Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-17 / 218. szám

trrrm-ec: DtLMAGYflRORSZflG vasarnap 1953 szeptember 318 Trieszt az olasz-jugoszláv ellentétek középpon tjában Augusztus utolsó napjaiban a világsajtó arról számolt be, hogy az olasz és a jugoszláv kormány között kiélesedtek az ellentétek a trieszti kérdéssel kapcsolatban. A jugoszláv kormány azzal fenyege­tőzött, hogy hivatalosan annektálja Trieszt Szabad Terület ©B« öveze­tét, az olasz kormány pedig kato­nai intézkedéseket hajtott végre Olaszország keleti határain. Pár nap alatt 4 ízben történt éleshangú diplomáciai jegyzékváltás, melynek során mindkét kormány a másikra igyekezett hárítani a felelősséget a történtek miatt. A jugoszláv kor­mány szeptember 4-i — legutolsó — jegyzékében katonai Intézkedé­seket helyezett kilátásba arra az esetre, ha az olasz kormány nem vonja vissza csapatait az olasz-ju­goszláv határvidékről. Tito szep­tember 6-i beszéde csak növelte a két ország között amúgyis patta­násig feszült helyzetet, olyannyira, hogy a három atlanti nagyhatalom — Anglia, Amerika és Franciaor­szág — Rómában és Belgrádban akkreditált nagykövetei is megbe­széléseket tartottak ebben az ügy­ben. A Trieszt Szabad Terület körüli viszály még soha sem mérgesedett el ennyire; ezzel magyarázható egyrészt az olasz és jugoszláv köz­vélemény izgalma, a sajtó harcias állásfoglalása, másrészt az, hogy a trieszti kérdés egyszerre világpoli­tikai jelentőségű üggyé lett. Mind az olasz, mind a jugoszláv kormány magáénak követeli Trieszt Szabad Területet és mindkét ország kor­mánya és sajtója szenvedélyes hangú beszédekben, nyilatkozatok­ban és cikkkekben igyekszik érve­ket felvonultatni álláspontja mel­lett. Mit értünk Trieszt Szabad Terület, valamint e terület „A" és „B" övezete alatt? Trieszt Szabad .Terület elnevezés alatt az Adriai-tenger északi ré­szén fekvő Trieszt kikötővárosát és a várost körülvevő, korábban Júlia tartománynak nevezett terület — kiterjedése 1279 négyzetkilométer — egyrészét értjük. Ezt a Trieszt Szabad Területet két részre osztot­ták: nyugati és kelet övezetre. A nyugati övezet, amely közel fek­szik Olaszországhoz, ©A- övezet­ként, a keleti övezet, amely Jugo­szlávia területe mellett fekszik, ©B* övezet néven ismeretes. Trieszt városa és kikötője az -A* övezet­ben terül el. A második világhá­ború utáni párizsi békeértekezle­ten Olaszország és Jugoszlávia egy­aránt a magáénak követelte Tri­eszt Szabad Területet. Olaszország legdöntőbb érve az volt, hogy Tri­eszt és környéke az első világhá­ború után Olaszországhoz tartozott, a jugoszláv kormány ezzel szem­ben azzal indokolta követelését, hogy Trieszt Szabad Terület lakos­ságának nagyobbik fele szlovén és horvát nemzetiségű. A Külügymi­niszterek Tanácsa által összehívott párizsi békeértekezlet egyik állás­pontot sem tette magáévá, hanem az úgynevezett ©francia vonal- el­fogadásával a Julia-tartomány egy részét elkülönftette és azon létre­hozta az úgynevezett Trieszti Szabad Területet az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának védelme alatt. A terület igazgatá­sát kormányzó látja el, akit 6 tagú kormányzótanács ' segít munkájá­ban. A kormányzótanács tagjai a kormányzón kfvül n kormányzóhe­lyettes, a kikötő igazgatója és a Szabad Terület Tanácskozó Testü­lete által a kormányzó hozzájáru­lásával Wjelölt három tag. A kor­mányzó és helyettese, valamint a kikötő igazgatója sem olasz, sem jugoszláv állampolgár nem lehet. Az ©A* övezetet az angol-ameri­kai csapatok szállták meg és a tri­eszti kormányzó kinevezéséig ott megalakult az angol-amerikai ka­tonai igazgatás, mfg a »B« öveze­tet a jugoszláv hadsereg szállta meg. Ebben az övezetben ma is működik a jugoszláv katonai igaz­'gntás. Olasz csapatok nincsenek sem az ©A*, sem a ©B* övezetben, mert Olaszország a második világ­háborúból vesztes félként került ki, a trieszti területet pedig a győztes szövetségesek szállták meg. Munkanélküliség és nyomor Az angol-amerikai katonai köz­Igazgatás következtében Trieszt Szabad Terület afféle kísérleti ryúl szerepét tölti be: a város- gazda­sági életének rovására próbálják ki az összes amerikai gazdasági ter­veket, elképzeléseket. Trieszt 262 ezer főnyi lakosságának ' jelenté­keny része a kikötőkben, a hajó­kon és a hajógyárakban végzett munkákból élt. Egészen más a helyzet ma. Trieszt kikötője elvesz­tette korábbi nemzetközi jelentő­ségét és csupán alkalmi áruforgal­mat bonyolít le. A hajógyárak r.agyrésze egyik napról a másikra tengődik. A teherforgalom jelenté­keny része azokból az árukból te­vődik össze, amelyek Triesztben a különböző amerikai gazdasági ter­vek, akciók keretében és a Tri­esztben, valamint Ausztriában ál­lomásozó amerikai és angol meg­szálló haderők részére érkeznek. Általánosságban ezek az áruk az összforgalom 30 százalékot te­szik ki. Az amerikai áruk konkur­renciája úgyszólván lehetetlenné teszi a Triesztben gyártott árucik- | kek értékesítését és ez a dasági válságnak, a lakosság egyre csökkenő életszínvonalának. Egy öt tagból álló trieszti család létmi­nimuma havonta körülbelül 60 ezer lira. Ez az összeg, ez a kereseti lehetőség a legtöbb trieszti ember számára elérhetetlen. A munkások és a magáncégek kisebb alkalma­zottai, akik az összes dolgozók 63.4 százalékát alkotják, havonta 24—30 ezer lira fizetést kapnak, az ifjak és a nők még ennél is ke­vesebbet. A városban élő több mint 30 ezer nyugdíjas többsége nyomorúságos segélyben részesül csupán: 19 ezren közülük havi 3300 lirát kapnak fejenként! Amíg a trieszti polgárok bizonyos rétege a lehető legnagyobb jólétben él, ad­dig a munkásnegyedekben dühöng a nyomor és a munkanélküliség. A munkanélküliek száma eléri a 14 százalékot — a dolgozó lakosság számához viszonyítva! A munka­nélküliek serege évenként 3000 fiatallal gyarapodik. Ezek az ada­tok még nem tükrözik vissza a tényleges helyzetet, mert a hivata­los statisztika csak az olyan mun­kanélkülieket tartja nyilván, akik­nek állandó lakóhelyük van, vi­szont Triesztben több mint 50 ezer hajléktalan ember él. A lakosság óriási adókat fizet a nagy bürokratikus apparátus fenn­tartására. Ez az apparátus a költ­ségvetés több mint 60 százalékát emészti fel, míg közcélokra csupán a költségvetés 13 százalékát fordít­ják. Minden lakos évi átlagban 7000 liga különféle adót fizet, ebből 4300 lirát költenek a közigazgatási ap­parátus fenntartására. Az összes adóknak csupán 5 százaléka egye­nesadó. A kisemberek — kapita­lista recept szerint — összehason­líthatatlanul több adót fizetnek, mint a nagytőkések. A ©Giornale de Trieste* című trieszti lap kö­zölte, hogy az elmúlt esztendőben a trieszti adóhivatal csupán .109 olyan adózót talált, akiknek évi jö­vedelme az ötmillió lirát megha­ladja. Valójában arról van szó, hogy a pénzügyi hatóságok segéd kezet nyújtanak a tőkések adócsa lási üzelmeihez Egy közismert hal­kereskedő egyetlen üzleten nem kevesebb, mint 25 millió lirát ke­resett, adóját azonban 4 millió lira évi jövedelem után vetették ki.. A lakosság nyomora a kereskede lem pangására, a belső piac szű­külésére, a termelés további csök­kenésére vezet. Ez további munka­nélküliséget eredményez és még re­mény sincs arra, hogy belátható időn belül gazdasági javulás kö­vetkezhessék be. Politikai kísérletek középpontjában Trieszt és lakossága nemcsak gaz­dasági, de politikai kísérletek esz­köze ls. Az a kompromisszumos megoldás, amit a párizsi békeszer­ződés Triesztre és Trieszt Sza­bad Területre vonatkozóan elfoga­dott, az angolszászok részére a po­litikai manőverezés legteljesebb le­hetőségét nyújtja. Attól függően, hogy mikor melyik kormány támo­gatására volt és van szükségük, ígérték és ígérik oda Trieszt Sza­bad Területet Jugoszláviának is, Olaszországnak is. Az 1948-as olasz választások alkalmával Anglia, Amerika és Franciaország elköte­lezte magát, hogy Trieszt Szabad Területet Olaszország kapja meg teljes egészében. Ezzel az ígérettel De Gasperi akkori miniszterelnök választási győzelmét segítették elő. Most, hogy Olaszország az an­golszász hatalmak részére — a leg­utóbbi választások eredményeként — nem az eddigi lehetőségek ha­zája többé — sietve taktikát vál­toztattak. Dulles amerikai külügy­miniszter a közelmúltban bejelen­tette, hogy az amerikai kormány gyakorlatilag megtagadta az 1948. évi háromhatalmi nyilatkozatot, vagyis nem hajlandó hozzájárulni Trieszt Szabad Terület Olaszor­szághoz történő csatolásához. John Foster Dulles kijelentése nemcsak a nyugati, hatalmak Trieszt Sza­bad Területtel kapcsolatos kétszínű játékát leplezte le, de az olaszor­szági kereszténydemokrata kormá­nyok megtévesztő játékát is. Ezek a kereszténydemokrata kormányok valójában a Trieszt Szabad Terü­let kérdésében elfoglalt álláspont­jaikkal álcázták az atlanti straté­gia nemzetellenes politikáját. Ami­kor azután egyrészt a jugoszláv katonai misszió washingtoni tár­gyalásai, másrészt a jugoszláv kor­mány és az angolszászok között meginduló, Trieszt Szabad Terület­tel is összefüggő megbeszélések leplezhetetlenné tették a ténye­ket, a Pella-kormány színpadias pózzal próbálta helyzetét menteni: csapatokat küldött az olasz-jugo­szláv határra. Ez az ügyetlen ali­bikeresés csak arra volt jó, hogy port hintsen a monarchistálc és a fasiszták szemébe, hiszen tudott dolog, hogy Olaszországnak nincs nemzeti hadserege, mivel az olasz csapatokat teljes mértékben az at­lanti vezérkaroknak rendelték alá. Pár nappal az olasz kormány eme komikusan ható lépése után újabb meglepetések érték az olasz közvéleményt: Pella kormánya késznek mutatkozott, hogy bármi­lyen, Dulles által ajánlott kompro­misszumos megoldást elfogadjon. Az olasz kormány ilyen természetű kilátásai sem a legrózsásabbak: legjobb esetben is Trieszt Szabad Terület néprajzi alapon történő kettéosztásáról lehetne szó >— ez azonban azt jelentené, hogy Olasz­országnak le kellene mondania az ©A* övezet egyrészéről is. Mi hát a megoldás ? Az egyetlen lehetséges megoldás csupán az lehet, ha alkalmazzák a békeszerződés rendelkezéseit: vég­rehajtják a két övezet egyesítését, kivonják az idegen csapatokat és Trieszt Szabad Terület számára szabad, demokratikus önkormány­zatot biztosítanak. Átmeneti meg­oldásként az Egyesült Nemzetek Szervezetének el kell rendelnie a jelenlegi katonai kormányzat meg­szüntetését és Trieszt Szabad Te­rületén egységes, polgári közigaz­gatás létesítését. Ez az átmeneti megoldás lehetővé tenné Trieszt Szabad Terület egyesítését és azt, hogy e terület lakossága az Egye­sült Nemzetek Szervezete alapok­mányának szellemében gyakorolná a demokratikus szabadságjogokat. Trieszt Szabad Terület kérdésé­nek ilyen szempontok szerint tör­ténő rendezése nemcsak a béke­szerződés előirásainak megvalósítá­sát jelentené, de a trieszti, az o!asz és a világ haladó erői álláspontjá­nak maradéktalan érvényesülését Külpolitikai krónika Sokaf akar a szarka .., Az Egyesült Államokbeli William Jenner köztársaságpárti szenátor (Indiana állam) szerfölött harcias egyéniség. 1944-ben szá. zados volt a: amerikai légierőnél, s ezen a címen éveken át pátié, kot- kapott szenátori tiszteletdíján felül, továbbá hadirokkantnyug­díjat élvezett. 1953. elején azonban kiderült, hogy William Jenner sohasem szagolt puskaport. Mindig tisztes távolságra tartózkodott a hadműveletek színhelyétől és sohasem szolgált harcos alakulat­nál. Igy azután búcsút kellett mondania „hadi"-rokkantnyugdíjá­nak. Harciassáqa ellenben nem csillapodott. Jenner lángold hévvel küzd a haladó amerikaiak ellen. A sze. nátus belbiztonsági albizottsága modern inkvizitorainak egyike• Egyidejűleg követeli, hogy alkalmaz:ák az „erő politikáját" a Szov. jetunió, Kína és a népi demokratikus országok ellen. Harcias fel­hívásainak állandó Insérözenéje az a szokásos tanácsa, hogy az ame­rikaiak küldjenek másokai harcolni maguk helyett. Augusztus elején nyíltan az alábbi programmal lépett fel: — A Szovjetunióval szomszédos országok felfegyverzésének politikáját kell folytatni, hogy az amerikai csapatok visszatérhes. senek az Egyesült Államokba• Fel kell fegyverezni és katonai ki­képzésben kell részesíteni a délkorcaiakat, a japánokat, taivani kínai­akai és a többi „szabad" ázsiai ország erre alkalmas elemeit. Meg kell engedni, hogy amerikai ,,önkéntesek" ezrei harcoljanak C any Kai sek oldalán Kína ellen. A kelet európai országokból szökött árulókat ruhával és fegyverrel kell ellátni s támogatni kell azt n törekvést, hogy ezek a „bátor és hős emberek" akcióba lépjenek ezzel a fegyverrel Kelet-Németországban és Kelet-Európán más országaiban. William Jenner programmjában „politikai" akciók is szere­pelnek. , Javasolnunk kell Oroszországnak, hogy haladéktalanul von­ja ki csapatait Németországból és Ausztriából-.. Ha Oroszország nem lenne hajlandó erre, iparkodni fogunk kizárni az ENSZ-böl, s ha leszavaznának bennüket vagy vonakodnának a ftvazáslól, ezt olybá fogjuk tekinteni, mintha arra szavaznának, hogy lépjünk ki uz ENSZ-böl.,. Mint látjuk, ez igen messzemenő program.m. Egyetlen egy dolog hiányzik belőle — a realitás. Értelmes ember, ha elol­vassa, csak ezt mondhatja rá; sokat akar a szarka, de nem birja a farka. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozatai új minisztériumok megalakításáról is. Petrovics István Egyiptomban a köztársaság megdöntésére és a monarchia helyreállítására irányuló összeesküvést fedeztek fel Moszkva (TASZSZ) A Szovjet­unió Legfelső Tanácsúnak Elnök­sége a Sz»vjelunió minisztertaná­csániak előterjesztésére a gépkocsi, közlekedés szervezésének megjaví­tása., az ipari és mezőgazdasági tö­megrakományok, valamint az uta­sok gópkocsiszállításának biztosí­tása, az új közutak építése fej. •esztésének és a meglévők ki_ használásának megjavítása érde­kében határozatot hozott a Szovjet­unió Szövetségi-Köztársasági gép­kocsiközlekedési és gépkocsiútügyi minisztériumának megalakításáról. A Szovjetunió gépkccsiközléke. (lési és gépkocsiútügyi miniszté. riumának a Szovjetunió Miniszter, tanácsa által jóváhagyott jegyzék a'apján vállalatokat és szerveze­teket adtak át. A Szovjetunió gépkocsiközleke­dési és gépkocsáútügyi miniszteré­vé Lihacsov Iván Alekszejevicset nevezték ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá. nak Elnöksége a Szovjetunió Mi_ nisztertanácsának előterjesztésére az ország ásványkincseinek kom­plex és tervszerű geológiai felku­tatása, a szovjet népgazdaság szűk. ségleteinek ásványi készletekkel történő biztosítása, valamint ez ország ásványi kincsei védelmének jobb megszervezése érdekében ha­tározatot hozott a Szovjetunió geo­lógiai és ásványkincsvédelmi mi_ nisztériumának megalakításáról és átadta neki a Szovjetunió Minisz­tertanácsa által jóváhagyott jegy­zékben foglalt vállalatokat és szervezeteket. A Szovjetunió geo­lógiai és ásványkincs-védelmi mi­niszterévé Anlropov Pjort Jakov. levicset nevezték ki. A Szovjetunió Legfelső Tanáosá_ nak Elnöksége a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának előterjesztésérc határozatot hozott a Szovjetunió repülőipari minis Átriumának meg­alakításáról és átad'a ennek a mi­nisztériumnak a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa által jóváhagyott jegyzékbe foglalt vállalatokat és szervezeteket­A Szovjetunió repülőipari mi­niszterévé Gyetnentyev Pjort Va_ sziljevioset nevezték ki. Az ENSZ-közgyűlés 8. ülésszakának megnyitó üléséről London (MTI) A londoni rádió jelentése szerint Szalah Szalem egyiptomi propagandaügyi minisz­ter jelentette, hogy a kormány a jelenlegi rendszer megbuktatására és a monarchia helyreállítására irányuló összeesküvést leplezett le. Az összeesküvést — mint Szalah legfőbb I Szalem mondotta — külföldi impe­szervezték: ©Az volt a céljuk, hogy elégedetlenséget szítsanak, különö­sen a hadsereg tisztjei körében*. Szalah Szalem bejelentette azt is, hogy Egyiptom a brit csapatok visszavonásának feltételeként nem hajlandó résztvenni egy úgyneve­zett ©közös nyugati védelmi rend­oka az egyre mélyülő trieszti gaz- rialisták és hazaáruló egyiptomiak szerben*, New York (TASZSZ). Szeptem­ber 15-én New Yorkban megnyílt az ENSZ-közgyűlésének 8. ülés­szaka. Az ülésszak előzetes napirendjén több mint hetven kérdés szerepel, köztük az ENSZ főtitkárának be­számolója az ENSZ munkájáról, a biztonsági tanács, a gazdasági és szociális tanács és a gyámsági ta­nács beszámolója. Megvitatásra kerül a tuniszi és a marokkói kér­dés is. Ezt a két kérdést az ázsiai, az arab és más országok javasla­tára tűzték a közgyűlés előzetes napirendjére. A közgyűlés „a Korea egyesíté­sével és újjépítésével foglalkozó ENSZ-bizottság" beszámolójával kapcsolatban megtárgyalja a ko­reai kérdést is. Ezidőszerint az összes küldöttségek figyel­me ara a javaslatra irányul, amelyet Csou Fn-la.j, a Kinai "Népköztársaság külügyminiszte­re terjesztett elő és amelyben indítványozza, hogy az F.NSZ­közgyűlés 8. ülésszakán vitas­sák meg a koreai kérdéssel foglalkozó politikai értekezlet résztvevőinek kérdését. A Szovjetuniót az ENSZ-közgyű­lés 8. ülésszakán képviselő küldött­ség vezetője A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, a Szovjetunió ál­landó képviselője az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az ENSZ-közgyűlés 8. üléssza­kát Pearson, Kanada képviselője, a közgyűlés 7. ülésszakának elnö­ke nyitotta meg. A 8. ülésszak elnökének megvá­lasztása előtt A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője szólt hozzá a napirendhez. Javasolta, hogy a Kinai Népköztársaság kép© viselői foglalják el Kína jogos helyét a közgyűlésben és az ENSZ egyéb szerveiben. Rámu­tatott, hogy több kérdés, így például a koreai kérdés meg­oldásának kísérletei a Kinai Népköztársaság képviselőinek részvétele nélkül nem járna gyakorlati eredménnyel. Dulles, az Egyesült Államok kép­viselője javasolta, hogy a közgyű­lés az idei évben ne vizsgálja meg a Kínai Népköztársaság ENSZ-beii képviseletének kérdését. Lengyelország, az Ukrán SZSZK* Csehszlovákia és a Bjelorusz SZSZK képviselői támogatták a Szovjetunió javaslatát. Anglia kép­viselője viszont az amerikai javas­lat mellett szólalt fel. A. J. Visinszkij másodszor is fel­szólalt és rámutatott, hogy bár Dulles azt javasolja, halasszák el a kérdés tárgyalását és ne ezen r.z ülésszakon döntsenek róla, az Egyesült Államok képviselője a valóságban egyszersmindenkorra el akarja odázni a kínai nép törvé­nyes jogainak helyreállítását. A közgyűlés negyven szavazattal nyole ellenében, nyolc tartózko­dással úgy határozott, hogy első­nek az Egyesült Államok javasla­tát teszik fel szavazásra. A javas­lat mellett 44-en, ellene tízen sza­vaztak, két küldött tartózkodott a szavazástól. Ilymódon elfogadták az Egyesült Államoknak azt a ja­vaslatát, hogy az idén ne vizsgál­ják meg a Kínai Népköztársaság ENSZ-beii képviseletének kérdését. A Szovjetunió javaslatát nem tet­ték fel szavazásra azzal az ürügy­gyei, hogy a közgyűlés elfogadta az Egyesült Államoknak e javaslatot ©kizáró* indítványát. A közgyűlés 8. ülésszakának el­nökévé Pandit Nehru asszonyt, In­dia képviselőjét választották meg,

Next

/
Thumbnails
Contents