Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-07 / 262. szám

SZOMBAT, T9Ü3- NOVEMBER 7. DÉLMBGYBRORSZflG m Etjén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója Nyikoláj Aszejev: Lövés az „Auróra:i cirkálóról A urórának a hajnalt nevezték, S azt a hajót is, — „ létünk „ reggelén, mikor roppant a korhadó ereszték, s Október fénye „ szállt e földtekén. Olyan volt az, mint hajnal hasadása, — emlékcinkben mindig úgy marad, mint röppenő rakéta ragyogása, mellyel köszönt az első virradat... És a lövés, mely eldördült döbörgön akkor, — hirdette át időn-teren, hogy új, igaz rend született a földön, és új ember és győztes küzdelem. A föld örömben gazdag, fényesebb lett, és felujjongtak mind az emberek, — mikor a hajó ágyúja a csendet a Néva fölött zúgva törte meg. Most minden évben, mikor ősz sodorja naptárról és fáról a levelet, Emlékezünk rád, fénylő ©Auróra* A hajnalunk kezdődött meg veled! Kapuvári Béla fordítása Á ROHAM A Téli Palotában meghúzódott ^ Ideiglenes Kormányt tisz­tekből és a tisztiiskolák növendé­keiből alakult reakciós hadsereg védte. Egyszerre három oldalról indult meg az- épület elfoglalására irányuló támadas, éjfél felé pe­dig megkezdődött a döntő roham. Mihelyt a potropavlovszki erőd megkezdte a Téli Palota bombázá­sát, a téren lévő vörösgárdisták, tengerészek és katonák előrenyo­multak, s újult erővel lángolt fel a harc. Ez nem volt könnyű, mert a vaksötétben sem az embereket, sem a házakat nem lehetett látni. A Néván horgonyzó ©Auróra© fényszórói élesen megvilágították a Téli Palota vörösre meszelt épü­letét. A fény csóvák végigkúsztak a falakon, a tetőzeten és vakító fényt vetettek rájuk. Utána ismét sötét­ség borult a térre. A levegőt a tenger szüntelen hullámveréséhez hasonló moraj töltötte be. A zaj­ban az emberi hangokat nem le­hetett megkülönböztetni a puska­lövésektől, a gépfegyverek katto­gásától, a golyófütyüléstől és a lö­vedékek robbanásának zajától. A forradalmi osztagok a sötét­ben lépésrő' lépésre előnyomulva íoflalták el a terepet. t1 zalatt egy csapat forradalmár katona merész vállalkozásra határozta el magát: a Téli Palota betegszobáin át próbálkoztak be­jutni az épület belsejébe. Ezek a szobák az épületnek a tengernagyi hivatalra néző szárnyán voltak el­helyezve, s a frontról ideszállított sebesültek feküdtek bennük. A ka­tonák könnyen megnyerték őket ügyüknek. A sebesültek nyitva hagyták a betegszobákhoz vezető kaput, s a katonák egyenként osontak be az épületbe. Innen az épület belsejébe hatolva, elvegyül­tek az ellenséges csapatok között. Arra számítottak, hogy nem ve­szik észre őket, mivel egyforma hamuszürke egyenruhát és kö­penyt viseltek. így jutott be a Pa­lotába a harc tetőfokán néhány­tucatnyi vörös agitátor. Életük kockáztatásával, a legne­hezebb feladatok egyikére vállal­koztak; arra, hogy beszédbe ele­gyedjenek a junkerekkel és rá­bírják őket, hogy szüntessék be az ellenállást, s ezzel bizonytalansá­got, zavart és félelmet keltsenek az ellenség soraiban. Közben a forradalmi osztagok folytatták a támadást, s egyre job­ban közeledtek a palotához. Egy­szerre váratlanul elhallgatott a fegyverropogás és az ágyúdörgés, megszűnt minden zaj. Néhány per­cig úgy tetszett, mintha minden megdermedt volna. Utána a forra­dalmi osztagok egyszerre három oldalról rohanták meg az épületet. Űjból felhangzott a gépfegyverek ropogása és kézigránátok robbaná­sa rázta meg a levegőt. A vörösgárdisták, tengerészek s katonák feltartózhatat­lanul törtek előre a Téli Palota felé. A fényszórók sugarai megvi­lágították az ellenség megerősített pontjait. Az erős fény elvakította a szörnyűségektől meggyötört vé­dők szemét. Utána minden ismét sötétségbe merült. Egy gerendák­kal megerősített helyről egyszerre csak diadalittas győzelmi kiáltás harsant fel. A. tisztiiskolák növen­dékeit legyőzték és megfutamí­tották. A vörösgárdisták eltávolították a gerendatorlaszokat és a palota nagykapui felé rohantak. Ami azután történt, szinte pillanatok alatt pergett le. A palota nagy vaskapui megcsikordultak, kitá­rultak, s a forradalmi osztagok zuhatagként áradtak a palota bel­sejébe. Előttük villogott a széles lépcsőfeljáratok fehér márványa. Fenn a lépcsők korlátjain, az oszlopojc mögé bújva a junkerek heves tűzzel fogadták a támadó­kat. Csak úgy záporoztak a biztos óvóhelyről tüzelő ellenség golyói. De éppen ez a heves tűz árulta el rejtekhelyüket. A forradalmi osztagok ezután elővigyázatosan nyomultak előre és lépésről lépésre harcolva fog­lalták el egyik termet a másik után. Az épület belsejében még maidnem másfél óráig dúlt a harc. yégül azt a termet is elfog­* lalták, amelyben az Ideigle­nes Kormány szokott ülésezni, A bejáratot szuronyos junkerek véd­ték, de a vörös csapatok kicsavar­ták kezükből a fegyvereket és be­hatoltak a terembe. Éjjel két órakor az Ideiglenes Kormány tagjait letartóztatták és a Petropavlovszk erődbe kísérték. Az Ideiglenes Kormány megbu­kott. Petrográdban győzött a forrada­lom. (Részlet L. Száveljev hasonló című könyvéből.) „M, Párt és az októberi győzelem egyik legnagyobb szervezője" Az Októberi Forradalom megvál­toztatta a forradalmi harc feltéte­leit. Az új harci feltételek az em­bertől több határozottságot — vagy ahogy Vlagyimir Iljics szokta mondani — ©erósebb kezet© és na­gyobb szervezőlendületet követel­tek. «A szocialista építés magva a szervezés© — ismételte gyakran Iljics. A párt és az októberi győzelem egyik legnagyobb szervezője — Sztálin elvtárs — ezek közé az em­berek közé tartozett. Nagyon jól tudta Iljics, hogy a II. Szoyjet­kongresszuson, amikor a népbizto­sokat kijelölték, miért éppen Sztá­lint javasolta a nemzetiségi ügyek képviseletére. -.. Lenin jól ismerte Sztálin állás­pontját a nemzetiségi kérdésben. Krakkóban sokat beszélgettek er­ről a témáról. Meggyőződése volt, hogy Sztálin számára nem csupán szó, hanem valóban becsületbeli ügy végre is hajtani mindazt, amit ebben a kérdésben a megelőző évek folyamán — minden oldalról megvilágítva — átgondoltak és megbeszéltek, s ami most megva­lósítás előtt állott. A nemzetisé­geknek meg kellett adni az önren­delkezési jogot. A feladatot megnehezítette, hogy e jogot rendkívül súlyos osztály© harc során kellett megvalósítani* A nemzetek önrendelkezési jogá© ért folyó harcot össze kellett kap© csolni a proletárdiktatúráért és a szovjet hatalomért vívott harccal* E probléma legszorosabban össze© forrott a nemzetközi proletárharc és a polgárháború kérdéseivel* Rendkívüli áttekintő képességgel* mélyreható meggyőző erővel és a gyakorlati megvalósítás képessé© gével kellett rendelkeznie annak* aki a nemzetiségi politika munká© ját vezeti. Ezért javasolta Iljics erre a munkára Sztálint. N. Krupszkája A nagy október előestéjén 1917 október 7-én Len;n visszatért Pétervárra. Másnap találkozott Sztálinnal. Négy órát töltöttek is_ rnét együtt. Sztálin beszámolt Vlagyimir Iljicsnek a felkelés előkészületeiről. Október 10-én este háromhónapi szünet után először ment el Lenin a Párt Központt Bizottságának ülésére. Ezen az estén viharos idő volt Hideg eső zu­hogott. csapkodott a szél, földig hajlottak a csupasz fák és a házak ablakaihoz ütődtek. Nyirkos sötét volt. Olyan sötét, hogy az ember alig látott néhány lépésnyire. A néhány járókelő közül, akik azon az estén a Karpovka-folyó partján ődöngtek aligha hitte egy is, hogy a 32. számú háziban holsevik gyűlés folyik, amelynek éppen most elfogadott határozata meg­változtatja az emberiség egész történelmét. Lenin a szoba sarkában ült, kis asztalnál. a kálvha mellett ősz parókát viselt, mint mindig ezekben a napokban. Mellette ült Sztálin és Szverd­lov. Ekkor felszólalt Lenin ős megkezdte beszédét. Csodálatos beszéd volt. Mint a hadvezér a dönts ütközet előestéjén, úgy mérte fel azokat az erőket, amelyekre a bolse­vikok támaszkodhattak. Elmondta, hogyan kell a népi erőket elosztani, hol kell bevetni a küzdelembe, hogv a győzelem kivívható 'egyen­Forradalmár, hadvezér éa tanítő beszéde volt ez. Leirn beszélt és mindenkinek nz volt az érzése, hoev nem egy ember hangját hallják, hanem egy sokmilliós nén szívverését s azon át legmélyebb vá­gyait, förhetet'en akaratát. Á Központt Bizottság egyetértett Leninnel! ütött a felkelés órája. MégJs akadtak ketten, akik felszólaltak Leai-n terve ellen, A két gyáva áruló: Zinovjev és Kamenyev volt. Ezek az. emberek csupán megjátszották a forradalmárt, valójában a kapita­listák titkos segítőtársai vottak — Várni kell a felkeléssel! — ismételte Zir.ov­jev ég Kamenyev Lenin és Sztálin visszautasította az árulók ellen.© vetéseit. A Központi Bizottság Lenin javaslatát fo­gadta eb . Éjfélre járt az idő. anrkor Lenin, Sztálin ég több más elvtárs beszéde után bezárták az ülést és a Központ; Bizottság tagja 1 egyenként szétoszlottak. Odakünn még zuhogott nz eső. ugyanolyan hi­deg és sötét volt. mint annnkelötte. Köröskörül senki, egy ablakból sem szűrődött ki fény mindenki aludt. Senki sem tudta sem a városban, sem bárhol a világon, hogy a bolsevikok az é.ijel elhatározták n felkelést és megnyitották az emberiség történelmé­nek legdöntőbb fejezetét. A Központ; Bizottság legközelebbi ülétón — ok­tóber 1 fi-án — megállapították n felkelés időpontját. A felkelés vezetésére pártközpontot választottak Sztálinnal az élén Tagjai között volt Szverdlov, Dzerzsinszklj és Urickij A pártközpont lett a pétervári Tanács forra­dalmi harci bizottságának vezető szerve. A forradal­mi harci bizottságnak kellett megvalósítani a bol­sevikok által elfogadott felkelési tervet, ez a bizott­ság irányította a mozgalmat­(Részlet Száveljev: „Roham a Téli > ,. i , Palota elttn" című -könyvéből) Auróra cirkáló Minden évben — a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfor­dulójának előestéjén — megjelenik a Néva folyón a híres „Auróra" cir­káló. Rendesen a Smidt fő­hadnagyról elnevezeti (azelőtt Nikolájevszkij) vashíd mellett vet hor­gonyt. Ezen a helyen állott a cirkáló 1917. ok­tóberének nevezetes éj­szakáján, amikor ágyúi torkát a Téli Palotára irányította. Noha 34 esztendő telt el a Nagy Forradalom napja óta, mégis élén­ken emlékszem még a történelmi éjszaka min­den eseményére. 1917. októberében tör­tént. A bolsevikok fegy­veres felkelésre készü­lődlek. Az „Auróra" a bolsevikok pártján volt. A cirkáló legénységét október 24-én felhivatták a Szmolnijba. A tengeré­szek engem és Lukicse­vet delegáltak, minthogy tagjai voltunk, a cirkáló hajózási bizottságának. A Szmolnijban Szver­dlov elvtárs elé vezettek. Jákov Mihajlovics Szver­dlov félre nem érthetően mondta nekem: — A cirkáló biztosává neveztünk ki és felha­talmazunk arra, hogy a katonai Forradalmi Bi­zottság rendelkezései szerint dolgozz. Szverdlov elvtárs sza­vai szívem mélyéig ha­tollak. — Az ideiglenes kor­mány minden lehetőt elkövet. majd, hogy az ..Aurórát" eltávolítsa Retrográdról, különösen ezekben a elöntő napok­ban. Még véletlenül se. teljesítsék Kerenszkij parancsait! Lehet, hogy az ..Aurórának" a Szov­jetek Kongresszusát kell majd biztosítania — let­te hozzá Szverdlov elv­társ. Mélységes benyomás­sal távoztunk Szverdlov elvtárstól. No hiszen próbálta volna csak meg valaki az „Aurórát" he­lyéről eltávolítani! Másnap már be is tel­jesedett Szverdlov elv­társ jóslata. A hajón megjelent az ideiglenes kormány hadügyminisz­terének egyik adjután­sa és parancsot hozott, hogy cirkálónk fusson ki próbaútra a nyílt ten­gerre, utána pedig ha­józzon Aboba és álljon a. második cirkáló-brigád rendelkezésére. 'Az ideiglenes kor­mány úgy határozott, hogy eltávolítja az „Au­róra." cirkálót, nehogy megakadályozza a bur­zsoáziát a forradalom le­verésében. De sem az ideiglenes kormány fenyegetése, sem pedig a part közelé­ben állomásozó tiszti­iskolás növendékekkel megrakott páncélkocsi nem ijesztette meg a cir­káló forradalmi matró­zait. Az „Auróra" nem­csak, hogy nem hagyta el a kikötőt, hanem el­lenkezőleg: méa köze­lebb húzott a Nikolájev­szkij hídhoz. Itt állt egé­szen addig, amíg — Le­nin parancsára — tüzet nem nyitott a Téli Palo­tára. ... Borús éjszaka volt. '.A távolban inkább csak sejteni lehetett, hogy me­lyik irányban fekszik a Petropa vlovszk óriás­erőd. A Téli Palota elől­ti tér felöl messzire hang­zottak a kiáltások. A té­ren, a Téli Palotát ost­romló forradalmi harco­sok között harcolt, az ..Auróra" egyik tenae­részkülönítménye is. Ro­bin gépész vezénylete alatt. A cirkáló küldte őket a pétervári munkások és katonák segítségére. Minden órában újabb híreket kaptunk. ... A tiszti iskolások barrikádnt. emeltek ... A forradalmárok elfoglal­ták a haiti állomást és a telefonközpontot .. . Helyreállították a pos­taforgalmat . .. Bevet­ték a bankot ... Este egy összekötő ér­kezett. a hajóra, akit Ba­bin. a különítmény pa­rancsnoka küldött. — Biztos elvtárs, nem­sokára megkezdődik a roham — jelentette. A forradalmi bizottság hír­nököt küldött osztagunk­hoz azzal az utasítással, hogy továbbítsa Lenin, parancsát. Ha az ideig­lenes kormány estig nem adja meg magát, a Pet­ropavlovszk erődből jel­zőrakétát lőnek a ma­gasba és egy ágyúlövést adnak le. Ez lesz a jel a támadásra. 'A jeladás után az „Auróra" azon­nal riasztó ágyúlövést ad le a Téli Palotára. Ha a tiszti iskolások el­lenállnak, egy neayed­órára rá megkezdődik a harc. rA tengerészek vala­mennyien körém cso­portosultak. A távolból robbanás hallatszott. A vaksötét­ben igyekeztünk kivenni a Petropavlovszk óriás­erőd körvonalait. Eltelt egy óra ... TJtána a má­sodik is ... Végre szikraeső tört fel a magasba és meg­világította az erődöt. Azonnal utána megje­lent a 'jelzőrakéta is. Az erődítmény ágyúi megdördültek. Most rajtunk volt a sor. A szélső ágyúkat Ognyev kezelte. Tüzet vezényeltem. Fülsiketítőén robbant a lövedék. Megkezdődött a táma­dás a Téli Palota ellen. Egyre hevesebben vert a szívünk. — Mi lehet vájjon a Palotában? — kérdeztük magunkban. A Téli Palota elleni támadás részleteit ké­sőbb Babin, az „Auróra" osztagának parancsnoka beszélte el. — Mikor elhangzott az első ágyúlövés az „Auróráról" — mesélte Babin, — a tiszti iskolá­sok megtorpantak. 'A vö­rös gárdisták osztagai megtörték a tiszti isko­lások ellenállását s nagy erővel vetették magu­kat a Téli Palotára. Közben a Szmolnijban megnyílt a szovjetek má­sodik összoroszországi kongresszusa. — Elvtársak! — rA munkások és parasztok forradalma, melynek szükségességét a bolse­vikok állandóan han­goztatták. végbement! — jelentette he Vlagyi­mir Iljics Lenin. 'Az „Auróráról" le­adott sortűz új korszak, a Naay Októberi Szocia­lista Forradalom korsza­kának kezdetét adta hí­rül. Ezért vonul fel a le­gendás hírű cirkáló minden évben, a Nagy Októberi Szocialista Foi­rndalom évfordulóján a Névára. Az „Auróra" iskolájá­ban nevelkedettek kö­zül sokan harcoltak hő­siesen a Nagy Honvédő Háború idején. A hajó ma iskola, egyben mú­zeum, is. Itt tanulnak a „Nahimov" tengerészeti iskola növendékei. Szá­mukra az „Aurára" cir­káló nemcsak iskolaha­jó, hanem a forradalmár orosz tengerészek hősi győzelmének jelképe is. A. V. BELISEV. a cirkáló első politikai biztosa

Next

/
Thumbnails
Contents