Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-12 / 265. szám
DHM8CYIR0RSZRG CSÜTÖRTÖK, ím NOVEMBER íj Nagy sikerrel szerepeltek Szegeden Csinády Dóra és Fülöp Viktor az Állami Operaház magántáncosa A TÁNC, A MOZGÁS MŰVÉSZETE az ember egyik legősibb művészi megnyilvánulása. A népi tánckultúrából kifejlődött balettművészet az emberi test természetes mozdulatait oly fokra fejleszti, hogy a legviharzóbb szen vedélyek, legmélyebb gondolatok, drámai eseménysorozatok élethű, közvetlen ábrázolását adhassa. Mivel az emberi érzések, gondolatok, történések kifejezésére oly nagyszerű eszközökkel rendelkezik, a szocialista kultúra ezt a művészi ágat igen magasra értékeli. Hazánkban a világhírű szovjet balettművészet példája nyomán az utóbbi években nagy fejlődés indult meg s ezzel együtt a dolgozók érdeklődése is állandóan fokozódik. Szegeden a hétfői balett-estet igen nagy érdeklődés előzte meg, a jegyek már napokkal azelőtt elfogytak. Kérdés, hogyan elégítette ki a műsor a közönség érdeklődését. igényeit, hogyan tükrözte balettművészetünk fejlődését? Csinády Dóra és Fülöp Viktor, az Állami Operaház magántáncosai kiforrott, kifinomult művészi technikával adták elő műsoruk valamennyi számát. Különösen kiemelkedett Csajkovszkij Rómeó és Júlia című balettjéből előadott jelenet, amely a szerelmesek első találkozását jelenítette meg. A szerelem gyors felviharzásának rajongó, önfeledten boldog érzését magával ragadó kedvességgel, őszinte melegséggel, elevenítették meg. A kompozíció koreográfiailag is tökéletes. Minden részlete a legszebb emberi érzések kifejezésének szolgálatában áll. Aszafjev Páris lángjai című Sztálin-díjas balettjéből két rövid részlet került bemutatásra. Csinády Dóra a Gavottot adta elő, Fülöp Viktor pedig a forradalom győzelmét ünneplő jelenetből szólótáncot. Fülöp Viktor férfias erőtől, győzelmi örömtől áradó játéka ízelítőt adott a szovjet balettművészet nagyszerű eredményeiből, ez a két rövid kiragadott részlet azonban kevés ahhoz, hogy a mű mondanivalóját közelebbről megismerhessük. A MAI MAGYAR BALETTMÜVÉSZETET Kenessey Jenő Keszkenő című balettjének két részlete, a Cigánytánc és a Vörös bor csárdás képviselte. A Vörös bor csárdás zenéje Szentirmay Vörös bort ittam az este... dallamára épül. Bár ez a dallam érdekesszemelvénye a mult századi népies dalirodalomnak, a letűnt rendszer korhely, úri társaságai annyira elkoptatták, hogy nem tartjuk alkalmasnak nagyobb igényű zeneműbe való feldolgozásra. Az egész szám zenével, ruhával, tánccal együtt stilizált, műmagyar levegőt áraszt. Különösen éles volt az ellentét, hogy Kodály A csitári hegyek alatt., című száma után következett. A Cigánytánc tánctematikéja is szegényes, csak éppen a nevében cigánytánc, motívumai csaknem teljesen megegyeznek a műsor elején bemutatott Kék Duna keringő táncmotívumaival, csak éppen mintha más ruhába öltöztek volna. Papp Júlia és Megyesi Pál, a Szegedi Nemzeti Színház operaénekesei operarészleteket adtak elő. Papp Júlia különösen Mascagni Parasztbecsület című operájából Santuzza áriáját adta elő drámai megjelenítő erővel, viszont Kodály Székelyfonójából előadott kettős több szeretetet, elmélyülést érdemelt volna. Az egyes számok kíséretét a Szegedi Filharmónikus Zenekar kitűnően látta el, Hollay Béla vezénylése nagy gonddal alkalmazkodott a táncok tempóvételeihez. A MŰSORT ÖSSZEKÖTŐ SZÖVEG arra lenne hivatva, hogy az egyes műveket tartalmilag és hangulatilag előkészítse, s, művek megértéséhez szükséges ismereteket röviden, színesen közölje, a közönséggel közvetlen kapcsolatot teremtsen. Kovács Aladár konferálása ezeknek a kívánalmaknak alig felelt meg. A közönséggel leereszkedő, lekicsinylő hangon beszélt, súlyos tárgyi tévedéseket követett el. Szerinte például Verdi két legnagyobb művét, EZ Othellot és a Falstaffot kilencven éves kora után írta, holott már 88 éves korában meghalt. Fogalmazása sokszor egészen pongyola volt. Az öszszekötő szöveg tartalmi hiányosságait semmitmondó frázisokkal, általános jelzőkkel igyekezett álcázni. A szegedi közönség nagyon szeretné, ha a balettmflvészet kiváló alkotásait legalább egy évben egyszer nagyobb együttes előadásában is élvezhetné. Erdős János A SZÚT muuúzcfryüites Szegtde* November 14-én érkezik Szegedre a bukaresti IV. Világifjúsági Találkozó Nemzetközi Kultúrversenyén részt vett 150 tagú SZOT művészegyüttes. Az együttes ez évben már harmadszor vesz részt vidéki vendégszereplésen. A SZOT művészegyüttes november 15-én délelőtt 11 órakor és november 16-án este fél 9 órakor mutatkozik be a szegedi dolgozók előtt a Szegedi Nemzeti Színházban. Az együttes ez év augusztusában a bukaresti Nemzetközi Kultúrversenyen nagy sikerrel szerepelt, A tánckara első díjat, énekkara a harmadik díjat nyerte. A művészegyüttes tánckara a magyar vidék legszebb táncaival mutatkozik be a szegedi dolgozók előtt. Műsorán: Molnár Vavrinyecz: Magyar képeskönyv cimű ténckompozíció, amely az ország hét legjellemzőbb és legszebb táncait köti egycsokorba. Molnár Vavrinyecz: Tyukodi csárdás, Kapuvári verbunk és csárdás, stb. számok szerepélnek, Az énekkar magyar és szovjet kórusműveket ad elő. Kodály: Kállai kettős, Bárdos: Réten-réten, Szvesnyikov: Künn a réten, stb. Az együttes zenekarának műsorán magyar és román népi zene: Bihari: Verbunk és csárdás, Gulyás: Széki muzsika, stb. szerepelnek. A Szegeden bemutatott műsorszámok megegyeznek a Bukarestben díjat nyert műsorszámokkal. A SZOT művészegyüttes a szegedi kultúrcsoportok fejlődésének elősegítése érdekében november 20-án délután 3 órakor a Közalkalmazottak Szakszervezetének kultúrotthonában tapasztalatcserét tart, ahol a kultúrcsoportok megtanulhatják az együttes egyes műsorszámait, elmondhatják problémáikat és gyakorlati • segítséget kapnak munkájukhoz. Az eddigi sikeres szereplései után a SZOT művészegyüttes bemutatkozása elé nagy várakozással tekintenek Szeged dolgozói, ku!túrcsoportjai és fiataljai. Egyetemek és Főiskola Népi Együttes szólistáin^ bemutatkozó hangversenyéről Az Egyetemi és Főiskolai Népi Együttes fennállása óta számos al-' kalommal tett bizonyságot munkájáról az ifjúság, a közönség előtt. Az elmúlt napokban rendezett hangverseny új szín az együttes gazdagodó műsorában. Egy kis csoport, mindössze 15 fő mutatkozott be a szépszámú érdeklődőnek: az együttes szólistái. A műsor klasszikus és romantikus szerzők kamarazenéi alkotásaiból, szóló műveiből állt. Rövid bevezető ismertetés utén, — amelyet célszerűbb lett volna az egyes számok előtt elmondani — elsőnek Vivaldi D-moll concerto grassoját halottuk. Ezt követően Mozart operaáriák, Haydin C-dur zongorahármasa, s Beethoven oboa-triója hangzottak el. Szünet után Haydn F-dur vonósnégyese következett, majd egy Mozart ária. Ezt követően Grieg Solveig dala, Salnt-Saens: A hattyú, végül Drdla „Emlékezés" című darabja és egy Dal szöveg nélkül — Csajkovszkijtól — zárta be a műsort. Egy röpke kétórás műsorban nem fér el az a hatalmas kincs, az a mélységes és tömegére nézve is óriási tenger, melyet klasszikus és romantikus zeneirodalomnak nevezünk. Apróbb-nagyobb gyön szemeket kaptunk e mély tene>J kagylóiból. Ennyit a műsorról művekről. ' a A szereplők, ez a kis lelkes csőSokat port, az együttes szólistái mondtak műsorukkal. Azt, megbecsülik, szívügyüknek tartfe ápolni kívánják a haladó irodalom kincsestárát, a masvT népi művészettel együtt. A méltán kiérdemelt siker nem csak a bemutatott művek népC rűségének, hanem a szólisták kit',"" nő muzikalitásának és' kiforrni technikai felkészültságének szönhető. Kiemelendő, hogy szólisták között ott láthattuk • egyetemi professzort, hallgatót r dolgozót egyaránt. Ugy hisszük, ez a kezdeménye zés, amely nálunk ls új, úttörő jeu legö lesz a nem hivatásos együtte sek között, Ez a lépés annyit jelent" hogy együttesünk él és példamtri tóan tovább fejlődik. Ezen az úton haladva a zenei művészi látókör állandó bővítésével dolgozhat az együttes legeredményesebben, W főbb célja a kultúra, a művészet a magyar népi művészet ápolása terén. Virág István Előadás a magyar népdal művészeiről ma este 7 órakor a Közalkalmazottak Szakszervezetének kultúrotihonában Holló Sándor, az Állami Zeneművészeti Szakiskola tanára ma, csütörtökön este 7 órakor előadást tart a magyar népdalról, a Közalkalmazottak Szakszervezet® kultúrotthonáiban, Vörösmarty utca 5. szám. Az előadáa keretében Szeged dolgozód számára is alkalom nyílik arra, hogy a népdalkutatás eredményeit, szépségeit megismerjék. Az előadás keretében az Állami Zeneművészeti Szakiskola hallgatói n ép da líeld o g o z á s okká i működnek közre Ifjúsági hasigversenYSorozat kezdődik vasárnap Szegeden November 15-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Szabadság Filmszínházban kezdi meg ifjúsági zenekari hangversenysorozatát az Országos Filharmónia. A hangversenyen a Szegedi Filharmónikus 7. ekar, a Szegedi Nemzeti Színház operaénekesei és az Országos Filharmónia szólistái működnek közre. A hangverseny egy régi hiányosságot pótol, amikor lehetőséget nyújt az ifjúság 2enei nevelésére és szórakozására. A hangverseny célkitűzése, hogy elősegítse a zene megértését és megtanítsa hallgatni a zenét. A nyolc hangversenyből álló sorozat egy-egy bemutatójára minden hónap második vasárnapján kerül sor. Az egyes művekhez eljátszásuk előtt magyarázatot fűznek és így a zenei téren tájékozatlan hallgatók is könnyen megérthetik. Az első hangverseny műsora; Beethoven: Egmont nyitány, Kodály: Hóri János toborzó és intetmezzó, Muszorszkij: Egy éj a kopár hegyen szinfónikus költemény. Erkel: Hunyady nyitány. Az Országos Filharmónia az ifjúsági hangversenysorozatot mérsékelt helyéig! bérletben mutatja be. A hangverseny műveit ismerteti és vezényli: Simon Albert. Az érdeklődőknek felvilágosítást nyújt az Országos Filharmónia szegedi kirendeltsége (Klauzál-tér 2. szám.) Moszkva művészeti dolgozóinak találkozója külföldi szakszervezeti küldöttekkel A Művészeti Dolgozók Központi Házában Moszkva művészei fogadták a Kinaí Népköztársaság, • a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, India, Burma, Japán, Indonézia, Olaszország, Ausztria, Belgium, Algir és Chile szakszervezeti küldötteit, akik a III. Szakszervezeti Világkongresszus után ollátogattak a Szovjetunióba. A vendégeket Jevdokija Turesanyinova, a Szovjetunió népművésze üdvözölte. Kiemelte, hogy a szovjet művészeti dolgozók minden erejüket, a nemzetközi munkásegység megerősítésére összpontosítják a kulturális kapcsolatok kiszélesítése útján. Jelenleg — moodotta Turesanyinova — több, mint 750 szovjet művész tartózkodik külföldön: a népi demokratikus országokban, Angliában és Norvégiában, s megismertetik ezeknek az országoknak dolgozóival a Szovjetunió művészetét. Turesanyinova üdvözlő beszédét a következő ezavakkal fejezte be: „Éljen a tartós békéért éi » népek közötti barátságért, az egész emberiség ragyogó jövőjéért harcoló Szakszervezeti Világszövetség!" A találkozót a moszkvai művészek hangversenye zárta be. «er< r w w »"» r»'» » > Ua$>wm &e$>zétg>des Az elnök csurgóra igazította seszínű kalapját, mert az ólmos fellegekből megeredt az eső. Komótosan kiballagott a fasorra, ahol a biciklije vérta. Nem sietett. Azt se bánta volna, ha pacallá ázik, úgy volna jó, mivelhogy földben a búza. Ráérősen belerúgott némelyik vaskemény göröngybe és elképzelte, hogy a sűrű esőcseppek úgy szétomlasztják őket sorba, mint a görhét. Ahogy kiért a dűlőre és a keréknyom melletti lucskos avarba törölte sáros bakancsát, éppen odaért kocsival Szeles Antal. Fütyörészett, mint aki oda se néz a világnak, közben nagyokat suttyogtatett a meggyfanyelű ostorral. — Hő! — rántotta meg Szeles a gyeplőszárat, amint meglátta az elnököt. Fekete bajusza alatt mosolyra rándult a szája és fentebb ugrasztotta vállán az avas bőrbekecset. — Itt ragadsz Sadl koma, nyakadba szorul a csikó — mondta nevetve és hátrapislantott a rakományra. — Na, dobd ide fel a répa tetejébe, aztán te is elférsz valahol. Az elnök elvörösödött, de a szíves invitálásra felkászolódott hátfal Szelesnek. Nem számított arra, hogy Tóni még szívességet tehet vele Valamikor. Háromesztendeje csúnyán összezördültek a csoport miatt, Ö azt vágta oda neki, hogy ilyen tökfejű emberre nincs is szükségük. Szeles viszont azzal tromfolt, hogy amíg őneki egy szál gazt terem a földje, nem közösködik senkivel. Azóta csak tesséklássék vakkantottak egymásra, mert Szeles Tóninál sem hordott még nyakasabb parasztot hátán a föld. Ha egyszer felhúzta az orrát, az isten se engesztelte ki egyhamar. A paraszti mesterséget fájinul értette, még meghalni se ért rá soha, de a politikát mindig a maga szemszögéből magyarázta. Éppen az fúrta az oldalát az elnöknek, hogy ez a begyepesedett fejű paraszt már nem tartja a haragot. — Elvetettetek? — kérdezte Tóni. Hangjában nem lehetett a gúnynak. vagy a kötekedésnek még a rezdülését sem észlelni. — A legjobbkor — bökte rá* ugyanolyan egyenesen. Most már kelhet. És te? — Már rég elfelejtettem. Lesz jövőre is olyan búzám, hogy megszólal. Nem láthatták egymás arcát. Tóni elölről tekingette az eget, az elnök meg hátulról. De legalább bátrabban kimondták, amit akartak. Mióta nyélbeütötték a csoportot és különösen azóta, hogy öszszerugták a patkót, Bárány Sándor csoportelnök mindig azt szerette volna, ha Szeles Tóninak beletörik a foga a magángazdálkodásba. Amaz viszont, titokban a csoport összeomlását leste. Vagyis mindketten saját igazukat akarták bebiztosítani. — Kisebbnek kisebb a gondja — mondta az elnök és fentebb rángatta a lecsúszni készülő biciklit. — Mindenesetre mi is tudunk már termelni. — Ha vág az idő ... — No, no — dörmögött az elnök és keményre ázott kalapját felnyomta a homlokára. — Rajtunk tavaly se fogott ki a szárazság, te meg ugyancsak szűköltél... Szeles félig megfordult és a jobb első kerékre lógatta a lábát: — Nahiszen. Kaptátok a hitelt minden harangszóra. Haj. sokba voltatok ti koma az államnak. De engem nem támogatott a fene se, jól meg kellett vetnem a lábamat, hogy... — Kárpótlást kaptatok — vágott közbe az elnök. — Most már nem lehet birni veletek, olyan jól éli a fejetek alja. — A csoport többet kapott... — Még jő. A nagyüzemi gazdálkodásé a jövő, Szombaton bebizonyítjuk a zárszámadáson. Elérték a kövesutat. Szeles nem szólt egy szót se, csak fészkelődött ültében, mint a kotló, Úgy látta, hogy végkép befeketedik, besímul az idő, az cső meg valósággal ömlik a nyakába és a nyirkos hideg megborzongatja. Buzgóbban nógatta a lovakat, közben erőlködött, hogy mit mondjon. Mert az könnyen meglehet, hogy a csoportbeliek, akiknek azelőtt még földjük se igen volt, elkezdenek hencegni, telekürtölik a falut, hogy ennyi, meg annyi a jövedelmük. Az elnök nem látta az arcát, mégis megsejtette, hogy Szeles kizökkent mosolygós biztonságából. Addig üsd a vasat, amíg meleg — gondolta és egy senderüléssel odaült mellé. Előhúzta a dóznít és odanyomta Tóninak: — Gyere el a közgyűlésünkre. Meghívunk. Addig add össze, hogy mire mentél ebben az évben és mond el ott a tagság előtt. — En...? — kapta fel a fejét Szeles és bozontos fekete szemöldökét összevonta. — Hát persze. Csak nem félsz tőlünk? összepászítjuk majd, hogy melyőnknek hozott több hasznot a munkája; Megint csend következett. Csak a kei-ekek unalmas kotyogása, meg az eső csapkodása hallatszott. Kalapjuk karimájáról a térdükre folyt a víz, kezük akármihez ért, csupa maszat lett. Szeles beszívott egy csomó levegőt és a lovak füle közé bámulva egyenként bugyogtatta a szót: — Kötözött marha volnék, ha közétek mennék koma. Most meg különösen, mikor nem erőltet senki. Tavaly ősszel kis híja, hogy be nem adtam a derekam, annyit jártak a nyakamra. De, ha akkor kihúztam, most nem bolondultam meg. Hagyjatok engem békén. — Ismered Sarlós Balázst ugye? — kérdezte az elnök. Szeles intett a fejével. — ötven mázsa búzát vitt haza harmadmagával. Meg a többi. Tíz holdja volt azelőtt, most hallani se akar, hogy Ő valamikor... — Most tele a hasa, hát úgy beszél — morogta Tóni és szemét le nem vette volna a lovak füléről. — Ügy, ahogy mondod — nevetett az elnök és gyengén hátbanyomta a sötéten görnyedő embert. — Ki mint él, úgy gondolkozik. Több szó nem esett köztük A tanácsháza előtt leugrott Bárány Sándor, leemelte a biciklijét és mégegyszer azt mondta: — Gondold meg jól. Szívese" látunk, gyere el szombaton. Senki se mondja," hogy lépjél be, csal: gyere él. Hiszen nem erőszak » disznótor. Az utolsó szavakat már nem biztos, hogy hallotta Szeles Antal * kocsizörgéstől. De abból, hogy némán megbiccentette elázott kalafr ját. sokmindenre lehetett gondolni. Két nap múlva, a közgyűlés kezdete előtt nagy vita alakult ki » csoporttagok közt. — Nem jön az közénk — erőlködött egy tömzsi kis ember. — A nyakamat rá, hogy Itt lesz elvtársak — harsogta az elnök. — Azt hiszi, hogy megesszük hahotázott egy harmadik. — Ne félj te attól. Az ilyen jőlovú parasztok nem olyan ijedősek — vélte Sarlós Balázs. — De már itt is van! Az ajtón belépett Szeles Antal feleségestül. Ünneplősen voltak öltözve: az emberen nyalka rámasesizma, az asszonyon vadonatúj sárgcelpő. meg selyemharisnya, — Régen jártam itt, tán sose — oldotta fel az elnémulást Szeles és viccesen belecsapott • hozzá legközelebb álló ember tenyerébe. Az elnök odapattant hozzájuk: — Tudtam, tudtam én. Fogadni mertem volna. Asszonyok! Széket! Nagyra volt vele, hogy a íalu legjobb középoarasztjának jövedelmével hasonlíthatja össze a cíű' porttagok részesedését. Nagy