Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-03 / 258. szám

KEDD, 1953. NOVEMBER 3. s DÉLMÜGYBRORSZÜG Oktatásügy Szovjet-Örményországban " A NAGY OKTÓBERI SZOCIA­LISTA FORRADALOM, a szovjet hatalom felszabadította az örmény népet évszázados társadalmi és nemzetiségi elnyomása alól. Meg­nyitotta számára a gazdasági és kulturális fejlődés széles útját. Az örmény nép a szovjet népek baráti, testvéri családjában él. A nagy orosz nép segítségével sikere­sen fejleszti iparát, mezőgazdasá­gát, napról-napra fejlődik kultú­rája, amely formájában nemzeti, tartalmában szocialista. A köztársaságban soha nem lá­tott fellendülésnek indult a nép­művelés is. 1914-ben Örményor­szágban csupán a lakosság 15 szá­zaléka tudott írni és olvasni. Ma már az OSZSZK-ban nincsen írás­tudatlan ember. Örményországban, csakúgy, mint a Szovjetunió egész területén, bevezették a hétoeztá­lyos oktatást, a nagyobb városok­ban pedig létrejött az általános középfokú oktatás. AZ ÖRMÉNY VAROSOKBAN és falvakban minden évben bővül az iskolák hálózata. 1920-ban 166 is­kolából 7 középfokú és 6 hétosz­tályos volt. Jelenleg a köztársaság­ban 1185 iskola működik és ezek között 1115 középfokú és hétoaztá­lyos iskolát találunk. Az idei tan­évben 16 új középfokú és 40 hét­osztályos Iskolát nyitottak meg. Az általános iskolákban több mint 300 ezer gyermek tanul, míg 1920-ban csupán 18.600 tanuló látogatta az iskolákat. Az örmény SZSZK-ban nincs olyan lakóterület, amelynek ne lenne saját iskolája. A köztársa­ságban nagyon sok óvodát létesí­tettek. Ezenkívül a munkás- és parasztfiatalok számára nagyszám­ban nyitottak középfokú és hétosz­tályos iskolákat. Ezekben az isko­lákban a termelómunka félbeha­gyása nélkül több mint 20.000 ifjú leány tanul. Egyre bővül a közép- és felső­fokú szakiskolák hálózata is. Je­lenleg 17 főiskolán és 52 techni­kumban az ipar és mezőgazdaság számára magasszakképzettségű em­bereket képeznek ki. öt pedagó­giai főiskola szakképzett pedagó­gusokat biztosit az iskolák szá­mára. Jelenleg 16.000 pedagógus tanít az örmény iskolákban. Idén a magasszaképzettségű pe­dagógusok száma 1500-al emelke­dik. A SZOVJET PEDAGÓGUSOK önfeláldozó munkáját a szovjet kormány nagyra becsüli. Ezt mu­tatja, hogy több mint 11.000 peda­gógust sokéves és eredményes mun­kájukért a Szovjetunió Legfelső Tanácsa rendjelekkel és érmekkel tüntetett lei. Több mint 450 peda­gógusnak az "érdemes tanár® cí­met adományozták. A pedagógusok szakmai és módszertani felkészült­sége emelésére az örmény SZSZK közoktatásügyi minisztériuma le­velező pedagógiai főiskolát indított, amelyben minden évben többezer pedagógus tanul. Megszervezték a pedagógusok továbbképző intéze­téi, amelyben a nevelők rendsze­resen fokozzák tudásukat. Tizen­nyolc pedagógiai kabintet nyitot­tak, amelyek támogatják a taná­rok mindennapi munkáját s a köz­társaság élenjáró iskoláinak és legjobb nevelőinek tapasztalatalt elterjesztik. Tavaly több mint 2700 pedagó­gus végzett rövidlejáratú tanfo­lyamokat, amelyeket a pedagógus továbbképző intézet rendezett. A felnövekvő nemzedékek neve­lésére a szovjet állam hatalmas összegeket fordft. Ez évben pél­dául Örményországban a köztársa­ság állami költségvetésének 40 százalékát népművelési célokra fordítják. Az utolsó három évben az iskolák felszerelésére több mint 10 -millió rubelt költöttek. 1953-ban 85-féle tankönyvet, 1,800.000 pél­dányban bocsátottak ki. Idén a köztársaság iskoláiban nagy figyelmet fordítanak a poli­technikai oktatásra. Az iskolák fi­zikai, kémiai és biológiai szertá­rait új felszerelésekkel egészítik ki. Kirándulásokat rendeznek egyes gyárakba, üzemekbe, gépállomá­sokra és építkezésekre. Több is­kola mellett műhelyeket létesíte­nek, amelyekben a tanulók gya­korlati ismereteket szereznek és elmélyítik elméleti és gyakorlati tudásukat. Több mint 850 falusi is­kolában a tanulók külön telkeken botanikai kísérleteket folytatnak. AZ ÖRMÉNY IFJÚSÁGNAK, csakúgy, mint minden szovjet fia­talnak, minden lehetőségük meg­van a sikeres tanulásra, a mély és sokoldalú tudás elsajátítására, a sokoldalú kulturális fejlődésre. M. Sahuljan, az OSZSZK közoktatásügyi miniszterhelyettese. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmányi ülése A Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya 1953. november 2-án ülést tartott, ame­lyen megtárgyalta a Nemzetközi Újságíró Szövetség 1953. október 7-től 9-lg Prágában tartott végre­hajtóbizottsági ülésének határoza­tait. Az ülésen Komor Imre elvtárs számolt be a végrehajtóbizottság munkájáról. A választmány határozatot ho­zott a Nemzetközi Újságíró Szövet­ség Végrehajtóbizottsága felhívásá­hoz való csatlakozásról. A MUOSZ választmánya elhatá­rozta, hogy üdvözletét küldi Emil Arnold elvtársnak, a Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtóbi­zottsága tagjának, akit a svájci kormány a Nemzetközi Újságíró Szövetség Végrehajtóbizottságc 1951. tavaszán Budapesten tartott ülésén mondott beszédéért 8 havi börtönbüntetésre ítélt. SZEGEDI JEGYZETEK Az újjárendezett múzeumi képtárban At új kormánypro­gramm keretében megvalósult szegedi Múzeumi Képtárt vá­rosunk dolgozó tö­megeinek egyre fo­kozódó kulturális igénye hozta létre. A múzeum három év­vel ezelőtt megrende­zett képkiállítása vár teremre szorítkozott csupán. Ma a képző­művészet. iránt egyre, növekvő érdeklődést mulató szegedi dol­gozókat egész épüle­tet. betöltő, ö'lálló képtár várja. A Horváth Mihály-u'rai. üvegcsarnokban el­helyezett Korszerű rendezésű Múzeumi Képtár, nagy gazdag­ságban tárja váro­sunk művészetet ked­velő közönsége elé képzőművészet unk megbecsült hagyo­mányait. Az új Kép­tár feljavított anya­gának jelentós ré­szét az Országos Szépművészeti Mú­zeum értékes gyűj­teményéből egészí­tettek ki. 'Az előcsarnokban Székely Hertalan bel­ső hévtől fűtöti, meg­kapó feslöiségii, len­düleles rajzai t. szín­vázlatai láthatók. A tissavidéki szegény­paraszt ság környeze­tének nagy festője: Tornyai János kri­tikai-realista képelt a földszinti teremben, állították ki. Nemzeti festészetünk lóé éves fejlődéséről as első emeleti teremben ka­punk áttekintő ké­pet. Szeged gazdag múltú, a szülőföld sze­retetét sugárzó kép­zőművészete a má­sodik emeleti terem­ben nyert elhelyezést, 'A kiállítások el­mélyültebb tanulmá­nyozásának elömozál­tásárn sokszorosított vezetőt adott ki n Mú­zeum. Ugyanezt a célt szolgálják a szerve­zett tárlatvezetések és a Népíáüvclési Osztály által tervbe­vett népszerűsítő képzőművészeti elő­adások. Az alig két hete megnyílt Mú rumi Képtárt. Szegei és vidéke dolgozói kö­zül sokan látogatták meg. A dclyoxók egyre inkább felis­merik azoknak n ki­állításoknak jelentő­ségét, melyek mind­inkább hozzásegítik őket ismereteik gya­rapításához és nem utolsósorban komoly szórakozáshoz, A Képtár látogatói nemcsak a helyi és környékbeli dolgozók. Már az első napokban több külföldi vendég tátogatta meg a Kép­tárat. Elismerés,: vál­tott ki a Kéotár a közelmúltban Szege­den járt szovjet me­zőgazdasági küldött­ség tagjaiból. Ha­sonló tetszésüknek adtak kifejezést. — a szegedi béketalálko­zón részlvett — ha­zánkban tanuló kül­földi ösztöndijas diá­kok küldöttei, n rá­mán, kínai, koreai fiatalok és maga Jacques Dcnis, a HÍVSZ főtitkára is. SZELEST ZOLéAS muzeológus Németh Károly november 7-re készül A Jorradalom ssele fújt Szibé­ria jeges földjén. A hadifogoly tá­borok feloszlottak, rongyos ruhájú, elcsigázott ma­gyar katonák a hazájuk felé in­dultak. Sokezer kilométer állt előttük. Németh Károly is többna­pos út után Bo­gorszki-ba ért. Bakancsa elvéko­nyodott talpát spárgával kötötte fel. fázott, éhes volt. A városban látszatra minden csendes; a bolse­vikok átvették a hatalmat. Szállást kerestek. Ahova őt befogadták, ott megtudta, hogy bolsevikok veze­tik most ti várost, itt sok a polgár, az úr,'a környék sokezer hold föld­je Bobrenszki grófé, nagy a nyo­mor, nem tudják, mi lesz. Vihar előtti csend volt ez. Más­nap többezer ember, sétapálcások, bundakabátosok, fehérek, anarchis­ták — fellázadtak, tüntettek £. bol­sevikok ellen. Tombolt az anarchia napokig, a gyáva urak erejükkel hencegtek, dühöngött a nyomor a munkásvityillókban, s folyt a- bor a villanyfényes bűntanyákon. Egy­szer csak a város szélén lövések dördültek, szánkókon, lovakon, ci­vil ruhában, egyenruhában, vörös lobogó alatt harcosok érkeztek, ke­zükben kard, pisztoly, húzták & go­lyószórót. A harc rövid volt: a bol­sevikok győztek. Németh Károly is előmerészke­dett, mindent látott és sokmindent nem értett, de azt érezte és ezek­ben a napokban megtanulta, hogy a bolsevikok a munkások szabad­ságát akarják.., — Éhesek vagyunk — állt a pa­rancsnok elé társai nevében. — Bizony, a Városban nagyon kevés az ennivaló — felelte a bol­sevik parancsnok, s vörös csillagos sapkáját homlokáról feljebb tolta. Hangja nyugodt volt, arccsontjai kiállóak. Kis csend támadt és a korgó gyomrú magyar katona za­vartan forgatta kezében sapkáját. — Kaptok krumplit, meg kenye­ret, egyelőre mást nem tudunk. A barátságos szem s a köszönő pillantás egybekapcsolódott, és rö­videsen a meleg krumpli Németh Károly szívét is felmelegítette. Még napokig ott maradt. Látta, milyen boldogok voltak a gróf cse­lédei, a nincstelen parasztok, a koldusok, amikor kiosztották ne­kik a földet és a gyilkos munkás­nyúzókst a forradalmi tanács elé állították. „Biztos nálunk is — gyerünk ha­Malovkáról már vonat közleke­dett. Nehéz volt rá feljutni. A pá­lya mentén haladtak, megfigyelték, hol szokott lassítani a vonat és felugrottak reá. A fiatal katona fázott, esett a hó, álmos volt, s a fáradtság elnyomta, elaludt a nyi­tott vonaton. Ha társai nem éb­resztik fel, megfagy. Németek fog­ták el, megszökött. „Haza..." Nagyváradtól gyalog jött Szeged­re. Szinte ujjongott a lelke, mikor nemsokára látta: munkásoké a ha­talom, jön a szép világ, az új, ed­dig amit élt ö, csak nyomorúság volt, aztán katona, ki a frontra, de most... Amikor a franciák bejöttek Sze­gedre kikiáltották: — A kommunisták hagyják el a várost! , Németh Ferenc is elhagyta. Al­sótanyára ment, beállt a vörös őr­ségbe. Vörös szalag a karján, — büszke volt rá. S milyen keserű volt a forradalom, a Tanácsköz­társaság bukása, pedig, hogy elter­vezte ... Rettenetes keserű volt a torka, amikor hurcolták őket Horthy pribékjei és Szatymazon négy-öt embert látott felakasztva. —• Ezek kommunisták! Igy jár­tok ti is, ha nem engedelmesked­tek, kutyák — és szembeköpték őket. Be kellett állni Horthy-kato­nának. Egy teherautóra került ő is és a Rókusi Állomás előtt, amikor a soffőr a töltésen meglátta az ellenforradalmi katonákat, leféke­zett. — Menjetek, amerre láttok... Harminchat esztendő telt el azóta. Németh Károlynak megrit­kult haja ezüstbe borult. 1944. őszéig várta azokat a vöröscsilla­gos bolsevikokat, akik 1917-ben meleg krumplit adtak neki, akik­nek emlékei, tettei erősítették a Horthy-fasizmus alatt éltét. Meny­nyi szenvedés, rettegés, nyomor ju­tott neki és családjának osztályré­szül. 1920-ban került a Szegedi Kenderfonógyár símító osztályára. Megnősült, öt gyermeke született, egy szobában lak* tak. 14—16 órai munkát vállalt, hogy a 12 pengős heti keresetet pár tillérrel megnö­velje. Sokat zúgo­lódott, s amikor megtelt a pohár, ö is a sztrájkolók közé állt. A sze­gedi munkások gyűjtötték szá­mukra a segélyt. Rendőri megfigye­lés alá került az egész család. A gyermekek is be­kapcsolódtak az ifjúmunkás moz­galomba, s &• na­gyon nehéz na­pokra meghozták a szabadságot, a régen várt vö­röscsillagos katonák.., Most as Októberi Forradalom ünnepére készül Németh bácsi, — ahogy az üzemben hívják. Ma is ugyanott dolgozik, ahol 1920-ban kezdte és neki is, mint sok-sok millió embernek a világon, novem­ber 7. a legnagyobb ünnep. Az ő sorsa sem alakult másképp, mint ezer és ezer becsületes, szorgalmas, dolgos magyar munkásé a felsza­badulás után. De talán mégis van valami, — megfiatalodott a moz­gása, a szeme, a szava, Népnevelő. Hatvanan-hetvenen is eljönnek egy-egy kisgyűlésre, amit ő szer­vez, ahol ő beszél. Ismerik Róku­son régóta, hallgatnak szavára. Otthon kis jegyzeteket készített — régi forradalmi emlékekről. A saját élményeit is el akarja mon­dani ezekben a napokban, ho ,z tudják, még jobban megismerjék az ő egyszerű szavain keresztül is a szabad hazában élő emberek, hoqy mit köszönhetünk a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom nagysze­rű harcosainak. A símító osztályon a legnagyobb gép az övé. Fel lehet lapozni a mű­vezető könyvét, hónapról-hónapra milyen munkaeredményeket ért ol. Mindig 120 százalék fölött teljesít. 8 év óta van miért dolgoznia. E?v­szer 250, másodszor 300 forint pénzjutalmat kapott. Milyen bol­dogan vitte haza a kultúrteremből azt a biciklit, amit munkája ju­talmául kapott. Sztahánovista lelt. Egy szoba helyett. — gyermekei már elszakadtak a háztól, mindnyá­jan megbecsült emberek — idős feleségével ma utcai szoba-kony­hás. száraz lakásban laknak. Nem múlik el tél, hogy új hízó ne lenne az ólban. Örömmel, boldogan dol­gozik, s november 7-e. tiszteletére felajánlotta, hogy eddigi 130—140 százalékos átlagteljesítményét nö­veli, munkája minőségét javítja. Igy áll Németh Károly erejének teljében, szívének minden szerete­tével a béke —a nép szolgálatában. Markovits Tibor 99 Aki megszegi a beadási törvényt — maga látja kárát" Jelentés a begyűjtésről Szeged határában akadnak olyan dolgozó parasztok, akik beadási kötelezettségüket nem teljesítették — kukoricából is hátralékban von­nak. A piacokon, vagy a házuknál is többen árulnak olyan gazdák kukoricát, akik az állammal szem­beni kötelezettségüknek nem tet­tek eleget. A begyűjtés üteme ez­ért is nem kielégítő és elmaradás mutatkozik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója méltó köszöntésére a dolgozó parasztok közöl számosan meg­ígérték. hogy az állam iránti kötelezettségüknek, a beadás­nak eleget tesznek. Sokan az ígéretet tevők közül már­is állták adott szavukat. Az első teljesítők között van például Szél­pál András, Pálfi-utca 87. szám alatt lakó dolgozó paraszt is. Szögi József Tisza Lajos-utca 45. szám alatt lakó 11 holdas paraszt is pél­dául mindenből teljesítette beadá­sát. Hízott sertését is bevitte még a mult hónap végén — több nap­pal a határidő előtt. Megtartotta adott szavát s méltóan köszönti november 7-ét. Szögi József úgy tartja: — Törvény, hogy a dolgozó parasztok különböző kedvez­ményeket kapjanak, de ugyan­úgy a mi törvényünk a beadás is. A beadási kötelezettséget minden gazdának teljesíteni kell. Aki megszegi a beadási törvényt, maga látja kárát. Csakugyan, így van ez s az a dolgozó paraszt, aki elmulasztja például kukoricabeadási kötelezett­ségét, annak törvényeinknek meg­felelően tíz százalékkal többet kell beadni. Az ellenség, hogy megzavarja a dolgozó parasztokat, kárt okozzon nekik, arról Is suttog: -<a beadás megszűnt®, vagy: «aki nem tesz eleget beadásának, annak úgyis elengedik a hátralékát, mint az idén®. Tudni kell, hogy a beadás nem szűnt meg és törvény — a kormány érvényt szerez a beadás­nak, ugyanúgy, mint annak, hogy minden dolgozó paraszt részesül­jön a kedvezményekben. Az idén a beadási hátralékot azért engedte el a kormány, mert a mult évben a nagy aszály és szárazság miatt rossz termés volt, nehézségekbe ütközött a teljesítése. Az idén azon­ban bőséges termés volt s a dol­gozó parasztok minden zökkenő nélkül tudják teljesíteni kötelező beadásukat, sőt jócskán jut sza­badpiacra is. Rosszul gondolják tehát azok, akik azt forgatják fe­jükben, hogy a beadási hátralékot elengedik, vagy úgy tartják: a tör­vényt nem kell betartaniok. Nagy Imre elvtárs, a minisz­tertanács elnöke mondotta: -Aki a párt és a kormány jó­akaratára és messzemenő se­gítségére az állam, az ország érdekeinek semmibevevésével, a törvények megszegésével vá­laszol — magára vessen®. Magára, saját hanyagságára ves­sen Frank Lajos Alsónyomássor 60. és Csóti Zsigmond Zárda-utca 14. szám alatti dolgozó paraszt is azért, amiért tíz százalékkal emel­ték kukoricabeadásukat. Mert ők a szép szó ellenére sem tettek ele­get határidőre, sőt azon túl sem beadási kötelezettségüknek. Frank Lajosnak 88 kiló kukoricával, Csóti Zsigmondnak pedig 104 kiló­val többet kel! bevinni. Miért okoz­tak kárt maguknak?! Miért nem rendezték beadásukat?! A beadásu­kat becsületesen teljesítő dolgozó parasztok elítélik mindazokat, akik beadásuknak nem tesznek eleget. A szocialista törvényességnek megfeleleőn járnak cl mind­azokkal szemben, akik ezért, vagy azért hanyagolják az ál­lammal szembeni kötelességük teljesítését. Bite Lajos ötholdas dolgozó pa­raszt, Világos-utca 10. szám alatti lakos nincs hátralékban semmivel s sertésbeadását is rendezte. Az a véleménye neki is: nemcsak min­dig várni kell az államtól, hanem adni is kell neki! Az elmúlt hét során egyébként 90 szegcdi dolgozó paraszt tett eleget sertésbeadásá­nak. November 7 tiszteletére, méltó megünneplésére fokozzuk a be­gyűjtés ütemét és érjünk el jobb eredményeket. A hanyagok köves­sék az élenjárók: a Szögik és a többiek példáját.

Next

/
Thumbnails
Contents