Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-22 / 248. szám

CSÜTÖRTÖK. 1953. OKTÓBER 22. OÉLMflGYBRORSZAG Zöldi Imréné tanácstag MM árom esztendő telt el, hogy megválasztották, s azóta megfiatalodott. Mindenki azt mondja róla, aki ismeri — pedig azok sokan vannak. A Szegedi Kenderfonógyár kereskedelmi osztályának egyik piciny szobájában kicsi sárga íróasztal mellett dolgozik, már másfél éve. Szürke köpeny fedi ruháját hófehér gallérja kihajtódik, hullámos barna hajába fehér csíkok vegyültek, arca mindig nyugodt4 sírna, sárgakeretes szemüvege alatt állandóan érdeklődő, fiatalos szem csillog. Nem mindig dolgozott ő irodában. 1931. óta a Kendergyér munkása és most is — erre többször szakít időt nagy munkájában — be-be tér kedves üzemrészébe, a gombolyítóba, ahol több újítás a nevét dicséri. Otthon megvan az élmunkás jelvénye. Amikor ide került az osztályra, egy kicsit félt. így mondta: — Az én hat elemimmel ilyen fontos munkát ? ... Nem tudom én ezt csinálni. s , MJem a hat elemig számított per** sze, hanem az" akarat, a becsület. Szorgalma, fáradhatatlansága úrrá lett a kezdeti nehézségeken, megszerette ezt a munkát és Az. hogy ő mint tanácstag segít a dolgozók ügyes-bajos dolgaiban, úgy érzi, mindennapi életéhez tartpzík. A minap felkereste egy régi ismerőse. Szóba került ott több dolog,__ Sok mindent elintéztél már a tanácsnál? — kérdezte tőle. — Hfézd, én kevésnek érzem. A tanács vezetőitől kérdezd inkább, hogy mát végeztem. ök nagyon sok jót mondanak rólad. Szerénységében a dicséretre lehajtotta fejét. — Tudod, jól esik az embernek, ha bíznak benne — törte meg a rövid csendet. — Most legutóbb is kinn voltunk Bodomban, a Városellátó Vállalatnál, s panaszkodtak az elvtársak, hogy nincs villanyoszlopuk, nem kaptak, s ez késlelteti a villany beszerelését. Eljártam az osztálynál, és engedélyt kaptak fák kivágására—megoldódott a problémájuk. Egyébként a kommunális osztálynak vagyok az aktívája, az albizottságnak én vagyok az elnöke, az állandó bizottságnak is tagja vagyok. Elmosolyodott: — Szóval van elég funkcióm, de ft,át ez ezzel jár. A tanácsi vállalatokat ellenőriztük most legutóbb. A Köztisztasági Vállalatnál például a dolgozók nem kaptak törülközőt. Most már kapnak. De eljönnek az üzem dolgozói is, felkeresnek. Sánta Józsefné például a családos anyák nevében kérte, hogy mivel nagyon rossz a nagykörúton az út, gyerekekkel rossz bejönni az üzembe, a kocsi összerázódik, építsünk valamilyen járdát és utat, mert a DÉMA Cipőgyár, meg a Textilművek édesanyáinak is ez a kívánságuk. Most úgy áll a helyzet, ha nem is salakos utat, de valamilyen megoldást rövidesen találunk, hogy kérésüknek eleget tegyünk. K is szünetet tartott és ígv folytatta: — Nem is lehet mindent felsorolni. Azt is meg kell mondanom, hogy egyes kérdésben a tanács nem értesített időben, ezért előfordult, hogy nem tudtam a választóknak beszámolni, hogy mi a helyzet kérésükben. Most öt napon belül megkapjuk a választ. Lelkesen beszélt munkájáról, aztán egyszerre eszébe jutott valami. — Tudod, hogy Klárikám, a legnagyobbik lányom a Vegyipari Technikum másodéves tanulója é.-) én vagyok ott a szülői munkaközösség elnöke ... — Hogy tudod ezt a sok munkát ellátni? I _ Beosztással, jókedvvel. Egyik nap délután a tanácsnál vagyok, másik nap az osztáiyon ^ valamilyen értekezlet van. aztán a szülői munkaközösségben, az oktatásban is részt veszek. Szóval azért jut mindenre, idő. — Hát a gyerekekkel ki van? /t nagymama, meg mi. Ha látnád, milyen édes az Imre, az öcsi. Ö is már kilenc éves. Kitűnő tanuló. Az első, aki elolvassa az újságot. És minden érdekli a világon. A múltkor kinn voltak a dorozsmai gépállomáson ós azzal jött haza: anyukám, láttam a kombájnt, én gépészmérnök leszek. — Megmutatta gyerekei fényképét, meg a négy éves kis Ágiét is — Ugye milyen édes? Arra azért vigyázunk, hogy foglalkozzunk velük. Arra is van ido reggel, délután, mikor hazamegyünk ebédelni, esténként. Es különösen vasárnap. Sőt megnyugtatlak, moziba is elmegyünk. Nem is ritkán. A telefon zavarta meg. — Hogy is vagyunk Győrrel? ... Jó. lehet szállítani. Gyorsan bejegyzett valamit egy könyvbe. Ismét csengett a telefon. — Megcsináljuk a szállító leveleket, foltétlenül feladjuk az árut... betartjuk a határidőt. .. A vendég nem akarta tovább zavarni. Elköszönt. Kívánok további munkádhoz sok sikert. Markovits Tibor KINCSEKET ÉRŐ TAPASZTALATOK ~v~v— A szovjet mezőgazdaság küldötteinek tanácskozása a hódmezővásárhelyi és a környékbeli termelőszövetkezetek tagjaival Zsúfolásig megtelt kedden dél- Most elhozták Csongrád megyébe után a hódmezővásárhelyi tanács- is a kolhozépítés évtizedes harcaiháza nagyterme: a környékbeli nak kincseket érő tapasztalatait, termelőszövetkezetek tagjai jöttek össze, hogy útmutatást, jó tanácsot kérjenek szövetkezetük megszilárdításához a megyénkbe érkezett szovjet mezőgazdasági küldöttektől. Az élenjáró szovjet mezőgazdaság küldöttei — kiváló állattenyésztők, növénytermelők és kolhozelnökök — külön-külön is valóságos művészei munkájuknak. hogy segítsenek a mi szövetkezeti parasztságunknak a terméseredmények fokozásában, jólétük növelésében. Egymásután tették fel a kérdéseket megyénk termelőszövetkezeti tagjai a szövetkezeti élet legkülönbözőbb problémáiról. A legelső kérdések: Milyen a gépesítés a kolhozokban? Családonként, vagy tagonként adják a háztáji földterületet? Hány hold föld esik egy kolhozlagra? Ezekre a kérdésekre V. G. Mironov elvtárs, a krasznodári határvidék Bugyonnij kolhozának elnöke válaszolt, miután röviden ismertette kolhozuk legjellemzőbb számadatait: Mironov elvtárs elmondotta, hogy a Bugyonnij kolhoznak 5417 hektár a földterülete, amiből 3367 hektár a szántó. A kolhoz lakosságából munkaképes 225 férfi és 268 nő. A kolhoz fő terménye az őszibúza. Ezenkívül természetesen foglalkoznak kukorica, napraforgó, cukorrépa és egyéb növényféleség, termesztésével. Állatállományuk számadatai: 274 ló, 826 szarvasmarha, 1344 sertés, 2480 juh és 8800 baromfi. Ezután a feltett kérdésekre válaszolt Mironov elvtárs. Ismertette, hogy a kolhozban 22 hektár föld jut egy munkaképes tagra. Ez nagyon sok volna, ha a szovjet kormány nem segítené állandóan gépekkel a Bugyonnij kolhozt is. A kolhoz földjeit teljes egészében a gépállomás műveli. A kolhoztagoknak nem egyénenként, hanem családonként jár a háztáji föld. A háztáji földterület nagyságát a mezőgazdasági artyelj alapszabálya határozza meg: családonként egynegyed—egy hektár között. A Bugyonnij kolhozban legtöbb családnak egynegyed hektár a háztáji földterülete. Milyen a burgonyatermesztés legjobb módszere? Szívesen dolgoznak-e a kolhoztagok az állattenyésztésben? Hogyan öntözik a konyhakerti növényeket? 1 P. I. Sesztyerov elvtárs, a Moszkva területi Sztálin-kolhoz elnöke válaszolt ezekre a kérdésekre. Elmondotta, hogy azon a vidéken, ahol az ő kolhozuk működik, sok az állami nagyüzem. A kolhoznak 1490 hektár homoktalajú földje van, amelyen főleg burgonyatermesztéssel, konyhakertészettel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Elmondotta P. I. Sesztyerov kolhozelnök, hogy bevezették a zöldséges vetésforgót. Az új agrotechnika alkalmazásának eredményeképpen ebben az évben hektáronként 300 mázsa korai káposztát és 450 mázsa kései káposztát termeltek. A sárgarépa terméseredménye 380 mázsa, a cékláé és paradicsomé pedig 300 mázsa hektáronként. A kolhozgyűlés elhatározta, hogy 2,200.000 rubeles költséggel melegházi kombinátot létesítenek gőzfűtéssel, hogy még nagyobb eredményeket érjenek el a kertészetben. A burgonytermesztés régen gyenge lábon állt. Ma a kolhozban négysoros ültetőgéppel négyzetesen vetik a burgonyát 70 centi sor- és, SZEGEDI JEGYZETEK RENDŐRNŐ ' Ott áll a kis dobogón, a Kelemen-, Hidutca és a Széchenyi-tér találkozásánál, a Főposta sarkán és irányítja a — különösen hetipiacos napokon — megduzzadt szegedi forgalmat. Sudár, kissé fiús alakjára, simán feszül a kék egyenruha — barnárasült lábán félcipőt visel. Haja kigöndörödik a tányérsapka alól. Vállán szakaszvezetői rangjelzés csillog. Mikor ö van szolgálatban, türelmesen várok egykét percet, — ha éppen „ellentétes forgalomnyitás" van — és közben elnézegetem, hogyan irányítja a járóhclők, járművek útját, hogyan dolgozik. Mindig mosolyog. Keze könnyedén lendül oldalt vagy magasba, miközben jobbra-balra fordul, ahogy épp a forgalom kívánja. Sokan ismerik a járókelők, kerékpárosok közül. — Köszönnek neki. <5 visszabólint, majd átenged az úttesten egy sietős dolgú taxit. Úgy áll ott a forgalmas utca közepén, az egymást keresztező villamossínek sűrűjében, mint a nyugalom és a biztonság kedves szigete. Lelkiismeretesen dolgozik: ezzel könnyíti a forgalmat, védi embertársai testi épségét — arcán látszik a céllal végzett munka meggyőződése. Kinézem, ahogy mosolyog. Ilyenkor elővillan egészséges, fehér fogsora — mosolyában ott ragyog megszépült, életünk minden boldogsága. FODRÁSZSZÖVETKEZET Van már egy hónapja, hogy sürgős ügyben Pcslre kellett utaznom, s — milyen bosszúság — késő este vettem észre, bizony rámférne, hogy megborotválkozzam. A felismerést azonban nem követte tett. Semmi kedvem nem volt az elsietett pamacsoláshoz. De könnyen megoldást találtam: bementem a Dugonics-téri fodrászszövetkezetbe. Megvallom, eddig nem nagy bizalommal viselkedtem a borbélynál való borotválkozás iránt, mert ahányszor megpróbálkoztam vele, otthon mindig „kézi erővel" sajátkqzűleg kelle.lt eltüntetni az ottfelejtett szőrszálakat. De bementem. Hamar sor került rám is. Az elvtárs, aki borotvált, jól értette módját, hogyan kell szinte „észrevétlenül" (hogy az ember nem érez semmi fájdalmat) dolgozni. De azért csak megkérdezte közben: — Nem húzT Intettem fejemmel, hogy nem. fí közben el is készült munkájával. Fizettem és kellemesen pezsgő, borotvált arccal távoztam, 'miközben elhatároztam, hogy felhagyok az otthoni „műtétekkel" s ezután ide fogok járni... Ugy éjfél felé elálmosított a vonat zakatolása. Tenyerembe hajtottam fejem és aludni próbáltam. Kezem állkapcsom körül ismerős szúrást érzett: gyanakodva végighúztam kezem államon: akár a tarló, meredeztek az „ottfelejtett", félig letarolt szőrszálak. A kis kézitükör, melybe első meglepetésembe pillantottam, megmutatta a „tarlót" „képszérűén" is. Szó, ami szó, első utam Pesten a borbélyhoz vezetett, aki aztán helyrehozta a „szegedi kolléga baklövését". Remélem azóta a szegedi szövetkezetekben is jobban ügyelnek már a rend, tisztaság és udvariasság mellett, a jó, minőségi munkára is. tőtávolságra. A burgonyaültető gép két-három 40—70 gramm nagyságú gumót tesz minden egyes fészekbe. Ugyanakkor műtrágyát is szór a gép. Állandóan fokozódik a munka termelékenysége, hiszen a gép napi 8—12 hektár területén ülteti el a burgonyát 8—12 ember segít ségével. A burgonya sorművelése és felszedése is géppel történik és így a kolhoztagok könnyen meg tudnak birkózni a munkákkal. Az állattenyésztésben szívesen dolgoznak a Sztálin kolhoz tagjai. Az igazgatóság külön-külön beszélget az állattenyésztőkkel, ahol túlnyomórészt asszonyok és leányok dolgoznak. Megszervezték a munkaversenyt, aminek eredményeképpen nagyon szép eredményeket érnek el és jól is keresnek. Szergejeva Komszomol-tag például ezelőtt üzemben dolgozott, de viszszajött a kolhozba fejőnőnek. Már az első évben 3000 liter tejet fejt átlagosan tehenenként. Egy másik fiatal leány 4500 liter tejet fejt évente egy tehéntől. Elért sikerei nagy önbizalmat adtak neki és ebben az évben évi 5000 literre akarja emelni a tehenenkénti hozamot. Az elmúlt évben ez a fejőnő 30 ezer rubel értéket keresett. A tehenészetben csupán azzal, hogy naponta többször fejik a teheneket és alkalmazzák a tőgymasszázást, 10—12 százalékkal emelkedett a tejhozam. Általában hogyan élnek és menynyit keresnek a kolhoztagok? Dolgoznak-e vasárnap a kolhoztagok? Ha megöregszik a kolhoztag, hogyan gondoskodnak róla? Abban az esetben, ha egy fiatal megnősül és lakodalmazni akar, milyen segítséget kap a kol hoztól? Milyen eszközökkel szilárdító tták meg a munkafegyelmet? A fiatalság hogyan veszi ki részét a munkából? Milyen eredményeket érnek el a szőlőtermelésben és hogyan tele? pitik a szőlőt? Mennyit keres egy brigádvezető? Ezekre a kérdésekre A. Á. Bo© can, a Moldvai SZSZK Biruinta kolhozának szőlőtermesztési bri© gádvezetőnője adott választ. El© mondotta, hogy az ő köztársaságuk még fiatal és a kolhozuk is 1949© ben alakult. Túlnyomórészt szőlő© termesztéssel foglalkoznak. 1250 hektár a szőlőterületük. Ezt a ha© talmas szőlőtelepet 1860 munka© képes kolhoztag gondozza felelős© ségteljes munkával, aminek ered© ményeképpen 1951-ben 85 mázsa szőlőtermést szüreteltek hektáron© ként. A kolhoz évi jövedelme 16 millió rubel volt. Egy munkaegy© ségre 28 rubel 60 kopejkát kaptak a kolhoztagok a gabonajuttatáson kívül. 1952-ben gyengébb volt aterméseredmény, de még így is 11 millió rubellel tudták gyarapítani a kolhoz vagyonát és munkaegysé© génként 17 rubelt osztottak. Ebben az évben 85—90 mázsás szőlőter© mést szüreteltek és 25 millió rube© les jövedelemre számítanak. Egy munkaegység értéke ebben az év© ben eléri a 28 rubelt. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyit keres általában egy kol© hoztag, Á. Á. Bocan elvtársnő el© mondott két példát. Egy Lazar nevű kolhoztag feleségével együtt 1951-ben 14 ezer rubelt, 23 mázsa búzát, 15 mázsa rozsot és 3 mázsa 12 kiló napraforgót kapott. Az idén hasonló jövedelemre számíthatnak. Továbbá egy három tagú család, aki 1120 munkaegységet dolgozott, a következő jövedelemhez jutott: 37 ezer rubel, 40 mázsa búza, 23 mázsa rozs és 6 mázsa napraforgó. Á. Á. Bocan, mint brigádvezetőnő általában 50 munkaegységet kap havonta és ezenkivül még külön© böző címen írnak javára munka© egységet. 1952-ben egymaga 17 ezer rubelt keresett és csupán pré© miumként 1550 liter bort kapott. Természetesen a férje is dolgozik és hasonlóképpen keres. Háztáji gazdaságukban tartanak egy tehe© net, két disznót és 40—50 barom© fit. Tavaly építettek maguknak új házat, van rádiókészülékük, gra© mofonjuk és három kerékpárjuk. Amikor Magyarországról hazaérke© zik, motorkerékpárt szándékozik vásárolni. A Biruinta kolhozban a követ© kezőképpen telepítik a szőlőt: Kiválasztják a fajtának megíe© lelő talajt, utána mélyen megforgatják a földet. A szőlőt 225 centi sor- és 125 centi tőtávolságra ültetik. A szőlő trágyázását, kötözését, kapálását és szüretelését is gépek végzik, ami nemcsak rengeteg munkát takarít meg, de meg is könnyíti a kolhoztagok munkáját. Á. Á. Bocan elvtársnő brigádjában 115-en dolgoznak és 5 kivételével valamennyien teljesítették a munkaegység minimumot, öten azért nem teljesítették, mert 3 közülük öreg, kettő pedig beteg volt. KIK Előbb az „elővéd" jött, szürkeruhás elvtárs személyében, aki szakértő szemmel mérte fel a házat, az udvart. Hamar elment, csak anyámmal beszélt néhány szót. Másnap megjelent a „csapat" is: két kőműves. Nem szóltak semmit, lerakták gyorsan a vakolókanalat, a malteros, meg a cementes vödröt, s munkához láttak. Omladozott a mosókonyha lépcsője — a háziúr évtizedig nem törődött vele. Először ezt javították meg. Utána a mi konyhaablakunk került sorra. Az ablakkeret körül kikopott a malter, kitöredaeett a tégla, s -bizony nem kellett volna különösen nagy erő ahhoz valakinek, hogy kiemelje az egészet: függönyöstül, keretestől, ablakostól ... Gyorsan dolgoztak. Az egyik, az öregedő, hallgatott csak, másik a fiatalabb, vidáman fütyörészett, s az iránt érdeklődött minduntalan, hogy van-e eladósorban lévő lány a házban, vagy a környéken, mert ő nem szegedi, de innen szeretne feleséget választani. Délre elkészültek a kiszabott munkával: a mosókonyhalépcső „erős" lett megint, birja még vagy tizenöt évig — ablakunk meg úgy állt, beékelődve a vastag falba, mint a parancsolat. Próbálgattam: ám hiába kapaszkodtam belé, meg se mozdult... Aztán elment a két. ember. Szinte észre sem vettük, olyan csendesen. Később tudtam csak meg, hogy a KIK tataroztatott nálunk, csináltatta a lépcsőt, meg az ablakot. Addig keveset hallottam ezt a nevet. Most jól emlékezetembe vésődölt. Hiába, saját hasznán könnyen tanul az ember! Papp Zoltán Ezekre a kérdésekre A. P. Csehovszkij elvtárs, a rosztovi terület szalszki járás Sztálin kolhozának elnöke válaszolt. Elmondotta, hogy a Komszomol-ifjúság az ő kolhozukban a termelés rohamcsapata, vagyis épp úgy kiveszik a részüket a munkából, mint a többi tag. A Komszomol-fiatalok élenjárnak minden munkában és segítségére sietnek a kolhozvezetőségnek, ha egy-egp nehezebb feladatot kell végrehajtani. A fiatalok ezenkivül állandóan tanulnak, politikai és szakmai tanfolyamokon és felvilágosító munkát végeznek a kolhozban. Vasárnap nem dolgoznak a kolhoztagok, mert az szabadnap és akkor pihennie, szórakoznia kell mindenkinek. Az öregekről és a betegekről a következőképpen gondoskodik a Sztálin kolhoz: A gazdaságnak külön segélyalapja van, amelynek 180 ezer rubel a vagyona. A segélyalapot az évi össztermés és a pénzjövedelem 2 százalékából tartják fent. Ebből bármelyik kolhoztag kaphat segélyt, ha betegség, vagy baleset miatt ideiglenesen, vagy tartósan munkaképtelenné válik. A segély nagysága havonként a munkaképtelenséggé válás, vagy megbetegedés előtti két hónapban elért átlagos kereset. Ezt az összeget a rászorulók mindaddig kapják, amíg újból munkába nem állnak. Az olyan öregek részére, akik már munkaképtelenek és nincs hozzátartozójuk, berendeztek a kolhozban egy kényelmes otthont, ahol semmire sincs gondjuk, mindent megkapnak, amire csak szükségük van, vagyis valósággal üdülnek. Eleinte a Sztálin kolhozban is voltak nehézségek abban a tekintetben, hogy milyen eszközökkel szilárdítsák meg a munkafegyelmet. Volt rá eset, hogy komolyabb intézkedésekhez kellett folyamodni. A munkából távolmaradó tagot első esetben a brigádvezető megrótta, második esetben brigádértekezleten vonták felelősségre. Ha ez sem használt, akkor a kolhoz vezetősége intézkedett, ha pedig ez sem volt elegendő, akkor a közgyűlés foglalkozott vele. Fegyelmezetlenség azonban ma már nem fordul elő, sőt komoly büntetés volna bárkire, ha nem kapna munkát. Abban az esetben, ha valamelyik fiatal megnősül, vagy férjhez megy, nagy lakodalom szokott lenni a Sztálin kolhozban. Kapnak a kolhoztól gépkocsit, fogatokat, de semilyen más segélyre nincs szükségük, mert tiszteséges munkája után mindenki tiszteségesen keres.