Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-18 / 270. szám

SZERDA. 1*53. NOVEMBER 18. DELMAGYflRORSZBG A Csongrádmegyei Pártbizottság beszámolója a megyei pártaktíva értekezleten Szombaton, november 14-én a Magyar Dolgozók Pártja csongrádmegyei aktívája meghallgatta és megvitatta a Csongrádmegyei Bizottság beszámolóját. A beszámoló •foglalkozott a Központi Vezetőség június 27—28-i határozatának végrehajtásával párt-, állami és gazdasági vonalon, a végrehajtás nehézségeivel, valamint azzal, hogy: naiért kulcskérdése a mezőgazdaság fejlesztése további fejlődésünk szempontjából és ebből adódóan: melyek legfontosabb feladataink. Az aktívaülés előadója Sinkó Antal elvtárs, az MDP Csongrádmegyei Bizottságának másodtitkára volt. Bevezetésül a beszámoló ismertette a Központi Vezetőség júniusi határozata alapján a pártmunkáhan elért eredményeket és a még mindig fennálló hibákat. Elmondotta, hogy az említett határozat a választmányi üléseken, vezetőségi üléseken, taggyűléseken való megvitatása mozgásba hozta megyénk pártszervezeteit, aktivizálta a párttagságot. A régebbi 35—40 százalékkal szemben a Politikai Bizottság irányelveit tárgyaló taggyűléseken 85—90, helyenként 100 százalékos volt a megjelenés. A hibák nyílt és őszinte feltárása a vezetők által megmutatta a párttagság előtt, hogy a régi módszerekkel nem lehet továbbmenni; új módon kell a párt, állami és gazdasági szervek munkáját megszervezni; új módon kell vezetni. Éhnek felismerése vezette párttagságunkat nagyobb aktivitásra, kezdeményezésre, öntevékenységre, a párt előtt álló feladatok végrehajtására. Másik jelentős tényező a párt és a tömegek kapcsolatának megszilárdításában, a kormány által hozott intézkedések nagyrészé,nek a gyakorlatban való megvalósítása. E kettő együttvéve növelte a dolgozók bizalmát, pártunk és kormányunk iránt. Dolgozóink ma már bátrabban, nyíltabban merik bírálni 'a párt munkáját és a termelést gátló okokat, bátrabban követelik a hibák kijavítását a párt, állami és gazdasági vezetőktől egyaránt. Rámutatott a beszámoló arra is, hogy a Központi Vezetőség júniusi határozata óta a kollektív vezetés és a választmányok szerepének tisztázása terén nagyot léptünk előre. Mindemellett a kollektív vezetés gyakorlatban való megvalósítása pártbizottságainknál még •nem mondható teljesen kielégítőnek, nem is beszélve az alapszerkezetekről. A kollektív vezetést csak az ülések jó előkészítésében és annak levezetésében látják; nem látják még világosan, hogy ezt ki kell egészíteni a párttagság egészének bevonásával, a párt politikájának megtárgyalásával és annak végrehajtásával. Pártbizottságainknál a titkárok szerepe, felelősségérzete csökkent, holott a kollektív vezetés helyes értelmezésének ellenkezőjét kellet' volna eredményeznie. Nem kis számban van olyan titkárunk, aki nem eléggé kezdeményező, nem vet fel javaslatokat, elgondolásokat azzal, hogy „majd a pártbizottság megoldja a problémákat". Alapszerve•zeteink nagyrészénél a titkárok egyedül dolgoznak, pártbizottságaink pedig nem nyújtanak megfelelő támogatást ahhoz, de maga a megyei pártbizottság sem, hogy az alapszervezetek vezetőségének valamennyi tagja aktív pártmunkát végezzen. Az utóbb említett hibák több vonatkozásban magánál a megyei pártbizottságnál is fennállónak. A Központi Vezetőség határozata óta eltelt idő alatt a megyei pártbizottság üléseinek a színvonala nem sokat emelkedett. Ennek tudható be, hogy a megyei pártbizottság még mindig nem tartja kézben a megye valamennyi fontos problémájának irányítását, ellenőrzését. A megyei pártbizottságnak csak néhány tagja aktív, míg többen csak saiát munkaterületük esetleges problémáival foglalkoznak. A Központi Vezetőség júniusi határozatának a végrehajtásában legfőbb eredményként azt könyvelhetjük el, hogy megyénk munkásainak és dolgozó parasztjainak je'entős része meggyőződött arról, hogy pártunk nem huny szemet a bajok felett, hogy pártunk és kormányunk hozzáfogott a hibák kiküszöböléséhez. dásában, ha látják a pártnak és a kormánynak szilárd elhatározását a hibák kijavítására. Ezután azokat a hibákat ismertette a beszámoló, amelyek megnehezítik a Központi Vezetőség határozata, a kormányprogramm megvalósulását. Rámutatott arra, hogy sok párt-, állami és gazdasági vezető még mindig ellentáll a határozat végrehajtásának, mert nem érti annak jelentőségét. Ezek az elvtársak nem akarják megérteni, hogy az elkövetett hibák gyors kijavítását, fejlődésünk új szakaszának, új feladatainknak megoldását űj módszerekkel csak a termékeny, teremtő kritika és önkritika biztosíthatja, amikor ott helyileg, az illető községben és üzemben, az illető szervben tárják fel a hibák okait és mozgósítják a dolgozókat azok kijavítására. Megyénk munkásai és parasztjai előtt általában ismert tény, hogy Központi Vezetőségünk határozatai az egész dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának gyorsabb ütemű fejlődését tűzik ki célul. E határozatok magukba foglalnak sok fontos rendszabályt a dolgozók szociális és munkavédelmi körülményeinek megjavítására vonatkozóan. Bár nem egy párt- és gazdasági funkcionáriusunk szavakban elismeri ezen intézkedések helyességét, mégsem tettek konkrét Intézkedéseket arról, hogy amit szavakban elmondanak, azok a gyakorlatban is valóra váljanak. A Csongrádmegyei Téglagyári Egyesülés, a Délmagyarországi Rostkikészítő, a Szegedi Kenderfonó, a Makói Gépgyár és még számos más üzem vezetője például különböző megokolással nem használta fel a kulturális, a szociális és a munkavédelmi beruházásokra rendelkezésükre álló összegeket. E tények ismételten azt bizonyítják, hogy egyes párt- és gazdasági funkcionáriusok csak fecsegnek a kormányprogrammról, de a gyakorlatban nem sokat tesznek. Határozottan le kell szögezni, hogy ez tűrhetetlen, inert szemben áll pártunk és kormányunk programmjával. Ezek a párt- és gazdasági funkcionáriusok beosztottjaiknak adják ki az ellenőrzést, — vagy nincs is egyáltalán ellenőrzés területükön. Huszadrangú feladatnak tekintik a dolgozók munkavédelmi, kulturális és egyéb jogaiknak a védelmét. Nem veszik észre, hogy a dolgozók alulról ellenőrzik őket és számon is kérik a kormányprogrammot tőlük. Nem veszik észre, hogy milyen súlyos kárt okoznak a párt politikájának, magának a kormányprogrammnak felületes, hanyag munkájukkal. Egyszer és mindenkorra meg kell érteniük gazdaságvezetőinknek és a pártfunkcionáriusoknak, akikre a párt a termelés ellenőrzését, irányítását bízta, hogy addig a kormányprogramm végrehajtása terén komolyan előrelépni nem tudunk, a dolgozókat addig komolyan érdekeltté tenni a kormányprogramm végrehajtásában nem tudjuk, amíg felületes, hanyag munkájukkal ők ezt gátolják. Második alapvető fogyatékosság, hogy még mindig háttérbe szorul pártmunkánkban a párt belső életével szorosan összefüggő más kérdésekkel való foglalkozás, mint a párt tömegkapcsolatainak kiszélesítésével kapcsolatos feladatok, a termelés pártellenőrzése, a kommunisták s a pártonkívüliek mozgósítása a termelési tervek teljesítésére az iparban és mezőgazdaságban egyaránt, alapszervezeteink önállóságra nevelése, stb. A harmadik alapvető fogyatékosságunk, hogy bár nagymértékben megnőtt párttagságunk, különösen az alsóbb párt- és gazdasági funkcionáriusaink részéről az érdeklődés az ideológiai kérdések iránt, de lényeges előrehaladást nem tettunk. Pl. a megyei pártbizottság bár tudja, hogy a kollektív vezetést és több más problémát a Központi Vezetőség határozata után sem érti sok funkcionárius, mégsem tisztázta ezeket eddig kielégítően. A megyei pártbizottság tudja, hogy több vezető pártfunkcionáriusnál és párttagságunknál helytelen elképzelések vannak a középparasztsághoz való viszonyunkról, mégsem tisztázta ezt eddig megfelelően és a megyei sajtó sem vetette fel ezt a kérdést. Az is alapvető fogyatékosság, hogy nem megfelelően mozgósítottuk a DISZ-t, a szakszervezeteket és a többi tömegszervezeteket a kormányprogramm végrehajtására, de le kell szögezni, hogy a szakszervezetet kivéve a többi tömegszervezetek önállóan nem sokat tettek a párt határozata és a kormányprogramm végrehajtásáért. A Központi Vezetőség júniusi határozatának eddigi végrehajtása pártunk életében óizt eredményezte, hogy pártunk politikai, szervezeti egysége szilárdabbá vált és ezzel megnőtt pártunk vonzóereje, akcióképessége. De ránk is vonatkozik a Politikai Bizottság megállapítása, mely szerint mindezeket az eredményeket csak kezdetnek lehet tekinteni s a Központi Vezetőség idevonatkozó határozatainóik pártéletünkbe való átültetése, meggyökereztetése és megszilárdítása döntően még a jövő kérdése. A Központi Vezetőség október 31-i ülése mégállapította, hogy a kormányprogramm végrehajtása során eddig megtett intézkedések országosan a munkások és alkalmazottak jövedelmét ez év második felében egymilliárd Ft-al növelték. A békekölcsön összegének csökkentése megyénk dolgozóinak több, mint 13 millió forint megtakarítást jelent. Megyénk dolgozó parasztsága az összes kártérítések eltörlése alapján közel 30 millió Ft-ot kapott. A tszcs-knek és az egyénileg dolgozó parasztoknak a kormányprogramm után a beadási terhek tíz százalékos csökkentése révén összesen 1383 vagon kenyérgabonát, takarmánygabonát, kukoricát, napraforgót engedtek el. Hasonló a helyzet a sertésnél, vágómarhánál, bornál, tojásnál, tejnél és a baromfinál, ahol többezer hektoliter tejet és bort s többezer mázsa sertést és vágómarhát engedtek el a kormányprogramm után. Mindezek nagymértékben hozzájárultak dolgozóink életszínvonóilának emeléséhez. Jellemző az életszínvonal további emelkedésére, hogy a megye lakossága a kétszeri árleszállítás következtében több mint négy és félmillió Ft-ot takarított meg. Ennek eredményeként emelkedett a la-i Eredményeinkről állami és gazdasági téren sonlítjuk a legfontosabb élelmiszer- I Sövényháza cikkek felvásárlásának az elmúlt ' idők óta ro év szeptemberi és ez év szeptemberi adatait, akkor a következő képet kapjuk: ez év szeptemberében 24.4 százalékkal több lisztet, 39.8 százalékkal több kenyeret, 32.2 százalékkal több cukrot, 8.4 százalékkal több zsírt, 37.8 százalékkal több olajat és margarint fogyasztottak megyénk dolgozói, mint az elmúlt év azonos időszakában. A kormányprogramm végrehajtása folyamán 159 kisiparosonak adták ki tanácsaink az iparengedélyt és ezzel több fodrász, kovács, borbély, bognár, cipész áll a dolgozók rendelkezésére. A Csongrádmegyei Pártbizottság beszámolója hangsúlyozta, hogy a jelentős gazdasági sikerek a tanács, a vállalati és a gazdasági szervek eredményes munkáját igazolják, de ezen szervek munkájára még nem egészen az eredményesség a jellemző. Sokhelyütt még akadályozzák & kormányprogramm megvalósulását. A beszámoló ezt a megállapítást sok bizonyító ténnyel igazolta. Rámutatott arra, hogy a tanácsok — még a megyei tanács is — nem egyszer késve, bürokratikusán intézkedtek például a műtrágya, vagy kapcsolatban. ra például, ahol régi elmúlt idők óta rozsot termelnek a dolgozó parasztok, mert a talaj erre alkalmasabb, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya döntően búzavetést tervezett be. Rámutatott a beszámoló arra is, hogy az egyes vállalatok sem teljesítik kellően a feladatukat. A MEZÖKER például nem gondoskodik a dolgozók burgonya, hagyma, stb. ellátásáról. A Terményforgalmi Vállódat nem szállítja el időben a begyűjtött terményeket. A Szegedi Paprikafeldolgozó késlekedése miatt a csongrádi Hunyadi tszcs-ben sokáig tárolni kellett 40 mázsa paprikát. Az is súlyos hiba, hogy Mártélyon, Algyőn, Maroslelén egy mázsa májusi mozsolt kukorica helyett 160 —180 kilogramm csöveskukoricát adattak be a dolgozó parasztokkal. Az ilyen intézkedések akadályozzák a kormányprogramm megvalósulását, rontják a lakosság hangulatát, gátat emelnek a párt és a dolgozó tömegek közé. A kormányprogramm végrehajtásának akadályozását jelenti az is, hogy tanácsaink a megye részére biztosított beruházásokat nem megfelelően, sőt hanyagul, felületesen használják fel. Ez a megyei tanács szinte minden osztályára elmondható. kosság vásárló ereje. Ha összeha-1 a vetőmagellátással Miért kulcskérdése a mezőgazdaság fejlesztése további fejlődésünknek s ebből adódóan melyek legfontosabb feladataink ? Ez azért jelentős, mert megyénk munkásai és parasztjai csak abban az esetben vesznek aktívan részt (ÍZ jUL saakasz fek»datáinak megolMint ismeretes, a Központi Vezetőség október 31-i ülésének határozata különös súllyal húzza alá a mezőgazdaság problémáit. Valóban, ha azt akarjuk, hogy a dolgozók életszínvonala még gyorsabb ütemben fejlődjék és megfelelő legyen, akkor ma elsősorban mezőgazdaságunkat kell fejleszteni. Ha több kenyeret, húst, zsírt, zöldségfélét akarunk biztosítani a dolgozóknak, akkor mezőgazdasági termelésünket kell növelnünk. Ha több ruházati cikket, lábbelit és egyéb közszükségleti cikket akarunk juttatni a dolgozóknak, akkor a mezőgazdaság termelését kell növelnünk. Több gyapot és gyapjú termelése több szövetet jelent. Állattenyésztésünk fejlesztése nemcsak több hús, több zsír, de egyben több bőr, lábbeli termelését is jelenti. Pártunk Központi Vezetősége, kormányunk a mezőgazdaság gyors, nagyarányú fejlesztése érdekében már ezidcig is komoly intézkedéseket tett. Párt-, állami és gazdasági funkcionáriusainkkal, párttagságunkkal, elsősorban megyénk munkásaival s nem kevésbbé a dolgozó parasztokkal, akiken múlik a mezőgazdaság terméshozamának növelése, meg kell értetnünk, hogy pártunk politikájának életereje 'éppen abban áll, hogy a nép alapvető érdekeit tükrözi. Pártunk, amikor azt a feladatot tűzi maga elé, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel növeljük a paraszti gazdaságok termelését, az élelmiszerek termelését, akkor éppen a nép alapvető érdekeiből, a társadalmi fejlődés objektív törvényeiből indul ki. A párt és a kormány eddigi intézkedései növelték az egyéni parasztság biztonságérzetét. Erre jellemző, hogy megyénk 36 ezer 120 kh tartalékföldjéből, mint már említettük, már csak 482 kh tartalék terület nincs hasznosítva. 1150 dolgozó paraszt ment vissza saját földjére, amiről az elmúlt évben mondott le, 3171 kisparaszt, 1922 középparaszt igényelt tartalékföldet megművelésre. Az elkövetkezendő időkben úgy kell dolgoznunk, úgy kell végrehajtanunk a kormányintézkedéseket, rendeleteket, hogy abból a dolgozó parasztok világosán megértsék, kormányunk támogatja és segíti őket abban a harcban, melyet ők a többtermelésért folytatnak, Ezért a feladatokat konkrétan meg kell határoznunk, mert minden városnak, já rásnak megvan a maga termelési sajátossága. A megye vezetőszér veinek és a helyi vezetőszerveknek figyelembe kell venniök, hogy például a szegedi és a csongrádi járásban a mezőgazdasági termelésnek olyan döntő ágát, mint a szőlő- és gyümölcstermelés, kell minden módon szorgalmazni. A makói járásban és Makón elsősorban a hagymatermelést kell minden módon szorgalmaznunk. Szegednek és Szeged környékének szintén megvan a maga spéciális mezőgazdasági fő növénye: a paprika. Szentesen és környékén, valamint Hódmezővásárhelyen a legkitűnőbb magyar búzát tudjuk termelni. Persze az egész megyében döntő a gabonatermelés. Megyénk klímáját és talaját figyelembe véve, ha betartjuk a fejlett agrotechnikai rendszabályokat, kukorica termelésünket, is nagymértékben tudjuk emelni. Megyénk nagyszerű lehetőségekkel rendelkezik az állattenyésztés fejlesztése terén. Talajviszonyaink rendkívül kedvezőek a lucerna s a takarmányrépa termelésre. Megyénk éghajlata rendkívül kedvező a másodnövények vetésére is, ami elsősorban takarmánybázisunkat növeli. Nagyszerű lehetőségekkel rendelkezünk az öntözéses gazdálkodás fejlesztése terén is. A Tisza, a Maros, a Kurca, vagy a Kórógy mentén többezer holdon lehetne öntözéses gazdálkodást folytatni. Azonban nemcsak az öntözéses gazdálkodást, hanem baromfitenyésztésünket is lehet és kell is e területeken fejleszteni. Mindezekért arra kell megtanítani a pártás gazdasági funkcionáriusainkat, hogy soha ne általánosan vessenek fel problémákat, hanem megkeresve az illető terület adottságait, lehetőségeit, azokat felmérve öntevékenyen határozzák meg a teendőket. A legfontosabb mezőgazdasági feladataink Először minden rendelkezésünk re álló eszközt mozgósítanunk kell az őszi mezőgazdasági munkák gyors, pontos és maradéktalan elvégzésére, a bűzavetési terv túlteljesítésére. Ezzel szorosan összefügg az őszi mélyszántás jó elvégzése éppen azért, hogy a tavaszi kapásnövények alá a talajt megfelelően elő tudjuk készíteni. Dolgozó parasztjaink előtt sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy az őszi mélyszántásba vetett tavaszi kapásnövények mennyivel több termést adnak. A csanádi Dózsa tszcs őszi mélyszántásba vetett cukorrépája holdanként 348 métermázsát fizetett. Korom Ferenc maroslelei dolgozó paraszt 440 mázsát termelt holdanként. Megyénkben az ismert és köztiszteletben álló Veréb János csanádi I. tipusú tszcs-tag 52 mázsás kukoricatermést ért el holdanként a szakszerűen trágyázott és idejében jó mélyen felszántott földjén. Nem valami ördöngös dologgal érték el tszcs-ink, dolgozó parasztjaink ezeket az eredményeket, hanem óizzal, hogy időben és jól végezték el az őszi mélyszántást, hogy hallgattak pártunk éa kormányunk tanácsára, betartották az agrotechnikai rendszabályokat és így nekik is több jövedelem jut, több jut a szabadpiacra is, vagyis több mezőgazdasági terméket tudunk biztosítani dolgozóinknak. Másodszor, termelőszövetkezeti csoportjaink megszilárdítása áll pártunk és kormányunk politikájának középpontjában. Most az a döntő feladat, hogy az clcrt eredményeket megszilárdítsuk, hogy jól működő, jövedelmező termelőszövetkezeti csoportokat fejlesszünk a meglévő tszcs-ből. Tszcs-ink megszilárdításában az elmúlt hetekben komoly eredményeket értünk el. Megyénk többezres tszcs-tagsága szilárdan kitartott a termelőszövetkezetek mellett. Az ellenségnek nem sikerült az a terve, hogy felbomlassza termelőszövetkezeteinket. A harcot elsősorban a tszcs-tagok vívták a falu szövetkezetellenes, reakciós erőivel szemben. Ennek eredménye, hogy megyénk tszcs-i közül alig 10 százaléknál több oszlott fel. Sikereink most: megérttetni valamennyi tszcstaggai, hogy a tszcsk megszilárdítása, a tszcsk jövedelmezőbbé tétele elsősorban a tszcstagok aktív munkájától függ; egyszóval a tszcs felvirágoztatása elsősorban a tszcs-tagok * kezébe van letéve. Természetes, pártunk ős kormányunk az eddiginél sokkal többirányú segítséget fog nyújtani tszcs-inknek, mint az elmúlt időszakban. Hangsúlyozta a beszámoló, hogy a tsz-ek megszilárdítására a jó, alapos és az egész jövedelmet figyelembevevő zárszámadásokat is fel kell használni. Párt- és tanácsszerveink a szövetkezeti demokráciát figyelembevéve segítsék elő ezt a munkát. Az aktíva ülés felhívta a figyelmet a munk >-paraszt szövetség fokozott erős'lésére, ami további fejlődésünk döntő láncszeme. Az utóbbi időben mi is szem elől tévesztettük azt a lenini tanítást, mely a párt számára a falun követendő politika elé azt a feladatot szabia, hegy a munkásosztály támaszkodjon szilárdan a (Folytatás a neauedik oldaton1 alapján feladatunk