Délmagyarország, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-04 / 80. szám

Szol gaság helyén — virágzó élet Sok-sok millió forintos beruházás segiti a megye terméseredményeinek növelését Ebben az esztendőben Jelentős beruházásokkal fejlesztjük mezőgaz­daságunk szocialista szektorát. A megye termelőszövetkezeteiben új istállók, hizlaldák, sertésfiadztatók és baromfiólak építésére közel 13 millió forintot fordítunk. Az ásott­halmi Szabadságharcos termelőszö­vetkezetben száz férőhelyes új te­hénistállót, egy 50 és egy 200 férő­helyes sertésfiadztatót és egy négy. ezer férőhelyes új baromfiólat épí­tenek 323 ezer forint költséggel A termelőszövetkezet ezen belül ebben az 'évben 300 férőhelyes új sertés. szállást épít saját anyagából. A kii­,r J .wj^iim <n il- . i.rf. —w —tf­a 130 férőhelyes szarvasmarha­istálló helyreállításánál az Is. tállót 200 férőhelyre bővítik ki. Az építkezés már javában folyik, a szövetkezet tagsága a vízellátás biztosítására bővizű kutat ásott. Gyorsítja az építkezést, hogy a ter­melőszövetkezet az elmúlt évben 400 ezer téglát égetett házilag, amit most felhasználnak az építkezések­hez. A kulturált mezőgazdasági terme_ lésben rendkívül nagy segítséget Munkába Indulnak a könnyű, növényápoló Zetor-traktorok. ötéves tervünk sok-sok millió fo_ rintos új beruházásai Csongrád me­gyében jelentősen hozzájárulnak a terméseredmények növeléséhez bekházl Sarló ég Kalapács termelő­szövetkezet 228 ezer forintot kap száz férőhelyes tehénistálló. 150 férőhelyes lóistálló. 100 kutricás scrtésfladztató és kétezer férő­helyes baromfiul építésére. Ez a termelőszövetkezet nemrégi_ ben kisebb előregyártó üzemet is létesített; beszervezte a kívülálló Iparosokat és a tíz gyalupados Üzemben — ahol szalagfűrész is működik —•, megindult a termelés. Az üzemben a konyhakertészethez szükséges üvegtáblákhoz ablaktoko­kat és az új épületekhez ablakokat készítenek. Ezenkívül berendezked­tek a talicskakészítésre is. Az elmúlt esztendőben számos új épületet emelt a szenteri Felszaba­dulás termelőszövetkezet tagsága. Ebben az évben 23 ezer forintos be­ruházással 100 férőhelyes új tehén­Istállót építenek, ezenkívül egy 200 férőhelyes, sertéshizlaló is épül a termelőszövetkezet tagjainak mun­kájával. Hatalmasan "fejlődik a ma­kói József Attila termelőszövetkezet is 818 ezer forintos beruházás ke­rétében száz férőhelyes lóistállót, 60 férőhelyes sertésfiadztatót. 150 férőhelyes sertésszállást 1500 férő­helyes baromflólat és 130 férőhelyes •zarvasmarliaistállót építenek- ' A termelőszövetkezet tagsága elhatá­rozta, hogy nyújtanak termelőcsoporljainknak a gépállomások. Ebben az évben a megye gépállomásai 20 nö­vényápoló unlverzál-gépet, egy ,,Sz—80" lánctalpas traktort és 50 kombájnt kapnak. A növényápoló univerzál-gépek nagy segítségére lesznek a termelőszövet­kezeteknek a növényápolási mun­kákban. Gépóllomási építkezésekre Cson­grád megy.ében 7 millió 793 ezer forintot fordítunk, míg a nehézgé­pek beszerzésére tízmillió 612 ezer forintot használunk -fel. A kisteleki gépállomás építke­zése június hó végéig befeje­ződik, Itt hangárszínt, műhelyt, irodahelyi_ séget éa szolgálati lakást építenek. Az ártézikút már készen van. Egymillió 200 ezer forintos költséggel tovább fejlesztik a vásárhelyi gépállomást te, ahol hangárszínt caéplőszínt, víz­vezetéket é9 derítőket építenek. Az építkezéshez már hozzáfogtak, amit az idén be is fejeznek. A deszki gép­állomást is bővítik új épületekkel és egymillió 800 ezer forintos be­ruházással hangárszínt, műhelyt és lakóépületeket építenek. Dolgozók tagozata a Szegedi Állami Zeneművészeti Szakiskolában RÉVAI ELVTÁRS mondotta pár­tank II. kongresszusán; „ötéves tervünk nemcsak az iparosítás ter­ve. nemcsak a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének terve, nem­csak az életszínvonal emelésének terve, hanem egyben a szaktudás és az általános műveltség nagy. arányú emelésének terve is." Népi demokráciánk alkotmánya biztosít­ja a művelődéshez való jogot min­denki számára Dolgozóink élnek is ezzel a joggal. A tudásvágy, a ta­nulniakarás felébredt az emberek­ben- Az általános, és középiskolák­nál létesített dolgozók Iskoláiban is évről-évre egyre többen tanulnak. A Szegedi Állami Zeneművészeti Szakiskola is felismerte annak fon­tosságát, hogy dolgozóinknak al­kalmat adjon zenetanulásra. Ezért dolgozóink részére esti órákban biztosítja a tanulási lehetőséget, A Szakiskola dolgozó növendékeinek egy részta már zenei területen mű­ködik és emellett képezi tovább magát. Például a rendőrzenekar, a honvédzenekar, a Béke.zenekar tag­jai is. AZOKNAK A DOLGOZÓKNAK részére, akik nem zenei területen működnek és elfoglaltságuk miatt nem érnek rá a „kötelező órák" lá­togatására, külön „dolgotok tago­zata" létesült, ahol könnyítet) tan­anyaggal, főleg a hangszer tanu­lásával és heti egy elméleti óra lá­togatásával képezhetik magukat. Dicsérendő dolog, hogy egyre töb­ben vállalják napi munkájuk után a szakiskola óráinak látogatását és elfoglaltságukhoz mérten szorgalma­san fel is készülnek az órákra- Ez a tagozat nem ad diplomát, csak lehetőséget a továbbképzésre, CÉLUNK, hogy dolgozóink ze­nei tudásának fejlesztésvei üzemi ének. és zenekaraink színvonalát is emeljük Ahhoz, hogy jó munkát végezhessünk, szükségünk volna az üzemi kultúrfelelősök támogatására is, hogy a szakiskolát látogató dol. gozók egyéb elfoglaltságoktól men­tesülve minél több időt Szentelhes­senek a zenetanulásra. Lenin elvtárs szavai szerint: „Az­előtt minden emberi ész, minden lángelme csak azért alkotott, hogy egyeseknek juttassa a kultúra és a technika minden áldását, másokat pedijr megfosszon a legszüksége­sebbtől is, a művelődéstől és fej­lődéstől, Ma azonban a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közös tulajdona...'' Kollár Pálné zeneművészeti szakiskolai igazgató A szovjet nép segítségével fejlődik Szeged textilipara A második világháború egy, csak­nem porig lerombolt országot ha­gyott ránk. A háború befejezésével, hazánk testén, mély sebekként tá­tongtak a bombatölcsérek. A házak, gyárak, amelyeket hosszú időn ált szorgalmas munkáskezek építettek fel. lerombolva, rendkívüli szomorú képet mutattak. A háború nem kímélt semmit­Csongrád megyében is hatalmas ká­rok keletkeztek, A felszabadító Szovjet Hadsereg többek között félig lerombolva látta meg az Újszeged! Len. és Kenderszövőgyárat, amelyet a német fasiszták romboltak össze, és gépeket a Tisza fenekére süllyesz^ tették, hogy megállítsák az életet, a termelést. A szovjet katonák ált»l felszabadított népünk azonban rövid idő alatt újra felépítette a gyárat; felhozták a dolgozók a vízhői a gé­peket, és munkába állították. A Szovjetunió segítségével épült fel a gyár rövid idő alatt Ilyen volt 1944 őszén az Uj szegedi Magyar Kendergyár. Röpke nyolc év alatt új alkotások születtek városunkban: pl. a Szege­di Textilkombinát. Szovjet mérnökök segítségével épült fel az üzem. Szov. jet sztahánovisták készítették a ha­talmas, modern fonógépeket ég ki­váló szovjet szakemberek végezték el a gépek összeszerelését, hogy a ma­gyar dolgozók számára minél több, jobb minőségű textilanyag készül­hessen. Az üzem dolgozói ma Kq* zépeurópa egyik legmodernebb üze­mében dolgoznak. Hatalmas szovjet gyártmányú előfonógépeken gyártják a kiváló minő. ségű gyapotfonalat a Textilművek dolgozói II eten voltak testvérek, 6 volt " o legidősebb. Amikor o négy elemit kijárta, még nem volt a lá­bán új cipő. Iskolába azért szere­tett volna járni tovább —- ha le is nézték az úri gyerekek —, dehát nagyon nehéz volt már az anyja karján a pereceskosár, meg a sok gyereket sem bírta ellátni. Neki otthon kellett maradnia a 'ok apró, rongyos és vele együtt nagyon sok­szor éhező testvéreit gondozni. A péksütemények félfilléres hasznú, tói ós az apja sűrű munkanélküli­ségétől a sorsuk egyre szomorúbb lett. Tizennégy éves korában el­ment gyárba dolgozni, — Ha nem is csurran, — csöppen valami a házhoz — mondotta az anyja. Az Üjszegedi Magyar Kender ak­kori tőkés urainak kellett a fiatal lány munkája, — négy pengő nyolc­van fillérért egy héten. — Ezre. ket kerestek rajta. Évek teltek el, mig hat pengőre emelkedett a heti fizetése. Tizenhét éves koráig az év legnagyobb részében mezítláb járt. Amikor új cipője lett, meg­éhezték valamennyien, dehát nagy­lány volt már, nem járhatott mezít­láb. 1939-ben férjhez ment. Az üzem vezetőségétől engedélyt kért, hogy esküvője napján ne kelljen dolgoznia. — Megtartják azt maganélkül is — kapta válaszul. Azt hilte, hogy tréfálnak. Tévedett. Nem engedték el, csak gúnyolódtak vele. — Úgy is lesz majd szabadsága, hisz egy év múlva a kiskölökért kiírják. Két napig járt utána, sírt Is, mig elengedték az e»küvöjéie. Közben az ollóját is elvesztette, ami nélkül agy Magyar Jánosné megváltozott élete szövőnő nem tud dolgozni. Esküvő ­jc után az első pénzből ollót kell'tl vásárolnia. Egy év múlva megszületett az tf sö gyerek. Férje munloanélkül vo t A gyár pici bölcsődéjébe nagy kö­nyörgésre felvették az apróságot, dc húrom hónap múlva súlyos bele. gen kórházba kellett vinnie, és még őrá nézlek rossz szemmel, hogy szel­ni mert azért, hogy gyermekét lel­kiismeretlenül gondozták. Idős nagynénjét vették magukhoz, .hogy vigyázzon a gyerekre, mig Ö, — akkor már tizenkét pengőért <gy hiten — robotolt a gyárban- Egy éhes szájjal több volt. Férje 5—0 hónapot dolgozott, az év többi ré­szében csak azután kutatott, hol l e resnclt ácssegédct. Majdnem négy évig gyűjtögetlek. — közben koplaltak —, hogy Üjsző. reg alatt a töltés oldala mellett vá­lyogból egy kétszobás kicsi viskót kelten a napi munka után felépít­hessenek. Bútor alig volt benne. De. hát mégis volt egy hely, ahol meghúzódhattak. II osszabb betegség után 1945 áprilisában, amikor a ma­gyar nép felszabadult a fasiszta el­nyomás alól, ment ismét jelentkezni az újszegcdi gyárba- Felvették. Eleinte nehéz volt a helyzet. A .tő. kések még ott voltak a gyárban. De hamarosan minden megváltozott. Férje állandóan dolgozott, megszü­letett a lcis Laci, a vályogviskóból szép lcis liáz lett, előszoba, konyha, speiz épült, férjének kerékpárt vet­tek. Felszabadult, boldog étaf kö­szöntött rájuk. 1950. liCCCiiiijCi, Sztálin elvtárs azülelésnupjának megünneplésére készültek az Újszegedl Kender és Lenszövő vállalat dolgozói. Magyar Jánosné — aki ekkor már tagjelölt volt — a négy szövőgépén szívvel­lélekkel dolgozott. Teljesítménye nőtt, amit elsősorban a szovjet ta. pasztalatok átvételének köszönhe­tett, Jó munkájáért megbecsülték és nem mull el egy szombat sem, ho9V az egyre jobban öltöztetett gyermekeknek ne vittem volna ha­za valamit. Az ünneplő teremben zúgoU a taps, Sztálin elvtársai éljenezték, akinek Magyar Jánosné is új életét köszönheti. Képe ott vo't a falon, i derűs arca szeretettel és bíztatóan nézett a gyár dolgozóira. Az ünnep, ségen kiváló dolgozókat jutalmazz Lak. Egyszercsak hangosan mondat ták: — Magyar Jánosné szövőnőt ki. váló teljesítményéért sztahánovista oklevéllel tüntették ki.. • Az egykori mezitlábos kislánynak a torkában dobogott a szíve. Magú­hoz szorította az oklevelet, kimond­hatatlanul boldog volt. ffí/y év múlva ugyanezen a na. pon megkapta n gyönyörű sztahánovista-jelvényt. Legboldogabb azonban akkor volt, amikor jó, szór. galmas, becsületes munkája nyomán teljesjogú tagja lett a pártnak. 1953, március. A felszabadulási hét sikeréért, a negyedévi terv tel­jesítéséért harcolnak az Üjszegedi Kender dolgozói. A harc élén- Ma­gyar Jánosné. A hangszóró többször bemondja nevét, teljesítményét. 135 százalékról indult. Előbb öt, majd 15, harminc, negyven, száza­lékkal termelt többet vállalásánál. Kit óra után kerékpárjára pat­pan. Hazafelé menet megálVtja fiá. nak, Lacikának tanítónője. — Gratuld'ok Magyarné elvtárs­nő A legkiválóbb tanuló az osz­tályban a maga kisfia, Magyarné boldog. Otthon a na. ggobbik fiú azt is megkérdezte: — Mennyit teljesített'/ anyukája? — 170 százalékot! — Az nagyon szép, — és megcsó­kolja édesanyját. — De lesz még több is — teszi hozzá mosolyogva édesanyja. Vendég érkezik. Régi jó ismerőse, évek óta nem lát'ák egymást Mos; errejárt, beugrott Magyarékhoz. — Ejnye, de megváltozott itt min­den — nézett körül a régen látott vendég. Hál meg. Az egész életünk. Az idén fürdőszobánk is teszi Szétnéznek a lakásban, Magyarné boldogan magyaráz. — A villanyt a családipótlékból vezettük be, a zománcos sparheltet a gyárban vettem részletre, az én kerékpáromat pedig még tavaly vá. súroltuk. Az uramnak már légen megvan a kerékpárja, és ez a vö­röszászló is az övé, jó munkájáért kapta. Kinyitja a szekrény ajtaját, Mindkettőben szép ruhák sorakoz­nak; a boldog szülőké és a még bol­dogabb, jövő felé néző gyermekeké, — Mennyit kerestekf — Én ezerkétszázat. Az uram is annyit. A nagyobbik fiú az üzemi könyv, tárból hozott könyvet olvassa, a ki­sebbik a számtan leckét csinálja. Sokáig beszélgetnek. Április i-re terelődik a szó. Dizony, nyomorúságos volt az lJ életünk — mondja Magyar­né, visszaemlékezve a keserű múlt­ra — A felszabadulás telt emberré. Már többször kitüntettek. Most is megdicsértek a felszabadulást héten. Tudja, most úgy érzem, hogy még '•öbb méter anyagot tudnék szőni. Igaz, én egy ember vagyok a gyár­ban, de van még ilyen sok.sokezer nálunk is és más üzemekben is, akik nagyon sokat köszönhetnek a fels. szabadulásnak. És ezért az é'étért és gyermekeink még jobb életéért érdemes iól dolgozni. Markovits Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents