Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-02 / 231. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t Munkában a Szegcdi Kender népnevelői A Jólét és bőség programmja megvalósításának elősegítéséért Az értelmiség népünk kulturális fejlődése szolgálatában AZ M D P CSONGRÁD MEG Y E I P ARTBIZOTTSÁGÁNA.K LA P JA IX. ÉVF. 231. SZÁM AKA 50 FII.I.EK PÉNTEK. 1953. OKTÓBER 2. Az új negyedév kezdetén Uj negyedév kezdődött. Uj sikerek, új munkaeredmények kezdődnek ezzel. Ezekben a napokban, a Negyedik Békekölcsön­jegyzés alkalmával forintjaikkal is hozzájárulnak Szeged dolgozói a békés építés tervének, a jólét és a bőség programmjának vég­rehajtásához, a jobb élet megteremtéséhez. Örömmel adják fo­rintjaikat kölcsön az államnak, mert tudják, hogy a kölcsön­adott összeget különösen a közszükségleti cikkek gyártására, a mezőgazdasági termelés növelésére fordítják. Most, amikor jegyez­nek a dolgozóik, nem feledkezhetünk meg egy pillanatra sem arról, hogy az életszínvonal további emelését, újabb árleszállításokat csak ügy tudunk elérni, ha állandóan teljesítsük, túlteljesítsük terveinket. A Szegedi Ecsetgyár, a Szalámigyár, a Bútorgyár és sok más szegedi üzem dolgozói már napokkal ezelőtt győzelmi jelentésük­ben számoltak be harmadik negyedévi tervük teljesítéséről. Azóta hasonló örömhírt közöltek a többi üzemek is. Van azonban olyan üzem, ahol a saját, vagy más üzemek, vállalatok, vagy éppenséggel a minisztérium hiányos munkája következtében — mint például a Szegedi Gőzfűrészben — nem tudták részleteiben teljesíteni ter­vüket. Ez a szám figyelmeztető is arra, hogy az elmúlt negyed­évben megmutatkozó kooperációs hiányosságokat, de ezenfelül az üzemek belső életében meglévő hibákat azonnal, a legsürgőseb­ben meg kell szüntetni. Az egyik legsúlyosabb, állandóan vissza­térő hiba a szegedi üzemekben is, hogy még mindig nem tudtuk munkánkat úgy megszervezni, hogy elkerüljük a hóvégi, negyed­éwégi hajrát. A Szegedi Vas- és Fémipari Vállalatnál, a Szegedi Falemezgyárnál, mind az anyagfelhasználás terén, mind a „drá­gább" áruk készítésében az utolsó hetekben adtak bele minden erőt a munkába, csakhogy meglegyen a terv. A terv teljesítéséért folyó harc nemcsak a hónap és a negyed­év utolsó felében szükséges. Elsősorban most, a kezdő napokban kell mindent megtennünk, hogy egyenletesen növekedjék a terme­lés. Biztosítanunk kell a termelés egyenletes ütemét. Az elmúlt negyedév első napjaiban jelent meg pártunk és kormá­nyunk nagyjelentőségű programmja, amelyet Szeged dolgozói is nagy örömmel fogadták. E nagyszerű programm megvalósításáért folyó harc jegyében zajlott már le az elmúlt három hónap munkája, amely alatt növekedett a dolgozók életszínvonala; árleszállításra, lakóházak építésére, a dolgozókról való fokozódó gondoskodásra, stb. hozott határozatokat pártunk és kormányunk. A kormányprogramm megvalósításában jelentős feladat hárul Szeged üzemeire is. A szegedi üzemek a dolgozók közszükségleti ellátása szempontjából fontos cikkeket, cipőt, szövetféleségeket, törülközőket, kéziszerszámokat készítenek. Az elmúlt negyedévben fellendült a minőségért folyó harc, jelentős eredményeket értek el egyes helyeken — például az Ujszegedi Kender-Lenszövő Válla­latnál — az önköltségcsökkentés területén. A DÉMA -Cipőgyárban jobban takarékoskodnak a bőrrel, bizonyos mértékig megjavult az üzemek anyagellátása és különösen az árleszállítás után még lel­kesebben, még odaadóbban dolgoztak a munkások és az üzemek műszaki értelmisége. Egyre inkább megvalósul pártunk jelszava: „Termelj többet, jobban élsz!" Az elmúlt három hónap alatt azonban nem javult kielégítően a munkafegyelem. Nem csökkent eléggé az igazolatlan hiányzók, késők, munkafegyelembontók száma és még nem alakult ki olyan helyes szellem minden szegedi üzemben, hogy minden dolgozó úgy érezné, a lógás, a munkafegyelem megsértése szégyen és gyalázat. Ennek megteremtése az egyik nagy feladat, amelynek megoldása az elkövetkezendő negyedévre hárul. Egyes üzemek anyagellátását a minisztériumok még mindig a régi mód szerint — „van fontosabb hely" — jelszóval kezelik. Ez mutatkozik meg a Kéziszerszámgyárban, ahova sok selejtes anyag, félkészáru érkezik.. Hasonlóan a DÉMA Cipőgyárban is, ahová többször selejtes bőröket küldenek. E hiányosságok ellen maguknak az üzem vezetőinek fokozottabban kell felvenni a har­cot a felsőbb szerveknél. A negyedik negyedévben több feladatot kell megoldani, mint az elmúlt negyedévekben. Nemcsak teljesíteni kell a negyedévi tervet, — ahol lemaradás van az elmúlt időszakból, azt a lema­radást behozni —, hanem most az egész évi tervet határidő előtt, részleteiben kell teljesíteni. Emellett: fokozottabban takarékos­kodni kell az anyaggal, állandóan szívósan, szüntelenül javítani kell a minőséget, csökkenteni kell az önköltséget, — hogy csak a legfontosabb feladatokat említsük. A feladat sok és nagy. Különösen sok munka hárul az üzemek pártszervezetére, DISZ szervezetére, és nem kevésbbé a szakszer­vezetekre, A szakszervezet vezetőségeit ebben a idősaakban vá­lasztják újjá és a szakszervezeti választások sikerének éppen a jó versenyszervező munkában Ifell megmutatkoznia. Mert ahol jó a szemléltető agitáció, ahol a verseny eleven, ahol kedv, lendület, az eddigi eredmények megdöntéséért folyó harc egyre erőtelje­sebben bontakozik ki, ott jól dolgozik a szakszervezet, ott elke­rülnek a választások, mert látják a dolgozók a vezetők jő mun­káját. A termelés szocialista mozgalmaival többet kell törődni a sze­gedi üzemekben is. Az olyan nagyjelentőségű, a termelést, a mi­nőséget, a kormányprogramm megvalósítását elősegítő mozgalom, mint például a Rőder-, a Gazda-, és a Zsédely-mozgalom, nem eléggé elevenek, nincsenek szélesen kibontakoztatva üzemeinkben. Ezeket a mozgalmakat az elkövetkezendő negyedévben életerőssé, állandóvá, mozgalmassá kell fejleszteni. Induljanak harcba a pártszervezetek népnevelői, a bizalmiak, a sztahánovisták, az élenjáró munkások, a műszaki dolgozók és erejükkel, tudásukkal, példamutatásukkal vigyék győzelemre a negyedik negyedévi terv teljesítését. Ezzel a harccal, az elkövet­kezendő három hónapban reánk háruló feladatok elvégzésével egy eseményekben, munkában gazdag év tervét teljesítjük. Ebben a negyedévben tehát elő kell készülnünk egy új esztendőre is, hogy zökkenőmentesen biztosítsuk az átmenetet az 1954-es tervévre. Mert ebben a tervévben pártunk és kormányunk programmja, dol­gozó népünk több és jobbminőségű árut kíván Szeged üzemei­től is. A dolgozók életszínvonalának állardó emelése útján járunk. Pártunk és kormányunk minden rendelkezése, határozata, ezt a nagyszerű célt szolgálja s nekünk az a feladatunk, hogy a nép programmjának megvalósításáért minden erőnkkel dolgozzunk. Az új párioktaiási év jó előkészítéséért Jó MUNKÁVAL KÉSZÜLÜNK AZ UJ OKTATÁSI ÉVRE Pártszervezetünk vezetősége nagy gonddal válogatta össze az űj oktatási évre a propagandis­tákat. A propagandistákkal egyenként elbeszélgettek felada­taikról és arról, hogy melyik ok­tatási formában legyenek vezetők. Ezenkívül gondoskodtak arról is, hogy mindannyian megkapjuk a szükséges előképzést. Én a Párttörténet I. évfolya­mán lettem konferenciavezető. A háromhetes megyei előkészítő is­kolán kaptam meg munkámhoz a segítséget, az alapot, amelyen elindulhatok. A középfokú poli­'tlkai iskolát Lantos Árpád elv­társ vezeti, ö a kilenchetes esti propagandaiskolán vett részt. Az alapfokú politikai iskola vezetője Vince Pál elvtárs, szintén a ki­lenchetes esti propagandaiskolán tanult. A DISZ szeminárium ve­zetője Vőneki Mária, pedig a há­romhetes bentlakásos propagan­daiskolán készült fel az új okta­tási évre. Mi propagandisták tehát mind­annyian megkaptuk munkánkhoz a segítséget és alaposan felké­szülve várjuk az oktatási év meg­kezdését. Alapszervezetünk veze­tősége az oktatásra beosztott elv­társakkal is egyénenként meg­beszélte problémáikat és kíván­ságaik figyelembe vételével osz­totta be őket különböző oktatási formákra. Most, mi propagandis­ták is felkeressük hallgatóinkat, beszélgetünk velük a tanulás je­lentőségéről, hogy mire megkez­dődnek az első szemináriumok, mint régi ismerősök üljünk össze. A jó munkának elengedhetet­len, feltétele azonban, hogy za­vartalanul. nyugodt körülmények között tarthassuk meg a szemi­náriumokat. A vezetőség ebben is segítségünkre sietett. Minden szeminárium számára külön he­lyiséget biztosít, olyat, ahol a vi­lágítás, fűtés nem okoz problé­mát a télen. Hallgatóink tehát kényelmes, világos és a télen jó meleg helyiségekben tanulhat­nak. Márton Mihály, Balatoni Hajózási Vállalat, propagandista CSOPORTOM MINDEN TAGJA JELENTKEZETT OKTATÁSRA Mint pártbizalmi átérzem a tanulás jelentőségét és az új ok­A meginduló új pártoktatá­si évben nagy feladatok áll­nak pártszervezeteink előtt. Pártszervezeteink felelősek minden párttagjuk politikai fejlődéséért. Az egész évi si­keres munkának alapja az új oktatási év jó előkészítése. Éppen ezért alapszervezeteink jól használják ki a hátralévő időt a pártoktatás zavartalan megindításának előkészítésére. tatási év megkezdésével kap­csolatos előkészítő munkában igyekeztem segítséget nyújtani a pártvezetőségnek. Csoporttagjaim­mal csoportértekezleten beszél­tük meg az oktatás jelentőségét, majd utána egyénenként is meg­beszéltem velük, hogy mit jelent számukra a tanulás. így elértem azt, hogy csoportomnak minden tagja jelentkezett oktatásra és megígérték, hogy aktívan kive­szik részüket a tanulásból. Balla János elvtárs például az egyik beszélgetés alkalmával elmondta, ő maga is látja ma már, meny­nyire fontos mindenki számára a tanulás. Látja azt, hogy a maga­sabb politikai képzettségű elvtár­sak jobban megértik a termelé­kenység növelésének és a minő­ségi munkának fontosságát. El­mondotta azt is, meggyőződött arról, hogy csak úgy tud meg­felelő érvekkel agitálni dolgozó­társai között, ha ő maga rend­szeresen tanul és fejleszti politi­kai tudását. Hasonlóan gondol­kodnak csoportomnak többi tag­jai is és az új oktatási évben mindannyian igyekszünk alapo­san elsajátítani a kiadott anya­gokat, ugyanakkor termelésben is példát mutatunk munkatársa­ink számára. Barna István pártbizalmi Szegedi Cipőgyár dolgozója KIJAVÍTJUK AZ ELMÚLT ÉVBEN ELKÖVETETT HIBÁKAT Üzemünkben az elmúlt oktatá­si évben sok hiányosság gátolta az eredményes munkát. A hibák oka az volt, hogy maga a párt­vezetőség sem érezte a tanulás fontosságát. Én magam is, ami­kor a katonaságtól visszajöttem, nem folytattam tovább propa­ganda munkámat és nem kap­csolódtam be a tanulásba sem. Hasonló volt a helyzet a szerve-* ző titkár elvtársnál is, aki a két* hónapos szakmai iskoláról visz* szatérve nem folytatta tovább a politikai tanulást. Pártszerveze­tünk tagjai mindezt látva, nem vették eléggé komolyan az okta­tást. Ezt elősegítette, hogy az ok­tatási év kezdete előtt nem be* szélték meg az elvtársakkal, mi­lyen oktatási formán tanulnának, Beosztottuk őket anélkül,' hogy különösebben figyelembe vettük volna véleményüket, kívánságu­kat. Az is megnehezítette a sze* mináriumok összefogását, hogy a propagandistákat sem kellő kő* rültekintéssel válogattuk ki és évközben kellett leváltani, kiese* rélni őket. Az új oktatási évben mindeze* ket' a hibákat el akarjuk kerülni és épp ezért már az oktatási év előkészítésében körültekintőbb, alaposabb munkát végeztünk. Nagy gonddal válogattuk ki a propagandistákat és az oktatásra beosztott elvtársakat. Mindenki* vei személyesen megbeszéltük, me.lyik oktatási formán akar to* vább tanulni. A bizottság jó mun­káját bizonyítja, hogy sikerült olyan párttagokat is meggyőzni, a tanulás fontosságáról, akik ed­dig sokféle okra hivatkozva nem vettek részt rendszeres oktatás­ban. Mi, a pártvezetőség tagjai is mindannyian résztveszünk az idén pártoktatásban. Az oktatási munka megjavítása érdekében oktatási bizottságot állítottunk fel, amelynek feladata lesz, hogy rendszeresen ellenőrizze propa­gandistáink felkészültségét és állandó segítséget nyújtson mun­kájukban a tanulás során felme­rült kérdések tisztázásához. Párt-, tagjaink mellett a Központi Ve­zetőség 1953—54-es oktatási év­vel kapcsolatban hozott határo­zata értelmében a legkiválóbb pártonkívüli dolgozók közül is vontunk be politikai oktatásba. Emellett azonban nem feledkez­tünk meg a többi pártonkívüli dolgozónk politikai neveléséről sem. Mindazok számára, akik nem vesznek részt rendszeres oktatásban, minden héten a „Sza­bad Nép"-ből kül- és belpolitikai tájékoztatást adunk. Ezzel is biz­tosítani akarjuk, hogy ők is rend­szeresen tájékozódjanak a min­dennapi eseményekről és fejlőd­jenek politikailag. Tóth László, Szalámigyár párttitkára Állandó ellenőrzéssel szélesítsék tovább a Rőder-mozgalmat a Textilművekben Szép eredményekről számolhat­tak be a Szegedi Textilművekben alig egy évvel ezelőtt a Rőder-moz­galom fejlődése területén. A szta­hánovisták segíteni akarása nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy terven felül az elmúlt évben több mint 150 ezer női kartonruha készítésé­hez szükséges fonalat gyártottak. A kiváló dolgozók közül töb­ben fáradtságot nem ismerve tanították munkatársaikat a he­lyes fonalkötözésre. Szorgalmasan foglalkozott Németh Andrásné munkaérdemrendes szta­hanovista Svilla Tibornéval, aki most már 102 százalékra teljesíti normáját. Veress Kálmánná is rendszeresen felkereste a védnök­sége alá tartozó Molnár Esztert s minőségi munkára, csomómentes fonal gyártására tanította. Rendszeresen értékelték a Rő­der-mozgalom eredményeit grafi­konon és versenytáblán. Kiírták a patronáló és a patronált termelési százalékát is. Egyszer azonban csak kezdett elmosódni a táblán az írás és a grafikonon hónapokig nem húzták sem felfelé, sem lefelé a fejlődést vagy lemaradást jelző vonalat. Elaludt a Rőder­mozgalom az üzemben. A szakszervezeti vezetők hozzá­kezdtek az átszervezéshez, azonban hiányzott a Rőder-mozgalom fel­lendítésére hozott feladatok ellen­őrzése. Az Üzemi Bizottságtól kezdve a műhelybizottságokig sen­ki sem beszélgetett a sztahánovis­tákkal. Nem ellenőrizték, hogy a sztahánovisták védnöksége alá tartozó dolgozók teljesítménye mi­ért nem növekszik. Nem adtak a sztahánovisták számára útmutatást, hogyan foglalkozzanak a gyengén teljesítőkkel. A sztahánovisták érezték, hogy munkájuk iránt nem érdeklődik senki, elkedvetlenedtek és fel sem keresték a segítségükre szoruló munkatársainkat. Hiányosság volt még az is az Üzemi Bizottság részéről, hogy csak a sztahánovisták 60 százalé­kát vonták be a Rőder-mozgalom­ba. Az újraszervezéskor olyan is előfordult, hogy nem tudták az élenjáró dolgozók, ki az, akit meg kell tanítaniok a fejlettebb munka­módszerre. A művezetők és az Üzemi Bizott­ság tagjai arra hivatkoznak, hogy ők inkább azzal törődtek, hogy jobbminőségű fonalat gyártassanak. Ez az álláspont nem helyes. A Rő­der-mozgalom kiszélesítése, az az­zal való törődés csak még jobban segítette volna a minőség javulá­sát. Az is célja a mozgalomnak, hogy a sztahánovista megtanítsa minőségileg is jól dolgozni a gyen­gébben termelőt. A Szegedi Textilművekben a termelést, a minőség javulását elő­segítő mozgalmak meghozzák a kí­vánt eredményt, ha törődnek ve­lük. Most, a Szovjetunió segítsége folytán olyan nyersanyagot kaptak, amelyet öröm fonni. Ne feledkezzenek meg tehát: van még sok olyan fonónő. aki szeretne többet termelni és várja, hogy ebben a sztaháno­visták siessenek segítségére. Az eddigi hibákból tanulva úgy irányítsa a szakszervezet a sztahá­novisták patronáló munkáját, hogy a negyedik negyedévben a normán alul teljesítők százaléka sokkal ke­vesebb legyen. Az ellenőrzést kell mindenek előtt megszilárdítani. Ezért az üzemrészek művezetőinek, a szta­hánovista-felelősöknek is ismerni és támogatni kell a Rőder-mozgal­mat. Az értékelésnek sem szabad elmaradni. Az eddigitől eltérően minden tíz napban írják ki a Rő­der-mozgalom eredményeit. A han­gos híradón, de az üzemi újságban is népszerűsítsék azokat a sztaha­novistákat, akik szorgalmasan fog­lalkoznak a százszázalék alatt tel­iesítőkkel. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a tervüket minden nap tel­jesítsék a Szegedi Textilművek dolgozói.

Next

/
Thumbnails
Contents