Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-25 / 302. szám

MNTTTK. UWS DECEMBER ti. DÍLM8GYBR0RSZBG Kiskr aj cár Q n»iM magyar film bemutatása a Szabadság |ilmsz(nházbaB Üj, színes magyar filmet mutat be a Szabadság filmszínház december 25-től január 3-ig. Az új film a sztálinvárosi hatalmas építkezést mutatja be. Képünk Mészáros Ágit és Szirtes Ádámot ábrázolja, a film két főszereplőjét. A Kiskrajcár film kisérő műsora Péntek 13. cámű új magyar filmvígjáték. Főszereplője Latabár Kálmán Kossuthdíjas kiváló művész FENYŐFA SZOKOLNYIKIBAN IRTA: A. KONCN-W Jelenet a filmből: képünk Pápai Erzsit és Soós Imrét, a film másik két főszereplőjét ábrázolja A kultúra vívmányait a dolgozók élvezik IRTA: O. MDSENSZKIJ ' Á kommunista párt és a szovjet kormány a szovjet állam fennáliá sa óta fáradhatatlanul gondoskodik a dolgozók kulturális színvonalának emelésérőL Jelenleg, amikor a szovjet ország a párt vezetésével biztos léptekkel halad a kommunizmus felé vezető úton, a kulturális-népművelési intézmények tevékenysége még szorosabban összefonódik a szovjet emberek gazdag és tartalmas életével. A kulturális-népművelési intézmények fontos szerepet töltenek be a dolgozók kommunista nevelésében. A Forradalom előtti Oroszországban összesen 12.600 könyvtár működött. A Szovjetunióban már a mult év végén 368.000 könyvtár állt az olvasók rendelkezésére. A kommunista párt és a szovjet állam nagy gondot fordít arra. hogy a kulturális-népművelési intézmények a legjobb körülmények között végezhessék fontos feladatukat. Az idei költségvetés csupán az egyes falusi kulturális-népművelési intézmények fenntartására 2.1 milliárd rubelt irányozott elő. Az állammal együtt a szovjet szakszervezetek és a különböző társadalmi szervezetek is széleskörű kulturális-népművelési munkát végeznek A szakszervezetek irányításával például 8700 klub, kultúrház és kultúrpalota, több mint 200.000 hatalmas könyvtár és sok más népművelési intézmény működik. A különböző állami szervezetek a városokban 5200, a kerületi központokban pedig több mint 2500 filmszínház munkáját irányítják. A falvakban 11.000 állandó jellegű mozi és 21.000 vándormozi játszik. Ezenkivül több mint 8000 mozi műnélkülőzhetetlen az agitációs munkában ködik az üzemi klubokban, kultúrházakban és kultúrpalotákban. A kulturális-népművelési munkában fontos feladat hárul a múzeumokra ls. A Szovjetunió múzeumainak kultúrfelvilágosító munkája nem csupán házonbelüli kiállításokra korlátozódik. A múzeumok tudományos dolgozói a gyárakban és üzemekben, a kolhozokban és hivatalokban rendszeresen tartanak előadásokat, melyekben ismertetik a múzeumok anyagait. Ezenkivül számos múzeum rendez vándorkiállítást. A kievi Állami Múzeum például az idén már több vándorkiállítást rendezett a mai kínai művészetről. Ezenkivül előadást ls tartott ©A Kínai Népköztársaság művészei* címmel. Az olyan múzeumokat például, mint a Tretyakov-képtár, a moszkvai Állami Politechnikai Múzeum. a leningrádi Ermitage, évente száz- és százezer szovjet ember látogatja. A moszkvai Vlagyimir Iljics Lenin Al'ami Könyvtár a mult évben 9 millió könyvet adott ki. A falusi könyytárak jó munkáját d'cséri például az a tény. hogy Zsdanovo falu (örmény SZSZK) könyvtára a mult évben 700 olvasóiénak körülbelül 17.000 könyvet adott ki. A Szovjetunió kulturális-népművelési intézményeinek látogatottsága szakadatlanul növekszik. A Szovjetunió filmszínházainak például 1952-ben 580 millióval több látogatója volt. mint 1940-ben. Az utóbbi öt év folyamán a színházak nézőközönsége 16 millióval emelkedett. A Szovjetunióban szakadatlanul bővítik a kulturális-népművelési intézmények hálózatát. Az SZKP XIX. kongresszusának az ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelvei előírják, hogy 1950-hez képest 1955-ben a mozik számát 25, a könyvtárakét 30, a klubokét pedig 15 százalékkal kell emelni. A kulturális-népművelési . intézmények hálózatának növelése elősegíti a dolgozó tömegek politikai nevelését és kulturális színvonala további emelését. A fenyőfáért nem kellett messzire utazni. Ott, Szokolnyikiban az erdőből kiválasztottak egy szép ágas fát, kivágták és bevitték az erdei iskolába. A gyermekek látták, ahogy a fenyőfát két keresztben összeácsolt talpfára erősítették, hogy szilárdan álljon a padlón. Azután Vologya, a szerelő vezetéket hozott a fenyőfa megvilágításához és villanylámpácskákat szerelt az ágaira. Másnap kora reggeltől fogva várták Vlagyimir Iljics Lenint. Még világos volt az udvaron, de a gyerekek szüntelenül kérdezgették az iskola gondnokától: — Mi lesz, ha nem jön el Lenini — Akkor is eljön Lenin, ha újra hóvihar leszi A gondnok öreg, pétervári munkás volt. Lenint már a forradalom előtt is ismerte. Ezért is faggatták éppen őt. ö meggyőződéssel felelte: — Ha Lenin azt mondta, hogy eljön, — akkor, eljön. T) ccsteledett, Hagy hóvihar támadt. Süvített a szél a fenyők között, a száraz hó kavargott a levegőben. Az égből fehér pelyhek hullottak. A fenyőfa már fel volt díszítve. A játékokat mind a gyerekek készítették rá. Voltak itt medvék, nyulak, elefántok. De mindnél szebb volt a pirospozsgás Télapó, fehér szakállával. Telt az idő, de Lenin még nem jött meg. A gyerekek meghallották, amint valaki a felnőttek közül félhangon mondotta: — Természetet, hogy nem jön el ilyen hóviharban. A gyerekek újra az idős gondnokhoz futottak. A gondnok szigorúan felelte: — He vitatkozzatok! Megmondtam már: ha ő azt mondta eljön, — akkor eljön. Tovább vártak. Az udvaron süvített a szél, a száraz hó hangosan verte az ablaküvegeket. A zajtól nem hallották, hogy az , iskolához gépkocsi érkezett. A gépkocsiból Vlagyimir Iljics szállt ki. Felment a lépcsőn, levetette kabátját, kendövei letörölte az olvadó hótól nedves arcát. Máris belépett a gyerekekhez a nagyterembe. A gyerekek rögtön megismerték öt: sokszor látták már arcképét. Valahogy mégis zavarba jöttek most, csak álltak földbegyökerezett lábakkal. Nézték Lenint és hallgattak. Vlagyimir Iljics nem várt sokáig. Hamiskásan rájuk kacsintott és azt kérdezte: — Ki tud közületek kinn a bárány, benn a farkas-t jdtszanit Először Vera, a legnagyobb lányka felelte: — Én! — Én is! — kiáltott hangosan Ljósa, a kisfiú. — Akkor Te leszel a farkas — mondta Vlagyimir Iljics. A gyerekek körülfogták a fenyőfát. A bárány a kis Katja lett. Ljósa Katja után szaladt, akit könnyű volt megfogni. Katja Leninhez menekült. Lenin magasra emelte őt karjaiban. — A farkas nem éri el a bárányt! Aztán Szenja lett a bárány. Ljósa elcsípte őt, ö lett a bárány, Szenja pedig a farkas. Sokáig játszottak. mindenki kimelegedett. Egyszercsak nyilt az ajtó és eoy nagy szürke elefánt lépett a szobába. A gyerekek egyszerre felsikoltottak. Igaz, hogy sokan közülük felismerték az iskolai zongora ismerős szürke takaróját. De ki lehet a takaró alatti A takaró lassan cammogni kezdett, elöl himbálódzott a hosszú ormánya; az elefánt első lábain halinacsizma volt, a hátsókon bakancs. Felületes nézésre azonban nagyon hasonlított az igazi elefántra. Az elefánt elbődült, körülsétálta a fenyőfát, búcsút inlett az ormányával, kicammogott az ajtón. Az ajtó mögött kibújt a takaró alól Vológya, a szerelő és az iskola gondnoka; mindkettő nagy tréfacsináló volt. Kibújtak a takaró alól és viszszajöttek a szobába. Bent még mindig kacagtak az el"""dett gyerekek. C ok vidám dolog tör^ tént még aznap este. Valaki felkiáltott a gyerekek közül: — Most játsszunk szembekötősdit! Vlagyimir Iljics kendőt vett elő és bekötötte a szemét. Vológya, a szerelő, gyorsan a sarokba húzta a fenyőfát és igy tágas lett a szoba. Lenin széttárta karjait és lábujjhegyen ment előre. A gyerekek szétszaladtak, ki merre látott. Azután Vlagyimir Iljics közelébe lopakodtak és kiáltozták: — Meleg! MelegI Amikor Vlagyimir 71jic* egészen a közelükbe ért, azt kiáltozták: — Tűz! Tüz! Lenin kinyújtott karjai alatt guggolva kústtak, — ö meg sem érintve őket, elhaladt mellettük. Akkor ezt kiabálták: — Hideg! Hideg! Lenin látta, hogy a gyerekek fürgék, ügyesen játszanak és neki sokáig kell bekötött szemekkel járkálnia. Ugy tett tehát, mmiha előre menne, de hirtelen megfordult és elcsípte a legelső gyereket, aki mögötte állt. A gyerekek kiáltoztak: — Ismerd meg! Ismerd meg! Az elfogott igyekezett szabadulni. Ez Szenja volt, a kisfiú. Vlagyimir Iljics végigsimította újjaival haját, homlokát és arcát: — Szenja! Szenja bánta, hogy megfogták, de boldog volt, hogy Lenin emlékezett rá. Aztán a kis Katja Puskin verset szavalt, de belesült és sírva fakadt, T cíiin vigasztalni •L/ kezdte. Katja abbahagyta a sírást, kendőjével letörölte könnyeit és igy szólt: — Ne utazz el tőlünk Lenin! Maradj itt velünk! Lenin elnevette magát: — Én igy is a kőzetetekben élek. Azután a fenyőfa körül futkostak. A kis Katja Vlagyimir Iljics mellett szaladt és fogta a kezét. Ez idő alatt Nagyezsda Konsztantyinov Krupszkaja és Lenin nővére, Maria Iljinicsna nagy kosarat hoztak a szobába, tele ajándékkal. Lenin ajándéka volt ez a g„—"kehnek. TTi autót, kapott, ki iv trombitát, ki dobot. Katja játékbabdt kapott. Észre vették, hogy Lenin kiment a szobából és az autóval elment. Ilyen volt a fenyőünnep Szokolnyikiban, Moszkva mellett 1919-ben, Fordította: KOREK JÓZSEF Hsziang Pi-jingf a miao nemzetségből Kuiesou, Kína egy távoli hegyvidéke, ahol ősidőktől fogva nemzetiségek élnek. A feudalizmus idején a kuomintang-uralom alatt az itteni lakosak egész esztendőben sovány földjeikkel bajlódtak, hogy kis kukoricájuk és hajdinájuk megteremjen. E nemzetiségek sorsában osztozott a kis miao nemzetség is. A miao nemzetiséghez tartozó Hsziang Pi-jing 30 évig élt a hegyekben. A hosszú évek alatt csupán nélkülözés, szenvedés volt az osztályrésze. Hathónapos korában veszítette el édesapiát. Édesanyja egy földbirtokosnál cselédeskedett. A fárasztó, nehéz munkáért kevés éle'met kaoott, amit megosztott leányéval. Hsziang Pi-jing 8 éves korában kezdett dolgozni A fö'dbirtokos kecskéit őrizte. Tizenhétéves korában férihezment egv zsellérhez A nélkü'özés és nyomor továbbra is állandó kísérője maradt. Azután nagy események 'örténfek Kínában. Hírük eljutott a hegyekbe is. Az emberek megtudták, hogy a nép kezébe került a hatalom és egészen új élet kezdődik a hatalmas országban. Hsziang Pi-jing 1950 március 8-án vett részt először egy nőgyűlásen. Ezt a napot soha nem fogja elfelejteni. A gyűlésen megkérték, mondja el, hogyan fogadjál; a miao nemzetiség asszonyai az országban történt változásokat. — Nehezemre eset felszólalni — emlékezik vissza Hsziang Pi-jing, IRTA PE.iG FENG-HUA — hiszen azelőtt senkit sem érdekelt az asszonyok véleménye. Szívem hevesen dobogott, de a körülöttem állók tekintetükkel biztattak és én mindent elmondtam, úgy, ahogyan éreztem. Azóta több mint három esztendő telt el. Ez alatt az idő alatt sok minden történt Hsziang Pi-jing-gel. Falujában küldöttnek választották. Késztvett a járási székhelyen tartott tanácskozáson, melyen a lakosság minden rétege képviselve volt. Hazatérve elmondta falubelijeinek, miről beszéltek a tanácskozáson. milyen nagy figyelemmel hallgatták őt, az egyszerű asszonyt. Nemsokára nagy tjnneore virradtuk a kis hegyi falu lakói. A földet kiosztották a parasztok között. Természetesen ez nem ment harc nélkül, hiszen a földbirtokosok szívósan kapaszkodtak vagyonúkba. Hsziang Pi-jing, aki akkor a helyi népi kormány tagja volt, hazautazott falujába és segítette a parasztokat, hogy tulajdonukba vegyék az őket jogosan megillető földeket. Hsziang Pi-jing a mult esztendőben a délnyugat-kínai nemzetiségek küldöttségével Pekingben járt. Ott még erősebben érezte, hogy milyen nagy erőt jelent az a hatalmas család, melyben a Kínai Népköztársaság kis és nagy nemzetei egyesültek. „Nemzetiségem tagjainak tudniok kell minden változásról, amely m óriási kinai földön történik" — határozta el Hsziang Pi-jing és sorra járta a falvakat. Mindenütt beszélt a szövetkezetekről, az új gépekről, az új kórházakról és iskolákról. Tudta, hogy a vízhiány milyen átok ezen a vidéken. Biztatta az embereket, hogy ássanak öntözőcsatornákat. Azokon a földeken, ahol azelőtt csupán a kukorica és a hajdina termett meg, hozzáfogtak a rizstermesztéshez. Hsziang Pi-jinget az emberek nagy on mager érett ék, Mult év szeptemberében egyhangúlag megválasztották a járási elnök helyettesévé. Ugyanebben az évben a Kinai Kommunista Párt felvette tagjai sorába. Hsziang Pi-jinget a második összkinai nőkongressrus elnökségében láttam először. Figyelmesen hallgatta a felszó'aiókat. A pekingi .Béke" szállodában ismerkerltóm meg vele. Itt laktak a küldöttek. Hsziang Pi-jing elmesélte é'ete történetét és elmondta a kongreszszuson szerzett benyomásait. — Egyszerűen nem tudom elhinni — mondotta —, hogy én, egy kis nemzetiség tagja, aki csaknem egész életét a távoli hegyekben töltötte, most az emberek jólétéért dolgozhatom és elmondhatom mindazt, ami a szívemen fekszik. Igyekszem mindent megtenni, hogy kerületünk asszonyai tevékenyen résztvegyenek a szabad Kínában élő népek boldog családjának ösz« szekovácsolásában, 343 p