Délmagyarország, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-17 / 114. szám

rate^nfOTPTiRTfl SGYESÜtJETElCf A HAZÁÉRT, AZ ÖTÉVES TERVÉRT, NAGY BÉKEALKOTÁSAINKÉKT — SZAVAZZ A NÉPFRONTRA! NAK LAPJA IX. ÉVF. 114. SZÁM VASÁRNAP, 1953. MÁJUS 17. yalaszt a nep! Irta: Pamuk István Szavazó urnák elő járulnak ma Csongrád megye dolgozói, hogy mint népüket szerető, igaz hazafiak, élve az Alkolmányban biztosítón jogaikkal, döntsenek: a békéről, a munkáról, a jólétről, a további felemelke. désről. Nem kétséges, hogy megyénk minden becsületes dolgozója békét, munkát, jó. létet, további felemelkedést akar s mert a Magyar Függetlenségi Népfront is ezt akarja, ezért a Népfronlrá szavaznak. A felemelő érzéssel és büszke öntudattal fogja ma minden új választó kezébe a szavazólapot és helyezi azt el minden változtatás nélkül a borítékba, ezzel is köszönetet mondva pártunknak és államunknak, a drága vezetőnek, Rákosi elvtársnak ragyogó, boldog jelenünkért g a még ragyogóbb és boldogabb jövőnkért. Az elmuit hetekben már ezrek és ezrek szavazlak megyénkben is a békés, építé munka frontján. Ipari dolgozóink döniő többsége, több mint 20 ezren, komoly felajánlásokkal és azok teljesítésével, illetve túlteljesítésével szavazóit. A mezőgazdaság, ban dolgozók közül közel 12 ezren tettek felajánlást a választások tiszteletére. A mezőgazdaság területén megyénkben ilyen nagyméretű versenymozgalom még nem volt. A versenyszellem további fokozása, a versenyben résztvevők számának növelése alapul szolgálhat és kell is, hogy szolgáljon ahhoz, hogy Csongrád megye az országos mezőgazdasági versenyben a tizen, harmadik helyről az élre kerüljön. A mai napon ismét számvetést csinál a nép, összegezi, hogy mindaz, ami ebben az országban van és lesz, helyesre. Választ a népi Választ a mult és a jelen között és dönt jövőjéről. Nagy köljőnk, József Attila írta ezeket a Borokat a Horthy-rendszer kegyetlen éveiben: „Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely hitetlen, csodára vár IS a gondra bátor, okos férfit, ki védte menthetetlen hónát, mint állatot tereint értik, hogy válasszon bölcs honatyát". Csak népünk megátalkodott ellenségei tagadhatják éa tagadják, hogy ennek mindörökre vége ebben az orsaágnan Nem sújtja többé a dolgozókat „ezernyi fajta népbetegség" és „szapora csecsemőhalál". A mull. ban a tüdőbajt joggal hívták magyar betegségiek, mert a földbevájt kunyhókban, barlangokban és eselédlakásokban lakók tíz. ezreit szedte e betegség áldozatul. A tüdőbetegségben elhaltak száma 1952-ben már csak 43 százaléka volt az 1938. évinek. Ma a terhes nőt 12 heti fize'ett szabad, ság illeti meg, míg a Horthy-rendszerben terhes nőt nem alkalmazlak, vagy ha dolgozott, szülés elölt elboesájtolták. A szü. lőotthoni és egyéb intézeti szüléseknek aránya mos 42 százalék, de 1953 végére eléri a 60 százalékot. Államunk minden újszülött számára 400 forint ér{ékű ingyen csecsemőkelengyét ad. Ezért van nz, hogy a csecsemőhalandóság hazánkban az 1938. évinek a felére csökkent. Az elmúlt esztendő, ben közel 6 millió volt azoknak a száma, akik orvosi ellátásban részesüllek, szemben az 1938. évi 2 millió 800 ezer fővel. Ez is egyik bizonyítéka, hogy államunk szerető gondoskodással kíséri a dolgozókat, őrködik egészségük felett is. Hazánkban 833 lakosra jut egy orvos, míg olyan nagy kapitalista országokban, mint Franciaország, ezer emberre egy orvos juj. Marokkóban 600 lakosra egy rendőr, 45 ezer lakosra egy orvos. Ezek a számok önmagukban véve is eleget bizonyítanak. Csongrád megye dolgozói válnssznnakl Válasszanak a mult és a jelen közölt. Biztosak vagyunk abban, hogy nem lesz nehéz a választás. A mérleg egyik serpenyőjében „ezernyi fajta népbetegség", „szapora csecsemőhalál", a mérleg másik serpenyőjében az egészség, az élet. S ez utóbbi többet nyom. Nem kétséges, hogy aki az életet akarja, az erre szavaz. 1949-ben az országgyűlési választásokon a szavazásra jogosullak 94.7 százaléka, az 1950. évi tanácsválasztásokon a válaszlók közel 97 százaléka élt Alkotmányban biztosítotj jogaival. Csongrád megyében 1950-ben 96.99 százaléka a választójogosultaknak járult az urnák elé és közel 98 százalék a dolgozó nép képviselőire szavazott. A Szovjetunió azzal, hogy felszabadította hazánkat, hogy „mi ne legyünk német gyarmat" s hogy éltünk n szabadság adta lehetőségekkel, népi demokráciánk „ember, séget adhatott az embernek", „magyarságot a magyarnak". Csodákra sem kell vájnunk többé. Ami hajdan csoda volt, az ma élő valóság. 1944—45.ben a halott ország ereiben az éleiét jelentő vérkeringés elindítása csodának tűnt fel sok.sok ember előtt, mint ahogy később csodának tűnt fel az is, hogy a szántóföld helyén új, szocialista városok é® gyárak kezd lek épülni, hogy a kietlen földön élet kezdett sarjadozni. Napjainkban ezek a csodák természetessé válnak. Nem is csodák ezek, hanem a szocializmust építő társadalomnak a törvényszerű eseményei. Nem csodák, de annál inkább csodálatra méltó dolgok ezek. Csodálatra méltó munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk hősiessége az építő munkában. Ezért olvashatjuk a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívásában: „Köszön®! a nagyszerű magyar munkásosztálynak azért, hogy átérezve az ország vezető osztályára háruló felelőssé® get, nem riadt vissza a nehézségektől, a terv teljesítéséért folytatott szocialista mur.kaversenyben önmagát múlta felült Köszönet derék parasztságunknak, egyéni gazdáknak ég termelőszövetkezeti tagoknak, akik az aszályos év súlyos nehézségei közepette is biztosítani tudták az ország élelmezését ! Köszönet a magyar értelmiségnek, réginek ás újnak, amelynek tudása és hazafisága egyik döntő hajtóereje volt nemzeti fölemelkedésünknek!" Megyénk dolgozói a mai napon, amikor szavazni mennek, dönteni fognak az új, szocialista városokról, gyárakról, iskolákról, lakóházakról, napközi otthonokról, '.z öntözött mezőgazdasági terület további növeléséről, kenyérgabona termelésünk eme. i'éséről, népünk műveltségének emeléséről, hazánk védelmi erejének biztosításáról; egyszóval boldog jövőnkröl. Halárainkon túl barát s ellen3ég egy. aránt országunk felé tekint és figyeli — ki-ki a maga érdekeinek megfelelően — a szavazás eredményeit. A mai napon válasz, tani fog Csongrád megye népe. Választja azt, hogy a Népfrontra adott szavazatával egységesen kiáll népi demokráciánk békepolitikája mellett és ezzel segítséget nyújt a kapitalista qrszágok dolgozóinak a min. ket ls erősítő békeharcukhoz, hogy itt a Tito-banda szomszédságában úgy hallatja hangját, hogy a határokon túl még magasabbra fog csapni a jugoszláv nép szabadságért vívott harcának lángja. Választ a nép, megválasztja képviselőit. Nem kétséges, hogy Csongrád megye dolgozói a mai napon, amikor az urnák elé járulnak, hogy válasszanak, azokat választják meg képviselőjüknek, akik a népből jöttek, a néphez tartoznak, a népéri yannak. Felemelt fejjel állunk a választók al'é, nincsen miért szégyenkeznünk, pirulnunk. Eddig megtartottuk adott szavunkat. Amit Ígértünk, az nem maradt ígéret, hanem valósággá vált. Ezt hirdetik azok az üze. mak, gyárak amelyek 1949 óta létesültek megyénkben. Ezt hirdetik a szántóföldjeinken zúgó traktorok, ezj hirdetik az új lakó. házak, ezt hirdetik új napközi otthonaink, iskoláink. Ezt hirdeti Sztálinváros, Komló, Inota. Tudjuk, hogy vannak nehézcégeink, dle mert követi páríunkat és kormányunkat a dolgozó nép, ezért erősek vagyunk, legyőz, zük e nehézségeket; amit a Magyar Függetlenségi Népfront a választási felhívásában ígér, azt most i<? meg fogjuk valósi, tani. Sz. Maisak szovjet költő ,,A választás napja" cíinű versében ezt írja: „Hazaimért azért, hogy béke viruljon. Bedobjuk mind a szavazólapot. Gyermek r.em szavaz, mégis lapjainkon A gyermekeink jövője ragyog." Választ a nép! A Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása kimondja: „A Magyar Függetlenségi Népfront programmja: béke, munka, jólét, felemelkedés ! Kis nép vagyunk, de nagy tettekkel tudunk hozzájárulni és járulunk is hozzá sa. ját hazánk hűséges szolgálata révén az emberi haladás ügyéhez. Legyünk méltók ahhoz a hírnévhez, melyet haladó multunk nagy cselekedeteivel, nyolcesztendős harcainkkal 'és munkánkkal, gazdasági és kulturális teljesítményeinkkel a nagyvilágban kivívtunk magunknak. Sorakozzunk egy emberként a Magyar Függetlenségi Népfront zászlaja alá' Kövessük egy emberként a Magyar Fölözök Pártját, népünk bölcs vezérét. Rá. kosi Mátyást 1 Szavazzunk egy emberként a Magyar Függetlenségi Népfront jelöltjeire!" CSONGRÁD MEGYE DOLGOZÓ NÉPE FORRÓ SZERETETTEL KÖSZÖNTI NÉPÜNK ELSŐ KÉPVISELŐJELÖLTJÉT, RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRSAT. Készen állnak a szavazóhelyiségek a választásra Az ország valamennyi közsígáben és vá. rosiban a tanácsok vágrehajtóbizotiságai a választásokra való felkészülés során lelkes előkészítő munkát végeztek annak érdekében, hogy a szavazóhelyiségek május 17-én a szavazópolgárok rendelkezésére álljanak. A szavazóheiyiSégek kijelölése után biz. losítotoák azok berendezését, az urnákat ée a szavazófülkéket. A szavazóhelyisógeket gondosan feldíszítették. Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak képei, virágok és szőnyegek hirdetik, hogy a dolgozók nagy ünnepnek tekintik e napot, amelyen hitet tesznek új ötéves tervünk és a szocializmus építése mellett. A szavazás zavartalan lebonyolítása érdekében már az utolsó tennivalókat végzik a szavazatszedő bizottságok. Szombaton délután átvették a nyomtatványokat, szavazólapokat, újból áttanulmányozták a szavazással kapcsolatos tudnivalókat és jól fel. készültek arra, hogy a törvényesség betar. tását, a választás zavartalanságát mindenütt biztosítsák. A választók milliói mindenütt készen ál. lanak a nagy napra, hogy eleget tehessenek hazafias kötelességüknek és gyakorolhassák az alkotmányban biztosított jogukat Az ünnep előestéién A nap letűnt a látóhatár szélén. Szerte a városban ünnepi hangulat. A házakon zászlóerdő, drapériák. A családanyák, a hazájukat forrón szerető emberek szive ezt dobogja: „A sok minden szépért, « pártért, a ml Rákosi elvtársunkért, gyermekeinkért, a gyönyörű jövőnkért szavazz a Népfrontra /" A Rákosi-híd felől egy csoport közeledik a Széchenyi-tér felé. A szürkeségből kibontakozik a fiatal sereg. ,JSgy a jclszónlt, a béke" — éneklik, aztán egyszerre körbeült" nak. Egyenruhás ipari tanulók, selyemruhás lányok, üzemi fia falok, egyetemisták, táncra perdülnek: zakatolnak. A boldog ifjúkor öröme csillog szemükben. Kipirultán, fáradhatatlanul ropják a táncot. Az apák, anyák körülállják és megmagyarázhatatlan, meleg érzés tölti el szivüket. A Klauzál-téren szól a zene, a vasutas zenekar játszik. Az egyik utcából ismét fiatalok csoportja közeledik, „Éljen Rákosit" — kiáltják kórusban. Bármerre megyünk a városban, mindenütt vidámság, jókedv, öröm. A fiatalok — az először szavazók — lelkesedése magával ragadja az embert, A Mátyás-tér sarkán röpgyülést tartanak. Akik egymást sohse látták, most szinte egy családot alkotnak. Mindenkinek van mondanivalója, miért szar vaz a Népfrontra. Lassan besötétedik. A Szegedi Kender fonógyár homlokzatán sziporkázik a sok égő villanykörte és bevilágítja a környéket. A MÁV épülete előtti fényben hosszasan állnak a járókelők. Gyönyörű a dekoráció. — Rákosi apánk — mondja megilletődve, végtelen szeretettel egy idős ember, a drága vezér képét nézve. A korzón hullámzik a tömeg. Transzparensek, vörös és nemzetiszínű zászlók alatt katonák, ifjúmunkás lányok és fiúk közelednek. Szincs ruhákban a lányok népi láncot lejtenek, négyen hegedűvel kísérik őket. — Első szavazók vagyunk — kiáltja egyikük a csoportból,nem kis büszkeséggel, öröm nézni a fiatal csitfia tűz sereget. Ezreivel járnak az utcán a dolgozók, férfiak, asszonyok, csinos, szép ruhában. Soknak a mellén sztahánovista kitüntetés. Tavasz van, ünnep van: holnap szavazunk. A békét, ragyogó jövőt akaró emberek sokasága készül a. nagy napra. A szavazás készülődés is: készülődés a holnapra, a nagyszerű jövő. megvalósítására*