Délmagyarország, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-05 / 30. szám

4 Cst iúittiOK. 1053. FEBRUÁR 5. \| okrin, ez « kicsiny, sárbasüppedt jugoszláv falu úgy liozzánött Novkov Milijov szívéhez, hogy ma is összeszorítja szívét az emlékezés. Ott születelt abban >• a | nagyon drága házikóban, ahonnan egyr. ragyogó tavaszi reggelen kény. leien volt menekülni. Gyermekkora olyan volt, mini a többi kis barátoké. Szurtos, szegényes, de akik. kei mégis olyan gyönyörűség volt rúgni az utca porát, hancúrozni a kisült libalegön és megmászni a tüskés akácokat, csak úgy virtuskodásbóL Ha elszakílotia a soktollú, bflszárú bugyogóját, édesanyja a keyeröla pockával verte el rajta *a port, aztán meg lecsókolgatta pufók arcocskájárói az elmaszatolt könnyeket. Tizenöt esztendős kamasz volt még, amikor édesanyját is kivitték a temetőbe, édesapja mellé. Milivoj ettől kezdve az árva gyermekek keserű kenyerét ette, de nagyon sokszor volt. úgy, hogy hetekig nem lakhatott jól. Nővére, Angyctka, Magyarországon 'élt, tőle nem várhatott segítséget Danica, a másik testvér meg Törökkanizsán dolgo. zoft a selyemgyárban, az ő nyakára se mehetett koloncnak. Ar.nál ig ihkább, mert góndját kellett viselni a két lónak, annak' a négy hold földnek, amit édesanyja az ő gondjaira bízott. Már tegínyforma volt, amikor a mindig gúnyosarcú Blázsin Bozso, akivel együtt járt iskolába, egyszer részegen eléje toppant a kocsmaajtóban. —. Lakoszosodsz té. Szedd össze magád, taknyos, többet egyél, lakjál jól igyál rá egy nagyot és ké;/- — A részegek duhaj mozdulatával a homlokára csapott s folytatta, — Ja, persze értem már! Eh, te nyavajás. Gyere el hozzánk, kevéske dolog, és kitömheted a bendűdet. Kész. És teljes erejéből az arcába vágott Milivojnak. Ezen az éjszakán embervér festette pirosra « kocsma mocskos padlóját. A bőrkabátos kuláksuhan, cok először csak köpködni kezdték a sarokasztalnál idogáló szegényle. gényeket, akik Milivojt vigasztalták, csitítgatták. Aztán fütyszóra kést. bicskát rántottak és megrohanták őket Bozsoval az élen. Bozso azt ordítozta, hogy kiírt Mokrinból minden koszos dologkerülők mert egy se megy cl hozzájuk béresnek, a cimborái pedig hörögve szitkozódtak. mint a vérszomjas vadállatok. Milivoj életében először érezte, Imgy nincs egyedül, hogy ők öten sokkal, de sokkal erősebbek támadóiknál. Bár jobb karjába beleszáll./ egy villogó penge, nem érzett fájdalmat Felkapott egy széket és irtózatos erővel lekaszálta a bőrkabátosokat. Blázsin Bozso is hang n'élkül elterült, ós gyapjas, dagadt fejéből fekete vér csörgedezett. Szlávna, egy ragyogószemű szőke leány kötötte be Milivoj sebesült karját, amikor a verekedés után el. mentek a csűrbe kolottáncolni. Hálából megcsókolta érte a leány puha fehér kezét, de talán cz a csók Ián. colli össze őket széttéphetetlenül. A bíróság Blázsinnak adott igazat. aki megesküdött, hogy őt Milivoj' több esetben népnyúzó, bitang parasztnak nevezte. Arcán akkor is ott bujkált a gúnyos mosoly, mikor a törvény kimondta, hogy Milivoj fizessen le 1000 dinárt vagy pedig indulás a börtönbeU'gy forró nyári délután Danica lj látogatta tfteg Milyojt Törökkanjzsáról. A fiú alig bujt ki 'szegényes vackából, s nagyon széA PRECEDNYIK gyelte nővére ejőtt, „hogy olyan] — Ügy van! — kiáltott Milivoj ••_ixY. - sziptg önmagának. — Szlávna monáita De ő nem említette TÜ-ót. A leány mellékvágányra terelte össze, visszásságot találj a szobája, ban. Daniba azonban mintha semmit sem vett volna észre, leült a gyűrött, vetetlen ágy szélére s lágyan végigsimította hollófekete haját. Látszólag , nyugodt hangon beszélt és nyurga öccsére függesztette bánatos nagy szemét. — Háború van Milivojuska, hidd el jobb, ha együtt leszünk. Főzök, mosok rád, csaj; neked a földre legyen gondod. Ha vége lesz ennek a céeónak, jobb lesz meglásd. Emberszámba vesznek minket is... — Mit beszélsz Danica? Ugyan ki törődne, a magunkfajtával? — Milivoj hosszan ingatta a fejét jobbra-balra. — Én nem kívánok mást a sorstól csak annyit, hogy itt élhessünk ebben a szeretett házban. A lány felvonta vékony Szemöldökét. — De hiszen ha megindul a gyár, 'én nem maradhatok veled tovább. Hazajön a vőlegényem és,. ( —: Nem is úgy gondoltam — mondta zavartan a hosszú fiatalam. ber, hanem ... hogy is mondjam csak. Szlávnát hoznám ide ... Feleségnek. — Óh — kiáltott fel meglepetten Dariica és öccse nyakába ugrott. — Ismerem, jól ismérem. Szlávna má. sodik elemibe járt, én ötödikbe, sokszor segítettem neki a számtan leckében. Szlávna bizonyára jó feleség lesz, igazán nagyon örülök testvérkém. Milivoj lefejtette magáról nővére karját 'és sötéten maga elé meredve járkálni kezdett a szobában — Gaak egy baj van Danica. Szlávna is gyárba jár dolgozni 15 éves kora óta. aztán olyan furcsa elveket hangoztat. — Milyen elveket? — kapott a szón a leány. — Hát olyasformákat, mint te. Azt mondja, hogy a háború után ilyen jó lesz a dolgozó embernek, meg olyan jó lesz, mert a Szovjet Hadsereget nem lehet legyőzni és minket is felszabadítanak. Sőt a napokban olyan húrokat pengetett, hogy cZ a Blázsin Bozso a németeknek kémkedik, azért is nem kellett neki a frontra menüi, • Hosszú csend következett. Odakint mintha vihar készülődött volna, heves szélroham cibálta még a fák koronáját- Az alacsony szobácskában szinte kibírhatatlanná vált a meleg, a régóta nem mosott ágynemű savanykás szaga terjen. gett a levegőben. Danica szólalt meg először. Hang. ja. kissé bizonytalanul csendült. — Mond, Milivojuska, halottal te már Tito elvtársról? — Nem én — vágta rá Milivoj anélkül, hogy észrevette volna nővére megkönnyebbült sóhaját. Aztán észbekapott, sűrűn p'islogni kezdett és háromszor l» elismételte. — Druzse, Druzse, Druzse TitoValakitől alighanem hallottam már ezt a szót; Druzse. De nem Tito. hanem Sztálin. Igen. Emlékszem, biztosan emlékszem- Druzse Sztálin. Danica átszellemült arccal figyelte öccse minden mozdulatát. Azt várta, hogy hevesen tiltakozik majd. s ehelyett Milivoj mindjobban megbarátkozik az elvtárs szóval. Most már bátrabban mondta: — Sztálin elvtárs, meg Tito elv. társ egyet akar, A jugoszláv nép boldogságát. eljutottunk oda. hogy csak annak van becsülele, aki dolgozik, a kulá. kok nem basáskodhatnak úgy, mint régen. Mindenünk meg van. jól Milivoj megállt egy Víztócsa kei-1 élük. a gyerekek iskolába járnak. a beszédet. — Szlávna szülei mit szobiak hozzá? — Mihez? — Ezekhez az elvekhez. — Semmit. Tudják cs ők is úgy beszélnek, mint Szlávna. Csak ne. kem nem tetszik ez az egész — Miért' nem tetszik? — Ez a Bozso egy utolsó gazember. Jómagam is meggyőződtem már arról, hogy lesekszik Szlávna után- Aztán meg sülvejföve, a németek körül nyalakodik. A leány felállt; megfogta öccse vállát 'és bátorítóan mondta neki.' • — Ne féltsd te a menyasszonyod Aki Sztálinban bízik, annak biztos minden lépése. Légy nagyon büszke rá, Milivojuska. Czlávna szavai valóra váltak. A Szovjet Hadsereg jött el Mokrinba is elkergetni a németem ket Sziáli,, örökké pajkoskedvű katonái' bátorították a két szerelmest, hogy házasodjanak össze, most már igazán nincs mire várni Szergej, a harmonikás még bort is szerzett a lakodalomra. Szabadidejében buzgón gyakorolta az egyik szerb népi táncot, a logovac.ot, hogy ezzel is örömet szerezzen az ifjú párnakAz esküvő mégis elmaradt. Szlávnát hirtelen felrendelték' Belgrádba valamilyen pártügyben, s mire visszajött. Szergejt és társait tovább szólította küldetésük. A belgrádi út után a leány szép arca megnyúlt, szemei beestek. Milivoj hiába kérlelte, hogy mondja el neki, ami lijrtént vele, de ilyenkor csak némán nézett maga elé. Egy esztendő telt el. Szlávna még mindig halogatta az esküvőt. Féléjszakáig is rótták a nyirkos hideg sikátorokat,— Majd egyszer Milivojuska. Még én magam sem látom tisztán. Óh, milyen borzasztó lenne a csalódásMilivoj szenvedélyesen magához ölelte menyasszonyát. —* SZeretlek kis virágom. Mit beszélsz csalódásról ? Ha te nem lenné! nékem, mihók élnék Koromsötét utcán egy árnyék suhant el mellettük. Nesztelen lépéseit atonbah elnyelte á zuhogó téli cső egyhangú dobolása- Az egész falu úgy szunnyadt a sártenger közepén, mint a letaglózott ember. Az áziató esőcseppek vijjogva hullottak bele a pocsolyába — gonosz csend az ilyén, csak a szerelmesek nem veszik észre. Szlávna megsimogatta Milivoj csuromvizes arcát, s remegve hoz. záhújt. , — Np gondolj rosszra. Hiszen jól tudod, tiéd a szívem, a lelkem. Más az, ami emészt. Te nem tudsz nekem segíteni ebben. Politika. A fiú szenvedélyesen kirobbant, csaknem kiabált. — Gondoltam! Gondoltam! Hát hiányzik ez nekünk? Miért nem hagyod abba ? Még lecsuknak érte egyszer. Esküdjünk meg és én dolgozok, mint egy állat. Helyetted is dolgozom- Nem éhezünk he félj Boldogok leszünk. — Hallgass! — Sziszegte folytolt hangon a leány. — Nem ériessz hozzá. A kulákok akarnak ismét a nyakunkba ülni. Blázsin Bozsot, ezt a 70 holdas kulákot már ki is nevezték precednyiknek ide Mokrinba. Tudod mit jelent ez? lős közepén. Szlávna nem látla az arcát, de azt érezte, hogy heve. sebben ver a fiú szíve. — Bozso. . az a gazember... Precednyik? — Milivoj nagyot kacagott, gúnyosan, keserűen. — Hát így változik meg a mi életünk, amiről te annyit áradoztál. Negyednap kora reggel egy felhívást kapot| Milivoj a tanácsházáról, Blázsin Bozso tanácselnök aláírásával. A néhánysoros szövegben az állt. hogy á két lóVal és a kocsival egy hetes ingyen robotra köteles menni, mert a szocializinus építésének érdeke így kívánja. Amikor Szlávna ezt megtudta, igyekezett vőlegényét rábeszélni arra. hogy nemenjen sehova, tagadja me? a felszólítást Hosszan magyarázta vőlegényének, hogy Bozsonak kell példát mutatnia, hí szen őneki négy lova, három hámos csikója éa két igáskocsija van. Milivoj azonban nem akart szem bekerülni a törvénnyel. Különben is olvasol] a Borba_ban néhány okos cikket, amit ő is helyeselt. Mindenkinek dolgoznia kell a szocializmus, árt. Ügy gondolta, Bozso bizonyára egy másik turnussal megy robotra, Egyszerre nem mehet mindenki, /""salódott. Alig szabadult meg a vasútépítéstől; ahol egy hét helyett több mint egy hónapot töltött, máris erdőirtásra rendelte ki a precednyik. Lovait agyongyötörte, kócsija összetört, ő maga megfázott és súlyos tüdőgyulladást kapott Két hónapig betegeskedett, de az egyik hónapot, amikor ismét robotra kellett volna mennie, pénzzel kellett megváltania. Kevéske spórolt pénzét viszont az utolsó dinárig felemésztette a gyógyszer, meg legszükségesebb ruházkodás. Szlávna és szülei ebben az időben gyalogroboton voltak valahol Szlavóniában ók tehát nem segítliettek és Milivoj különben sem fogadott vohia el tőlük semmit. A szomszédban lakott egy magános öregaszszony, az főzött számára néha egy kis levest és a lovakát is meg. etette. A kínzó magány mindjobban felőrölte idegeit, olykor kimondhatatlan keserűség fogta el. ' Nem tudta, de sejtette, hogy tudatosan az életére törnek és ha nem vigyáz, el is tiporják. Már az öngyilkosság gondolata is megfordult az agyában, amikor egyszerre két levelet is hoztak neki Az egyiket Danica írta Törökkanizsáról, Amikor átfutotta a húsza sorokat, feje erőtlenül csuklott visz. sza a szennyes párnára. Nővére azt írta, hogy csupán azért a szó'ért, hogy „Jugoszláviában még bitangabbak jutottak uralomra, mint a háború előtt", másfél évi kényszermunkára ítélték. A tábor, ahol dolgoznak, valóságos pokol. Vizet csak egyszer kapnak naponta, s ha valaki összeesik, megkorbácsolják, hogy szimulál. Most- már látja ő is, hogy Tito nem barátja a nép. nek, hanem hóhéra A másik levelet Angyelka írta Magyarországgól; A sűrű sorokkal írt levél tartalma lényegében . cz volt:. szépen öltöztetem őket Nekünk igazán boldogságot hozott a Szovjet Hadsereg, Jó lenne, ha te is itt volnál köztünk és Danica is." Még aznap felment Milivoj a tanácsházára. Alig volt jártányi ereje, de mindenképpen beszélni akart Blázsin Bozsoval, a precednyikkel. A kulák arcán most is ott bujkált a gunyoros mosoly, sőt ez még jobban észrevehetővé vált, mint annakidején, amikor az ezer dinárt lefizetette vele a kocsmai verekedés után. Elhízott, mint a disznó a nagy semmitevésben — Zdravo druzse (Jó egészséget elvtárs) — fogadta Bozso túlzott előzékenységgel. Felepültél? Nagyszerű! A lovaid milyen kondícióban vannak? Milivojból kibomlott a felgyülemlett keserűség. — BlaZsjn, te kulák disznó, én nem megyek többet robotra. A te erődből jobban futná, menj el te! — Enyje druzse, hát ennyire haragszol? Hát- jnégis csak fogott rajtad Szlávna bujtogató beszéde? Igen. Igen. Azon a csúf, esős éj. szakán ,. Párnás öklével alig észrevehetően megkocogtatta széke mögött a falai— Közölhetem veled, druzse, hogy Szlávnáról le kell mondanod. Felsőbb utasításra Suboticára kellett kísértetnem. Veszélyes macsika. nem lehet szabadon. Te meg azt hitted, hogy építi a szocializmust, He.heJie Milivoj előtt elsötétült minden* Összeszedte minden erejét és rávetette magát a kulákra. Nem ér. zett semmit csak egy tompa ütést a füle mögött, azián felébredt va. lamilyen nyirkos pincében. A precednyik bátyja, a 100 holdas Blázsin Miiarád állt előtte részegen, szétterpesztett lábakkal. Ingujja feL űrve. hosszú szőrös kezében kancsuka. Milivoj szólni akarl, de a szájáSa gyűrt gombóc leszorította a nyelvét Kezét szorosan hátrakö. töttók, meg sem tudott mozdulni— Druzse, koszos druzse — évődötf ve'e vigyorogva a részeg óriás. — Az öcsémre támadtál? A precednyikre ? Nesze, nesze. És őrjöngve újra, meg újra lesújtott a tehetetlen emberre. Az utca sarában tért magához Milivoj. Fölötte tisztán ragyogott a csillagos égbolt, s a göncölsze. kér rúdját bámulva suttogta lágyan, melegen — Megyek Angyelka. testvérem, megyek Magyarországra. • JTárom sorozatot eresztettek utána Tito pribékjei, de már tudta, hogy nem találják el. A magyar határőrök védelme alatt életében először szívhatta magába a szabadság levegőjét. Megkapta a magyar állampolgárságot és belépett a Szabad Föld termelőcsoportba. Már az első évben 666 munkaegységet teljesített. Tiszta kis * legényszobájában rádió Bzól. Megbecsülik, szeretik úgy, ahogy Angyelka írta levelében. Szlávna, a szeretett leány emléke kitörölhetetlenül él benne és lobogtatja szivé„Milivójuska, drága öcsém! Nem tudom, hogy éllek odaát, mi nagyon boldogok vagyunk. Szabadon használhatjuk anyanyelvünket, fejleszthetjük nemzeti kultúránkat. Nálunk .nem tesznek különbséget ben » gyüket lángját, magyar és szerb kőzött. Valóban 1 NAGY ISTVÁN a UanyucUiZl ACZÉL TAMÁS: A SZABADSÁG ÁRNYÉKÁBAN Aczél Tamás Sztálin-díjas regénje először mufatto be művészi, formálón azt a történelmi fordulatot- melyet a szovjet hadsereg ' felszabadító győzelme tett lehetővé hazánk ban. Ez a mű először adott hirl arról, bogy-an fogadta népünk a fordulatot, hogyan fog ak hozzá a magyar dolgozók az újjáépítő munkához. Megannyi szállal fonódik össze a regény cselekményében az egymás ellen harcoló osztályok szá mos alakja. A munkások — kommunista és szociáldemokrata párttá, gok — teszik meg az első. hclyenkint tétova, aztán egyre határozottabbá váló lépéseiket a munkában, a lefont hót üzemek újjáépítésében a harcban az osztályellenség feletti győz étem 'i t. Gyá tj'ajdonosok és feketéző ke rvskedők, vo't fasiszta tisztek és.a borított' ál' amapparáttfs főtisí?vi se!öi próbálják minden erővel visz . •zaínri'- ni. a fej ődés'-, visszalökni népünket a fasizmusba, a tőkések ,'•« fö'desurak 'fiájába. A reakciós papok és a gyilkos nyilas tisztek, a>: árdfágitö spekulánsok és élvhajhász' „űrilányok" rothad Iságát pusztulásra ftéltségét jól megmutatja Aczél regénye és érezteti a velük szembenálló, általuk a múltban kiszipolyozolt dolgozók öntudatra ébredésében rejlő hatalmas erőt, a munkásosztály, a nép liivatottságá' a; győzetemre. Megmutatja azt is, hogy forradalmi helyzetben az uralkodó osztály egyes .tágjai elszak adhatták gyökereiktől és meg találhatják a jövőbe vezető helyes illat. Ezt példázza Fábri Martánne sorsa, aki szakít családjával, barát nőjével és a dolgozók, a nép oldalára á*l. Aezél hiteles képe*- mutat a fa eiszlók dulásáról, kegyetlenkedései, rőt s ugyanakkor gyávaságáról. Hiteles ábrázó'ás, amely a burzsoá elemek gyáva meghökkenését, meglapujásátt majd 1915. végén szemtelen ' éiőmerészkedésüket rajzolja. Ugyanakkor mélyen' valóságos nz a sokszálú történet, mely numkásosz tályunk. különböző tipikus . n'akirv'f vonultatja' fel. A szociáldemokraták által féhenevrtt és a fasizmus áltál megmételyezett munkások zömére is rsnk mu-'ó hatással volt nz ellen" !séges kábítás, mert a Magyar Kommunista Várt mögé tömörülve önifelAldózóan kezdik meg a rontok eltakarítását és legjobbjaikat mélyen áthatja a győzelem bizonyossága. ARANY JÁNOS: VÁLOGATOTT MÜVEI I, sorozat köteire ,-zi r Á Magyar Klasszikusok szerkesz-őbizottsága négy tervezi Arany János műveinek válogatását. Az e"sö kötettel az olvasó a Toldi-trilógiát kapja kézhez. ' A három epikus mű — Toldi, Toldi szeré'me, Toldi estéje — ArSny más más köttői korszakát jellemzi és nagy költőnk legjobb művei közé tartozik. A kötetet 15urta János tanulmánya vezeft be. A tanulmány nemcsak a Toldi-tri'ógiúval foglalkozik, hanem megrajzolja Arany egész írói port. réját. Ez az első átfogó, marxista igényű elemzés Arany János életművéről. A művek megértéséhez részletes történelmi és szótári magyarázatok segítik az olvasót. BURNS VÁLOGATOTT VERSEI Burns verseit nemcsak Petöf- és Arany vallották rokonuknak, hanem igen nagy népszerűségnek őr•vendének a Szovjetunióban is. Tvardovszkij, Sztálin-díjas szovjet .*kö!tő így összegezte a- szovjet emberek' véleményét BurnsrW: „Költészete drága nekünk és közel á" hozzánk." A kötet méltó és teljes képet' ad a Világ egyik legnagyobb lírikusáról, aki példát mutatott arra, bogy. az igazi népies költészet nemcsak a hnhg népességében uv:b vánul meg, hanem mindennemű r;-ak ció szenvedélyes gyűlöletében, és a haladás, u fpradá.om öntudao3 vállalásában.. A kötet kiemelkedő: fordítói Káinoké László. Weöfes Sándor éa Szabó Lőrinc, Kéry László bevezető tanulmánya megmutatja a versek társada'ml hátterét, Skócia törléne'mi és pnlitkai viszonyait, Kév :té fiiéra beri v/rés , 8 i> i'pr pe! ad a skót népköltészet röi és Burns vonzö, érdekes alakjáról. Rámutat fiárrs délyrs antik'erika íizmtisára francia forradalommal vhó azonosulási tn. DASZKALOV: AZ ÉN FÖLDEM Sztoján Daszka-'ov, a neves bolgár Író elbeszééskőfete húrom ólbeszé'ésl tartalmaz Tárgyuk a felszabadulás utáni bolgár falu élete, a szocialista átszervezés útján . fe merülő problémák. Egvik c'beszáté* bemutatja,' milyen' v szidásokon nehézségeken megy kérészül a bolgár közópparaszl- amíg 1 eljes szív. ,ve!-'étekkel a koé'/kttgazdálkodás mellé áll. A másik frás hőse egy | ügyefogyott ttulóseniber, aki ágv , érzi, semmi kapcsotáta nincs a dol.! gozó (ömégekkel s egy falujárás alkalmával kerül közel hozzájuk s jön rá, mi a feladata az értelmiségnek az. ország szocialista építésében. A harmadik elbeszélés azokról a „felesleges •emherek''-röl szól. akik minden erejükkel hátráltatni igyekeznek a szocialista- társadalom fejlődéséi. Elő emberek tipikus ábrázolása jellemzi Daszkatov írásait. HÁMOS GYÖRGY: HARCOK ÉS HARCOSOK A kötet 18 irodalmi riportot tar. talmar. Az író a „napi" ak'ualitásokat időtállóan r'portformába ön. tl Ugy bcszéjget- riporliai ,hőseiével. hogy azok valóban hősökké magasodnak. Az egyszerű hídépítő munkás szaván keresztül megelevenednek az egész épülő ország hősi munkateljesítménye, a Kossu h-díj. ról szóló riportban. Egy meggyilkolt szovjet katonáról szóló vissza-m'ékezésébon a fe'szabadíló szovjet nép és' 41 felszabadítóit magyar nép testvéri viszonyát fest- meg a szerző. ..A hegedű'' című riportban a tegnap és a ma éles, erőteljes kor.trssztia mufa'kozik meg. A koreai, vietnami riportok élő. eteven emberekről szóló törtenetek, melyek me'eg tes'véri érzést fakasztanak. A magyar Néphadsereg életéről szóló beszámolók is hitelesek, éielszerüek.