Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-30 / 305. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Központi Vezetőség és a Minisztertanács határozata S mezőgazdasági termelés fejlesztéséről «= népünk jóléte további emelésének programmja " AZ MDP C S O N G R Á D M E G Y E I PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVF. 305, SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1953. DECEMBER 30. Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén Tisztelt Központi Vezetőség! Vezetőség A Központi Vezetőség október 31-i ülésének határozata leszögezte, hogy Magyarországon a szocializmus további építésének kulcskérdése és egész fejlődésünk döntő láncszeme a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Ezen fontos megállapítás alapján dolgozta ki a Politikai Bizottság a mezőgazdaság fejlesztésének programmját, amelyet ma, mint határozati javaslatot a Központi Vezetőség elé terjeszt. A mezőgazdaság általános fejlesztésére irányuló nagy célkitűzéseket — amelyeket e tervezet tartalmaz — csak akkor lehet végrehajtani, ha egész pártunk és egész népünk megérti, hogy a mezőgazdasági termelés kérdésének felvetése egyenesen következik népi demokráciánk egész eddigi gazdasági és politikai fejlődéséből. E terv végrehajtása ezért nem is szűken vett parasztkérdés — mint ahogyan sokan még ma is gondolják —, hanem egész népünk ügyb. A mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését nagyon mélyreható gazdasági okok teszik szükségessé. Népgazdaságunkban jelenleg nagy aránytalanság van az ipar és a mezőgazdaság között, ami az iparban is és a mezőgazdaságban is komoly zavarokat okoz. Közismert, hogy az ipari termelés a fclszabadnlás előttihez képest több mint háromszorosára nőtt. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés egyhelyben topog. Elsősorban ez az aránytalanság okozta azt, hogy a mezőgazdasági termelés nem tudta megfelelően kielégíteni a lakosság élelmiszerekben mutatkozó szükségleteit, amelyek az utóbbi évek folyamán gyorsan nőttek, mert sokszázezerrel emelkedett a bérből és fizetésből élők száma, és mert városban és falun egyaránt nőtt a dolgozók jogos igénye, több és jobb élelmiszer iránt. A Központi Vezetőség júniusi határozata és a kormányprogramm — amely új szakaszt nyitott népi demokráciánk történetében — gazdaságpolitikánk alapvető feladatként a dolgozók, elsősorban az ipari munkások életkörülményeinek állandó javítását jelölte meg. Az e célkitűzés elérése érdekében eddig végrehajtott intézkedések osztatlan örömet okoztak a dolgozók minden rétegében, de még csak kezdeti lépésnek tekinthetők. Ahhoz, hogy tovább tudjunk menni, mindenekelőtt meg kell teremteni az életszínvonal emelésének anyagi feltételeit, elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlesztése útján, és biztosítani kell a lakosság bőséges ellátását kenyérrel, hússal, zsírral, tejjel, gyümölccsel és borral, valamint. más élelmiszerrel, továbbá nasyobbmennyiségű nyersanyagot kell biztosítani könnyű- és 'élelmiszeriparunk számára is, hogy a lakosságot jobban el tudjuk látni olyan fontos közszükségleti cikkekkel, mint a cukor, a textiláru, a cipő, stb. A mezőgazdaságnak az ipari termeléssel szemben való elmaradottságának felszámolása azonban nemcsak gazdasági okokból, hanem a munkásparaszt szövetség megerősítése szempontjából is szükséges. A mezőgazdasági termelés elhanyagolása gyengítette a párt befolyását a dolgozó parasztság között. A nehézségeket csak fokozta az, hogy a városi lakosság ellátásának biztosítása érdekében az elmúlt években a mezőgazdasági termelés fejlesztésének segítése, a dolgozó parasztok érdekeltségének növelése helyett a begyűjtés mennyiségét emeltük, amely mögött nem állt a termelés megfelelő növekedései Ez odavezetett, hogy — felhasználva az iparban kínálkozó munkaalkalmat — nemcsak a nagygazdák, hanem a dolgozó parasztok közül is soktízezer ajánlotta fel földjét és ment dolgozni a- városba, ami a tartalélfföldek ugrásszerű megnövekedését eredményezte. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének napirendre tűzése és az a segítség, amelyet az ipari munkásság, fejlett szocialista iparunk ad a falunak, kedvezően fogja éreztetni hatását, mert megteremti a lakosság életkörülményei állandó javításának legfontosabb előfeltételét, az élelmiszerek bőségét; ugyanakkor a mezőgazdasági termelés felemelése, a virágzó mezőgazdaság, egyben jómódú, megelégedett dolgozó parasztságot is jelent. Mindez megerősíti a munkásosztály és a dolgozó parasztság elszakíthatatlan szövetségét, népi demokráciánk alapját. Ezek azok a gazdasági és politikai okok, amelyek miatt egész népi demokráciánk továbbfejlődésének alapvető kérdésévé vált a mezőgazdasági termelés növelése. Félreértések elkerülése végett azt is meg kell mondani, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése és további segítése, az ipar és a mezőgazdaság közötti rendkívüli . aránytalanság felszámolása után is, a szocializmus építésének fontos részét fogja képezni, továbbra is pártunk politikájának előterében fog állni, annak alapját fogja képezni, mert ez az egyetlen járható útja annak, hogy megvalósítsuk gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzését, a dolgozók életszínvonalának állandó emelését. E kérdés napirendre tűzése tehát megfelel egész népünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk érdekének, azért túlzás nélkül mondhatjuk, hogy országos ügy ez, melynek megoldására mozgósítani kell pártunk minden erejét, egész dolgozó népünket, s népgazdaságunk minden erőforrását. A mezőgazdasági termelés általános fellendítésében támaszkodnunk kell országunk vezető erejére: ipari munkásságunkra és fejlett szocialista nagyiparunkra. Az ipari munkásság és a fejlett szocialista nagyipar nélkül a mezőgazdasági termelés fejlesztésében olyan célkitűzéseket megvalósítani, mint amilyent a Központi Vezetőség elé terjesztett tervezet tartalmaz, elképzelhetetlen. Ipari munkásaink, fejlett szocialista nagyiparunk segítségével a mezőgazdaságot gyorsan el tudjuk látni gépekkel, a termelés fejlesztéséhez szükséges különféle ipari termékekkel, és emellett ipari munkásaink nélkülözhetetlen segítséget tudnak adni a mezőgazdaságnak a fejlett technika alkalmazásában is. A mezőgazdasági termelés felemelésében nagy segítséget kell, hogy adjon értelmiségünk: a mezőgazdasági szakemberek, mérnökök, tanárok és tanítók szaktudása, tapasztalata is feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a földmüvelés kulturáltsága rövid idő alatt nagy léptekkel haladjon előre. A pártszervezeteknek úgy kell dolgozniok, hogy régi értelmiségünk zöme a fiatalokkal vállvetve, ezen ügy nagy jelentőségét felismerve, lelkesedéssel és odaadással munkálkodjék a terv maradéktalan végrehajtása érdekében. A mezőgazdasági termelés általános fellendítésében, a földművelés és állattenyésztés kultúrájának emelésében bátran támaszkodhatunk egész dolgozó parasztságunkra, annak szorgalmára és szakértelmére, népi demokráciánk, pártunk és kormányunk iránti hűségére, hazafias érzésére. Mi jellemzi jelenleg mezőgazdasági termelésűnket? Dolgozó parasztságunk a felszabadulás után nagy erőfeszítéssel és hősies munkával gyorsan helyrehozta a háborúokozta károkat. Termésátlagaink és állatállományunk nemcsak elérték, hanem egyikmásik területen meg is haladják a felszabadulás előttit. Sok új módszer honosodott meg: a felszabadulás előttihez képest többszörösére nőtt a tarlóhántás, az őszi mélyszántás. Az elmúlt években elterjedt a silózás, új kultúrák honosodtak meg (pl. a rizs), s az öntözött terület sokszorosára növekedett. Mindez mutatja, hogy a dolgozó parasztok és termelőszövetkezeti tagok nagy érdeklődéssel fogadják mindazt az újat, amel.vitek alkalmazásával emelni lehet a termésátlagokat, az állattenyésztés hozamait és növelni lehet a földművelés kulturáltságát. A mezőgazdasági termelés egyes területein megmutatkozó fejlődés ellenére is a termésátlagok és az állattenyésztés hozamai — különösen a szükségletek növekedéséhez képest — nem emelkednek kielégítően elsősorban azért, mert a mezőgazdasági termelés alapvető kérdéseinek megoldásában csak kevéssel jutottunk előre. Mindenekelőtt kevés gondot fordítottunk a talaj termelékenységének fokozására. Az elmúlt években a tagosítások miatt és a termelőszövetkezetek túlzott ütemű fejlesztés© következtében, a falun termelési bizonytalanság lépett fel, amely odavezetett, hogy sok dolgozó paraszt nemcsak földjeit nenn javította, hanem még a szükséges trágyázást sem végezte el. Az alapvető agrotechnikai munkálatokban is — bár a felszabadulás előtti helyzethez képest előrehaladtunk — nagy cjjjf a késedelem. Ez v/mefkotíJt nemcsak a tarlóhántásra és az öszi mélyszántásra, hanem a vetésre, a növényápolási és betakarítási munkákra is. Nem sikerült megteremteni az állattenyésztés hozama állandó növekedésének legfontosabb előfeltételét, a szilárd takarmányalapot, sőt szálastakarmányaink vetésterülete csökkent-. A kukorica vetésterülete nőtt ugyan, de termésátlaga nem múlja felül lényegesen a felszabadulás előttit, rétjeink és legelőink pedig továbbra is rendkívül elhanyagoltak. Mindezek miatt meg kell állapítanunk, hogy mezőgazdasági termelésünk, beleértve a növénytermelést és az állattenyésztést is, alacsony színvonalon áll, és a jelenlegi helyzetben nem képes megfelelően kielégíteni népünk egyre növekvő szükségleteit. A mezőgazdasági termelés elmaradottságának egyik legfőbb oka, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló politikában, különösen a középparasztkérdésben, hibákat követtünk el. Elhanyagoltuk az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok támogatását, akiknek kezében ven jelenleg is a szántóterület több mint 60 százaléka. Ahelyett, hogy növeltük volna az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal a termelési kapcsolatokat, leszűkítettük azokat. A gépállomásokon egész ez év júniusáig olyan díjrendszer volt érvényben, amelyik szinte lehetetlenné tette, hogy a gépállomások egyénileg gazdálkodóknak dolgozzanak. 1952-ben a gépállomások mindössze 47.000 normáiholdnak megfelelő, a kedvezőbb feltételek mellett ez év őszén már 300.000 normálholdnak megfelelő talaj munkát végeztek az egyénileg gazdálkodóknak. Ez azonban a szükséghez képest még mindig nagyon kevés. Műtrágyát az egyénileg gazdálkodók csak a szerződéses termelés keretében kaptak. E téren komoly hibát követett el a földművelésügyi minisztérium és a Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya is. A földmüvelésügyi minisztérium nagyon kevés érdemleges intézkedést tett az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelésének támogatására. A Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya pedig elmulasztotta feltárni a párt Központi Vezetősége előtt azt a súlyos helyzetet, amelybe az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelése került. Sztálin, a Szovjetunió hasonló időszakában, nagyon élesen lépett fel ezzel a hibával — az egyéni parasztság lebecsülésével — szemben. „Vannak emberek, — mondotta —, akik azt mondják, hogy az egyéni parasztgazdaság nem fejlődik tovább, azért nem érdemes támogatni" ,.. „Ezeknek az embereknek semmi közük nincs pártunk vonalához". Az elmúlt évek nagy eredménye, hogy a dolgozó parasztság százezrei megindultak a szövetkezés útján és ennek folytán jelenleg 4677 szövetkezetünk van, 263.700 taggal; kezükben van az ország szántóterületének mintegy 20 százaléka. A termelőszövetkezeteken kívül mintegy 500 állami gazdaság alakult, amelyekhez az ország szántóterületének 13 százaléka tartozik. Ezen fejlődésnek a mezőgazdaság egész jövője és a szocializmus építése szempontjából nagy jelentősége van. Bár a kisüzemi gazdálkodás lehetőségei mezőgazdaságunkban még koránt sincsenek teljesen kimerítve: a nagyüzemi gazdálkodás — mégpedig a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás — a fő útja annak, hogy teljesen felszámoljuk mezőgazdaságunknak az ipartól való elmaradását, s megteremtsük a kizsákmányolástól mentes jómódú falusi életet. Sok termelőszövetkezet és állami gazdaság rrw etidly ia kimagaalo eredményt ért el. Ugyanakkor nagyrészük még nem példamutató nagyüzemi gazdaság, termésátlagaik, különösen a kapásoknál, alacsonyak és nem kielégítő az állattenyésztés hozama sem. A termelőszövetkezetek a földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok, elsősorban a volt állami gazdaságok, és erdők minisztériuma hibájából, különösen azok bürokratikus vezetési módszere miatt, nem tudták megfelelően hasznosítani a nagyüzemben rejlő hatalmas lehetőségek kiaknázására azt a segítséget, amit az állam már eddig nyújtott részükre. Közrejátszott ebben még az is, hogy sok termelőszövetkezetben és állami gazdaságban tűrhetetlen a munkafegyelem, nagy a hanyagság és nem becsülik meg — sőt elherdálják — a társadalmi tulajdont. Emiatt termelőszövetkezeteink jelentékeny része jelenleg még nem eléggé vonzó és még mindig elég olyan állami gazdaság van, amelyik nem mintaképe, hanem szégyene a szocialista nagyüzemű termelésnek. A kulákgazdaságok területe az elmúlt években erősen lecsökkent. Míg 1949-ben a szántóterület 17 százaléka tartozott kulákgazdaságokhoz, jelenleg 4.7 százaléka. Ez a csökkenés egyben azt is mutatja, hogy a kulákkizsákmányolás korlátozásának politikája átcsúszott a kulákság likvidálásába. Ez is csökkentette a mezőgazdasági termelés színvonalát, mert a kulákok által az államnak átadott földek jelentős részét, mint tartalékterületet, nem művelték meg kellőképpen. A mezőgazdasági termelés felemelésének előfeltétele, hogy pár tunk parasztpolitikájában az elmúlt években elkövetett hibákat kijavítsuk. A mezőgazdasági termelés színvonalának emelése érdekében mindenekelőtt széleskörű termelési és áruforgalmi kapcsolatokat kell kiépíteni a város és a falu, az ijyar és a mezőgazdaság között. Ilyen kapcsolatok kiépítése gazdaságpolitikánk legfontosabb feladata: ©A NEP feladata — állapította meg Lenin — döntő, minden egyebet maga alá rendelő fő feladata — az, hogy megteremtsük az összefogást az új gazdaság között, amelyet elkezdtünk építeni és a parasztgazdaság között, amely millió és millió paraszt megélhetésének alapja*, A termelőszövetkezeteket ós az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat a népi demokratikus államnak közvetlenül termelési tevékenységükben kell segíteni, hogy többet és olcsóbban tudjanak termelni, hogy jövedelmező gazdálkodási ágakat fejlesszenek ki és hogy ezen az úton jómódú élet teremtődjék a faluban. Ezeknek a termelési kapcsolatoknak ki Hell terjedni, a növénytermelésben a munkák elvégzését elősegítő pepi munkára; a dolgozó parasztságnak és a termelőszövetkezeteknek minőségi vetőmaggal való ellátására, jóminőségű apaállatokkal való gondoskodásra; a műtrágya* gyártás fokozására és kielégítő mennyiségben történő szabadforgalomba hozására; a dolgozó parasztságnak gyümölcsfacsemetével, szőlőoltvánnyal való ellátására. A népi demokratikus állam ilyen támogatása és segítsége nélkül azok a célok, amelyeket a mezőgazdaságban magunk elé tűztünk, nem érhetők el. A termelési kapcsolatok kiszélesítése és megerősítése a dolgozó parasztsággal, kedvezően hat nemcsak a mezőgazdasági termelés növelésére, hanem a munkásosztály és a dolgozó parasztság viszonyára, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségére is. A termelőszövetkezeteket a mezőgazdasági termelés felemelésére irányuló programm hozzásegíti ahhoz, hogy kibontakoztathassák a szocialista nagyüzemű gazdálkodás fölényét és a tudomány, az élenjáró mezőgazdasági gyakorlat minden vívmányának elterjesztésével, jó votésforgó bevezetésével és alkalmazásával olyan magas termést érjenek el, amilyent parcellás gazdaságban nem lehet elérni, olyan! állalállományt alakítsanak ki, amely nagy hozamával lényegeseu felülmúlja az országos átlagot. Ez a programm végre lehetővé teszi, hogy érvényrejusson, kibontakozhassak a nagyüzemi termelés fölénye. A termelőszövetkezetekkel ós dolgozó parasztsággal való termelési kapcsolatok kiszélesítésében, a mezőgazdasági programm végrehajtásában fontos szerepe van az állami gazdaságoknak és gépállomásoknak. Az állam rajtuk keresztül adja a legnagyobb és legközvetlenebb termelési segítséget a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Az állami gazdaságok feladata, hogy árutermelésük fokozása, az önköltség csökkentése mellett minőségi vetőmaggal, tenyészállattal, a tudomány módszereinek gyakorlatban való meghonosításával az egész mezőgazdasági termelés motorjává váljanak. A gépállomások pedig terjesszék ki tevékenységüket mind a termelőszövetkezetek, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjeire és ezzel adjanak lehetőséget arra, hogy a földmüvelés egész mezőgazdaságunkban magasabb színvonalra emelkedjék. Ahhoz, hogy az állam a dolgozó parasztoknak és termelőszövetkezeteknek termelési színvonaluk növeléséhez nagyobb segítséget tudjon adni, át kell csoportosítani beruházásainkat. Az elmúlt három évben a mezőgazdaságba — beleértve ez évet is — 5 milliárdot ruháztunk be. Ezt az elkövetkezendő három évben két és félszeresére kell emelni, és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére csak állami eszközökből mintegy 12—13 milliárd forintot kell forditani. A mezőgazdasági beruházások növelésével, a beruházások átcsoportosításával, elsősorban is meg kell gyorsítani a mezőgazdaság gépesítését, mert a földművelés színvonalának emelése enélkül lehetet(Folytatás a második oldalon) / i