Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-29 / 304. szám

KEDD, 1953. DECEMBER 29. 3 DÉLMAGYBRORSZÍG QAf éLtt aziiLeiik A tulai központi szülőotthon egyik kellemes, mcieg termében négy fitttal anya fekszik. Eufina Zeijonova a hófehér takarón nyug­tatja kezét és kitekint az ablakon. Boldog mosollyal nézi a zúzmarás fákat. Téli napsúgár táncol a nik kelezett ágyrudnkon. A szomszé­dos úttörőotthon kertjéből csengő gyermekhangokat hoz a esél. A fiatalasszony képzeletében már ji játszó gyermekek közt látja új­szülött fiacskáját. Majd, ha meg­nő, úttörő lesz ... Nem is olyan régen még ő maga is gyermek volt. Most pedig... Mi­iyen különös, milyen lelkesítő ér­zés, amikor az ember először pil­lantja meg azt a kis rózsaszínű, élő gomoiyagot és találgatja: vájjon kire hasonlít majd. Később a harmonikagyárra gon­dol, ahol mint rngaszténő dolgozik. Eszébe jutnak komszomol társai, meg az idősebb munkásnők, akik szülési szabadsága előtt igy bú­csúztak tőle: — Aztán hős légy Ruflna. — Vera Szergejevna Gnljevszkaja szigorú ám! Ruflna hálatelt szívvel gondol Vera Szergejovnára, a szülőotthon főorvosnőjére. Milyen kedvesen bánik az emborekkel, milyen ta­pasztalt orvos. Hullna pontosan eljárt a női tanácsadásokra., gondosan be­tartotta az orvosi utasításokat. A szülés simán és könnyen ment. Akárcsak szomszédnőinéL Anna Szurovceva, Anna Ruzinszkaja és Alekszandra Medvegyeva, a mező­gazdasági gépgyár dolgozói. Vala­mennyien a város Proletár körze­tében laknak, ahol a hajdani vis­kók helyén ma n Kirov-telep új házcsoportjai emelkednek. Marija Fjodorovna, a gyermek­ágyi osztály vezetője lép a terembe. — Hogy vannak kedveseim! — kérdi. — Kifogástalanná — felelik mind a négyen egyszerre. — Nagyon hálásak vagyunk a szülőotthon egész kollektívájának a kitűnő ellátásért — teszi hozzá An­na Szurovceva. Marija Fjodorovna kikérdezi a fiatal anyákat, vájjon jól megér tették-e, hogyan gondozzák az új­Bzülöttet. — Ezeket a könyveket mind el­olvastuk — mordja Bnflna. az éj­jeli szekrényen lévő „Anyák isko­lája" cimü brosúrákra mntatva. — Látogassák szorgalmasan a konzultációt. Jó egészséget kedve­seim! — búcsúzik Marija Fjodo­rovna. Kufina ma hazamegy. Mindunta­lan az ablakhoz lép. Egyszerre csak könnyű gépkocsi gördül a be­járat elé. Rufina szeme felcsillan. Férje — kezében virágcsokor — és anrón száll ki az autóból. A fiatal asszony férje mel­lett ül. Messziről már feltűnik a szép új ház, ahol Kufináék lak­nak. Vele szemben emelkedik a kul­túrpalota fehér épülete. Itt ismer­kedett meg Leonid Zeljonowal, a városépítészeti technikum vég­zett növendékével. Leonid most ott ül mellette és óvatosan tartja kis­fiát ... • A tulai központi szülőotthont negyedszázaddal ezelőtt létesítet­ték. Vezetője azóta, is Vera Szer gejevna Guljevszkaja. az OSZSZSZK érdemes orvosa, a köztársaság Leg­felső Tanácsának küldötte. A szülőotthon orvosai értékes és sokrétű munkát végeznek. Az üze­mekben és gyárakban megelőző vizsgálatban részesítik az asszonyo­kat. Nagy türelemmel készítik elő a leendő anyákat a szülésre, felvi­lágosítják őket a terhesség fizioló­giájáról, útmutatást adnak a cse­csemők gondozására. Ezenkívül kór­házban és a női tanácsadóban is dolgoznak. A tulai központi szülőotthon or­vosai n tudomány legújabb vivmá­nyainak alkalmazásával, fájdalom mentesen vezetik le a szüléseket. Az asszonyok nemcsak az orvosok által előirt időpontokban jelennek meg a szülőotthon konzul­tációján. Gyakran azért jönnek, hogy népszerű orvosi irodalmat ol­vassanak, előadásokat hallgassa nak. Az anyák nagyon szeretik or­vosaikat és védőnőiket. Minden te­ketória nélkül meghívják őket ott­honukba is. — Van úgy, hogy éjjel csak 3—4 órát alszom, mégis azt tartom: a gyermeknevelésnél nincs nagyobb boldogság, — mondja az egyik fia­tal anya a főorvosnönek. — De igaz ls, látogasson már el hozzánk, meg­látja, milyen szépen fejlődik a ki­csike. Guljevszkaja főorvosnő gyakran ellátogat vidékre is; előadásokon ismerteti az ottani orvosok előtt gazdag szülészeti éa sebészeti ta­pasztalatait. A tulai központi szülőotthon kol­lektívájának munkáját az ember­szeretet jellemzi. Ez a szeretet ér­ződik az ügyeletes ápolónő szavai­ból, amikor egy újonnan érkezeti' asszony elé siet: — Üljön esak le kedves, ide a kényelmes fotelba. Mindjárt hívom az orvost. Ex O szeretol érződik Gul­jevszkaja főorvosnő szavaiból, mi­kor kiszámítja, hogy negyedszázad alatt hány gyermeket segített vi­lágra. — Tőbh mint 200 ezret! — Ilyen sok unokám van, bizony! Jóformán egész Tol a rokonom ... F. BELJAKOVA cikke nyomán SZEGEDI JEGYZETEK Kötelesség és figyelmesség Mintegy tizenöten úlltak már a Dugo­nics-téri Fodrász Szö­vetkezet ajtajában csütörtök reggel, jó­val hét óra előtt: dol­gozó nők, akik közül legtöbben egyenest a gyárból jöttek, hogy nz ünnepekre bera­kassák a hajukai, vagy dauert csinál­tassanak, szépek, gon­dozottak legyenek. Benn a munkaterem­ben már égtek a ne­on lámpák, takarí­tottak, s a Fodrász Szövetkezet tagjai előkészültek a kará­csony előtti nagy for­galomra. Kinn a ko­ra reggeli ködös hi­degben fázva topog­tak a várakozók. Egy­szerre csak nyilt az ajló és kiszóltak: — Jöjjenek be az elvtdrsnők. igaz, még nincs nyitás, de ad­dig is ne áll innak ott kinn a hidegben. A figyelmesség na­gyon jól esett mind­annyióknak. Tudták: nem kötelesek hét óra e'őtt beengedni, de hát, — a Textilm*7­vekben dolgozók mindjárt, el is mond­ták gondolataikat — ők mindennap már jó­val a munkaidő kez­d'te, előtt bennt van­nak a gépeknél és bi­zony ilyenkor ünnep előtti napon a fodrá­szoknak is ki kell ten­ni magukért, — mi­ért is álldogálnának kinn a hidegben, mi­kor egy kis figyel­mességgel melegben is várakozhatnak. Nem igy történt azonban a Széchenyi­téri Fodrász Szövet­kezetnél. Ott is vára­koztak az utcán, vagy húszan, s amikor be­szóltak az ajtón, hogy engedjék már be a didergő nőket, ezt vá­laszolták — magyará­zatképpen: — Mi is dolgozók vagyunk. Csak hét órakor kezdődik a munkaidőnk, addig senkit be nem enged­hetünk. — Igen, ezt tudjuk, de hát most az ün­nep elölt kivétele­sen, hisz annyi em­ber kinn sorban áll, fázik, többen egész éjszaka dolgoztak, s mielőtt hazamennek, szereljék rendbe hozat­ni a hajukat. Maguk is dolgozók, megért­hetik ... Nagyon keserve­sen kinyitották az aj­tót, — nem megértés­ből, rsak azcrl, haay elkerüljék a további vitát. Persze, ennek a do­lognak folytatása is van. Ugyanis a mi­niszteri rendelkezés értelmében az üzletek a karácsonyi nyitva­tartások idejét három nappal előbb kötele­sek voltak kifüggesz­teni. Mégis ugyan­ezen a napon, csütör­tökön dél felé, ami­kor a legnagyobb forgalom volt, a vá­rosi tanács ipari osz­tálya kiadott a Fod­rász Vállalatoknak egy olyan utasitást, hogy kétszer hat órás műszakot tartsanak és este 9 óra helyett 7 órakor zárjanak be. Alci tehát 7. vagy nyolc óra után — igy számltolldk előre kl idriüket — nem tud­tak a, csütörtök déli rendelkezésről — akar­ták hajukat megiga­zíttatni, vagy borot­válkozni. azok bi­zony visszafordulhat­tak. és — nem számít­va előre perc a heki­se're. — otthon keres­gettek rári pengét- cs azzal húzták le a szt7­káiukat. Több figyelmesség gondosabb munka, r akkor ezek a pana­szok nem történtek volna meg. Markovits Tibor Előkészületek az új tervévre a Szegedi Vasöntődében Az új esztendő hamarosan bekö­szönt. A szegedi üzemekben felké­szülten várják az 1954-es évet. A dolgozók új terveket szőnek a jö­vőre nézve: munkájukban újat, sokszorta jobbat akarnak adni. A Szegedi Vasöntödében is több előkészületet tettek már a követ­kező tervévre. A selejtes öntvények mennyiségének csökkentése foglal­koztatja leginkább az üzem vehe­tőségét. Igen helyes ez a törekvé­sük, mert ebben a hónapban pél­dául igen magasra ugrott a selejt­százalék. Egyetlen nap sincs olyan, Imi­kor 12 százalék alatt lenne a selejt, pedig a megengedett csak 8 százalék. A műszaki ellenőrzési osztályra tartozik a selejt okainak megkere­sése. Az a tapasztalatuk, hogy üjen gyakran a minta hibájára vezethető vissza a selejt. A minták ugyanis idővel elvesztik alakhűségüket és így nem az előírt szabványnak megfelelően készül el az öntvénv A technológiai csoport ellenőrzésé­nek hiánya látszik ebben és az, hogy keveset tett a technológiai fe­gyelem betartása érdekében. A dolgozókat is felelősség ter­heli ilyen esetekben, mert nem szólnak a minta hibája miatt. A műszaki ellenőrzési osztály egy tervet dolgozott ki a jövő év­re a selejt csökkentése és a minő­ség megjavítása érdekében. Rend­szeresítik a gyártásközi ellenőrzést az üzemben, hogy a félúton és sok esetben még a munka kezdeténél meg tudják akadályozni a selejt keletkezését és munka közben se­gítséget, tanácsot tudnak adni a műszakiak a dolgozóknak, hogyan végezzék napi munkájukat. Min­den új öntvénytípusnál próbaön­tést kell végezni — ez is benne van a tervben. A dolgozó a próba­öntés után látja majd, hogy for­mázás közben hol kell jobban ügyelnie a megmunkálásra, a ki­dolgozásra. A jövőben a művezető adja át a kész öntvényeket, a mű­szaki ellenőrzési osztálynak és a munkadarabokról kimutatást ké­szít, amelyen megjelöli, melyik öntvény nem felel meg az előírás­nak. Ezáltal a művezető is jobban megköveteli majd a formázóktól, hogy h'bátlan munkát adjanak ki kezükből. A kész öntvények ellenőrzésére is nagyobb gondot fordítanak a Vasöntődében. Egy-egy öntvényt alapos vizsgálat alá vesznek és ennek érdekében különböző mérőműszereket szerez© nek be. Ezek segítségével a mére­teknek pontosan megfelelő motor­pajzsokat, csapágypajzsokat éa egyéb öntvényeket tudnak készí­teni. A kész termékek tárolását is jobbá teszik az üzemben. Ugyanis eddig előfordult, hogy a vékonyabb falú öntvények eltörtek már taro­lás közben, ami azt jelentette, hogy újabb órákra volt szükség, még ezeket újból elkészítették. A vé­kony öntvények tárolás közbeni törése abból is adódott, hogy egy­más fölé rakták ezeket a kényesebb öntvényeket. A tisztítódobban is többször eltörtek az ilyen öntvé© nyek. Ezért másféle tárolási rendszert ve­zetnek be a Szegedi Vasöntő­dében. és a vékonyabb öntvé­nyeknél a tiszíítódobot nem ve­szik igénybe. Az export-gyártmányok kiváló minősége érdekében a legjobb szakmunkásokra bízzák ezeknek az öntvényeknek a készítését. Emel­lett az üzem vezetősége a többi dol­gozók szakmai továbbképzéséről is gondoskodik, hogy fokozatosan csökkenjen a selejt. Beszélgetés két nevelővel a pedagógusok tanácskozása előtt A Földműves-utcai általános is­kola olyan csendesen áll már na­pok óta, mint a fészek, amelyből kiröppentek a fiókák. A tanulók most ott csapongnak a bágyadt de­cemberi napsütésben kJ szánkóval, ki meg gyalogszerrel, az olvadni kezdő hóban. Szünet van. A folyo­sóin, ahol a lábak dobogása, a fiúk hancúrozó jókedve álig pár nap előtt még nagyon is otthon volt, most kihalt, árván búslakodik még a faliújság is. Csak az igazgatói iro­dából hallani az írógép ütemes kat­togását. A magyaros mintájú bútorokkal berendezett igazgatói szobában Sal­lai Imréné elvtársnő, a tanulmányi vezető hajol egy félig beírt fehér­lap fölé. Mindig akad agy hia eltntéani való, — szabadkozik, mintha restelné, hogy a tanító, a nevelő a szünetben sem tud más lenni. —Január 4-én és 5-én lesznek várostikban a pe­dagógus tanácskozások, arra készü­lődünk. Az igazgatók tanácskozására megy az igazgató, meg én, mint tanulmá­nyi vezető. Az osztályfőnöki mun­kaközösségből pedig Kerényi Mi­hályné elvtársnő megy az osztály­főnökök tanácskozására. <3 a leg­jobb osztályfőnök itt nálunk. A ta­nácskozásoknak az a legnagyobb értéke, hogy több iskola képvise­lője mondhatja el a nevelőmunka tapasztalatait, eredményeit és ne­hézségeit. Talán az a legnagysze­rűbb ezekben a találkozókban, hogy a területileg egymástól messze eső iskolák pedagógusai, nem egymás­tól függetlenül igyekeznek pro-blé­találni. A tag­jobb pedagógusok találkoznak, hogy a jobb nevelési módszerért folyó harc állását megbeszéljék. Természetes dolog, hogy ez a ta­pasztalatcsere sok új lehetőséget tár fel előttünk. Kerényi elvtársnő elmondja majd itthoni eredménye­inket, és biztos, hogy •olt új gondolattal gazdagodik. Hiszen a célunk egy. Tanítani, megtalálni a kulcsot a ta­nítványaink eszéhez és szívéhez, hogy a becsületesség, a haza- és munkaszeretet magvait elvessük — mondja befejezésül Sallad elv­társnő. Sokáig csengett a fülemben az utolsó mondat. Ezzel nyitottam be Kerényi Mihályné énektanárnő la­kására is, aki a Földműves-utcaii általános iskola hatodik osztályá­nak osztályfőnöke. , — Egyszerű tanító vagyok és szeretem a gyerekeket. Nincs ebben semmi hősi — mondja. Kerényi tanárnő végtelenül sze­rény, pedig büszke lehetne méltán, mert a nép, az állam, gyönyörű jö­vőjének várományosait tanítja, em­bereket nevel. — Kodály hangversenyre készül­tünk — mondja osztályáról. Az osz­tályomban van egy fiú, Balázs La­ci. Nagyon szeret énekelni, de a hangversenyen csak fehér úttörő ingben lehetett megjelenni. Búsla­kodott a kisfiú, mert tarka Inget mégsem vehet fel. Az utolsó napon a fiúk összedugták a fejüket. — In­get kell szerezni — mondta a rai­tanács egyik tagja. — Honnan? Hi­szen nincsen pénzünk rá! Nem is ú*©*, vatajki kö'ceön ed. Mért©——i te­het, hogy Laci ne legyen velünk. — Addig suttogtak, tanácskoztak, míg •literflll a terv. Laci ott énekelt a többi között, s milyen lelkesen. — De nem csak így tartozik ösz­sze az osztályom. Felelősséget érez­nek egymásért. Ott van a kis Sző­ke Andris, özvegy édesanya gyer© meke, paraszt családból való. Szánt, hogy ha kell, segíti édesanyját a munkában. De sokat mulaszt, pe­dig tanulnia kellene. A fiaim na© ponta ellenőrzik, András jön-e, s ha nem, miért nem jön iskolába. Minden tanulót jól ismerek. A szü­'őket is, és talán ez a legdöntőbb. A szülök bizalommal jönnek hoz­zám, igy lassan áthidaljuk azt az űrt, ami az Iskola és a szülői ház között volt. Mert egy szív, egy lé­lek kell a holnap embereinek fel­neveléséhez. Miiyen megnyugtató tudat a dol­gozó apák és anyák számára, hogy gyermekeiket egyre több olyan ne­velő tanítja, mint Sa'lai Imréné és Kerényi tanárnők, akik már igazán az új ember kovácsai. <L 1T A Szovíettinió üzemei határidő előtt teljesítik évi tervüket Moszkva (TASZSZ) A moszkvai és a moszkvakörnyéki üzemek ha­táridő előtt teljesítették 1953. évi tervüket. Komoly sikereket értek el a terv teljesítéséhen a nehéz­ipari üzemek. Jelentős mértékben növelték acél, fémforgácsoló gép. gépkocsi, mozdony. elektromos pWir ec©r>'e©Tf~' |vi* tó-*"!-/.© Egy tarácse'nökhelyei'es arckepo A SZEGEDI JÁRÁSI TANÁCS irodahelyiségeiből az írógépek kat­togása és a diktálok hangja hallat­szik. Az egyik szobában középter­metű férfi diktál: Kerekes János elnökhelyettes a községi tanácsel­nökök értekezletére készíti beszá­molóját. Minden mondatát megfon­tolja; m'nden mondatának erősí­tenie kell a községi tanácsokat, utat kell mutatnia az úi feladata k közepette. A beszámolónak jobb munkára kell serkentenie a taná­csokat a h'bák feltárásával. Ez most a legfőbb gondja Kerekes Já­nosnak. Nem fiata'ember már Kerekes elvtárs. 52-ik évében jár. Őszülő haja és az arcán meghúzódó rán­cok mutatják ezt. Egyszerű pa­rasztember, akit a mult sokféle munkára megtanított. Veit kubikos, téglaverő, részes. A harmincas évek nagy munkanélkülisége a ©népkonyhára* is elhajtotta. És amikor munkát kapott, akkor is nagyon mostoha körülmények kö­zött dolgozott... A tanácsválesztások óta a sze­gedi járási tanácson dolgozik, Ö maga mondja: — 1950-ben a tanácsok megala­kulásával kerültem ide a mezőgaz­dasági osztály vezetőjeként, majd 1951 szeptemberében elnökhelyet­tes lettem. ALAPOS ISMERŐJE tehát a ta­nácsok munkájának Kerekes elv­társ. Három év alatt jól megis­merte az egész járást; sok dolgo­zót ismer, de őt is ismerik az egész járásban. Férfiak, asszonyok néh© még a gyerekek is megszólítják Felkeresik a dolgozók nemcsak a hivatalában, h©nem a lakásán is. Meghallgatja őket és ha csak egy mód van rá. elintézi ügyüket, végy megmagyarázza, hogyan, m'ként le­het bajukon segfteni, vagy hová, kihez forduljanak. Foglalkozik az apparátus tagiai­vai is. Időnként meglátogatja őket munkahelyeiken. Beszé'getnek, amelynek során szóbakerül az or­szág. a világ dolga és az egyes családok üeye-baja is. De megkö­veteli a feladatok jó megoldását munkatársaitól. E magatartás te­remtette meg azután Kerekes elv­társ tekintélyét a do'gozók előtt m<nd a járásban, mind a járási ta­nácson belül. — NEM IS OLYAN RÉGEN*— mondja Kerekes elvtárs — a laká­somon felkeresett Peták Márton k'skundorozsmai termelő. Elpana­szolta hogv boretáunás címén meg­büntették és á'taneióan követelik tőle a büntetés kifizetését. A zak­latás nem volt jogos, mivel Peták Mórtan kérte, hogy a beadott bor­ért járó pénzből uta'íák át a bün­tetésért járó ösr©e?et a pénziigy* őrségnek. Peták Márton beismerte azt, hogy hibát követett el, de n*m készakarva dueta el a bort. Üey láttam, hinni lehet a szavának és segíteni k=ll rajta Utánanéztem a [ dolovnak és megállapítottam, hogy a pénzügyi osztály át is utalta az összeget a megyei pénzügyőrség­hez, csak az nem értesítette a he­'yi pénzügyőrséget az összeg kifi­zetéséről. Nyom'-an írtam egy le­velet a megyei pénzügyőrséghez, amelyben megírtam a vé'eményr mot a dVgozók ügycinek ilyen ir tézéséről — erre egy nap alatt el intázték Peták Márton jogos kéré sét. MI ÖT A A JARASI TANÁCSON dolgcz'k K©rekes elvi írs, számtr. lan ilyen ©kis ügy*-et intézett el Szép és há'ás fc'adat ez. A dolg©­zók szeretik az ilyen vezetőt, ha'" gatnak a szavára. Ezt Kerekes elv társ nap mint nap tapasztalja, ez n megbecsülés is arra ösztönzi, he© r még jobban dolgozzék. Megbcc. lik munkáját felettesei is. Novai ber 7-én a ©Szocialista munkáé* érdeméremmel tüntették ki. filé S elismerése ez Kerekes elv', többéves eredményes munkójá — Feleségem is örült, am . meghallatta a hírt. Megírtuk í ©gyerekck»-nek is. hogy ők örüljenek — mondotta. A ©gyer • kek* közül ugyanis kettő már hadnagy — mozolyodik el —, i legfiatalabb gép'pari technikumi tanuló. Megírtam ne'ük, hogv tű­ket is serkentsen jobb munkára c/ a kitüntetés. Azóta már a ©gyerekek* szemé lyesen is pratu'ál'ak édesap'uknak — ÉN PEDIG — szól újra Ke­rekes elvtárs — igyekszem tarvu'ni, hogy szakmai és politikai tudáso­mat növeljem és ezáltal még ered­ményesebben tudjam szolgálni a dolgozó népet. Czukár György

Next

/
Thumbnails
Contents