Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-27 / 252. szám

KEDD, 1953. OKTÓBER 27. OELMUGYARORSZAG FADRUSZ JÁNOS 1858—1903 FéUsá* esztendővel ezelőtt, Í903. október 26-án hunyt el Fadrusz János, az új magyar realista szobrászat ©fcyik legjelentősebb alakja, akinek küzdelmes életpályája a lakatosinasságtól az országos hírnévig emelkedett. Fadrusz János 1858-ban szegény parasztcsalád gyermekeként Pozsonyban született. Nemcsak rövid élete, dc művészi fejlődése is küzdelmes volt. „Büszkén emlékszem — írja egyik levelében — arra az időre, mikor elviselhetetlen bőségben reggel öt órától este nyolc óráig a nyitott tűznél álltam, vasat tiizesítettem és kovácsoltam, míg otthon késő éjfélig finom tollrajzokat csináltam, hogy művésszé képezzem ki magam, melyet szüleim csekély anyagi ereje miatt más úton el nem érhettem volna. Azzal a kis műveltséggel, amelyet két reáliskolai osztály elvégzése adott, lnkatosiúas lettem és a napi munka terhe alatt is volt erőm és kedvem a magam művelésére, A szeneskamra vagy a padlás óeska vastörmelékei között tanulmányoztam a világtörténetet és ott vastam a klasszikusokat". Húsz éves korában egy faszobrász iskolába került. Az itt művelt kicsinyes, pepecselő munka azonban nem elégítette ki teremtő vágyát. Ez időből ismerünk néhány faragványát: egy madaras tálat, egy dohányszcloncét. Mind játékos barokkutánzások, ahol a technikai virtuozitások keresése, a kezelési nehézségek legyőzése volt a cél. 1879-ben behívták katonának, de hamarosan hazament Pozsonyba, anyja mellé, a hátsó kis udvari szobába, melyet most már egészen míifaragóműhelynek rendezett he. Ezután eléri, hogy a bécsi Tilgner műtermében szobrásznak készülhet. A kicsinyes, részletekkel v ••ő.dő osztrák szobrásznál azonban nem sokáig maradt. Tőle rövidesen az akadémiára megy és továbbra is kitartóan képzi magát. Akadémiai tanulmányainak vége felé (1891 tavaszán) készíti cl ..Krisztus a keresztfán" című erőteljes mintázású művét, amellyel szobrászaink első vonalába Keriiit. f> maga lett a modell, s ennek alapján mintázta meg realista ráódon a feszületet. Fadrusz ezután főleg areképmegbizá-sokat kap, amelyekben a portrészobrászat legjobb hagyományait folytatja cs különösen sokat tanul a római arcképszobrászattól, anélkül, hogy akadémikus klasszieizálásba siilyJyedne. 1892-ben végre két jelenlékeny ínegbízás foglalkoztatja egyidejűleg: a pozsonyi Mária Terézia és a kolozsvári Mátyás-emlékmű. Az előbbit Carrarában faragták és 1897 tavaszán, a millienium tiszteletére állítják fel. Talán nem véletlen, hogy legnagyobb művében — az 1302-ben felállított — Mátyás-emlékműben az „első magyar szobrász"-nak, Frenczy Istvánnak leghőbb vágyát valósította meg. Nem véletlen, mert nincs még egy műve, amely anynyit foglalkoztatta volna, mint ez. A Mátyás-szobor a magyar emlékiuüszobrászat legszebb alkotásai közé tartozik ma is. Fadrusz ennél is realista közvetlenséggel ragadta meg tárgyát: a kemény kiállású paripa, s a keményen ütő lovas szoros egység, tele n rugód t és biztos erővel. Jobbat e Korban, s e nőmben külföldön sem találunk. A lovasszobor ünnepélyes és uralkodást kifejező föalftkjánnk nagyvonalúsága. erőteljes mellékalakjainak élctteljessége mutatják azt a hatalmas utat. melyet új magyar szobrászatén* Feienczy István kezdeményezése óta befutott. A kisbéri Wenckheie; Béla bronz lovasszobra és a zilahi Wesselényi-emlék' közvetlensége, a Toldi és a farkasok kissé na'uralisztikus túlzásai jelzik Fadrusz művészetének legkedveltebb, mindig erőteljes és fejlődőképes tulajdonságait. Holta után — 1901. júliusában leplezték le utolsó müvét, a szegedi Tisza-szobrot, melynek könnyedén támaszkodó modern ruhás föalakjában és nagyeie/ű iuellékalakjalban a valóság reális megjelenítését megrogadóan ryíijtja. Dolgozó népünk megbecsüli, megnjhódott szobrászatunk továcb fejleszti Fadrusz János gazdag művészetét, fáradhatatlanul törekedve arra. hogy e művészet műfajánál fogra, nagy plasztikus formákban általános jelentőségű, korszakalkotó népi eszméket juttasson kifejezésre, hogy valóságunk fejlődésének legkiemelkedőbb történelmi mozzanatait és egyes történelmi személyiségek tevékesiysőgét biíen jelenítse meg. hogy töretlenni tükrözze azokat az elkéepeléscket, amelyeket a nép alakított ki c_,yes nagy emberekrőt vagy asoraéncekről és hogy váljon a terek és utcák művészete, alapjában hazafias, a széles ncpiiime.t'.khí;'; ízóió szocialista realista művészetté. Szelest Zoltán muzeológus A „TÁRSADALMI SZEMLE'' legközelebbi, október.novemberi száma novemberben jelenik meg. SZEGEDI JEGYZETEK Egyes felajánlások margójára lij munkagyőzelmrk elérése érdekében nagyszerű felajánlások születtek az elmúlt napokban november 7. liszteletére, <i szegedi üzemekben. Ezek a vállalások a győzniakaró dolgozóknak sok gondot okoztak: mennyi az . eddigi eredményem, hogyan tudnám emelni, mik a lehetőségek, mennyi az, amit el tudok érni, nem éppen Itönnyüszerrel november 7-ig, aztán ti negyedik negyedévben az évi terv teljesítését mivel tudnám elősegíteni, gyengébben dolgozó társamai tanítanám meg erre, vagy arra, a minőségi munkám sem elég jó, az anyagtakarékosság ferén is indok felajánlást lenni, stb. — ezek a kérdések foglalkoztatlak a dolgozókat. Az üzemek vezetői is — az elmúlt verseny vállatusoktól eltérően — most nagy gondot fordítottak a verseny előkészítésére és főleg arra, hogy konkrétak, megvalósíthatók legyenek a felajánlások. Azonban egynéhány helyen elvétették a dolgot, s a kötelességüket — vállalták. Ez. tűnik ki az EM. 65/9. Szegedi Épületszerelő Vállalat ..keltés" számú felajánlásából, amelyben külön vállalást, tettek a dolgozók •munka- és egészségvédelme érdekében, sőt versenyre hívták ki a 65/6, a 65/7 és a 65/8. számú vállalatot. Nézzük csak a verseny pont okát: 1. A havonként előforduló balesetek szárnál a legminimálisabbra csökkentik. 2. A munkahelyeket utasításokkal, felhívásokkal látjuk el, amelyek rámutatnak a munka végrehajtásának veszélyes oldalaira. 3. A munkahely balesetelhárítási oktatási továbbfejlesztjük. 4. Fokozott ellenőrzést gyakorolunk a munkahelyeken, a munkavédelmi rendelkezések és a rendszeres balesetelhárítási oktatásokkal kapcsolatban. Ez igii hirtelen elsö látszatra szép. De ludnuk kellene már végre-valahára. — még a 65/9. vezetőinek is —, hogy a kötelesség az nem lehet felajánlás, csak ami azon túl van. Ezenkívül a felajánlás nem mondja el „hogyan" csökkentik a balesetek számát, milyen intézkedéseket hajtanak végre ennek érdekében, amit aztán ellenőrizni is lehet. Hasonló hiba mutatkozik a Gázmű dolgozóinak felajánlásában, akik ugyancsak csatlakoztak az Újszegedi KenderLenszövő Vállalat dolgozóinak versenyf elhívásához. A sok jó felajánlás között, a következő is szerepel: „Fűtőház, fíílöcsoportok vállaljuk, hogy a gáz előirt kalóriáját a megengedett határok között minden esetben megtartjuk". Bizonyára jószándék vezette a fütőházi dolgozókat vállalásuk megtételében, de ebből nem derül ki, bii az a több, amit a mindennapi kötelességükön kívül el akarnak végezni. Vagy itt von például a Szegedi Víz- és Csatornaművek dolgozóinak felajánlása: „A régebbi 82 ezer forintos forgóeszköz csökkentési vállalásunkat 5 ezer forinttal növeljük". Már jelentés érkezett arról. — alig pár nap alatt — 17 ezer forinttal túlteljesítették vállalásukat .. • Ez a felajánlás nem lehet reális. Egyszóval: a felajánlás nagy dolog. Dolgozó népünk erejét tükrözi, s azl ne becsüljük le. Mindig reálisan leg>gil meg fel a .iá ti lásai n kai. M. T. A november 7-i felajánlások teljesítésével segítik évi tervük sikerét a XI, sz. Autójavító Vállalat dolgozói Nem sok idő választ el bennünket ötéves tervünk negyedik tervévének befejezésétől. Ez az év is, mint a többi, a termelés menetének megszervezésében, a dekádtervek időre való teljesítésében, s a dolgozóknak a munkához való új szocialista viszonyában a XI. számú Autójavító Vállalatnál is gazdag tapasztalatokat hozott. Az üzem kommunistái, a vállalat vezetősége ebben az évben is egyre világosabban látta, hogy a munkafeltételek tervszerű biztosítása, a termelés jó megszervezése nélkül nem lehet eredményesen dolgozni, naponta újabb és újabb kiemelkedő eredményeket elérni. Márpedig ahhoz, hogy kormányunk programmja megvalósuljon, a munkában és a termelés megszervezésében állandóan újabb és újabb nagyszerű, kiemelkedő tettekre van szükség. Biztosította-e ezt a XI. számú Autójavító Vállalat pártszervezete, vállalatvezetősége és műszaki dolgozói? A gyár kommunistái ezúttal is élenjártak a kezdeményezésben s a műszakiakkal s a többi dolgozókkal együtt körültekintően, nagy előrelátással szervezték meg az utolsó negyedévi terv előkészítését. Már szeptember hónap elején, ismerve az üzem termelőképességét, erőviszonyait, a javíttató vállalatokkal termelési keretszerződést kötöttek, melyben pontosan meghatározták az utolsó negyedévi tervük egész munkáját. Meghatározták, melyik vállalattól, melyik napon kerülnek munkába a javításra szoruló gépkocsik és mikor kell azoknak elkészülni. Igen sokrétű az Autójavító Vállalat munkája. Ahhoz, hogy egy gépkocsit tökéletesen kijavítsanak, 14 különböző műhelyrészen, sok kisebb-nagyobb munkafolyamaton kell keresztülmennie. Éppen ezért nagyon fontos dolog itt az is, hogy az üzem általános terve mellett a műhelyeknek is meglegyenek a pontos, dekádokra, sőt napokra felbontott tervei. A XI. száma Autójavító Vállalatnál nincs is ebben hiba. Az üzem vezetősége jó munkával a termelés műszaki előfeltételeit is időben biztosította. A tervezett javításokhoz a szükséges nyersanyag és előregyartott alkatrészek hiánytalanul kerülnek minden nap munkába. Nem állhat be zavar a termelésben amiatt, hogy hiányoznak egyes alkatrészek vagy szerszámok. A vállalat vezetősége jól irányította az üzem munkáját. Az elmúlt negyedévek, hónapok terveinek eredményes túlteljesítése tanúskodik erről legjobban. A harmadik negyedévet a határidő előtt hét nappal 113.7 százalékra teljesítették. Ez az eredmény is egyre inkább arról tanúskodik, hogyan segíti elő a termelést a jó műszaki munka és a tervszerűség. Az üzem műszaki dolgozói az utoRó negyedévi terv első hónapjában is minden segítséget megadtak a termelőmunkát végző dolgozóknak ahhoz, hogy az előző munkahőstetteket újabb győzeimekkel párosítsák. A vállalat dolgozói a negyedik negyedév első és második dekádjában a hétnapos előny rhellé újabb három napot szerezlek, vagyis tervüket már az első dekádban 148.4 százalékra teljesítették. A termelésnek helyes megszervezése biztosítja a munkaverseny lendületét. A dolgozók bátran kezdeményezhetnek a versenyben, senkinek sem kell attól tartania, hogy adott szavát nem válthatja valóra, mert munkájához biztosítva van minden szükséges feltétel. A műhelyek között is lendületes verseny van. Az utóbbi időben ebben a versenyben szinte verhetettenül vezet a bognárműhely 193 százalékával. A műhely sztahánovistái, Simonovits István és Rózsa Sándor nem hagyják magukat a versenyben. Simonovlts elvtárs már hoszszabb idő óta 200 százalék fölött teljesít. Október hónapban ezideig 213 százalékra teljesítette havi tervét. Nemigen marad el mögötte munkatársa, Rózsa Sándor sem 175 százalékos átlagával. Bátian és lendületesen versenyez a lemezlakatos műhely is. A lemezlakatosok több mint másfélszeresére, 159 százalékra teljesítették az előző dekád műhelytervét. A termelés jó műszaki biztosítása nemcsak a tervek túlteljesítését segíti elő, hanem nagy lehetőséget biztosit a dolgozók egyéni fejlődéséhez is. Abban, hogy Csúcs István lemezlakatos 213, Klivinyi László 207, vagy Kiss Mihály alvázszerelő 171 százalékos átlagot ért el, nagy részük van a műszakiaknak, akik hozzásegítették a dolgozókat ahhoz, hogy tervük túlteljesítésével kimagasló eredményeket érjenek el, az üzem legjobb dolgozóivá válhassanak. A XI. számú Autójavító Vállalat műszaki dolgozói állandóan tudnak újszerű megoldást vinni a munkal'olyamatok tökéletesítésébe és azok előkészítésébe. A negyedik negyedévi terv sikeres túlteljesítése érdekében egy eddig nem alkalmazott alkatrészfelújító brigádot szerveztek. Ennek feladata, hogy a nehezen beszerezhető alkatrészeket használt, de jóminőségű anyagból pótolják. Igy oldották meg az alkatrészhiányt és ezzsl lehetővé tették, hogy ne keletkezzék zavar az üzem munkájában. A munka tökéletesítéséhez egyre nagyobbtudású szakemberekre van szükség, Az üzem kommunistái, műszaki vezetősége itt is előrelátók voltak, a műhelyek dolgozói s a fiatalok részére továbbképző szakmai tanfolyamot szerveztek, ahol elsajátíthatják a termelés magasabb technikáját. A XI. számú Autójavító Vállalat vezetősége és dolgozói egyöntetűen kapcsolódtak be az Üjszegedi Kender- és Lenszövő Vállalat november 7 tiszteletére indított munkaversenyébe. Éppen ezért harcoljanak még következetesebben napi tervük mindenkori túlteljesítéséért, hogy adott szavukat mielőbb valóraválthassák. Az eddig használt és jól bevált munkamódszereiknek alkalmazásával és azok állandó továbbfejlesztésével biztosítsák üzemükben a szocialista munkaverseny győzelmét. Ezzel járuljanak hozzá a munkások nagy napjának, november 7ének, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójának méltó megünnepléséhez. Desz ki délszláv fiatalok a budapesti szerb nyelvű gimnáziumban Budapesten, az őszi szürkeség ködében sárga kőkockáival, néma büszkeséggel áll, szemben a Rózsák terének zöld pázsitjával, az állami szerb-horvát nyelvű gimnázium és tanítóképző. A fákon már az ősz ül. öregek, kopaszok. Bent, a barnássárga kapu mögött vidám élet és komoly munka folyik. Magyar népdal hangjai keringenek a folyósókon. «Mély a Tiszának a széle, de még mélyebb a közepe* — zongorázza a szőke Polyák Teréz. Az igazgatói iroda csendjét nem zavarja semmi. A fekete íróasztal üveglapján a Náse Novine és a i Nova Borba mellett ott fekszik a j Szabad Nép. Obrád Dobonovocski, az intézet igazgatója, sok küzdelmes évet szenvedett végig. 1948-ban került Magyarországra: — Itt teljesen megváltozott kép fogadott — mondja —. Akik azelőtt szembenálltak egymással, magyar és nem magyar, most testvéri melegséggel fogtak össze, közös erővel építeni az új, szebb életet. — Szomorú volt Magyarországon is a nemzetiségek sorsa — folytatja tovább —. Tizenkét egyházi iskola működött oly kevés tanítóval, hogy két iskolában egy tanított. Ma pedig 83 olyan iskola van, ahol anyanyelvükön tanulhatnak a gyermekek. Gimnáziumról, főiskoláról, egyetemről a felszabadulás előtt álmodni sem mertek. A mi iskolánk 140 délszláv kisdiákot vezet végig a tudomány labirintusán. Radety Toso és Brcán Szvetozár, a két deszki fiatal elgondolkozva hallgatja igazgatójuk szavait. Mindketten a gimnázium második évét járják és így már egyéves tapasztalatokra tekinthetnek vissza. — Bizony nagyon örültek otthon, hogy tovább tanulhatok szüleim nyelvén — csillog Brcán Szvetozár szeme. — Erdészmérnök leszek — mondja —. Minden vágyam, hogy közepesrendű bizonyítványom idén kijavítsam —. Erős akaraterő sugárzik szeméből. Radety Tosót először Hódmezővásárhelyre szerették volna küldeni szülei mezőgazdasági iskolába. — Addig harcoltam, míg beleegyeztek, hogy Pestre jöjjek gimnáziumba. — Szegeden végezte a gimnáziumot az egyik nővérem, most Battonyán tanárnő, a másik a szerbhorváth főiskolán tanár — szólal meg újra Brcán Szvetozár. — Boldog és vidám itt az éle* tünk — meséli Toso —. Kirándulunk. Sokat voltunk a Vidám Parkban, -állatkertben. moziba majdnem minden szombaton megyünk, színházba is járunk. Tizenkét óra van. Csengetnek. Kezdődik a második osztályban a földrajzóra. A tanárnő, Visinszkij Viktória sárga kendőjét átveti vállán. Bizony már hideg van. Kosztalitye Szpomenka kint áll a térképnél. Szépen felel. Utána Radety Toso lép ki a padból, kezébe veszi a mutatópálcát. — Románia éghajlata kontinentális — nézi a térképet s szépen felel. Minden kérdésre válaszol. — Toso az egész anyagot jól tudja — dicséri Visinszkij elvtársnő. Radety Toso a helyére siet. Felelete után szép nagy négyes kerül az osztálykönyvbe. Toso szeme nagy elhatározást tükröz. — Legközelebbi feleletem ötös lesz! —> határozza el. Vidám, gondtalan évek röppennek el a délszláv gyermekek feje felett. Egyre többen és többen tanulnak tovább, kerülnek az egyetemekre, főiskolákra. Radety Toso és Brcán Szvetozár elindult a többiekkel karöltve a kis deszki faluból, hogy elnyerje a tudomány zászlaját s kibontsa sokat szenvedett népe fölött. Tavaly a Rózsák-terén lévő gimnázium tanulóinak több mint fele jutott a magasabb tudományok otthonába s lépte át az egyetemek küszöbét. Jankovics Borivoj — és még sokan mások — a Szovjetunióban tanulnak tovább. Óriási lehetőségek állnak a fiatalok előtt. A ragyogó jövő fénye már itt leng körülöttünk. A tanulók holnap már győztesen ragadják kezükbe a tudás fegyverét és használják fel a dolgozó nép javára. A szegedi járás községeiben készülnek a járási béketalálkozóra A szegedi járás legjobb békeharcosai november 15-én tartják meg találkozójukat. Erre í napra lelkes készülődés folyik mindenütt a járás községeiben. A jugoszláv határmenti Szőreg község délszláv és magyar dolgozó parasztjai esténként nyolcasával, tízesével sokszor jönnek össze egyik vagy másik házban. Rádiót hallgatnak, újságot olvasnak, a napi munkáról, nemzetközi helyzetről, a békéről beszélgetnek. Kovács Györgyné büszke arra. hogy az ő házában többször tartottak ilyen békebszélgetéseket. Jovanov Bogdán, a szőregi Vörös Rózsa termelőszövetkezetben dolgozik. Náluk arról folyik a szó osténkint, mennyire megváltozott Szőregen is az élet: a magyarok és délszlávok nem ellenségek többé, hanem barátok, testvérek. Szőregen a magyarok és délszlávok házaiban az elmúlt két hét alatt közel félszáz ilyen beszélgetés szilárdította, erősítette az emberek békeakaratát. Sándorfalván Szinok Gábor, az általános iskolában tanít. Nyáron kapta meg a „kiváló pedagógus" kitüntetést. De nemcsak mint kiváló nevelőt, hanem mint kiváló békeharcost ismerik községszerte. Ezért keresik fel sokszor a sándorfalvi dolgozó parasztok, hogy beszélgessenek vele. A sándorfalviak úgy beszélték meg, hogy díszes lapon küldik el békeüzenetüket a járási találkozóra. Megírják: ezért harcolnak a békéért, hogy soha többé ne térhessen vissza az ötvenezerholdas Pallnvicini őrgrófoknak és kasznáraiknak uralma. A tápéi dolgozó parasztok is készítenek békeüzenetst. Ezeket a gyékényből font „híres tápéi szatyoréba teszik és így adják majd át a járási béketalálkozó résztvevőinek.