Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-11 / 213. szám

2 PÉNTEK, 1953 SZEPTEMBER 11. Paríeu Az iskolai pártszervezetek alapvető feladatai ' Az elmúlt tanítási év sok hasz­nos tapasztalatot ad a tanintéze­teinkben működő pártszervezetek­nek. Ahol jól dolgozott a párt­szervezet és megvolt a harmónikus összhang a párt és állami vezetés között, ott az évvégi eredmények­ben tükröződik a jó munka gyü­mölcse. Az 1953/54-es tanév á kormány­programm alapján még több és jobb munkát vár az iskoláinknál dolgozó nevelőktől. A feladat si­keres megoldásának biztosítéka az alapszervezetek jó munkája. A Központi Vezetőség irányelvei meg­szabják a párt előtt álió feladato­kat. Éppen ezért szükséges, hogy megjavítsuk pártunk belső életét. A legfőbb figyelmet a káderek ne­velésére kell Irányítani. Ezért rendszeresebben foglalkozzunk a nevelőtestület tagjainak szakmai­ideológiai oktatásával. Ezt a fon­tos feladatot nem egy Iskolai pártszervezet másodrendű kérdés­nek tekintette. Nem adtak párt­tagjaink kellő segítséget az okta­tásban résztvett nevelőknek, nem ellenőrizték felkészülésüket, ami­nek következtében többször elő­fordult, hogy a konferenciákon készületlenül jelent meg egy-egy nevelő. Ezen a hibán okulva a legfőbb feladat, hogy minden Is­kolánál biztosítsák a továbbkép­zésben résztvevő nevelőknek és gyakorlóévescknek a heti két ta­nuló félnapot. Párttagjaink pedig ellenőrizzék a tanuló félnap he­lyes kihasználását. A marxizmus-leninizmus tanu­lása magában véve azonban nem elég. Ezt hasznosítani kell a gya­korlatban ls. Erre nevelőinknek bőven megvan a lehetőségük. A marxizmus-leninizmus tanítását építsük be a tantárgyak anyagába. Ehhez a munkához a nevelőtestü­letek képzett tagjai sok segítséget tudnak adni. Minden erőnkkel és tudásunkkal harculjunk a politikai frázisok hangoztatásának kiküszöböléséért, mert ezzel nem visszük előre az óra színvonalát, sőt rontunk rajta. Meg kell szüntetni az iskolai pártszervezeteknek meglehetősen elterjedt lebecsülését. Nem egy esetben párttagjaink maguk sem látják, hogyan dolgozhat eredmé­nyesen egy 3—5 tagból álló párt­szervezet. Ennek a helytelen né­zetnek az eredménye az, hogy sok Iskolában csak papíron vagy leg­több esetben azon sem működnek a nevelőtestületen belől a népne­velők. Párttagjaink egyrésze úgy gondolkodik, hogy a nevelőtestület egy nagy család, amelyen belől népnevelőmunkára nincs szükség. Az ilyen helyeken a pártszervezet nem Ismeri a nevelők személyi problémáit sem. Ezért fordult elő például az üllésl általános iskolá­nál, hogy Muladí elvtárs és még több nevelő a saját pénzéből vette meg több alkalommal az adminisz­trációhoz szükséges papíranyagot. Ha pártszervezeteink felfigyelnek nz Ilyen helytelen és káros jelen­ségre, akkor el tudjuk kerülni ne­velőink bosszúságát és biztosítani tudjuk a zavartalan munkát. A pártmunka másik fontos fel­adata az Iskoláink életében, hogy segítséget adjon az Iskola egysze­mélyi felelős vezetőjének, az igaz­gatónak. Közös erővel számolják fel a naplopást, késést és gondos­kodjanak az Iskolára vonatkozó rendszabályok pontos betartásáról. A pártszervezet munkája nem­csak a nevelőtestület belső ügyeire terjed ki, hanem kiterjed a szülői ház felé ls. Ezért fontos, hogy ne­velőink Ismerjék a napi politikai eredményeket, amelyeket a család­látogatások alkalmával felhasznál­ni és hasznosítani is tudnak. A családlátogatások alkalmával a pártszervezet konkrét feladattal bízhatja meg a nevelőt, Így a kor­mány által biztosított kedvezmé­nyek megmagyarázását. A szülői munkaközösségeken ke­resztül is megvitatható a tanulók munkafegyelme mind az iskolán belől, mind pedig az Iskolán kí­vül. Helyes módszer az, ha az is­kolák pártszervezetei felveszik a kapcsolatot azokkal az üzemi pártszervezetekkel, ahol a tanuló szülei dolgoznak. Az üzemek vagy vállalatok pártszervezetei is sok segítséget adhatnak az iskolai fe­gyelem megszilárdításához. Az Iskolán belől feltétlenül fon­tos a DISZ és az úttörő szerveze­tekkel való rendszeres foglalko­zás. A tanév elején segítsünk a DISZ vezetőségi tagok kiválogatá­sában és évközben is kísérjük fi­'gyelemmel a munkájukat. Az 1953/54-es tanév sikeres alap­jait rakhatjuk le akkor, ha a tag­gyűlésen a Központi Vezetőség irányelveinek alapján tárgyalják meg a párttagjaink az Iskola kom­munistái, de az egész nevelőtestü­let előtt álló legfontosabb fel­adatokat. Erre a taggyűlésre, de a taggyűlésekre általában nemcsak a titkárnak kell fel­készülnie, hanem fel kell készül­nie a vezetőség többi tagjainak, sőt minden egyes párttagnak. A Központi Vezetőség irányelveinek alapján javítsuk meg taggyűléseink színvonalát és bíráljuk meg azt a párttitkárt, aki nem készít megfe­lelő beszámolót. A titkári beszá­moló számos pártszervezetnél nem adja a kívánt követelményt. A legutóbbi taggyűlésen a Csongrád Sín-utcai iskola párttitkárának be­számolója rövid és emellett rend­szertelen volt. Az ilyen beszámolót joggal bírálják meg párttagjaink, mert kevés segítséget ad munká­jukhoz és nem jelöli meg azokat a feladatokat, amelyeket pártunk tűzött ki a nevelőtestületek kom­munistái elé. Fonód Ferenc, a Csongrádmegyei Pártbizottság munkatársa Nagygyűlés a Szegedi Textilművekben A Szegedi Textilművek dolgozói csütörtökön délután nagygyűlést tartottak, amelyen megtárgyalták, hogy a kormányprogramm megva­lósításával kapcsolatban milyen nagy feladatok várnak az üzem dolgozóira ls s hogy miképpen oldják meg ezeket a feladatokat. A virágokkal, zászlókkal feldí­szített kultúrtermet zsúfolásig megtöltötték a délelőtti műszak dolgozói. Péter Szilveszter elv­társnak, az üzemi pártbziottság titkárának megnyitó szavai után Nagy Sándor elvtárs, főmérnök mondott beszédet. Elmondotta, hogy az üzem valamennyi dolgozója nagy örömmel fogadta az árle­szállítás hírét, amely minden család életszínvonalát jelentő­sen emeli. Nagy József ládabontónak például, akinek kilenc gyermeke van, csak a kenyér, szappan, cukor és láb­beli árának csökkentése mintegy félezer forint megtakarítást jelent évente. Hangsúlyozta: ha azt akar­juk, hogy életszínvonalunk to­vábbra is emelkedjen, akkor a Szegedi Textilművek dolgozóinak is az eddiginél még nagyobb részt kell vállalniok a kormánypro­gramm megvalósításából. — üzemünknek nem minden dol­gozója mondhatja el nyugodt lelkiismerettel, hogy eléggé < hozzájárult munkájúval az ár­leszállításhoz. Gyakran előfordul, hogy többen igazolatlanul nem jelennek meg munkahelyükön, vagy egyéb fe­gyelmezetlenséggel gátolják az üzem tervteljesítését. Ez is egyik oka annak, hogy a Szegedi Textil­művek, amely bár többször volt a büszke élüzem cím tulajdonosa, most lemaradt a tervteljesitéssel. Ahhoz, hogv a szeptember havi tervet maradéktalanul teljesítsék és behoznák a lemaradást, a hó végéig naponta minden műsznk fonónőjének egy kiló­val többet kell termelnie, mint eddig. Ha ezt teljesítjük, akkor segítjük elő becsülettel kormányunk pro­grammjának további megvalósítá­sát. Nagy Sándor főmérnök beszéde utón felszólalt a nagygyűlésen résztvevő Benke Valéria, az Or­szágos Béketanács titkára, akinek beszédét nagy tetszéssel fogadták az üzem dolgozói. A nagygyűlésen még szá­mos párosversenykihívás hangzott el, amelyek mind azt szolgálják, hogy az üzem behozza lemaradá­sát s teljesítse szeptember havi tervét. Molnár Lajosné sztaháno­vista keresztorsózó a »C*-műszak fonónőtt hívta párosveresnyre. Kántor József bálapréselő vállalta, hogy eddigi 126 százalékos telje­sítményét 130 százalékra emeli. Nagymihály Istvánné fonónő arról beszélt, hogy az ő szülei, akik cse­lédek voltak, még rendes ruhát munkát végez, hogy ezzel ls előse­gítse üzemük tervteljesftését. Péter Jolán, aki az üzem fiatal­ságát képviselte a bukaresti VIT-en, az imperialista államok elnyomott, munkanélküli fiatalsá­gának szomorú életéről beszélt. El­mondotta, hogy amíg azok éhez­nek, az állandó áremelkedés kö­vetkeztében, nálunk életszínvonal­sem tudtak neki vásárolni. Neki | emelkedés a jó munka jutalma. — most két kisgyermeke van s kere­setéből eddig is szépen tudta őket ruházni, s most az árleszállítás után még könnyebb lesz a róluk való gondoskodás. Vállalta, hogy ezentúl még jobb Vállalom, hogy eddigi teljesítmé­nyemen felül én is egy kilóval töb­bet gyártok, hogy hozzájáruljak üzemünk tervének teljesítéséhez s dolgozóinknak közszükségleti cik­kekkel való fokozottabb ellátásá­hoz. Külpolitikai jegyzetek mmmmmmm—mm^^•h^^^^h^^hbhb^r Egy amerikai atom tudós jósán véleménye A hidrogénbomba kipróbálásáról közzétett szovjet kormány* közlemény visszhangja még mindig erős. A nyugati, közte az ame­rikai lapok hasábjain diplomaták és tábornokok, közéleti személyi­ségek és tudósok továbbra is kommentárok áradatában taglalják & amerikai hidrogénbomba-monopólium megszűnésének jelentőségét és következményeit. E kommentárok között felkelti a figyelmei Dr. Ralpli Lepp amerikai atomtudós augusztus 23-i televíziós nyilat, kozata. Dr- Lepp, aki az atomenergiabizottság tagja volt, tökélete* sen tisztában van azzal, mennyire hazug az az állítás, miszerint az amerikai atomtudomány „kivételes" helyzetben van, s más ország, többek között a Szovjetunió, nem képes önállóan megoldani a hidro­génbombagyártás problémáját. Dr. Lepp kétségkívül tisztában van ennek a hazugságnak céljával is. A cél: a megfélemlítés, a zsaro. lás és a diktátumok washingtoni politikájának megkönnyítése. Az Egyesült Államok hidrogénbomba-monopóliumának megszűnése sú. lyosan érinti ennek a politikának képviselőit. Ráadásul az a tény, hogy a Szovjetunió birtokában van a hidrogénbomba-gyártás titká* nak, szétoszlatta azoknak illúzióit is, akik az Egyesült Államok ,,ki­vételes helyzetének" meséje1 kitalálták. Dr. Lepp eléggé színesen festette az illúzióknak ezt a világát. ) —„Irreális világban akartunk élni — mondotta. — El akartuk hitetni magunkkal, hogy bizonyára senki másnak nem áll módjában alombombát, s még kevésbbé hidrogénbombái előállítani..." Az Egyesült AUamok vezelőkörvi nyilván összetévesztették vágyálmaikat a valósággal, amikor ilyen illúziókai táplálták álla­pította meg keserűen dr. Lepp• A világuralom amerikai igénylői el­túlozzák lehetőségeiket és erejüket.« lebecsülik más országok lehető_ ségeit, főleg a szovjet ország, a szovjet társadalom, s az élenjáró szovjet tudomány alkotó erejét és lehetőségeit. Dr. Lepp nem hajlandó továbbra is ilyen illúziókban ringatni magát. Elismeri az orosz tudósok tehetségét, a szovjet tudomány és technika rohamos fejlődését és sajnálkozva utal arra, hogy ugyan­akkor ,az Egyesült Államokban a tudomány hanyatlik". Az amerikai atomtudós kigúnyolja az olyan zugpolitikusokat, akik továbbra is *az Egyesült Államok atomtilkainak elveszésével" indokolják az amerikai atom- és hidrogénbomba-monopólium, meg­szűnését, 8 még mindig remélik, hogy az atom- és hidrogénbomba­gyártás fokozásával az Egyesült Államok tartani tudja majd fölé* nyét ezen a téren. Amikor a tudósító, akinek dr. I-epp nyilatkozott, megjegyezte, hogy nemrég Bradley tábornok kifejezésre juttatta eb beli reményét, az atomtudós így válaszolt: — Megdöbbent, hogy magas kormánykörökben is él ez a* illú­zió. Tévedésben varnak- I Az amerikai atomtudós józan véleménye megérdemelné, hogy felfigyeljenek rá. Reménytelen az a politika, amely nem a reális va­lóságon, hanem illúziókon épül fel... A jugoszláv kormány árpolitikája a dolgozó parasztság kirablásának eszköze Szófia (MTIJ A -Napred*, a ju­goszláv forradalmi emigránsok Szófiában megjelenő lapja, a jugo­szláv kormány árpolitikájával és annak a dolgozó parasztság hely­zetére gyakorolt hatásával kapcso­latban a többi között a következő­ket írja: Mint az "Ekonomszka Politika* című belgrádi folyóirat ez év má­jus 14-i számából kitűnik, a közszükségleti cikkek ára 1938-hoz viszonyítva 1444 szá­zalékkal, a ruhaneműek és ci­pők ára 2063 százalékkal emel­kedett, míg a mezőgazdasági termények ára csak 1260 szá­zalékkal nőtt. A mezőgazdasági termények és az iparcikkek közötti árkülönbö­zetből eredő, a parasztság szem­pontjából hátrányos helyzetből óri­ási hasznot húznak a kereskedel­mi vállalatok, amelyek a piaci árakat diktálva arra kényszerítik a parasztokat, hogy áruikat nekik adják el. E vállalatok tevékenysé­gét a kormány számos intézkedés­sel tovább könnyíti. Az idei aratás idején például a búza felvásárlási árát 80— 140 dinárról 23 dinárra csök­kentették kg-kint. Ugyanakkor kg-kint 15—18 dinárral fel­emelték a gabonaszállítási dí­jakat, amivel megnehezítették a parasztok számára a gabona értékesítését. A felemelt díjszabás alól mentesí­tették a "Zsitopromet* monopo­lista gabonafelvásárlási vállalatot, Ez a politika tönkreteszi a ju­goszláv mezőgazdaságot 'és a dol­gozó parasztok százezreit. IY/1 égegyszer megcsillant a lenyugvó nap fé­nye a piroscserepes házak tetején. Szürkülni kezdett a láthatár. Kiskundorozs­ma csendjét kocsik zörgé­se vágta ketté. Hazafelé tartottak a földekről is a dolgozók. A toronyóra nem­rég verte el a hatot. Ilyen­kor — ősz felé — korán sötétedik és Dorozsma fő­tere is hamarabb megélén­kül. A mozi, a földműves­szövetkezet, a cukrászda előtt fiatal párok, fiúk, lá­nyok sétálnak. Sokan van­nak bent a földművesszö­vetkezet boltjában és a cukrászdában is. Az árle­szállítás után jóval több cukor, kenyér, ruha és más egyéb fogyott el a boltban, mint azelőtt. A mozi is telt házat mutat, hisz egyharmadával csök­kentek helyárai. Igen örül­tek a dorozsmaiak annak, hogy a minisztertanács és a párt határozata értelmé­ben most már több pénz jut a szórakozásra ls. A villany fénye végig­pásztázza a Felszabadulás­utcát. A házak ablakából rádió hangja árad szerte­szét. Egy-egy pillanatra Olykor-olykor a sétálók ls megállanak, dúdolják a ze­ne dallamát. U elszabadulás-utca 51. Kis család ül az asz­talnál. Vacsorához készü­lődnek. — De azért ugye meg­vesszük a rádiót? — kér­dezi férjétől Kónya Já­nosné, A Kónya-család negyedéves terve Férje, a szikár, csontos­arcú Kónya János, a Sze­gedi Keramit-téglagyár élenjáró dolgozója, lassan ejti ki a szavakat: — A pocának veszünk eleséget.., — Már kérte a húgom, hogy vigyük vissza a rá­diójukat — fűzi tovább magyarázólag Kónyáné. Férje nem szól semmit. Kényelmesen vágja a ke­nyeret a szalonnához és félszemével a néprádióra tekint. Táncdal tölti be a kis lakás minden zugát. Kónyáné felkel az asztal­tól, a fényes tűzhelyről (melyet egybekelésük után vásároltak) leveszi a meg­melegített ételt és férje elé teszi. — Tudod, hogy lejjebb ment a rádió ára is; ami 1405 forint volt és most 1270 forintért kapható. Mivel férje még most se szólal meg, Kónyáné szá­molni kezd. — A cipő, amit Jancsi­nak akarunk venni 67 fo­rint helyett 55, a bakancs is 25 százalékkal olcsóbb Én 80Q forintot kapok álta­lában havonta a Pamutszö­vődében. A mult hónap­ban 105 százalékot értem el a munkában. Fizetéskor 900 forint körül hozok haza. Miközben ezeket mondja Kónyáné, férje elgondolko­zik. Azon bizonyára, hogy ő ls megkapja az ezer fo­rintját minden hónapban, hisz a 3600 tégla helyett naponta 1600-al többet hor­danak be a kemencébe. — Valóban ideje is vol­na venni egy szép rádiót — vélekedik önmagában Kónya elvtárs, csontos ök­lét fejéhez támasztva, de mivel helytelennek tarta­ná mindjárt ráállni a fele­sége szavára, még most sem szól semmit. Néhány perc múlva egy bizonyta­lan kérdést azért megkoc­káztat: — No — és biztos, hogy u 800 forintot megkapod? — Sőt többet, egész biz­tos — vágja rá gyorsan Kónyáné és magabiztosan kijelenti: — Hétfőn 121, kedden 122, szerdán pedig 124 szá­zalékot értem el. Ügy gon­dolom, hogy ma sem ma­radtam le Miksi Janosné mögött. Kiszámolhatjuk, hogyan is futja hát min­denre. í41 sakhamar papír ésce­^ ruza kerül az asztal­ra és a házaspár jóllakot­tan, összebújva számol: És a számok beszélnek... A három és féléves Jan­csira gondolnak először, aki a nagymamáiknál van és csak minden szombaton hozzák . haza. Utána sorra­veszik a saját szükségletei­ket. Fizetéskor körülbelül kétezer forintot kapnak összesen. Ezen vesznek az egy héttel ezelőtt vásárolt disznónak kukoricát. Ha­vonta a kenyérárból 12 fo­rintot, a szappanból, ami­ből hetenként általában egy darab szükséges — a három hónapra 12 darab kell — szintén 12 forintot takarítanak meg. A cukor­ból havonta 9.60-at, ami három hónapra 28 forint Kenyérből Szappanból Cukorból havi 12— Ft .. 4 - „ 9-60 80-at Jelent. Ezek csak a mindennapi cikkek, de je­lentős megtakarítás számol­ható a többi vásárlásból is, A 42-es férficipő, amit no­vemberben szeretnének ven­ni, 329 forint helyett 246 forint 50-ért vásárolható meg. Csak hozzávetőleges meg­takarítás a mindennapos cikkeknél a következő: három hónapra 36— F» 12— „ 28.80 ., 73 80 Ft A Jancsi cipőjét, ami 67 forint helyett most 55, tel­jesen a napi fogyasztási cikkek árának csökkentése révén megvehetik. A 11.80 maradjon Jan­csinak cukorkára — úgyis nagyon szereti — jelenti ki Kónya elvtárs. — De az is olcsóbb 14 százalékkal — vág közbe Kónyáné. — Több cukorkát fo­gyaszt maj el, hadd nőjön — jelenti ki a férj. — No és a rádió? — kérdi mostmár nem olyan félénken Kónyáné. — Ügy gondolom... — egyezik bele Kónya elv­társ — havonta ... úgy hi­szem 400-at félretehetünk és így az év végére már meg lesz a rádió ára is. Felesége boldogan öleli át Kónya elvtársat. Meg­csókolják egymást. Az asz­szony szeme az örömtől könnyes. És mintha már látná is a kis néprádió he­lyén a szép Szupert — az ő rádiójukat. A Kónya-házaspár most nagyon-nagyon boldognak érzi magát. A Felszabadulás-utcán a moziból, a cuk­rászdából a Szegedről ér­kező utolsó villamosról ha­zafelé tartanak a fiatalok is. Valamennyien a leg­újabb kormányintézkedés­ről, az árleszállításról be­szélgetnek. Olcsóbb a mozi, az édesség, a ruha és az élelem — gondtalanabb a kiskundorozsmaiak élete ls. Sok-sok család tervezge­tett ezen az estén Kónyá­ékhoz hasonlóan nemcsak a községben, hanem az egész megyében, az egész ország­ban. A késő éjszakába nyúlt, amikor a kis házak ablakaiból eltűnt a fény. Csak az utcák maradtak vi­lágosak, mintegy jelképez­ve: világos az út, amelyen boldogan haladunk mindig — előre ... Kiss György

Next

/
Thumbnails
Contents