Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-31 / 306. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETEK I Kiállítás a 70 éves szegedi színházról ünnepi aktívaQIés a KIMSZ megalakulásának 35. évfordulója alkalmából Teljesítette évi tervét a Szegedi Textilművek 'tó.. A Z M D P C S Q N G R A D M E G Y E i P Á R T B I Z O T T S4 Á G Á N A K L A P J A IX. ÉVF. 30*. SZÁM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1853 DECEMBER 31 l/títéf» búcsú, 1953AU Szilveszter a Szegedi Kenderfonógyárban A Szegedi Ken­devfonógyár fi­ataljai nagy igzalom­vial készülnek Szil­veszter-estére. A kul­túrcsoport villámtré­fákat próbál délutá­nonkint, mely több­ségében az üzem éle­tének egy-egy moz­zanatát, eseményét elevenítj meg. A vi­llám tréfákon kívül 'még egy meglepetés­sel készülnek a fiata­lok. A Szilveszter-es­tét karnevál-szerüen rendezik meg. Aki csak teheti, jelmez­ben, álarcban vesz részt a mulatságon, s bizonyára lesz kaca­gás, siker egy-egy mó­kásabb jelmezbe öl­tözött fiatal körül. A vidám hangulatot fokozza majd a sorso­lás. A nyereménytár­gyakat is úgy válogat­ták össze, hogy örö­met okozzon a boldog nyerteseknek és a né­zőknek eg)jaránt. Jel­szó ezen az estén a kultúrteremben: vi­dáman szórakozni, s erre megvan minden okuk, meglesz min­den lehetőségük a Szegedi Kender mun kásainak. Az üzem dolgozói becsülettel helytálltak a munká ban, évi tervüket de­cember 2i-én teljest tették. Erre az ered­ményre joggal büsz kék a dolgozók. A szórakozás biztosítá­sáról pedig gondos­kodnak az üzem fia­taljai, a kultúrcso­port tagjai, s az üzem zenekara. Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén c4 íztgedi oasufas dől gazé k műiorat eifjt /ír- év utolsó napján a szegedi vasutas dolgozók is vidáman t l búcsúznak az 6 évtől és jókedvvel köszöntik majd az új 'évet, mely elé oly sok reménnyel tekintenek. Az alsóvárosi MÁV kultúrházban gyűlnek össze Szilveszter estéjén, ahol vidám műsoros­est lesz. A kultúrcsoport mókás villámtréfákkal, énekszámokkal szó­rakoztatja majd a megjelenteket. Műsor ntán pedig reggelig szól majd a zene és ropják a táncot fiatalok, öregek egyaránt. Semmiben sem lesz hiány ezen az estén. Jókedvről gondoskodik a zenekar, a büffé ízes falatokkal, szendvicsekkel, süteményekkel, finom itallal biz­tosítja az emelkedett hangulatot. Jól dolgoztak vasutasaink ebben az évben ls, megérdemlik a vi­dám szórakozást. Az új év jókedvű köszöntése ntán újult erővel fog­nak ismét munkához az új év feladatainak megoldásához. Közős mulatsággal búcsúznak az óévtől a Táncsics tszben A Táncsics tsz-ben ma este közös mulatságon búcsúznak az 1953-as évtől. Délután pedig mintegy 20 ezer forint értékben pénzelőléget osztanak ki az októberi, novemberi és decemberi munkaegy­ségekre. A 20 ezer forint összegyűj­tése a tsz tagjainak közös, jó mun­káját dicséri. Az ünnepségre két sertést vágtak a tsz tagjai. Jó va­csorát készítenek majd belőle, s 200 liter tüzes pusztamérgesi bort is mérnek majd ki Szilveszter esté­jén. Vidám, zenés Szilveszter az MSZT-székházban V idám szórakozás várja Sze­ged dolgozóit Szilveszter es­téjén az MSZT Székházban tartan­dó műsoros estén is. Este 8 órai kezdettel ©Vidám, zenés Szilvesz­ter* címmel kezdődik a műsor, amelyen fellépnek Kádár Eta, Mére Ottilia. Olgyai Magda, Károlyi Ist­ván, Pataki Béla, a Szegedi Nem­zeti Színház művészei. A műsor után reggelig tartó tánccal folytató­dik a szórakozás. A zenét a Hurrá­Tánczenekar szolgáltatja. Az es­ten a dolgozók rendelkezésére áll a büffé. italokkal, s különböző cse­megével. fiz I. számú Téglagyár dolgozói a hideg ellenére biztosítják az új lakóház építéséhez a jóminőségű téglát 'A' hőmérő higanya 10 fok alá süllyedt. A csákány nehezen fogja a keményre fagyott földet. A hi­deg azért még sem fog ki az I. sz. Téglagyár munkásain. A bányász­brigád meleg munkaruhába öltözve, méterröl-méterre halad a fagyos földréteg eltávolításával. A néhol 6—8 centiméter vastag fagyos föl­det félre dobálják, — a törőhenger ezt nem tudja feldolgozni. A l'app­brigád dolgozik a földbányában. Fáradhatatlanul végzik munkáju­kat, hiszen - tőlük is függ, hogy az új mnnkásházak építéséhez most té­len is időben legyen elegendő tégla. Néha mégis kerül egy-egy fagyos földdarab a csillébe. Ezt legtöbb­ször csak azok veszik észre, akik a törőhenger munkáját figyelik. Ilyenkor ki kell kapcsolniok a gé­pet és addig ütni a megfagyott földdarabot, amíg át nem megy a hengeren. Bizony, a gépnél, a nyers­téglagyártúsnál sok akadályt okoz a fagyos föld. Azonban nem riad­nak vissza az I. sz. Téglagyár dol­gozói a nehézségektől. Megbirkóz­nak vele. A tervet mindig túltelje­sítik. Terven felül naponta rend­szerint 4—5 ezer darab nyerstéglát gyártanak, elsőrendű minőségűt, mert ilyen kell az új lakóházak építéséhez. A mennyiségnél, do a minőségnél sem akarnak szégyen­ben maradni a téglagyári dolgozók. A fagy gátolja ugyan munkájukat, de mindent megtesznek, hogy szü­net nélkül dolgozzon a gép. Ilyenkor télen a müszárítókba kerül a nyerstégla. Innen kis ko­csival hordják a megszáradt nyors­téglát a kemencébe, ahol égetik. A műszárítókban azonban az utóbbi időben csaknem dupla idő alatt szá­jadnak meg a nyerstéglák, mint eddig. A" főhibát még bem sikerült, megtalálni, mert csak akkor tud­ják megállapítani miért nem műkö­dik jól a műszárító, ha már nem üzemeltetik. Ugyanis alapos vizsgá­lat alá kell venni a közcsatorná­kat. Azért a kisebb termelést gátló hibákat sikerült munkaközben hely­rehozni. Az égetőkemence előtt példás rendben sorakoznak az oszlopokba rakott kész piros téglák. A kihor­dok — Hajnal Efrain, Imre Sándor, Gyuris Mihály, sztahánovisták — mindig újabb és újabb oszlopokat raknak a frissen égetett téglából. Nem könnyű az ő munkájuk sem, de a napi tervvel nem maradnak hátralékban. Ugyanúgy a Miksi­brigád tagjai is pontosságukkal, gyorsaságukkal biztosítják a napi égetési terv teljesítését. Szegeden az új lakóházak építé­séhez több mint 3 millió téglára van szükség. Ennek szállítása már október közepe óta folyamatban van. Naponta négyszer-ötször is for­dulnak a 65/1. Építőipari Vállalat lovaskocsijai, hogy vigyék a friss téglát az építkezéshez, ahol a kő­műves brigádok már az első eme­letnél járnak az épület falainak fel­rakásával. Eddig az I. sz. Tégla­gyárból több mintegy 800 ezer da­rab téglát szállítottak el az új la­kóházak építéséhez. Ennél azonban jóval többet gyártottak a tégla­gyárban, amelyek ott sorakoznak, szinte falat képezve az égetőke­mence körül és szállításra várnak. Áldozatkészen végzik munkáju­kat az I. sz. Téglagyár dolgozói. A fagyos, téli napok ellenére is biz­tosítják a téglát az építkezéshez. R. J. (Folytatás a tegnapi számunkból.) A zöldségtermelés fejlődését erő­sen gátolta a MEZÖKER létreho­zásával megszervezett zöldségfel­vásárlás. Ez a szervezet teljesen összpontosította a zöldségtermelés forgalmát, megakadályozta, hogy a zöldségtermelés területén a falu és a város között egészséges árufor­galmi kapcsolat jöhessen létre. E hiba kiküszöbölése érdekében meg kell könnyíteni a zöldségfélék felhozását a városba. Ebbe a fel­adatba be kell vonni a földműves­szövetkezeteket, amelyek különbö­ző formákban, részben mint felvá­sárlók, részben mint bizományosok, foglalkozzanak a zöldségfélék ér­tékesítésével. Az ipari növények, de ugyanúgy a zöldségfélék, takarmányfélékegy­része is gondos növényápolási mun­kát, többszöri kapálást igényel. Jól­lelhet ezt minden termelő tudja, mégis szinte minden évben súlyos mu­lasztásokat követünk el. Ezért erre a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani, mert enélkül nagy befektetéseink nem éreztetik kellő­képpen hatásukat a terméshoza­mokban, vn, Á gyümölcs- és szőlőtermelés fejlesztéséről Magyarország kiváló lehetőségek­kel rendelkezik a gyümölcs- és sző­lőtermelés fejlesztéséhez. Kiváló minőségű gyümölcsöt és jóminősé­gű bort tudunk termelni. Lehető­ségünk van arra, hogy gyümölcs­ből, szőlőből, borból, hazánk lakos­sága szükségletének kielégítése mellett, jelentősen növeljük expor­tunkat és ezzel lehetővé tegyük olyan nyersanyagok behozatalának növelését, amelyek dolgozóink ipar­cikkekkel való ellátottságának meg­javítása érdekében szükségesek. A gyümölcsfaállomány jelenleg mintegy 32 millió. Az ország egy lakosára alig több mint 3 darab gyümölcsfa jut. Feltétlenül szük­ség van tehát gyümölcsfaállomá­nyunk növelésére, a nagyarányú gyümölcsfásítás megindítására is. Az elkövetkező 6 év alatt gyü­mölcsfaállományunkat 15 millióval akarjuk növelni, a rendes utánpót­lás mellett. A gyümölcsfásításban nagy szereoet kell adni a helvi kez­deményezéseknek; gyümölcs­fákat kell ültetni tereken, utak mentén, házaky körüli kertek­ben. A helyi tanácsok egyik legfontosabb és egyben leg­szebb feladata, hogy szervez­zék és vezessék a gyümölcsfásí­tási munkálatokat és köteles­ségüknek érezzék községük gyümölcsellátásának megjavítá­sát. Á gyümölcstermelési színvonal emelése és a gyümölcsexport növe­lése érdekében nagy jelentősége van összefüggő, úgynevezett üzemi gyümölcsösök telepítésének. Jelen­leg gyümölcsállományunknak mind­össze 20 százaléka van üzemi gyü­mölcsösökben. A gyiiinölcstelepítési progTammot űgy akarjuk vérehaitani, hogy ezzel necsak mennviségben nö­vekedjék a gyümölcsfaállo­mány, hanem minőségben is, azaz a legjobb gyümölcsein­ket és az azokból is a legjobb fajtákat szaporítjuk el. E cél elérése érdekében ki kell terjeszteni a, faiskolai hálózatot és azt úgy kell fejleszteni, hogy 1958 ban a faiskolák már évi négymillió csemetét tudjanak előállítani. Nagy feladataink vannak a szőlő­termelés színvonalának emelésé­ben is. A legfőbb feladat itt a meg­lévő szőlőterületeink felújítása, a kipusztult tőkék gyors pótlása. A jelenlegi begyűjtési rendszer ebben érdekeltté tesz minden ter­melőszövetkezetet és egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztot: a pótlás ntán ugyanis jelentős begyűjtési kedvezmény jár, jóllehet, ez nem jelent semmiféle terméskiesést, sőt megteremti az alapját a szőlő ter­mőképessége gyors növelésének. Komoly erőfeszítéssel az elkövetke­ző három évben szinte teljes egé­szében pótolni tudjuk egész szőlő­területünkön a tőkehiányt. Ugyan­akkor hozzáfogunk új szőlőterii letek létesítéséhez is, részben a Duna­Tiszaközti homokon, ahol a további szőlőtelepítésekre nagy lehetőségek vannak és ahol a szőlő különösen bő termést ad ós emellett a törté­nelmi szőlővidékeken, mindenek­előtt Tokaj és Badacsony vidékén. Emellett mindenütt, ahol a szőlőte­lepítés előfeltételei meg vannak, főleg olyan területon, ahol a me­zőgazdasági művelés eredményesen nem folytatható, támogatni kell a termelőszövetkezetek és a dolgozó parasztok törekvését új szőlőtele­pek létesítésére. A szőlőt telepítő gazdáknak s termelőszövetkezeteknek álla­munk azzal is segít, hogy az űjtelepítésű szőlőterület négy évig teljesen mentes a bor-, ter­mény- és állatbeadástól. Az elmúlt években £ gyümölcs és szőlő termésátlagait csökken­tette az, hogy nem gondoskodtunk elegendő mennyiségű növényvédő­szerről, nagy hiány volt rézgálic­ban, nikotinos permetezőszerbén, stb. Érvényesült olyan helytelen el­gondolás is, hogy ezeket a terme­léshez nélkülözhetetlen anyagokat csak azok kaphatják meg, akik ter­mékeik egyrészének átadására szer­ződést kötöttek. Ezt a módszert, mint teljesen helytelent, el kell ífllni, a gyümölcs- és szőlőtermelés­hez szükséges minden anyagot, a rézgálicot, a szőlőkarót, hán­csot és egyéb anyagokat, sza­badon kell a termelök rendelke­zésére bocsátani, a kereskedelmi hálózaton, elsősor­ban a földművesszövetkezeteken keresztül. , Ezeket az anyagokat biztosítani kell még komoly áldozatok, még import árán is. VIII. Az állattenyésztés fejlesztéséről Népünk élelmiszercikkekkel való ellátásában a kenyérgabona után a legnagyobb jelentősége az állatte­nyésztésnek van, mert az élelmi­szercikkek között fontosság szem­pontjából a kenyér után közvetle­nül az állattenyésztés termékei: a hús, a zsír, a tej, a tojás követke­zik, ugyanakkor az állattenyésztés jelentős nyersanyagokat szolgáltat a könnyűipar számára is: nyers­bőrt, gyapjút stb. Országunk állatállománya a fel­szabadulás után gyorsan fejlődött Dolgozó parasztságunk, terme­lőszövetkezeteink és állami gazdaságaink dolgozói erőfeszi-: tésének eredményeként állatál­lományunk jelenleg nemcsak eléri, hanem meghaladja a fel­szabadulás előttit. A hozam azonban hallatlanul ala­csony: az állatállomány számához képest kevés húst kapunk a szarvasmarha- és sertéstenyésztés­ből, kevés tejet tehénállományunk­ból. Számbelileg ugyanannyi állat­létszámmal, ugyanazon fajtákkal a hozamokat legalább 50 százalékkal tudnánk emelni a takarmányozás és gondozás megjavításával. Miért van ez? A legfőbb oka az, hogy nem rendelkezünk szilárd ta­karmányalappal, de hozzájárul ehhez az is, hogy az állatte­nyésztés fejlesztésében a ter­melőszövetkezetek és az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok kevésbbé valtak érde­kelve, mint a növénytermelés egyes ágazataiban. Különösen áll ez a szarvasmarha­tenyésztésre, amely jelenleg a leg­elmaradottabb tenyésztési ág, első­sorban azért, mert ezen a terüle­ten sértettük meg a legdurvábban az egyénileg gazdálkodók és a ter­melőszövetkezeti tagok egyéni ér­dekeltségét. A szarvasmarhate­nyésztők a szabadonvágásra átvett szarvasmarháért mindössze 0.50 fo­rinttal kaptak többet, mint a be­adási kötelezettség teljesítésében átvettért. Ez nem késztette a dol­gozó parasztokat arra, hogy hizlal­ják szarvasmarháikat, ezért az át­lagos vágási súly évről évre csók­kent és ez soktízezer mázsával csökkenti a szarvasmarhatenyész­tésből nyert húshozamot. Különösen súlyos hibák voltak a tehéntartás körül, amit mutat az is, hogy össz szarvasmarhaállomá­nyunk növekedése mellett a tehén­állomány elmaradt; míg az össz szarvasmarhaállomány 354.000-rel meghaladja az 1938-ast, addig a tehénállomány éppen csak eléri A tehénállomány fejlődését elsősor­ban az akadályozta, hogy a tejbe­gyüjtés kivetése. tehenenként tör­tént, függetlenül a föld nagyságá­tól, egy-egy tehénre a tejbegyüj­tési kötelezettség viszonylag ma­gas, 5—600 liter volt. A minisztertanács rendeletei eze­ken a súlyos hibákon részben már segítettek, így jelenleg a beadási árnál lényegesen magasabb, több mint háromszoros a szabad felvá­sárlási ár és ez a minőségtől füg­gően még magasabb is lehet. Párt- és tanácsi szerveinknek mindent el kell követniük azért, hogy a dolgozó parasztok és ter­melőszövetkezetek szarvasmarhái­kat megjavítva, vagy felhizlalva adják át vágásra és ezzel a vágási súlyt darabonkint rövid idő alatt legkevesebb egy mázsával felemel­jük. Ezen reális célkitűzésnek az elérése — az összlakosságot és még a csecsemőket is figyelembevéve — közel 4 kg-mgl emeli az elfogyaszt­ható hús mennyiségét. E cél előse­gítése érdekében a szarvasmarha­felvásárlás és vágások zömét sz eddigitől eltérően a nyári és késő őszi időszakra kell helyezni, hogy a dolgozó parasztság olcsó takar­mánnyal tudja szarvasmarháit fel­javítani. A tejbegyüjtés új rendszere lé­nyegesen megnövelte a tehéntar­tásban mind az egyéni parasztok, mind a termelőszövetkezetek érde­keltségét. A szarvasmarhatenyésztésben a lehetőségeket növeli az, hogy kiváló hazai szarvasmarhafajtá­val rendelkezünk, az n. n. ma­gyar tarkával, amelyik megfe­lelő tenyésztői munka mellett sok és magas zsírtartalmú tejet és ugyanakkor jóminőségű húst is ad. Fontos feladat ennek a fajtának továbbfejlesztése és jó tulajdonsá­gai kibontakozásának elősegítése. Szarvasmarhaállományunk mi­nősége további javításának célja a tejhozam növelése és a tej zsírtar­talmának emelése. A magyartarka olyan fajta, amelynek szinte minden egyes egyede képes jó takarmányozás mellett háromezer liter tejet adni, mégis országos átlagban a mi te­hénállományunk évente átlagosan csak 1409—1600 liter tejet ad/A tehenek takarmányozásán és gon­dozásán múlik az, hogy ezen a helyzeten változtassunk és ugyan­ezzel az állománnyal is sokkalta több tejet termeljünk. ^ (Folytatás a második oldalon}

Next

/
Thumbnails
Contents