Délmagyarország, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-07 / 184. szám

tJLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 Hazug prédikátorok, dologkerülők támadtak az ásottbaimi Szabadságharcos-tsz ellen Augusztus 10-én megkezdik az üzemekben a III. Békekölcsön-kötvények kiosztását ( AZ MDP CSÖNG RADM E NAK LAPJA IX. EVF. 184. SZÁM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1053. AUGUSZTUS 7, A német egység — a béke fontos tényezője Amikor pár nappal ezelőtt a Szov jetunió következetes békepolitikájának döntő sikereként és a nemzetközi békemozgalom lankadatlan küzdelmének eredményeként Panmindzsonban aláírták a koreai fegyverszüneti egyezményt, a békeszerető emberiség megkönnyebbülten lélegzett fel: nagy győzelmet aratott a béke a háború sötét erői felett és tárgyalóasztalhoz kényszerítette az elvakult, győzelemről álmodó agresszorokat. A fegyverszünet létrehozásával az emberiség jelentős lépéssel jutott előre a békéhez vezető úton, azonban még több más, a nemzetközi élet előterében, a megegyezés útjában álló akadályt kell elhárítania ahhoz, hogy végleges győzelmet arasson azok felett, akik egy újabb háború kirobbantásában látják a kibontakozás egyetlen lehetőségét. A koreai fegyverszünet elérése Után a német kérdés békés rendezése az a soronkövetkező, halaszthatatlan feladat, amelynek megoldása újabb nagy lépéssel viszi előbbre az emberiséget a tartós béke útján. A háború befejezése óta eltelt nyolc esztendő alatt a német egység és a német békekötés ügye semmivel sem jutott előbbre, jóllehet a Szovjetunió hatalmas erőfeszítéseket tett a német nép e legtermészetesebb törekvéseinek megvalósítására, azonban a nyugati hatalmak — mindenekelőtt az Egyesült Államok — ellentétes célkitűzései miatt ezek az erőfeszítések eddig nem jártak eredménynyel — egyszerűen azért, mert a nyugati hatalmaknak nem is volt céljuk Németország egyesítése. A nyugati hatalmak 1945 elejéig azzal a tervvel — az úgynevezett Morgenthau-tervvel — foglalkoztak, hogy Németországot szétdarabolják és felosztják. Csak a potsdami egyezményben mondtak le a feldarabolás tervéről és kötelezték magukat, hogy Németországot -egészként* kezelik. A potsdami egyezmény volt hivatva megakadályozni annak lehetőségét, hogy Németország ismét támadó hatalommá legyen. Lényeges feladata volt az egyezménynek az is, hogy gondoskodjék Németország békés, demokratikus állammá történő átalakításáról. A négy nagyhatalom 1945 júniusában Németországban Ellenőiző Tanácsot állított fel abból a célból, hogy az egyes övezeteket megszállva tartó hatalmak az egész Németországot együttesen érintő fő katonai, politikai és gazdasági és más kérdésekre vonatkozó cselekményeinek egységét biztosítsák. Felállították az úgynevezett Külügyminiszterek Tanácsát is, amely hivatva lett volna az európai békés újjárendezés előkészítésére. A Szovjetunió kezdettől fogva e négyhatalmi megállapodás értelmében cselekedett: előterjesztést tett a Németországgal kötendő békeszerződésről, amit Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország kormánya elvetett. Az említett három állam kormánya elutasította a Szovjetuniónak a központi német gazdasági szervek létesítéséről szóló javaslatát is, pedig azt a potsdami egyezmény határozata előírta. A három nyugati hatalom kormánya ugyancsak elvetette az egységes német kormány szervezéséről szóló szovjet indítványt, pedig annak megvalósítása elengedhetetlen feltétele Németország politikai és gazdasági egységén^. A nyugati hatalmak már 1946-ba\ letértek a négyhatalmi politika útjáról: egyesítették az általuk megszállt övezeteket, azzal indokolva eljárásukat, hogy az övezetek egyesítése megkönnyíti a német gazdasági élet helyreállítását és csökkenti a megszállók kiadásait. Eljárásuk valójában azt a célt szolgálta, hogy az Ellenőrző Tanács megkerülésével megvalósíthassák egyoldalú politikai és gazdasági terveiket és hogy véglegessé tegyék Németország kettéosztottságát. Ezek, valamint a nyugati államok külügy minisztereinek Németország* gal kapcsolatos megbeszélései, melyeket a Szovjetuniót magában foglaló Külügyminiszterek Tanácsa megkerülésével tartottak, azt bizonyították, hogy a három nyugati hatalom teljességgel semmibe vette vállalt kötelezettségeit. Kétségtelenné vált, hogy a három nyugati hatalom — elsősorban az Egyesült Államok — Németország nyugati részét gyarmattá és a jövő európai támadószellem középpontjává szándékozott kiépíteni. A Hitlert uralomrajuttató és kiszolgáló német monopolista klikk az amerikai imperialisták védnöksége alatt újra egyesült és lehetőséget nyert arra, hogy tevékenységét ott folytassa, ahol a háború befejezésekor abbahagyta. Ezt annál is inkább meg tehette, mert — az amerikaiak jóvoltából — a kijelölt gyárak jóvátételre történő leszerelése sem történt meg, továbbá, mert a hitleri esztendők alatt folytatott tevékenységeiért semmiféle következményektől sem kellett tartania. Amikor azután a nyugati hatalmak formálisan is létrehozták a nyugatnémet báb-államot, a haladó német erők a Német Demokratikus Köztársaság megteremtése révén biztosították az egységes, oszthatatlan Németországért folyó harc további folytatását. A Német Demokratikus Köztársaság tehát fennállása óta az egységes, demokratikus Németországért folyó harc szimbóluma és a Szovjetunió állandó, következetes támogatása eredményeként jelentős politikai és gazdasági sikereket ért eí, Ezzel szemben Nyugat-Németország egyre távolabb került az eredeti német célkitűzésektől és egyre inkább az Egyesült Államok európai gyarmatává válik. Adenauer kancellár — aki szívesen vallja magát Bismarck utódjának és követőjének — szolgai módon végrehajtja az amerikai követeléseket. A bonni és párizsi szerződések ratifikálásával bebizonyította, hogy mennyire ellensége a német népnek; azért, hogy uralmát ideig-óráig fenntarthassa, aláírta azt a szerződést, amely az úgynevezett Atlanti Szövetség és az ^Európai Hadsereg« érdekeiért vágóhídra vinné a német ifjúságot. Adenauer egész külpolitikája évek óta a Moszkva és a nyugati hatalmak közötti ellentéten nyugszik. Az adenaueri külpolitika alapja, sőt egyetlen alapja kezdettől fogva ez az ellentét volt. Amint ez az ellentét megszűnik, Adenauer elveszti lába alól a talajt és politikája mögött tátongó űr keletkezik, amit semmi sem tud eltakarni. Csak ezzel magyarázható, hogy a kancellár — főleg az utóbbi időkben — szokatlan izgatottsággal folyamodott olyan külpolitikai lépésekhez, amelyek helyessége bonm politikai körök megítélése szerint is kétséges. Itt mindenekelőtt Blankenhorn hadügyi államtitkár washingtoni tárgyalásáról van szó, aki azzal a megbízatással utazott az amerikai fővárosba, hogy tárgyalások útján biztosítsa Nyugat-Németországnak a bermudai értekezleten egyenrangú félként történő részvételét. Az eredmény mindössze Eisenhowernek az az ígérete volt, hogy Bcnnt "értesítik a bermudai tárgyalások menetéről«. Nyilvánvaló tehát a bonni körök attól való félelme, hogy a tervezett bermudai találkozón csak Bonn rovására jöhet létre megegyezés. Miután a nyugatnémet uralkodó klikk szerepe az Egyesült Államok európai törekvéseinek feltétel nélküli kiszolgálására zsugorodik öszsze, felmerül a kérdés: van-e Washingtonnak terve Németország újraegyesítésére? Jólértesült politikai körök tagadják egy ilyen amerikai terv létezését. E körök feltevését támasztja alá az Egyesült Államoknak a Szovjetunió kormányához intézett július 15-i, tegnap közzétett jegyzéke is, melyben az amerikai kormány javaslatot tesz a külügyminiszterek tanácsának összehívására, A jegyzék elismeri ugyan, Az adott szó teljesítésével — augusztus 20 méltó köszöntésére Ötödször lett élüzem a Szegedi Renderfonógyár Csütörtök délután zsúfolásig meglöltölték kultúrtermüket a Szegedi Kenderfauógyiá'- munkásai, műszaki dolgozói: élüzem avató ünnepségre készültek immáron ötödször. Zsongás, vidám nevetés töltötte be a terimieé, örömteli arcok mosolyogtak egymásra, büszkeség töltötte el ezen a napon vaUmcmjnyi kendergyári dolgozó szívét. A vörös drapériával bevont színpad előtt helyet foglaltak a megyei, a, városi pártbizottság, a Könnyűipari Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az ország különböző üzemeinek kiküldöttei. Az ünnepségen Nagygyörgy Mária eivtársnő, a Szegedi Kender fonógyár igazgatója mondott beszédet. A megtisztelő élüzem címet ötödik alkalommal abban az Idő. szaktan nyertük el, amilkor nagy. jelentőségű határozatok végrehajtása van soron — mondotta heve.) zetőjében, — Ez azt mutatja:, li>gy eddigi eredményes munkánk alapján pártunk és kormányunk bizton számíthat arra, hogy a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói tudásuk leg. javát nyújtva támogatják a programm megvalósítását, továbbra is élenjárnak a tervteljesilésben, példát mutatnak az öntudatos helytállásban. .. Akkor, amikor pártunk é és kormányunk megnövelve ai könnyűipar jelentőségét a dolgozók életszínvonalának emeléscben, fokozottabb feladatoikat ró ránk és egyben támogatást nyújt ahhoz, hogy munkánkat kedvezőbb körülmények, jobb munka. és egészségügyi viszonyok mellett tudjuk R végezni. Ez a támogatás máris megmutatkozik abbam, hogy lehetőséget. kapjunk egy központi íürdöés öltözőhelyiség létesítésére, annak korszerű berendezésére, a kisebb üzemrészekben a helyszínen létesülő fürdők és öltözők megvalósítására, továbbá elszívó-berendezésünk újjáalakítására, illetőleg felújítására. Ez a beruházás és átszervezés körülbelül félmillió formt összeget tesz ki. Beszél* ezután Nagygyörgy elv. társnő arról, hogy milyen büsa.ie. ség, öröm tölti el a gyár dolgj zóit az élüzenrjelvéuy megnyerése alkalmával. majd beszédét így folytatta: — A második negyedévben ameiy. nek munkái folyamán elnyertük az élüzem címet, — mondotta — tervteljesít©sünk mennyiségben 102.7 százalék, értékben terváron pedig 101.8 szá. zalék volt. Ezen felül havonként ütemesen teljesítettük a tervet. A negyedév folyamán a munkafegyelem jamufl, a késések, fegyelmi ügyek száma csökkent. A Ródermozgalmunk, amelyet január hónapban szerveztünk át, igen jó eredményeket muta', mert amíg február hónapban 389 fő volt, aki 100 százalékon alul teljesített, addig ez a szám július hóműpo*,, 136-ra csökkeni. A továbbiakban részletesen fe1. sorolta Nagygyörgy elvtársnő az eredményeket, de megemlékezett a még meglévő hibákról is és a vállalat vezetősége nevében forró köszönetet mondott ,, gyár minden dfiyes dolgozójának győztes munkájáért. Szavait nagy lapkövette. Ezután Farkas Káró y elvtáns, a Könnyűipari Minisztérium kendeir-lenipiari igazgató-ágának főmérnöke emelkedett szólásnál. — Amikor a miniszter elvtárs nevében átadóin a kitüntető élüzem. csillagot és a zászlót — mondotta többek között — kívánom az üzen* minden dolgozójának, hogy továbbra is erős akaratból, vidáman és jó egészségben t\halad janak >!/ azon az úton, arnelyen' eddig J haladlak, •• a további sikerek felé. Két fiatal {ifjúmunkás, leány és fiú hozta az emelvény elé al gyönyörű vörös-bársony , élüzam-zászlót Kiboniották s láthatóvá vádit rajta a felírás: Á$ KÖNNYŰIPARI-IMINLSZTER * 4 VT E XXIL- re-*: És' RUHAZATIP ARI4DOLGOZŐK mi. : SZAKSZERVEZETE SÜK ELNÖKSÉGÉNEK VANDORZÁSZLAJA A A LEN-KENDER ROSTIPAR 1 ^élüzemének.^.ff Az emelvény mögött ícvoin,t|ak j egy i vörös.drapériát és ott csdMoigatt az.élüzem.jérvény.<$ Hatalmas, szünni{nemjakaró.'taps , /írt fel; egymást-* köszöntötték z az V. ék üzem dolgozói.ít}Aztán affelemelő üdvözlcsdkqkavetkeztek. ; Szeg-Mi Textilművek,kmajd'í a * Budtik'i!ás;.i Textilművek.^képviseőd -hoztak be hatalmas fvirágcsokrot i és a kileli!dötit elvlársnöVelmondotta, hogy tőlük most' elnyerte 'a Szegedi Kenderfomógyár J ezt\ a kitüntető címet, de az elkövet kopandó ? negyedévbe® nem hbugyjákTmiágukat >4 — viasza akarják > szoroz 11i,V\ Enyhe derültség, taps követte szavaít^éa itt is, ott'is hiaílla/ts!z<yti: „de mi sem hagyjuk magunkat Hasonlóan elmondották ezeketlmindiaizok, akikkel a Szegedi Kenderf onógyár párosversenyben., van — a Rudapesti Lenfonó, az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat kiküldötted. Végül Molnár Ferencná eivtársnő, a Textiles Szakszervezet Elnökségének tagja adta át a szakszervezet dolgozóinak üdvözletét. Szabados István elvtárs, a Csongrádmegyei Pártbizottság nevében köszöntötte az élüzem munkásait, műszaki és adminisztratív dolgozóit, majd Simon Béla elvtárs, a Szeged Városi Pártbizottság nevében mondott rövid üdvözlő beszédet. — Az élüzem cím elnyeréséért folytatott harc — kezdte üdvözlő beszédét — nem volt könnyű —< mondotta. — A Szegedi Kenderfo* négyár minden dolgozójának a párt vezetésével, útmutatásával keményen meg ke!< lett harcolnia az elért eredményért. Ebben a harcban derekas munkát végeztek elsősorban a pártszervezet kommunistái, a népnevelők, akik példamutató felvilágosító munkájukkal meg tudták értetni a dolgozók többségével, hogy a termelés frontján a napi tervek teljesítése, a jobbminőségű munka,, a szilárd munkafegyelem, az elvtársi segítségnyújtás szerves része a szocializmus'1 építésének, a békeharc ránkeső szakasza szüntelen erősítésének.- -ft-r-* - *• *— Most ' azonban, amikor egy pillanatra megálltunk értékelni és ünnepelni elért győzelmünket, rögtön'1 fel is kell vázolnunk a jövő feladatainkat, amely a kiharcolt eredményeinket * tartóssá, szilárddá teszi s egyben újabb eredményeink elérését segíti elő. Legfőbb feladatunk — folytatta beszédét — az augusztus 20-i vállalások maradéktalan teljesítése. A gazdasági és műszaki vezetők alapos gondossággal készítsék elő az augusztus 10-én kezdődő Alkotmány-hetet. Anyagi és műszaki előfeltételek biztosításával segítsék elő, hogy még nagyobb, még kimagaslóbb eredmények születhessenek az Alkotmányhéten. — A párt eddig is figyelemmel kísérte és segítette az elvtársak munkáját — mondotta befejezésképpen Simon elvtárs. — Szilárd elhatározásunk és feladatunk, hogy a továbbiakban is minden segítséget megadjunk munkájukhoz. Az ünnepség befejezése előtt Nagygyörgy Mária elvtársnő a legjobb dolgozóknak jutalmakat osztott ki. 47 dolgozó több mint 12 ezer forint pénzjutalmat kapott az élüzem cím elnyerése alkalmából és hárman megkapták jó munkájuk jutalmául a sztahánovista jelvényt. Az élüzemavató ünnepség az Internacionálé eléneklésévet ért véget. Az indonéz miniszterelnök nyilatkozata London (MTI). A londoni rádió dz'&akartai jelentésében idézi az újon_ nan alakult indjoméz kormány miniszterelnökének, Ali Szasztroamiílzsojonak nyilatkozatát. Az indonéz miniszterelnök kijelentette, hogy kormánya igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatait az ázsaia-, arab és északafrikai országokkal. Az indonéz kormány az ENSZ-ben támogatni fogja a Kinai Népköztársaság tagságának elismerését, minthogy a pekingi kormány igen jelentős helyet foglal el a nemzetközi politikában és az indonéz kormány nagy súlyt helyez az indonéz-kínai kapcsolatok szorosabbra fűzésére. A? indonéz miniszterelnök a továbbiakban kijelentette: reméli, hogy a koreai fegyverszünet megkötése után megszűnnek majd a kereskedelem korlátozásai a Szovjetunióval és Kinával. Az indonéz kormány minden erőfeszítést meg fog tenni — folytatta nyilatkozatát az indonéz miniszterelnök —, hogy megszüntesse a most fennálló unió-kapcsolatokat Indonézia és Hollandia között és továbbra is harcolni fog azért, hogy Uj'.Guinea most holland ellenőrzés alatt álló területét Indonézia szuverénitá. Ba alá helyezzék. hogy a német békeszerződés megkötésének előfeltételeként szabad választásokat kell tartani Németországban, adós marad azonban annak közlésével, hogy miként képzeli el e választások előkészítését, lefolytatását. A jegyzék — jellemzően — előírja a külügyminiszteri értekezlet tárgysorozatát, ami nyilvánvalóan arra szolgáló amerikai törekvés bizonyítéka, hogy elfogadhatatlanná tegye az amúgyis formális, hangzatos kifejezéseket tartalmazó amerikai jegyzéket — amint azt a Szovjetunió válaszjegyzéke megállapítja. Ha az Egyesült Államok valóban szívén viseli a német kérdés rendezésének ügyét, úgy a potsdami értekezlet előírásainak betartásával erről már régebben is tanúbizonyságot tehetett volna. Az, hogy a német békeszerződés ügye még most is ott vesztegel, ahol nyolc évvel ezelőtt, az annak bizonyítéka, hogy az amerikaiak még ma sem vették tudomásul, hogy imperialista politikájuk elvesztette kapcsolatát az idők folyásával és nem veszi figyelembe Európa népeinek — mindenekelőtt a német nép — véleményét és érdekeit. Figyelmen kívül hagyta a legutóbbi olasz választások tanulságait, De Gasperi bukását és nem számolt a szeptember 6-i nyugatnémet választások esélyeivel, azzal. hogy a nyugatnémet közvélemény felháborodása egyszerűen elsöpörheti az Adenauer-kormányt. Nem kétséges: mentől előbb szűnik meg Németország kettéosztottsága, annál előbb juthatunk előbbre a béke megvalósulásának útján. Németország mai helyzete méltatlan egy nagy kultúrnemzethez. Most elérkezett az idő, amikor ez a kívánság teljesülhet, ha az összes németek összefognak, hogy az Adenauer-kormány helyébe olyan kormány kerüljön, amely kész a megegyezésre és a potsdami egyezményen alapuló politika folytatására.