Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-22 / 222. szám

% KEDD, 195.3 SZEPTEMBER 22. a SílSmSiiGRSZSG Megvan a lehetőség arra, hogy a haladó erők Ázsiát a béke erődjévé tegyék C. M. Malenkov elvtárs beszéde a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tiszteletére adott ebéden Moszkva, szeptember 20. (TASZSZ) „Mélyen tisztelt miniszterelnök, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének mélyen tisztelt tagjai! Engedjék meg, hogy itt, Moszkvában üdvözöljem önöket és az önök személyében a hős koreai népet, amely megvédte szülőföldjét az intervenciósok támadásaival szemben. A szovjet emberek az egész haladó emberiséggel együtt mélységes barátságot éreznek a koreai nép iránt. Ma az a szó, hogy „koreai", a nemzeti szellem magasztosságának és szilárdságának jelképévé, a haza szabadsága és függetlensége nemes és önfeláldozó szolgálatának jelképévé vált. A dicső koreai nép új, nagyszerű oldalt írt a felszabadító harcok történetébe. És ez az oldal arra tanít, hogy nincs olyan erő a világon, amely megtörheti azt a népet, amely saját kezébe vette sorsát. Két forrás táplálta a koreai hazafiak győzelmi akaratát, a koreai hazafiak bátorságát és hősiességét a harcban: ügyük mélységes igazságának tudata és az a példátlan szolidaritás, amelyet az egész haladó emberiség tanúsított a koreai nép iránt. A kinai népi önkéntesek halhatatlan hőstette azoknak a megbonthatatlan kötelékeknek tanúbizonysága volt, amelyek egybekapcsolják Ázsia népeit. Ez a Keleten bekövetkezett új korszak jele. az ázsiai népek ama elszántságának jele, hogy kivívják és megvédik a nemzeti szabadságot és függetlenséget és nem engedik meg, hogy Ázsia új világháború tűzfészkévé váljék. A békeszerető népek hálásan elismerik a koreai nép és a kinai népi önkéntesek történelmi érdemeit. A koreai nép és a kinai népi önkéntesek megvédték a béke ügyét a Keleten és nem kis mértékben lehűtötték az új világháború kirobbantására törekvő agresszorok hevét. A dicső koreai és kinai hazafiak Korea mezőin vívott hősi harcukkal igen érzékeny csapást mértek a reakciós erők messzemenő terveire, amely tervek arra irányulnak, hogy elnyomják Ázsia é« a csendesóceáni térség népeinek a nemzeti szabadság és függetlenség- útján történő előrehaladását. Az agresszív körök nem akarnak számolni azzal az elvitathatatlan ténnyel, hogy a múlté már az a régi Ázsia, amelynek sötét elnyomás és a népek külföldi erők által való leigázása volt az osztályrésze. Meg szeretnék állítani, meg szeretnék hiúsítani a keleti népek újjászületésének azt a nagy folyamatát, amely korunk egyik legfontosabb vonása és amely lelkesítő távlatokat tár az egész modern civilizáció további fellendülése elé. Akadhat-e napjainkban olyan amerikai, akinek eszébe jutna azt állítani, hogy a 13 északamerikai gyarmatnak az a több mint 175 évvel ezelőtt hozott határozata, amely gyarmati függőségük megszüntetéséről és az Amerikai Egyesült Államok megteremtéséről szólt, nem a történelmi fejlődés aktusa. Találhatunk-e napjainkban olyan amerikait, aki azt állíthatná, hogy a függetlenségi nyilatkozat törvénytelen jellegű, minthogy nyilvánvaló igazságként hirdette ki a népnek azt a jogát, hogy olyan elvek alapján és olyan formában .teremtse meg a hatalmat, „amelyeket a legelőnyösöbbnek tart biztonságának és boldogságának elérése érdekében". Ilyen amerikai természetesen nincs. Nos, ebben az esetben miért van az tehát, hogy befolyásos amerikai körök durván beavatkoznak a keleti államok belső ügyeibe, blokáddal zárják el őket és háborút provokálnak ellenük, ha ezeknek az államoknak a népei olyan kormányformát választanak, amely nem felel meg a washingtoni politikusoknak ? Ugylátszik, igen sajátságos filozófia érvényesül itt: az, hogy — szerintük — ami illett az amerikaiaknak már a XVIII. század végén, nem illik a kínaiaknak, indiaiaknak, koreaiaknak, indonéziaiaknak még a XX. század második felében sem. Ez azonban a fajelmélet régi nótája, ez olyan politika folytatásának megkísérlése, amely dacol a népek történelmi haladásának ügyével. És ha egyes amerikai vezetők megengedik maguknak azt, hogy eközben a „régi gyarmati politika" ellenségeinek köntösében díszelegjenek, akkor be kell ismerni, hogy új gyarmati politikájuk messze maga mögött hagyja a terjeszkedés minden eddig ismert példáját és hogy e politikájuk agresszív jellegű és a világ gyökeres újrafelosztására 'rányul az Amerikai Egyesült Államok javára. Itt lenne az ideje, hogy megértsék: a történelem nem azok előírása szerint fejlődik, akik konzerválni szeretnék a történelmet, akik meg szeretnék állítani a népek előrehaladását a fejlődés útján, akik az emberiség tegnapját szeretnék az emberiség jövőjére kényszeríteni. A keleti országokkal kapcsolatos külpolitikájukat csak azok korlátozhatják a legelmaradottabbat, a legkorruptabbat, a legrothadtabbat megtestesítő személyek és csoportok támogatására, akik nem vetnek számot azzal, hogy mi történik a világban. Csak azok az emberek, akik szántszándékkal mesterségesen bonyolulttá akarják tenni a keleti helyzetet, csak azok engedhetik meg maguknak azt, hogy lekicsinyeljék a nagy kinai népet és reményeket fűzzenek a Csang Kai-sek-klikk-féle népellenes söpredékhez. Az ilyen politika rövidlátó politika. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni az Ázsiában és a csendesóceáni térségben végbemenő gyökeres változásokat, amelyek rányomják bélyegüket az Ázsiában és a csendesóceáni térségben élő több mint egymilliárd ember háború utáni életére. A koreai fegyverszünet megkötése kétségtelenül rendkívül fontos mérföldkövet jelent abban a harcban, amelyet az összes békeszerető erők az agresszió és a nemzetközi kalandok erői ellen vívnak. A koreai fegyverszünet szemléltetően megmutatta, hogy a békeszerető erők kivívhatják az elmérgesedett nemzetközi problémák kellő megoldását, ha közben kitartást és állhatatosságot tanúsítanak. Megbocsáthatatlan volna azonban figyelmen kívül hagyni az agresszív erők új keleti cselszövéseit. E cselszövések célja teljesen világos: felborítani a koreai fegyverszünetet, kiélezni a helyzetet Ázsiában és a Csendes-óceán medencéjében. Mint ismeretes, az Egyesült Államok külügyminisztere és Li Szin Man nemrégiben szerződést írt alá. E szerződés szerint az Amerikai Egyesült Államok „határozatlan időre" jogot kapnak arra, hogy szárazföldi, haditengerészeti, és légierőket helyezzenek el „a Koreai Köztársaság területén, vagy annak közelében". Más szóval, eddig a háborúval indokolták az amerikai fegyveres erők délkoreai tartózkodását, most pedig majd az úgynevezett kölcsönös biztonsági szerződéssel indokolják. A dolog lényege pedig változatlan marad: Dél-Koreát továbbra is az Egyesült Államok katonai felvonulást területének akarják megtartani. Ez természetesen szöges ellentétben van a koreai kérdés végleges békés rendezésének és az ázsiai biztonság megszilárdításának követelményeivel. Hozzá kell még tenni azt is, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányköreinek a politikai értekezlet összetételét és munkarendjét illető kérdésekben elfoglalt álláspontját — ezen értekezlet összehívását a koreai fegyverszüneti egyezmény írja elő — a békeszerető erők jogosan ítélik el. Az említett állásfoglalás következtében kimaradt az értekezletről India, továbbá néhány más keleti állam, amelyeknek' az értekezleten való részvétele indokoltsága nem lehet kétséges. Mindez általában arra mutat, hogy az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei megszilárdítani igyekeznek a megteremtett korai fegyverszünetet és további lépést kívánnak tenni a koreai kérdés végleges és békés rendezése felé. Annál nagyobb felelősség hárul minden békeszerető erőre. Ezek az erők az egész világon, így a Keleten is uralkodó nemzetközi feszültség további enyhítését szolgáló új erőfeszítések kiindulópontjává tehetik a koreai fegyverszünetet és meg is kell ezt tenniök. Az objektív feltételek lehetővé teszik Kelet haladó társadalmi erőinek, hogy Ázsiát a béke erődjévé tegyék és forrón kell óhajtani, hogy Ázsia valamennyi népe sikereket arasson ennek a nemes feladatnak megoldásában. Ezen objektív feltételek között döntőfontosságú a Kinai Népköztársaság nemzetközi súlya és politikája. Az imperialista csoportoknak a Kínában gyakorolt uralomért vívott sokévtizedes harca a nemzetközi kapcsolatok különös feszültségét teremtette meg Keleten. A Kinai Népköztársaság most hatalmas és stabilizáló tényező Ázsiában és a Csendes-óceán medencéjében. Éppen azért dühöngenek az agresszió mesterei, mert Kina örökre megszűnt játékuk és kizsákmányoló tevékenységük tárgya lenni, mert Kina nemcsupán formailag, hanem a valóságban is szuverénitást szerzett, mert nem statisztaként szerepel a nemzetközi porondon, hanem független, önálló politikát folytat. A világon új nagyhatalom jelent meg. Ez a nagyhatalom valamennyi békeszerető erővel együtt védelmezi a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának érdekeit. Ez igazán döntőfontosságú történelmi eredménye a nemzetközi élet utóbbi évtizedekben lefolyt fejlődésének. Ez az eredmény nemcsupán a bejárt utat, hanem a távlatokat is megvilágítja. Ugyanakkor egyes körök agreszszív politikát folytatnak Kínát illetően és azzal próbálkoznak, hogy elszigeteljék a Kínai Népköztársaságot. Világos, hogy a mai nemzetKÖZÍ helyzetben minden, a Kínai Népköztársaság esetleges ©elszigetelésével* kapcsolatos számítás nem egyéb, mint az élettől elszakadt és valóságérzéküket elvesztett emberek reakciós utópiája. Vájjon nem ideje-e már irattárba helyezni azt a politikát, amely a józan ész és a történelmi szükségszerűség ellenére abból indul ki, hogy ma el lehet dönteni a nagy Kína nélkül a népek közti béke megteremtésére vonatkozó fontos kérdéseket. A békeszerető Szovjetunió és a békeszerető Kínai Népköztársaság megbonthatatlan barátjága a béke hatalmas támasza. íme, ezért köszönti ezt a barátságot minden nép, amely a népek közti béke megszilárdítása egyik elsőrendű fontosságú feltételének tekinti e barátságot. Ázsia és a csendesóceáni medence valamennyi országa a béke és a Kelet biztonsága megszilárdulásának jegyében fejlődve, kivételes lehetőségeket nyerne a békés gazdasági kapcsolatok megteremtésére, mind egymásközt, mindpedig a világ más népeivel. S ez viszont megteremtené a szükséges feltételeket arra, hogy új módon lehessen hozzányúlni a sok állam részéről az ázsiai országoknak nyújtandó építő jellegű és hatékony segély kérdésének megoldásához. Kedves barátaim! Engedjék meg, hogy önökön keresztül tolmácsoljam a hős koreai népnek valamennyi szovjet ember szívélyes baráti érzéseit. A népeink közti barátság országaink szuverénitása és függetlensége kölcsönös tiszteletének szilárd alapján, annak a készségnek alapján épül, hogy kölcsönösen készek vagyunk a béke és a nemzetközi biztonság szilárdításának ügyét szolgálni. Ez azt jelenti, hogy a népeink közötti barátságnak minden alapja megvan ahhoz, hogy tovább szilárduljon és fejlődjék. A Szovjetunió népei örvendenek, hogy a nagy kínai népet is megbonthatatlan barátság fűzi a koreai néphez. A kínai nép hős fiai koreai földön, az igazság diadaláért, a koreai nép szabadságának és függetlenségének nevében ontott vérükkel pecsételték meg a barátságot. Éljen hát és virágozzék örökké Kína és Korea népeinek dicső barátsága. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a nemzeti egységének újjáteremtésére, békére és haladásra törekvő koreai nép legjobb reményeit testesíti meg. Nem kétséges, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság már a legközelebbi jövőben nagy sikereket arat majd az ország gazdasági életének és kultúrájának újjáépítése és továbbfejlesztése, népe jólétének fellendítése terén. A Szovjetunió minden eszközzel segíti a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, hogy behegeszthesse az intervenciósok ütötto sebekei. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néptömegei az intervenciósok ellen vivott súlyos harcokban az egész világ előtt megmutatták hatalmas eggyéforrottságukat és egységüket, amelynek alapja a koreai dolgozó nép történelmi H szegedi gárás versenyre írnia fta a makói járási az őszi myn&áx sikere érdekében A szegedi járási tanács a községi tanácsokkal megbeszélve elhatározta, hogy versenyre hívja ki a makói járást az őszi mezőgazdasági munkák és a begyűjtés sikere érdekében. A versenykihívás szövege az alábbi: 1 Vállaljuk, hogy az őszi munkáknál az agrotechnikai módszereket a legszélesebb körben alkalmazzuk. A szántás-vetés gyors és jóminőségben való végrehajtása érdekében a gépállomások traktorait teljes egészében kihasználjuk; ugyanakkor számbavesszük az egyéni fogaterőket és előre tudatjuk mindenkivel, hogy kinek mennyi földet kell felszántania. Vállaljuk, hogy a kiszelektorozott, megcsávázott őszi gabonát teljes egészében géppel vetjük. E munkák sikeréért a tömegkapcsolatot a legnagyobb mértékben kiszélesítjük. Az állandó bizottságok és a versenybizottsági tagok aktíváinak számát megkétszerezzük. Ezek az aktívák az őszi munkákban lemaradt valamennyi termelőt meglátogatják. Minden héten községenként legalább két esetben kisgyűléseket tartunk. Ezeken a kisgyűléseken a mezőgazdasági és begyűjtési felelősök lesznek az 'előadók. A pártszervezetekkel és a tömegszervezetekkel a kapcsolatot szorosabbra fűzzük. O Az ősziek betakarítására, valamint a szántás-vetés, trágyázás és a begyűjtés sikere érdekében ütemtervet készítettünk. Vállaljuk, hogy mind a tsz-ekkel, mind az egyénileg dolgozó parasztokkal az őszi betakarítást és az őszi kapások begyűjtését legkésőbb október 25-ig százszázalékban befejezzük. a) A kukorica törését legkésőbb október 13-ig befejezzük. A napraforgó- és kukoricaszárat a szedéstől számított hét napon belül letakarítjuk a földről. b) A cukorrépát a gyári beütemezés szerint határidőre betakarítjuk. A takarmányrépát ugyanakkor, legkésőbb október 25-re, felszedjük. c) Gondoskodunk arról, hogy a betakarított terményeknek megfelelő raktár és tárolóhely álljon rendelkezésére. A tárolóhelyeket, górékat, vermeket előre elkészítjük a téli tárolásra. O A jövő évi bő termés elérése érdekében gondot fordítunk arra, hogy az őszi vetésű növények magvait megfelelően előkészített, morzsalékos, ülepedett talajba vessük. A vetéstervet az alábbiak szerint teljesítjük: Az ősziárpát szeptember 28-ra, a rozsot szeptember 30-ra, a búzát pedig október 25-re elvetjük. 4

Vetés előtt a földet a terme• lőszövetkezeteknél 23—25 centiméter mélyen, az egyénieknél 18—20 centiméter mélyen minél előbb felszántatjuk. r Az őszi mélyszántást, elsősorban előhántós ekékkel, legkésőbb november 19-re befejezzük. Az őszi begyűjtési tervünket az alábbi határidőkre teljesítjük: a burgonybegyüjlést szeptember 28-ra, a napraforgóbegyüjtést október l-re, a kukoricabegyüjtést október 15-re maradéktalanul teljesítjük. A begyűjtés sikerét kisgyülésekkel is elő kívánjuk segíteni. Ismertetjük a dolgozó parasztokkal a kormánytól kapott kedvezményt. Az állandó bizottságokat, versenybizottságokat és a tízes házcsoportvezetőket állandóan tájékoztatjuk a begyűjtés állásáról. Az állandó bizottságokon, versenybizottságokon és tízes házcsoportvezetőkön, valamint azok aktíváin keresztül odahatunk, hogy a fent megadott határidőkre egyetlen hátralékos se legyen járásunk területén. A munkák során az osztályellenség minden lépését szem előtt tartjuk és leleplezzük az esetleges szabotálókat. Ezzel kapcsolatban segítségül hívjuk a községek kiváló dolgozó parasztjait is, akik már ezidáig bebizonyították: mindenben igyekeznek eleget tenni kötelességüknek: A szegedi járás nevében: Farkas István járási tanácselnök, Nóvák Lajos mezőgazdasági osztályvezető, Fodor József begyűjtési osztályvezető, Kerekes János versenybizottsági elnök. A járási párlbizattság a kommunisták mozgósításával sogíti a versenykihívásban vállaltak teljesítését 1. A szegedi járási tanács versenykihívását a járási pártbizottság is támogatja olyan formában, hogy a községi pártszervezetek bevonásával a kommunistákat aktíva üléseken mozgósítjuk, hogy a versenyfclajánlásban és a munkákban járjanak élen. 2. A verseny kiszélesítése érdekében a községi pártszervezetekkel együtt munkatervet készítettünk, melyben megszabjuk, hogy az őszi munkák elvégzése idején hány kisgyűlést tartanak és hogyan ellenőrizzék a pártszervezetek a községi tanácsok munkáját a verseny kiszélesítése érdekében. 3. A járási pártbizottság tagjai és munkatársai a községekben konkrét segítséget adnak és ellenőrzik a községi pártszervezetek által készített munkaterveket: hogyan hajtják végre a verseny kiszélesítését. Ezenkívül a járási pártbizottság egy tagja minden héten résztvesz a járási versenybizottság! üiéseir. A járási versenyzászlót minden két hétben a munkában élenjáró községnek juttatjuk. 4. Pártszervezeteink a községi pedagógusokat is segítségül hívják, hogy az őszi munkákról az iskolásgyermekekkel dolgozatot írassanak és szemléltető faliújságokat készítsenek. 5. Pártszervezeteink minden pártmegnyilvánuláson dicséretben részesítik a munkában élenjáró dolgozókat. 6. Azokban a községekben, ahol több tszcs van, ott a csoportok között párosversenyt kezdeményezünk. A verseny szervezésébe bevonjuk a gépállomások pártszervezeteit és politikai helyetteseit is. Ugyanakkor községi pártszervezeteink is nagy gondot fordítanak a termelőszövetkezetek őszi munkáira és vzrsenyére. Szegedi járási pártbizottság nevében: MAKRA ANDRÁS titkár Attlee rádióbeszéde a nemzetközi helyzetről London (TASZSZ). Attlee, az Angol Munkáspárt vezetője szeptember 19-én rádióbeszédet mondott. Emlékeztetett Churchill május 11-i alsóházi beszédére és kijelentette: „Szomorú, hogy ezt a kezdeményezést elhanyagolták. Ehelyett Washingtonban megszervezték Salisbury, Dulles és Bidault találkozóját". Attlee a távolkeleti helyzettel kapcsolatban, rámutatott, hogy az Egyesült Államok „határozottan ellenezte" India részvételét a koreai politikai értekezleten és ezzel megfosztotta az értekezletet egy igen nagy ázsiai ország közreműködésétől. „Igen veszélyesnek tartom ezt az irányzatot — mondotta Attlee. — Amerika gyanúsan tekint mindenkire, aki nem osztja teljesen az amerikai szempontokat. Ugy gondolom, hogy ezt tükrözi a külpolitika terén bizonyos türelmetlenségi irányzat, amely sok ember értelmét megzavarja". „Ezenkívül — folytatta Attlee — az Egyesült Államok még fokozottabban kezdte ellenezni, hogy a kinai népi kormány elfoglalja helyét a Biztonsági Tanácsban, azt a helyet, amely joggal Kináé. Az a tény, hogy ezt a helyet továbbra is a hitelét vesztett Csang Kai-sek maradvány foglalja el, akadály a béke felé vezető úton". A 16 ország nyilatkozatával kapcsolatban. amelyet az angol kormány is aláírt, Attlee kijelentette: „A fenyegetések állandó megismétlése nem észszerű módszer a külügyek vezetésére". vívmánya; a munkásosztály és a parasztság szövetsége, őrizzék koreai testvéreink továbbra is szemük fényeként ezt a megszentelt szövetséget és fáradhatatlanul gondoskodjanak minden eszközzel való szilárdításáról. Engedjék meg, hogy kifejezzem meggyőződésemet, hogy a hajnali harmat országa — ahogy Koreát nevezik — mihamarabb megszerzi a teljes békét és minden tekintetben a fellendülés útjára lép. Emelem poharamat a Szovjetunió és Korea megbonthatatlan barátságára, a hős koreai népre, koreai kérdés végleges békés rendezésére és a koreai nép nemzeti egységének újjáteremtésére, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányára és az ön egészségérc miniszterelnök elvtárs".