Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-18 / 270. szám

SZERDA. 1953. NOVEMBER 18. DELMOGYORORSZAG Szegeden új árudák, löbb áru várja a Télapó- és Fenyő-ünnep vásárlóit Szeged dolgozói az árleszállítás óta csak a ruházati és élelmiszer­cikkek vásárlásánál közel tízmillió forintot takarítottak meg. Több jut ezzel a közelgő Télapó és Fe­nyőfa ünnep ajándékaira is. Sok tízezer otthonban tervezgetik inár, mit vesznek családjuknak, kedves ismerőseinek. Vásárolni készül Ökrös Istvánné, a Szegedi Jutafo­nógyár kétszeres sztahánovistája is. Tervét állandóan 150 százalék­ra teljesíti, fizetése 1300 forint. Férjével együtt jóval kétezer fo­rint felett keresnek. A jó munká­ért kapott több fizetésből könnyebb az ajándékvásárlás. Ökrösné elha­tározta, hogy fiának téli ruhával szerez, örömet. Az árleszállítás eredményeként csökkent a ruha ára, így jut még töltőtollra s szép­irodalmi könyvre is. De nem ma­rad el egy-két szép tetszetős játék vásárlása sem. Férjének cipőt vesz. Ökrös István is ajándékokkal lepi meg családját. A várható téli csúcsforgalomra a szegedi üzletek jól felkészültek. A tavalyi egy játékáru üzlet csak ne­hezen tudta a vásárlók igényeit kielégíteni. Ma már két állandó játékáru üzlet van és december elején három új "játékidénybolt* nyílik. A játékáru tízenkét százalékos leszállítása óta állandóan emelke­dik az üzletek forgalma. Különö­sen nagy kereslet van az alvó, ha­jasbabák és a tartós, jóminőségű "nagy dundi babák* iránt. Sok új játék érkezett, földkiemelők, elevátorok, elektromos vasutak és sok más. Ezek tárolására új rak­tárt rendeztek be. A Szegedi Textilművek dolgozói a jobb minőségért A Szegedi Textilművek dolgozói november 1-től 10-ig tervüket 104.1 százalékra teljesítették. A terv túl­teljesítésével párhuzamosan javult az anyag minősége: a fonalegyen­lőtlenség az előző hónaphoz viszo­nytíva egy százalékkal csökkent. A minőség további javítására már 311 dolgezó tett felajánlást. Az egyes gépcsoportokon hatvan fővel négy minőségi brigád ala­kult s vállalták, hogy csak első­rendű minőségű fonalat készítenek. Nemrégen vezették be a fonó­nők munkájának minőségi osz­tályozását. A legjobb minősítés 5-ös. Azok között, akiknek minőségi munkája már három hónap óta kiváló és tervük túlteljesítésében is élenjár­nak, november 7-én húsz minőségi jelvényt és többezer forint pénzju­talmat osztottak ki. Bácsi József­né a keresztorsózóban 122.8 száza­lékra teljesíti tervét. Minőségi munkája hónapok óta kiváló. Ta­pasztalatait átadja Bernát Iloná­nak, akinek termelése száz száza­lék fölé emelkedett és több mint egy hónapja minőségi osztályzata 5-ös. Bácsiné munkáját kiváló minőségi jelvénnyel és 200 forint­tal jutalmazták. A minőség javulását elősegí­tette a fonal útjának megjelö­lése. Az elő- és gyűrűsfonó, valamint a keresztorsózón áthaladó csévéket megjelölik. Azzal a fonónővel, aki­nek gépéről több hibás áru kerül le, a művezető, szakszervezeti bi­zalmi és a népnevelők beszélget­nek. A felvilágosító munka ered­ménye, hogy készáruval kapcsola­tos minőségi reklamáció már két hónap ótá nem volt. A fonónők Zsédely-mozgalmához csatlakoztak a művezetők is. Jelszavuk: több, jobb árut a dolgozóknak. Most inár nemcsak a rossz gépek javításával törődnek,• hanem pontos terv alap­ján valamennyi gépen megelőző gépellenőrzést és ha kell, karban­tartást végeznek. A minőség javítását tűzte ki célul a nemrég megalakult mű­szaki brigád, amelynek tagjai kikísérletezik a legtökélete­sebb gépbeállítást, az előfonó gépeken szabályozzák a szál feszességét és több apró újí­tást vezetnek be. A kártoló üzemrész minőségi mun­káját növeli Pósa János technikus újítása. Nagyteljesítményű íedőléc köszörülő gépet tervezett, amelyet még e hónapban kiviteleznek és munkába állítanak. Eddig évente csak egyszer köszörülték a fedő­léceket, most lehetővé válik a ne­gyedévenkénti köszörülés, s így a kártolás sokkal tökéletesebb lesz. Angol lapok a szovjet művészek londoni vendégszerepléséiül London (TASZSZ). A „The Ti­mes" és a „Daily Worker" elisme­réssel ír a Londonban, vendégsze­replő szovjet művészek játékáról és dicséri azok mesterségbeli tudá­sát. A „Daily Worker" különösen dicséri Soleszt, Satyilov és Farman­janc balettművészetét. A lap ki­emeli Farmanjancnak a „Párizs lángai" című balettből előadott táncát. A „The Times" rámutat, hogy Izmailova tánca szintén nagy mes­terségbeli tudásra vall. Bella l)a­vidovics zongoraművésznő — írja a „The Times" — nagy technikával és elsőrendű előadó művészettel játszik. alvasAihiuuiU j Az Egyesült Államok cóliai Japánban Zsadányi Gáspárnc, a Szegedi Kötél- és Hálóüzem békcfele­lőse és Párkányi Zoltánné, a szegedi Ságvári-telep béketitkára az­zal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy világítsuk meg, mik az Egyesült Államok céljai Japánnal. Zsadányi Gáspárné és Párká­nyi Zoltánné elvtársnő kérésére az alábbiakban válaszolunk: Nemzetközi politikai körökben általános feltűnést keltett a nem­régen Washingtonban közzétett je­lentés, mely szerint befejeződtek a csaknem négy hétig tartó japán­amerikai tárgyalások. Abból, hegy e július óta folyó tárgyalások be­fejező szakasza oly sokáig húzó­dott, arra lehet következtetni, hogy Ikeda, a japán miniszterel­nök személyes megbízottja és Rc­bertson amerikai külügyi államtit­kár nagy harcot vívtak egymással állásponjaik érvényesítéséért. E tárgyalások lényegében és mindenekelőtt Japán újrafelfegy­verzéséről folytak. A japán reakciós, militarista erők igyekeznek meggyorsítani országuk újrafelfegyverzését abban a reményben, hogy az Egyesült Államok segítségével talpraállhatnak. Az Egyesült Államok viszont célul tűzte ki. hogy Japánt az amerikai agresz­szió ázsiai hídfőállásává teszi. Sem a japán, sem az amerikai tervek nem jártak a várt ered­ménnyel, sőt a tárgyalások nagy­részében kérdéses volt, hogy egy­általán létrejöhet-e elfogadható megegyezés. Az Egyesült Államok ugyanis hallani sem akarnak gaz­dasági segélyről addig, amíg a ja­pánok nem adják tanújelét fegy­verkezési készségüknek. A Japán­nal szemben támasztott amerikai fegyverkezési követelmények vég­rehajtása teljesen aláássa az amúgyis ingatag japán gazdasági életet. A japán kormány az amerikai­akkal folytatott tárgyalásokról nem tájékoztatta a japán parla­mentet sem. Joszida miniszterel­nök a tényekkel szemben jobbnak látta az agyonhallgatás módszerét alkalmazni. A tények azonban he­lyette is beszélnek. Hétéves miniszterelnöki műkö­dése alatt az amerikai támosz­pontok száma 733-ra emelke­dett az országban. Az ameri­kai hadsereg a már elfoglalt 68 ezer hektárnyi szántóföld és erdőterületen kivül további 76 ezer hektár területen létesít újabb támaszpontokat. A fegyverkezési programmot Jo­szida Liberális Pártján kívül csu­pán a Sigemicu-féle úgynevezett Haladó Párt támogatja. E két párt a japán parlament alsóházának 466 mandátuma közül csupán 279 mandátumot mondhat magáénak. Ez világos és érthető magyarázat­tal szolgálna arra vonatkozóan, hogy miért olyan "hallgatag* Jo­szida: a fegyverkezés fokozása előbb-utóbb kormányának bukásá­hoz vezet. A japán-amerikai tárgyalások értelmében Japánnak a jelenleg 110 ezer natkozó japán törvényeken. Japán tehát kettős célt szolgál az Egyesült Államok célkitűzéseiben: stratégiailag jelentős, mert közel van Kinához, a Szovjetunióhoz és Koreához, továbbá Formózához és a Fülöp-szigetekhez egyaránt, más­részt a japán katona olcsó ágyútöl­teléket jelent az amerikaiak elkép­zeléseiben agressziós törekvéseik megvalósításához. Az Egyesült Államok számításai* ba azonban hiba csúszott: megfe­ledkezett a japán népről, amely gyűlöli az amerikaiakat és jól tudja, hogy az ország újrafelfegy­verzése Japánt az Egyesült Álla* főből álló hadseregét 5 év alatt 230 ezer főre kell növelnie, „ön­védelmének biztosítására*. Ezenkivül az Egyesült Államok kötelezte Japánt a "kommunis­ta Kínával folytatott kereske­delem* további szigorú ellen­őrzésére és arra, hogy az Egye­sült Államokkal szemben fennálló, a háború befejezése óta felgyülemlett 2500 millió dollár adósságát a legrövidebb időn belül fizesse meg. Végül a japán kormánynak enyhí­tenie kell a külföldiek — értsd: Amerika — tőkebefektetéseire vo­mok gyarmatává és ázsiai agresz­sziójánok eszközévé tenné. Japán békeerői sikeresen küzdenek aa amerikai és japán imperialista tö­rekvések ellen és a Japán Kommu­nista Párt vezetésével akcióegysé­get hoztak létre az amerikai „köl­csönös biztonsági segély" és a hadi­gazdálkodás bevezetése ellen. Ez az akcióegység — Munkás-Paraszt Párt, a baloldali Szocialista Párt és a Japán Szakszervezeti Főtanács szövetsége — elég erős ahhoz, hogy győzelemre vigye a japán dolgozók, a japán békeharcsok ügyét. Petrovics István A Szegedi Nemzeti Színház operaegyüttesének ezévi első bemutató előadása nagy sikerrel hozta színre Puccini: Bohémélet című operáját. A művészi gonddal előkészített előadást a szereplő mű­vészek, a zenekar, a kórus lelkes összeforrottsága, szívből jövő já­téka és muzsikája mindvégig forró hangulatúvá, élményt adóvá tette. A kitűnő előadást a szegedi közön­ség meleg szeretettel, sok tapssal, elismeréssel fogadta. Giacomo Puccini, az alig 30 év­vel ezelőtt elhunyt olasz opera­szerző, a nyugati zenevilág évszá­zados operakultúrájának utolsó ki­emelkedő egyénisége. Gazdagon ömlő dallamú inventiója az olasz operaművészet egy csodálatos utó­virágzása. Puccini színekben pom­pázó muzsikája a francia impresz­szionizmus modern kifejező eszkö­zeivel gazdagszik, elemző, boncol­gató motívumszövése a német ro­mantika hagyományait folytatja. De mindezen túl, a muzsikából fe­lénk árad a zeneszerző egyéniségé­nek lebilincselő hatása. Minden motívumfoszlányban és apró szín­hatásban a Puccini zene különleges ízére, zamatára ismerünk. "Puccini kitűnő ismerője volt az operaszínpadnak, s ezért operáinak szövegkönyvét biztos ér­zékkel választotta meg. A Bohém­élet szövegét Giacosa és Illica ír­ták, Murger francia író drámája nyomán. Murger szegény párizsi családból származott, nehéz har­cokban küzdötte fel magát elis­mert íróvá. Fiatal korában maga is végigélte a bohémek nehéz, sze­gényes, az úri társaságokból kita­szított, könnyeken át kacagó életét. Kik voltak ezek a bohémek? Költők, muzsikusok, tudósok, mű­vészek, a párizsi padlásszobák la­kói. A bohémek élete csak egy csepp e tengerben, de ebben a BOHÉMÉLET A szegedi Nemzeli Színház előadása cseppben is összesűrűsödtek a ka­pitalista társadalmi rend igazság­talanságai. A Kommunista Kiált­vány megállapítja: "A burzsoázia minden eddig tiszteletreméltó és borzongó áhítattal szemlélt tevé­kenységről leszedte a dicsfényt. Fizetett bérmunkássá változtatta az orvost, a jogászt, a papot, a költőt, a tudományok emberét". Felszabadította ugyan a művészt a feudális megkötöttségektől, de az emberi szellemi termékek részére biztosított szabadpiac a legtöbb­jének csak morzsákkal fizetett. A bohémek kopottak és éhesek vol­tak. De szemeik között mindig ott bujkált a reményekedés, a jóked­vű, mindent feledtető fény. Négy jókedvű, de mélyérzésű, örömben, bánatban együtt tartó bohém élete, szerelme áll a Bohémélet közép­pontjában, s az egyéni életet és sorsot kitáruló ablakain át elibénk tűnik egy kor, az emberi méltósá­got sárbatipró erkölcsi világával. Puccini muzsikája különösen ebben a művében van telve fiata­losan duzzanó életerővel, gazdag színekkel és hangulatokkal, ame­lyek olyan sokoldalúan ábrázolják az emberi szív érzelmeinek ezer­arcú váltakozásait. De hűségesen tükrözi a zene a darab drámai mondanivalóját, összeütközéseit, kiegyenlítődéseit, az egyéni sorsok győzelmeit és bukásait is. A Szegedi Nemzeti Színház ope­raegyüttese a bemutató előadáson kiemelkedő művészi teljesítményt nyújtott. Hitelesen tolmácsolta a mű eszmei mondanivalóját, az operaművészet sajátos eszközeivel eleven, lüktető életet tárt elénk, gyötrődő, viduló, síró, kacagó, mé­,lyen emberi alakításokkal tette emlékezetessé a bohémek derűs, könnyes történetét. "IVT imi, a kis himzőlány szere­pében Papp Júlia nyújt ki­emelkedő alakítást. Hangjával sok­rétű, gazdag érzelemvilágot ábrá­zol. Első felvonásbeli nagy áriája, az ébredő és elhatalmasodó szere­lem túlfűtött érzéseiből árad, har­madik felvonásbeli alakításában a gyötrődés és a boldogság fel-fel vil­lanó ellentéteit jeleníti meg drá­mai erővel. A negyedik felvonás­ban különösen szívbemarkoló, mi­kor a halál megérzésekor hangjá­ból az élet utáni vágyódás, szere­tet csendül ki, felfokozott intenzi­tással. Az előadás kiemelkedő sikeré­hez nagyban hozzájárul, hogy Rodolphe, a költő szerepét zenei és színészi játék szempontjából egyaránt olyan kitűnő képességű művész alakítja, mint Megyesi Pál. Hol pajzán, kacagó, jókedvű bohém, hol féltő, kétségbeeső sze­relmes, de mindig csupa szív, csu­pa lélek. Hangja hol bársonyos, melegen cseng, hol szenvedélytől űzötten szárnyal, de mindig benne van a szív minden cseppjének muzsikája. Színészi játéka különö­sen megindítóan emberi a harma­dik és a negyedik felvonásban, mi­kor fellázad keserűségében, hogy Mimit koldusszegényen betegségé­ből nem tudja új életre kelteni. A negyedik felvonásban szinte min­den mozdulata drámai. Az indula­tok pillanatonként viharzanak át rajta, s mindezt meggyőző, emberi eszközökkel vetíti ki. Megyesi Pál méltó társa a má­sik három bohém. Pataki Béla, mint Schaunard, a zenész, Horváth József, mint Marcel, a festő, Sinkó György, mint Colline, a filozófus, Mindhárom külön egyéniség. Pa­taki Béla könnyelmű, bohókás, Horváth József szenvedélyes, izes, Sinkó György magába vonul, el­gondolkodó. De érzésben, össze­tartozásban valamennyien egyek. Különösen dicséretet érdemel a negyedik felvonásbeli színészi já­ték is. Némán, egyszerű mozdula­tokkal is döbbenetesen ábrázolják az őszinte barátságból fakadó mély együttérzést. Sinkó György a híres *kabát-áriát« finom, lágy hangvétellel, érző szívvel adja elő. Alurger, a drámaíró, a követ­kezőképen vázolja elképzelé­seit Musetteről: "Musette, mikor a világraj ött, legelőször bizonyára a tükröt kérte,... értelmes, szelle­mes lány volt. Fellázadt minden zsarnokság ellen, csak egy tör­vényt ismert el — szeszélyét«. Ká­dár Eta alakításában ezt a Muset­tet-et ismerjük meg. Szerepének érzelmi ellentmondásait, alakításait jól egységbe foglalja s így ti­pikus jellemet fest. Híres áriáját a második felvonásból sok tűzzel, temperamentummal adja elő. Alcindor, Musette öreg gavallérjá­nak szerepét Radics Tibor, Benőit, a négy bohém háztulajdonosának szerepét Gaál József alakítja. A darabban ők ketten képviselik a komikumot. Nem véletlen, hogy a bohémek tiszta, őszintén emberi érzésvilágának ellentéteként, a mű a polgári világ két képviselőjét ál­lítja fonák helyzetbe, szánalmasan, kicsinyes jellemmel. Az írónak ezt a ki nem mondott ítéletét jól érzé­kelteti Gaál József és Radics Ti­bor színészi játékkal. Parpignol játékárus és a finánc kisebb sze­repeit Jánosi Rudolf, illetve Ko­vács Ernő alakítja. Jánosi Rudolf eleven humora, Kovács Ernő mor­cos keménysége jól élénkítő színei az előadásnak. A zenekar — Paulusz Elemér karnagy vezetésével — igé­nyes feladatát kitűnően oldotta meg. Egybehangolt, színesen zengő játéka mindvégig teljes feszültség­gel érzékeltette a drámai történést, A kórus teljesítménye közül külö­nösen kiemelkedő volt a női kar és a gyermekkar Parpignol jelenete a második felvonásban. A jelenet rendezői beállítása is jól sikerült, az ügyes, civakodó zsibongás moz­galmassá tette a karácsonyesti ut­ca képét. orváth József rendezői mun­kája újabb komoly fejlődésről tanúskodik. Mind kevesebb a szok­ványos operaszerű, merev, mester­kélt mozgás, és mind több az élet­szerű megjelenítés, a hiteles jel­lem. A díszletek hangulatos, élethű keretet nyújtanak az egyes jelene­tekhez. A bohémek padlásszobájá­nak ablakából messze láthatóan meredeznek a párizsi havas ház­tetők füstölgő kéményeikkel. Szí­nes kép ábrázolja a második kép­ben Párizs bohémnegyedét, csalc az utca vidám kavargásának jut szűkreszabott terület. A harmadik felvonás díszletét nyíltszíni taps jutalmazta. A városszéli vámso­rompó és kocsma képe, a fákkal szegélyezett ködbevesző utakkal, íestményszerűen jeleníti meg előt­tünk a havas, téli hajnalt. A szín­pad kéklően fagyos levegője, a háttér messzeségbe nyúló távlata &z életszerűség erejével hat. Mind­ez Sándor Sándor kitűnő tervező munkáját dicséri. A Szegedi Nemzeti Színház ope­raegyüttesének komoly sikerű elő­adása után nagy várakozással te­kintünk az évad soronkövetkező bemutatói elé. Erdős János

Next

/
Thumbnails
Contents