Délmagyarország, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-30 / 203. szám

TASARNAP, 1953 AUG US! ZTOg tO IRÁIV — AZ OLAJ ORSZÁGA Mi van az iráni események mögött? Pér nap óta Irán — vagy ahogyan általánosan Ismeretes, Perzsia, Ismételten a világpolitikai események egyik középpontja lett azzal kapcsolatban, hogy Moszadik volt miniszterelnök sikertelen puccskísérlete után az Iráni sah és hívei ragadták magukhoz újra a hatalmat. Irán, a Közép-Kelet stratégiailag ós gazdaságilag is legfontosabb állama az utóbbi évek folyamán mind nagyobb szerepet játszik a Közép-Kelet birtoklásáért folyó nagyhatalmi versengésben, Irán egyike a földkerekség legrégibb államainak. Már a római Plinius történetíró Nagy Sándor, a makedón császár életéről szóló művében megemlíti, hogy Perzsia mily hatalmas, gazdag ország és arról is írt, hogy Perzsiában folyékony tűzből álló völgy van. Plutarchos görög író a Babilon környékén található földalatti tűzről emlékezett meg, de ismerte a perzsa ősvallásnak azt a szokását ls, amellyel Ormuzd-nak, a világosság Istenének állandóan égő, hatalmas tűzfáklyákat áldoztak. A középkortól kezdődően Perzsia történelmi Jelentősége váltakozó és csak a XX. század első évében került ismét az érdeklődés középpontjába, egészen különleges módon, Willlam Knot d'Arcy, egy nemzetközi kalandor révén •— aki Nagybritanniéból került Iránba. William Knot d'Arcy, aki londoni tartózkodása előtt Ausztráliában élt, a Mount Morgan nevű ausztrállal hegységben aranybányát talált, melynek kitermelése révén igen Jelentős tőke birtokába jutott. Amikor már elegendő aranya volt, elhatározta, hogy ezt befekteti Iránban olajkutatási vállalkozásba, miután elolvasta Plinius és Plutarchos előbb említett műveit, amiből arra következtetett, hogy Perzsiában valahol olajnak kell lenni, 1901-ben érkezett d'Arcy Iránba, abban az időben, amikor Diesel már megszerkesztette a nyersolajmotort, amikor a technikusok, az imperialista politikusok megsejtették az olajnak, mint energiaforrásnak óriási, felbecsülhetetlen értékét. Egyesek sejtették, de nem mindenki volt vele tisztában, Nem látták előre azt, hogy a világ energiatermelésének egyötödét ma már az qlaj szolgáltatja. Legkevésbbé volt tisztában az olaj jelentőségével Nasredin perzsa sah, aki megvetéssel fogadta az udvarába 1901-ben beállító d'Arcy-t aki egész Perzsia területére olajkutatási jogot kért és ezért mindössze kétszázezer frankot, egészen nevetséges összeget ajánlott fel a "királyok királyának* nevezett perzsa sahnak. Nasradln zsebrevágta a felkínált kétszázezer frankot és kiállította számára azt az okiratot, amelyben "d'Arcy-nak, utódainak és barátainak* egész Perzsia területére, kizárólagos jogot adományozott olajkutatásra és kiaknázásra. D'Arcy az okirat birtokában felkutatta egész Perzsiát. Munkatársaival éveken át konok akarattal és elhatározással ment az olaj után — eredménytelenül. Már-már úgy látszott, hogy hiába ölte bele Ausztráliában szerzett aranyait a perzsa pusztaságokban végzett fúrásokba, amikor munkatársai arról értesítették, hogy a Perzsa öböl északi részében gazdag olajforrásra bukkantak. Az olajforrások kitermelésének jogát igen jelentős anyagi ellenérték fejében a Burmals Oil Company-ra, egy kisebb brit olajvállalatra ruházta át, azonban azt a jogot, amelyben a sah mindössze csekély kétszázezer frankért átengedte az egész Perzsia területére kiterjedő olajkutatást és a talált olaj tetszés szerinti felhasználását, nem volt hajlandó kiadni a kezéből. Ebben az időben az angol tengerészeti körökben két tábor állott egymással szemben. Az egyik véleménye szerint Nagybritanniának változatlanul a szénfútés mellett kell maradnia. A másik tábor, amelynek lord Flsher, az admiralitás akkori első lordja volt a hangadója, amellett kardoskodott, hogy oz angol flottának át kell térnie az oljafűtésre, mert ezáltal a hadi- és kereskedelmi flotta mozgása gyorsabbá válik, az olajüzemanyag nem foglal el annyi hajóteret, mint a szén, a flotta mozgását nem gátolják a különböző szénállomások és a hajók hatósugara így megnövekszik. A okét vetélkedő csoport közül természetesen lord Fisher tábora került ki győztesként. Fisher lord jól tudta, hogy az olajhatalom — világhatalom és, hogy az Iráni olaj Nagybritannia közel- és középkeleti he* fccmóDJéiiátUtk és gazdaon*; megvalósulásának egyik legfontosabb biztosítéka. Éppen ezért mindent elkövetett, hogy d'Arcy-t rábirja a felbecsülhetetlen értékű koncessziós levél átadására, azonban minden eredmény nélkül. Miután betörések és gyilkossági kísérletek árán sem sikerült célt érniük, elhatározták, hogy más eszközökhöz folyamodnak. Az öreg korára vallási tébolyba eső és Kanadába utazó d'Arcy-t egy misszionáriusnak álcázott angol ügynök rávette arra, hogy adja át számára a koncessziós levelet, mert — mint mondotta •— csak ennek fejében válik lehetővé hittérítők küldése Perzsiába. D'Arcy kötélnek állt és átadta a jogot az állítólagos hittérítőnek, aki valójában az angol Inteiligence Service, a hírhedt angol kémszolgálat embere, Sidney Reilly volt Az események most már gyorsan követték egymást és 1909 április 14-én megalakult az Anglo Persian Oil Company kétmillió font alaptőkével. Ennek a vállalatérnie; felbérelt merénylőkkel agyonlövették Raamara akkori mi_ nlszterelnököt, hogy az AIOC liclye. le amerikai konszern léphessenTerveik azonban meghiúsultak a közben megalakult kisebb vállal, kozőkból álló ,.Külföldi Olajimpe. rialisták Elleni Szövetség'* elnevezésű iráni társaságon, amely célul tűzte ki a külföldi olajtókések Irán. ból való kiűzését. E „szövetség" nyomósára járult hozzá az iráni Med. zslisz — parlament — 1951. már. cius 15-én az iráni olajipar ál!&_ mosatásához és még ezév májusában erőszíikkal átvették az AIOC vállalatait. E mögött az imperialisták körélben óriási riadalmat keltő akció mögött Moszadik volt miniszterelnök állt, aki si sah körül cs©. porioswlé feudális földesurakkal, angolbarát, magasrongú tisztekkel és arisztokratákkal szemban az irá. ni uralkodó osztálynál; egy másik rétegét képviselte: azoknál; az önálló kiskereskedőkből és vállalkozók, ból álló gazdasági érdekcsoportoknak az embere volt, akik szabadul, ni akartak a nagy külföldi mono_ et«i t-táemltiU ftt»j« enes^tin^+j* frujwwk* lisinsshi/ elvtárs felszólalása ax ENSZ Politikai Bizottságának augusztus 26-i ülésén nak engedte át a lord Flsherhez közelálló Burmah Oll Company a perzsiai olaj kitermelését, Az Anglo-Persian OH Company •— vagy ahogyan ma nevezik: az Anglo-Iranian Oll Company —lett a perzsiai olajforrások — melynek értékét még ma is 500 millárd dollárra becsülik a szakemberek — és magának Perzsiának is valóságos ura. Részvényei több mint 52 és fél százalékát maga a brit kormány szerezte meg. Az AIOC — az Anglo-Iranian Oil Company rövidítése — háromszázmillió font tőkét fektetett a vállalkozásba és rövid időn belül a világ egyik leghatalmasabb vállalata lett — érthető okokból, mivel az iráni olaj a világ legolcsóbban kitermelhető olajkészlete: az alatta lévő vízréteg könnyen felszínre hozhatóvá teszi. A mindenkori perzsa kormány teljesen az AIOC függvényévé vélt. Mindezért az AIOC csupán 16 százalék nyereségrészesedést fizetett a perzsa sahnak. Hogy milyen hatalmassággá nőtt az AIOC Iránban, arranézve elegendő megemlíteni, hogy az AlOC-é volt a kapitalista világ legnagyobb tankhajó flottája. Abadanban — Perzsia déli részén — felépítette a világ egyik legnagyobb olajfinomítóját, amely napanta 70 ezer tonna olajat képes feldolgozni. Helyesen állapította meg a svájci "Basler Nachrichten* című burzsoá lap egyik tudósítója, amikor kijelentette, hogy az AIOC története — Irán XX. századbeli története ls. Ha egy perzsa sah, vagy miniszterelnök nem úgy táncolt, mint ahogyan az AIOC vezetői fütyültek, félreállították, vagy meggyilkolták. A második világháború alatt Perzsia északi részét a Szovjetunió, deli résrét pedig Anglia szállta meg, hogy áthúzzák az ország elfoglalására irányuló német törekvéseket. A második világháború után jelentős változós állt be nz AIOC és Irán életiben: megjelentek nz amerikai „gazdasági szakemberek" és Anglia, valamint nz Egyesült Államok között nogy vonsengés indult meg az iráni ©tejért. Amerika jobban blrt« kölosönöjrt'.kal IŐ51. mdwferffa söwrült ím sM pólíumok kainmaiból éa nyomása alól, azonban neim álltak szemben valamennyi idegen imperializmussal, mert az amerikaiak Iránhan törjénő gazdasági és politikai behatolását készséggel elősegítetlek és az iráni nép függetlenségi harcát kizárólag aZ angol imperialisták elleni küzdeJemire korlátozták. Mo. szadik így tonmészertesen nem ér. hetett célt és távoznia kelleti, hogy átadja helyét Zahedi tábornoknak, a most már összehangoltabb poli. tikát folytató angol-amerikai konszernek megbízható emberének. Az AIOC urai — amiint ama az eddigi eseményeidből következtetni lehet — joggal remélhetik korábbi poci. ciójuk visszaszerzését... S míg az angol-amerikai tőkések újabb milliárdok bezsebelé_ sére törekszenek, addig a perzsa nép — nyomorog- Az 1,045.000 négyzetkilométer kiterjedésű ország 19 milliónyi lakosságának kilenctized része az elképzelhető legnagyobb nyomorban óh A lakosság többségét kitevő parasztság éhezik cb teljesen lerongyolódott állapotban él, de hasonlóan embertelen az egyébként kezdetleges iráni iparban foglalkoztatott mun. leások sorsa is; munkaidejük napi 11 óra és még a létfenntartáshoz szükséges minimumot sem keresik meg. Teheránban az ország fővárosában a fényűző paloták melletti agyag- é3 földbevájt kuny. hók orról tanúskodnak, hogy nz uralkodó osztály dőzsölő élete mel. lett elviselhetetlenül nyomorog a munkásság, a lassú éhhalálra ítélt nincstelenek tömege. Az ország egyetlen haladó és következetes po_ litikát folytató pártja, a Tudeh. párt, az irám dolgozók pártja küzd egyedül azért, hogy az iráni nép emberibb életfeltételek birtokában győzelemre vigye az elnyomott dolgozók ügyét, hoigy az angol-amerikai tőkések helyett az iráni nép javát szolgálják Perzsia hatalmas értékű olajkészletei, hogy a félgyarmati helyzetben és állapotban élő ország mielőbb felszámolja nagyfokú kulturális éa technikai elmaradottságát. 31 t&ngAbs Jstváh New-York (TASZSZ). A J. Vi•sinszkij elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője az ENSZ politikai bi. zottságának augusztus 26_i ülésén mondott beszédében cáfolta azokat az alaptalan érveket, amelye, ket az angolok, az amerikaiak és más küldöttek hoztak fel a szovjet küldő' llégnek a koreai kérdéssel kapcsolatos politikai értekezlet ösz. szetételére vonatkozó álláspontjával szentben. A szovjet küldöttség vezetője az angol küldöttnek válaszolva rámutatott arra, hogy az angol küldött. ség felemás helyzetben van, manőverezik és nem riad vissza még a tények elferdítésétől sem. így .Tebb angol küldött váratlanul kijelentette, hogy a l6 harcoló or. szág közül a szovjet Javaslat állítólag csak három ország részvételét kívánja a politikai értekezleten" Ezzel szemben a valóság az, hogy a szovjet javaslat négy or. «zág részvételét ajánlja. A szovjet küldöttség vezetője ez. után arról beszélt, hogy nz amerikai küldöttség, — amely a 15 ország határozati javaslatának szerzői élén ált — feleslegesnek tartja, hogy bármiféle tárgyalásokba bocsátkozzanak a Kínai Népköztársa, ság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányaival a poÜti_ kai értekedet megszervezését illetően, úgy vélekedik, hogy teljesen elegendő csupán tudomására hozni a Kínai Népköztársaság és a Ko. reai Népi Demokratikus Köztársa, ság kormányainak a közgyűlés ha. tározatát, nem törődve azzal, ml a véleményük e kormányoknak a határozattal kapcsolatban. Ez azonban jóformán már ultimátumot jelent. | Visinszkij elvtárs ezután rámutatott arra, hogy helytelen és gyakorlatilag káros lenne ellenezni — miként a 15 ország határozati javaslatát képviselő küldöttségele teszik — azt n javaslatot, hogy kötelezzék a főtitkárt, közölje a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormá. nyaival nemcsak azokat a határozatokat, amelyeket a közgyűlés hoz majd ezen az ülésszakon a koreai kérdéssel kapcsolatban, hanem az erre a kérdésre vonatkozó összes anyagot és azokat 0 javaslatokat, amelyeket ezen az ülésszakon előterjesztettek 8 még ha nem is fo. padlók el azokat, tegyen jelentést a közgyűlésnek a Kínai Népköziár. «iság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányainak álláspontjáról azzal a munkával kapasolatban., amelyet a közgyűlés jelenlegi ülésszaka végzett « koregí kérdésben. ItjJ A franciaországi tömegsztráik — francia munkásosztály ereiének félelmetes megnyilvánulása! Benőit Frachon cikke a „L'Humanité"-ban Párizs (MTI). A „1* Humanlté" pénteki száma „A franciaországi tömegsztrájk •—• a francia munkásosztály erejének félelmetes megnyilvánulása!" címmel a monopoltőkések kormányon lévő ügynökeinek üldözése elől illegalitásba vonult Benőit Frachon, a CGT főtitkára cikkét közli< "» A Lanlel-kormánynak nem lesz módjában törvényerejű rendeleteit oly mértékben alkalmazni, mint ahogy szerette volna — írja Frachon. — Azonban a törvényerejű rendeletek rendszere egyenlőre mégiscsak megmarad: a bérek általános felemelésére nem fog sor kerülni, kivéve azokat a vállalatokat, ahol a munkások akciója elég erős ahhoz, hogy engedményeket kényszerítsen ki a munkáltatóktól. Amit még ki kell harcolni, az a törvényerejű rendeletek útján való kormányzás teljes felszámolása, valamint a bérek, 7 fizetések és nyugdíjak általá-' nos jellegű felemelése. Az osztályharc fellendülésére ma az a Jellemző, hogy egyetlen egy munkás sem mondott le végső célkitűzéseiről, ha el is foglalta újból munkahelyét, A francia munkásosztály számára a mostani politikai tömegsztrájkkal csak egyik szakasza záródott le annak az egyeséges fellépésnek, amelyet végső célkitűzéseinek eléréséig kíván folytatni. — A törvényerejű rendeletek" rendszere ellen és a szakszervezeti szabadságjogok visszaszerzéséért folytatott küzdelem első szakasza rendkívül pozitív eredménnyel végződött. A CGT élenjáró harcosainak és szervezeteinek kötelességük megérteni, a legszélesebb körben terjeszteni azt a gondolatot, amelyben minden harcos proletár hisz: győzni fogunk! Nyugatnémetországi választások Adenauer nem jelölteti többé képviselőnek Lehr rendőrminisztert Berlin (MTI). Nyugat-Németorországban nagy feltűnést keltett, hogy Adenauer Keresztény Demokrata Uniója nem vette fel képviselőjelöltjel közé Róbert Lehrt, a hírhedt bonni rendőrminisztert, a nyugatnémet szakadár állam Himmlerjét. Politikai megfigyelők szerint Adenauer, a terrormódszerei miatt a lakosság széles köreiben gyűlölt Lehrt, mint kellemetlen ballasztot elejtette. Németország Kommunista Pártja a német kérdés békés megoldására irányuló szovjet javaslatok népszerűsítésével folytatja választási agitációját. Berlin (MTI). Németország Kommunista Pártja az elmúlt héten a szovjet kormány augusztus 15-i jegyzékének és a moszkvai szovietnémet megállapodásoknak a népszerűsítését állította választási agitációjának középpontjába. A nyugatnémetországi választások közeledtével mindinkább erősödik a hatóságok és a zsoldjukban álló fasiszta „rendezőgárdák" nyílt terrorja az Adenauer-kormány megdöntésére törekvő pártok, mindenekelőtt Németország Kommunista Pártja ellen. Bielefeldben csütörtökön 400, ólombotokkal és késekkel felfegyverzett fasiszta megtámadta és szét akarta kergetni a kommunista párt választási gyűlésének részvevőit. A fasiszta banda a gyűlésen megjelent dolgozók elszánt ellenállása láttán megfutamodott. Németország Kommunista Pártja 25 ezer választási plakátot bocsátott ki. A rendőrök és fasiszta segítőtársaik csaknem mindenütt leszakították vagy bemázolták a kommunista falragaszokat. A fasiszta banditák a kommunista párt egy önkéntes plakátragasztóját meggyilkolták, többet pedig súlyosan megsebesítettek. Az Adenauer-koalició pártjai körülbelül hatvan millió választási olakáttal árasztották el egész Nyugat-Németországot. Adenauer a választás előtti utolsó napokban amerikai minta szerint különvonaton utazza be a választókerületeket. A 14 termes kocsiból álló különvonaton kétszáz főnyi „személyzet" kíséri a bonni bábkancellárt. A reakciós pártok mérhetetlen választási költségeit az amerikai imperialisták és a nyugatnémetországi nagytőkések bőségesen fedezik. Az olasz szenáfus elfogariia az új pénzügyi mérleget Róma (MTI). Az olasz szenátus csütörtökön — a kereszténydemokraták és a monarchisták szavazataival — elfogadta a pénzügyi mérleget. A vita folyamán a pártok szónokai bírálták a kormány gazdasági politikáját. Fortunati kommunista szenátor kétségbevonta a munkanélküliséggel kapcsolatban Pella által szolgáltatott adatok valóságát. Az egyes vidékek munkaügyi hivatalainak adatai alapján bebizonyí- ! belül száz totta, hogy tak be. A Olaszországban Jelenleg több mint 4 millió részleges, vagy teljes munkanélküli tengődik. Pesenti kommunista szenátor, volt pénzügyminiszter adatokkal bizonyította, hogy a közfogyasztás az 1911 évi színvonalon van. Az élelmiszerfogyasztás alaesonagybb színvonalon van minden más ipari ország élelmiszerfogyasztásánál. 869.000 olasz család egyáltalán nem fogyaszt cukrot, húst és bort. 1948-tól a mai napig 40.000 Ipari munkást bocsátottak el és körülipari nagyüzemet zártőkések profitja ezzel szemben megnövekedett és eléri az egész nemzeti jövedelemnek a 36 százalékát,