Délmagyarország, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-14 / 111. szám

CSÜTÖRTÖK, 1953. MÁJUS t4. ) Tények és adatok a népnevelők munkájához Babuskov Zvetozárné a választási békeversenyben TAVASZI REGGEL; a nap már lerázta reg. geli álmosságát. Verőfé­nyes, napsugarak játsza­doznak a pirosló tdőkön, az új iroda, cs a préshá­zon. A füstölgő gyárké­mény messze hirdeti, hogy a Szöregi II-es szú. mú Téglagyárban mosta választási békeversenyben is helyt állanak a dol­gozók. Arra délnyugat felé alig két kilomé­ternyire — Tito Jugoszlá­viája húzódik. Mintha a természet is jelképezné az ottani nyomort és szenvedést. Sűrű felhők tornyosulnak az ég pere­rnére­Két vidék r- lett vL lóg. Itt a boldogság hazája, ott az éhség tanyája. Amíg Jugoszláviában a háborúra készülnek, ná­lunk békeépítkezések mu­tatják, hogy az egykori ,,hárommillió koldus or­szága" a béke országává lett. A népfront válasz­tás is a békeharc nagy csatája. „A léke megvé­désének nálunk mindenki harcosa, aki jól végzi munkáját" — mondotta Rákosi elvtárs. Tudják ezt a Szöregi Téglagyár dolgozói is és a válasz­tási békeversenyben nagy­szerű teljesítményeket ér. nek el. Áprilisban 7 szá­zalékkal túlteljesítették égetési tervüket. E siker eléréséhez hozzájárult Babuskov Zvetozárné dél­szláv téglagyári dolgozó munkateljesítménye is. HATAN DOLGOZ. NAK a brigádban. Há­rom csillével szállítják a nyerstéglákat az éqelő kemencébe. Naponta 7—8 ezerrel többet hordanak bc az előirányzatnál. Ba­buskovné legutóbbi mun­kateljesítménye is iso százalék volt, ami azt je­lenti, hogy a választási békeversenyben az egvik legjobb eredményt érte el. Vállalását 16 száza­lékkal már túlteljesítette. — Én is a béketábor egyik katonája vagyok és jó munkámmal hálálha­tom meg a pártnak, Rá­kosi elvtársnak a boldog, szabad életet. Május 17-én a népfrontra sza­vazok — mondja Babus­kov ehtársnő. A FELSZABADU­LÁS ELŐTT negyedes kukoricát kapált és bi­zony sokszor éhezett. Nem volt betevő falatja sem. Mivel a délszlávok­nak Horthy Magyaror­szágában megvetés volt az osztályrészük, őket is megvetették. Még az is­kolában is külön ültek. A soviniszta uszítás ma már a múlté. Boldogan újságolja, hogy az el­múlt hónapban 1278 fo­rintot keresett és otthon vezetékes rádiójuk van. Dusán fia VIII. 03:tá. lyos, Miliea leánya pedig V.-es. Mindketten a po­mdzi délszláv kollégium­ban laknak, ahol díjmen­tes oktatásban részesül­nek. — Sikeres vizsgájtik esetén karórát veszek ne­kik — tervezgeti szere­lettel Babuskovné. EGY BOLDOG HA. ZASÉLET kórvonalai bontakoznak ki elbeszé­lése nyomán. Férje a szöregi pályafenntartás. nál dolgozik, ahol meg­becsülik úgy, ahogy jó munkájáért azt megér demli. — A második ötéves tervet úgy tudjuk jól elő­készíteni, ha mindnyájan túlteljesítjük vállalásain­kat — jegyzi meg büsz­kén éjf elmondja, hogy a Szöregi Téglagyár kol­lektívája a vállalt 12 va­gon helyett kedden dél­után 13 vagon léglát kül­dött Kazincbarcikára, az épülő békevárosba. A Szöregi Téglagyár dolgo­zói a választási békever. seny sikerével készülnek május 17-re, A munka újabb és újabb hőstettei­vel szavaznak napról­napra a népfrontra. DÉLELŐTT 10 ÓRA. A munka harcos ütemét közvetíti a présgép egy­hangú dünnyög ése. Bar buskovné téglaszállítö brigádja épp most telje­sítette napi előirányzatát. Ettől a perctől kezdve már terven felül dolgo­zik. Össze is csillannak a szemek, hirdetve a nép­front programmját: béke, munka, jólét, felemelke­dés. A Szöregi Téglagyár dolgozói vasárnap febdt egy emberként szavasnak erre a nagyszerű pro. gramra... Kiss György Délszlávok, magyarok a népfront zászlaja alatt Ujszenlivánon, a Ti'o-határ kö­zeli szomszédságában délszlávok és magyarok közösen készül­nek a választás napjára, hogy meg­változott boldog életüket a nép­frontra adott szavazatukkal kö­szönjék meg és biztosítsák a to­vábbfejlődést. Drágity Nándor délszláv középparaszt így beszél népnevelómunkájáról; — Elmondom délszláv szomszé­daimnak, de magyar munkatársa­imnak is, hogy érdemes a nép­frontra szavazni, mert ma már mi, délszlávok is szabadok vagyunk, nem úgy, mint a múltban. A múltból nincs egyetlen egy em­lékem, amely ne volna tole sz0" morúsággal. Dusán fiamat a né­metek, mint leventét Németor­szágba hurcolták. De már iskolás korukban sem becsülték meg gyer­mekeinket a mul't rendszer urai. 1942-ben azt mondták az én Dusán fiamnak, nrikor a polgári iskolába járt; „Jó leszel te az eke mellett is" — és elbuktatták. Ma már minden délszláv dolgozó fia tanul és nyitva áll előtte a főiskola és az egyetem kapuja is. Nekem is van egy unokaöcsém, aki dél­szláv középiskolába jár Budapes. Jen. Szabadon, gazdasági és kulturális egyenjogúságban élnek a magya­rokkal, együtt az újszentiváni dél­szlávok. Ezért készülnek lelkesen május 17-re, hogy a népfrontra ad. hassák szavazataikat. » De nemcsak május 17-én bizo­nyítják be a délszlávok, hogy ki. állnak a népfront melleit, hanem már eddig is ezt bizonyították be jó munkájukkal. Nedelkov Péter délszláv középparaszt, pártveze'ö­ségi tag, nemcsak a munkában, ha­nem kötelezettsége teljesítésében is élenjár. Eddig már félévi ba. romfi. és tojásbeadási kötelezett­ségének eleget tett. Aczkov Emil négy holdas délszláv dolgozó pa­raszt versenyre hívta Vecsernyés Antal nyolc holdas magyar kö­zépparasztot a választások tisztele­tére. A délszláv dolgozó parasztok megvetik Tito kulák uralmát és gyűlölik hazaáruló rendszerét. Nagyrészük ma már a nagyüzemi gazdálkodás útjára tért, ezzel is bizonyítva, hogy teljes mértékben magúikévá teszik a Magyar Függet­lenségi Népfront programmját. Akik együtt sírnak as ellenséggel Forráskúton a dolgozók egyrósze az ellenség uszályába került ég tűri, hogy a 33 kulák bomlasztó munkát végezzen. Nem gondolnak arra, hogy a felszabadulás óta ártézi kútat, or­voslakást, átkötő kövesútat kapott n község. Üj tanácsháza is épült és mindezek mellett 45 kislakást épí­tettek a dolgozók részére az ötéves terv keretében — 45 új meleg ott­hont, nyugodalmas családi fészket. Csongrádi Károly is egy Ilyen új házban lakik. Rendesen él, nem urak cselédje már, mégis zúgoló­dik. Azt szeretné, ha az állam mindent ingyen adna neki. Kiss István, a Petőfi tszcs párttitkára is együtt sír a* ellenséggel. A forráskúti pártszervezet, a népnevelők, valamint a dolgozó pa­rasztok, akik élenjárnak a munká­ban és lelkesen készülnek a válasz­tásokra, ne hagyják, hogy a ku­lákok befolyása alá kerüljenek dol­gozó társaik, hanem a hátralevő pa­pokban mozgósítsák a népfront győzelmére a falu lakosságát. A szegedi tszcsék állatállományának fejlődése „Öt hónappal ezelőtt az ország, nagyobb takarékosságra kellett fel­gyűlésen még fel kelleti hívnom a hívni népünket. Most, miután anc­figyelmet, hogy a rossz termés kö. héz tél elmúlt, megállapíthatjuk, velkeztében nagyon megnehezült az hogy állatállományunk az aszály állatállomány áttcleltetése, hogy dacára nagyobb, mint tavaly ilyen­komoly hiányosságok vannak a ve- kor volt". (Rákosi elvtárs május tés körül. A közellátás terén a leg- 10-i beszédéből.) A szegedi termelőcsoportok sertésállományát 1950-ben mlndösz­sze 591 állat képezte. Az azóta eltelt idő alatt a tszcs-k becsülettel tettek eleget sertésbeadásl kötelezettségüknek, számos állatot hizlaltak meg, s ennek ellenére 1952 decemberében 591 helyeit mégis 828 ser» lése volt a szegcdi lermelőcsoportoknak, amelynek száma azóta termé* szetese,„ sokszáz új állattal emelkedett. A szegedi termelőcsoportok ezarvasmarhaállománya fg évről­évre gyarapodott. 1950-ben a meglévő tormclőcsoportoknak mindössze 79 szarvasmarhájuk volt. 1952 decemberében ez a szám már 171-re emelkedett. ~\/fás esztendőkben ilyenkor min. dig állandó rettegésben éh a vidék. Ahogy megjöttek a tavaszi hónapok, csapatosan jelentek meg a környéken a végrehajtók is, be­hajtani a mult évről elmaradt adót, haszonbért és <a legkülönbözőbb já­randóságait a szabad királyi város­vak, Kinek a'házát, kinek a földjét, kinek pedig nehezen átteleltetett jó­szágát, vagy ha mása nem volt már, néhány rongyos fejpárnáját ütötték dobra. Akkor valahogy más­ként köszöntött be a tavasz. Las­san március is elmúlt, de végrehaj. tők, csendőrök nemigen mutatkoz­tak a környéken. Senki sem tudta, mire vélni a dolgot- Érezte min­denki, hogy valami vihar előtti csend lehet ez. Nyomasztó várako­zással tekintettek az emberek min­den nap a holnap elé, .4 gazdaújság egyre-másra tudó­sította, hogy mostantól kezdve más.' ként lesz: a kormányzó úr őfőmél­tósága könnyíteni akar a kisgazda paraszt dolgán. Zöldhitelt, tenyész­állatokat, építkezési kölesönt ígér­getett, egyszóval sejteni lehetett, hogy itt most valami készül. Alig­hanem szükség lesz most valamiért a parasztokra is. Egyszer aztán hírül hozták a, gyerekek az iskolából s kellő óva­tossággal a gazdaújság is közölte, hogy választások lesznek, új képvi­selőket kell választani, akik majd a •parlamentben az eddiginél jobban elintézik a parasztok dolgát. fifra, feketére, sárgára, bar. ^ nára festett plakátok jelenlek meg a kocsmánál, az iskolánál. Bő­ven jutóit belőlük az útszéli fákra is. Tedd a keresztet ide, add szava­zatod oda, mindegyik mást és mást javasolt. A következő vasárnap már előkerültek a képviselőjelöltek is — de hogy ki a. nyavalya jelölte őket. — Egymásután rendezték a nagy­gyűléseket, ígérgetlek esőt, szelet,, bekötőutat, új kutakat a városi le­Zízezei fvcft^as UépuUd'á gelöre, adókedvezményt, meg hogy nem lesznek többet dobolások, csak ehhez az kell, hogy őket válasszák képviselőjüknek. Vecsei László gazdaember, értsd: jómódú kulák, eszes ember hírében állott a környéken. Tudták róla, hogy ö még ott is aranyat tel, ahol más még csal: nem is sejti. Most is gondolt valamit. Hamar elterjedt a legújabb hír. Vecsei László „dolgozó panaszt' képviselőjelölt lett, hogy miként, azt még ma sem tudni, de a hír után csakhamar jöttek az újdonsült képviselőjelölt megbízottai is. akik egyre-másra mondogatták: — Ez az­tán közülünk való, ismerjük, bizto. san elintézi majd a parasztok dol­gát a képviselőházban. Az egyik ilyen kortcsnek kedvenc érve volt, hogy elengedik az adótartozást. Ve­csei elintézi, hogy földet, meg há­zat kapjon, akinek nincsen, csak rá kell szavazni. A választás napján egyre-másra Vecseire szavazott itt mindenki. Azon egyszerű oknál fogvást, hogy messziről jött ember azl mond, amit akar, tudniillik a többi képviselője­löltek valamennyien messziről jöt­tek. Máté Mihály háromholdas kis­paraszt is meg volt győződve, hogy Vecsei majd őt is képviselni fogja az országgyűlésben, rá is adta sza­vazatát. zel a felháborodott szavakkal fo­gadták másnap a választók a fur­csa, de való hírt. — Hát Vecsei még­sem lesz képviselő! TVl agyságos Kubay Kálmán úr szintén akart magának egy jó helyet a parlamentben. Csak az nem akadt aki öt képviselőjének választotta volna. Kubay Kálmán úr azonban nem esett kétségbe a kudarc láttán. Gondolt valamit: tetvesek, rühe­sck. nyavalyások, ha nem adtátok magatokat, megveszlek bennete­ket szőröstől, bőröstől és mégis képviselő leszek! A két „ellenzéki" összesúgott s hamar megtörtént a vásár. Ismét jöttek a kortesek és kiderítették, hogy Kubay és Vecsei közölt tulajdonképpen komoly el­lentétek nem is völtak. Valójában jobb lenne, ha Kubay Kálmán úr lenne a képviselő, ö mégis csak úri ember, jártasabb a miniszté­riumokban is. Vecsei maga is állí­totta ezt, az üzletről azonban csak később kezdtek beszélni. Kubay Kálmán úrnak volt tízezer pengő­je a parasztok szavazataiért. Meg­egyezett Vecseivel abban, hogy a választóit átengedi nekik és szépen télre áll az útjából. Még járta a szóbeszéd erről a ke­serű históriáról, amikor, ha kcsve is, de a tavalyinál jóval nagyobb | számban ismét megjelentek a vég­I rehajtók jópár kakastollas kísére­Vecsei László elegendő szavazatot tében. Senki sem volt meggyö­hopett ahhoz, liony országgyűlési ződve, hogy melyik nap állnak a képviselő legyen. A választások nap- háza vagy a földje sarkához s ján már este háromnapos lakoma mondják el az ismert szöveget: ki­is ábrázolni tudná a dolgozó parasz­tok közelgő új életét. Uzinte már szemeimmel látom amikor hozzájuk is megérkeztek az! az aPró< parcellácskák helyén árverezők és nem telt bele félóra, " Széte3> hosszú szőlő, gyúmöl­a „vörös gazdász" íakalapáccsal csos, r°zs, kukorica táblákat, lá­jelentőségteljesen ütögetve az asz- tom• m'nt a!o,íu! ki a mostaniak talt, kimondta, hogy Máté Mihály "Ksllett az újabb tcrmelőszövctke ingatlan/vagyona a ra/ta lévő hál- ze ek na9Y gazdasági épületei, zal együtt, mint a legtöbbet ígérő-' """'ha mar hallanánk az nek, Vecsei László ,,tisztes nagy-! '^sorakozott kombájnok, gazdának" tulajdonát képezi. ' n^ *""<4"41 """ Máté este, mikor hazatért a mun­kából, illetve csak hazatért volna, ha meg letí volna még az otíhona, akkor értesült a történtekről, A végrehajtókat tűzoltók követték. Leeresztették a nádfödelet, elvág­ták a gerendákat, családját pedig a szegényes háztartási berendezés­sel együtt kidobták az útra. Az asz­szonyt és a gyerekeket egyik távoli ismerősüknél találta meg. Mit szólhatott az egész esethez? Rájött, be kellett látnia; hiszen ... hiszen nem szólhatok semmit, mit mondjak. Mit mondhatok. Hát én tulajdonképpen erre szavaztam ... Ha tudtam volna,.. Hová lett Máté Mihály? Eltűnt a környékről, besorolták az úri Magyarország hárommillió koldu­sainak a sorába, eggyel többen let­tek, akik munkát, kenyeret kértek, de hasztalan voltak a választások, nem akadt képviselő, aki adott vol­na nekik. i óiljtaná azon az úton, melyen je­Eppcn 14 éve annak, hogy történt lenleg halad. Ezt mi akarjuk így, ez a szomorú eset. A környék az- mi most erre szavazunk. Olyan óta már egészen megváltozott. Amit vártunk van, amely mindig har­Kubayék, VecSeiék csak ígértek, rolt és harcol ügyünkért. Ö veze­melyckröl maguk is jól tudták, tett bennünket ideáig is.' Első öt­hogy soha sem valósítják meg , az- éves tervünket még be sem lejez­óta már régen megépültek. Van új túk fc-ljescn, már kirajzolta elöt­aratásra arutógé­pek zúgását. Ugy érzi az ember, mintha már itt is volna, mintha ide hajlana már az aratók vidám dala, s ilyenkor akaratlanul is arra gondolunk, milyen jó is ez a szociálisig hatalom, mert bizony nem egyszerű ábrándozások ezek már, mindez népünk őreiében, acé­los karjában rejlik. Van-e közöt­tünk, aki nem akarná ezt? Akik valaha rt föld rabjai, akik komédiá­sok voltak a mult szégyentől, nyo­mortól és megaláztatástól lekele vértől szennyes színpadán, azok között aligha kerül ilyen. De még­is vannak olyanok, akik élvezettel néznék most is és szerelnék a Máté Mihályokkal elölről játszani ezt a keserves komédiát, mely vissza­nemtérhet soha. Ami őket illeti, né­pünk erejéből rájuk is jut, van erő, amely elsöpörje, megsemmi­sítse őket. Nevezhetik azokat há­borús uszítóknak, Tito-íasiszlúknak, kulákoknak, papoknak, a mi né­pünket már nincs erő, amely meg­kezdődött a Vecsei tanyán. Voltak, .többet először... ki többet másod-, bekötőút, a szegényes tanyaköz- tünk a második ötéves terv hatal­akik látták, hogy ökröt sütő teh 1 szor... senki többet harmad- pontból jómódú emberek lakta köz- mas távlatait nyárson. A kortesek, akik Vccseit képviselővé ütötték, a szclmakrzal tetején táncoltak és még jó kiskor­lespénzt is kaptak. — Azt a teremtő keservit! — e*. szor... I I d'é Mihály reggel napszámba ^ •* ment metszeni. Csak felesé­ge és apróságai maradlak otthon. Kelta azok közül is iskolában volt ség lett. Villany világít, rádió szól, szépen gyarapszik a terme­lőszövetkezet vagyona, mindez azonban még csak kezdet. Nincs képzelet, amely csak gondolatban Ablakunkon kopog­Beengedjük? erre szavaz, tat a szocializmus. Igen. Egész népünk májas 17-én. CSÉPI JÓZSEF.

Next

/
Thumbnails
Contents