Délmagyarország, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-07 / 184. szám

tJLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 Hazug prédikátorok, dologkerülők támadtak az ásottbaimi Szabadságharcos-tsz ellen Augusztus 10-én megkezdik az üzemekben a III. Békekölcsön-kötvények kiosztását ( AZ MDP CSÖNG RADM E NAK LAPJA IX. EVF. 184. SZÁM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1053. AUGUSZTUS 7, A német egység — a béke fontos tényezője Amikor pár nappal ezelőtt a Szov jetunió következetes békepolitiká­jának döntő sikereként és a nem­zetközi békemozgalom lankadatlan küzdelmének eredményeként Pan­mindzsonban aláírták a koreai fegyverszüneti egyezményt, a bé­keszerető emberiség megkönnyeb­bülten lélegzett fel: nagy győzel­met aratott a béke a háború sötét erői felett és tárgyalóasztalhoz kényszerítette az elvakult, győze­lemről álmodó agresszorokat. A fegyverszünet létrehozásával az em­beriség jelentős lépéssel jutott előre a békéhez vezető úton, azonban még több más, a nemzetközi élet előterében, a megegyezés útjában álló akadályt kell elhárítania ahhoz, hogy végleges győzelmet arasson azok felett, akik egy újabb háború kirobbantásában látják a kibonta­kozás egyetlen lehetőségét. A koreai fegyverszünet elérése Után a német kérdés békés rende­zése az a soronkövetkező, halaszt­hatatlan feladat, amelynek megol­dása újabb nagy lépéssel viszi előbbre az emberiséget a tartós béke útján. A háború befejezése óta eltelt nyolc esztendő alatt a német egység és a német békekö­tés ügye semmivel sem jutott előbbre, jóllehet a Szovjetunió ha­talmas erőfeszítéseket tett a német nép e legtermészetesebb törekvé­seinek megvalósítására, azonban a nyugati hatalmak — mindenekelőtt az Egyesült Államok — ellentétes célkitűzései miatt ezek az erőfeszí­tések eddig nem jártak eredmény­nyel — egyszerűen azért, mert a nyugati hatalmaknak nem is volt céljuk Németország egyesítése. A nyugati hatalmak 1945 elejéig azzal a tervvel — az úgynevezett Mor­genthau-tervvel — foglalkoztak, hogy Németországot szétdarabolják és felosztják. Csak a potsdami egyezményben mondtak le a felda­rabolás tervéről és kötelezték ma­gukat, hogy Németországot -egész­ként* kezelik. A potsdami egyez­mény volt hivatva megakadályozni annak lehetőségét, hogy Németor­szág ismét támadó hatalommá le­gyen. Lényeges feladata volt az egyezménynek az is, hogy gondos­kodjék Németország békés, demo­kratikus állammá történő átalakí­tásáról. A négy nagyhatalom 1945 júniusában Németországban Ellen­őiző Tanácsot állított fel abból a célból, hogy az egyes övezeteket megszállva tartó hatalmak az egész Németországot együttesen érintő fő katonai, politikai és gazdasági és más kérdésekre vonatkozó cselek­ményeinek egységét biztosítsák. Fel­állították az úgynevezett Külügy­miniszterek Tanácsát is, amely hi­vatva lett volna az európai békés újjárendezés előkészítésére. A Szovjetunió kezdettől fogva e négyhatalmi megállapodás értelmé­ben cselekedett: előterjesztést tett a Németországgal kötendő béke­szerződésről, amit Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaor­szág kormánya elvetett. Az emlí­tett három állam kormánya eluta­sította a Szovjetuniónak a központi német gazdasági szervek létesítésé­ről szóló javaslatát is, pedig azt a potsdami egyezmény határozata előírta. A három nyugati hatalom kormánya ugyancsak elvetette az egységes német kormány szervezé­séről szóló szovjet indítványt, pe­dig annak megvalósítása elengedhe­tetlen feltétele Németország politi­kai és gazdasági egységén^. A nyugati hatalmak már 1946-ba\ le­tértek a négyhatalmi politika útjá­ról: egyesítették az általuk meg­szállt övezeteket, azzal indokolva eljárásukat, hogy az övezetek egye­sítése megkönnyíti a német gazda­sági élet helyreállítását és csök­kenti a megszállók kiadásait. Eljá­rásuk valójában azt a célt szol­gálta, hogy az Ellenőrző Tanács megkerülésével megvalósíthassák egyoldalú politikai és gazdasági ter­veiket és hogy véglegessé tegyék Németország kettéosztottságát. Ezek, valamint a nyugati államok külügy minisztereinek Németország* gal kapcsolatos megbeszélései, me­lyeket a Szovjetuniót magában fog­laló Külügyminiszterek Tanácsa megkerülésével tartottak, azt bizo­nyították, hogy a három nyugati hatalom teljességgel semmibe vette vállalt kötelezettségeit. Kétségte­lenné vált, hogy a három nyugati hatalom — elsősorban az Egyesült Államok — Németország nyugati részét gyarmattá és a jövő európai támadószellem középpontjává szán­dékozott kiépíteni. A Hitlert ura­lomrajuttató és kiszolgáló német monopolista klikk az amerikai im­perialisták védnöksége alatt újra egyesült és lehetőséget nyert arra, hogy tevékenységét ott folytassa, ahol a háború befejezésekor abba­hagyta. Ezt annál is inkább meg tehette, mert — az amerikaiak jó­voltából — a kijelölt gyárak jóvá­tételre történő leszerelése sem tör­tént meg, továbbá, mert a hitleri esztendők alatt folytatott tevékeny­ségeiért semmiféle következmé­nyektől sem kellett tartania. Ami­kor azután a nyugati hatalmak for­málisan is létrehozták a nyugat­német báb-államot, a haladó német erők a Német Demokratikus Köz­társaság megteremtése révén biz­tosították az egységes, oszthatatlan Németországért folyó harc további folytatását. A Német Demokratikus Köztársaság tehát fennállása óta az egységes, demokratikus Németor­szágért folyó harc szimbóluma és a Szovjetunió állandó, következe­tes támogatása eredményeként je­lentős politikai és gazdasági sikere­ket ért eí, Ezzel szemben Nyugat-Németor­szág egyre távolabb került az ere­deti német célkitűzésektől és egyre inkább az Egyesült Államok euró­pai gyarmatává válik. Adenauer kancellár — aki szívesen vallja ma­gát Bismarck utódjának és követő­jének — szolgai módon végrehajtja az amerikai követeléseket. A bonni és párizsi szerződések ratifikálásá­val bebizonyította, hogy mennyire ellensége a német népnek; azért, hogy uralmát ideig-óráig fenntart­hassa, aláírta azt a szerződést, amely az úgynevezett Atlanti Szö­vetség és az ^Európai Hadsereg« érdekeiért vágóhídra vinné a né­met ifjúságot. Adenauer egész kül­politikája évek óta a Moszkva és a nyugati hatalmak közötti ellen­téten nyugszik. Az adenaueri külpolitika alapja, sőt egyetlen alapja kezdettől fogva ez az ellen­tét volt. Amint ez az ellentét meg­szűnik, Adenauer elveszti lába alól a talajt és politikája mögött tá­tongó űr keletkezik, amit semmi sem tud eltakarni. Csak ezzel ma­gyarázható, hogy a kancellár — főleg az utóbbi időkben — szokat­lan izgatottsággal folyamodott olyan külpolitikai lépésekhez, amelyek helyessége bonm politikai körök megítélése szerint is kétséges. Itt mindenekelőtt Blankenhorn had­ügyi államtitkár washingtoni tár­gyalásáról van szó, aki azzal a megbízatással utazott az amerikai fővárosba, hogy tárgyalások útján biztosítsa Nyugat-Németországnak a bermudai értekezleten egyen­rangú félként történő részvételét. Az eredmény mindössze Eisenho­wernek az az ígérete volt, hogy Bcnnt "értesítik a bermudai tár­gyalások menetéről«. Nyilvánvaló tehát a bonni körök attól való fé­lelme, hogy a tervezett bermudai találkozón csak Bonn rovására jö­het létre megegyezés. Miután a nyugatnémet uralkodó klikk szerepe az Egyesült Államok európai törekvéseinek feltétel nél­küli kiszolgálására zsugorodik ösz­sze, felmerül a kérdés: van-e Wa­shingtonnak terve Németország új­raegyesítésére? Jólértesült politikai körök tagadják egy ilyen amerikai terv létezését. E körök feltevését tá­masztja alá az Egyesült Államok­nak a Szovjetunió kormányához intézett július 15-i, tegnap közzé­tett jegyzéke is, melyben az ameri­kai kormány javaslatot tesz a kül­ügyminiszterek tanácsának össze­hívására, A jegyzék elismeri ugyan, Az adott szó teljesítésével — augusztus 20 méltó köszöntésére Ötödször lett élüzem a Szegedi Renderfonógyár Csütörtök délután zsúfolásig meglöltölték kultúrtermüket a Sze­gedi Kenderfauógyiá'- munkásai, műszaki dolgozói: élüzem avató ünnepségre készültek immáron ötödször. Zsongás, vidám nevetés töltötte be a terimieé, örömteli arcok mosolyogtak egymásra, büszkeség töltötte el ezen a napon vaUmcmj­nyi kendergyári dolgozó szívét. A vörös drapériával bevont szín­pad előtt helyet foglaltak a megyei, a, városi pártbizottság, a Könnyű­ipari Minisztérium, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa, az ország különböző üzemeinek kiküldöttei. Az ünnepségen Nagygyörgy Mária eivtársnő, a Szegedi Kender fonó­gyár igazgatója mondott beszédet. A megtisztelő élüzem címet ötödik alkalommal abban az Idő. szaktan nyertük el, amilkor nagy. jelentőségű határozatok végrehaj­tása van soron — mondotta heve.) zetőjében, — Ez azt mutatja:, li>gy eddigi eredményes munkánk alap­ján pártunk és kormányunk bizton számíthat arra, hogy a Szegedi Ken­derfonógyár dolgozói tudásuk leg. javát nyújtva támogatják a pro­gramm megvalósítását, továbbra is élenjárnak a tervteljesilésben, pél­dát mutatnak az öntudatos helyt­állásban. .. Akkor, amikor pártunk é és kormányunk megnövelve ai könnyű­ipar jelentőségét a dolgozók élet­színvonalának emeléscben, foko­zottabb feladatoikat ró ránk és egyben támogatást nyújt ahhoz, hogy munkánkat kedvezőbb körül­mények, jobb munka. és egészség­ügyi viszonyok mellett tudjuk R vé­gezni. Ez a támogatás máris meg­mutatkozik abbam, hogy lehetősé­get. kapjunk egy központi íürdö­és öltözőhelyiség létesítésére, an­nak korszerű berendezésére, a ki­sebb üzemrészekben a helyszínen létesülő fürdők és öltözők megva­lósítására, továbbá elszívó-berende­zésünk újjáalakítására, illetőleg felújítására. Ez a beruházás és át­szervezés körülbelül félmillió formt összeget tesz ki. Beszél* ezután Nagygyörgy elv. társnő arról, hogy milyen büsa.ie. ség, öröm tölti el a gyár dolgj zóit az élüzenrjelvéuy megnyerése alkalmával. majd beszédét így folytatta: — A második negyedévben ameiy. nek munkái folyamán elnyertük az élüzem címet, — mondotta — tervteljesít©sünk mennyiségben 102.7 százalék, értékben terváron pedig 101.8 szá. zalék volt. Ezen felül havonként ütemesen teljesítettük a tervet. A negyedév folyamán a munkafegye­lem jamufl, a késések, fegyelmi ügyek száma csökkent. A Róder­mozgalmunk, amelyet január hó­napban szerveztünk át, igen jó eredményeket muta', mert amíg február hónapban 389 fő volt, aki 100 százalékon alul teljesített, ad­dig ez a szám július hóműpo*,, 136-ra csökkeni. A továbbiakban részletesen fe1. sorolta Nagygyörgy elvtársnő az eredményeket, de megemlékezett a még meglévő hibákról is és a vállalat vezetősége nevében forró köszönetet mondott ,, gyár min­den dfiyes dolgozójának győztes munkájáért. Szavait nagy lap­követte. Ezután Farkas Káró y elvtáns, a Könnyűipari Miniszté­rium kendeir-lenipiari igazgató-á­gának főmérnöke emelkedett szó­lásnál. — Amikor a miniszter elvtárs nevében átadóin a kitüntető élüzem. csillagot és a zászlót — mondotta többek között — kívánom az üzen* minden dolgozójának, hogy tovább­ra is erős akaratból, vidáman és jó egészségben t\halad janak >!/ azon az úton, arnelyen' eddig J haladlak, •• a további sikerek felé. Két fiatal {ifjúmunkás, leány és fiú hozta az emelvény elé al gyö­nyörű vörös-bársony , élüzam-zászlót Kiboniották s láthatóvá vádit rajta a felírás: Á$ KÖNNYŰIPARI-IMINLSZTER * 4 VT E XXIL- re-*: És' RUHAZATIP ARI4DOLGOZŐK mi. : SZAKSZERVEZETE SÜK ELNÖKSÉGÉNEK VANDORZÁSZLAJA A A LEN-KENDER ROSTIPAR 1 ^élüzemének.^.­ff Az emelvény mögött íc­voin,t|ak j egy i vörös.drapériát és ott csdMoigatt az.élüzem.jérvény.<$ Hatal­mas, szünni{nemjakaró.'taps , /írt fel; egymást-* köszöntötték z az V. ék üzem dolgozói.ít}Aztán affelemelő üdvözlcsdkqkavetkeztek. ; Szeg-Mi Textilművek,kmajd'í a * Budtik'i!ás;.i Textilművek.^képviseőd -hoztak be hatalmas fvirágcsokrot i és a kileli!­dötit elvlársnöVelmondotta, hogy tő­lük most' elnyerte 'a Szegedi Ken­derfomógyár J ezt\ a kitüntető címet, de az elkövet kopandó ? negyedévbe® nem hbugyjákTmiágukat >4 — viasza akarják > szoroz 11i,V\ Enyhe derültség, taps követte szavaít^éa itt is, ott'is hiaílla/ts!z<yti: „de mi sem hagyjuk magunkat Hasonlóan elmondot­ták ezeketlmindiaizok, akikkel a Sze­gedi Kenderf onógyár párosver­senyben., van — a Rudapesti Len­fonó, az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat kiküldötted. Végül Mol­nár Ferencná eivtársnő, a Textiles Szakszervezet Elnökségének tag­ja adta át a szakszervezet dolgo­zóinak üdvözletét. Szabados István elvtárs, a Cson­grádmegyei Pártbizottság nevében köszöntötte az élüzem munkásait, műszaki és adminisztratív dolgo­zóit, majd Simon Béla elvtárs, a Szeged Városi Pártbizottság nevé­ben mondott rövid üdvözlő beszé­det. — Az élüzem cím elnyeréséért folytatott harc — kezdte üdvözlő beszédét — nem volt könnyű —< mondotta. — A Szegedi Kenderfo* négyár minden dolgozójának a párt vezetésével, útmutatásával keményen meg ke!< lett harcolnia az elért eredményért. Ebben a harcban derekas munkát végeztek elsősorban a pártszerve­zet kommunistái, a népnevelők, akik példamutató felvilágosító munkájukkal meg tudták értetni a dolgozók többségével, hogy a ter­melés frontján a napi tervek tel­jesítése, a jobbminőségű munka,, a szilárd munkafegyelem, az elvtársi segítségnyújtás szerves része a szo­cializmus'1 építésének, a békeharc ránkeső szakasza szüntelen erősí­tésének.- -ft-r-* - *• *— Most ' azonban, amikor egy pillanatra megálltunk értékelni és ünnepelni elért győzelmünket, rög­tön'1 fel is kell vázolnunk a jövő feladatainkat, amely a kiharcolt eredményeinket * tartóssá, szilárddá teszi s egyben újabb eredményeink elérését segíti elő. Legfőbb felada­tunk — folytatta beszédét — az augusztus 20-i vállalások maradék­talan teljesítése. A gazdasági és műszaki vezetők alapos gondosság­gal készítsék elő az augusztus 10-én kezdődő Alkotmány-hetet. Anyagi és műszaki előfeltételek biztosítá­sával segítsék elő, hogy még na­gyobb, még kimagaslóbb eredmé­nyek születhessenek az Alkotmány­héten. — A párt eddig is figyelemmel kísérte és segítette az elvtársak munkáját — mondotta befejezés­képpen Simon elvtárs. — Szilárd elhatározásunk és feladatunk, hogy a továbbiakban is minden segítsé­get megadjunk munkájukhoz. Az ünnepség befejezése előtt Nagygyörgy Mária elvtársnő a leg­jobb dolgozóknak jutalmakat osz­tott ki. 47 dolgozó több mint 12 ezer forint pénzjutalmat kapott az élüzem cím elnyerése alkalmából és hárman megkapták jó munká­juk jutalmául a sztahánovista jel­vényt. Az élüzemavató ünnepség az In­ternacionálé eléneklésévet ért vé­get. Az indonéz miniszterelnök nyilatkozata London (MTI). A londoni rádió dz'&akartai jelentésében idézi az újon_ nan alakult indjoméz kormány mi­niszterelnökének, Ali Szasztroamiíl­zsojonak nyilatkozatát. Az indonéz miniszterelnök kijelentette, hogy kormánya igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatait az ázsaia-, arab és északafrikai országokkal. Az indo­néz kormány az ENSZ-ben támo­gatni fogja a Kinai Népköztársa­ság tagságának elismerését, mint­hogy a pekingi kormány igen jelen­tős helyet foglal el a nemzetközi po­litikában és az indonéz kormány nagy súlyt helyez az indonéz-kínai kapcsolatok szorosabbra fűzésére. A? indonéz miniszterelnök a to­vábbiakban kijelentette: reméli, hogy a koreai fegyverszünet meg­kötése után megszűnnek majd a ke­reskedelem korlátozásai a Szovjet­unióval és Kinával. Az indonéz kormány minden erő­feszítést meg fog tenni — folytatta nyilatkozatát az indonéz miniszter­elnök —, hogy megszüntesse a most fennálló unió-kapcsolatokat Indoné­zia és Hollandia között és továbbra is harcolni fog azért, hogy Uj'.Gui­nea most holland ellenőrzés alatt álló területét Indonézia szuverénitá. Ba alá helyezzék. hogy a német békeszerződés meg­kötésének előfeltételeként szabad választásokat kell tartani Németor­szágban, adós marad azonban an­nak közlésével, hogy miként kép­zeli el e választások előkészítését, lefolytatását. A jegyzék — jellem­zően — előírja a külügyminiszteri értekezlet tárgysorozatát, ami nyil­vánvalóan arra szolgáló amerikai törekvés bizonyítéka, hogy elfogad­hatatlanná tegye az amúgyis for­mális, hangzatos kifejezéseket tar­talmazó amerikai jegyzéket — amint azt a Szovjetunió válasz­jegyzéke megállapítja. Ha az Egye­sült Államok valóban szívén viseli a német kérdés rendezésének ügyét, úgy a potsdami értekezlet előírásainak betartásával erről már régebben is tanúbizonyságot tehe­tett volna. Az, hogy a német bé­keszerződés ügye még most is ott vesztegel, ahol nyolc évvel ezelőtt, az annak bizonyítéka, hogy az ame­rikaiak még ma sem vették tudo­másul, hogy imperialista politiká­juk elvesztette kapcsolatát az idők folyásával és nem veszi figyelembe Európa népeinek — mindenekelőtt a német nép — véleményét és ér­dekeit. Figyelmen kívül hagyta a legutóbbi olasz választások tanul­ságait, De Gasperi bukását és nem számolt a szeptember 6-i nyugat­német választások esélyeivel, azzal. hogy a nyugatnémet közvélemény felháborodása egyszerűen elsöpör­heti az Adenauer-kormányt. Nem kétséges: mentől előbb szű­nik meg Németország kettéosztott­sága, annál előbb juthatunk előbbre a béke megvalósulásának útján. Németország mai helyzete méltatlan egy nagy kultúrnemzet­hez. Most elérkezett az idő, ami­kor ez a kívánság teljesülhet, ha az összes németek összefognak, hogy az Adenauer-kormány he­lyébe olyan kormány kerüljön, amely kész a megegyezésre és a potsdami egyezményen alapuló po­litika folytatására.

Next

/
Thumbnails
Contents