Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-06 / 235. szám

' KEDD, 1953. OKTÓBER «. delmqgyhrorszag Eredményes munka a Szegedi Tudományegyetem Orosz Intézetében PÁRTUNK ÉS KORMÁNYUNK egész népünk számára lehetővé tette az orosz nyelv oktatását. Álta­lános és középiskolákba bevezették az orosz nyelv tanítását. Az or­szágban 3 oroszszakos tanárképző intézetet állítottak fel: a budapesti Lenin Intézetet, a debreceni és sze­gedi Egytemi Orosz Intézeteket. Ezenkívül a pedagógiai főiskolák •orosznyelvi tanszékein képezik az általános iskolák számára az orosz­szakos nevelőket. Hogyan dolgozik a Szegedi Tudo­mányegyetem Orosz Intézete? AZ ELMÚLT ÉVEKBEN több hiba volt az Intézet munkájában. Nem volt helyben elég megfelelő pedagógus, sok előadó Pestről uta­zott le előadást tartani, s emiatt az órarendet állandóan cserélgetni kellett, gyakran maradtak el amiatt órák is. A tavalyi tanévvégi vizsga azt mutatta, hogy a hallga­tók írásbeli nyelvtudása elmarad a szóbeli nyelvtudás mögött. Az in­tézeten belüli klubmunkát sem szervezték meg megfelelő módon. Ezért azok nem szolgálták elég­gé sem a hallgatók politikai nevelését, sem szakmai tudásuk tökéletesítését. Nem volt eléggé biztosítva az inbézetben dolgozó pe­dagógusok módszertani továbbkép­zése sem. AZ ÜJ TANÉVBEN az intézet hat új pedagógust kapott. Egyikük a budapesti Lenin Intézetben, má­slkuk a Szovjetunióban a Lenin­grádi Egyetemen, négyen pedig a helyi iátézertben végeztek. Az új oktatók nepncsak a hallgatók tudá­sának emelésében segítenek, hanem emelik az intézetben folyó tudo­mányos kutatómunka szinvona­lat is. A Szegedi Tudományegyetem Örosz Intézete minden lehetőt meg­fej a hallgatók tanulmányi szín­vonala emelésének, a tanulmányi numkának támogatására. Az inté­zet gondoskodik a hallgatóknak tan­l önyvekről, jegyzetekről. Nagy, 4500 kötetes könyvtár áll a hallga­tók rendelkezésére, ahol nyugodt körülmények között, zavartalanul olvashatnak, tanulhatnak. Az intézet nevelő-oktató munká­ja szervezetten folyik. A pedagó­gusok a minisztérium által jóvá­hagyott tanterv alapján végzik el a hallgatókkal az előírt anyagot. Nem nagy tanulócsoportokban foglalkoz­nak a hallgatókkal úgy, hogy min­denkinek minden órán bőven nyí­lik alkalma az egyéni szereplésre, Sz orosz nyelv gyakorlására. Ugyan­csak minden órán külön foglalkoz­nak az írásbeli készség fejlesztésé­vel. A hallgatók tanulmányi segítése érdekében az intézet valamennyi pedagógusa meghatározott időben konzultációs órát tart, ahol a hall­gatók felvethetik az esetleges ne­hézségeket és ahol az előadóktól segítséget is kapnak. A tanulásban valamilyen ok miatt elmaradt hall­gató részére tanulóköröket szervez­tek, ahol a pedagógus vezetésével pótolhatják hiányos ismereteiket. A tudományos munkához vonzó­dó hallgatók is megtalálják a le­hetőséget tehetségük fejlesztéséhez. Tudományos diákkörök állnak a hallgatók rendelkezésére. Van nyelvészeti, és irodalmi diákkör, ahol a hallgatók pedagógus irányí­tásával és segítségével végezhet­nek önálló tudományos kutató­munkát. AZ OROSZ NYELV minél töké­letesebb elsajátításának jegyében folyik az intézet klubélete is. A ha­vonta egyszer rendezett klubesté­ken orosznyelvű műsorral, beszél­getéssel, énekkel és tánccal, együtt szórakoznak a hallgatók a pedagó­gusokkal. A végző hallgatók általában kép­zettségüknek megfelelően helyez­kednek el. A mult tanévben vég­zett negyedévesek közül sokan mentek a Lenin Intézetbe, más egyetemekre, főiskolákra orosz­nyelvi előadóknak. A Lenin Inté­zetbe ment Implon Gabriella, Deutsch Judit, Lengyel Géza, Tóth Béla, Szabó Gyula és Prónai Gá­borné. A Marxista Tanszékre Ket­tesi Ilonát helyezték. Természete­sen elsősorban a középiskolába mentek tanároknak a tavaly vég­zők. Kormányunk biztosítja a végző hallgatók megfelelő elhelyezkedé­sének lehetőségét a jövőben is. A minél jobb szakemberek kibocsátá­sa érdekében az Orosz Intézet pe­dagógusai állandóan képezik ma­gukat. Hatan a pedagógusok közül a Lenin Intézet levelező tagjai. Ezenkívül az intézet valamennyi pedagógusa állandóan tanulmá­nyozza a szovjet pedagógiai szak­irodalmat és referátumokat, be­számolókat készítenek a módszer­tani színvonal emelésére. AZ EGYETEMI PÁRTBIZOTT­SÁG és az állami vezetés támogat­ja az intézet törekvéseit. E támo­gatás biztosíték.-', hogy a jövőben az intézet dolgozói még jobb mun­kát végezhetnek, hogy mind politi­kailag, mind szakmailag, jólképzett pedagógusokat neveljenek a hazai orosz nyelvoktatás számára. Hegalakult a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat csongrádmegyei Szervezete Vasárnap délelőtt 10 órára a Városi Tanács nagytermébe ös­szegyűltek Csongrád megye értelmiségi dolgozói, a szegcdi egyetemek és a főiskola kiváló tanárai, kiváló orvosok, a megye üzemeinek ki­váló mérnökei, kitüntetett pedagógusok, hogy résztvegyenek- a Tár­sadalom cs Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat csongrád­megyci Szervezetének alakuló közgyűlésén. Tíz óra után néhány perc­cel megválasztották a közgyűlés elnökségét, majd Fodor Gábor elv­társ, egyetemi rektor, Kossuth-díjas akadémikus megnyitó szavai után Koch Sándor egyetemi tanár, Kossuth dijas mondott beszédet. Koch Sándor elvtárs beszéde Egy könyvtár a 113.000 közül A krasznodarí határterület Bu­gyonnij-kolhozának kukiirott­tionában két termet foglal el a könyvtár. Az egyik az olvasóterem, a másikban adják ki a könyveket. — Nagyon szeretik nálunk a könyveket — mondja Glikerija Jer• masova, a könyvtár vezetője. Négy­ezerötszáz könyvünk legnagyobb része mindig kézben van. 'A legtöbb olvasó a kolkozparass­tok és gyermekeik közül kerül ki. De a falu tanítói, orvosai, agrov.ó­másai is állandóan látogatják a könyvtárat, amely a legkülönbözőbb könyvekkel rendelkezik. Vannak politikai, szépirodalmi, tudományos cs mezőgazdasági művek. A gyer­mekeket szép mesekönyvek, a fiata­lokat történelmi regények, ifjúsági müvek várják. 'Az olvasók mindig megkaphatják Tyimirjazev, Micsurin, Viljamsz müveit, a legújabb agronómiai könyveket, amelyek segítik a kol­hozparasztokat és a gépállomás dol­gozóit az agrotechnikai, zootechni­kai és gépkezelői tanfolyamokon szerzett tudásuk kibővítésében. 'A szovjet parasztok tudásszomja azonban nem elégszik meg a me­zőgazdasági tudományokkal. Kütö. •nősen politikai látókörük szélesí­tésére törekszenek. 'A politikai ismeretek terjesztésé­ben természetesen a pártoklatásé a főszerep, de nem csekély a könyv­tár szerepe sem. Gazdag választék áll a IiAhozpa­i asztok rendelkezésére a politikai és elméleti könyvekből. A kolhoztagok nagyon szeretik a szépirodalmat. Meggyőződhettük er­ről, ha kiemeljük egy-két olvasó könyvtári céduláját. frigorij Krolevcc, a kolhoz ko­csiszín-vezetöje legjobban a technikai könyveket szereti, de sok szépirodalmat és politikai tárgyú könyvet is olvas. Könyvtári je­gyén láthatjuk annak a 33 könyv­nek cimét, amelyet az elmúlt félév­ben olvasott. Szerepel itt a XIX. pártkongresszus anyaga, gépkocsik­ról szóló szakkönyvek és sok szép­irodalmi könyv, köztük Goncsár „Zászlóvivők című regénye, Balzac „Eugenie Grandét" című műve, s!b. Mihail Ljah kolhozparaszt a me­zőgazdasági szakkönyveken kívül sok szépirodalmi művet olvas, köz­tük Szimonov „Nappalok és éjsza kák" című regényét, Galsworthy „Forsyte Saga"-ját, Fucsik ,,Üzenet az élőknek" című könyvét. Jekatyerina Polikarpova idős kol­hozparasztasszony legutóbb Tolsz­toj, Korolenko, Gorkij, Majakov­szkij és Balzac műveit olvasta. Ezek a felsorolások is képet ad­hatnak a szovjet parasztság kul­turális színvonaláról és igényeiről. 'A könyvtár olvasó-értekezletekel is rendez. Legutóbb Fagyajev „Ifjú gárda"-ját beszélték meg az olva­sók. Az értekezletet gondosan elő­készítették. Tatjána Karpenko kö­zépiskolai orosz irodalomtandrnő előadást tartott a regény „történel­mi alapjai és nevelő jelentősége" címmel. Anatolij Csernogorcv. egy kolhozparaszt- fia, a mezőgazdasági gépek technikumának hallgatója pe­dig az ifjú gárdisták ábrázolásáról beszélt, összesen öt beszámoló hangzott el a nagysikerű olvasó­konferencián, amelynek 300 részt­vevője volt. Nyáron a könyvtár forgalma ki sebb, mint ősszel vagy télidő­ben, hiszen az olvasók legnagyobb része kinn dolgozik a földeken. Ez­ért a könyvtár a szántóföldi mun­kák idejére mozgó könyvtarat szervezett, amely rendszeresen fel­keresi a távolabb dolgozó brigádo­kat. Így működik a 113.000 szovjet fa­lusi könyvtár egyike. MIHAIL SZUHANOT' — A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határoza­tai alapján — mondotta Koch Sán­dor elvtárs —, a kormány pro­grammja céljául tűzte ki a dolgozók anyagi és kulturális szükségletei­nek az eddiginél fokozottabb és tervszerűbb kielégítését. Ez a cél­kitűzés a szocializmus gazdasági alaptörvényéből folyik. A kor­mányprogramm nyilvánosságra ho­zatala óta intézkedések egész sera, legutóbb az eddig Magyarországon végrehajtott legnagyobb méretű árleszállítás bizonyítja, hogy a párt és a kormány nem késleked­nek ezeknek az új célkitűzéseknek valóraváltásával. — A kulturális igények kielégí­tése nemcsak a szaktudás fokozó­dását, vagy szórakozást jelent. Ezt is, de ezenkivül az általános mű­veltség növelését. Széleskörű, álta­lános tudományos ismeretek nélkül elképzelhetetlen a szocialista em­ber. A szocialista társadalom ab­ban különbözik minden más eddigi társadalomtól, hogy felépítéséhez a dolgozók tudatos, a társadalmi és természeti jelenségek törvénysze­rűségének felismerésén alapuló te­vékenysége szükséges. — Mindez parancsolólag 'rja elő napjainkban a tudományos isme­retek terjesztését. Koch Sándor elvtárs ezután ada­tokat sorolt fel arról, hogy a Horthy-rendszerben mennyire meg voltak fosztva a dolgozók a tovább­tanulástól és mennyire akadályoz­ták őket, hogy igazán tudományos ismeretekhez juthassanak, majd így folytatta: — A kulturális forradalom lé­nyegében azt jelenti, hogy a tanu­Koch Sándor elvtárs beszámo­lója után szünet következett, majd megkezdődött a vita. Elsőnek Ráv­nay Tamás egyetemi tanár, kiváló orvos jelentkezett hozzászólásra s az ismeretterjesztő munka minő­ségének javításáról beszélt. Utána NagySándor elvtárs Sztálin-díjas és Kossuth-díjas író, a Magyar írók Szövetsége Szegedi Csoportjának elnöke szólalt fel s a többi között a következőket mondotta: — A megye fiatal írói azt vár­ják az új társulattól, hogy segít nekik írói problémáik megoldásá­ban s ezzel még jobban bekap­csolja vidékünket az ország iro­dalmi életébe, melyben 50 év óta mindig is jelentős szerepet játszott a megye irodalma. Megyénkben olyan kiváló írók működtek, mint Dugonics András, Mikszáth, Gár­donyi, Tömörkény, Móra. Juhász Gyula, Radnóti Miklós, József At­tila. Ápoljuk emléküket és hami­sítatlanul mutassuk meg őket a dolgozó tömegeknek, de különösen ifjúságunknak. De necsak a mult haladó hagyományaival foglalkoz­zék a társulat s fóképp ne azzal—, hanem mindig a fejlődő újon tart­sa tekintetét. Legyen ennek az újnak istápolója, forradalmár élesz­tője. Csillag Miklós elvtárs, a szegedi Nemzeti Színház igazgatója felszó­lalásában arról beszélt, hogy a színház művészei sokat várnak az új társulattól s éppen ezért lelke­sen kapcsolódnak be ebbe a mun­kába. Sugár Miklós elvtárs, az Üj­szegedt Kender-Lenszövőgyár fő­mérnöke a műszaki értelmiség is­meretterjesztő feladatairól beszelt, majd Ábrahám Ambrus Kossuth­díjas egyetemi tanár javaslatot tett az elnökségre. A közgyűlés részt­vevői szavaztak a javaslat fölött, majd a szavazatszámláló bizottság Vajda László főiskolai tanár elnök­letével megkezdte a szavazatok ösz­szeszámlálását. Amíg ez tartott, tovább folyta­tódott a vita. Obermayer Eyiő Kossuth-díjas tudós felszólalásá­ban hangoztatta, hogy a tudomá­nyos ismeretterjesztésnek milyen nagy jelentősége van a mezőgaz­dasági termelés fokozásának bizto­sításában. Piukovich Sándor elv­társ. az MTESZ főtitkárhelyettese a következőket mondotta: — Az új társulat egész széles munkaterületén belül is a techni­kai ismeretek terjesztésének ki­emelt szerepe, különleges feladata van. Százezrekben és százezrekben kell felkeltenünk a szenvedélyes érdeklődést az ipar. a technika kér­latlan munkások százezreiből kell szakmunkásokat nevelnünk. Je­lenti tíz-, meg tízezer új, magas­képzettségű szakember nevelését. Azt jelenti, hogy emelnünk kell dolgozóink általános műveltségét, hogy állami, gazdasági és párt­funkcionáriusaink tíz- és százezrei­nek kulturális és politikai látókö­rét kell kiszélesítenünk. — A tudományos ismeretterjesz­tésnek a népi demokratikus Ma­gyarországon már múltja van. A Természettudományi Társulat, a Történelmi és Irodalomtörténeti Társaság keretei között 1947 óta a legkülönbözőbb ismereteket terjesz­tő előadásoknak százezrei zajlottak le, milliókra rugó hallgatósággal. De ez csak a kezdet! A végzett munka ugyanis még nagyon távol áll a népünk által vele szemben támasztott követelményeknek. Tá­vol áll, mert nem sikerült meg­nyernünk ehhez a munkához az értelmiség legkiválóbbjait, más­részt, mert több különálló szerv végezte ezt a munkát s végül szer­vezési nehézségek is akadályozták a sikert. — Mindezek miatt ez évben szükségessé és halaszthatatlanná vált a tudományos ismeretterjesz­tés új, nagy, egységes szervének létrehozása. Ez év április 29-én ér­telmiségünk legjobbjainak kezde­ményezésére megalakult a Társa­dalom és Természettudományi Is­meretterjesztő Társulat. A társu­lat célja a társadalmi és természet­tudományi ismeretek terjesztése, következetes harc a tudományelle­nes és áltudományos nézetek ellen, a magyar művészet és tudomány haladó hagyományainak ápolása a Hozzászólások dései, a gépek, a villamosság, a rádió, a mechanika, a fizika iránt. Ahhoz, hogy az új társulat betöltse feladatát, jelentős segítséget kell, hogy kapjon a tudományos egye­sületektől. Az új társulat és az MTESZ együttműködése azon alap­szik, hogy a két szervezet mun­kája természetszerűen kiegészíti egymást. Ezután Pamuk István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Csongrád­megyei Bizottsága agit.-prop. osz­tályának vezetője szólalt fel: —y A Magyar Dolgozók Pártja igen nagy jelentőséget tulajdonít a megalakuló új társulatnak, mert az arra hivatott, hogy egész dolgozó népünk, a munkások, parasztok és értelmiségiek szocialista szellemű neveléséhez, a dolgozók gondolko­dásában még élő kapitalista ma­radványok felszámolásához aktí­van hozzájáruljon. A társulat cson­grádmegyei szervezete szerencsés helyzetben van, mert a megye je­lentós kultúreentrum. Egyetemek­kel, főiskolával, számos tudomá­nyos intézettel rendelkezik, nagy­számú általános és középiskolája van, Szegeden Nemzeti Színház működik és nagy üzemei vannak. Az egyetemeken és a főiskolán, a tudományos intézetekben nemcsak Csongrád megyében, de országosan is, nemzetközileg is elismert tudó­sok dolgoznak, tanítanak. dolgozók között. Az új társulat már munkájának indulásakor bevonta vezetésébe a magyar értelmiség legkiválóbb erőit. — Most, amikor közgyűlésünkön megválasztjuk a társulat megyei elnökségét — mondotta Koch Sán­dor elvtárs — szintén arra kell tö­rekednünk, hogy ebbe megyénk értelmiségének legkiválóbbjait á­lasszuk be. mert csak az ilyen el­nökség lesz képes megfelelő súly­lyal és szakértelemmel irányítani a tudományos ismeratek terjesztésé­nek fontos munkáját. Ezután Koch Sándor elvtárs az ismeretterjesztés történetéről be­szélt. Elmondotta, hogy hazánkban a felszabadulás előtt az ismeretter­jesztésnek inkább lelkes egyéni művelői dolgoztak, mint intézmé­nyes szervei. Az új társulat feladatairól szól­va elmondotta Koch elvtárs, hogy meg kell javítani az ismeretter­jesztő munka színvonalát. Har­colni kell az ellen a nézet ellen, hogy a tudományos ismeretek nép­szerűsítése csak a tudományok vul­garizálása útján lehetséges. A tár­sulat biztosítsa, hogy az előadók alaposan mélyedjenek el a témá­ban. — Komoly feladatok várnak ránk a megyénk problémáival szo­rosan összefüggő témák kidolgo­zása terén — mondotta ezután —. Az új társulat szervezeteinek az is feladata, hogy olyan előadásokat dolgozzon ki, amelyek megyénk haladó hagyományaival, történel­mével, nagy szülötteivel, sajátos gazdasági és kulturális problémái­val foglalkoznak. Elmondotta a továbbiakban Koch Sándor elvtárs, hogy az előadások módszerének megjavításával is ko­moly erőfeszítéseket kell tenni a társulatnak. Legyen minden elő­adás érdekes. Meg kell javítani a szervező munkát is. Emellett nem szabad elfeledkezni az írás útján történő ismeretterjesztésről sem. Az országos és a helyi sajtóban, a rádióban az eddiginél nagyobb te­ret kell szentelni ennek a munká­nak. — A Csongrádmegyei Pártbizott­ság, mint pártunk országosan min­den támogatást megad az alakuld új társulatnak. A Magyar Dolgo­zók Pártja Csongrádmegyci Bi­zottsága nevében — mondotta be­fejezésül Pamuk elvtárs — azt kí­vánom a társulatnak, hogy szovjet testvérszervezetéhez hasonlóan eredményes munkát végezzen a dolgozó nép tásadalom- és termé­szettudományi ismereteinek szélesí­tésében, Csongrád megye dolgozói­nak nevelésében. Ezután Winkler László elvtárs, a Pedagógiai Főiskola tanára arról beszélt, hogy a tömegek érdeklőd­nek a képzőművészet iránt, de nem eléggé szokás nálunk még az, hogy a kultúrotthonokban, vagy másutt is helyi művészek alkotá­sait helyezzük el. Az új társulat­nak ezt is és általában a képző­művészet iránt megmutatkozó ér­deklődés kielégítését is elő kell se­gíteni. Aldobolyi Nagy Miklós fő­iskolai tanár felszólalásában han­goztatta, hogy az új társulatban jelentős szerep vár a pedagógu­sokra, majd több hozzászólás után Wagner Richárd egyetemi tanár arról beszélt, hogy a tudományos ismeretterjesztés nagyjelentőségű munkájának milyen fontos szerepe van a békeharcban, abban, hogy dolgozóink békemczgalmát rnég jobban fejlesszük. A megyei szervezet elnöksége Ezután Koch Sándor elvtárs vá­laszolt a felszólalásokra, majd Vaj­da László főiskolai tanár, a szava­zatszámláló bizottság elnöke ismer­tette a szavazás eredményét. Az elnökség tagjai: Baróti Dezső egye­temi tanár, a Bölcsészkar dékánja; Bónis György egyetemi tanár, a jogi tudományok kandidátusa; Re­retzk Péter főorvos, a biológiai tu­dományok kandidátusa; Bugyi Ist­ván Kossuth-díjas főorvos; Czoni­czer Gábor egyetemi tanár, az or­vostudományok kandidátusa; Fodor Gábor egyetemi rektor, a kémiai tudományok doktora; Greguss Pál egyetemi tanár, a biológiai tudo­mányok kandidátusa; Hetényi Gé­za Kossuth-díjas egyetemi tanár, akadémikus; Kalocsai Dezső, a marxista tanszék vezetője; Koch Sándor Kossuth-díjas egyetemi ta­nár, a földtan és ásványtan tudo­mányok kandidátusa; Mérei Gyula egyetemi tanár, a történelmi tudo­mányok kandidátusa; Nagy Sándor Sztálin-díjas és Kossuth-díjas író; Nagy Sándor, a Szegedi Textilmü­vek főmérnöke; Novak Károly me­gyei főagronómus; Princz Gyula egygtemi tanár, a földrajzi tudo­mányok kandidátusa; Pamuk Ist­ván, az MDP Csongrádmegyei Bi­zottsága agit.-prop. osztályának ve­zetője; Szabó Zoltán Kossuth-díjas egyetemi tanár, a kémiai tudomá­nyok doktora; Szalai László egye­temi docens, a fizikai tudományok kandidátusa; Szalontai József, a megyei tanács népművelési osztá­lyának vezetője; Szőkefalvy Nagy Béla, kétszeres Kossuth-díjas egye­temi tanár, akadémikus; Wagner Richárd egyetemi tanár, a földrajzi tudományok kandidátusa. Az ellen­őrző bizottság tagjai: Lerner Ká­roly, Híres József, Szalai István. A szavazás eredményének ismer­tetése után Fodor Gábor elnök be­jelentette az új társulat megyei szervezetének megalakulását, mojd bezárta a közgyűlést. Ezután ez elnökség tanácskozásra ült össze, elnököt és két alelnököt válasz­tott. A Társadalom és Természettu­dományi Ismeretterjesztő Társulat csongrádmegyei Szervezetének el­nöke Koch Sándor, alelnökei Bg­róti Dezső és Bugyi István.

Next

/
Thumbnails
Contents