Délmagyarország, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-11 / 187. szám

r KEDD, 1953, AUGUSZTUS If. 5 G. M. Malcnkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén ?. (Folytatás az első oldalról.) A szovjet nép joggal követel tőlünk és elsősorban a közszükségleti cikkeket gyártó ipari dolgozóktól, jóminőségű, szépen kidolgozott, kiváló minőségű árukat. Kötelesek vagyunk tettel felelni erre a követelésre. Minden vállalat kötelessége kiváló minőségű terméket gyártani, állandóan gondoskodva a gyártott termékek jóságáról és szép külső kidolgozásáról. Az a feladat, hogy a közfogyasztási cikkek termelése terén éles fordulatot tegyünk, biztosítsuk a könnyű- és élelmiszeripar gyorsabb fejlesztését. Ahhoz azonban, hogy biztosíthassuk a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését, mindenekelőtt a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről és fellendítéséről kell gondoskodnunk, hiszen a mezőgazdaság látja el a lakosságot élelmiszerrel, a könnyűipart pedig nyersanyagf al. Szocialista mezőgazdaságunk nagy sikereket ért el. Évről-évre növekszik és erősödik a kolhozok társadalmi tulajdonban lévő gazdasága, növekszik a mezőgazdasági termelés. Országunk el van látva gabonával. A háború előtti időhöz viszonyítva jelentékenyén növekedett az állami begyűjtés a gyapot, a cukorrépa és az állati termékek terén. 1952-ben 3.770.000 tonna nyersgyapotot, az 1940. évinél majdnem 1.7szer többet gyűjtöttek be. A cukorrépabegyüjtés 22 millió tonna volt, ez majdnem 30 százalékkal több, mint 1940-ben. Az állami húsbegyüjtés az elmúlt évben 3 millió tonna volt. Ez másfélszerese az 1940. évinek. A tejbegyüjtés 10 millió tonna volt, azaz majdnem 1.6-szerese az 1940. évinek. Az állami begyűjtésen kívül mezőgazdaságunk nagymennyiségű húst, tejet és egyéb élelmiszert bocsát áruba a szövetkezeti és kolhozkereskedelmcn keresztül. Szervezetten és sikeresen folyik a gabona és más mezőgazdasági termékek begyűjtése ebben az évben. Nagy sikereket értünk el a mezőgazdaság új, korszerű technikával való ellátása terén, ami lehetővé tette sokfajta munka teljes gépesítését, a kolhozparasztság munkájának megkönynyitését és termelékenyebbé tételét. A mezőgazdaság sikerei jelentősek, ezek elvitathatatlan vívmányai kolhozainknak, gép- és traktorállomásainknak, szovhozainknak, szocialista rendszerünknek. Komoly hiba volna azonban, ha nem látnánk meg a mezőgazdaság több fontos ágának elmaradását, nem vennénk észre, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonala nem felel meg a mezőgazdaság fokozódó technikai ellátottságának és n kolhozrendszerbcn rejlő lehetőségeknek. Még sok kolhozunk, sőt egész vidékeink vannak, ahol a mezőgazdaság elhanyagolt állapotban van; az ország sok területén a kolhozok és szovhozok gyenge gabona- és mfls mezőgazdasági növénytermést gyűjtenek be és nagy veszteségek fordulnak elő nálunk a betakarításnál; a közösségi tulajdonban lévő gazdaság gyenge fejlettsége következtében a kolhozok egy részének nincs elegendő természetbeni és pénzjövedelme és keveset adnak a kolhozparasztoknak a munkaegységre pénzben, gabonában és más termékekben. El kell ismerni, hogy az állattenyésztés fejlesztésének ügye nem áll kedvezően és ezzel kapcsolatban még távolról sem elégítjük ki kellően a lakosság növekvő szükségleteit húsban, tejben, tojásban és más állattenyésztési termékben. Ismeretes, hogy az állattenyésztés a háború előtti években sem volt elég fejlett. A háború után ugyan jelentékeny munka folyt az állatállomány pótlása és további növelése érdekében, de még mindig nem küzdöttük le az állattenyésztés fejlesztése terén mutatkozó lemaradást. Az állomány növekedésének üteme nem elegendő, az állatok hozama pedig továbbra is alacsony. Sok kolhozban a közösségi tulajdonban lévő állattenyésztés még nem vált a gazdaság nagyhozamú és nagyjövedelmű ágazatává, pedig olyanná kell lennie. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a kolhozok gazdasági helyzetét és kárt okoz a népgazdaságnak. Komoly elmaradás mutatkozik a burgonya- és zöldségtermesztésben is. Ez akadályozza azt, hogy a városok és ipari központok lakosságának ezen termékekkel való elláI

tását megjavítsuk, nem is szólva arról, hogy a burgonyahiány késlelteti az állattenyésztés fejlesztését. Döntő fontosságú kötelességünk, hogy a legrövidebb időn belül végetvessünk az elmaradó körzetekben és kolhozokban a mezőgazdaság elhanyagoltságának, biztosítsuk a kolhozok közösségi gazdaságának gyors fejlesztését és megszilárdítását és ezen az alapon jelentősen növeljük a kolhozparasztoknak a munkaegység után járó pénz, gabona és egyéb termékek mennyisegét. Fel kell számolnunk az állattenyésztés fejlesztése terén mutatkozó tűrhetetlen elmaradást, szilárd takarmánybázist kell teremtenünk, biztosítanunk kell az állatés baromfiállomány számára a szükséges helyiségeket, erősen fokozni kell az állattenyésztés hozamát, el kell érni, hogy az állalállomány, különösen a szarvasmarhaállomány erős ütemben növekedjék. Le kell küzdenünk az elmaradást a burgonya- és zöldségtermelésben, hogy komolyan megjavítsuk a városok és ipari központok lakosságának ellátását ezekkel a termékekkel és a legközelebbi két évben a burgonya- és zöldségtermelést olyan mértékig fejlesszük, amely nemcsak teljes mértékben megfelel a lakosság és a feldolgozó ipar szükségleteinek, hanem megfelel az állattenyésztés burgonyaszükségleteinek is. Kötelesek vagyunk biztosítani a gabonatermelés további gyorsabb növekedését, szem előtt tartva, hogy országunknak nemcsak a lakosság növekvő gabonaszükségletét kell kielégítenie, de az állattenyésztés gyors fellendülése és az A kormány és a párt központi bizottsága elhatározta, hogy már ebben az évben, a kiskereskedelmi árak növelése nélkül, töretlenül folytatva az árak további leszállításának politikáját, emelni fogja a begyűjtési árat a kolhozok és a kolhozparasztok által a kötelező beszolgáltatás keretében az államnak beadott hús, tej, gyapjú, burgonya és zöldségfélék után, nagy arányokban megszervezi a gabona, a zöldség, a burgonya, a hús, a tej, a tojás és egyéb mezőgazdasági termékek magasabb áron való állami felvásárlását azoktól a kolhozoktól és kolhozparasztoktól, amelyek és akik már teljesítették a kötelező beszolgáltatást; széles körben fejleszti a kolhozkereskedelmet, segíti a kolhozokat a mezőgazdasági termékfeleslegeiknek n kolhozpiacokon és a fogyasztást szövetkezeteken keresztül történő elhelyezése megszervezésében. Amellett, hogy növeljük a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a közös tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésében, a kormány és a párt központi bizottsága azt is elhatározta, hogy komolyan kijavítja és megváltoztatja azt a helytelen magatartást, amely a kolhozparaszt személyi tulajdonában lévő háztáji gazdasága iránt nálunk kialakult. Ismeretes, hogy a kolhoz fő erejét képező közösségi tulajdonban lévő gazdaság mellett a mezőgazdasági artyelj alapszabályzatának megfelelően minden kolhozparasztnak van háztáji gazdasága a kolhozcsalád egyes személyi szükségleteinek kielégítésére, mivel ezeket a szükségleteket még nem lehet teljes mértékben az artyelj-gazdaságból kielégíteni. A kolhozparasztok személyes tulajdonában lévő háztáji gazdasáipari növényeket termelő vidékek; gával szemben alkalmazott adópogabonaellátása is ezt követeli. A termésveszteségek elleni harc fokozása, valamint a gabona és más mezőgazdasági növények tényleges begyűjtésének növelése érdekében véget kell vetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy a kolhozoknak a gabona- és más növénytermelés terén végzett munkáját nem a tényleges begyűjtés, hanem a fajta szerinti terméshozam alapján értékelik. Nem szabad elfelejteni, hogy országunk, kolhozaink gazdagságát a raktárakba begyűjtött termés és nem a lábon álló termés jelenti. Továbbra is minden eszközzel fejlesztenünk kell az ipari növények, mindenekelőtt a gyapot, a len, a cukorrépa és az olajosnövények termesztését. Halaszthatatlan feladat, hogy az egész mezőgazdaság általános fellendülésének, valamint a kolhozok további szervezeti és gazdasági megerősítésének alapján a legközelebbi két-három év-1 ben megteremtsük országunkban az élclmiszcrbőségct a lakosság és a nyersanyagbőséget a könnyűipar számára. E feladat sikeres megoldása érdekében a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek véli több nagyszabású intézkedés végrehajtását a mezőgazdaság további gyors fejlődésének biztosítása érdekében, mindenekelőtt olyan intézkedéseket, amelyek fokozzák a kolhozok és a kolhozparasztok gazdasági érdekeltségét a mezőgazdaság elmaradó ágazatainak fejlesztésében. Nem lehet normálisnak tekinteni azt a jelenleg fennálló helyzetet, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak és egyes mezőgazdasági növényeknek, mint például a gyapotnak, a cukorrépának, a teának, a citrusféléknek fejlesztésére megteremtettük ugyan a kolhozokat és kolhozparasztokat ösztönző szükséges gazdasági eszközöket, viszont több más növény —a burgonya, a zöldségfélék — termesztését és különösen olyan döntőfontosságú litikában meglévő hiányosságaink következtében az utóbbi években előfordult hogy csökkent a kolhozparasztok jövedelme a személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságból, kevesbedett a kolhozporta személyes tulajdonában lévő állatállomány, elsősorban a szarvasmarhaállomány, ami ellentmond pártunk kolhozépítés terén folytatott politikájának. Ezzel kapcsolatban a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartotta, hogy jelentősen csökkentse a kolhozparasztok személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága után járó kötelező beszolgáltatások normáját, elhatározta — amint erről Zverjev elvtárs, pénzügyminiszter már beszámolt —, hogy megváltoztatja a kolhozparasztok mezőgazdasági adójának kivetési rendszerét, átlag körülbelül felére csökkenti minden kolhozporta pénzbeli adóját és teljesen törli a mult évekről fennmaradt mezőgazdasági adóhátralékot. Az állami költségvetésben előirányzatok vannak az állati termékek, burgonya és zöldség begyűjtési árának emelésére, figyelembe vettük a költségvetés bevételeiben a mezőgazdasági adó csökkentése, valamint a kolhozparasztokra kirótt állatitermék-beadós mérséklése következtében beállott változásokat. A kolhozok és kolhozparasztok gazdasági ösztönzésére irányuló rendszabályok, valamint az adópolitika terén foganatosított rendszabályok végrehajtása következtében a kolhozok és kolhozparasztok jövedelmei már 1953-ban több mint 13 milliárd rubellel — a teljes évre számítva több mint 20 milliárd rubellel — növekednek. Az állami költségvetés jelentős összegeket irányoz elő a mezőgazdaság gépesítése és villamosítása ügyének megjavítására, a műtrágyatermelés növelésére valamint a kolhozparasztoknak nyújtandó ag, . . , ... ., , ,. , . ronómiai és zootechnikai segély foí» hozására szolgáló új kiegészítő inlődését az állam részéről nem mozdítjuk elő kellőképpen. Természetesen nem arról van szó, hogy kevesebb gazdasági ösztönzést adjunk a kolhozoknak és kolhozparasztoknak abban, hogy növeljék a gyapot, a cukorrépa és más növények termelését, amelyet az állam ösztönzően támogat. Ellenkezőleg, a továbbiakban is gondoskodni fogunk e fontos növények termelésének minden eszközzel való fejlesztéséről. Arról van szó, hogy egész sor intézkedést tegyünk annak érdekében, hogy a kolhozoknak és kolhozparasztoknak nagyobb anyagi érdeke fűződjék a burgonya és a zöldségfélék termesztésének növeléséhez, valamint az állattenyésztés fejlesztéséhez. tézkedések megvalósítására. Ezen intézkedések közé tartozik mindenekelőtt: — állandó traktorista-, gépészés egyéb szakmunkóskáderek kiképzése a mezőgazdasági gépállomásokon, mert az ilyen állandó gépkezelőkáderek hiánya egyik főoka annak, hogy a mezőgazdaságban nem használják ki kellőképpen a technikai felszerelést; — a mezőgazdaság fokozottabb ellátása gépekkel és traktorokkal, különösen kapálógépekkel és a mezőgazdasági gépállomások javítóműhelyeinek megerősítése; — a mezőgazdaság villamosítását szolgáló munkálatok kiszélesítése mind új falusi villamoserőtelepek létesítése útján, mind pedig úgy, hogy a mezőgazdasági gépállomásokat, a kolhozokat és szovhozokat az állami energiahálózathoz csatolják; — a kolhozok és szovhozok műtrágyaellátásának jelentős növelése; — egy-két mezőgazdasági szakembernek állandó munkára a kolhozokba helyezése úgy, hogy állományilag a mezőgazdasági gépállomásoknál maradjanak. Mindezek az intézkedések nagy mértékben elő fogják segíteni a kolhozok, mezőgazdasági gépállomások és szovhozok előtt álló fő feladat sikeres megoldását. Ez a fő feladat valamennyi mezőgazdasági növény terméshozamának minden eszközzel való növelése, az állatállomány növelése úgy, hogy ugyanakkor hozama is emelkedjék, a földművelés és állattenyésztés üsszetermelésénck és árutermelésének növelése. A folyó évben az állam a mezőgazdaság fejlesztésére egyrészt az állami költségvetésből, másrészt pedig egyéb állami anyagi eszközökből összesen körülbelül 52 milliárd rubelnyi kiadást irányoz elő. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a folyó évben a kolhozok 3.5 milliárd rubel hosszúlejáratú hitelt kapnak az államtól a közösségi tulajdonban iévő gazdaság fejlesztésére. Maguk a kolhozok saját eszközeikből 1953-ban nem kevesebb, mint 17 milliárd rubel beruházást eszközölnek, Elvtársak! Nagy feladatok állnak előttünk a mezőgazdaság fejlesztése terén. Nem kétséges, hogy ha kolhozparasztjaink és mezőgazdasági dolgozóink, mezőgazdasági gépeket és műtrágyát gyártó iparunk munkásai, mérnökei és technikusai és mindnyájan, önökkel együtt, határozottan és állhatatosan hozzáfogunk közös ügyünkhöz, a mezőgazdaság további fellendítéséhez, nem sajnáljuk erre az erőt és az eszközt, akkor sikeresen meg fogjuk oldani azt a feladatot, hogy a legközelebbi két-három év alatt megteremtsük az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyagbőséget a könnyűipar szómára. A fogyasztási cikkeket termelő ipar továbbfejlesztésével, a mezőgazdaság fellendülésével kapcsolatban még fontosabbá válik az áruforgalom minden módon való fejlesztésének feladata, az állami, szövetkezeti és kolhozkereskedelem szervezete megjavításának feladata. Szovjet kereskedelmünk a nép érdekeit és igényeit szolgálja Az a feladata, hogy kiszolgálja a szocia. lista társadalmat, elősegítse a szocialista tarmelés fejlődését és meg. erősödését és összehangolja azt a nép igényeivel. Az állami, szövetkezeti kereskedelmi áruházak, raktárak és bázisok, kolhozpiacok ki. terjedt hálózatán keresztül eljuttassa a néphez iparunk és mezőgazdaságunk által termelt közszükségleti cikkek sokrétű tömegét. A szovjet kereskedelem létfontosságú láncszem az állami ipar és a kolhozmezőgazdaság közötti termelési, gazdasági kapcsolatok általános rendszerében is. A kereskedelem a szocializmusban alapvető formája a fogyasztási cikkek eloszlásának a társadalom tagjai között és sokáig az is marad. Alapvető forma, amelynek segítségével kielégítik a dolgozók növekvő személyes szükségleteit. Ahhoz, hogy a szovjet kereskedelem sikeresen teljesíthesse a szocialista társadalom számára létfontos, ságú feladatait, állandóan gondoskodnunk kell mindenoldalú fejlesztéséről. A kormány szüntelenül foglalkozik a szovjet kereskedelem fejlesztésének kérdéseivel. Ez kife. jezésre jut abban, hogy egyre növekszik a kereskedelmi hálózatba áramló árumennyiség, rendszeresen csökken az élelmiszerek és ipari áruik ára, fejlődik a kereskedelmi vállalatok hálózata. a kolhozok mindenfajta segítséget megkapnak, hogy eladhassák mezőgazdasági termékfeleslegeiket. A kormány a lakosság növekvő vásárlóképességének kielégítése érdekében az elmúlt hónapokban to. vábfci intézkedéseket teit arra. hogy a tömegfogyasztási cikkek termelésének növelése útján, valamint az áruknak egyéb források felhasználásával történő fokozott piacra juttatása útján növelje az áruforgalmat. A közszükségleti cikkek ter. melésébe nagyszámú gépgyárat von. tunk be. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeként idém az 1953. április, decemberre a lakosságnak való el. adásra eredetileg kijelölt 312 milliárd rubel összegű áron felül újabb 32 milliárd rubel értékű áru jut 1 kereskedelembe. Emellett növeltük azoknak az áruknak a keszleteit, amelyekben nagy a kereslet a lakosság körében, így n gyapot-, gyapjú- cs selyemszövet, konfekció* áruk, bútor, edény, állati és növényi zslra. dék, cukor, hal, hús, konzervkészleteket. Kiszélesítjük a kiváló minőségű búzaliszt eladását. Több fu- és építőanyagot és olyan ipari árut adunk el a lakosságnak, mint a gépkocsi, motorkerékpár, kerékpár, háztartási jégszekrény, óra, távollbalátókészü. lék, rádiókészülék stb. A foganatosított intézkedések kezdik éreztetni hatásukat Mint isme. rétes, 1952-ben a kiskereskedelem volumene az előző évhez képest 10 százalékkal nőtt. Ez év első negyedében 7 százalékkal, n második év. negyedben már 23 százalékkal nőtt az előző év megfelelő időszakához képest. Ez azonban nem elégséges. Nem lehet számunkra elegendő az áruforgalom jelenlegi volumene. Ezcnkí. vül komoly hiányosságok vannak a kereskedelem szervezetében is; Eok kerületben még nem teremtették meg a lakosság számára szükséges összes árukat biztosító kereskedelmet Gyakran előfordul, hogy a vásárló más városba vagy más kerületbe kénytölen utazni, hogy meg. vásároljon valamely árut. A kereskedelmi és tervező szerveknek gondosan tanulmányozniok kell a lakosság áruigényeit. A szovjet kereskedelem lényegéből következik, hogy sokoldalúan figyelembe kell venni a lakosság igényeit cs legkülönbözőbb szükségleteit. Csupán ezen az alapon lehet meg. szervezni az árukészletek helyesebb elosztását az ország egyes vi. dékei között. A feladat az, hogy a legközelebbi két-három év alatt elegendő menynyiségű élelmiszer és ipari áru le. gyen az országban, hogy minden városban, minden falusi kerületben meg lehessen vásárolni minden szüksége^ árut. Az ötéves terv előírja, hogy 1955.re a kiskereskedelmi áruforgalmat az állami és szövetkezeti kereskedelemben körülbelül 70 százalékkal emeljük 1950.hez képest. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy ezi a feladatot már 1954-re teljesítsük A kereskedelmi szerverelek nagy mértékben felelősek a közszükségleti cikkek minőségóért, a kereskedelemnek nagy mértékben ki kell használnia a rendelkezésére álló gazdasági emeltyűket, hogy teve. kényen hathasson a termelés re a k.kossúg állal keresel! áruk ter" melésének növelése cs olyon áruk tennc'ésének csökkentése érdeké, ben, amelyeket a lakosság nem ke. res. Elvtársak! A nép jólétének emelése terén nagy jelentősége van a lakásviszonyok, az egészségügyi ellátás további megjavításának, az iskola- és gyermekintézmény hálózni kiblvl. lésének. Bár a háború előli & különösen a háború uiáni esztendőkben nagyarányú lakásépítés folyt nálunk, a lafkásszükséglet még távolról sincs kielégítve cs; mindenütt erős lakáshiány érezhető. Különösen érezhető ez a vá. rosokban, hiszen a városi lakosság száma nálunk jelentékenyen meg. nőit. Az 1926. évi népszámlálás szerint a, városi lakosság körülbelül 26 millió fő volt, 1940-ben már 61 millióra emelkedőt', jelenleg Pedig a városok lakossága körül, belül 80 millió. Ebben az évben jelentékenyen növekedtek a lakásépítést szolgáló állami beruházások és összegük majdnem négyszerese annak, amit a háborút megelőző 1940-es esztendőben költöttünk e célra. A lakásépítés azonban még mindig rosszul halad, n lakásépí. tlsi (erveket nem teljesítik egészükben. az állam áj bal erre a cél. ra előirányzott anyagi eszközöket nem használják fel teljesen. Sok minisztériumi, helyi szovjet* és púrtvezető nem fordít kellő figyel, niet a lakásépítésre. Még nem kevés olyan gazdasági szakemberünk vam, aki nemi törődik a lakással. Uj vállalatok építése esetén gyakran nem építenek kellő mennyisé, gű lakóházait a vállalatok munkásai és alkalmazottiad számára 's ezr ért sokszor az újonnan épült üza. mekben nagy munkaerönehézségelk keletkeznek. Sok építőben gyöke, ret vert az a rossz gyakorlat, hogy az új házaka' úgy adják át hasz. r.álatra, hogy sekmindem nem készült el teljesen, a mun/kúkai ha. r.yagul végezték el. Ez lerontja a (Folytatás a harmadik oldahn.). j