Délmagyarország, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-18 / 15. szám

f VABiVUr. IMI JAffUAB M. 5 Hogy Sándor Sitálin-dijai: DÉLSZLÁV BALLADA ' Egy áfemv&Mui határőrtő. balfatun a következű történetet. A rloTiij Márkó fiatat jugoszláv ^ katona (volt partizán) a ma gyax határon teljesített szo.gtálatot. Már a negyedik esztendeje, mert a hivatalos három év ezen az öszön letelt. S hozzá még két esztendeje szabadságon se volt odahaza, mert SibaJ m, a ha tárörs zúzád parancsnoka igen neheztelt rá. Márkó azt is sejtette, hogy miért? ... Egy alkalommal ugyanis rajtakapta, amint kedvenc hangszerén, a tamburán tüzes kálókat játszott, ami a magas örállásbót messzire elhallatszott. így aztán a drótakadály magyar felén is hallgatták s nem egyszer táncra perdültek rá a mezőn munkálkodó parasztlányok, — de az örszoígálal is vígabban telt és katonabajtársa is csak egyre biztatták a zenélésre. Márkó nem látott semmi bűnt eb ben, egészen addig, mig Sibalin hadnagy az UDB tisztje meg nem lepte: — Mi az?... Szerb cigány, magyar tánc? ... ordított rá. — A kormány haragban van velük, maga meg barátkozik?.., — és ki kapván kezéből a hangszert földhöz csapta, rágázolt. Márkónak mintha a szivét taposták volna szét, meri mindene volt neki • hangszer. Húr jaival maga elé tudta varázsolni az erdőktől göndör Zlatar-hegyeít, amelynek oldalán legeitelte egykor kecskenyájátj Prijepolje falut az ezüstvizű Lim folyó mellett, ahol Született, édesanyja szelíd, szomorú tekintetét, ahogy mind keservesebben búcsúzkodott tőle, de főleg a gyenge kis Szmilját látta ott a húrok közt, szerelmetes feleségét, akivei a hegyi partizánharcok idején ismerkedett meg s akinek életét köszönhette. Szmiljs volt ugyanis annak • szénégetőnek a leánya, akinek kunyhójában kiheverte Márkó a pivai nagy bekerílöcsatában szerzett sebesülését. De Márkó jól tud ta, hogy nem a vén szénégető gyógy füvei segítettek rajta, hanem Szmil. jácska szemérmes csókjai. Ezek a csókok történetünk idején is ott églek Márkó emlékezetében s immár jobban fájtak mint régen a gránáthasított« sebek. Az idő és és a távolság nemhogy csillapította volna Márkó el kének gyötrelmes lángjait, hanem csak még szította, s sokszor hullottak könnyei a pengő húrok közé. De amióta széttörték tamburáját még az önfeledt kitárulkozás gyönyöre sem maradt meg lelkének s belül parázslott az, még iszonyúbban. É

s az akkori esel óta szabad-» ságra sem engedte Sibalin had nagy. Figyeltette, spicliket álliio.t utána, gyanakodott rája, ki akarta fürkészni Titó-hűségéft. Márkét bánlotta ez nagyon, mert ki lett vo.na hűségesebb Titóhoz mint ő, aki a pivai nagy csatában védelmezte a vezér életét, ö volt az: Orlovily Márkó, aki a Sárkány-szikla alatt egyetlen géppuskává, fedezte Titó menekülésének útját, neki mondta a vezér, hogy „fiam nem ludom m; a neved, de ha innen megmenekü lünk nagy ranggal jutalmazlak.'* É« akkor ő ott állt a szűk szorosban három éjjel három nap, a rettenetes ágyútűzben, a meg-meg újuló rohamokban, de a Sárkány sziklánál nem jutoltt át egyetlen fasiszta sem. S akkor még öt merik hűtlenséggel gyanúsítani ilyen kupecfattyúk, mint Sibalin is, aki a zombori p ácon elfeketézi a legénység élelmét, dohányát, s abból járatja selyembe szabadkai ringyóját Ez ar átkozott, akit az egyik zúg rábi legény fel smert, mint Ante Pávehcs csendőrét. AAárkót, ha erre gondolt, elborl"I tolta a düh, szeme vörös karikákat hányt. Nem hitt ő abban sem. amit Sibalin folyton-folyvást han goztatott hogy Tiló állítólag összeveszett volna a Szovjetunióval. So ha sem hitt volna a vezérről ekkora hűtlenségét, hisz ezt minden partizán tudta, — hogyha a Vörös Hadsereg idejében nem jötl volna, akkor a hitleristák bizonyosan kiírtotlák volna a jugoszláv népet. Errő' maga Titó is beszélt akkoriban. Nem, ö nem hitt ezeknek a mendemondáknak, de az újságoknak sem. A parancs azonban az volt, hogy gyűlölni kell az oroszt, a magyart, s fgy Márkónak is hinnie kellett, de még akkor is úgy képzelte, hogy mú'ó összeveszés lehet az egész, „Hirtelen természetű a délsz'áv nagyon!'* gondolta magában, „de ami'yen hamar megharagszik ovan hamar ki is békül.'* Márkó valahogy (gy képzelte annak a fagy nemzetközi bonvoda'omnak megoldását. ami a Kommunista Tájékoztató Iroda határozata nyomán Titó személye körül keletkezett. Alig néhány hete rászánta magát, hogy szeméi vesen fr levelet Titónak s föl is sorolta kétségei ti meg akarta tudni a valót. Hogy a levél bizonyosan eljuthasson. kikerülje Sibalin cenzúráját, ezért egy tanyai parasztasszonnya küldette el, aki éppen Belgrádba utazott pereskedni lefoglalt jószágai m:att. Az asszony azóta már hazajött s elbeszélése szerint sikerrel továbbította levelél a postán, megtoldva saját fráisával, melyben a vesztett per miatt pa naszkodott el Titónak, (hisz ha a foglalást náluk végrehajtják, koldusbotra jut az egész csatád). S azóta mindketten Titó levelét várták titokban. A levél csak nem jött s Márkó már attól tartott, hogy az visszakerült Sibalin kezéhez, úgy mint Burovicg Miláné, aki feljelentette Sibalint az élelmiszer lopások miatt, de hogy, hogy oem a levél nem jutóit eredeti céljához s egy napon Milánért UDB-tisztek jöttek és el vitték, máig se tudni, mi történt vele? Llarmadnapja azonban mégis n megjött a levél. Sibalin hadnagy hozta oda, szokás szerint felszakítva. Pörge és kemény bajusza, mint a horog úgy fény.ett olajfekete arcának közepén, amikor ravaszul hunyorítva átadta; _ No Márkó híres ember lett. Titó elvtárs sajátkezűleg írt magának. Olvassál Márkó igazlommal vette kezébe a levelet, me'yben katonás rövidséggeC csak ennyi volt írva: Redves Orlovily Elvtársi Panaszait meghallgattam. Nem. szép, ha egy volt partizán siránkozik. Voltunk már nehezebb helyzetben is, például ott a Piva mellett, ahol a kommunisták ezrei estek el véresen melletlünk. Ha ön akkor látott engem, bizonyára észrevehette, hogy a legszörnyűbb vészben som csordult egyetlen könnycsepp sem szememből. A parancsnokra árulkodni meg nem katonás dolog. A parancsait feltétlenül teljesíteni kell, úgy, mint akkor tette, o't a Sárkányhegynél, amikor megmenekültem, habár Önre személy szerint nem emlékszem. De ha olyan jó partizán, mint ahogy írja, akkor ott a magyar haláron Is mód nyílik ezt megmu'alni. Le kell lőni minden szökevény árulót, aki a drótakadály közelébe megy. Ha egy ilyen hőstettéről hallok, személyesen fogom elin ézni szabadságát. Joszip Broz Titó." Ennyi volt M egész. Márköt, mintha leforrázták volna. Sibalin a váltára ütött: — Ha egyetlen lőil vadat hozol Márkó, megkapod a szabadságot. Addig meg írj az ott honiaknak, hogy ők látogassanak meg, ha olyan sürgős. De csak rajtam kérésziül küldd azt a levelel, mert ezért a kerülő útért is sűrű járőrszolgá alttal büntetlek! S nagyot kacagva faképnél hagvla Márkó pedig mardosott lélekkel jár. ta szolgálati útját. A tél közelgett, a viselős felhők a fö'dre hasaltak és nyögve szü'ték az időt. A figyelötorony úgy fütyült a nedves szél ben. mint egy berekedt, óriási síp A "futóárkok telcfolytak vízzel a sok esőtő., a sár úgy ráragadt kopott cs.tárnájára, hogy leszakadt a la'pa. De Márkó már szégyenkezett panaszkodni sorsa felől. A szeme gyulladt volt a rettenetes fáradtságtól. mert Sibalin azóta kímélet énül hajszo'ta. Alig aludt valamit és esőben, sárban, ködben kiinn állt a poszton. Künn állt és várta a jószerencsét, hogy majd valami emberi vad géppisztolya elé kerü1. Igent Le fogja lőni mint a kutyát a szökevény áru'ókat, ahogy Titó írta .eveiében. Sz-nte már kívánta bárcsak megjelenne szemei előtt eg> ilyen. Jöjjön akárki, ő le'övi. hogy megnyerje szabadságát, hogv meg szabaduljon e kegyetlen pokolból. S

azon a ködös estén szerencséje vo.t. Hátát az őrállúsnak vetve fáradt fé*álombaszundikált, amikor a drótakadályok fe"ő! léptek zajára lett figyelmes. — Hallod? — szólította meg mellette bóbisko'ó bajtársát, mint aki lázálomból éb re<j fs. — Szökevények a drótakad.Vvoknál. Ugyan hagyd, — mormogta a má sík és m égi óbban mellére buktatta fejét. — Rémeket látsz. A magyarokról szóló hírek mesebeszéd, itt ugyan soha magyar kémet nem Iát tünk. Márkó azonban hőstettre készü't s ezért finomabb volt a fü!e._ Előrébbvonult. vérbeborult szemeit kimeresztette és úgy leseit a ködbe mély vaskos hengerekben gurult a síkon. Es va'óban! szeme nem csalt. \ drótakadályok előtt két homályos a'akot 'átottj akik a vízzel te.i 'övészúrkokat keringették s mindenáron át akartak jutni rajta. Márkénak gúnyos moisoly torzította el ábrázatát, 'szájának árka kiszáradt, mint a karszt. Csattant fegyverének btátosítékja, foga csikordult, piltája erőlködött ajmikoc célzott. Szinte öntudat nélkül rántotta meg a ravaszt, s a géppisztoly keitponi kezdett. — Jaj, jaj, ne tájjetekl — hallatszott egy iszonyú sikotás. Anyja sikoltott úgy, amikor a németek rájukgyujtolták faházukat. Alig sikerült akkor a májkot a lángok közül kimentén ie. — Jihi, mi'csinúitok, ne őjj! — ha.laiszoti újra a velőtrázó sikoly. Márkó megtántorodott. De aztán hirtelen megint erőt vett magán: — Vesszen még az írmagja is az árulóknak! ordította bele a ködbe és újra odalőtt. A két alak elbukott és már a földön fetrengett vérében. Akkorra már a másik bajtársa is odaért. Elkapta fegyverét és rákiáltott. — Mit csinálsz te őrült! Saját véredet lövöd ezekért a bitangokérti Márkó reszkető kezéből kiesett a fegyver s elhaló hangon dadogta: — Az anyámért teszem és Szmiljáért. Látni akarom őket. S mint "kit démonok kergetnek szaladt mezte'en kézzel áldozatai felé. Ott feküdtek azok a lövészárok szélén. Az egyik fekete gubanc vo't, nyakáig lógó4' a fekete rongy, mely át volt itatva vérrel. Feje a sárba ógott, mintha a fö'dbe akart volna menekülni, csak szuhos kezeszúna nyúlt az ég felé, rimánkodva, de tenyerét is golyó lyuggatta. A másik színesebb ruhában feküdt ott. És a vér is csak még színesítette a varoítas házi posztót, mety domború kebleit takarta. Dús szőke haja beeázott a sárba, mely piros volt feje alatt, arcát azonban nem érte találat, oly tisztán feküdt ott. akár az ágyban- Márkó reszketőszájjai". hajol föléje, túlságos mélyen, túlságos kl váncsisággal, mint az első gyí kosok. Es ekkor barzalmás kiáltás hagyta el torkát, csak a sebzett barom iivölthet így: — Szmiljám! drága k'csi feleségem, hát téged öltetek 'c.., Ajh! rettenetes!-.: E

szét vesztve bukott A másik ha'olthoz: — Ez meg a májkú: Istenem, anyám fekszik i't e vörös batyuban... Jaj mit tettem- én átkozotté Fődre esett és térdencsúszra szőkéit a két halott között, hangja is mint az ebeké, vonított sírásában. — Mit tettél? — szörnyűiködölt a hom.okához kapva bajtársa is. — Tán anyádat ölted? Márkó, mint aki koncol cibál, úgy hámozta ki anyja arcát a sáriról. S minlha a test megmozduli volna-, A sár maszkja felszakadt a szeme táján. Márkó csókkal borftot'a el a sárlevest rimánkodva: — Kelj fel édesanyám, csak mégegyszer kelj fel. Ó én gyilkosod! S az anya valóban felny totta sze. mét, szája, melyen vér csordult ki, szintén megmozdult. Eszméletre tért s jó sokára tiszla hang tört ölő sárral feketült ajkai közül: Légy átkozott-•. — pihegte, felismervén fiút — tátogatni jötlünk és te goyóval vártál. Oh. Szm Íja téged is megölt ez a rettenetes. Ég legyen kegyelmes neked gyermekemi — hörögte utolszor és átlyugga ott kezével mégegyszer fia fe é nyúlt, mintha meg akarná simogatni. Akkorra már a bunkerek irányából, a sza'lás felöl sokan odarohantak a lövöldözésre. Sibal n hadnagy is megérkezett. Kezdetben nem ér lette az eléje táruló látványt, ezért odament Márkóhoz és ráütött* a há tára: — Jól van Márkó, meglesz a szabadság. Holnap jelenteni fogom Titó elvtársnak. Márkó megrázkódott az érintés'ől. majd lassacskán felállt. A többiek a hadnagy kivételével önkéntelen visszahúzódtak rettenetes tekinteté •öl: — Na mi baj Márkó? — szepnent meg a hadnagy is, — oem örülsz? Hiszen más jobb újságot is mondhatok. Telefonon értesítést kaptam, hogy még a ma nap fo'yamán megérkezik anyád és n feleséged. akik meg fognak látogatni! Aztán egvkedvűen odalépett a halott anyához és csízmájával beíerngott- — Nicsak egV banya. Ugy'átszik magvari Szökni akart... ririi'ni fog Titó! Ekkor azonban mégegyszer haltabzotf Márkó ajkáról az a szörnyű üvöltés! Vil'ámgvorsan kiragadta a mellette álló bajtársának kezéből a géppisztolyt és egyetlen mozdu'a+tal kinyitotta a b'ztosítékot. — Á'kozolt Titó! — ordított fel és fél sorozatot a hadnagyba eresztett. Siha"n mint egy zisák> úgy omlott össre. Márkó leeresztette géppisztolyát de aztán megint égig emelte és úgv kiá'totta: — Megftáetek neked is Titó! S fgy ebben a helyzetben érté szé*es mellét az a lövéssorozat, mely kioltotta az 6 ételét is. Oda bukott te Szmitja vérrel mintázott kebleire. • Kéf magyar határőr a drólakadály tú.só o'dalán húlborzongva nézdelt messzelátójávn], melyet minduntalan elhomályosított g sűrű köd. A GOZOdSAG! FEJLŐDÉS HÉfFÉLE MERLEGE 1919 1950 lyenrjcfcrsrág.QeŐitforóAio, P7aqyarotszctj I Romín la, Bulgária. Olbdma. 1 .-i^a . I,,, / TFcmcláortt-cLg, Sefgium, Gasr.trla \ iJoClaaciia.gorögorstásj.eluxesnliM^. A ..Pravdában" megjelent diagramm megmutatja az ipari terme, léa yolumenjét hat európai népi demokratikus államban és hat nyugateurópai kapitalista országban. A diagrammból lálható, hogy a népi demokratikus országokban — amelyek a Szovjetun ó testvéri segítségével a szoc'a'.izmust építik — az ipari termelés színvonala az 1952. év végére a háborúelőtti szinvona! háromszorosát érte el. A nyuga'európai kapitalista országokban — amelyek az amerikai „segí'ség" bilincseiben sínylődnek — az Ipari termelés az elmúlt tizenöt év alatt mindössze 31 százalékkal nőtt. Míg n népi demokratikus országokban az Ipari termelés 1952-ben 20 szá. zalékkal emelkedett, a hat nyugateurópai kapitalista országban a ter. melés növekedése mindössze 0.8 százalékot tett ki. A dorozsmai Szabad Föld termelöcsoport egyesült a József Attila tsz-el" Egyre jobban közeledik a t®va-j 6zi munkák ideje és a dorozsmai' Szabad Föld tennalőcsoport tagjai rendkívüli gyűlésre jöttek össae. Tóth Imre csoportelnök azt mondotta: a csoporttagok mondják el vétamén yüket, helyesnek látják.3 ha a Szabad Föld termelöcsoport egyesül a József Attila termelőszövetkezetiéi. Röviden vázolta, hogy az egyesülésnek két fontos jelentósége van. 1. A két nagy. üzemi gazdaságnak több m'nt 800 holdas területe lesz és így a gépi munkaerőt jobban ki leihet hasz. nálni, 2. jobban tudják alka'mazni a nagyüzemi termelési módszereket, mindenekelőtt a helyes vetésforgót. Termelöceopor'unkban már többször felvetődött az egyesülés gon. dola-ta. Mivel azonban a kulákok azt híresztelték a József Attila fezről, hogy teljesen le van adósodva. neirr nagyon bonco'gai'uk ezt a kérdést. De a József Attila fez zárszámadása most fenyitétta tag. jatnk 6zemét. Valamennyien tudják, hogy a József Attila ért el legjobb eredményt a szegedi járásban: beadási kötelezettségüknek 100 százalékig eleget teltek é6 munkaegységenként Is jelentós mennyiségű terményt 06ztóttak szét. A csoport gyűlésen kézről-kézra járt a József Attila t6z tagjai ál. tat aláírt nyilatkozat, hogy hajtan, dók a Szabad Föld termeCőcsopoit. tal egyesülni. Miután mi is m'nd. anny'an aláírtuk a nyilatkozató', Szigeté József elvtárs, a József Attila üzemi párttikára a kővetker zőket mondotta: — Mi nem azért szándékozunk csatlakozni, mert szegények va. gyünk. Papiron k'nmta'juk, hogy három évvel ezelőtt egy vak lóval indultunk el a párt által mutatotl úton és mostmár 40 szarvasmarhánk, 40 anyakocánk, 26 lovunk és sok gazdasági felszerelésünk van. Szövetkezetünk bármelyik tagját megkérdezhetik: aki jól dolgozott egész évben, annak meg van az újig való kenyere, disznót ölt és pénze is van elég ruházkodásra. Az egyesülés gondolatát az érlelte meg bennünk, hogy így kevesebb lesz az admin:sz'rációs munka és so' kal tóbb munkaerőt tudunk be. állítani a növénytermesztésbe. A két termelőszövetkezet tagjai azután aláírták az új belépési ny1. latkozatokat. A gyűlés sokáig elhúzódott mert a dolgozók közösen beszélték meg a tavaszi munkák feladatait. Nagy Ferenc levelező Csongrád msgye tsz-ei és tszcs-i idén mintegy hárommillió négyzetméteren erdősávot létesítenek A Horthy korszak kapitalista rablógazdálkodása Csongrád megye erdeinek jelentős részét kíméletlenül kiirtotta, de újratelepítésről nem gondoskodott. A felszabadulás óla a megyében is évről-évre nagyobb területet erdősítenek. Az e~dőtelepítő állomás a megye talajtájának megfelelően kidolgozta a különböző erdőtípusok telepítésének tervét A mult évben mintegy há. romezer holdat fáritottók tölgy, fe. nyö, akác és egyéb fafajtával. A magvetésen, sorfaültetésen kbül négymillióhétszázezer csemetét ültettek. A megye 1952. évi fásítási tervét több mint kétszeresére teljesítette. Az erdők felszabadulás előtti kíméletlen pusztításának következtében különösen a szegedi járás déli részén nagykiterjedésű futóhomo'koa területek keletkeztek. As erdö'sítés itt is megváltoztatja maj'd a vidék képét. Ásotthalom termelőszövetkezeti községben a tsv-ek és tszcs-k nagyarányú erdősítést vé gőznek. Csa^ a „Dózsa" tsz és „Napkelté" tszcs területén közel félmillió újonnan ültetelt akác. fenyő és tölgyfa állja mnjl úljá' a pusztító szeleknek, leköti a futóhomokot. Makó termelőszövetkezeti városban a tsz ek már a füves vetésfor gó bevezetését és az ebhez szükséges erdősávok telepítését tervez k Az „Úttörő" tsz-ben a nap-klao fejezték be ötvenezer tölgy, kanadai nyár és egyéb facemetéböi álló, mintegy négy kilométeres erdősáv telepítését. A megye termelőcsoportjai az idén mintegy hárommillió négyzet méteren kb. kétszáz kilométeres hosszúságban létesítenek erdőpásztákat.