Délmagyarország, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-15 / 88. szám

SZERDA. 1953. ÁPRILIS 15 Rákosi elvtársat, Révai elvtársat jelölték képviselőjüknek a határmenti Ásotthaiom dolgozói Hétfőn délután ünnepre készült a Tito Jugoszláviájától mindössze néhányszáz méterre fekvő Ásottha­lom: képviselő jelölő gyűlésre. A kora délutáni órákban szorgalmas kezek díszítették, csinosították a mozi helyiséget, hogy minél ünne­pélyesebbé tegyem a gyűlést. Hét órakor már zsúfolásig meg­telt a mozihelyiség. A résztvevők megválasztják az elnökséget, majd Caiszár Mihály elvtárs, a Népfront Bizottság elnöke nyitja meg az ŰlSSt. — Ásotthaiom is sokat kapott a felszabadulás óta — hangzik Csi­szár elvtárs beszéde. — Bekötőút vezet az országútig és nem keU már mélyen a homokiba járnunk. Mozi) kaptunk, ahol megismerhet­jük a szovjet ember életét és be. lőle a mi bontakozó jövőnket. Ár­téziikútat fúrtunk, nem kell már az ásott-kútak egészségtelen vizét in­nunk. Villany ég községünkben, s a régi sötét utak helyett szépen vilá­gított utcákon járhatunk. De még nagyon sokat sorolhatnánk, amit pártunk és népi demokratikus kor­mányzatunk valóraváltott ,a mi ér­dekünkben. Mindezt a sok jót a párttól, Rákosi elvtárstól kaptuk, Haingos t.apsvihar zúgott végig a termen ezekre a szavakra: az egy­begyűlt dolgozó parasztság tapssal ünntrelte Rákosi elvtársiat. Ezután Csiszár elvtárs javaslatot tett: Legyen a mi első képviselője­löltünk Rákosi elvtárs. A taps újra felzúgott a teremben, A közel ötszáz dolgozó paraszt hangosan éltette Rákosi (elvtár­sat. a pártot. S ezekben az ün. nepélyes pillanatokban a szűnni nem akaró tapssal egyhangú­lag választotta meg Ásotthalom minden dolgozó parasztja a mi drága Rákosi elvtársunkat első' képviselőjének. Ábrahám Géza elvtárs Révai Jó­zsef elvtársat, Rákosi elvtárs köz­vetlen harcostársát, kultúrforradal­munk hadvezérét javasolta képvise­lőjelöltnek. Hosszan beszélt Révai elvtárs életéről munkájáról. A részt_ j vevők tapssal szavaztak Révai | elvtársra is. Bata Mihály elvtárs kért ezután szót­— Azt szeretném — mondotta —, ha a ml ügyünket valaki a helybeliek közül is képviselné. Javaslom Apró Józsefné elv­társnőt jelöltnek. Apró Jószefnét mindenki ismeri a faluban. Tudják róla, hogy a Szabadságharcos tsz egyik brigád­vezetője, aki példásan veszi ki ré­szét a termelő munkából és brigád­ját is úgy Irányította, hogy az mindig a® élen haladt a tsz-ben. A felszabadulás előtt ugyanúgy ki­zsákmányolták őt is a nép ellen­ségei, mint a többieket. Hol, mint cseléd, hol mint napszámos ke­resfp meg szűkösen a kenyerét már gyermekkorában. Tudják Aprónérói, hogy az országgyűlésben is jól megállja majd a helyét. Magasba lendülték a karok es örömmel fogadták el Báta elvtárs javaslatát: Apró elvtársnő ls kép­viselőjelölt. A jelölések után sorra hívták ki egymást versenyre a dolgozó pa. rasztoik. A gyűlés az Internacionálé eléneklése után fejeződött be Klement GoHwaldról nevezték el a Ganz Villamossági Gyárat A szocializmus építésének útján haladó csehszlovák- és ma­gyar nép testvéri barátságát, felemelő esemény tette még szorosabbá kedden délután. A Ganz Villamossági Gyár dol­gozói korábban kérték a minisz­tertanácstól, hogy gyárukat Kle­ment Gottwaldról, a csehszlovák nép nagy fiáról, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harco­sáról ^evezhessék el. A miniszter­tanács hozzájárult a gyár dolgozói­nak kéréséhez. A névadó ünnepséget kedden dél­után tartották meg a gyár nagybe­ton épületének hatalmas műhely­csarnokában. A névadó ünnepségen megjelent Kossá István elvtárs, általá­nos gépipari miniszter, Kiss Árpád elvtárs, könnyűipari mi­niszter, Dénes István elvtárs, a Dolgozó Ifjúság Szövet­sége főtitkára, Földvári Rudolf elvtárs, a Budapesti Pár-bizottság titkára, Hidas Ferenc elvtárs, álta­lános gépipari miniszter helyettes. Rózsa Irén elvtárs, a külügyminisz­térium politikai főosztályának he­lyettes vezetője. Részt vett az ün­nepségen Stefan Major, a Cseh­szlovák Köztársaság budapesti kö­vete és a követség több tagja. Az ünnepi beszédet Vida Gyula, a gyár pártbizottságának titkára és | Stefan Major, a Csehszlovák Köz. társaság budapesti követe mon­dtatta- (MTI) „Számoljak fel a terv teljesítésében mutatkozó lemaradást Vállalásaink teljesítésével harcoljunk a második negyedévi terv sikerééri 'A Szegedi Kenderfonógyár elő­fonó üzemrésze a felszabadulási hét alatt i|gan szép eredményt ért eL ÁtlagQjesítményük 114 Százalékra emelkedett, A dolgozók az ünnepi műszak alatt soha nem látott lelke, sedéssel végezték napi munkáju­kat. Igazola'lanul hiányzó és elké­ső alig akadt az egész üzemben. Á műszakiak segítsége, az anyag­ellátás, az üzemrészek közötti együttműködés kifogástalan volt. Jo munkájukért az üzemrészben hárman sztahánovi&ta-jelvényt, egy oklevelet, egy a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést, többen pe­dig könyv, ós pénzjutalmat kaptak. A Függetlenségi Népfront felhí­vását a magyar dolgozókhoz én is olvastam. Ebben a felhívásban a felszabadulás óta eltelt eredmé­nyekre, a 49.es választásokra pil­lanthatunk vissza. De rámutat a második ötéves tervben előttünk álló feladatokra is. A Szegedi Kenderfonőgyár dcj­gozólnak naponta feladatunkká teszi a felhívás, hogy termelési eredményeinkkel szavazzunk a Magyar Do'-gozók Pártja által ve­zetett népfront mellett, üzemünk, ben még igen sok a tennivalónk. A felszabadulási hét eredmé­nyeit vállalásunk ellenére sem tartottuk meg tovább. Még áp­rilis első dekádjában sem. Visz­szaesés mutatkozik a termelés­ben. Tervünket 111.2 százalékra teljesí­tettük, az ünnepi műszak 114 szá­zalékával szemben. Ebből a csök­kenésből azt állapíthatjuk meg, hogy a versenyszellem alább ha­gyott. A. visszaesés nem nagy, de meg kell keresnünk az okát és ki kell küszöbölni a lazaságokat. Nem 6zabad például unnak előfordulni, hogy a kártoló üzemrész ne lássa el kellő mennyiségű anyaggal az előfonót. Az sem engedhető meg, hogy egyesek — például Ipoly­ezegi Istvánné — félórával a mű­szak befejezése előtt öltözködni kezdjenek. Osányi Irén egy hét leforgása alatt kétszer hiányzott igazolatlanul. Ezek a munkásnők nem tudják, vagy már etfelejtet­ték, hogy milyen körülmények kö­zött dolgoztak Wimmer Fülöp úr idején. Olvassák el a „Délmagyar­orszég" vasárnapi számában meg­jelent cikket, amelyben a megem­lítettek közül nem egy ma is köz­tünk do'gozik, akiknek keserves bérét hetenkint megnyirbálta Wim­mer úr. üzemünk dolgozót a Gheorghiu­Dej Hajógyár, valamin' az Újsze­gedi Kender- Lenszövő Vállalat békeverseny felhívásához lelkesen csatlakoztak. Az előfonó üzemrész vállalta, hogy második' negyedévi tervét 102 száza'ékra teljesíti. A terv teljesítése igen komoly feladat elé állit bennünket és Ponyvaregényekkel töltötték meg a jugoszláv könyvtárakat Szófia (BTA). Az „Omladina" című belgrádi titoista ifjúsági lap jelentése szerint a jugoszláviai könyviárakat ponyvaregényekkel töltöttek meg 'és a könyvtárak eze­ket a könyveket ajánlják a fiatal olvasóknak. Ezt azzal indokolják, hogy — mint az ..Omladina" írja — ..a jugoszláv tanulóifjúság szíve­sebben olvas ponyvaregényeiket és ezért a könyvtárakban ilyen köny­veknek kel' lennlök". ennek végrehajtásával a Magyar Függetlenségi Népfrontra, a bol. dogabb jövőnkre szavazunk. A verseny lendület fokozása érde­kében a jó műszaki előfeltételek biztosítása mellett az üzemrészek közötti kölcsönös együttműködés­nek is jónak keU lenni. A munka, fegyelem megszilárdítása is első­rendű feladat. A Rődenmozgalom. ban minden sztahánovistának részt kell vennie, hogy munkaimódszer­átadásával 10 százalékkal csökkent­sük a normául alul teljesí'ők szá­mát. Ezenkívül a mennyiségi ter. melés mellett többet kell törőd­nünk' a minőségi munkával is, hogy megkönnyítsük • a továbbfeldolgozó üzemek munkáját. Ki ke'l szélesí­teni a párosverseny-mozgalmat és ezzel el kell érnünk azt, hogy egyetlen dolgozónk' 6e legyen, aki a békeversenyre tett fogadalmát ne teljesítse. Május 17-én az urnák előtt, de addig is naponita termelésünk nö­velésével is szavazzon minden elő­fonó dolgozó a Magyar Dolgozók Pártja által vezetett Népfront mel­lett. Juszt Józseí , a Szegedi Kenderfonőgyár sztahánovista előfonó művezetője Az Országos Béketanács új kiadványa Andor Leon: Henri Martin, a béke tengerésze 'A világ békeharcosainak milliói ismerik a bátor francia tengerész­ifjú — Henri Itfartin — nevét. Róla, a toutoni matróz lángoló ha­zaszetetéről, hősies békeharcáról, példamutató bátorságáról szól a „Békebizottságok Kiskönyvtára" íegújabban megjelent füzete. A kis. regény végigvezeti az olvasót Henri Martin egész élettörténetén. Megele. venítl azokat az izgalmas órákat, amikor a 15 éves műszerésztanonc csatlakozik a német megszállók ellen harcoló partizánokhoz, leírja, hogy a háború után* mint a Chevreuil cirkáló matróza, vietnámi útján miként döbbent rá arra, hogy fel keU emelnie szavát a francia kor. mány szennyes háborúja ellen Drá­mai módon írja le, hogy a nagy­szerű békeharcos iaz amerikai izsold. ban álló fasiszta francia bíróság előtt hogyan lesz vádlottból vádló, aki bátran vágja az ügyész sze­mébe: „azt akarom, hogy a viet­námi nép ég Franciaország népe Is szabad legyen." A kis füzet érdekes és élvezetes formában tárja az ol­vasó elé Henri Martin hősi életét, amely lelkesitö és követendő példa minden becsületes ember, minden békeharcos számára. SSLUAlAb. aki el Négy évvel ezelőtt egy fiatal leánysereg életpályát választott. Elhatározták: fonónők lesznek. Előttük' állt a lehetőség, amelyről akkor ennyit tudtak: épül majd Szegeden egy Textilkambinát. amelynek építéséhez most kezdtek hozzá. Ott dolgoznak, miután el­végezték a tanfolyamot. Közép­Európa egyik legszebb üzeme lesz, szovjet gépekkel felszerelve. Szép életek lesz az új gyárban. A fiatal lányok nekivágtak az útnak. Elvégezték a tanfolyamot. Mire visszajöttek, felépült a gyö­nyörű gyár. Azóta évek teltek el. A fiatal leányok élete szorgalmas munkájuk nyomán egyre szebbé vált. Most választásokra készülnek. Május 17-én szavaznak életükben először. A Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása ki­mondja: ..Magyarország az ifjú­ság, a nők', minden dolgozó em­ber számára, a korlá''an lehetősé­gek' országa lett." DUDÁS MARGIT munkaidő után elkomorodva ol­vasta az üzemi lapot. Megbírálták. Kulcsár Dezsőné nyújtás megírta, hogy rossz minőségű munkát vé­gez. Először úgy érezle, mindenki őt figyeli. Nem is mert leinézni az újságból. összehajtotta és sietett a villamosmegállóhoz. Mire ha­zaért, Dorozsmára, sokminden megfordult tejében: „Hát ö jó munkát végez, a százaléka is ma­gos, DISZ vezetőségi tag, alap/okú szemináriumra jár és mindig lel­készül. AsztaliJenísz versenyeken is részt vesz, sakkozik. Műveze­tő tanfolyamra jár. Megbecsüli 6 azt a lehetőséget, ami előtte áll, lelkiismeretesen dolgozik. Most mégis megbírálják?" Azfdn rájött, hogy hibázott. Másnap a Beloiap­nisz-müszak sza!agegyesllői cso­dálkozva látták, hogy az örökké mosolygó iiatal, jókedvű Dudás Margit most komoly. — Táncsak nem a cikk miatt vagy elkeseredve — kérdezték tőle. — De igen. — válaszofla rövi­den és keze alatt villámgyorsan ha­ladt a munka. Nagyon ügyelt a minőségre. Másnap pedig megfo­galmazta a cikkre a választ; nÍgérem, hogy megjavítom a minőséget — írta a löbbi között. Április 4. méltó megünneplésére én a magam részéről vállalom, hogy a minőségi munkám száz százaléko­san megjavítom. Én, mint müve­zetőképző tanfolyam hallgató bebi­zonyítom, hogy hálás vagyok, mert tanulhatok, hogy életem egy­re szebbé válik..." A íelszabadulási héten aztán nem egyszer mondta be a hangos­híradó a nevét a Textilművek leg. jobb dolgozói között. A mennyiségi felajánlása sem volt kicsiny, mégis teljesítette száz százalékos minő­ség mellett. Példát mutatott dol­gozólársainak. Most jó munkával készül a vá­lasztásokra. Éjjeli műszakban dol­gozik. A íalbaépített neon-fény csillog a gépén, rajta szovjet fel­írás, ő és a gép, amit nagyon szeret, hároméves ismerőse. A fo­nal gyorsan tekeredik. Dudás Mar­git éles szeme minden hibát meg­lát. Nyolc órán keresztül, szinte együtt él a géppel. Amikor végez a munkával, átöltözik és siet a tanfolyamra. Amikor annak is vé­ge, mielőtt elmegy az üzemből, egy pillanatra még visszanéz. A bölcsödé ablakán belátva az apró­ságok hancúroznak. Az üzem kapu­jában felírás: ,,A Textilmüvek dol­gozói a választási békeversenyhez csatlakozva..." — Mosf én is vá­lasztok, — jut eszébe, mint min­dig, mosolyog. — Ebben a verseny­ben is megállom helyem, s boldo­gan indul haza.., ALBERT MÁRIA 1949 május elsején Budapesten a íonótanfolvamon volt és n felvonu­Francois Rabelais halálának négyszázadik évfordulója Y annak nagy írók, akik egyet. * len halhatatlan könyvük ré. vén válnak híressé. Ilyen Francois Rabelais is, a derűs és ugyanak­kor félelmetes „Gargantua és Pan­tagruel" szerzője. 400 évvel ezlőtt jelentek meg Franciaországban Rabelais művé­nek első kiadásai. Az egyes részle­teket nagy időközökben adták Id. Rabelais könyvét üldözték katolikus papok, királyi hivatalnokok, kálvi. nista lelkészek, mindannyian gyű­lölték, mert Rabelais a szabad gon­dolatot hirdette benne, bírálatot hir. detetf a feudális rendszer pillérei, a feudalizmus védelmezői, magukat a nép barátainak és védelmezőinek kiadó egyházi személyekkel szem­ben. Raibelai® könyvét harcos huma­nizmus hatotta át. Ezért szerette meg és vette védelmébe művét a XVI. század fiatal Franciaországa, esz ország élenjáró társadalma- Ra­belaásnak sikerült regényének négy részét kiadni és azután meghalt. Néhány éwej később a francia tár­sadalom ismét hallhatta hangját; valaki a hozzá közelállók közül közzétette a mű ötödik és egyben utolsó részét, amely nyilván Rabe­lais tervei és vázlatai szerint ké­szült és amely éppoly szellemes és bátor hangú, mint a megelőző négy. Azóta a „Gargantua és Pantag. rue]" "négy évszázadon át nemze. dékről-nemzedékre szállva szolgálta és szolgálja az emberiséget a tár­sadalom idejüket imúlt erőivel szem­ben, az új gazdasági és társadalmi viszonyok kifejlődését, az élenjáró gondolat és művészet kifejlődését gátló erők ellen vívott harcban. R abelais megsemmisítő kacaja, szatírájának ereje félelmetes volt a feudális rendszerre, de ka­rc • • oszor választ láson látta Rákosi elvtársat. Ezt soha nem felejti el. Azóta is Rá­kosi elvtárs szerető gondoskodása betöltötte egész életét... Amikor a Textilművekbe kerül1, először egy előfonó gépen dolgo­zott, Félév múlva már két gépet látott el. Termelése nőtt, megke­resett 7—800 forintot, egy hónap­ban. Egyszer mondta is otthon az édesanyja: — Amikor édesapád ilyen fiatal volt, mikor dolgozott sem kere­sett ennyit. Régen az volt a „di­vat", hogy a kőműves csak nyáron dolgozott — ha dolgozott, télen pedig... Édesapja kőműves-brigádvezető toppant be és elsö dolga volt a kabátja zsebéből kivegye a pénzt és az asztalra tette. Félhavi ke­resete több volt, mint 500 forint, pedig volt levonás is: tüzelőre. A család összemosolygott,.. 1951. április 4-én a felszabadu­lási ünnepségen Albert Mária szta­hanovista lett. Galyatetőn volt nyaralni A következő évben ismét a gyönyörű Mátra ragyogó üdülő­jében ezer méter magasan tölthe­tett boldog két hetet. Mindez jó munkájáért, Aztán pártcsoportvezető fett. Pártcsoporijának minden egyes tag. ja jó eredményeket ér el a munJ kában. Követik Albert Mária példáját, a legjobb dolgozót az előfonóban, aki most, április 4-én megváltozott, életünk születésnap, ján megkapta a második sztaháno­vista-jelvényt. A kétszeres sztahánovista ifjú elaíonós, boldog, büszke érzéssel néz a tőle harmadik gépen dol­gozó Szavalányi Imréné felé. Az ő tanítványai Aztán az újabb fel­adataira gondol. ,,Ha először vá­lasztok, hát első leszek a verseny­ben is. Naponta szavazok a Hata­tok ragyogó életére." MARKOVITS T/BOR caja nem halt el akkor sem, ami­kor összeomlottak az európai ab­szolutizmus erődjei. Rabelais neim. csak az egyházon és a feudális bar­bárságon, hanem a haszonlesésen, az uzsoráskodáson, a burzsoázia gőgjén és ostobaságán, a kialakuló európai burzsoázia összes hibáin is nevetett. Rabelais tovább folytatta a népművészet hagyományait s az első közé tartozik azoknak a nagy fr'aincia íróknak sorában, akik el­ítélték a nyerészkedésre vágyó bur­zsoázia mohóságát, megbélyegezték a pénz növekvő hatalmát. Rabelais a francia társadalom uralkodó osz­tályainaik hibáit és bűneit az azok­tól szenvedő - nép szemével látta meg, a népköltészetből vett alakok segítségévet tette nevetségessé, a nép szavával ítélte el. Rabelais a „Thelemei apátság" képében az emberiség aranykorá­nak ábrándját rajzolta meg. A the­lemei közösség lakói nem ismernek elnyomást és kizsákmányolást, nem ismerik a pénz uralmát és a, közép, kori feudális társadalom kegyetlen berendezését, életüket teljesen sza­badon, kedvük szerint építik fel. Rabelais ábrándja az igazságos em­beri társadalmi rendről a XVI. szá­zadi utópisztikus elképzel éseknek megfelelően alakult ki. Rabelais, Thomas Moore „Utópiá".jának fi­gyelmes olvasója arról álmodozott, hogy valaha elkövetkezik az igaz­ság uralma az emberiség történeté­ben, meg volt győződve arról, hogy ehhez mindenekelőtt a pénz uralmá­val kell végezni. A békéért, a nemzeti független ségért és a nemzeti kultúráért ví­vott harcban a haladó francié tár­sadalom élő szövetségesét látja Ra­belaisban. Ez[ mutatja az a tény is, hogy a demokratikus francia sajtó, a Béke Világtanács határoza­tával összhangban széleskörűen megünnepli Rabelais jubileumát. Erről tanúskodik a kommunista képviselőknek az a javaslata a nemzetgyűléshez, hogy szervezzék meg a legátfogóbbain a Rabelais év­forduló megünneplését- Franciaor­szág mai vezetői azonban a jubi­leummal kapcso'atbnn csak azt mu tatták meg, hogy semmibe veszik a francia nép érdékeit, nemzeti ha­gyományait és évszázados kulturá­lis értékei;. A francia kormány egy fillért sem adott a jubileum megünnepléséhez, ugyanakkor, ami­kor a nemzetgyűlés többsége 517 szavazattal 100 e'len 1.463 milliárd frankra emelte a katonai költség, vetést. e ha a hivatalos Franciaor­szág nem is ünnepei, a demo­kratikus Franciaország, a francia nép az egész haladó emberiséggel együtt ünnepli a nagy humanista író jubileumát. És nemcsak ünne­pel, hanem érzi, hogy fegyvertárs­ra talált Babeladsban, az igazság, talanságot és sötétséget elsöprő ka­cajában. Jól mondta Claude Morgan haladó francia író a jubileum elő­készületeinek idején: „Mindennapi küzdelmünkben Rabelais segítsé­günkre jön, megmutatja, hogy ho_ gyan kell élnünk a nevetés legyőz­hetetlen fegyverével. .., amely os­toroz és bosszút áll, nevetségessé tesz, rombol, megsemmisít és igaz ságot teremt". B. Szarnia rin. Franciaország, Hollandia és Etiópia kérte, hogy haza. települő hadifoglyainak ne engedélyezzék a sajtónyilat­kozatot. Párizs. Az „AFP" hivatalos köz­leményre hivatkozva jelenti Mun. szánból, hogy Franciaország, Hol­landia és Etiópia kérte: a népi erők fogságba esett, hazatelepülő katonáinak ne engedélyezzék, hogy nyilatkozatot tegyeneik a sajtó muri. kalársnl e'őtt-

Next

/
Thumbnails
Contents