Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-08 / 210. szám

KEDD. IMS, SZEPTEMBER 8. 3 Röpgvűlés a Szegedi Kenderfonógyárban ' Hétfőn reggel a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói fél hat után alig pár perccel, már mindannyian benn voltak az üzemben. Röpgyűlésre jöttek össze. Pártunk és kormányunk legújabb intézkedéséről folyt a szó. Már kétszer történt egyes iparcikkeknél árcsökkenés, de még Ilyen nagyarányú, árleszállítás nem volt — mondotfo Bürgés, Mihályné elvtársnő, a vizesfonóban. Szavait lelkes helyeslés fogadja, majd egy kis összehasonlítást tesz. — Mindez a mi jó munkánk eredménye. Míg nálunk így emelkedik a dolgozók életszínvonala, addig a tőkés országokban egyre nagyobb a nyomorúság. Angliában például 50 -ri>0 százalékkal emelték az iparcikkek 4rát. Amint befejezte rövid beszédét, Berta Jenöné elmondotta, hogy könnyebb lett családjának nevelése az árleszállítással. Két kis gyermeke van és bizony elég sok ruhát szaggatnak. Most, hogy olcsóbb lett a textiláru, több ruhát tud vásárolni gyermekei részére. Figura Józsefné a legjobb dolgozók egyike a vizesfonó üzemrészben. <5 is felszólalt a röpgyűlésen. Arról beszélt, hogy többet kell termelnünk, mert ez az alapja, hogy életszínvonalunkat tovább emeljük. A szárazfonó munkásnői is már a röpgyűlés megkezdése előtt azt számítgatták, hogy mit vásárolhatnak és mennyiért. Bundorf Jánosnónak esőköpenyre van szüksége és meg is nézte napokkal ezelőtt az egyik áruház kirakatában, hogy melyiket veszi meg. Örömmel újságolta munkatársainak, hogy most 100 forinttal olcsóbban veheti meg az esőköpenyt. Tizenötéves a kislánya Detári Istvánnénak. Óvónőképzőbe iratkozott be ebben az évben. Édesanyja lódenkabátot és egy szép ruhát akart venni számára. Mindezt 30 százalékkal olcsóbb áron szerezheti be. Boldogan osztoznak egymás örömében a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói a röpgyűléseken és tervezgetéseikben, örömültben mindenütt ott van: „termelésünk növelésével harcolunk tovább." Megnövekedett forgalom az állami áruházakban az árleszállítás után Hány száz forinttal kerül most maíd kevesebbe havonta egy csáád éMmve? Ezt kérdtezik most, az árleszállítás után, mindenfelé Sokon megkísérlik kiszámítani, mennyivel tud. .rak így többet vásárolni. A jó munka gyümölcs* itt van előttünk. Könnyebb, gondtalanabb, vidámabb lesz az élet. Az emiberek örömmel fogadták a hírt a a legtöbb helyen már előre eltervezték, hogy bútort, vagy ágyneműt, törfllközófr ruhaszövetét, kabátot vagy mást vásárodnak. Szombaton este ,Wkn» kisiettek a Lenin-utcáiba, hogy megnézzék, nincsenek-« mér kitéve az új árak. A kirakatok előtt megjnegátltak. Benn az üzletben is világos voH. Ingújjra vetkőzött dolgozók szorgoskodtak a puttók körül. Biztos az árleszállítás miatt vaunak ilyen későn benn — jegyezték meg és erről meg is győződhettek, amikor egymásután rakták ki az árleszállítást jelző kis festett papírtáblácskákat. Vasárnap aztán nem volt olya a kirakat, amely előtt ne lett volna Visebb csportosulás. Keresztül húzott és me'lette lényegesen kisebb jegyű számok villództak a szemek előtt. A sétáló fiatal, idősebb házaspárok karjukat szorosabbra fonták ég szabad kezükkel igyekeztek pontosan megmutatni. — Azt ott, látod, több mint száz forinttal olcgóbb. A megmaradt pénziből pedig veszünk a gyereknek... A cukrászdákban, az éde-sé^boltokba-n mégegyszer annyi sütemény, keksz, nápolyi, csokoládé, cukorka fogyott el mint mádkor. A moziban nem lehetett jegyet kapni. Egy serdülő fiú — aki min. dig a'z első sorokban szokott ülni — leb:ggyeaztett ajkkal jelentette ki társainak: — Sajnos, nem kaptam, csak 1.30-a,. jegyet, pedig vehettem volna drágábbat is. — De azért jól esett az a kis málna, amit a megmaradt pénzből vásárolhatott. A Fáklya-mioziban esitp két előadást kellett tartani, egyiket benn a zárt teremben, a másikat kinn a kerthelyiségbem, annyira nagy volt a kereslet az ,,Elveszett melódiák" című film jegyei iránt. A 33 százalékkal olcsóbb helyárak vonzották a dolgozókat. Bármerre jár az ember a városban, mindenütt esők olcsóbbságot jókedvet tapasztal. Hétfőn reggel, ahogy kinyitották a Lenin-utcában a 26-os Ruházati Boltot, már is volt b©nm az üzletben három-négy vevő — Abból az olcsó takaróból kérek. A kirakatból már jól ludták az árát. Egyik 373 forint helyett 155 forint lett. egy másik .433 forint helyett 188, vágy 640 helyett 265 forint. Két.három hónap alatt nem adtak'el annyi takarót, mint ezen az egy délelőttön Paplan is jelentős mennyiségben eJfogyott, hisz. az áthúzott 402 forintos ár melleit ott díszelgett a 300 forint Közvetlenül mellette a 7-es számú üzletbe egy dolgozó ment be vásárolni. A kirakatból látta, hogy 480 forintos ziakó, csak 230 forintba kerül, egy nadrágot is igen jó anyaghót 170 forintért kapott, holott ugyanez 234 forint volt. Több, mint 300 forintot takarított meg, hozzátett még a% kétszáz forintot és vett magának egy esőkabátét. A „szép asszony" zománcozott tűzhelyet is nagyon sokan megnézték a Kiskereskedelmi Vállalat kirakatában. Az 1427 forint vastag feketével áthúzva, mellette: 963 Ft. A ,.Piros csoda" kerékpár 1106 fol rint volt. most 800 forintért tolták ki az üzletből a bokiog ve/Ck. Per. sze, nem mindenki vásárol aa etsö 1: apókban. A Csemegekereskedelmi Válla1 at 143-ag számú árudájában az egyik vevőnek, aiki az olcsóbb kenyérrel és cukorral akart éppen hazatérni, így szólt az üzletvezető: — Tetszik látni ott az üzlet elölt azt a háromkerekű Cetfca motorkerékpárt? Bármikor be tetszik szólni, egy hónapban egyszer, vagy tíznapomkint, aimikor összegyűlik a vásárolni valója, akár a 35—01-eS telefonon, akár személyesen, ezzel a motorkerékpárral díjmentesen ha. zaszáliftjuk az árut.. Tizedike után már lehet jönni. Az arcok mosolyogtak. s szívek derülitek délszláv est | HANGULATOS. | ^gft £ rakoríatta a szőregi délszláv és magyar dolgozókat a hercegszántói délszláv népi együttes. Szombaton este nyolckor a kultúrotthon nagytermét zsúfolásig megtöUó közönség feszült érdeklődéssel és lelkes örömnnel hallgatta az új árleszállításról szóló párt- és kormányhatározatot, majd nagy figyelemmel nézte és gyönyörködte vé. gig a vendég népi együttes derűt fakasztó, üde táncait. Az együttes magva a tíztagú, ragyogóan szép jehöbácskai szerb népviseletben nagy hatást keltő tánccsoport, melynek minden száma nagy sikert, forró tapsot aratott. Táncaik a hagyományos néptáncok, de a hagyományápolást nem értelmezik mereven: utolsó, mulatós „csillagtáncuk" bizonyítja, hogy a régi motívumokat ügyesen, hatásosan tudják új tartalommal megtölteni s művészetük „tartalmában szocialista, formájában nemzeti" jellegét megvalósítaniKövesebb sikerük, volt az egyébként igen ötletes humorral leli szovjet egyfblvonásos magyarnyelv vü előadásával: a szereplők — nyelvi nehézségeik mellett — a játék elevenségét sem tudták biztosítani, 8 előadásukban a különben fordulatos jelenet élettelen, rontatod maradt. ZENEKARUK SAJÁTOS hangszínével nemcsak az est nemzeti jellegzetességét erősítette, de hangzatosságá'al, a délszláv népzenére oly jellemző élénk rdmu_ sával a táncok, dalok művészi erejét, hatását is sikerrel fokozta. Kár, hogy az együttes ,,segédszemélyzete'*, így a zene-együttes, — s a műsorbevezető is — hanyag öltözékükkel lerontották az együttes színre lépésével a közönségre ható hangulatot. Ugyanez vonatkozik a vendéglátó község részéről kö. szöntÖt mondóra is. A kuUúro'-thon technika'' fogyatékosságai, a nemodavaló kopott díszlet, az elégtelen és a helytelen beosztású világítás n e p 1 is sokat rontott az együttes szép játékánqk látványosságán. E formainak látszó apróságokra együtteseinknek is, vendéglátó kul túróit hónainknak is több figyelemmel kell lenmiök• A MINDVÉGIG1 Stt*mt sor hazánk nemzetiségeinek Icül/úráHs kivirágzásáról, hagyományos népi kultúrájuk gazdagodásáról vall. A hercegsz&ntóiak vezetőjének búcsúszavai, melyekben a szőregieket hasonló munkára buzdim rotfa s magulchoz vendégszerepSzőregen lésre invitálta, megszívlelésre méltók, nemcsak a szöregick, do valamennyi Icörnyékiinkbeli község, s nem csupán a délszlávok, de a magyar dolgozók számára is. Hiszen a hercegszántói délszláv kullúrcso_ port változatos, jól összeválogatott műsora, melyben szovjet tőmegdal. magyar népdal, szerb tánc egyarúnl helyet kapott, épp népeink kulturális együttélésének, együttműködésének szép jelképe. S ugyanezt jelentelte előadás urán a vendégek és a vendéglátók, szerlek és magyarok, ifjak és öregek hangulatos, vidám tánca a hercegszántói ta-mbura .zenekar zenéjére. üzemeltessék egész nap Kisteleken a vezetékes rádiót ki készülékeiket, mert az néma Kormányzatunk gondoskodása révén vezetékes rádiót kapott Kistelek is és számos azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akiknek házába már bekapcsolták a készüléket. Mint mindenütt, Kisteleken is a dolgozók nagy figyelemmel hallgatják a kormányprogramm megvalósulásaként szinte naponta születő újabb és újabb minisztertanácsi határozatokat, valamint ezeknek a határozatoknak kommentárjait. Azonban a kora reggeli és kora délutáni órákban hiába nyitják marad, mivel a postahivatal új vezetője a készülékek központját nem kapcsolja be. A vezetékes rádióval rendelkezők azt kérik, hogy a rendeletnek megfelelően üzemeltessék Kisteleken is a központi készüléket, hogy a nap minden órájában élvezhessék a rádió adásait sa a rendeletek kommentárjait bármelyik időben hangzik is az el, meghallgathassák. Wolford Györgyné Az Egyesült Államok Kommunista Pártja országos bizottságának nyilatkozata New-York (TASZSZ) A ©Daily Worker- közölte az Egyesült Államok Kommunista Pártja országos bizottságának nyilatkozatát a szeptember 7-i hagyományos munka ünnepe alkalmából. Az országos bizottság felhívja a munkásokat, küzdjenek a békéért és élesen bírálja az amerikai szakszervezeti vezetőket, mert támogatját a Wall-Street monopóliumainak külpolitikáját. Az állandó háborús veszély mellett — mondja a nyilatkozat — az amerikai népet ©a fasizmus rosszindulatú daganata, a mccarthyzmus* fenyegeti s új, komoly gazdasági válság réme rajzolódik ki előtte. A nyilatkozat befejezésül ezt írja: -A munka ünnepén a szakszervezeti mozgalom és politikai szövetségesei előtt a legfontosabb kérdés a békeharc. Minden más kérdés — a munkabér emeléséért, a fasizmus ellen, a szakszervezeti egységért, a független politikai tevékenységért, a kommunista foglyok kiszabadításáért vívott harc — elszakíthatatlan kapcsolatban áll a háború elleni harccal-". Vita Lődi Ferenc Apám című költeményéről A ..Délmaqyarorszáq'- ctüöriöki számában cikk jelent Lődil Ferenc Apóm című költeményéről, j A cikk esősorban az irodalmi ér-, dekessóq szempontjából vizsqálta a verset. Az alábbiakban etil-.e* a vitaindító cikkhez hozzászólást, közlünk. A ©Délmagyarország-" szeptember 3-i számában is felbukkant irodalmunk egyik problémája: miért unalmasak, szürkék költőink, íróink alkotásai? Érdekesebb irodalmat, vonzóbb irodalmat igényel a magyar olvasóközönség soha nem látott méretekben megnövekedett tábora és ezt az igényét vajmi kevéssé elégítik ki íróink, költőink. A problémát szegcdi viszonylatban veti fel a "•Délmagyarországban-" megjelent cikk írója. Somfai László. Az irodalmi kérdésekben való határozott elmélyülést, a problémák megoldásához való komoly közeledést jelenti az, hogy az éltalános megfogalmazású, elvi cikkek után — amilyenek például legutóbb az Irodalmi Újság ilyen írásai voltak — valóban konkrétan, szegedi író legutóbb megjelent művével kapcsolatban foglalkozik a problémával. És ez igen nagy érdeme a cikknek. Voltunk már tanúi irodalmi viták sorsának, melyek az ©elvi alap—tói sohasem, vagy nagy huza-vona után jutottak csak el magához a valóságos irodalomhoz, az irodalmi művekhez, melyeket elsősorban kellett volna gondos alapossággal megvizsgálni. Ami a vita gondolatát is felvető cikkhez való hozzászólásomat elsősorban indította, az. hogy bár a cikk helyes nyomon, a felmerült kérdésnek egy bizonyos műben való megvizsgálására tér, mégsem mondja ki teljesen azt, ami ebben a kérdésben a legfontosabb: mi az oka annak, hogy Lődi verse kívánnivalót hagy az érdekesség szempontjából. A felhozott filozofálás, túlsűrítés és ©mérsékelt *nűgond«, mint tünetek mögött milyen okok lappanganak? |UI egkísérlem, hogy feleletet ad. jak. A probléma kulcsa az irodalmi mű valósághoz való helyes viszonyának a felismerésében rejlik. A cikk szerint Lődi Ferenc Apám című versében életrajzot ad és az életrajz valósága megköti a fantáziáját. Nézetem szerint Lődi nem életrajzot ad és nem is akart adni. A költemény — szerintem — a proletár-apa kemény jellemének, magasértékű embersegének bemutatása a fiú jogos büszkeségéveL Erre kitűnő alkalom az, hogy még betegen is vállalja a munkát. Ennek a ténynek — mely a költemény keretét adja — megalapozása, az ábrázolt jellem sokrétű Kifejtése az, amit a keret egységbe fog. Természetesen ebben elengedhetetlenül helyet kapnak — helyet is kell kapniok — életrajzi adatok, következetes társadalmi, történelmi összefüggések, stb. Tehát a költőt a témául választott valóság nem kötötte szükségképpen, mert a mű elsősorban nem az élettörténet aprólékos alaposságát tartja szem előtt. Ha mégis akadályozták bizonyos életrajzi adatok a munkában, az annak a jele, hogy még fejlődnie kell, mint művésznek. Ha Lődi Ferenc esetleg mégis azt jelentené ki, hogy ő életrajzot akart írni, a valóság akkor sem kerülhet öszszeütközésbe a fantáziával. A valóság nem köti meg a fantáziát olyan értelemben, hogy az a műalkotás színvonalának rovására menjen. A fantázia és valóság viszonyáról Csernisevszkij — a művész alkotóképzeletének bármilyen lebecsülése nélkül — azt tanítja, hogy a puszta kitalálás az, amelyik korlátolt, mert a költő képzeletének látóköre korlátozza. Ezzel szemben a valóság tényei kitágíthatják a szerző felfogását az életről, feleletet adhatnak olyan kérdésekre is, melyekre a szerző egyébként — bármilyen élénk a fantáziája — nem tudna kielégítő feleletet adni. IV em arról van szó tehát, hogy Lődi Ferenc, aki nyilvánvalóan jól ismeri apja életének szinte minden mozzanatát, kitaláljon valamit, amit hozzátéve még érdekesebbé tehetné az apja jellemzésére szánt epizódok sorát. Egyébként a költeményből is nyilvánvaló, hogy Lődi maga sem ragaszkodik mereven, aprólékosan az epizódok megjelenítésében az életrajzi adatok részigazságaihoz. Az itt a kérdés, hogy a költő hogyan gazdálkodott a téma által nyújtott anyag* gal: hogyan szerkesztett és hogyan fogalmazta meg mondanivalóját. Azt helyesen állapítja meg Somfai elvtárs, hogy Lődi müvének érdekessége nem egyenletes. Vannak benne érdekes és kevéssé érdekes részek. Ebben azonban semmiképpen sem a költő apjának az élete, a valóság a hibás, hanem Lődi. Ugyanis felvetődhetik a kérdés, hogy vájjon az összes epizódok a legjellemzőbbek-e apja, a proletár emberi értékére. Jói választott-e a rendelkezésére álló anyagból? A költeménybe foglaltak mindegyikére valóban szüksége volt-e költői célkitűzésének megvalósításához? — mert a téma, egy értékes emberi jellem bemutalása, feltétlenül érdekes, csak az a kérdés, hogyan dolgozta ki a szerző. \ felvetett kérdésekre elsősorban ő maga tudna megfelelni, bár Somfai elvtárs helyesen értékeli máris azokat a részeket, melyek a kívülálló (olvasó) szemében a költemény eszmei mondanivalóját méltán szolgálják. Megjegyzem, ahogy én számoltam, a költemény a kezdő és befejező részeken belül hét, csillaggal elválasztott részre oszlik. Mivel Somfai ötöt említ, csak körülbelül állapíthatjuk meg, hogy melyik részt dicséri és melyiket marasztalja eh A második világháborúról szólóban bizonyos nehezen áttekinthető halmaza a pár szóval érintett eseménytöredékeknek, a következőben a végig pathetikus általánosságban való maradás húzza le az egyébként nagyjelentőségű rész értékét. Az egész mű értékét és egyúttal érdekességét feltétlenül fokozhatta volna Lődi a gondosabb és merészebb szerkesztéssel. Esetleg szerencsés lett volna a háborúról szóló és a felszabadulást dicsőitő részeket összekapcsolni, így a költeményt megrövidíteni, ugyanakkor az összevont részt mozgalmas cselekménnyel megtölteni. Bánt bennünket, hogy éppen ez az időszak megjelenítése szürke és sablonos. A megemlített hídépítés, melyben apa és fia együtt dolgozott, a megemlítés helyett kifejtve dinamikussá tette volna e szakaszát a költeménynek s szép lehetőséget nyújtott volna, mint szimbólum is, A maga egészében az olvasó figyelmét lekötő — ahogy Somfal elvtárs is említette — érdekes költemény emiitett gyengéinek egyik oka az, hogy a költő nem kellő gonddal építette fel a keretet kitöltő részt. Ez szerkesztési hiba. A másik ok, ami zavar abban, hogy a költemény teljesen lekösse figyelmünket, Lődi időnkénti birkózása a kifejezésekkel. Bánt, hogy sokszor megható, a fiúi szeretettől átitatott helyeken kizökkent bennünket a költő a mű hangulatából és ilyen kérdések feltevésére kényszerít: az ember ujjal a kézfejen vannak? A nagy meleg „lohol"-ni szokott? Vagy ez csak sajtóhiba? A fenyő és a rönk az kettő? Fenyőrönk nincs? Van ilyen, hogy valami „túl telhet?" Felnőtt emberre mondhatjuk, hogy „pötyög"? Méghozzá a költő apja, akt már túl van a negyvenen! A töl'őtollról szóló Igen szép epizód első versszakában nem értjük meg a kai tő zárójeles ma gye . rázata ellenére sem, hogy szülei közül melyik népülnök. Hogy az apa az, nz csak később derül ki, igaz, hogy már 4 következő versszakban. És idézhetnénk sajnos tovább is hanyag, vagy erőltetett kifejezésekéi, melyek annál bántóbbak-, mivel a költemény ilyen szempontból szépen, csiszoltán indul és fölötte áll Lődi korábbi müveinek. égeredményben a pé'dák fel. hozása után megállapíthat, jük hogy az érdekesség kérdése egyben a magtisfokú művészi-ég kérdése is. Nemcsak Lődi Ferenc • költeményének esetében, hanem egyáltalán. Ne ér t-s ük persze fél. re: a sekélyes „iz-almasság" a nonyvaircdalom ügyes cselvetése, hogy tartalmatlan-Hágát az olvasó r-ynkábo var-ja. Ha független pro. hlémúl mes-erkediink nz érdekességből, tévútra jutunk/ A valóságot csakugyan művészi módszerrel tükröző, igazi, mély problémát felvető, jól szerkesztőit, közérthetően, szép nyelven meg írt irodalmi mű feltétlenül érdeT kas- És az olvasókkal együtt az esztétika professzora, vagy az irodalomtörténész akadémikus sem ol. vas szívesen unalmas könyvet. Nacsády József