmit*. A tanács dolgozói ezután is többször felkeresték Battancs Antalt és beszéltek neki sokmindenről. De mégis makacs maradt, csak a fejét ingatta. Szóval Battancs Antalnak nem használt a szép szó és így alkalmazni kellett vele szemben a törvényt: beadását tíz százalékkal felemelték és kötelezték az azonnali beszolgáltatásra. ő azonban továbbra is megkötötte magát. Egyre csak azt hajtogatta, nem visz be semmit. A helyszíni elszámoltatást is megakadályozta és így bírói eljárásra is sor került. Közben azonban a tanács dolgozói újra felkeresték Battancs Antalt és megint elbeszélgettek vele, fel | ívták figyelmét helytelen magatartására. Ezután Battancs Antal gondolkodni kezdett és bizony meglátta, nem jól van úgy, ahogyan csinálja. ©Nemrégen kitüntetést is kaptam a jó munkámért — gondolta el — és nem szépen viselkedtem most. Én nem is tudom, mi üttött belém, hogy így megmakacsoltam magam*. Ilyen is az ember. S Battancs Antal becsülettel kijelentette azután a tanács dolgozóinak: ©Rendezem a beadásom, persze, hogy rendezem. Tudom én, mi a Kötelesség*. Ezt mondta s arra is gorjdolt: államunk csak úgy tud többet adni, ha a dolgozó parasztok is teljesítik kötelességüket. Battancs Antal dolgozó paraszt beváltotta szavát. Beadta 573 kg kukorica hátralékát s ezen felül még 56 kilót azért, amiért késlekedett. December 3-án egy 150 kilós hízottsertést vitt a begyűjtő-1 helyre és mint főbeadó, rendezte sertésbegyüjtési kötelezettségét is. Nem várt a hízottbaromfi beadás teljesítésével sem az év végéig — megteremtette a rendet házatáján. Elmondta a tanácsnál, hogy a hibát igyekezett helyrehozni, szégyell előbbi magatartását. Battancs Antal megszüntette a hibát és felemelt fővel járhat. Mert a hiba csak addig hiba és baj, amíg ki nem javítják. S ő, Battancs Antal, úgy, mint a történtek előtt, élen akar járni a kötelességek teljesítésében. Ne feledjük, a bíróság büntetését felfüggesztették, mert mulasztását pótolta. Battancs Antal azt is megállapította: jó érzés tudni, hogy megtettem az állammal szembeni kötelességem, nem kell szégyenkeznem. S üzenhetem dolgozó paraszttársaimnak: ne késlekedjenek a beadással. Nagy András elvtárs levele nyomán. ÖTVENÉVES PEDAGÓGIAI MUNKA Ötven éve tanítok Cserkizovoban, egy Moszkva melletti kis faluban. A mai fiatal tanítók el sem tudják képzelni, milyen nehezen éltek idősebb kollégáik a cári időkben. Még az elemi iskolát is csak kevés gyermek végezhette el, felsőbb oktatásban pedig csupán a kiváltságosak vehettek részt. A tanítók nehezen jutottak álláshoz. Több évi próbálkozás után végre sikerült Cserkizovo iskolájában elhelyezkednem. A faluban csupán egy háromosztályos egyházi iskola volt. Egyszerre tanítottam mind a három osztályban. Szomorúan láttam, milyen sok gyermek marad ki az iskolából. A gyermekeknek csupán egynegyedrésze végezte el a három osztályt. Az elnyomorított parasztság írástudatlan volt. Azok a bátor tanítók, akik megpróbáltak a parasztok között felvilágosító munkát folytatni, megbízhatatlanoknak számították és el kellett hagyniok az iskolát. Abban az időben ez nagyon könnyen ment. Eljött az inspektor, néhány percre benézett az órára, azután már el is dőlt a tanító sorsa. Csupán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után virágzott fel az ország népeinek kultúrája. A szovjet hatalom első napjától kezdve minden időmet munkámnak szenteltem. Mindenekelőtt hozzákezdtem az írástudatlanság felszámolásához. 1934-ben Cserkizovoban már nem volt sem írástudatlan, sem félírástudatlan. A háromosztályos iskola helyett először hétosztályos, majd később tízosztályos középiskola nyílt meg. Népünk kulturális és politikai színvonala teljesen megváltozott. A faluban könyvtárt és klubot létesítettek, kultúresoportokat szerveztek. Jelenleg falunkban a lakosság többsége elvégezte a hátosztályos '-'•-o'át. Sokfn fnultak tovább a közép- és felső iskolákon. A falut -; me torták ro'ndm házban van újság, folyóirat, rádió. Igen sok '•o'hozparasztnak sa'át könyvtára van, sok helyen * vettek televíziós készüléket. Nagy örömmel dolgozom az iskolában. Nemcsak a gyermekeket, de a felnőtteket ís tanítom. Rendszeresen tartok előadásokat a gyermekek neveléséről. Ebben az évben a negyedik osztályt tanítom, melyet már első osztálytól vezetek. A gyerekek baráti kollektívában élnek. Jól viselkednek az iskolában, az utcán és otthon is. Osztályomban a négy év alatt egyetlen rossz tanuló sem volt. Mindegyikük megérti, hogy a tanuló legfőbb feladata a jótanulás. Tanítványaimnak több mint fele jeles- és kitünőrendű. Nagyon fontos, hogy a tanulók sokat olvassanak. Iskolánk könyvtárában körülbelül 10.000 különféle könyv van. Az alsóosztályos tanulók népmesékben gyönyörködnek, a felsőosztályosokat a különböző nemzetekről szóló könyvek érdeklik. Örömmel olvasnak a nagy kinai nép életéről. Iskolánkban előadásokat tartunk a kinai nép gazdasági és kulturális építkezéseinek sikeréről, a kinai gyermekekről és arról a nagy gondoskodásról, amellyel a kinai népi kormány körülveszi őket. A gyerekek a népi demokráciák dolgozóinak életével is szívesen ismerkednek meg. Iskolánkban különböző szakkörök működnek. Kísérleti kertünkben főzelékféléket és dísznövényeket termesztünk. A gyermekeket különösen a virágkertészet érdekli. Gondosain ápolják virágjaikat és vigyáznak rájuk. Rendszeresen látogatják az ipari vállalatokat, szovhozokat, kolhozokat, múzeumokat. A tanév kezdete előtt megkértek, hogy a tanítók kerületi értekezletén mondjam el a gyermekneveléssel és oktatással kapcsolatos tapasztalataimat. Mindenekelőtt felhívtam a pedagógusok figyelmét arra, hogy aki nem emeli eszme ipolitikai színvonalát és pedagógiai szakképzettségét, nem érhet el ió eredményt az iskolában. A tanítónak ismernie kell minden egyes tanulóját, az órákat élénkké, szemléltetővé és hasznossá kell tennie. Arra is gondot kell fordítania, hogy a gyermekeket a családban jól neveljék. A Szovjetunióban minden lehetőség megvan arra, hogy a tanítók növeljék szaktudásukat. Mindegyik pedagógus, aki öt évig tanított egy iskolában, köteles egyéves tanfolyamot végezni a tanítók továbbképző intézetében. Itt megismerkednek a pedagógiai tudomány legújabb eredményeivel, az élenjáró pedagógusok tapasztalataival. A szovjet pedagógusokkal együtt én is küzdök az oktatási és nevelési színvonal emeléséért és azért, hogy a szovjet ember legjobb vonásait oltsam a gyermekekbe, Je. Novikova, érdemes szovjet tanítónő Nagy az érdek lő lés az „Oro*z R.-inekírók" kötetei ir?nt Néhány napja kezdődött meg az állami könyvesboltokban és az üzemi könyvpropagandistáknál az Uj Magyar Könyvkiadó „Orosz Remekírók"-sorozatának előjegyzése az olvasóközönség körében igen élénk érdeklődés mutatkozik a mult század nagy orosz klasszikusainak művei iránt. Számos dolgozó a fenyőfaünnepre szánt ajándékként jegyezte elő az értékes könyvsorozatot, amelynek első két kötete Turgenyev „Egy vadász feljegyzései" és Goncsarov „Oblcmov" című műve még decemberben megjelenik. A vidéken is megmutatkozó nagy érdeklődésre jellemző, hogy például Hódmezővásárhelyen — aho' a Horthy-korszsk idején hónar számra egyetlen szépiroda'mi rr.i sem kelt el — napok alatt lejegy ték az előirányzott példányok Hasonló a helyzet Békéscsabán ;s Olvasd a Ircatojjzfig^ minden számát Elméleti fejlődésedet segíti eiöl