Délmagyarország, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-26 / 121. szám

^M^mmmÁnmi egyesüljetek^ AZ MDP CSONGRADMEGYE Hivatalos, közlemény a teljes fegyvcrs'üintl küldöttségek hétfői üléséről Megkezdődött a Magvar Tudományos Akadémia nagygyűlése Jegyinák János elvtárs adta át a választási bckeverscnyben győztes Szegedi Gőzfürész dolgozóinak a Csongrádmegyei Pártbizottság vánébrzásrtáját NAK LAPJA IX. EVF. 121. SZÁM ARA 50 FTULfiR KEDD, 1953. MÁJUS 20. A JELENLEGI NEMZETKÖZI HELYZETRŐL A „Pravda" szerkesztőségi cikke HT 'A „Pravda." nutjus 24-i száma I Churchill beszédében vannak megadják a kellő alapot a fegyver. I „A jelenlegi nemzetközi helyzet- olyan állítások, amelyek az an. szünet megkötése útjában álló utóiról" címmel egészoldalas szerkesz-| gol nép béketörekvéseit iükrözik és só kérdés gyakorlati megoldásához, *"mA~ " '•"•'•'-'•t— azt bizonyítják, hogy Nngy-Brilan-, következésképpen. a koreai háború ma miri í sa.or-olmnl'ű A-\A — — , — • AcAt.. — töségi cikket közöl. Alábbiakban ' közöljük a szerkesztőségi cikk teljes szövegét: Az utóbbi hónapokban minden országban nagy érdeklődés nyilvánul meg azok iránt a lépések iránt, amelyeket a vitás nemzetközi kér. dések rendezése érdekében foganatosítanak. A jelenlegi körülmények között ez természetes. Senki sem tagadhatja, hogy széles nemzetközi körökben erősödne!; a nemzetközi viszonyokban tapasztalható feszültség megszüntetését célzó törekvések. A vitás kérdések megoldása útján tett minden lépés csökkentené a háborús veszélyt, elősegítené a népekre nyomorúságot hozó fegyverkezési hajsza beszüntetését, megkönnyítené sokmillió ember helyzetét. És viszont, a nemzetközi helyzetben mutatkozó feszültség fenntartása a háborús előkészületek további fokozását jelenti, a katonai kiadások további növekedését, az adók további emelkedését, amelyek súlya mindenekelőtt a néptömegek vállára nehezedik. Ilyen körülmények között bármely ország kormányának nemzet, közi téren megtett minden újabb lépését figyelmesen tanulmányozzák nemcsak kormánykörökben, hanem a legszelesebb körökben is. Köztudomású, milyen figyelemmel és rokonszenvvel fogadiák a szovjet kormány vezetőinek nemrég tett nyilatkoza|ait arról, hogy a Szovjetunió kész az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján meg. oldani a vitás vagy megoldatlan nemzetközi kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok megszilárdították a népekben azt a hitet, hogy lehetséges a megérlelődött nemzetközi problémák rendezése, a népek ugyanis tudják, hogy a szovjet kormány nyilatkozatai soha nem térnek el valóságos szándékaitól. Az is köztudomású, hogy a béke megőrzésében érdekelt emberek bé. keszerefő megnyilvánulásként fogadták Eisenhower elnöknek április 16-i nyilatkozatában elmondott azon szavait, hogy a vitás kérdések közül, „legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszteletbenlartására" és hogy „az Egyesült Államok hajlandók igazságos részt vállalni magukra" a vilás nemzetközi kérdések megoldásában, i jóllehet Eisenhowernek ugyanebben a nyilatkozatában vollak más olyan mozzanatok is, amelyek semmissé (ették e szavak pozitív jelentőségét. Most meg kell állapítani hogy Eisenhower május 20.1 újabb nyilalkozalában nyoma sem maradt ennek a békeszerető megnyilvánulásnak, nem is szólva a tettekkel való alátámasztásról. Teljesen érthető, hogy Churrhillnek, Nagy. Britannia miniszterelnökének nemrégiben tartolt alsóházi beszéde, amelyben a nemzetközi élet számos égető kérdését érintetté, valamint a beszéddel kapcsolatos vija nemcsak Angliában vonta magára a figyelmet, hanem messze annak határain túl is. A brit miniszterelnök sok tekintetben támogatta az Egyesült Államok kormányának álláspontjai. Beszédében azonban az is visszatükröződött, hogy eltérés van néhány elsőrendű fontosságú kérdésben Nagy.Br;ténnia és az Egyesült Államok állásfoglalása között. Churchill beszédének jelentős részében Nagy-Eritannia és a Szovjetunió viszonyával foglalkozott. A Szovjetunió közvéleménye az e tárgyról mondottakból nem fogadhat el mindent bírálat és komoly ellenvetések nélkül. Most azonban mindenekelőtt nem arra fontos rámutatni, amiben eltérünk NagyBritannia miniszterelnökétől. Fontosabb kidomborítani azokat a mozzanatokat, amelyek előmozdíthatják vitás nemzetközi kérdések rendezésé) a népek békéje és biztonsága érdekében. nia miniszterelnöke reálisan érié-i megszüntetéséhez. keli a jelenlegi nemze|közi helyzet néhány lényeges mozzanatát. Ezeket a- megállapításokai helyesléssel fogadták a béke megőrzésében érdekolt széles társadalmi körök. Ugyanakkor e megállapítások ellen — különösen az Egyesült Államokban — kirohanásokat intéznek azok a körök, amelyeknek különös érdeke fűződik a nemzetközi viszonyok jelenlegi feszültségének fenntartásához. Figyelmet érdemel Churchill kövejkező kijelentése: „Nem hiszem, hogy megoldhatatlan lenne Oroszország biztonsága és Nyugat-Európa szabadsága és biztonsága összeegyeztetésének rendkívül komoly problémája". Ez a kijelentés szüle ségképpen cgyüth'í'ző visszhangot váltott ki azoknál az embereknél, akik valóban a mfcgérlelődölt) nemzetközi problémák rendezésére törekszenek, akik gyűlölik a népeknek — különösen a jelenlegi körülmények között — felmérhetetlen nyomorúságot okozó háborút. Churchill említett kijelentése országunkban magára vonta a figyelmet mint kellő időben tett lépés a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Churchill a koreai.kínai fél javas atának türelmes és együttérző megvizsgálása mellett foglalt állást. Kije. entette: „Nem ismerek most olyan okokat, amelyek arra a feltevésre késztetnek, hogy ezek nem szolgálhatnak megegyezés alapjául." Churchillnek ez a kijelentése, valamint több képviselő a'sóházi nyilatkozatai, amelyben élesen bírálták az „ENSZ-parancsnokságnak'' a panmindzsoni tárgyalásokat fékező képviselőit, azt tükrözték, hogy az angol társadalom minden rétegében fokozódik az elégedetlenség a koreai kérdés rendezésének elhúzódása miatt. Phenjan és más koreai városok és falvak, valamin4- Antung és néhány más kínai város folytatódó vadállati bombázása éppen úgy, mint Harrison amerikai tábornoknak a panmindzsoni tárgyalások megszakítására irányuló állásfoglalása, jogos felháborodást és tiltakozást vált ki mind Angliában, mind más országokban- Nehru indiai miniszterelnök az indiai parlamentben nemrég tett nyilatkozatában rámutatott arra, hogy Harrison Amikor a miniszterelnök a Szov-! álláspontja nyilvánvalóan ellent, jelunió és a nyugateurópai orszá- mond annak a ha-arozatnak is, ame. gok „biztonsága összeegyeztetésé, nek" lehetőségéről nyilatkozott, természetesen saját országának érdekeit lartotta szem előtt. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az a politika, amely Anglia nemzeti érdekeinek, másfelől a béke fenntartása és a nemzetközi együttműködés megszilárdítása érdekeinek összehangolására irányul, a Szovjetunió és a löbbi békeszerető nép mepér lésével és támogatásával találkozik. Churchillnek az a megállapítása, amelyet a Szovjetunió biztonsága és Nyugat-Európa biztonsága összeegyeztetéséről tett, annál nagyobb jelentőségű, mivel a brit miniszterelnök e kérdés felvetésével nemcsak a Nagy-Britannia és a Szovjetunió közötti viszonyt érinti, hanem a béke fenntartásának és megszilárdításának egész problémáját tá. A jelenlegi nemzetközi helyzetet a rendezendő problémák nagyfokú bonyolultsága jellemzi és ez arra kötelez, hogy kellő megértéssel viseltessünk azok iránf, nki k úgy vélik, hogy az összes vitás és megoldatlan problémák egyszerre való megvitatását és megoldását célzó kísérletre kudarc várna. Az előre, haladás olyan égető kérdéeek rendezése terén, amilyen a koreai há. ború kérdése vagy Németország kérdése, előmozdíthatná a jelenlegi nemzetközi helyzet feszültségének megszüntetését, előkészíthetné a talajt más problémák megoldására is. Nyilván a nemzetközi problé. mák rendezésének ilyen módjára gondolt Churchill is, amikor kijelentélte: „Hiba volna azt gondolni, hogy semmit sem lehet rendezni Szovjet-Oroszországgal, ha — vagy amíg — nem kerül rendezésre minden. Két vagy három nehézséget jelentő mozzanat rendezése eredmény volna minden békeszerető oi~ szág számára." Az egyik legfontosabb nemzetközi kérdés, amelynek békés rendezéséhez minden ország népeinek érdeke fűződik, a koreai kérdés. Köztudomású, hogy a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köz|ár,saság diplomáciai kezdeményezése, amelyet a Szovjetunió támogatott, reális leletőségeket nyitott meg a koreai fegyverszünet megkötése és a koreai háború beszüntetése előtt. A Koreában létrejött megegyezés alapján máris meglörtént a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélése. Április 26-án PanmindzSonban újra megkezdődtek a tárgyalások az öszszes hadifoglyok hazai|elepítéséről. A kínai-koreai fél javaslatai és különösen május 7ri legutóbbi javaslala — amin! ez minden elfogulatlan ember előtt nyilvánvaló — lyet a mult év végén hoztak az ENSZ-ben a koreai hadifoglyok kérdésében. Nehru egyenesen kijelen, tette, hogy a koreai-kínai fél javaslatainak „a tárgyalásoknak — és reméljük, a probléma megoldásának — alapjául kell szolgálniok". A panmindzsoni tárgyalások ennek ellenére — Harrison álláspontja következtében — újból lefékeződtek. Ebben a helyzetben teljesen ért. hető a panmindzsoni tárgyalások menete miatt tapaszlalható határozott elégedetlenség, amelyet Attlee, a labouristák ismert vezére juttatott kifejezésre az alsóházban. Churchill beszédében különleges helyet foglalt el a német probléma,' amelyet méltán nevezett „Európa domináló problémájának". De, ha ez valóban így van, ebből az következik, hogy Churchillnek a német problémával kapcsolatos és beszédében kifejtett felfogása különös jelentőségre tesz szert Churchillnek e kérdésre vonatkozó felfogása azon- iler™ Ke, ^miwn^ t0v;„tv„,ra tarthatatlannak latszik, ban semmiképpen sem tekinthető Sz említett „domináló" nemzetközi probléma rendezésére irányuló tényleges törekvés kifejezésének. Mindenekelőtt figyelemre m'éltó az a tény, hogy Churchill nem is tartotta szükségesnek megemlíteni a jaltai nyilatkozatot és a potsdami határozatokat, amelyek kidolgozásában ő maga is résztvett és amelyek megformulázták a német kérdés tényleges rendezésének legfontosabb elveit az egységes Németország, mint békeszerető, demokratikus állam megteremtésének alapján. A fentemlített nemzetközi okmányok történelmi jelentősége az, hogy bennük kifejezésre jut a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között a német kérdésben a háború idején elért és közvetlenül a háború befejezése után megerősített politikai összehangoltság és konkrét szerződéses megegyezés. Ebben az értelemben az említett megegyezések, amelyek előírják Németország, mint békeszerető és demokratikus állam egyesítésének elősegítését, a legfontosabb eredmények „Oroszország biztonsága és Nyugat-Európa szabadsága ég biztonsága összeegyeztetésének" ügyében. t * Most is feltétlenül érdekelni fog bennünket, mennyire fognak megfelelni Nagy-Britanniának a nemzetközi viszonyok területén a mi. niszterelnök beszéde után foganatosítandó lépései azon megegyezések alapelveinek, amelyek alatt ott állnak a nagyhatalmak aláírásai és mennyire mozdíthatják elő a közöttük megkötött új megegyezések a népek békéjének és biztonságának megszilárdítását. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban arról tanúskodnak, hogy a vitás és megoldat. lan kérdések rendezését az a politika akadályozza, amelynek keretében a nyugati hatalmak egyolda. lúan elvetik a megkötött megegyezéseket. Nem vonható kétségbe, hogy az egész jelenlegi nemzetközi helyzet merőben más képet mutatna, megszűnnék jelenlegi kiéle. ződötts'ége és feszültsége, ha megvalósították volna a nagyhatalmak között a legfontosabb nemzetközi kérdésekben kötött megállapodásokat. Ezzel kapcsolatban nem lehet eImenni amellett, hogy Churchill b'zonyos okoknál fogva célszerűnek tartotta megemlíteni a hírhedt 1925 évi locarnói szerződést, amely — szavai szerint — azon az „egyszerű tételen" alapult, hogy ha Németország megtámadja Franciaországot, akkor Anglia a franciák oldatán lesz, ha pedig Franciaország támadja meg Németországot, akkor Anglia a németek oldalán lesz. Churchill nem tett említést ezzel kapcsolatban arról, hogy annakide. jén a locarnói rendszer adott szabad kezet a támadószellemű német imperializmusnak. Nyugaton ugyan korlátozta Németország cselekvési szabadságát. Keleten azonban cselekvési szabadságot adott neki, a Szovjetunió felé irányította a német agressziót. Mint ismeretes, a locar. nói politika volt egyike azoknak a nem csekély fontosságú tényezők, nek, amelyek előkészítették a má. sodik világháborút. A történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy amíg Németországban cselekvési szabadságot adnak a militarista, revansvágyó elemeknek, amíg nem foganatosítanak olyan hathatós intézkedéseket, amelyek biztosítják Németország békeszerető atápon való fejlődését, a német militarizmus elég gyorsan feltámad és semmiféle formaszerinli garanciák és kötelezettségek sem nyújthatnak bizonyosságot a német állam szomszédainak biztonságuk felől, afelől, hogy nem fogja őket ismét német agresszió fenyegetni. Meg keti jegyezni, hogy a Locarnóra utaló terv maga Nagy-Britannia biztonságának érdekei szempontjából is nem is szólva más európai államok és mindenekelőtt Németország szomszédai — Franciaország, Belgium, Hollandia, Lengyelország, Csehszlovákia és mások — biztonsága biztosításának érdekeiről, mivel a Locarnotervhez való visszatérésre irányuló pisérletek tág teret nyitnának inga. dozö és átmeneti nemzetközi kombinációkra és egyes országok csoportosulására más országok ellen, ami kikerülhetetlenül nem a nemzetközi viszonyok enyhülését, hanem kiéleződését vonná maga után. Nos, ós hogyan lehetne megvaiósílani Locarno eszméit a mai Németországot illetően? Churchill, felvetve Locarno gondolatát, egyetlen szóval sem fett említést Németország egységének helyreállításáról, ami pedig döntő jelentőségű nemcsak Németországra nézve, hanem Európa és az egész világ biztonságának biztosítására nézve is. A bonni és párizsi szerződések megkötésével kapcsolatos, most folyó különintézkedésekre célozva Churchill az angol kormánypolitikát Németország széttagoltságának lerögzítésére orientálja Sőt, mi több, Churchill beszédéből az következik, hogy nemcsak befejezett ténynek tekinti Németország széttagoltságát, hanem olyan jelenségnek is, amelybe bele lehet és bele kell nyugodni. őfelsége kormányának politikája nz — jelentette ki Churchill —, hogy a legbecsületesebben ragasz, kodjunk Nyugat-Németországgal fennálló egyezményeink szelleméhez és szövegéhez-" „Semmiképpen sem szándékozunk lemondani — hangsú. lyozta a miniszterelnök — azon kötelezettségeink teljesítéséről, amelyeket Nyugat-Németországgal kap. csolatéan vállaltunk magunkra." Nem következik-e ezekből a kijelentésekből, hogy a nagyhatalmak között az egységes, békeszerető, demokratikus Németország meyte. remtése érdekében kö'-ött egyezmények szollemét és szövegét áldozatul vetik oda más olyan egyezmények szellemének és szövegének, amelyeket elkülönülve kötöttek és amelyek szentesítik Németország széttagolt, ságát, Nyugat-Németország újrafeL fegyverzését, Németország e részé, nek átalakítását a militarizmus és a támadó revansszellem tűzfészkévé? Figyelmen kívül hagyjuk Churchillnek azit a teljesen helytelen állítását, hogy a német probléma kiéleződésének oka a szovjet politika. A Németországban előállolt helyzet valóságos okát ismételten is megvL lágítetták a Szovjetunió tekintélyes képviselői és nincs értelme itt el is. mételni őket. Nem foglalkozunk Churchillnek azokkal az elég erős szavat val, amelyeket a keletnémelországi helyzet negatív jellemzésére váloga. tolt össze Mi, természetesen, nemcsak hogy nem kevésbbé lecsepülő, hanem még jóval igazabb szavakat Í9 találhatnánk a nyugatnémetér. szági helyzet jellemzésére, de most nem az a dolog lényege, hogy kölcsönösen szidalmazzuk egymást. I Mindenki előtt világosnak keU lennie, hogy Németország széttagoltsága a háborús veszély tűzfészkének feltámasztását jelenti Európa szívében, A német nép nem nyugszik bele, hogy elveszítse egységét, melyet majd egy évszázaddal ezelőtt vívott ki nagy erőfeszítések és áldozatok árán. Németországot illetően ezért a legfőbb feladat az, hogy megszüntessük a német állam jelenleg fennálló széttagoltságát, s olyan békeszerződést készítsünk elő és kössünk meg Németországgal, amely a nagyhatalmak potsdami megegyezése alapelveinek megfele. lően biztosítja az egységes, demo. kratikus, békeszerető Németország megteremtését. E téren a német agressziótól nem egyszer szenve. delt országok fő gondja a német militarizmus feltámadásának megakadályozása kell hogy legyen. Ezzel együt} minden feltételt biztosítani keU a német népnek. Németor. szág békeiparának fejlesztéséhez, ahhoz, hogy termelésittechnikai szín. vonalának megfelelően résztvehessen a világ gazdasági életében, hogy tovább fejlődjék gazdag nem. zeti kultúrája. Az új békeszerződésnek ebben a vonatkozásban ki kell küszöbölnie a versaillesi rendszer hibáit, amely e nagy nemzet leigázására irányult Senki előtt sem titok, hogy a versaillesi rendszer kidolgozóit sokkal inkább foglalkoztatta a világpiaci versenytársként szereplő Németország gazdasági újjászületésének megakadályozása, semmint Németország újrafelfegyverzésének tényleges lehetetlenné tétele. Churchill azzal, hogy megkerült olyan rendkívül fontos kérdéseket, mint Németország egyesítése és a német békeszerződés megkötése, az. zal, hogy hangsúlyozta az angol kormány hűségét a Nyugat-Német, országgal szemben vállatt legutóbbi külön-kötelezettségei iránt, megza. várta azokat is, akik beszédében a mai világ nézeteltéréseinek rendé, zésére irányuló tényleges törekvést szerettek volna látni. Figyelmet érdemel nz a tény, hogy Churchill egyáltalán nem tett említést annak az angol-szovjet kölcsönös segélynyújtási szerződésnek létezéséről, amelyet 1942-ben Lon. donban kötöttek egy újabb német agresszió megakadályozása céljából. Ezt a szerződést egyébként mind a Szovjetunió, mind Anglia bizton, sága megerősítés* érdekében kötőtS" (Folytatás a második oldalon.J